Plaintext
SZABAD KULTÚRA • A kreativitás természete és jövõje
Lessig alaposan körüljárja a szellemi tulajdon, a szerzõi jog kialaku-
lását és szerepét, a jelenlegi rendszer visszásságait és azokat a prob-
lémákat, amiket az Internet idézett elõ. A Világháló ugyanis egyrészt
új és alapvetõen nagyszerû lehetõségeket teremtett az alkotásra és
a kultúra terjedésére, másrészt ezzel új kihívások elé állítja a kiadói
iparágat és annak minden gazdasági szereplõjét, akik közül egye-
sek – anyagi érdekeiket féltve – kétségbeesett küzdelmet folytatnak
e folyamat ellen.
Hogyan alakul a kultúra jövõje egy olyan világban, ahol a fõ cél a szel-
lemi alkotások minél erõsebb védelme és „bebörtönzése” a technika
és a jog eszközeivel? Milyen hatással van ez az alkotókészségre?
Vajon a fájlcserélés minden formája kalózkodásnak tekinthetõ és ká-
ros? Milyen sors vár a kulturális közkincsekre? Kinek az érdeke fon-
tosabb, az alkotóé, a médiabirodalmaké, vagy a társadalomé? Lehet-
séges-e valamiféle egészséges egyensúly kialakítása?
Ezekrõl és hasonló, az egyetemes kultúra jövõjét érintõ kérdésekrõl
szól ez az immár több mint tíz nyelvre lefordított könyv, amely – szel-
lemével összhangban – a nyomtatott kiadás mellett elektronikus for-
mában szabadon elérhetõ az Interneten a következõ címen:
ISBN szám: 963 9637 00 9
Ára: 3600 Ft
LAWRENCE LESSIG
SZABAD KULTÚRA
LAWRENCE LESSIG
SZABAD KULTÚRA
A kreativitás természete és jövõje
A mûnek erre a PDF formátumú elektronikus változatára a Creative Commons
– Attribution-NonCommercial (Jelöld meg! Ne add el!) licenc feltételei
érvényesek: a mûvet a felhasználó másolhatja, többszörözheti, átdolgozhatja,
amennyiben feltünteti a szerzõ nevét és a mû címét, de kereskedelmi célra nem
használhatja fel.
A felhasználási engedély részletes szövege
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/ oldalon tekinthetõ meg.
A fordítás a következõ angol eredeti alapján készült:
Lawrence Lessig: Free Culture
Fordítás: Antal Ferenc
Szerkesztõ: Kelényi Attila
Szakmai lektor: Dr. Róna András
Anyanyelvi lektor: Rézmûves László
Mûszaki szerkesztés: Csutak Hoffmann Levente
Felelõs kiadó: Kelényi Attila
1081 Budapest, Népszínház u. 31. I. 7.
www.kiskapukiado.hu
e-mail: kiado@kiskapu.hu
ISBN: 963 9637 00 9
Eric Eldrednek, akinek a munkássága elõször hívta fel
a figyelmemet erre az ügyre, és akiért mindez tovább folytatódik.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
TARTALOMJEGYZÉK
ELÕSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ix
BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xiii
ELÕSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ . . . . . . . . . . . . . . xxv
A SZERZÕRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xxix
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xxxi
KALÓZKODÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
1. fejezet • Alkotók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
2. fejezet • Másolók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
3. fejezet • Katalógusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
4. fejezet • Kalózok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
5. fejezet • Kalózkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
TULAJDON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
6. fejezet • Alapítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
7. fejezet • Felvételkészítõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
8. fejezet • Átalakítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
9. fejezet • Gyûjtõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
10. fejezet • Tulajdon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
FEJTÖRÕK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
11. fejezet • Kiméra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157
12. fejezet • Károk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
EGYENSÚLY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
13. fejezet • Eldred . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
14. fejezet • Eldred II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
ÖSSZEFOGLALÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
UTÓSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245
MI, MOST . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247
ÕK, NEMSOKÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259
JEGYZETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ELÕSZÓ
Elsõ könyvem, a Code: And Other Laws of Cyberspace (Kód és a kibertér
egyéb törvényei) recenziójának végén David Pogue, a remek író, számos
mûszaki és számítástechnikával kapcsolatos írás szerzõje ezt írta:
A valódi törvényekkel ellentétben az Internet nem hordozza ma-
gában a büntetés lehetõségét. Azokat egyáltalán nem is érinti,
akiknek nincs internetkapcsolatuk (és a világ népességének csak
igen csekély hányada éri el a Világhálót). Ha nem tetszik az
Internet rendszere, bármikor ki lehet kapcsolni a modemet.1
Pogue kételkedett a könyv fõ tézisét illetõen – miszerint a szoftver, azaz
a „kód” egyfajta törvényként mûködik –, és recenziója azt az optimista
gondolatot sugallta, hogy ha a kibertérben pocsékká válna az élet, bár-
mikor csiribí-csiribá, lenyomhatunk egy gombot, és már otthon is va-
gyunk újra. Kikapcsoljuk a modemet, kihúzzuk a számítógép tápkábelét
a konnektorból, és minden gond, amellyel a kibertérben találkoztunk,
egy csapásra megszûnik.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
1999-ben Pogue-nak talán igaza volt, bár vannak kétségeim efelõl. De
még ha akkor igaz volt is az állítása, most semmiképpen nem az: a Sza-
bad kultúra arról szól, hogy az Internet milyen problémákat okoz még
azután is, hogy kikapcsoltuk a modemet. Arról, hogy az internetes élettel
kapcsolatos, napjainkban dúló csaták nagymértékben hatnak azokra is,
akik nem is használják az Internetet. Nincs olyan kapcsoló, amely elszi-
getelne minket az Internet hatásaitól.
A Code...-tól eltérõen azonban az ebben a könyvben leírt eszmefuttatás
jobbára nem magáról az Internetrõl szól, hanem inkább arról, hogyan hat
az Internet hagyományaink egy részére, amelyek sokkal lényegesebbek
és – bármennyire nehéz is egy számítógépõrültnek beismernie – sokkal
fontosabbak. Kultúránk a hagyományokra épül. Amint a következõ ol-
dalakon kifejtem, kultúránk hagyományosan szabad. (Az angol free
culture kifejezés kétértelmû, ugyanis a free jelenti azt is, hogy ingyenes
(free beer = ingyensör) és azt is, hogy szabad (free speech = szólássza-
badság, free market = szabadpiac, free software movement 2 = szabad
szoftver mozgalom) – itt az utóbbi jelentésrõl van szó). A szabad kultúra
támogatja és védi az alkotókat és a feltalálókat, közvetlenül azáltal, hogy
szerzõi jogokat biztosít számukra, közvetve pedig azáltal, hogy korlátoz-
za ezeknek a jogoknak a kiterjedését, garantálva ezzel, hogy a késõbbi
alkotókat és feltalálókat a lehetõ legkevésbé korlátozzák a múltbeli kö-
töttségek. A szabad kultúra nem olyan kultúrát jelent, ahol nincs tulaj-
don, ahogy a szabadpiac sem olyan piac, ahol minden ingyen van. A sza-
bad kultúra ellentéte az „engedélykultúra” – egy olyan kultúra, ahol
az alkotók csak a hatalmasok vagy a múltbeli alkotók engedélyével ké-
szíthetnek bármit.
Ha megértenénk ezt a változást, azt hiszem, megpróbálnánk ellenállni ne-
ki. Nem „mi” a baloldalon vagy „ti” a jobbon, hanem mi mindazok, akik
anyagilag nem vagyunk érdekeltek egyik, a XX. századot meghatározó
kulturális iparágban sem. Akár a jobb-, akár a baloldalon állunk, ha ebben
az értelemben közönyösek vagyunk, akkor az itt elmondott történet zavar-
ni fog bennünket. A változások, amiket leírok, olyan értékeket érintenek,
amelyeket mindkét oldal lényegesnek és alapvetõ fontosságúnak tart.
A közös összefogásra 2003 nyarának elején láthattunk egy példát, ami-
kor az amerikai hírközlési felügyelet (FCC) napirendre vette, hogy mó-
dosítja a sajtótulajdonlásról szóló jogszabályokat. (Ez oda vezethet, hogy
x
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ELÕSZÓ
megszûnnek a korlátok a tekintetben, hogy a sajtó mekkora része lehet
egy kézben.) Rendkívüli méretû társadalmi összefogás jött létre, és több
mint 700 000 levelet küldtek a felügyelet részére, amelyben ellenezték
a tervezett módosítást. Amint William Safire leírta, milyen „kényelmetlen
volt együtt menetelni a CodePink Women for Peace (Rózsaszín kód –Nõk
a Békéért) és a National Rifle Association (Nemzeti Lövészegylet) tagjai-
val, a liberális Olympia Snowe és a konzervatív Ted Stevens között”, ta-
lán a legegyszerûbben fogalmazta meg azt, mi is volt a tét: a hatalom egy
kézbe kerülése. Íme az õ szavai:
Nagyon konzervatívhoz méltatlanul hangzik mindez? Szerintem
nem. A hatalom egy kézbe kerülése – legyen az politikai, vállalati,
sajtó- vagy kulturális hatalom – a konzervatívokból is ellenérzést
kellene kiváltson. A hatalomnak a helyi felügyelet útján történõ
megosztása, és ezáltal az egyének részvételének biztosítása a szö-
vetségi rendszer mûködésének egyik alapja, és a demokrácia leg-
nagyszerûbb megnyilvánulási formája.3
Ez a gondolat e könyv egyik alapeleme, bár én nemcsak arra összponto-
sítok, ahogy a tulajdon koncentrációja maga után vonja a hatalom kon-
centrációját, hanem – mivel fontosabb, még ha kevésbé látványos is –
a hatalomnak a jog hatályának gyökeres változása miatti koncentrációjá-
ra. A jog változik, és ez a változás átalakítja a kultúra létrehozásának
módját. Ez a változás aggodalomra ad okot, akár érdekel minket az
Internet, akár nem, akár Safire bal oldalán menetelünk, akár a jobbon.
A cím ötlete és a könyvben tárgyalt dolgok többsége Richard Stallman és
a Free Software Foundation (Szabad Szoftver Alapítvány) munkásságán
alapul. Ami azt illeti, újra átolvasva Stallman mûveit – fõleg a Free Soft-
ware, Free Society (Szabad szoftver, szabad társadalom) címû könyvben
megjelent esszéket – rájöttem, hogy minden olyan elméletet, amellyel itt
elõállok, Stallman már évtizedekkel ezelõtt leírt. Ennek alapján tehát bár-
ki mondhatja, hogy ebben a könyvben nincs semmi eredeti gondolat.
Elfogadom a kritikát, már ha ez kritika egyáltalán. Az ügyvédek munkája
például soha nem eredeti, és én nem szándékoztam semmi mást tenni
ebben a könyvben, mint egy kultúrát egy olyan hagyományra emlékez-
tetni, amely mindig is a sajátja volt. Akárcsak Stallman, én is az értékei
alapján védem a hagyományt. Akárcsak Stallman, én is úgy gondolom,
xi
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
hogy ezek a szabadság értékei. És akárcsak Stallman, én is azt hiszem,
hogy ezek a múltunk olyan értékei, amelyeket a jövõben is védenünk
kell. A szabad kultúra a múltunk, de csak akkor lesz a jövõnk is, ha más
utat választunk, mint amilyenen most haladunk.
Stallman szabad szoftver melletti érveihez hasonlóan a szabad kultúra
melletti érvelés is félreértésekbe ütközhet, amit nehéz elkerülni. A sza-
bad kultúra nem olyan kultúra, amelyben nem létezik tulajdon, és nem
olyan kultúra, amelyben a mûvészt nem kell megfizetni. Az a kultúra,
amelyben nincs tulajdon, és ahol az alkotóknak nem fizetnek, anarchia,
nem pedig szabadság, és én ebben a könyvben nem az anarchiát kívá-
nom támogatni.
A szabad kultúra, amelynek a védelmét tûztem ki célul, az anarchia és
a túlzott szabályozás közti egyensúlyt teremti meg. A szabad kultúra,
akárcsak a szabadpiac, tulajdonnal van teli, a tulajdont szabályozó törvé-
nyekkel és olyan szerzõdésekkel, amelyek végrehajtását az állam szava-
tolja. De ahogy a szabadpiac is felborul, ha a tulajdon feudálissá válik,
úgy a szabad kultúrát is tönkreteheti a kultúrát meghatározó tulajdonjog-
okkal kapcsolatos szélsõséges hozzáállás. Ettõl féltem manapság a kultú-
ránkat. Ezt a könyvet az ilyen szélsõséges hozzáállás ellen írtam.
xii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
BEVEZETÉS
1903. december 17-én egy szeles észak-karolinai tengerparton egy alig
száz másodperces ugrás erejéig a Wright fivérek bebizonyították, hogy
a levegõnél nehezebb, saját meghajtással rendelkezõ jármû is képes
repülni. Felvillanyozó pillanat volt, és a jelentõségét széles körben fel-
ismerték. Szinte azonnal és robbanásszerûen megnõtt az érdeklõdés
az új technika, a repülõgépek iránt, és újítók garmadája kezdett vele
foglalkozni.
Akkoriban, amikor a Wright testvérek felfedezték a repülõgépet, az
Egyesült Államok törvényei szerint a tulajdonosnak vélelmezett tulajdo-
na volt nemcsak a földfelszín, hanem az alatta lévõ földterület is, egészen
a Föld középpontjáig, és a fölötte lévõ légtér is, „föl egész a végtelensé-
gig”.1 A szakemberek éveken át töprengtek azon, hogyan lehetne a leg-
jobban értelmezni azt az elképzelést, hogy a föld tulajdonjoga egészen
a mennyországig terjed. Azt jelenti ez, hogy a földbirtokoséi a csillagok
is? Meg lehet-e büntetni a vadlibákat birtokháborításért, amikor elõre
megfontolt szándékkal és rendszeresen átrepülnek a föld fölött?
Aztán jöttek a repülõgépek, és az amerikai jog ezen alapelve – amely mé-
lyen gyökerezik hagyományainkban, és amelyet a múltban a legfonto-
sabb jogászelmék is elismertek – elsõ ízben megkérdõjelezõdött.
Ha a földem felnyúlik a mennyekig, mi történik, ha átrepül fölötte
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
a United Airlines gépe? Jogom van számûzni a tulajdonomról? Köthetek
kizárólagos használati szerzõdést a Delta Airlinesszal? Rendezhetünk-e
árverést, hogy megtudjuk, mennyit is érnek ezek a jogok?
A kérdésbõl 1945-ben szövetségi ügy lett. Amikor két észak-karolinai far-
mer, Thomas Lee és Tinie Causby csirkéi kezdtek elhullani az alacsonyan
repülõ katonai repülõgépek miatt (a megrémült csirkék nekirepültek
a pajta falának, és elpusztultak), a Causby család perre vitte az ügyet,
mondván, hogy a kormány birtokháborítást követett el a földjeiken. A re-
pülõgépek természetesen soha nem érintették a Causby család földjét,
de ha, mint Blackstone, Kent és Coke* is megállapította, a földjük „a vég-
telenségig kiterjed fölfelé” is, akkor a kormány tényleg birtokháborítást
követett el, és Causbyék szerettek volna ennek véget vetni.
A Legfelsõbb Bíróság úgy döntött, hogy megtárgyalja a Causby-ügyet.
A Kongresszus közterületnek nyilvánította ugyan a légteret, de ha valaki-
nek a tulajdona tényleg az egekig terjed, akkor a Kongresszus döntése
akár még alkotmányellenes is lehet, hiszen kárpótlás nélkül sajátítja ki
ezen tulajdon egy részét. A bíróság elismerte ugyan, hogy „õsi alapelv
szerint a föld tulajdonjoga a világegyetem határáig terjed”, de Douglas
bíró nem volt tekintettel az õsi doktrínára. Az ítélet egyetlen bekezdésé-
vel eltörölte a több évszázad alatt kialakult ingatlanjogi szabályozást.
Amint a bíróságnak írta:
„Ennek az alapelvnek a modern világban nincs helye. A légtér
köztulajdon, amint azt a Kongresszus kinyilvánította. Ha ez nem
így lenne, minden több államot átszelõ repülõjáratot üzemeltetõ-
nek számtalan birtokháborítási perrel kellene szembenéznie.
Ez ellentmond a józan észnek. Az ilyen, a légtérrel kapcsolatos
magánkárigények elismerése használhatatlanná tenné ezeket az
útvonalakat, akadályozva ezek szabályozását és fejlesztését a köz
érdekében, és magántulajdonba adná azt, amire csak a köz for-
málhat jogos igényt.”2
„Ez ellentmond a józan észnek.”
A törvény jobbára így mûködik. Nem mindig ilyen nyersen és ellentmon-
dást nem tûrõen, de végeredményben így. Douglas bíróra pedig nem volt
jellemzõ a köntörfalazás. Más bírók talán több oldalon át érveltek volna,
hogy elérjenek ugyanarra a következtetésre, amelyet Douglas egyetlen
*
Neves angolszász jogtudósok a XVIII-XIX században
xiv
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
BEVEZETÉS
gondolatban foglalt össze: „Ez ellentmond a józan észnek.” De akár ol-
dalakon át fejtik ki, akár pár szóval, a common law erényét mutatja,
hogy a jog alkalmazkodik az idõk során a változó technikához – és ahogy
alkalmazkodik, változik is. Azok az elvek, amelyek az egyik korban szik-
laszilárdak voltak, a másikban porrá mállhatnak.
Legalábbis ez szokott történni, amikor nincs senki kezében megfelelõ ha-
talom, hogy megakadályozza ezt a változást. A Causbyk egyszerû farme-
rek voltak, és bár nem volt kétség afelõl, hogy sok hozzájuk hasonló em-
bert zavar a növekvõ légi forgalom (bár remélhetõleg nem sok csirke
repült emiatt a falnak), a világ Causby családjainak meglehetõsen nehéz
egyesülniük, hogy leállítsák a Wright fivérek által a világra szabadított
technikát. A Wright fivérek repülõgépeket raktak a mûszaki ötlettárba, és
az elgondolás ezek után úgy terjedt, mint a vírus egy tyúkketrecben.
A Causbyékhoz hasonló farmerek egyszer csak azt vették észre, hogy
„ésszerûséggel” vannak körülvéve a Wright fivérek találmánya miatt, és
fenyegethették az új keletû technikát öklüket rázva az ég felé, kezükben
a döglött csirkéikkel. Panaszkodhattak képviselõjüknek, vagy pert indít-
hattak a bíróságon, de végül mindig az diadalmaskodott, ami mindenki
más számára „kézenfekvõ” volt – a „józan ész” ereje. A törvény nem
engedte meg, hogy az „egyéni érdek” gyõzzön a nyilvánvaló közösségi
érdekkel szemben.
Edwin Howard Armstrong Amerika elfelejtett feltaláló-lángelméinek egyi-
ke. Bár nem sokkal Thomas Alva Edison és Alexander Graham Bell után
tûnt fel az amerikai feltalálók sorában, a rádiótechnika területén végzett
munkája talán jelentõsebb volt a rádió elsõ 50 évének minden más feltalá-
lójáénál. Tanultabb volt, mint Michael Faraday, aki könyvkötõinasként fe-
dezte fel az elektromos indukciót 1831-ben, de legalább olyan ösztönösen
értette a rádió világát, és legalább három olyan alapvetõ fontosságú tech-
nikai megoldást talált fel, amely hozzájárult a rádió fejlõdéséhez.
Az 1933 karácsonya utáni napon négy szabadalmat jegyeztek be Armstrong
nevén legjelentõsebb találmányára, a frekvenciamodulációs elven mûködõ
(FM) rádióra. Az addig használt rádiók amplitúdómodulált (AM) jelekkel
mûködtek. A tudósok akkoriban úgy tartották, hogy a frekvenciamoduláci-
ós (FM) rádiók mûködésképtelenek. Keskeny frekvencia-sávszélességét te-
kintve igazuk is volt, de Armstrong felfedezte, hogy a frekvenciamodulált
rádió széles frekvenciasávban használva bámulatosan jó minõségû hangát-
vitelre képes, ráadásul sokkal kisebb adóteljesítményt igényel, és jóval ke-
vesebb benne az elektrosztatikus töltés okozta zaj.
xv
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
1935. november 5-én mutatta be a technikát egy értekezleten a New
York-i Empire State Buildingben lévõ Rádiómérnöki Intézetben. A rádió
hangológombját forgatva áthaladt számos AM-adáson, amíg rá nem talált
arra az adásra, amelynek a sugárzását õ készítette elõ a vevõkészüléktõl
mintegy 110 km távolságban lévõ adóról. A rádió teljesen elnémult, mint-
ha tönkrement volna, majd olyan tisztán, amilyet a szobában tartózko-
dók egyike sem hallott még elektronikus eszközbõl, felcsendült a be-
mondó hangja: „Ez a W2AG rádióamatõr-állomás a New York állambeli
Yonkersbõl. Az állomás frekvenciamodulációval mûködik a két és fél
méteres hullámhosszon (120 MHz).”
A hallgatók olyat hallhattak, amit egészen addig senki nem gondolt le-
hetségesnek:
Yonkersben kiöntöttek egy pohár vizet a mikrofon elõtt – és úgy
hangzott, mint amikor kiöntenek egy pohár vizet. ... Összegyûrtek
és eltéptek egy papírlapot, és úgy hangzott, mint amikor egy pa-
pírlapot gyûrnek össze és tépnek szét, nem úgy, mint egy erdõtûz
pattogása. ... Sousa-indulókat játszottak lemezrõl, valamint egy
zongoraszólót és egy gitárdarabot adtak elõ élõben a stúdióban.
... A zene olyan életszerûen szólt, amilyet ritkán, de talán soha
nem hallottak még rádióból.3
Armstrong egy sokkalta jobb minõségû rádiós technikát talált fel, ám eb-
ben az idõben az RCA-nál dolgozott, és ez a cég az akkoriban uralkodó
AM-rádiós piac legjelentõsebb szereplõje volt. 1935-re az Amerikai Egye-
sült Államokban több ezer rádióállomás mûködött, de a nagyvárosokban
lévõ rádióállomások mindössze néhány hálózat kezében voltak.
Az RCA elnöke, David Sarnoff, Armstrong barátja sürgette õt, hogy találja
ki, hogyan lehet az amplitúdómodulált adásokból eltávolítani az elekt-
rosztatikus töltés okozta zajt. Így hát Sarnoff nagyon izgatott lett, amikor
Armstrong elmondta neki, hogy feltalált egy olyan eszközt, amelyben
nincs jelen a rádiókban addig hallható elektrosztatikus zaj. Amikor azon-
ban bemutatta a találmányát, Sarnoff nem volt elragadtatva:
Azt hittem, hogy Armstrong valamilyen szûrõt talál ki, hogy eltá-
volítsa az elektrosztatikus zajt az AM adásainkból. Eszembe sem
jutott, hogy forradalmat indít el – egy egész átkozott új iparágat,
amely versenyre kel az RCA-val.4
xvi
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
BEVEZETÉS
Armstrong találmánya megrémítette az RCA AM birodalmát, ezért a cég
kampányt indított az FM rádió megfojtására. Bár az FM rádió sokkal jobb
technika volt, Sarnoff kiváló taktikusnak bizonyult:
Az FM rádiózás erõsségei, amelyek nagyrészt a mûszaki megoldá-
sokban rejlettek, nem tudták legyõzni a marketing, a szabadalmak
és az ügyvédi irodák hadának stratégiáját, amely a cég helyzetét
veszélyeztetõ fenyegetést volt hivatott elhárítani. Ha az FM rádió-
zást hagyták volna akadálytalanul fejlõdni, ... az a rádiós hatalom
teljes átrendezéséhez vezetett volna, ... végül pedig elsöpörte vol-
na a gondosan keretek közé szorított AM rendszert, amely hata-
lomra segítette az RCA-t.5
Az RCA elõször is házon belül tartotta a technikát, azt állítva, hogy továb-
bi ellenõrzésekre van szükség. Amikor két ellenõrzésekkel eltelt év után
Armstrong türelmetlenné vált, az RCA bevetette a kormányzati körökben
élvezett befolyását, hogy megakadályozza az FM rádiók üzembe állítá-
sát. 1936-ban az RCA felvette munkatársai közé a Szövetségi Hírközlési
Felügyelet (FCC) korábbi vezetõjét, és azt szabta feladatául, hogy az FCC
úgy ossza ki a frekvenciasávokat, hogy az eleve lehetetlenné tegye az FM
rádiók mûködését – alapjában véve azt, hogy tegyék át az FM rádiókat
egy másik frekvenciatartományba. Az erõfeszítéseik elsõ lépésben siker-
telenek voltak, de amikor Armstrong és a nemzet figyelmét elterelte
a második világháború, az RCA aknamunkája kezdett egyre sikeresebb
lenni. Az FCC nem sokkal a háború vége elõtt új irányelveket jelentett be,
amelyeknek egyértelmûen egyetlen célja volt: az FM rádiók megnyomo-
rítása. Ahogy Lawrence Lessing írja:
Közvetlenül a háború után az FM rádiózásnak – a nagy rádiók ér-
dekeit követõ FCC szabályozások miatt – szinte hihetetlen erejû és
fondorlatosságú csapások egész sorát kellett elviselnie.6
Hogy a frekvenciatartományban helyet kapjon az RCA legújabb szeren-
csejátéka, a televízió, az FM rádiók hallgatóinak teljesen új frekvenciatar-
tományra kellett átköltözniük. Csökkentették az FM rádióállomások adó-
teljesítményét is, ezzel azt szerették volna elérni, hogy FM adással ne
lehessen az ország egyik részérõl a másikra adásokat sugározni. (Ezeket
a módosításokat erõteljesen támogatta az AT&T is, mivel az FM átjátszó-
állomások elvesztése azt jelentette volna, hogy a rádióállomásoknak ve-
zetékes hálózatot kell vásárolniuk az AT&T-tõl). Így hát az FM rádiózás
terjedését csírájában elfojtották, legalábbis egy idõre.
xvii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Armstrong szembeszegült az RCA próbálkozásaival, amire válaszul az
RCA megtámadta Armstrong szabadalmait. Miután az FM technikát be-
építették a televízió épp kialakulófélben lévõ szabványába, az RCA –
alaptalanul, ráadásul csaknem 15 évvel a bejegyzésük után – bejelentet-
te, hogy a szabadalmak érvénytelenek. Elutasították, hogy jogdíjat fizes-
senek Armstrongnak a szabadalmak felhasználásáért. Armstrong hat
éven át költséges perháborút vívott, hogy a bíróságon védje meg a sza-
badalmait. Végül amikor a szabadalmi oltalom lejárt, az RCA olyan ala-
csony árat ajánlott egyezségképpen, hogy az még Armstrong ügyvédi
költségeit sem fedezte. Legyõzetve, megtörve és anyagilag tönkremenve
Armstrong 1954-ben írt egy rövid üzenetet a feleségének, majd kilépett
egy tizenharmadik emeleti ablakon, és halálra zúzta magát.
A jog néha így mûködik. Jobbára nem okoz ekkora tragédiákat, és ritkán
vezet ilyen drámai eseményekhez, de néha mégis így mûködik. Az állam
és az állami szervek mindig is befolyásolhatóak voltak, és ez akkor lát-
szik a leginkább, amikor egy nagy hatalmú érdekcsoportot új jogi vagy
technikai fejlemény veszélyeztet. Az erõs érdekcsoportok gyakran ki-
használják a kormányban meglévõ befolyásukat azért, hogy a kormány
megvédje az érdekeiket. Ennek a védelemnek a szólamaiban természe-
tesen mindig a közérdek szerepel, a valóság azonban valami egészen
más. Azokat az elveket, amelyek az egyik korban sziklaszilárdak, de ha
magukra hagyják õket, egy másik korban porrá mállanak, politikai rend-
szerünk ezen finomszövésû korrupciójának segítségével tartják fenn.
Az RCA rendelkezett azzal, amivel a Causby család nem: a technikai vál-
tozások megfojtására alkalmas hatalommal.
Az Internetet nem egyvalaki találta fel, és még csak a létrejötte sem köthetõ
egyetlen pontos dátumhoz, mégis nagyon rövid idõn belül az átlagos ame-
rikai élet részévé vált. A PEW Internet és az American Life Project felmérése
szerint 2002-ben az amerikaiak 58 százalékának volt internetelérése, szem-
ben a két évvel azelõtti 49 százalékkal. Ez az arány 2004 végére valószínû-
leg jóval meghaladja majd az összlakosság kétharmadát.7
Ahogy az Internet a mindennapi élet része lett, megváltoztatott pár dol-
got. Az általa okozott változások egy része technikai jellegû: az Internet
felgyorsította a kommunikációt, lecsökkentette az adatgyûjtés költségeit
stb. Ezek a technikai változások kívül esnek ennek a könyvnek a téma-
körén. Fontosak, de kevesen értik a lényegüket, ám olyan dolgok, ame-
lyek megszûnnének, ha mindenki egyszerre kikapcsolná az Internetet.
Nem érintik azokat, akik nem használják az Internetet, vagy legalábbis
xviii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
BEVEZETÉS
nem érintik õket közvetlenül. Helyük van egy olyan könyvben, amely-
nek az Internet a témája – ez a könyv azonban nem az Internetrõl szól,
hanem annak hatásáról: arról, hogyan befolyásolja a kultúra létrehozá-
sát. Meggyõzõdésem, hogy az Internet eddig fel nem ismert, lényeges
változásokat hozott ezen a téren, amelyek gyökeresen átalakítanak egy
hagyományt, amely olyan régi, mint maga az Egyesült Államok. A több-
ség, ha felismerné ezt a változást, elutasítaná – de észre sem veszi.
Némi képet alkothatunk az említett változásról, ha különbséget teszünk
kereskedelmi célú és non-profit kultúra között, illetve ha megnézzük,
hogyan szabályozza ezeket a jog. „Kereskedelmi célú kultúra” alatt a kul-
túrának azt a részét értem, amelyet létrehoznak, majd eladnak, vagy ele-
ve eladási céllal hoznak létre. Minden mást nem kereskedelmi célú kul-
túrának tekintek. Amikor az öregek a parkokban vagy az utcasarkokon
ülve történeteket mesélnek a gyerekeknek és másoknak, az nem keres-
kedelmi célú kultúra. Amikor Noah Webster kiadja Reader címû mûvét,
vagy Joel Barlow a verseit, az kereskedelmi célú kultúra.
Történelmünk kezdetén a nem kereskedelmi célú kultúrát tulajdonkép-
pen nem szabályozták. Természetesen ha egy történet sikamlós volt,
vagy ha egy dal alkalmas volt a nyugalom megzavarására, a jog olykor
közbeavatkozott, de a jog soha nem foglalkozott közvetlenül a kultúra
létrehozásával vagy terjesztésével, és meghagyta a kultúrát „szabadnak”.
A szokványos módszerekkel, amikor hétköznapi emberek osztották meg
és adták át másoknak a kultúrájukat – meséket mondva, újrajátszva szín-
darabok vagy tévémûsorok egyes részeit, rajongói klubokat szervezve,
zenéket csereberélve, felvételeket készítve – a jog nem foglalkozott.
A jog a kereskedelmi alkotótevékenységre összpontosított. Eleinte csak
kismértékben, késõbb kiterjedten védte az alkotók érdekeit azáltal, hogy
kizárólagos jogokat adott nekik az általuk létrehozott mûvekre, hogy ér-
tékesíthessék ezeket a kizárólagos jogokat a piacon.8 Ez természetesen
szintén része az alkotótevékenységnek és a kultúrának, és Amerikában
egyre fontosabb részévé vált, de a hagyományainkban semmiképpen
nem játszott meghatározó szerepet. Csak egy része, a szabályozott része
volt, amelyet a szabad rész tartott egyensúlyban.
Ez az éles határ a szabad és a szabályozott rész között mára megszûnt.9
Ehhez az Internet teremtette meg a keretet, és a média nyomására most
már a jog is elismeri. Történelmünk során elõször a kultúra létrehozásá-
nak és megosztásának szokványos módjait törvény szabályozza, mivel
xix
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
a jog kiterjeszkedett, hogy befolyása alá vonja a kultúra és az alkotóte-
vékenység hatalmas területeit, olyanokat is, amelyek soha korábban
nem estek a hatálya alá. Az a technika, amely történelmünk során meg-
õrizte az egyensúlyt – a kultúra szabadon használható és csak enge-
déllyel használható része között –, eltûnt. Ennek az a következménye,
hogy egyre kevesebb a szabad kultúra, és egyre több a csak engedéllyel
használható kultúra.
Ezeket a változtatásokat azzal igazolják, hogy szükség van rájuk a keres-
kedelmi célú alkotótevékenység védelméhez. És valóban, pontosan a vé-
delem a motiváció. De ez a védelem, amely igazolja az alább leírt változ-
tatásokat, nem az a korlátozott és kiegyensúlyozott fajta, mint amely
a múltban jellemezte a jogot: nem a mûvészek érdekeit védi, hanem bi-
zonyos üzleti érdekek védelmére szolgál. Azok a vállalatok, amelyek
megrémültek azoktól a lehetõségektõl, amelyeket az Internet nyújt úgy
a kereskedelmi, mint a nem kereskedelmi célú kultúra létrehozási mód-
jának és megosztásának megváltoztatására, egyesültek, és rávették a tör-
vényhozókat, hogy a törvényt az õ védelmük szolgálatába állítsák. Errõl
szólt az RCA és Armstrong története, ez volt a Causby család álma.
Az Internet megjelenése sokak számára rendkívüli lehetõséget teremtett
arra, hogy részt vegyenek egy olyan kultúra felépítésében és ápolásában,
amely messze túlnyúlik a helyi határokon. Ez az erõ általában véve meg-
változtatta a kultúra létrehozásának és ápolásának piacát, és cserébe ez
a változás fenyegeti a már megszokott tartalomtípusokra épülõ iparága-
kat. Ily módon az Internet azt jelenti a XX. században felépített és külön-
féle anyagok terjesztésébõl élõ iparágakra nézve, mint amit az FM rádió
jelentett az AM rádióra nézve, vagy amit a XIX. században a teherautó
megjelenése jelentett a vasúti szállításra nézve: a vég, de legalábbis egy
alapos átalakulás kezdetét. Az Internethez kapcsolódó digitális technoló-
giák segítségével sokkal versenyképesebb és élénkebb piacot lehet ki-
alakítani a kultúra felépítéséhez és ápolásához, a piac az alkotók sokkal
szélesebb és sokrétûbb skáláját foglalhatja magába, az alkotók kreativitá-
sukat sokkal szélesebb körben élhetik ki, és (néhány fontos tényezõ
függvényében) átlagban sokkal többet kereshetnek, mint a mai alkotók
– egészen addig, amíg napjaink RCA-i elõ nem húzzák a törvényt, hogy
védje meg õket ettõl a versenytõl.
Amint a következõ oldalakon megkísérlem bebizonyítani, pontosan ez
történik napjainkban a kultúra területén. A XX. századi rádiók és a XIX.
századi vasutak modern megfelelõi arra használják a hatalmukat, hogy
xx
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
BEVEZETÉS
a saját érdekeik védelmébe állítsák a törvényt, hogy az megvédje õket
ettõl az új, hatékonyabb, életképesebb technikától. Jelenleg úgy látszik,
sikerül a tervük, hogy átalakítsák az Internetet, mielõtt az Internet alakí-
taná át õket.
Sokan ezt nem így látják, a többség számára a szerzõi jog és az Internet
körüli csatározások túlságosan távolinak tûnnek. Azon kevesek azonban,
akik érdeklõdnek a téma iránt, leegyszerûsítik a kérdést: megengedik-e
a „kalózkodást”, vagy védeni fogják a „tulajdont”. A technika és az Inter-
net elleni fizetett „háborút” – amelyet az Amerikai Filmgyártók Szövetsé-
gének (Motion Picture Association of America, MPAA) elnöke, Jack
Valenti a „saját terroristaellenes háborújának”10 nevez –, úgy vezették fel,
mint a törvény elõírásainak és a tulajdon tiszteletének védelmében vívott
harcot. A többség úgy gondolja, hogy ha szeretnénk tudni, melyik oldal-
ra álljunk ebben a háborúban, elég, ha eldöntjük, hogy pártoljuk-e a tu-
lajdont, vagy ellene vagyunk.
Ha tényleg ezek volnának a választható lehetõségek, Jack Valenti és a tar-
talomszolgáltató iparág pártján állnék. Én is hiszek a magántulajdonban,
különösen pedig abban, amit Valenti úr úgy nevez: „alkotói tulajdon”.
Úgy gondolom, hogy a „kalózkodás” helytelen, és hogy a törvénynek,
már ha jól alkották meg, büntetnie kell a „kalózkodást”, úgy az Inter-
neten, mint azon kívül.
Ezek az egyszerû elképzelések azonban egy sokkal fontosabb kérdést és
sokkal drámaibb változást rejtenek el. Én ugyanis attól félek, hogy ha-
csak nem látjuk ezeket a változásokat, az internetes „kalózok” ellen ví-
vott háború során olyan kulturális értékeinktõl is megfosztanak bennün-
ket, amelyek a kezdetektõl fogva hagyományaink szerves részei.
Ezek az értékek egy olyan hagyományt alakítottak ki, amely – legalábbis
az Egyesült Államok fennállásának elsõ 180 évében – garantálta az alko-
tóknak, hogy szabadon építhetnek a múltra, és védték az alkotókat és fel-
találókat úgy az állami, mint a magánszemélyek általi felügyelettõl. Az al-
kotmány elsõ kiegészítése az állami felügyelettõl védte az alkotókat, Neil
Netanel professzor érvelése11 szerint pedig a szerzõi jogi törvény – ha jól
alkották meg – a magánszemélyek ellen. Nem követtük tehát sem a szov-
jet, sem a hagyományos védnöki rendszert. Ehelyett olyan széles medret
vájtunk ki, amelyben az alkotók ápolni és bõvíteni tudták a kultúránkat.
xxi
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Mégis a törvény válasza az Internetre – már ami az Internethez kapcsoló-
dó technikai változásokat illeti – Amerikában az volt, hogy nagymérték-
ben megnõtt az alkotótevékenységet szabályozó elõírások száma.
Ha építeni szeretnénk a minket körülvevõ kultúrára, vagy bírálni szeret-
nénk azt, elõbb engedélyt kell kérnünk, mint Twist Olivérnek. Az enge-
délyt persze gyakran megadják – gyakran viszont nem, fõleg a bírálók-
nak és a független személyeknek. Létrehoztunk egyfajta kulturális
nemességet, és a nemesi osztályban lévõk jól élnek, akik viszont kívül
esnek ezen az osztályon, azok nem. De ez olyan fajta nemesség, amely
idegen a hagyományainktól.
A következõ történet a háborúról szól, nem a technikának a mindennapi
életben betöltött központi szerepérõl. Én nem hiszek az istenekben, sem
a digitálisokban, sem másmilyenekben. A történet nem is arról szól, hogy
démonizálni kellene valakit vagy valamilyen csoportot, mert az ördögök-
ben sem hiszek, sem céges, sem egyéb megjelenési formájukban. De
a történet még csak nem is az erkölcsrõl szól, és nem is keresztes hábo-
rúra való felhívás egy iparág ellen.
Nem más ez a könyv, mint erõfeszítés annak megértetésére, mennyire
reménytelenül romboló hatású háború ez, amelyet ugyan az internetes
technológia hívott életre, de amely azon messze túlmutat. Ha megértjük,
mirõl is szól ez a harc, egy lépéssel máris közelebb vagyunk a béke meg-
teremtéséhez. Semmi oka nincs ugyanis annak, hogy az Internet körül
jelenleg folyó harc folytatódjon. Ha hagyjuk, hogy ez a harc ellenõrizet-
lenül folyjon tovább, hagyományaink és kultúránk fog nagymértékben
sérülni. Meg kell értenünk az e háború hátterében álló konfliktusokat, és
hamarosan meg kell oldanunk ezeket.
Akárcsak a Causby család harca, ez a háború is a „tulajdonról” szól.
Az a tulajdon azonban, amelyrõl ebben a háborúban szó van, nem annyi-
ra kézzelfogható, mint Causbyék esetében, és emiatt még egyetlen ártat-
lan csirkének sem kellett elpusztulnia. Mégis, az elképzelések, amelyek
ezt a „tulajdont” körülveszik, legtöbbünk számára legalább annyira egy-
értelmûek, mint Causbyék kárigénye, amely arról szólt, hogy mennyire
szent számukra a saját farmjuk. Mi vagyunk a Causby család. A legtöbb
ember természetesnek veszi azokat a rendkívüli összegekrõl szóló köve-
teléseket, amelyekkel a „szellemi tulajdon” birtokosai állnak elõ. A leg-
többen, akárcsak a Causby család, magától értetõdõként kezelik az ilyen
igényeket, és ennélfogva, akárcsak a Causby család, mi is tiltakozunk,
amikor valamilyen új technika sérti ezt a tulajdont. Számunkra is olyan
xxii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
BEVEZETÉS
egyértelmû, mint az õ számukra volt, hogy az Internet új technikái „sér-
tik” a törvényes „tulajdont”, és hogy a törvénynek kell közbeavatkoznia,
hogy megakadályozza az ilyen törvénysértéseket.
Ennélfogva amikor a számítógépõrültek és a technika megszállottjai vé-
dik a saját Armstrongjaik és Wright fivéreik technikáját, a többség egy-
szerûen közönyös. A józan ész nem lázad. A szerencsétlen Causby csa-
lád esetétõl eltérõen ebben a háborúban a józan ész a tulajdonosok
oldalán áll. A szerencsés Wright fivérektõl eltérõen az Internet nem indí-
tott el forradalmat.
Én azt remélem, hogy kicsit el tudom mozdítani a józan észt errõl az
álláspontról. Egyre inkább elképedtem a szellemi tulajdon ilyenfajta fel-
fogásának erejétõl, és ami még fontosabb, attól a hatalmától, amivel el-
hallgattatja a törvényhozók és az állampolgárok kritikus gondolatait. Tör-
ténelmünkben nem volt még olyan idõszak, amikor a „kultúra” annyira
valakinek vagy valakiknek a „birtokában” lett volna, mint manapság. És
soha nem volt még olyan idõszak, amikor a kultúra felhasználását szabá-
lyozó és ennyire kevés kézben összpontosuló hatalmat ennyire önként
fogadták volna el, mint mostanában.
A kérdés az, hogy miért.
Azért, mert arra a következtetésre jutottunk, hogy az abszolút tulajdon ér-
tékesebb és fontosabb, mint a kultúra? Azért, mert rájöttünk, hogy az ilyen
abszolút követeléseket elutasító eddigi hagyományaink rosszak voltak?
Vagy mert a kultúra fölött álló abszolút tulajdon elvébõl napjaink RCA-i húz-
nak hasznot, és mert ezek beleillenek saját átgondolatlan rendszerünkbe?
Ez a radikális eltávolodás a hagyományainktól a szabad kultúra terén jó
példája annak, amint Amerika korrigálni próbálja egyik múltbeli hibáját.
Ugyanolyan ez, mint amikor egy véres polgárháború után felszabadítot-
tuk a rabszolgákat, vagy ahogy lassacskán ugyan, de kezelni próbáljuk
az egyenlõtlenségeket? Vagy ez a radikális eltávolodás a hagyománya-
inktól a szabad kultúra terén csak egy újabb példa arra, hogy a politikai
rendszert a markában tarthatja néhány nagy hatalmú érdekcsoport?
A józan ész szélsõségekhez vezet ebben a kérdésben, mert a józan ész
igazából hisz ezekben a szélsõségekben? Vagy a józan ész csöndben néz
farkasszemet ezekkel a szélsõségekkel, mert – akárcsak az Armstrong
xxiii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
kontra RCA ügyben – az erõsebb fél gondoskodott arról, hogy az õ állás-
pontja legyen az erõsebb?
Nem rejtem véka alá a saját véleményemet. Azt hiszem, igaza volt a jó-
zan észnek, amikor a Causby család esetének szélsõséges voltán fellá-
zadt. Úgy gondolom, hogy a józan észnek akkor is igaza lenne, ha fellá-
zadna azok ellen a szélsõséges kárigények ellen, amelyeket manapság
jelentenek be a „szellemi tulajdon” nevében. Amit a törvény mostanában
megkövetel, az ugyanolyan ostobaság, mintha egy seriff megpróbált vol-
na letartóztatni egy repülõgépet birtokháborítás miatt. Ennek az ostoba-
ságnak azonban sokkal mélyrehatóbbak a következményei.
A harc, ami még csak most mérgesedik el, két fogalom, a „kalózkodás”
és a „tulajdon” körül összpontosul. A könyv két fõbb részében ezt a két
fogalmat szeretném körüljárni.
A módszerem nem a szokványos elméleti megközelítés. Nem akarok bo-
nyolult érvelésbe bocsátkozni, néhány francia elméleti tudóst ráncigálva
elõ megerõsítésként, bármennyire természetes is mindez az olyan fura
tudós számára, amilyenné én is váltam. Ehelyett minden részt olyan tör-
ténetekkel vezetek be, amelyek kontextusként szolgálnak ezen látszólag
egyszerû gondolatok könnyebb megértéséhez.
Az említett két fõbb rész alkotja a könyv magját: miközben az Internet
tényleg létrehozott valami fantasztikus és új dolgot, az amerikai kormány
a média nyomására úgy válaszolt erre a „valami új”-ra, hogy éppen lerom-
bolni készül valami nagyon régit. Ahelyett, hogy próbálnánk megérteni,
milyen változásokra ad lehetõséget az Internet, és ahelyett, hogy idõt for-
dítanánk arra, hogy a józan ésszel megtaláljuk a legmegfelelõbb választ,
megengedjük azoknak, akik a legjobban meg vannak ijedve a változások-
tól, hogy a hatalmukat a törvények megváltoztatására használják fel – és
ami még fontosabb, arra, hogy valami olyasmit változtassanak meg, ami
alapvetõen határozta meg, hogy kik is voltunk mi eddig.
Nem hiszem, hogy azért engedjük meg mindezt, mert úgy gondoljuk,
hogy jó, és nem is azért, mert a többség tényleg hisz ezekben a változta-
tásokban. Mindössze azért engedjük meg mindezt, mert a leginkább fe-
nyegetett érdekcsoportok nyomasztóan megalkuvó törvényhozásunk
leghatalmasabb szereplõihez kötõdnek. Ez a könyv olyasvalamirõl szól,
ami a korrupció ezen formájának egyik következménye, mégpedig olyan
következménye, amit a legtöbbünk igazából fel sem fog.
xxiv
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ELÕSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
A szerzõi jog történetének túlnyomó részében nagyon kevés embert érin-
tett. E jogág szabályait sokáig csak egy szûk kör ismerte, hiszen a szerzõi
jog a szerzõk, illetve a kiadók jogait határozza meg, és ezeket védi a jog-
ellenesen eljáró „szerzõkkel” (plágium), kiadókkal és felhasználókkal
szemben. Felhasználáson itt – többek között – színpadi bemutatás, átdol-
gozás, többszörözés vagy terjesztés értendõ.
Egészen a közelmúltig az átlagember nem kellett, hogy elmélyedjen
a szerzõi jog útvesztõjében, hiszen jellemzõen nem rendelkezett nyom-
dával – esetleg hanglemezpréssel – vagy más többszörözésre alkalmas
eszközzel. Az utóbbi pár évtizedben azonban a technika fejlõdésével
egyre többen váltak, váltunk a szerzõi jog potenciális – ha mégoly jóhi-
szemû – megsértõivé. Manapság az Internet, a terabájtnyi memóriák,
a pendrive-ok és a Photoshop korában a szerzõi mûvek másolása, átdol-
gozása és más felhasználása szinte mindennapossá vált. Olyan általános-
nak számító tevékenységek, mint egy zeneszám vagy egy film letöltése
az Internetrõl, egy számítógépes program írása vagy átalakítása, a szer-
zõi jogot behozta a családok mindennapjaiba – még ha ezt sokan nem is
vették észre.
A technika fejlõdése és elsõsorban az Internet megjelenése a jogászokat
is komoly próbatétel elé állította. A jogszabályok megfelelõ érvényesülé-
séhez szükséges, hogy a jogalkotók és a jogalkalmazók folyamatosan
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
nyomon kövessék a társadalmi változásokat. A szerzõi jogok tekinteté-
ben ezek a változások valószínûleg az elmúlt 25 évben a legjelentõseb-
bek voltak a könyvnyomtatás feltalálása óta.
A könyv egyik fõ kérdése: alkalmasak-e a jelenlegi normák arra, hogy az
újonnan kialakult helyzetet szabályozzák, illetve alkalmazhatóak-e egy-
általán az eddigi fogalmak ebben a környezetben. A szerzõ válasza né-
mileg meglepõen az, hogy „igen”. Bármily gyökeres is a technikai válto-
zás, a jogi alapelvek – alapelv mivoltuknál fogva – érvényesek maradnak
Esetleg az interpretációjukat kell átgondolni. Érdekes, de jellemzõ mó-
don, számos hivatkozást találhatunk a könyvben tradíciókra és az Egye-
sült Államok több száz éves alkotmányára a közelmúltban hozott jogsza-
bályokkal szemben. Úgy tûnik, hogy nem az a probléma, hogy a jog
meglevõ eszközeivel nem lehet megfelelõen szabályozni az új techniká-
val kapcsolatos konfliktusokat, hanem csupán az, hogy esetleg a jogal-
kotás befolyásolásának lehetõségei nem a megfelelõ kezekben vannak.
Ennek a jelenségnek a megértéséhez ismerni kell az amerikai jogalkotási
rendszert, amelyben a lobbizás – egyes döntéshozók befolyásolása – bi-
zonyos keretek között legális és bevett szokás. Fontos azt is tudni, hogy
az Egyesült Államokban a szerzõi jogok nagy része forgalomképes, azo-
kat a szerzõ eladhatja, egy-egy ezzel foglalkozó cég pedig megszerezhe-
ti, így az ilyen cégeknek elemi érdekük fûzõdik ahhoz, hogy az ezeket
a jogokat érintõ jogszabályok ne akadályozzák õket a lehetõ legnagyobb
profit megszerzésében.
A könyv számos általános emberi jogi kérdést is felvet a szerzõi jog sza-
bályozásával kapcsolatban. Amint fent említettem, a szerzõi jog elsõsor-
ban a szerzõi jog jogosultjait védi mindenkivel szemben, aki ezeket a jo-
gokat meg tudja vagy meg akarja sérteni. Azonban ez a védelem
természetesen nem korlátozhatja az egyének általános szabadságjogait.
A szerzõ amerikai jogászprofesszor. Ennek megfelelõen elsõsorban a té-
ma amerikai szabályozását vizsgálja jogilag pontos, mégis közérthetõ
módon. Ezzel együtt talán segíti az Olvasót, ha a könyv néhány aspektu-
sához ezúton pár mondatot fûzök:
1. A szellemi tulajdon az angol „intellectual property”, az alkotói tulajdon
pedig az angol „creative property” kifejezés szó szerinti fordítása. A ma-
gyar jogszabályok szerint azonban a definíció nem ilyen egyszerû.
A Polgári Törvénykönyv („Ptk.”) 86. §-a foglalkozik a szellemi alkotá-
sokkal, amelyek két fõ csoportja a szerzõi jog és az iparjogvédelem.
xxvi
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ELÕSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
A szerzõi jogon belül a Szerzõi Jogi Törvény („Szjt.”) szerint a szerzõ
a „mû” létrehozásával személyhez fûzõdõ (például: a név feltüntetése)
és vagyoni jogokra (például: a mû felhasználásának, átdolgozásának
engedélyezése) jogosult. Ezek a jogok a szerzõ személyéhez kötõdnek,
és a személyhez fûzõdõ jogok soha nem, a vagyoni jogok pedig csak
kivételes esetekben ruházhatóak át. Álláspontom szerint a szerzõi jog
nem tulajdonjogot keletkeztet, hanem egy speciális szerzõi jogosultsá-
got a mûvel kapcsolatos jogokra. Ezért „tulajdonjogokról” beszélni
a szerzõi jogokkal kapcsolatban a magyar jog szerint meglehetõsen
visszás, de tekintettel arra, hogy a szerzõ egyik alaptézise pontosan az
„alkotói tulajdon” jogának és az általános tulajdonjognak az összeha-
sonlítása, a magyar szöveg maradt a tükörfordításnál..
2. Amint az elõzõ pontban említettem, Magyarországon a szerzõi jogra el-
sõsorban két jogszabály a Ptk. és az Szjt. vonatkozik. Az angolszász – így
többek között az amerikai – jogrendszerben a törvényhozáson kívül
a bírói jogalkotás – amit sokszor szokásjogként emlegetnek – is jelentõs
eleme a jogfejlõdésnek. A jogalkotók által elfogadott jogszabályok mel-
lett a bíróságok – az Egyesült Államokban különösen a Legfelsõbb Bíró-
ság – ítéletei hivatkozási alapul szolgálnak a jogalkalmazásban. A köz-
zétett jogesetek, illetve az azokban elõadott bírói okfejtések „kvázi
jogszabálynak” tekinthetõk, amelyeket elsõsorban az alsóbb fokú bíró-
ságok vesznek figyelembe. A Legfelsõbb Bíróság egyben alkotmánybí-
rósági feladatokat is ellát, és többek között – kérelemre – a jogalkotók
által elfogadott jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. A Legfelsõbb
Bíróság, illetve a szövetségi fellebbviteli és „kerületi” bíróságok bíráit az
Egyesült Államok elnöke nevezi ki életre szóló mandátummal. Ennek
megfelelõen egyes bíróságok, illetve bírák politikai irányultsága elõre
kiszámítható, így nagy jelentõsége van annak, hogy egy adott ügyet
a felperes mely bíróság elõtt indítja meg.
3. Két fogalom, amely nagyon gyakran elõfordul a könyvben, a „szabad
felhasználás” (fair use) és a „közkincs” (public domain). Mind a kettõ
a szerzõi jogok korlátozását jelenti, de eltérõ mértékben. A szabad fel-
használás eseteit Magyarországon a szerzõi jogi törvény határozza meg
– például: részletek felhasználása idézettként, iskolai szemléltetés, ma-
gáncélú másolás –, és ezekben az esetekben az egyébként szerzõi jogi-
lag védett mû szabadon – azaz külön engedély és díjazás nélkül – fel-
használható. Az a mû azonban, amely a közkincs részévé vált, nem
élvez többé szerzõi jogi védelmet, mivel a törvényben meghatározott vé-
delmi idõ lejárt. Az ilyen mûvek felhasználása minden esetben „szabad”,
a szerzõ egyes személyhez fûzõdõ jogainak tiszteletben tartásával.
xxvii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
4. A szerzõ többször utal jobb-, illetve baloldali politikusokra, politikai
álláspontokra. Az Egyesült Államokban immár több mint száz éve két
politikai párt határozza meg a közéletet. A mai republikánusok a kon-
zervatív irányzathoz állnak közel, általános alapelvük a liberális sza-
badpiac minél szélesebb körben való fenntartása és az állam szabályo-
zó szerepének háttérbe szorítása, illetve az állam szociális feladatainak
a minimumon tartása. A demokrata párt szimpatizánsai ezzel szemben
lényegében baloldali elveket vallanak, és az emberi és szociális jogok
intézményes védelmét helyezik elõtérbe, amihez az állam újraelosztó
szerepének igénybe vétele szükséges.
Dr. Róna András
ügyvéd
xxviii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
A SZERZÕRÕL
LAWRENCE LESSIG jogászprofesszor a Stanford
Egyetem jogi karán tanít. A Stanford Center for
Internet and Society alapítója, a Creative Commons
(www.creativecommons.org) non-profit szervezet
elnöke. A The Future of Ideas (Random House,
2001) és a Code: And Other Laws of Cyberspace (Ba-
sic Books, 1999) címû könyvek szerzõje, a Public
Library of Science, az Electronic Frontier Foundation
és a Public Knowledge társaságok vezetõségi tagja.
Elvégezte a Pennsylvaniai Egyetemet (University of
Pennsylvania), a bostoni Cambridge Egyetemet (Cambridge University,
Boston) és a Yale Egyetem Jogi Karát (Yale Law School), majd az Ameri-
kai Egyesült Államok Fellebbviteli Bíróságán (U.S. Seventh Circuit Court
of Appeals) dolgozott gyakornokként Richard Posner bíró mellett.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ez a könyv egy hosszú és mindezidáig sikertelen harc eredménye, amely-
be akkor kezdtem, amikor Eric Eldrednek a könyvek felszabadításáért ví-
vott háborújáról olvastam. Eldred munkássága segített életre hívni a sza-
bad kultúra mozgalmát, ezért ezt a könyvet neki ajánlom.
Rengeteg jó tanácsot kaptam barátaimtól és más tudósoktól, többek közt
a következõktõl: Glenn Brown, Peter DiCola, Jennifer Mnookin, Richard
Posner, Mark Rose, Kathleen Sullivan. A hibák kijavításában a Stanfordi
Egyetem és jogi karának ragyogó diákjai segítettek, név szerint többek közt
a következõk: Andrew B. Coan, John Eden, James P. Fellers, Christopher
Guzelian, Erica Goldberg, Robert Hallman, Andrew Harris, Matthew Kahn,
Brian Link, Ohad Mayblum, Alina Ng és Erica Platt. Különösen hálás va-
gyok Catherine Crumpnak és Harry Surdennek, akik segítettek a megfele-
lõ mederbe terelni a kutatást, valamint Laura Lynchnek, aki nagyszerûen
boldogult az összegyûjtött tengernyi anyaggal, és a leírtak nagy részét kri-
tikus megjegyzésekkel látta el.
Nogucsi Juko segített megértenem a japán törvényeket és a japán kultú-
rát. Hálás vagyok neki és többi segítõtársamnak Japánban, akik segítet-
tek ennek a könyvnek az elkészítésében. Õk: Ito Dzsoi, Macutani
Takajuki, Miszaki Naoto, Szaszaki Micsihiro, Tanaka Hiromicsi, Jamagata
Hiró és Jonezava Josihiro. Hálával tartozom Nakajama Nobuhiro pro-
fesszornak is, valamint a Tokiói Egyetem Üzleti Jogi Központjának, hogy
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
lehetõséget teremtettek arra, hogy eltöltsek egy kis idõt Japánban, vala-
mint Siraisi Tadasinak és Jamagami Kijokazunak azért, hogy olyan nagy-
lelkûen segítettek, amíg ott tartózkodtam.
A tudósok hagyományosan ilyenfajta segítséget szoktak igénybe venni, de
az Internet lehetõvé tette azt is, hogy számos olyan embertõl is tanácsot és
helyesbítést kapjak, akikkel személyesen soha nem találkoztam. Azok kö-
zül, akik rendkívül segítõkész tanácsokkal láttak el a könyvhöz kapcsoló-
dó webnaplómban, mindenképpen említést érdemel Dr. Mohammad
AlUbaydli, David Gerstein és Peter DiMauro, valamint sokan mások, akik-
nek konkrét elképzelésük voltak arról, hogy merre kellene haladnom az
érvelésemmel. Õk név szerint: Richard Bondi, Steven Cherry, David Coe,
Nik Cubrilovic, Bob Devine, Charles Eicher, Thomas Guida, Elihu M.
Gerson, Jeremy Hunsinger, Vaughn Iverson, John Karabaic, Jeff Keltner,
James Lindenschmidt, K. L. Mann, Mark Manning, Nora McCauley, Jeffrey
McHugh, Evan McMullen, Fred Norton, John Pormann, Pedro A.D.
Rezende, Shabbir Safdar, Saul Schleimer, Clay Shirky, Adam Shostack,
Kragen Sitaker, Chris Smith, Bruce Steinberg, Andrzej Jan Taramina, Sean
Walsh, Matt Wasserman, Miljenko Williams, „Wink”, Roger Wood, „Ximmbo
da Jazz” és Richard Yanco. (Ha véletlenül kihagytam valakit, elnézést ké-
rek. Sajnos a számítógépek olykor meghibásodnak, és elektronikus levele-
zési rendszerem összeomlása azt is jelentette, hogy rengeteg nagyon érté-
kes levelet elveszítettem.)
Richard Stallman és Michael Carroll egyaránt olvasta a könyvet még pisz-
kozat formájában, és mindketten rendkívül hasznos tanácsokkal láttak el.
Michael segített, hogy tisztábban lássam a származékos mûvek szabályo-
zásának jelentõségét, Richard pedig kellemetlenül nagy számú hibámat
javította ki. Miközben a munkámhoz részben Stallman munkája jelentette
az ihletet, õ a könyv egyes fontos pontjaiban nem ért velem egyet.
Végül és mindörökké hálás vagyok Bettinának, aki mindig biztosította,
hogy a csatáktól távol vég nélküli boldogságban legyen részem, és aki-
nek mindig igaza volt, bármilyen sokára jöttem is erre rá. Mint mindig,
hálás vagyok állandó türelméért és szeretetéért.
xxxii
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
KALÓZKODÁS
A „kalózkodás” ellen már az alkotói tulajdont szabályozó törvény ötleté-
nek felvetésétõl kezdve folyik a háború. A „kalózkodás” fogalmának pon-
tos körvonalait nem könnyû felvázolni, de az egészet mozgató igazságta-
lanságot könnyû felfedezni. Amint Lord Mansfield írta egy ügy során,
amely az angol szerzõi jogi törvény hatókörét kiterjesztette a kottákra is:
Bárkinek joga van a kotta egy példányát használni oly módon,
hogy lejátssza az adott zenét, de nincs joga elorozni a szerzõtõl
a hasznot azáltal, hogy sokszorosítja a kotta példányait, majd el-
adja azokat a saját hasznára.1
Napjainkban egy másik, a „kalózkodás” ellen folytatott „háború” kellõs
közepén vagyunk. Ennek a háborúnak az Internet a kiváltó oka.
Az Internet lehetõvé teszi az információk (azaz a különbözõ anyagok
vagy „tartalmak”) hatékony terjesztését. Az egyenrangú számítógépek
közötti (a magyar számítógépes nyelvben is elterjedt rövidítéssel P2P
vagy p2p, az angol peer-to-peer – egyenrangú az egyenrangúval vagy
egyenrangúak egymás közt – kifejezésbõl) fájlmegosztás és fájlcsere az
Internet által lehetõvé tett hatékony technikák közül is az egyik leghaté-
konyabb. Az egyenrangú rendszerek az elosztott számítógépes teljesít-
mény segítségével úgy könnyítik meg a tartalom terjesztését, ami egy ge-
nerációval korábban elképzelhetetlen lett volna.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ez a hatékonyság nem tiszteli a szerzõi jog hagyományos formáit. A há-
lózat nem tesz különbséget a szerzõi joggal védett és az ily módon nem
védett anyagok megosztása között, így óriási mennyiségû szerzõi joggal
védett anyag is szerepel a megosztott anyagok között. Ez az oka annak,
hogy a fájlmegosztás háborút gerjesztett, mivel a szerzõi jogok tulajdo-
nosai félnek, hogy a fájlcsere révén „elorozzák a szerzõtõl a hasznot”.
A harcosok, hogy védjék „tulajdonukat” a „kalózok” ellen, a bírósághoz
és a törvényhozáshoz fordultak, valamint egyre növekvõ mértékben
a technikához. Amerikaiak egész nemzedéke fog úgy felnõni, hogy azt
hiszi, a „tulajdonnak” „ingyenesnek” kell lennie – figyelmeztetnek. Fe-
lejtsük el a tetoválásokat, ne is törõdjünk a testékszerekkel – a gyereke-
ink mind tolvajok lesznek!
Kétség nem férhet hozzá, hogy a „kalózkodás” rossz, és hogy a kalózo-
kat meg kell büntetni. Mielõtt azonban hívatnánk a hóhért, helyezzük
a „kalózkodás” ezen formáját a megfelelõ környezetbe. Ahogy az elne-
vezést egyre gyakrabban használják, középpontjában egy olyan szélsõ-
séges elképzelés áll, amely szinte bizonyosan hibás.
Az elv nagyjából a következõ:
Az alkotó munkának értéke van, és amikor mások alkotó munká-
jának eredményét használjuk, átvesszük vagy arra építünk, érté-
ket veszünk át az alkotóktól. Amikor értéket veszünk át mástól,
ahhoz az engedélyét kell kérnünk. Ha engedély nélkül veszünk át
valamilyen értéket valaki mástól, az helytelen. Ez a kalózkodás
egyik formája.
Ez a nézet az alapja a jelenlegi vitáknak. Ezt kritizálja Rochelle Dreyfuss,
a New York-i Egyetem (New York University, NYU) jogászprofesszora,
mint az alkotói joghoz kapcsolódó „ha érték van, akkor jog is van” elmé-
letet2, azaz azt, hogy ha van érték, akkor valakinek mindenképpen vala-
milyen joga fûzõdik ahhoz az értékhez. Ez a nézõpont vezetett a zene-
szerzõk jogait védõ szervezet (ASCAP) megalakulásához, hogy be
lehessen perelni a cserkészlányokat, ha nem fizetnének jogdíjat azokért
a dalokért, amelyeket a tábortûz körül ülve énekelnek . Ha van „érték”
(a dalok), lennie kell valamiféle „jognak” is – még akár a cserkészlányok
ellenében is3.
2
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
KALÓZKODÁS
Természetesen ez is egy lehetséges értelmezése annak, hogyan kellene mû-
ködnie az alkotói tulajdonnak. Lehetne akár egy olyan törvényrendszer
alapja is, amely a szellemi tulajdont védi. Csakhogy az alkotói joghoz kap-
csolódó „ha érték van, akkor jog is van” elmélet sosem volt Amerikára jel-
lemzõ az alkotói jogokat illetõen, és nem is kapott helyet a törvényeinkben.
Ehelyett hagyományaink szerint a szellemi tulajdon egy eszköz. Felállítja
egy gazdag alkotókészséggel rendelkezõ társadalom alapjait, de alázatos
marad az alkotókészség értékét illetõen. A jelenleg folyó vitában mindez
megfordult. Oly mértékben el vagyunk foglalva az eszköz védelmével,
hogy lassan már nem is látjuk magát az értéket.
Ennek a zavarnak a forrása egy olyan különbségtétel, amelyet a törvény
újabban nem hajt végre – azaz nem tesz különbséget egyik oldalról egy
mû újrakiadása, másik oldalról pedig az ilyen mûre építés vagy a mû
átalakítása között. A szerzõi jog kezdetben csak a kiadással foglalkozott,
ma pedig már mindkét dolgot szabályozza.
Az internetes technikák megjelenése elõtt ez az egybeolvasztás nem kü-
lönösebben számított. A kiadáshoz kapcsolódó technikák drágák voltak,
ami annyit tett, hogy a kiadványok túlnyomó többsége kereskedelmi cél-
lal jelent meg. A kereskedelmi cégek el tudták viselni a törvény által rá-
juk rótt terheket – még annak a bizánci szövevénynek a terhét is, amivé
a szerzõi jogi törvény vált. Számukra ez nem volt más, csak egy újabb üz-
leti kiadás.
Az Internet megjelenésével azonban a törvény hatókörének ez a termé-
szetes korlátja eltûnt. A törvény már nem csak a kereskedelmi célú al-
kotótevékenységet szabályozza, hanem tulajdonképpen minden mást
is. Ennek nem volna túlzott jelentõsége, ha a szerzõi jogi törvény csak
a „másolást” szabályozná, de így, hogy széles körben és homályosan
szabályoz, rengeteget számít. A törvény, amely eredetileg hasznos volt,
ma már sokkal inkább teher – különösen a nem kereskedelmi célú al-
kotótevékenység terén, de egyre növekvõ mértékben a kereskedelmi
célúén is. Így hát, ahogy majd a következõ fejezetekben látni fogjuk,
a törvény szerepe egyre kisebb mértékben az alkotótevékenység támo-
gatása, és egyre inkább bizonyos iparágak védelme a versennyel szem-
ben. Pontosan akkor, amikor a digitális technika rendkívüli lehetõséget
adna a kreativitás kibontakoztatására – kereskedelmi és nem kereske-
3
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
delmi téren egyaránt –, a törvény az esztelenül bonyolult, ködös szabá-
lyaival és a szemérmetlenül súlyos büntetésekkel való fenyegetéseivel
rendkívül megterheli az alkotótevékenységet. Láthatjuk, mint Richard
Florida írja, „az alkotó osztály felemelkedését”4, de sajnos egyúttal látjuk
amint a rendkívüli mértékû szabályozás béklyóba köti ezt az alkotó
osztályt.
Ezeknek a terheknek nincs értelmes helye a hagyományaink között. Ve-
gyük szemügyre elõször ezeket a hagyományokat egy kicsit közelebb-
rõl, és helyezzük a megfelelõ környezetbe azt a háborút, amit napjaink-
ban a „kalózkodásnak” bélyegzett tevékenység ellen vívnak.
4
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
1. FEJEZET • ALKOTÓK
1928-ban megszületett egy rajzfilmfigura. Miki egér egy korai változata
ez év májusában mutatkozott be egy rövid némafilmben, amelynek
Plane Crazy (Repülõgépõrült) volt a címe. Novemberben a New York-i
Colony Theaterben az elsõ széles körben terjesztett hangos rajzfilmben,
a Steamboat Willie (Gõzhajó Vili) címûben kelt aztán életre az a figura,
amelyet ma Miki egérként ismerünk.
A hang elõször egy évvel korábban jelent meg a The Jazz Singer (A jazz-
énekes) címû filmen. Ennek sikere vette rá Walt Disneyt, hogy lemásolja
a technikát, és hangot keverjen a rajzfilmek alá. Senki nem tudta, hogy
beválik-e, és ha igen, akkor tetszik-e a közönségnek. Disney 1928 nya-
rán végzett próbavetítésének az eredménye minden kétséget eloszlatott.
Ahogy elsõ tapasztalatait leírta:
Az embereim egy része tudott kottát olvasni, és egyikük tudott
szájharmonikázni is. Bevittük õket egy szobába, ahol nem látták
a vetítõvásznat, és a hangukat abba a szobába vezettük, ahol fele-
ségeink és barátaink a film megtekintésére vártak.
A srácok egy a zenét és a hanghatásokat leíró kottából dolgoztak.
Néhány próbálkozás után a hang és a film összhangba került. A száj-
harmonikás játszotta a dallamot, mi többiek pedig, a hangszekció
többi része, a hangszobában cintányérokat ütögettünk össze, és sí-
pokat fújtunk ütemre. A szinkron idõzítése egészen jól sikerült.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A közönséget mindez úgy érte, mint egy áramütés. A hang és
a mozgás ilyenfajta egyesítésére szinte ösztönösen reagáltak. Azt
hittem, ugratnak, ezért beültettek a közönség közé, és újra meg-
csinálták az egész mutatványt. Rettenetes volt, de egyben csodála-
tos is, ráadásul újdonság!1
Disney akkori partnere és a rajzfilmkészítés egyik rendkívüli tehetsége,
Ub Iwerks még lelkesebben nyilatkozott: „Soha életemben nem éreztem
ilyen jól magam. Semmi nem töltött még el ilyen jólesõ borzongással!”
Disney teljesen eredetit alkotott, olyasmire alapozva, ami maga is vi-
szonylag újnak számított. A hang más filmeknél ritkán volt több, mint
puszta töltelék, de a szinkronhang Disney kezében életet lehelt az alko-
tótevékenység eme formájába. A rajzfilmkészítés kezdeti idõszakában
Disney újításai sokáig mértékadó példát jelentettek a szakma számára,
amelyet a többiek követni próbáltak. Disney lángelméje, sziporkázó kre-
ativitása pedig gyakran épített mások munkájára.
Eddig ismerõs a történet. Amit viszont talán sokan nem tudnak, az az,
hogy 1928 más szempontból is mérföldkõ volt. Ebben az évben egy hús-
vér (azaz nem rajzfilmes) komikuszseni megalkotta utolsó független gyár-
tású némafilmjét. Ez a zseni Buster Keaton volt, a film pedig a Steamboat
Bill, Jr. (ifj. Gõzhajó Bill).
Keaton 1895-ben, egy komikuscsalád sarjaként született. A némafilm ko-
rának színészkirálya lett, akinek mesteri szintre fejlesztett burleszkjelene-
tei visszafojthatatlan nevetést váltottak ki a mozinézõkbõl. A Steamboat
Bill, Jr. e mûfaj klasszikusa, amelyet a filmben szereplõ akrobatamutat-
ványok tettek híressé a filmrajongók körében. Klasszikus Keaton-film, el-
képesztõen népszerû, és mûfajában az egyik legjobb.
A Steamboat Bill, Jr. Disney Steamboat Willie címû rajzfilmje elõtt jelent
meg. A címek hasonlósága nem a véletlen mûve, ugyanis a Steamboat
Willie egyértelmûen a Steamboat Bill2 rajzfilmes paródiája, és mindkettõ
egy közismert dalra épül. A Steamboat Willie tehát nem csupán a The
Jazz Singer-ben megjelent szinkronizált hangot használta fel, benne van
Buster Keaton mûve, a Steamboat Bill, Jr. is (amely maga is egy másik
mû, a Steamboat Bill címû dal ihletésére született), és hát Steamboat
Willie-bõl lett aztán késõbb Miki egér.
Ebben a „kölcsönzésben” nincs semmi egyedi, akár Disneyt, akár az egész
filmipart nézzük. Disney mindig is koppintotta az akkori egész estés kö-
6
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
1. FEJEZET • ALKOTÓK
zönségfilmeket, ahogy sokan mások is.3 A korai rajzfilmek tele vannak
kölcsönzésekkel, azaz a sikeres témákat hozzák kisebb változtatásokkal,
vagy régi történeteket mondanak el újra. A siker kulcsát a különbségek
ragyogóan ötletes megvalósítása jelentette. Disneynél a hang tette szipor-
kázóvá a rajzfilmet, késõbb pedig a minõség emelte ki filmjeit a sorozat-
gyártásban készült egyéb rajzfilmek közül, amelyekkel versenyeznie kel-
lett. Ennek ellenére ezek a kiegészítések kölcsönzött alapra épültek.
Disney mindig hozzátett valamit az elõdei munkájához, és így valami újat
hozott létre.
Ezt a kölcsönzést olykor alig lehet észrevenni, máskor azonban egészen
szembetûnõ. Gondoljunk csak a Grimm testvérek tündérmeséire.
Ha Önök is olyan feledékenyek, mint én, valószínûleg szintén úgy gon-
dolják, hogy ezek vidám és kedves történetek, amelyek kiválóan megfe-
lelnek a gyerekek elaltatására. Az igazat megvallva azonban a Grimm-
mesék – legalábbis számunkra – nyomasztóak. Ritka és valószínûleg
túlságosan is hóbortos szülõ az, aki ezeket az erkölcsi tanulságokkal tûz-
delt véres történeteket fel meri olvasni a gyerekének, akár lefektetéskor,
akár máskor.
Disney fogta ezeket a meséket, és újfajta módon mesélte el õket. Életet
lehelt beléjük, részben a szereplõk jelleme, részben a megvilágítás segít-
ségével. Anélkül, hogy teljesen kihagyta volna a félelmetes és veszélyes
elemeket, mókássá varázsolta azt, ami eredetileg sötét hangulatot árasz-
tott, és igazi részvéttel teli érzelmeket oltott oda, ahol addig csak félelem
honolt. És nemcsak a Grimm testvérek mûveivel bánt így. Igazából elké-
pesztõen hosszú Disney azon filmjeinek listája, amelyek mások mûveire
épülnek: Hófehérke (1937), Fantázia (1940), Pinokkió (1940), Dumbo
(1941), Bambi (1942), Rémusz bácsi meséi (1946), Hamupipõke (1950),
Alice Csodaországban (1951), Robin Hood (1952), Pán Péter (1953), Susi
és Tekergõ (1955), Mulan (1998), Csipkerózsika (1959), 101 kiskutya
(1961), Kard a kõben (1963) és A dzsungel könyve (1967) – hogy olya-
nokat ne is említsünk, mint a remélhetõleg gyorsan feledésbe merülõ
példa, A kincses bolygó (2003). Disney (vagy a Disney, Inc. cég) minden
fenti esetben az õt körülvevõ kultúrából kölcsönözte az ötleteket, bele-
keverte saját rendkívüli tehetségét, majd visszaadta a mûvet a kultúrá-
nak, ahonnan származott.
Ez is egyfajta alkotótevékenység. Olyan alkotótevékenység, amelyre ér-
demes emlékezni, és amelyet érdemes dicsõíteni. Vannak, akik azt
mondják, hogy nincs is másfajta alkotótevékenység, csak ilyen, de mi
nem megyünk ennyire messzire ahhoz, hogy elismerjük a fontosságát.
7
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Hívhatnánk ezt „Disney-féle alkotótevékenységnek”, bár ez egy kicsit fél-
revezetõ lenne. Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor „Walt Disney-féle
alkotótevékenység” lenne a megfelelõ elnevezés – a mûvészi kifejezés
és a lángelme egy olyan formája, amely a minket körülvevõ kultúrára
épít, és átalakítja azt valami mássá.
1928-ban a kultúra azon ága, amelyet Disney szabadon felhasználhatott,
viszonylag új volt még. Maga a közkincs akkor még képlékeny fogalma
sem létezett túl régóta. A szerzõi jog átlagos idõtartama harminc év volt –
legalábbis azon mûvek esetében, amelyeket védett egyáltalán szerzõi
jog.4 Ez azt jelenti, hogy a szerzõknek vagy a szerzõi jogok tulajdonosai-
nak átlagosan harminc évig volt „kizárólagos joguk” megszabni mûveik
bizonyos felhasználási módjait. Ha egy szerzõi joggal védett mûvet vala-
milyen módon fel akart használni valaki más, akkor szüksége volt a jog-
tulajdonos engedélyére.
A szerzõi jogi védelem idejének lejártával a mû közkincssé vált, és ettõl
fogva semmilyen engedélyre nem volt szükség a felhasználásához. Sem-
milyen engedélyre, és ennélfogva ügyvédre sem. A közkincs ugyanis
„ügyvédmentes zóna”. Így aztán 1928-ban Disney a XIX. századi mûvek
többségét szabadon felhasználhatta. Ezekre a mûvekre bárki szabadon
építhetett – akár kapcsolatban volt velük, akár nem, akár gazdag volt,
akár nem, akár jóváhagyta ezt valaki, akár nem.
Így volt ez mindig – egészen a legutóbbi idõkig. Történelmünk legna-
gyobb részében a közkinccsé válás belátható közelségben volt. 1790-tõl
1978-ig a szerzõi jog átlagos idõtartama soha nem volt több harminckét
évnél, ami azt jelentette, hogy mindössze másfél nemzedék után a kultú-
ra nagy része szabadon, engedély nélkül felhasználható volt bárki szá-
mára. Ennek a mai megfelelõje az lenne, ha az 1960-as és 1970-es évek
alkotásai most már szabadon elérhetõk lennének a következõ Walt Dis-
ney számára, hogy engedély nélkül felhasználhassa azokat saját mûvei-
hez. Ma azonban csak azok az anyagok számítanak köztulajdonnak,
amelyek még a 30-as évek nagy gazdasági világválsága elõtti idõszakból
származnak.
Walt Disneynek természetesen nem volt monopóliuma a „Walt Disney-
féle alkotótevékenységre”, mint ahogy Amerikának sem. A szabad kultú-
ra normái – a totalitárius diktatúrákat kivéve – egészen napjainkig meg-
lehetõsen egyetemesnek számítottak.
8
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
1. FEJEZET • ALKOTÓK
Vegyük például a kreativitás egy olyan formáját, amely sok amerikai szá-
mára furcsának tûnik ugyan, de a japán kultúrában megkerülhetetlen: ez
a manga, azaz a japán képregény. A japánok fanatikus módon rajonga-
nak a képregényekért. A kiadványok mintegy 40 százaléka képregény,
és a kiadványokból származó bevételek 30 százaléka származik képre-
gényekbõl. A japán társadalom minden rétegében megtalálhatók, min-
den újságosstandon, és az ingázók jelentõs része olvassa õket az egye-
dülálló japán tömegközlekedési rendszer jármûvein.
Az amerikaiak hajlamosak lenézni a kultúra ezen formáját, ami nem túl
rokonszenves jellemvonásunk. Valószínû, hogy nem egészen értjük, mi
is a manga lényege, mivel alig néhányunk olvasott életében egyáltalán
hasonlót is azokhoz a történetekhez, amelyekrõl ezek a „rajzos regé-
nyek” szólnak. A japánok számára a manga a társadalmi élet minden
részét lefedi. Nekünk a képregények nem mások, csak „férfiak testre si-
muló ruhákban”. És az sem jellemzõ, hogy a New York-i metró tömve
lenne olyanokkal, akik Joyce-ot vagy akár Hemingway-t olvasnak. A kü-
lönbözõ kultúrákban élõ emberek különféleképpen szórakoztatják ma-
gukat, a japánok például ezen az érdekesen eltérõ módon.
De a célom nem a manga lényegének megvilágítása, hanem az, hogy is-
mertessem a manga egyik változatát, amely az ügyvédek szemszögébõl
nézve meglehetõsen furcsa, de Disneyébõl nézve eléggé ismerõs.
Ez a képregényfajta a doudzsinsi (doujinshi). A doudzsinsi is képregény,
csakhogy egyfajta utánzat. Készítésének megvannak a maga íratlan szabá-
lyai. Ha valaki csak lemásolja a képregényt, az még nem doudzsinsi: a mû-
vésznek saját magának is hozzá kell járulnia a lemásolt mûhöz, de az lé-
nyegtelen, hogy csak alig vagy jelentõs mértékben teszi-e ezt. A doudzsinsi
tehát egy közkedvelt képregényre épül, de más irányba fejleszti azt tovább,
vagy másképp gombolyítja a történet fonalát. Elõfordulhat az is, hogy a sze-
replõk jelleme megmarad, de a külsejük némileg megváltozik. Nincs pontos
szabály, amely meghatározná, hogy mitõl „más” a doudzsinsi, de csak ak-
kor tekintik igazi doudzsinsinek, ha különbözik az eredeti képregénytõl.
Ami azt illeti, vannak olyan bizottságok, amelyek kiállításokon döntik el,
hogy az adott képregény megfelel-e a doudzsinsi követelményeinek, és
a puszta másolatokat elutasítják.
Ezek a másolt képregények nem kis részét teszik ki a mangapiacnak.
Rengeteg van belõlük. Japán különbözõ részein több mint 33 000 alkotói
„kör” készít ilyen Walt Disney-féle kreativitásra épülõ alkotásokat. Éven-
9
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
te kétszer több mint 450 000 japán gyûlik össze, hogy ilyen alkotásait má-
sokkal elcserélje vagy eladja. Ez a legnagyobb nyilvános összejövetel az
országban. Ez a piac párhuzamosan létezik a fõ irányvonalat képviselõ
kereskedelmi mangapiaccal. Bizonyos módon természetesen konkuren-
ciát is jelent ennek a piacnak, de a kereskedelmi mangapiacot felügyelõ
cégek semmilyen komoly erõfeszítést nem tesznek a doudzsinsipiac
tönkretételére. Az pedig virágzik, a verseny és a törvények ellenére is.
A doudzsinsipiac legérdekesebb tulajdonsága – legalábbis a jogot végzet-
tek számára – az, hogy egyáltalán engedik létezni. A japán szerzõi jogi tör-
vény szerint – amely ebben a tekintetben (papíron) az amerikai szerzõi
jogi törvény szakasztott mása – a doudzsinsipiac illegálisnak számít.
A doudzsinsi szó szerint azt jelenti: módosított munka. A doudzsinsi-
készítõ mûvészek közt nincs általánosan elfogadott eljárás arra, hogyan
kérjenek engedélyt a mangakészítõktõl. Ehelyett azt a gyakorlatot köve-
tik, hogy egyszerûen fogják és módosítják mások alkotását, akárcsak Walt
Disney tette a Steamboat Bill, Jr. címû filmmel. Az ilyen, az eredeti szer-
zõi jog tulajdonosának engedélye nélküli módosítás mind a japán, mind
az amerikai törvények szerint jogellenes. Ha a szerzõi jog tulajdonosának
engedélye nélkül készítünk másolatot egy munkáról vagy módosítjuk azt,
az a szerzõi jog megsértésének számít.
Ennek ellenére ez az illegális piac létezik, és tényleg virágzik Japánban,
és sokan gondolják úgy, hogy pontosan azért virágzik maga a japán
manga is, mert a doudzsinsi létezik. Ahogy Judd Winick amerikai képre-
gényíró mondta nekem, „Amerikában a képregény kezdeti korszaka na-
gyon hasonló volt ahhoz, mint ami most zajlik Japánban. ... Az amerikai
képregények is úgy születtek, hogy a szerzõik egymás munkáit másol-
gatták. ... [A mûvész] így tanul meg rajzolni – képregényeket tartalmazó
füzeteket lapozgat, és nem átkopírozza a rajzokat, hanem megfigyeli és
lemásolja azokat”, majd továbbfejleszti õket.5
Az amerikai képregény most már egészen más, magyarázza Winick, rész-
ben azért, mert jogi nehézségekbe ütközik más képregények olyasfajta át-
vétele, ami a doudzsinsinél megengedett. A Supermanrõl például azt
mondja: „vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tarts”. Vannak dol-
gok, amiket Superman „nem tehet meg”. „Az alkotónak nagyon kedvét
tudja szegni, ha ötven évvel ezelõtti tulajdonságokhoz kell kötnie magát.”
A Japánban érvényes normák mérséklik ezeket a jogi akadályokat. Van-
nak, akik azt mondják, hogy a mérséklés hátterében pontosan a japán
10
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
1. FEJEZET • ALKOTÓK
mangapiac hasznának növelése áll. A Temple University (Temple Egye-
tem) jogászprofesszora, Salil Mehra például úgy véli, hogy a mangapiac
azért fogadja el ezt a jogsértésnek minõsíthetõ gyakorlatot, mert ez még
gazdagabbá és termékenyebbé teszi a mangát. Mindenkinek csak rosz-
szabb lenne, ha üldöznék a doudzsinsit, így hát a jog nem üldözi.6
Ezzel az a gond, mint Mehra egyértelmûen el is ismeri, hogy ennek
a laissez faire (azaz be nem avatkozó/engedékeny) rendszernek nem tel-
jesen világos a mûködése. Lehet ugyanis, hogy a piac egészében jobban
jár, ha a doudzsinsi fölött inkább szemet hunynak, mint ha üldöznék, de
ez nem ad magyarázatot arra, miért nem indítanak pereket a szerzõi jo-
gok tulajdonosai, mint egyének sem. Ha a törvényekben nincs általános
kivétel a doudzsinsire – és az igazat megvallva voltak is olyan esetek,
amikor egyes mangarajzoló mûvészek perbe fogtak doudzsinsirajzoló
mûvészeket –, miért nincs valami sokkal általánosabb módszer arra, hogy
miként lehetne megakadályozni, hogy a doudzsinsi-kultúra továbbra is
ingyen használja fel az alapjául szolgáló mangákat?
Négy csodálatos hónapot töltöttem Japánban, és ezt a kérdést olyan
gyakran tettem fel, amilyen gyakran csak tudtam. Talán a legjobb magya-
rázatot végül egy nagy japán jogi cégnél dolgozó barátom adta: „Nincs
elég ügyvédünk” – mondta nekem egy délután. „Egyszerûen nincs elég
erõforrásunk, hogy az ilyen csip-csup ügyeket is üldözzük.”
Ez az a téma, amihez többször is vissza fogunk térni. A jog általi szabá-
lyozás két dologtól függ: az egyik a törvénykönyvekben leírt szavak,
a másik, hogy mennyibe kerül ezeknek a szavaknak érvényt szerezni.
Most összpontosítsunk a legkézenfekvõbb kérdésre: jobban járna Japán,
ha több ügyvéd lenne az országban? Több bevétele lenne a mangának,
ha a doudzsinsirajzoló mûvészeket rendszeresen törvény elé állítanák?
Nyernének valami fontosat a japánok azzal, ha véget tudnának vetni an-
nak a gyakorlatnak, hogy egyesek ingyen használják fel mások munká-
ját? Árt ez a fajta kalózkodás a kalózkodás áldozatainak, vagy épp hogy
segít nekik? Az ilyenfajta kalózkodás ellen harcoló ügyvédek vajon segí-
tenének vagy ártanának inkább az ügyfeleiknek?
Álljunk meg egy percre.
Ha Önök is úgy gondolkodnak, mint én tíz évvel ezelõtt, vagy mint a leg-
többen, amikor elõször elkezdenek töprengeni ezeken a kérdéseken, ak-
kor mostanra egyvalami fel kellett merüljön Önökben, amit korábban
nem gondoltak végig alaposan.
11
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Olyan világban élünk, amely magasztalja a „tulajdont”. Én is ezen ma-
gasztalók egyike vagyok. Hiszek a tulajdon értékében általában, és hi-
szek a tulajdon azon fura formájának értékében is, amelyet az ügyvédek
„szellemi tulajdonnak”7 neveznek. Egy nagy, sokszínû társadalom tulaj-
don nélkül nem tud fennmaradni. Egy nagy, sokszínû és modern társa-
dalom szellemi tulajdon nélkül nem képes virágozni.
Ám ha belegondolunk, egy pillanat alatt rájövünk, hogy rengeteg olyan
érték van, amelyhez a „tulajdonnak” semmi köze. Nem olyan közhelyek-
re gondolok, mint hogy „pénzen nem lehet szerelmet venni”, inkább
olyan értékekre, amelyek egyértelmûen az alkotási folyamat részei, le-
gyen az kereskedelmi vagy nem kereskedelmi célú alkotás. Ha Disney
animátorai lopták volna a színesceruza-készletet a Steamboat Willie raj-
zolásához, habozás nélkül elítélnénk ezt a tettet, mint helytelent, még ak-
kor is, ha jelentéktelen tett, és még akkor is, ha senki nem vette volna
észre. De abban mégsem volt semmi helyteleníthetõ, legalábbis az akko-
ri törvények szerint, hogy Disney felhasználta Buster Keaton filmjét, illet-
ve a Grimm testvérek mûveit. Nem volt semmi rossz abban, hogy ötlet-
adóként felhasználta Keaton filmjét, mert a Disney által alkalmazott
felhasználási mód „tisztességesnek” számított. Nem volt semmi rossz ab-
ban, hogy a Grimm testvérek mûveit felhasználta, mert a Grimm-mesék
akkor már – a közkincs részeként – szabadon felhasználhatók voltak.
Ily módon, bár a Disney által felhasznált dolgok – vagy általánosabban
fogalmazva: a bárki olyan által felhasznált dolgok, aki a Walt Disney-féle
alkotótevékenységet gyakorolja – értékesek, hagyományaink nem ítélik
el az ilyen felhasználást. Bizonyos dolgokat egy szabad kultúrában sza-
badon fel lehet használni, és ez a szabadság jó.
Ugyanez igaz a doudzsinsi-kultúrára is. Ha egy doudzsinsirajzoló mûvész
betörne valamelyik kiadó irodájába, és fizetés nélkül kirohanna az utol-
só kiadvány ezer példányával – vagy akár csak egyetlen eggyel –, habo-
zás nélkül azt mondanánk, hogy rosszat tett. Amellett, hogy birtokhábo-
rítást követett el, ellopott valamilyen értéket is. A törvény a lopás minden
formáját tiltja, függetlenül az ellopott dolog értékétõl.
Mégis szemmel láthatóan még a japán jogászok is vonakodnak azt mon-
dani, hogy a másolatokat felhasználó képregényrajzoló mûvészek „lop-
nak”. A Walt Disney-féle alkotótevékenységnek ezt a formáját tisztessé-
gesnek és jogszerûnek tekintik, még akkor is, ha még a jogászok is
nehezen tudják pontosan megmondani, hogy miért az.
12
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
1. FEJEZET • ALKOTÓK
Ugyanez a helyzet ezer más esetben is, ha kicsit jobban körülnézünk.
A tudósok építenek más tudósok munkájára, anélkül, hogy engedélyt
kérnének erre vagy fizetnének érte. („Elnézést, Einstein professzor, meg-
engedné, hogy használjam a relativitáselméletet, hogy rámutassak, hogy
a kvantumfizikai kérdésekben nem volt igaza?”) A színtársulatok is
játsszák Shakespeare mûveinek átdolgozásait anélkül, hogy bárkitõl en-
gedélyt kérnének erre. (Komolyan azt hiszi bárki, hogy Shakespeare mû-
vei jobban fogynának, ha volna egy központi Shakespeare-jogelszámol-
tató intézet, amelytõl minden Shakespeare-darab minden elõadására
engedélyt kellene elõbb kérni?) Emellett Hollywood is gyakran visszatér
bizonyos filmötletekhez: az 1990-es évek végén öt aszteroida-katasztró-
fafilm készült, és csak 1997-ben két vulkánkatasztrófáról szóló.
Az alkotók itt és mindenhol és mindig építettek és építenek azoknak az
ötleteire, akik elõttük alkottak, vagy akik a környezetükben teszik ugyan-
ezt. Ezt mindig és mindenhol legalább részben az eredeti alkotó engedé-
lye nélkül tették, és anélkül, hogy bármiféle jóvátételt fizettek volna ne-
ki. Egyetlen társadalom – akár szabályozott, akár szabad – sem igényelte
soha, hogy minden mû minden felhasználásáért fizessenek, vagy hogy
mindig engedélyt kérjenek a Walt Disney-féle alkotótevékenységre. Ehe-
lyett minden társadalom meghagyta kultúrája egy részét szabadon fel-
használhatónak – a szabad társadalmak talán kicsit többet, mint a nem
szabadok, de valamennyit minden társadalom.
A kérdés neheze tehát nem az, hogy vajon szabad-e a kultúra, mert bi-
zonyos mértékig minden kultúra az. A nehéz kérdés az, hogy „Mennyi-
re szabad ez a kultúra?” Mennyire és milyen mértékben szabad a kultú-
ra, hogy mások felhasználhassák, és építhessenek rá? Ez a szabadság
csak a párttagokra korlátozódik? Netán a királyi család tagjaira? Esetleg
a New York-i értéktõzsdén az elsõ tíz helyen szereplõ cégre? Vagy szé-
lesebb körû ez a szabadság? Minden mûvész élhet vele, akár tagja
a Metropolitan Operaháznak, akár nem? A zenészek úgy általában, akár
fehérek, akár nem? A filmesek bármelyike, akár tagja valamelyik film-
stúdiónak, akár nem?
A szabad kultúrák olyan kultúrák, amelyek sok mindent elérhetõnek
hagynak meg, hogy arra mások építhessenek. A nem szabad vagy enge-
délyes kultúrák sokkal kevesebbet. A miénk valaha szabad kultúra volt.
Ma már egyre kevésbé az.
13
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • MÁSOLÓK
1839-ben Louis Daguerre feltalálta az elsõ olyan megoldást, amellyel
„fényképeket” lehetett készíteni. Ezeket a képeket a feltaláló után dager-
rotípiáknak nevezték. Az eljárás bonyolult volt és drága, így mûvelése
csak az ebbõl élõ hivatásos szakemberekre, valamint néhány megszállott
és vagyonos mûkedvelõre korlátozódott. (Még egy American Daguerre
Association (Amerikai Daguerre Társaság) nevû szervezetet is létrehoz-
tak, amely segített az iparág szabályozásában – és ahogy minden ilyenfaj-
ta társaság teszi, korlátozta a versenyt és magasan tartotta az árakat.)
A dagerrotípiákra a magas árak ellenére is nagy volt az igény. Ez arra ösz-
tönözte a feltalálókat, hogy egyszerûbb és olcsóbb megoldásokat találja-
nak ki, amelyek segítségével „automata képeket” lehet készíteni. William
Talbot nemsokára fel is talált egy eljárást a „negatívkészítésre”. Mivel
azonban a negatívok üveglapok voltak, amelyeket nedvesen kellett tar-
tani, az eljárás továbbra is drága és fáradságos maradt. Az 1870-es évek-
ben kifejlesztették a szárazlemezeket, ami megkönnyítette a képek elké-
szítésének és elõhívásának különválasztását. A lapok azonban még
mindig üvegbõl voltak, ezért a mûkedvelõk többségének ez a tevékeny-
ség még mindig nem került elérhetõ közelségbe.
1888-ig kellett várni arra a technikai újításra, amely lehetõvé tette a fény-
képezés tömeges elterjedését. Ez egyetlen ember, George Eastman nevé-
hez fûzõdik, aki maga is mûkedvelõ fényképész volt, és nem szerette az
üveglapokkal való bíbelõdést. Az az ötlete támadt, hogy ha a filmet ru-
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
galmassá lehetne tenni, akkor akár egy csévén is lehetne tartani. Ezután
ezt a tekercset el lehetne küldeni az elõhívónak, ami jelentõsen lecsök-
kentené a fényképezés költségeit. Az ár csökkenésétõl Eastman azt vár-
ta, hogy a fényképezõk tábora hatalmas mértékben megnõ.
Kifejlesztett hát egy rugalmas, emulzióval bevont papírfilmet, és az eb-
bõl készített tekercseket kisméretû, egyszerû fényképezõgépekbe he-
lyezte: ez lett a Kodak fényképezõgép. Az eszközt az egyszerû használ-
hatóságával népszerûsítette a piacon. „Ön csak megnyomja a gombot,
a többi a mi dolgunk.”1 Amint a The Kodak Primer (A Kodak ábécés-
könyv) címû könyvében írja:
A Kodak rendszer lényege, hogy elválasztja azt a munkát, amelyet
bárki el tud végezni – azaz a fényképezést – attól, amihez szakér-
tõre van szükség... Mindenkit, legyen az férfi, nõ vagy gyerek, aki
egy dobozt egyenesen tud valaminek az irányában tartani, és meg
tud nyomni egy gombot, ellátunk egy olyan eszközzel, amellyel
bármilyen különleges felszerelés és fotózási ismeretek nélkül ké-
szíthet fényképeket. A készülék elõzetes tanulmányok nélkül is
használható, sötétkamra és vegyszerek hiányában is.2
Ettõl kezdve 25 dollárért bárki fényképezhetett. A fényképezõgépben
gyárilag volt egy tekercs film, és amikor azt elfényképezték, a gépet
vissza kellett küldeni valamelyik Eastman-gyárba, ahol elõhívták a filmet.
Idõvel természetesen a fényképezõgép ára csökkent, a használata pedig
még egyszerûbbé vált. A tekercses film magával hozta a hétköznapi fény-
képezés robbanásszerû elterjedését. Eastman fényképezõgépe elõször
1888-ban került piacra. Egy évvel késõbb a Kodak naponta már több
mint hatezer negatívról készített papírképet. 1888-tól 1909-ig, miközben
az ipari termelés 4,7%-kal nõtt, a fényképészeti berendezések és anya-
gok eladása 11%-kal.3 Eastman Kodakjának eladásai ugyanebben az idõ-
szakban átlagosan évi több mint 17%-os növekedést mutattak.4
Eastman találmányának igazi jelentõsége azonban nem is annyira gazda-
sági, hanem a társadalmi hatásában mutatkozott meg. A szakértõ kezek-
kel készített fényképek segítségével az embereknek esélyük nyílt olyan
helyeket is megpillantani, ahová egyébként sohasem jutottak volna el.
Az amatõr fényképészet pedig lehetõvé tette, hogy úgy örökítsék meg
a saját életüket, ahogy korábban ez lehetetlen volt. Amint Brian Coe írja,
„Az utca emberének elõször a fényképalbum teremtett lehetõséget arra,
16
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • PUSZTA MÁSOLÓK
hogy folyamatosan dokumentálja családja életét és tevékenységét...
A történelemben elõször nyílt alkalom arra, hogy hitelesen lehessen
megörökíteni a hétköznapi emberek megjelenését és tevékenységét.”5
Ily módon a Kodak fényképezõgép és film a kifejezés eszközeivé váltak.
A ceruza és az ecset természetesen szintén a kifejezés eszközei, de egy
mûkedvelõnek évekbe telik, mire megtanulja ezeket hatékony módon
kezelni. A Kodak az önkifejezés sokkal gyorsabb és egyszerûbb eszközét
adta az emberek kezébe. A sznobok csúfondáros megjegyzéseket tettek
a képek „minõségére”, a hivatásos fényképészek pedig értéktelennek tar-
tották õket. De figyeljük meg, amikor egy gyerek azt próbálgatja, hogyan
lenne a legjobb lefényképezni valamit, és máris érezni fogjuk, milyen él-
ménnyel ajándékozta meg a Kodak az embereket. A demokratikus esz-
közök módot adtak az átlagembernek arra, hogy könnyebben fejezhesse
ki magát, mint bármilyen korábban létezõ eszközzel.
Mire volt szükség ahhoz, hogy ez a technika virágzásnak induljon? Ter-
mészetesen Eastman zsenialitása is jelentõsen hozzájárult, de nagyon
fontos volt az a jogi környezet is, amelyben Eastman találmánya kifejlõ-
dött. A fényképezés történetének hõskorában számos olyan bírósági
döntés született, amely akár gyökeresen is megváltoztathatta volna
a fényképezés fejlõdését. A bíróságokat megkérdezték, hogy a fényké-
pésznek – legyen az akár hivatásos, akár amatõr – kell-e engedélyt kér-
nie, mielõtt lefényképez és papírképre nagyít bármit, amit meglát. A vá-
lasz az volt: nem.6
Az engedélykérés szükségessége melletti érvek meglepõen ismerõsen
hangzanak. A fényképész „elvesz” valamit attól a személytõl vagy épü-
lettõl, akit vagy amelyet lefényképez – valami értékfélével kalózkodik.
Egyesek még azt is gondolták, hogy ellopja a fotóalany lelkét. Épp ahogy
Disneynek nem volt szabad elvennie azokat a ceruzákat, amellyel a raj-
zolói Miki egeret rajzolták, ugyanúgy nem lenne szabad ezeknek a fény-
képészeknek sem lefényképezni azt, amit értékesnek gondolnak.
A másik oldalon egy olyan érvet találunk, amely már szintén ismerõsen
hangzik. Igen, a fényképész valami értékeset fog felhasználni; ám az ál-
lampolgároknak legalább arra kellene legyen joguk, hogy a közterületen
lévõ dolgokat lefényképezhessék. (Louis Brandeis, akibõl késõbb az
amerikai Legfelsõbb Bíróság bírója lett, úgy gondolta, hogy a magánterü-
letekrõl készített fényképekre némileg más szabályoknak kellene vonat-
kozni.7) Ez akár azt is jelentheti, hogy a fényképész ingyen kap valamit.
17
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ahogy Disney ihletet nyerhetett a Steamboat Bill, Jr. címû filmbõl vagy
a Grimm testvérek mûveibõl, a fényképésznek is meg kellene engedni,
hogy szabadon lefényképezhessen bármit anélkül, hogy fizetnie kellene
érte a fénykép alanyának.
Mr. Eastman és általában a fényképészet nagy szerencséjére ezek a korai
bírói döntések a kalózoknak kedveztek. Általában semmiféle engedélyt
nem kellett kérnünk, mielõtt lefényképeztünk valamit, és a képet meg-
osztottuk másokkal. Ehelyett vélelmezték az engedély megadását. A sza-
badság volt az alaphelyzet. (A jog végül mégiscsak tett egy kivételt a hí-
res emberek kedvéért: a sajtónak dolgozó fényképészekre, akik
haszonszerzési céllal fényképeznek le híres embereket, több korlátozás
vonatkozik, mint a többiekre. Normál esetben azonban a kép elkészíthe-
tõ anélkül, hogy engedélyt kellene kérni rá.8)
Azt csak találgathatjuk, hogyan fejlõdött volna a fényképezés, ha a jog
annak idején másképp alakul. Ha a vélelem a fényképészek ellen szólt
volna, akkor engedélyt kellett volna kérniük. Talán az Eastman Kodak
cégnek is engedélyt kellett volna felmutatnia, mielõtt elõhívta a filmet,
amelyre a képek készültek. Ha az engedélyt nem adták volna meg, ak-
kor az Eastman Kodak tulajdonképpen abból a „lopásból” húzott volna
hasznot, amelyet a fényképész elkövet. Pontosan úgy, ahogy a Napster
azokból a szerzõijog-sértésekbõl húzott hasznot, amelyeket a Napster-
felhasználók követtek el, a Kodak a fényképészek által elkövetett „kép-
jog”-sértések révén szerezné a bevételét. El tudunk képzelni egy olyan
törvényt, amely ezután megkövetelné, hogy valamilyen engedélyt kell-
jen felmutatni, mielõtt egy cég elõhívhatná a fényképeket. El tudjuk kép-
zelni, hogyan alakulna ki egy ilyen engedélyezési rendszer.
De még ha egy ilyen engedélyezési rendszer elképzelhetõnek is tûnik, azt
már nehéz lenne elképzelni, hogyan virágozhatott volna fel a fényképezés,
ha az engedélyeztetést beépítették volna azokba a törvényekbe, amelyek
szabályozzák. A fényképezés létezett volna, idõvel nõtt volna a fontossága,
a hivatásos fényképészek pedig ugyanúgy használták volna tovább a tech-
nikát, mivel a hivatásosok könnyebben el tudták volna viselni az engedé-
lyeztetési rendszer terheit. Az átlagemberek körében azonban nem terjedt
volna el a fényképezés. Nem ment volna végbe ilyen mértékû növekedés,
és biztos, hogy eme demokratikus mûvészi kifejezési mód fejlõdéséhez és
népszerûségéhez még csak hasonlót sem tapasztalhattunk volna.
Ha átautózunk San Francisco Presidio negyedén, kis szerencsével látha-
tunk két rikító sárga iskolabuszt, amelyeket meghökkentõ színes képek-
18
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • PUSZTA MÁSOLÓK
kel festettek tele, az iskola nevének helyén pedig a „Just Think!” (Csak
gondolkodj!) embléma ékeskedik. A buszok azonban nem „csak gondol-
kodásra” ösztönöznek. Olyan eszközökkel vannak felszerelve, amelyek
segítségével a gyerekek megtanulhatják, hogyan lehet filmet készíteni.
Nem Eastman-féle filmre, még csak nem is a videóra – hanem digitális
kamerával. A „Just Think!” projekt lehetõséget ad a gyerekeknek, hogy
filmeket készíthessenek, hogy megértsék és képesek legyenek bírálni
az õket mindenfelõl körülvevõ filmes kultúrát. Ezek a buszok minden
évben harmincnál is több iskolát keresnek fel, és háromszáz–ötszáz gye-
reknek adnak lehetõséget arra, hogy úgy tanuljanak meg valamit a médi-
áról, hogy közben a médiával dolgoznak. A munka gondolkodásra kész-
teti õket, a bütykölés közben tanulnak.
Ezek a buszok nem olcsók, de a bennük lévõ technika egyre inkább az.
A jó minõségû digitális videórendszerek ára drámai módon lecsökkent.
Mint egy elemzõ leírta, „Öt évvel ezelõtt egy jó valós idejû digitális
videóvágó rendszer 25 ezer dollárba (5 millió forint) került. Ma 595 dol-
lárért9 (120 ezer forint) profi minõséget lehet kapni.” Ezekben a buszok-
ban olyan technikát találhatunk, ami alig tíz évvel ezelõtt több százezer
dollárba került. Ma már az sem tûnik képtelenségnek, hogy ne csak ilyen
buszokat képzeljünk el, hanem olyan osztálytermeket is országszerte,
ahol a gyerekek egyre többet tanulhatnak meg arról, amit a tanárok úgy
hívnak: „multimédiás írástudás” vagy „multimédiás mûveltség”.
A „multimédiás írástudás”, ahogy Dave Yanofsky, a Just Think! vezérigaz-
gatója fogalmaz, „az a képesség, ...hogy megértsük, elemezzük és alko-
tórészeire bontsuk a multimédiás képeket. A célja az, hogy [a gyerekek]
megértsék, hogyan mûködik a média, hogyan áll össze, hogyan ér el
a fogyasztókhoz, és hogyan jutnak hozzá az emberek.”
Ez elsõre talán egy kicsit furcsa felfogása az „írástudásnak”. A legtöbb
ember számára az írástudás az írni-olvasni tudást jelenti. Az „írástudó”
emberek ismerik Faulknert és Hemingwayt, és tudják, hogy ha az igekö-
tõ az ige elõtt áll, egybeírjuk az igével, ha az ige után, akkor külön.
Talán. De egy olyan világban, ahol a gyerekek átlagosan 390 órányi rek-
lámot néznek meg évente a tévében, vagy évente általában 20 000–45 000
hirdetéssel találkoznak10, egyre fontosabb, hogy megértsék a média
„nyelvtanát”. Ahogy van nyelvtana a leírt szavaknak, ugyanúgy van a mé-
diának is. És ahogy a srácok számtalan rettenetes fogalmazást írva tanul-
ják meg, hogyan kell írni, számos (legalábbis kezdetben) rettenetes multi-
médiás anyagot összeállítva tanulják meg, hogyan kell „médiát írni”.
19
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Az írástudásnak ezt a formáját egyre több elméleti tudós és aktivista tart-
ja létfontosságúnak a kultúra következõ nemzedéke számára. Bár azt
mindenki tudja, aki valaha írással próbálkozott, hogy milyen nehéz fel-
adat megfelelõ sorrendbe rakni egy történetet, hogy ne lankadjon el az
olvasó figyelme, és úgy bûvészkedni a szavakkal, hogy a szöveg érthetõ
maradjon, azt kevesen tudjuk, mennyire nehéz multimédiás anyagot ké-
szíteni. Vagy ami még fontosabb, csak kevesen ismerjük, hogyan mûkö-
dik a média, hogyan próbálja megtartani a közönségét, vagy hogyan
mutat be egy történetet, hogyan gerjeszt érzelmeket vagy építi fel a fe-
szültséget.
A filmgyártásban egy nemzedéknyi idõre volt szükség ahhoz, hogy meg-
tanulják, hogyan kell ezt jól csinálni, és a tudás még akkor is a filmgyár-
tásról szólt, nem arról, hogyan kell filmekrõl írni. Ez a szaktudás a film-
gyártás tapasztalataiból szûrõdött le, nem a róla olvasott könyvekbõl. Írni
úgy lehet megtanulni, ha leírunk valamit, majd elemezzük. Képekkel írni
úgy lehet megtanulni, ha készítünk egy filmet, amit aztán elemzünk.
Ahogy a média változott, úgy változtak meg a megértéséhez szükséges
alapismeretek is. Amint Elizabeth Daley, a University of Southern Cali-
fornia (Dél-kaliforniai Egyetem) Annenberg Kommunikációs Központjá-
nak vezérigazgatója és ugyanezen egyetem mozi- és televíziós iskolájá-
nak dékánja kifejtette nekem, amikor még csak a film létezett, ezek az
alapismeretek a következõk voltak: „a tárgyak elhelyezése, a színek, ...
a ritmus, a tempó és a szerkezet”.11 De ahogy a számítógépek megnyitot-
tak egy interaktív teret, amelyben a történet nemcsak „játszódik”, hanem
közvetlenül meg is élhetõ, a média nyelve megváltozott. A történet fölöt-
ti egyszerû ellenõrzés megszûnt, így más technikákra lett szükség.
Michael Crichton a tudományos-fantasztikus irodalom egyik neves szer-
zõje ugyan, de amikor megpróbált egy számítógépes játékot megtervez-
ni egyik saját mûve alapján, egy új mûvészeti ágat kellett megtanulnia:
hogyan lehet embereket úgy keresztülvezetni egy játékon, hogy ne le-
gyen számukra szembetûnõ, hogy vezetik õket. Ez még egy sikeres író-
nak sem volt könnyû feladat.12
Pontosan ez a tudás az, amit egy filmkészítõnek meg kell szereznie. Mint
Daley írja: „az embereket nagyon meglepi, hogyan vezetik át õket a fil-
meken. A jó film felépítése olyan, hogy ezt ne lehessen megsejteni, így
hát fogalmunk sincs róla. Ha a filmkészítõ jól végezte a munkáját, a nézõ
nem tudja, hogyan manipulálták.” Ha a nézõ tudja, hogy a filmen átve-
zették, a filmkészítõ kudarcot vallott.
20
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • PUSZTA MÁSOLÓK
Ennek ellenére a nagyobb – a sima szövegen túlmenõ, hang- és látvány-
elemeket is magába foglaló – írástudásra való igény célja nem az, hogy
jobb filmrendezõket neveljünk. A cél egyáltalán nem a filmkészítés
szakmai színvonalának fejlesztése, hanem, mint Daley magyarázza:
Számomra a digitális technika ismeretének nem az a lényege,
hogy belelássunk a dobozba, hanem hogy ismerjük a nyelvet, amit
a doboz használ, másképp az e nyelven való írás képessége csak
kevesek kiváltsága lesz, és mi többiek pusztán olvasásra leszünk
kárhoztatva.
„Olvasógépek.” A máshol létrehozott kultúra passzív befogadói. Fotelben
gunnyasztó tunya tévénézõk. Fogyasztók. Ez a XX. századi média világa.
A XXI. század más lehet. Ez a kritikus pont: olvasni és írni. Vagy legalább-
is olvasni, és jobban megérteni az írás mûvészetét. Vagy ami még jobb,
olvasni és megérteni, hogy az írók milyen eszközökkel képesek vezetni,
illetve félrevezetni minket. Minden írástudás célja – ezé az írástudásé pe-
dig különösen – az, hogy képessé tegye az embereket arra, hogy a meg-
felelõ nyelvet válasszák alkotásukhoz vagy önkifejezésükhöz.”13 Az, hogy
képessé tegye a diákokat arra, hogy „a XXI. század nyelvén kommuni-
káljanak.”14
Mint minden nyelv, egyesek számára ez is könnyebben tanulható, má-
sok számára pedig nehezebben, és közel sem biztos, hogy azok tudják
könnyebben megtanulni, akik kiválóak az írott nyelvben. Daley és
Stephanie Barish, az Annenberg Központ Multimédiás Írástudási Intéze-
tének igazgatója elmesélt egy különösen megható példát egy olyan kí-
sérletrõl, amelyet egy nagyon szegény középiskolában folytattak le, Los
Angeles belvárosában. Az iskola minden hagyományos mérce szerint
csõdtömegnek számított, de Daley és Barish olyan programot indított el,
amely lehetõséget adott a gyerekeknek, hogy a film segítségével fejez-
zék ki, mit éreznek egy számukra ismerõs dologgal, a fegyveres erõszak-
kal kapcsolatban.
Az órákat péntek délutánonként tartották, és ez az iskolának viszonylag
új kihívást jelentett. Míg a legtöbb órán az okozott nehézséget, hogy mi-
ként lehetne a srácokat rávenni, hogy megjelenjenek, itt az jelentett gon-
dot, hogy hogyan tudnák õket távoltartani. „A srácok reggel 6-kor érkez-
tek, és délután 5-kor mentek haza” – mondja Barish. Keményebben
dolgoztak, mint bármelyik másik órán, mert azt tehették, amirõl az okta-
tásnak szólnia kellene: megtanulhatták, hogyan fejezzék ki magukat.
21
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Használhattak „bármilyen ingyenes anyagot, amit a Világhálón fel tudtak
lelni”, és viszonylag egyszerû eszközökkel keverhették a „képeket,
a hangot és a szöveget”. Barish szerint az osztály olyan anyagokat állított
össze, amelyek a fegyveres erõszak olyan oldalait is bemutatták, amelye-
ket másképp nemigen lehetett volna másoknak elmagyarázni. Ez a téma
nagyon közel állt a diákok mindennapi életéhez. A munka „eszközt adott
a kezükbe, és lehetõvé tette számukra, hogy megértsék a fegyveres erõ-
szakot, és beszélhessenek is róla” – magyarázta Barish. Ezzel az eszköz-
zel sikerült kifejezniük magukat – sokkal sikeresebben és erõteljesebben,
mint pusztán szöveggel bármikor is sikerült volna. „Ha azt mondtuk vol-
na ezeknek a diákoknak, hogy csak szöveget használhatnak, feladták
volna, és elmentek volna valami mást csinálni – folytatja Barish. Részben
kétségtelenül azért, mert a szöveges önkifejezés nem a legerõsebb olda-
la ezeknek a diákoknak. Ráadásul ezeket a dolgokat nem is igazán szö-
veges formában lehet a legjobban kifejezni. Az üzenet erejét a téma és
e kifejezési forma kapcsolata adta.
„De hát nem arról szól az oktatás, hogy a gyerekeket megtanítsuk írni?” –
kérdeztem. De, részben természetesen arról is. De miért tanítjuk meg
a gyerekeket írni? Az oktatás, magyarázta Daley, arról szól, hogy a diá-
kokat megtanítjuk „felépíteni mondanivalójukat”. Ha azt állítjuk, hogy ez
egyenlõ az írással, az olyan, mintha azt mondanánk, hogy az írni tanítás
csak arról szól, hogy megtanítsuk a gyerekeket helyesen írni. A szöveg
a mondanivalónak csak egyetlen építõköve – és egyre kevésbé igaz rá,
hogy a legkifejezõbb. Mint Daley az interjú legmegkapóbb részében ki-
fejtette:
Nem akartunk mást, mint a mondanivaló felépítésének különbö-
zõ módjait megmutatni ezeknek a diákoknak. Ha csak szöveges
feladatot adunk nekik, nem fogják megcsinálni. Mert nem tudják.
Ott van mondjuk Johnny, aki tud videót nézni, tud videójáté-
kokkal játszani, tele tudja festeni falfirkákkal az összes falat a kör-
nyéken, el tudja lopni az autódat, és képes még egy csomó egyéb
dologra. Egy dolgot nem tud: olvasni. Így ha Johnny elmegy az is-
kolába, és azt mondjuk neki: „Johnny, te analfabéta vagy. Egyálta-
lán nem számít, hogy mi egyébre vagy képes.”, akkor Johnnynak
két választása van: vagy minket vesz semmibe, vagy saját magát.
Ha az önérzete kicsit is egészséges, akkor minket fog semmibe
venni. De ha ehelyett azt mondjuk: „Na, hát tudsz te egy csomó
dolgot, beszélgessünk azokról. Játssz le nekem valami olyan ze-
nét, amirõl úgy gondolod, hogy errõl szól, vagy mutass olyan ké-
22
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • PUSZTA MÁSOLÓK
peket, amelyekrõl azt gondolod, hogy errõl szólnak, vagy rajzolj
valamit, ami szerinted errõl szól.” Nem úgy kell kezdeni, hogy
a kezébe adunk egy videókamerát, és azt mondjuk: „Na jó, szóra-
kozz egy kicsit a kamerával, és csinálj valamilyen rövidebb filmet.”
Inkább azt mondjuk: használd azokat az elemeket, amelyeket
megértesz, amelyek a nyelved részei, és alkoss belõlük valami
újat, ami kifejezi az adott témát.
Ez hatalmas energiát ad. És ami ekkor történik, az végül természe-
tesen az, ami ezekben az osztályokban is történt: a srácok szem-
betalálják magukat a ténnyel, hogy „ki kell ezt fejeznem, ezért
tényleg írnom kell valamit”. És mint a tanárok egyike mondta
Stephanie-nak, ötször-hatszor-hétszer-nyolcszor átírtak egy-egy
bekezdést, amíg úgy nem érezték, hogy jól sikerült.
Mert így kellett tenniük. Mert volt rá okuk. El kellett mondaniuk
valamit, nem csak át kellett ugraniuk a tüzes karikán. Ténylege-
sen használniuk kellett egy nyelvet, amelyet nem beszéltek iga-
zán jól. De azt megértették, hogy ez a nyelv rengeteg lehetõséget
ad a kezükbe.”
Amikor két repülõgép nekirepült a World Trade Center ikertornyainak,
egy másik a Pentagonnak, a negyedik pedig lezuhant egy pennsylvaniai
mezõn, az egész világ sajtója rávetette magát ezekre a hírekre. Azon a hé-
ten – és az azt követõ néhány hétben – minden napnak szinte minden
pillanata (fõleg a televízióban, de a sajtóban úgy általában is) azokról az
eseményekrõl szólt, amelyeknek épp nemrég voltunk a szemtanúi. A be-
számolók egyfajta átdolgozásai voltak a történteknek, hiszen saját sze-
münkkel nézhettük végig az eseményekrõl készült felvételeket. Ebben
a szörnyû terroristaakcióban a zseniális a kicsit késõbb végrehajtott má-
sodik támadás volt, amelyet tökéletesen idõzítettek ahhoz, hogy bizto-
san az egész világ élõben láthassa az ütközést.
A beszámolók egyre ismerõsebb érzést keltettek. Két hír között a szüne-
teknél megszokott zene szólt, és tarka rajzok villogtak a képernyõn. Meg-
volt az interjúk koreográfiája is. „Egyensúly” volt és komolyság. A híre-
ket úgy komponálták meg, ahogy ma már elvárjuk: a hír a szórakoztatás
eszköze, még akkor is, ha a szórakoztatás tárgya ezúttal egy tragédia volt.
De az ilyen „szeptember 11-i tragédiáról” szóló megkomponált hírek
mellett az Interneten barangolók a fentiektõl nagyon eltérõ beszámolók-
kal is találkozhattak. Az Internet tele volt ugyanezen eseményekrõl szó-
23
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ló, különbözõ leírásokkal, ám ezeknek az internetes beszámolóknak na-
gyon más volt a hangulata. Egyesek fényképalbumokat állítottak össze
weblapokra azokból a képekbõl, amelyeket a világ különbözõ tájairól
szedtek össze, és diavetítés formájában, szöveggel kiegészítve mutatták
be azokat. Mások nyílt leveleket írtak. Felkerült a Világhálóra néhány
hangfelvétel is. Düh és reményvesztettség uralkodott mindenütt. Néhá-
nyan megpróbáltak összefüggéseket keresni. Röviden szólva rendkívüli
„összefogás és építési láz” vett erõt az egész világon, abban az értelem-
ben, ahogy Mike Godwin használja ezt a kifejezést Cyber Rights (Kiber-
netikus jogok) címû könyvében, és mindez egy olyan sajtóhír miatt,
amely magára vonta az egész világ figyelmét. Ontotta a híreket az ABC
és a CBS, de ott volt az Internet is.
Nem egyszerûen csak dicsérni akarom az Internetet, bár csakugyan nagy-
ra tartom azokat, akik támogatták a szólásszabadságnak ezt a formáját.
Ehelyett inkább a kommunikáció ezen formájának jelentõségét kívánom
hangsúlyozni. Akárcsak a Kodak, az Internet is képessé teszi az embere-
ket arra, hogy képeket örökítsenek meg, és akárcsak a „Just Think!” bu-
szon dolgozó diákok a filmjeikben, a látvány alapjául szolgáló képekhez
keverhetnek hangot és szöveget is.
A többi, pusztán képfelvételre alkalmas technikától eltérõen azonban az
Internet lehetõséget ad arra, hogy ezeket az alkotásokat rengeteg ember-
rel megosszuk, gyakorlatilag azonnal. Ez újdonság – nemcsak az, hogy
a kultúra mechanikusan rögzíthetõ, és nyilvánvalóan nemcsak az, hogy
az eseményekhez kritikus megjegyzéseket fûzhetnek, de legfõképpen
az, hogy a képek, hangok és megjegyzések ezen elegye gyakorlatilag
azonnal és széles körben terjeszthetõ.
Szeptember 11. nem valamiféle eltévelyedés volt, hanem a kezdet. Nagy-
jából ugyanakkor kezdték el megismerni az emberek a kommunikáció
egy sebesen terjedõ formáját: ez nem volt más, mint a webnapló vagy
(a nálunk is elterjedt angol rövidítéssel) blog. A webnapló egyfajta nyil-
vános napló, és bizonyos kultúrákban, például Japánban nagyjából úgy
mûködik, mint egy hagyományos napló. Ezekben a kultúrákban magán-
életi dolgokat írnak le nyilvánosan – valami olyasmi ez, mint egy elekt-
ronikus Jerry Springer Show, amely a világ bármely pontján elérhetõ.
Az Amerikai Egyesült Államokban azonban a webnaplók jellege teljesen
más. Vannak, akik egyszerûen csak arra használják ezt a felületet, hogy
a magánéletükrõl beszéljenek, de sokan nyilvános beszélgetésekbe kap-
24
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • PUSZTA MÁSOLÓK
csolódnak így be. Meg lehet vitatni a közösséget érintõ ügyeket, bírálni
lehet a téves nézõpontot képviselõket, kritizálni lehet a politikusok dön-
téseit, megoldást javasolhatunk közismert problémákra: a webnapló
olyan érzést kelt, mintha egy elképzelt nyilvános gyûlésen lennénk, de
olyanon, amelyen nem remélhetõ, hogy mindenki egyidejûleg jelen le-
gyen, és ahol a társalgás egyes részei nem szükségszerûen kapcsolódnak
mindig egymáshoz. A legjobb webnapló-bejegyzések viszonylag rövi-
dek, és közvetlenül kapcsolódnak mások beírásaihoz, bírálva vagy ki-
egészítve azokat. Jelenleg vitathatatlanul ez a szabályozatlan nyilvános
társalgás legfontosabb formája.
Ez erõs kijelentés, mégis legalább annyit elmond a demokráciánkról,
mint a webnaplókról. Ez Amerikának az az oldala, amelyet a legnehe-
zebb elfogadni azoknak közülünk, akik szeretik Amerikát: a demokráci-
ánk elsorvadt. Természetesen vannak választások, és a bíróságok leg-
többször azt is megengedik, hogy ezek a választások számítsanak.
A választásokon viszonylag kevesen vesznek részt. A választások ciklusa
teljesen szakszerûvé és rutinszerûvé vált. A legtöbben azt hiszik, hogy ez
a demokrácia.
De a demokrácia sohasem csupán a választásokról szólt. A demokrácia
azt jelenti, hogy a nép kormányoz, de a kormányzás valamivel többet je-
lent, mint pusztán választásokat. Hagyományaink szerint azt is jelenti,
hogy érvekkel alátámasztott vitákon át történik a kormányzás. Ez volt az
az elképzelés, amely megragadta Alexis de Tocqueville, a XIX. századi
francia jogász képzeletét, aki a legfontosabb leírást adta a korai „amerikai
demokráciáról”. Nem a nép által történõ elnökválasztás izgatta – sokkal
inkább az esküdtszék, egy olyan intézmény, amely jogot adott az átlag-
embereknek arra, hogy más polgárok életérõl vagy haláláról döntsenek.
A leginkább az tetszett neki, hogy az esküdtszék nem egyszerûen csak
szavaz, hogy eldöntse, mi legyen az ítélet, hanem tanácskozik. Az esküd-
tek megvitatják, mi a „helyes” ítélet. Megpróbálják meggyõzni egymást sa-
ját álláspontjuk helyességérõl, és legalábbis bûnügyekben egyhangú el-
határozásra kell jutniuk, hogy az eljárás befejezõdjön.15
Mégis ez az intézmény az, amely egyre bágyadtabbá válik mostanában
az amerikai mindennapokban, és a helyén nincs olyan átgondolt törek-
vés, amely lehetõvé tenné a polgárok tanácskozását. Egyesek töreksze-
nek arra, hogy létrehozzanak ilyen intézményeket16, és New England
egyes városaiban még megmaradt valami olyasmi, ami még emlékeztet
a tanácskozásra. De a legtöbbünk számára általában nincs idõ vagy hely
arra, hogy „demokratikus tanácskozást” folytassunk.
25
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Még bizarrabb, hogy általában nem is engedik meg az ilyen tanácskozást.
Mi, a világ legerõsebb demokráciája kifejlesztettünk egy erõs normarend-
szert arra, hogy ne lehessen a politikáról beszélni. Olyanokkal elfogad-
ható a politikáról beszélni, akikkel egyetértünk, de faragatlanság olya-
nokkal vitatkozni errõl a témáról, akikkel nem értünk egyet. A politikai
társalgás elszigeteltté vált, és az elszigetelt beszélgetés még szélsõsége-
sebbé válik.17 Azt mondjuk, amit a barátaink hallani szeretnének, és nem
sokat hallunk meg azon kívül, amit a barátaink mondanak.
Most nézzük a webnaplót. Már maga a webnapló szerkezeti felépítése
megoldja a probléma egy részét. Az emberek akkor írnak bele, amikor
kedvük van írni, és akkor olvassák, amikor kedvük van olvasni. Mi embe-
rek a legkevésbé – furcsa módon – a valós idejû (szinkron) kommuni-
kációt tudjuk elviselni. Az aszinkron kommunikációt lehetõvé tevõ mód-
szerek, például az elektronikus levelezés növelik a kommunikáció
esélyét. A webnaplók úgy teszik lehetõvé a nyilvános társalgást, hogy az
embereknek sohasem kell egyetlen nyilvános helyen összegyûlniük.
De a szerkezeten kívül a webnaplók megoldották a szabályok problémá-
ját is. A webnaplók terén (még) nincs olyan szabály, hogy politikáról
nem beszélünk. Ez a tér tele van politikai vitákkal, úgy jobb-, mint balol-
dalról. A legnépszerûbb webhelyek konzervatívak vagy liberálisak, de
az összes többi politikai vonal is jócskán képviselteti magát. Még a nem
politikáról szóló webnaplók is foglalkoznak politikai kérdésekkel, ame-
lyeket érdemesnek találnak megvitatni.
Ezeknek a webnaplóknak jelenleg kicsi a jelentõségük, bár nem is annyira
kicsi. Ha nem lennének webnaplók, a Howard Dean név valószínûleg tel-
jesen feledésbe merült volna a 2004-es elnökválasztással kapcsolatban. De
ha viszonylag kevesen olvassák is õket, a webnaplók hatása érzékelhetõ.
Közvetlen hatásuk van például azokra a sztorikra, amelyeknek a hagyo-
mányos médiában más az élettartamuk. Jó példa erre a Trent Lott-ügy.
Amikor Lott „elszólta magát” a Storm Thurmond szenátor tiszteletére ren-
dezett estélyen, és alapjában véve dicsérte Thurmond faji megkülönböz-
tetést hirdetõ politikáját, úgy gondolta – helyesen –, hogy a hagyomá-
nyos sajtó 48 órán belül elfelejti az ügyet. Így is lett. Azzal azonban nem
számolt, hogy a webnaplókból nem tûnik el ilyen hamar az ügy. A web-
naplóírók tovább kutakodtak az ügyben, és idõvel egyre több helyen
tûnt fel ugyanaz az „elszólás”. Végül a történet visszakerült a hagyomá-
nyos sajtóba, és Lott arra kényszerült, hogy lemondjon a szenátus több-
ségi vezetõi tisztérõl.18
26
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • PUSZTA MÁSOLÓK
Az eltérõ élettartam azért lehetséges, mert a webnaplókra nem nehezedik
ugyanaz a kereskedelmi nyomás, mint a média többi szereplõjére. A televí-
zió és az újságok üzleti vállalkozások, amelyeknek arra kell törekedniük,
hogy fenntartsák a figyelmet. Ha nézõket, illetve olvasókat veszítenek, be-
vételtõl esnek el. Akárcsak a cápáknak, mindig mozgásban kell maradniuk.
A webnaplóíróknak azonban nincsenek ilyen kötöttségeik. Lehetnek
rögeszméik, összpontosíthatnak egy dologra, és lehetnek komolyak.
Ha egy adott webnaplóíró egy különösen érdekes történetet ír meg, egy-
re többen szólnak hozzá az adott történethez. Ahogy szaporodik a hoz-
zászólások száma, úgy nõ a történet jelentõsége. Az emberek azt szere-
tik olvasni, ami népszerû. Azt, hogy mi a népszerû, nagyon demokratikus
módon az olvasók határozzák meg.
Van egy másik oka is annak, amiért a webnaplók híreinek élettartama
más, mint a hagyományos sajtótermékeké. Mint Dave Winer, a webnapló
egyik atyja, sok évtizedes tapasztalattal rendelkezõ programozó mondta
nekem, ez a másik ok a pénzügyi „érdekellentét” hiánya. „Azt hiszem, so-
kat számít az újságíráson belüli érdekek ellentéte is” – mondja Winer. –
„Egy amatõr újságíró egyszerûen nem találkozik ezekkel az érdekellen-
tétekkel, vagy ha igen, akkor ezek olyan egyszerûen leleplezhetõk, hogy
könnyen félre lehet õket söpörni.”
Ezek az érdekellentétek úgy válnak egyre fontosabbakká, ahogy a sajtó
egyre kevesebb kézbe kerül (errõl bõvebben késõbb). Ha a média kevés
kézben összpontosul, sokkal több mindent el tud rejteni a nyilvánosság
elõl, – ahogy a CNN is elismerte az iraki háború után, hogy ezt tette, mert
féltette a következményektõl az alkalmazottait.19 Ugyanakkor fontos, hogy
egységes és következetes álláspontot képviseljen. (Az iraki háború köze-
pén olvastam egy hozzászólást az Interneten valakitõl, aki akkor éppen
mûholdas kapcsolaton át hallgatta az egyik Irakból jelentést küldõ ripor-
ternõ és a sajtóközpontja közti beszélgetést. A New York-i központ folyton
azt hajtogatta a riporternõnek, hogy a háborús beszámolói túlságosan zor-
dak: a hölgynek egy derûsebb történettel kellett volna elõállnia. Amikor
azt mondta a New York-iaknak, hogy ezt nem ígérheti, közölték vele, hogy
akkor majd õk írják meg a „sztorit”.)
A webnapló az amatõröknek is lehetõséget teremt, hogy beszálljanak
a vitába. (Az „amatõr” itt nem azt jelenti, hogy tapasztalatlan, hanem –
mint az olimpikonoknál – azt, hogy nem kap fizetést.) Ennek eredmé-
nyeképpen sokkal szélesebb körbõl szólhatnak hozzá egy történethez.
Ezt jól példázta a Columbia ûrsikló katasztrófája, amikor az Amerikai
27
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Egyesült Államok délnyugati államaiból több százan fordultak az
Internethez, hogy elmondják, mit láttak.20 Ráadásul ez az olvasókat arra
sarkallja, hogy átolvassák az összes beszámolót, és „kiháromszögezzék”
– ahogy Winer mondja – az igazságot. A webnaplók Winer szerint „köz-
vetlenül kommunikálnak a közönséggel, nem kell hozzá közvetítõ” – és
azok a juttatások és költségek sem, amivel a közvetítõ alkalmazása járna.
Winer a webnaplókkal fertõzött újságírás jövõjét illetõen derûlátó.
„A webnaplóírás nélkülözhetetlenné válik” – jósolja Winer – „a közsze-
replõk, de egyre inkább a magánemberek számára is”. Az nem egyértel-
mû, hogy a „sajtó” örül-e ennek... Egyes újságírókat már felszólítottak,
hogy módosítsák a webnaplójuk egyes bejegyzéseit21, de az világos, hogy
még mindig az átmeneti szakaszban vagyunk. „Amit most csinálunk, an-
nak jó része csak bemelegítõ gyakorlat” – mondja Winer. „Még sok
mindennek be kell érnie, mielõtt a webnaplózás „nagykorúvá válik”. És
mivel a tartalom webnaplókban történõ publikálása az Internet legkevés-
bé jogsértõ felhasználási módja (értve ezalatt a szerzõi jog megsértését),
mint Winer mondja, „ez lesz a legutolsó, amit bezáratnak”.
A webnapló hatással van a demokráciára. Winer úgy gondolja, hogy azért,
mert „nincs fõnökünk, aki beleszólhat az ügyeinkbe”. Ez igaz, de egy má-
sik módon is érinti a demokráciát. Ahogy egyre több állampolgár írja le,
mit gondol, és meg is védi írásban a véleményét, megváltozik a közügyek-
hez való hozzáállás. Az emberek fejét könnyû összezavarni, könnyû õket
félrevezetni, de sokkal nehezebb akkor, ha a gondolatainkat mások meg-
kritizálhatják. Természetesen ritka az olyan ember, aki elismeri, hogy
meggyõzték tévedésérõl, de még ritkább az, aki nem veszi tudomásul
tévedését, ha be is bizonyították, hogy tévedett. Az érvek és bírálatok le-
írása elõsegíti a demokráciát. Jelenleg valószínûleg néhány millió ilyen
webnapló létezik. Amikor majd tízmillió lesz, történik valami olyan rend-
kívüli, amirõl érdemes lesz beszámolni.
John Seely Brown a Xerox Corporation tudósainak fõnöke. Munkája,
amint webnaplójában írja, „az emberi tanulás folyamatának tanulmányo-
zása és ... a tudás környezettanának megalkotása, hogy ... újításokat le-
hessen létrehozni”.
Brown ebbõl kifolyólag a fentebb vázolttól kissé eltérõ módon néz a digitá-
lis alkotótevékenységre. Biztos vagyok abban, hogy izgalomba hozná min-
den olyan technika, amely javíthatná a demokráciát, de számára az az iga-
zán izgalmas, hogy milyen hatással vannak ezek a technikák a tanulásra.
28
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
2. FEJEZET • PUSZTA MÁSOLÓK
Brown úgy gondolja, hogy a bütykölés révén tanulunk. „Amikor mi vol-
tunk kamaszok” – magyarázza – „mi motorbiciklik és fûnyírók motorjait,
autókat, rádiókat és hasonlókat bütyköltünk”, de a digitális technika más-
fajta bütykölést tesz lehetõvé – elvont gondolatokkal játszhatunk, de kéz-
zelfogható formában. A Just Think! programban részt vevõ gyerekek nem
csak gondolkodnak arról, hogyan ábrázol egy hirdetés egy politikust, ha-
nem a digitális technika segítségével fel is tudják venni a hirdetést, és
szétszedhetik, hogy lássák, hogyan mûködik. A digitális technika elindít
egyfajta „szabad kollázst”, ahogy Brown nevezi, amelyben mások kiegé-
szíthetik vagy átalakíthatják, amit mi bütyköltünk.
Az egyik legnagyobb horderejû példája az efféle bütykölésnek a szabad
vagy nyílt forrású szoftverfejlesztés (FS/OSS, free software/open source
software) jelenti. Szabad vagy nyílt forrású számítógépes program az,
amelynek közzéteszik a forráskódját. Az ilyen programok futtatásához
szükséges technikát bárki letöltheti, és bárki, aki érez magában elegen-
dõ hajlandóságot arra, hogy megtanulja, hogyan mûködik valamelyik
program, saját maga is belepiszkálhat a kódba.
Ez a lehetõség Brown szavaival élve „teljesen újfajta tanulási folyamatot
hoz létre”. „Amint elkezded csinálni... rászabadítasz egy szabad kollázst
a közösségre, hogy mások is megvizsgálhassák az általad írt kódot, bele-
piszkálhassanak, kipróbálhassák, és megnézhessék, hogy tudnak-e rajta
javítani.” Minden próbálkozás egyfajta inasmunka is egyben. „A nyílt for-
ráskód jelentõs szakképzõ iskolává válik.”
Ebben a folyamatban „a konkrét dolgok, amikkel játszunk, elvontak: kó-
dok.” A gyerekek „megszerzik azt a képességet, hogy elvont dolgokon
tudjanak bütykölni, és ez a bütykölés többé már nem annyira elszigetelt
tevékenység, mint amikor mi a garázsban bütyköltünk. Közösségben zaj-
lik... Mások által készített anyagot bütykölünk. Minél többet bütykölünk,
annál többet fejlõdünk.” És minél többet fejlõdünk, annál többet tanulunk.
Ugyanez történik a tartalommal is, és ugyanilyen együttmûködõ módon
történik mindez olyankor is, amikor ez a tartalom a Világháló része.
Amint Brown mondja, „a Világháló az elsõ olyan médium, amely tényleg
megbecsüli az értelem több formáját”. A korábbi technikák, például az
írógép vagy a szövegszerkesztõk segítettek a szöveget szebbé tenni, de
a Világháló sokkal többet tesz, mint pusztán a szöveg színesítése. „A Vi-
lágháló... ha van érzékünk a zenéhez, a képzõmûvészethez, a látvány-
hoz, ha érdekel a filmmûvészet... rengeteg lehetõséget ad. Erõsíti és
tiszteli az értelem ezen sokféle megnyilvánulási formáját.”
29
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Brown arról beszél, amit Elizabeth Daley, Stephanie Barish és a Just
Think! tanít: ez a kultúrával való bütykölés tanít és egyben alkotásra is
késztet. Másféleképpen fejleszti a tehetséget, és új utat nyit a megis-
merés elõtt.
Ám a bütykölés szabadsága nem biztosított. Igazából, amint az egész
könyvben látni fogjuk, ez ellen a szabadság ellen egyre nagyobb mérték-
ben küzdenek. Miközben azt senki nem vonja kétségbe, hogy apánknak
joga volt bütykölni az autó motorján, azt nagyon sokan megkérdõjelezik,
hogy a gyerekünknek joga lesz-e azokon a képeken bütykölni, amelye-
ket az Interneten talál. A jog és – egyre növekvõ mértékben – a technika
megpróbál gátat szabni annak a szabadságnak, amit a technika (és a kí-
váncsiság) egyébként biztosítana.
Ezek a korlátozások a kutatók és a tudósok figyelmének középpontjába
kerültek. A Princeton Egyetem professzora, Ed Felten (akivel fogunk még
találkozni a 10. fejezetben) erõteljes érveket hozott fel a „bütyköléshez
való jog” mellett, legalábbis ami a számítógépes tudományokat és úgy ál-
talában a tudást illeti.22 Ám Brown érvei valójában egy régebbrõl eredõ,
sokkal alapvetõbb gondolatra épülnek. Ez ugyanis arról szól, hogy a gye-
rekek mit tanulhatnak meg, illetve mit nem – a törvények miatt.
„Erre tart a XXI. századi oktatás” – magyarázza Brown. – „Meg kell érte-
nünk, hogy a digitális korszakban felnõtt gyerekek hogyan gondolkod-
nak, és hogyan szeretnének tanulni.”
„És mi mégis” – folytatja Brown, és ezt mutatja ennek a könyvnek a mér-
lege is – „egy olyan jogi rendszert építünk éppen ki, amely teljes mérték-
ben elnyomja ezeknek a mai digitális kölyköknek a természetes hajlama-
it... Egy olyan rendszert, amely az agy 60 százalékát felszabadítja, és egy
olyan jogi szabályozást, amely tétlenségre kárhoztatja az agynak ugyan-
ezt a részét.”
Olyan technikát építünk, amely felhasználja a Kodak csodáját, összeke-
veri a mozgóképet és a hangot, teret ad a hozzászólásoknak, és lehetõvé
teszi, hogy ez az alkotókészség mindenfelé terjedjen – de emellett olyan
törvényeket alakítunk ki, amelyek megfojtják ezt a technikát.
„Egy kultúra nem mûködhet így” – mondta nekem egy nála ritkán észlel-
hetõ lehangolt pillanatában Brewster Kahle, akirõl majd a 9. fejezetben
többet is megtudhatunk.
30
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
3. FEJEZET • KATALÓGUSOK
2002 õszén a New York állambeli Oceanside-ban lakó Jesse Jordan be-
iratkozott a szintén a New York állambeli Troy városában lévõ Rensselaer
Polytechnic Institute (RPI) nevû intézménybe. Fõ szaktárgyul az informa-
tikát választotta. Bár nem volt programozó, októberben úgy döntött,
hogy megpróbál bütykölni azon a keresõprogramon, amely az RPI háló-
zatán elérhetõ volt.
Az RPI Amerika egyik legkiválóbb mûszaki kutatóintézete. Sokféle szak-
irányban kínál képzést az építészettõl és a gépészeten át az informatiká-
ig. Az intézményben végzettek több mint 65 százaléka középiskolájában
a tanulók legjobb 10%-a között volt. Így az iskola tökéletes elegye annak
a tehetségnek és tapasztalatnak, amelybõl a hálózat korának nemzedéke
születik.
Az RPI számítógépes hálózata egymáshoz kapcsolja a hallgatókat, a ka-
rokat és az adminisztrációt. Emellett az Internethez is hozzákapcsolja
az RPI-t. Az RPI hálózatán szereplõ adatoknak csak egy része érhetõ el
az Interneten, de a hálózatot úgy tervezték meg, hogy a hallgatók elér-
hessék az Internetet, az RPI-közösség többi tagjához pedig közvetlenebb
kapcsolatuk legyen.
A keresõprogramokkal lemérhetõ egy hálózat közvetlensége. A Google
közelebb hozta az Internetet mindannyiunkhoz, mivel hihetetlen mér-
tékben feljavította a keresés minõségét a hálózaton. A specializált kere-
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
sõprogramok még jobb munkát végeznek e téren. Az olyan „intranetes”
keresõprogramok lényege, amelyek csak egy adott intézmény hálózatán
belül keresnek, az, hogy az intézményen belüli felhasználók könnyeb-
ben férhessenek hozzá az adott intézmény anyagaihoz. A különféle cé-
geknél teljesen szokványos, hogy elérhetõvé tesznek az alkalmazottaik
számára olyan anyagokat, amelyekhez kívülrõl nem lehet hozzáférni.
Az egyetemeken szintén megszokott ez az eljárás.
Ezeknek a keresõprogramoknak a mûködését maga a hálózati technoló-
gia teszi lehetõvé. A Microsoftnak például olyan hálózati fájlrendszere
van, amelyben az adott hálózatra hangolt keresõprogramok nagyon
könnyen tudnak adatokat keresni a (hálózaton belül) nyilvánossá tett in-
formációk között. Jesse keresõprogramja is ennek a technológiának az
elõnyeit kihasználva készült. A program a Microsoft hálózati fájlrendsze-
rét felhasználva egy indexet hozott létre, amely az RPI hálózatán találha-
tó összes fájl adatait tartalmazta.
Az RPI hálózatához nem Jesse készítette az elsõ keresõprogramot. Az iga-
zat megvallva az õ keresõprogramja a mások által készített keresõprog-
ramok kismértékû módosítása volt csupán. A legjelentõsebb javítás az
volt benne, hogy kijavította a Microsoft fájlmegosztó rendszerének egyik
programhibáját, amely képes volt lefagyasztani a felhasználó számító-
gépét. Ha a korábbi keresõprogramokkal megpróbáltunk egy Windows
rendszeren futó böngészõvel hozzáférni egy olyan fájlhoz, amely az
adott pillanatban a hálózatról lekapcsolt számítógépen volt, a számító-
gép lefagyhatott. Jesse módosította egy kicsit a rendszert, hogy kijavítsa
a hibát. Ehhez egy gombot adott a programhoz, amelyre kattintva a fel-
használó megtudhatta, hogy a fájlt tartalmazó számítógép éppen a háló-
zatra van-e kapcsolva.
Jesse keresõprogramja október végén került fel a hálózatra. A követke-
zõ hat hónapban Jesse tovább csiszolgatta a programot, hogy javítson
a mûködésén. Márciusra a rendszer már egészen tûrhetõ volt. Jesse
címtárában több mint egymillió fájl volt indexelve, mindenfajta adattal,
ami a felhasználók számítógépén csak elõfordulhat.
Így a keresõprogramja által készített indexben voltak képek, amelyeket
a hallgatók felrakhattak a saját weblapjaikra, feljegyzések és kutatási
anyagok másolatai, tájékoztató kiadványok másolatai, a hallgatók által
készített videóklipek, egyetemi szórólapok – tulajdonképpen minden,
amit az RPI hálózatán lévõ felhasználók elérhetõvé tettek számítógépük
nyilvános mappájában.
32
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
3. FEJEZET • KATALÓGUSOK
Voltak azonban zenei fájlok is az indexben. Sõt mi több, a Jesse keresõ-
programja által indexelt fájlok mintegy negyede zenei fájl volt. Ez egyben
azt is jelenti persze, hogy a háromnegyedük nem zenei fájl volt, és – csak
hogy teljesen egyértelmû legyen – Jesse nem tett semmit annak érdeké-
ben, hogy rávegyen bárkit is arra, hogy zenei fájlokat helyezzen el a nyil-
vános mappájában. Azért sem tett semmit, hogy a keresõprogram megta-
lálja ezeket a fájlokat. Csak egy kölyök volt, aki egy a Google-éhoz hasonló
technikával bíbelõdött egy egyetemen, ahol informatikát tanult, és ahol
egyébként az ilyesfajta bütykölés volt a legfõbb feladata. A Google-tól és
a Microsofttól eltérõen õ nem keresett egy fillért sem ezzel a bütyköléssel,
és nem szállt be egyetlen olyan üzleti vállalkozásba sem, amely pénzt ko-
vácsolna az ilyen jellegû kísérletekbõl. Egy kölyök volt, aki a technikával
játszott egy olyan környezetben, ahol pontosan ezt kellett csinálnia.
2003. április 3-án Jesse-t hívatta az RPI dékánja, és tájékoztatta, hogy az
Amerikai Lemezkiadók Szövetsége, az RIAA (Recording Industry
Association of America) pert indított ellene és három másik hallgató el-
len, akiket Jesse nem is ismert, ráadásul kettõ közülük más egyetemen
tanult. Pár órával késõbb Jesse megkapta a perhez kapcsolódó iratokat
is. Miután elolvasta a papírokat és megnézte a négyükrõl szóló híreket,
egyre jobban megdöbbent.
„Elképesztõ volt” – mesélte nekem. – „Eszembe sem jutott, hogy bármi
rosszat tettem volna... Nem hiszem, hogy bármi rossz lenne abban a kere-
sõprogramban, amit futtattam... vagy abban, hogy módosítottam rajta.
Hiszen semmi olyan változtatást nem csináltam rajta, ami a kalózok dolgát
megkönnyítené vagy segítené. Csupán azért módosítottam és úgy, hogy
könnyebb legyen használni.” Megismétlem: a keresõprogram, amelyet nem
Jesse készített, a Windows fájlmegosztási rendszerét használja, amelyet
szintén nem Jesse készített, hogy az RPI-közösség tagjai hozzáférhessenek
azokhoz a tartalmakhoz, amelyeket nem Jesse készített vagy tett nyilvános-
sá, és amely tartalmak jelentõs többségének semmi köze a zenéhez.
Ennek ellenére az RIAA kalóznak bélyegezte Jesse-t. A keresetben az állt,
hogy Jesse hálózatot üzemeltetett, és ezzel „szándékosan” sértette meg
a szerzõi jogi törvényeket. Azt kérték, hogy fizessen az általa okozott ká-
rokért. A „szándékos jogsértés” eseteire a szerzõi jogi törvény a jogászok
által „kárátalánynak” * nevezett szankciót rendelte. A károkozásért a szer-
zõi jog jogosultja jogsértésenként 150 000 dollárt követelhet. Mivel az
RIAA több mint száz szerzõijog-sértést nevesített, azt követelték, hogy
Jesse fizessen nekik legalább 15 000 000 dollárt.
*
A kártérítés jogszabályban meghatározott mértéke.
A valójában bekövetkezett kár összegét a károsultnak
nem kell bizonyítania. 33
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Hasonló perek folytak a másik három diák ellen is: egyikük szintén az
RPI, egy másik a Michigan Technical University (Michigani Mûszaki
Egyetem), a harmadik a Princeton hallgatója volt. Bár a részletek
mindegyiknél különböztek, a végeredmény pontosan ugyanaz volt: ha-
talmas anyagi igények azokért a „károkért”, amelyek az RIAA szerint õket
érték. Ha összeadjuk az összegeket, ebben a négy perben a felperes kö-
zel 100 milliárd dollár behajtását kérte az Amerikai Egyesült Államok bí-
róságaitól – ez a filmipar 2001. évi teljes bevételének a hatszorosa.1
Jesse felhívta a szüleit, akik támogatták, de egy kicsit megijedtek.
Az egyik nagybátyja ügyvéd volt, és tárgyalásokba kezdett az RIAA-vel.
Az RIAA tudni akarta, mennyi pénze van Jesse-nek. 12 000 dollár félre-
tett pénze volt, amit nyári és egyéb munkákkal keresett. Az RIAA az ügy
elejtéséért ezt a 12 000 dollárt kérte.
Az RIAA azt is szerette volna, hogy Jesse ismerje el, hogy rosszat tett. Ezt
visszautasította. Emellett azt akarták, hogy egyezzen bele egy olyan vég-
zésbe, amely lehetetlenné tette volna számára, hogy élete hátralévõ ré-
szében a mûszaki terület nagy részén munkát vállalhasson. Ezt is vissza-
utasította. Értésére adták, hogy ez a peres eljárás egyáltalán nem tréfa.
(Mint Jesse apja elmesélte nekem, az ügy fõügyésze, Matt Oppenheimer
azt mondta Jesse-nek: „Egy ilyen fogorvost, mint én, az ember nem kí-
ván másodszor is felkeresni.”) Az RIAA az egész ügy folyamán ragaszko-
dott ahhoz, hogy addig nem hagyja rendezõdni az ügyet, míg ki nem saj-
tolja Jesse-bõl az utolsó megtakarított fillérjét is.
Jesse családja felháborodott ezeken a kijelentéseken, és úgy döntöttek,
hogy harcolni fognak. Jesse nagybátyja azonban kioktatta a családot az
amerikai jogrendszer természetét illetõen. Jesse harcolhat az RIAA ellen.
Akár még gyõzhet is. De az ilyen perek költsége, mondta Jesse-nek, leg-
alább 250 000 dollárra rúg. Ha gyõz is, soha nem fogja tudni megfizetni
ezt az összeget. Ha gyõz, kap egy papírt arról, hogy õ nyert, és egy mási-
kat arról, hogy õ és a családja anyagilag tönkrement.
Így hát Jesse egy olyan választás elé kényszerült, mintha a maffia tett volna
ajánlatot: vagy 250 000 dollár és némi nyerési esély, vagy 12 000 dollár, és
rendezõdik az ügy.
A hanglemezipar hangsúlyozza, hogy ez az ügy a jogról és az erkölcsrõl
szól. Most tegyük egy kicsit félre a jogot, és gondolkozzunk el az er-
kölcsrõl. Hol van az erkölcsiség az ilyen perekben? Mi az erénye a bûn-
34
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
3. FEJEZET • KATALÓGUSOK
bakkeresésnek? Az RIAA rendkívül erõs érdekszövetség. Az RIAA elnö-
kének jövedelme a hírek szerint több mint évi 1 millió dollár. Ami a má-
sik oldalt illeti: a mûvészek nincsenek ennyire jól fizetve. Egy elõadó,
akinek egy lemeze jelent meg, átlagosan 45 900 dollárt keres évente.2
Az RIAA rengetegféleképpen tudja befolyásolni és irányítani a politikát.
Szóval mitõl erkölcsös elvenni egy olyan diák pénzét, aki egy keresõ-
programot futtat?3
Június 23-án Jesse elküldte megtakarított pénzét az RIAA-t képviselõ ügy-
védnek, ezután megszüntették az ellene folyó eljárást. Ez a számítógép-
bütykölõ kölyök, aki ellen 15 millió dolláros kártérítési per folyt, aktivis-
tává vált:
[Korábban] egyértelmûen nem voltam aktivista. Soha nem is akar-
tam az lenni... [De] a történtek erre sarkalltak. Soha nem gondol-
tam volna, hogy ezt fogom tenni, de azt hiszem, teljes képtelen-
ség, amit az RIAA tett.
Jesse szülei némi büszkeséggel veszik tudomásul, hogy fiukat a körül-
mények aktivistává tették. Amint apja mondta nekem: „Jesse nagyon
konzervatívnak tekinti magát, akárcsak én... Nem szokta fákhoz bilincsel-
ni magát... Én elképesztõnek tartom, ahogy rászálltak. A fiam azt akarja,
hogy az emberek tudják, hogy az ilyenek rossz úton járnak – és szeret-
né bebizonyítani, hogy igaza van.”
35
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
4. FEJEZET • KALÓZOK
Ha a „kalózkodás” mások alkotói tulajdonának a tulajdonos engedélye
nélküli felhasználását jelenti – vagyis ha igaz az a kitétel, hogy „ha érték
van, akkor jog is van” –, akkor a tartalomszolgáltató ipar története a ka-
lózkodás története. A ma létezõ „nagy média” minden fontos szektora –
a film, a lemezek, a rádió és a kábeltévé – egyfajta, a fenti meghatározás-
nak megfelelõ kalózkodás révén született. A történetben az az állandó,
ahogy az utolsó nemzedék kalózai csatlakoztak az elõzõ generáció elõ-
kelõinek klubjához – egészen mostanáig.
FILM
A hollywoodi filmipart menekülõ kalózok hozták létre1. Az alkotók és
rendezõk a XX. század elején vándoroltak a keleti partról Kaliforniába,
részben azért, hogy elmeneküljenek azok elõl a szabályok elõl, amelyek
szabadalmi jogokat biztosítottak a filmkészítés feltalálójának, Thomas Al-
va Edisonnak. Az ellenõrzést egy monopolhelyzetben lévõ cég, a Motion
Pictures Patent Company (Mozgókép-szabadalmi Társaság) gyakorolta,
melynek pozíciója Thomas Alva Edison alkotói tulajdonán, a szabadal-
makon alapult. Az MPPC-t Edison alapította, hogy gyakorolja azokat a jo-
gokat, amelyekre ez az alkotói tulajdon feljogosította, és az MPPC komo-
lyan vette ezt a felügyeletet. Amint egy elemzõ megvilágítja:
1909 januárját szabták határidõnek arra, hogy minden cég besze-
rezze az engedélyeket. Februárra az engedéllyel nem rendelkezõ
törvényenkívüliek, akik függetleneknek nevezték magukat, tilta-
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
koztak a cégnél, és úgy folytatták tovább az üzletet, hogy nem ve-
tették alá magukat Edison monopóliumának. 1909 nyarán a füg-
getlen mozgalom teljes lendületben volt, illegális berendezéseket
és külföldrõl behozott filmeket használó producerek és mozitulaj-
donosok dolgoztak azon, hogy kialakítsák saját piacukat.
Miközben az országban hatalmas mértékben megnõtt az olcsó mo-
zik száma, az MPPC úgy reagált a független mozgalomra, hogy egy
keménykezû leányvállalatot alapított General Film Company né-
ven, hogy megakadályozza az engedély nélküli függetlenek belé-
pését a filmiparba. A módszerei révén hírhedté vált General Film
elkobozta az engedély nélküli készülékeket, nem szállított többé
termékeket azoknak a filmszínházaknak, amelyek engedély nélkü-
li filmeket mutattak be, és hatékonyan monopolizálta a terjesztést
azáltal, hogy megszerezte az összes egyesült államokbeli filmköz-
pontot, kivéve azt az egyet, amelynek a független William Fox volt
a tulajdonosa, aki még azután is szembeszállt a tröszttel, amikor
már visszavonták az engedélyét.2
Annak a korszaknak a Napsterei – a „függetlenek” – olyan cégek voltak,
mint a Fox. És ezek a függetlenek legalább olyan erõteljes ellenállásba üt-
köztek, mint napjainkban. „A forgatás olykor félbeszakadt, mert ellopták
a berendezést, és történtek „balesetek”, például elvesztek a negatívok, az
eszközök, romba dõltek épületek, de személyi sérülés vagy haláleset is
gyakran elõfordult.3” Ez vette rá a függetleneket, hogy elmeneküljenek
a keleti partról. Kalifornia elég távol volt ahhoz, hogy Edison keze ne ér-
jen el odáig, hogy a filmesek alkalmazhassák találmányait anélkül, hogy
félniük kelljen a törvénytõl. És a hollywoodi filmesek – Foxszal az élen –
éppen ezt tették.
Természetesen Kalifornia is gyorsan fejlõdött, és a szövetségi jog ereje
végül a nyugati partot is elérte. Mivel azonban a szabadalmak a jogosul-
taknak igen korlátozott monopóliumot biztosítottak (akkoriban mind-
össze tizenhét évet), amire elég szövetségi bíró megjelent, a szabadal-
mak lejártak. Új iparág született, részben ebbõl a kalózkodásból, Edison
alkotói tulajdonának kihasználásából.
ZENEI FELVÉTELEK
A hanglemezipar egy másik fajta kalózkodás révén jött létre, de ahhoz,
hogy ennek folyamatát megértsük, fontos néhány dolgot tudnunk arról,
miképpen szabályozza a törvény a zenét.
38
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
4. FEJEZET • KALÓZOK
Amikor Edison és Henri Fourneaux feltalálta a zene sokszorosítására szol-
gáló gépeket (Edison a fonográfot, Fourneaux a gépzongorát), a jogsza-
bályok kizárólagos jogot adtak a zeneszerzõknek mûveik másolati példá-
nyainak, valamint nyilvános elõadásainak felügyeletére. Más szavakkal,
ha 1900-ban szerettem volna egy példányt szerezni Phil Russel 1899-es
slágerébõl, a Happy Mouse-ból (Vidám egér), a törvény szerint fizetnem
kellett volna azért a jogért, hogy egy példányt kaphassak a partitúrából,
és azért a jogért is, hogy elõadhassam ezt a zenét közönség elõtt.
De mi volt a helyzet akkor, ha fel szerettem volna venni a Happy Mouse-t
Edison fonográfjával vagy Fourneaux gépzongorájával? Itt megbicsaklott
a törvény. Az világos volt, hogy azokért a kottákért fizetni kell, amelyeket
ahhoz az elõadáshoz használnak, amikor a zenét felveszik. Az is, hogy fi-
zetni kell annak a mûnek a nyilvános elõadásáért is, amelyet felvesznek.
Az ellenben nem volt teljesen világos, hogy fizetni kell-e „nyilvános elõ-
adás” címén akkor, ha a saját házamban veszem fel a dalt (ma sem kell fi-
zetnünk a Beatlesnek azért, ha valamelyik dalukat énekeljük a fürdõszo-
bában), vagy ha emlékezetbõl veszem fel (a fejben õrzött példányokat –
még – nem szabályozza a szerzõi jogi törvény). Ha tehát egyszerûen csak
felénekeltük a dalt a lemezre saját otthonunk magányában, nem volt egy-
értelmû, hogy kell-e ezért fizetnünk bármit is a szerzõnek. És ami még
fontosabb, az sem volt egyértelmû, hogy kell-e fizetnünk a szerzõnek ak-
kor, ha ezután másolatokat készítünk a felvételrõl. Emiatt a joghézag mi-
att tulajdonképpen „kalózkodni” lehetett mások dalaival anélkül, hogy
a szerzõknek bármit is fizettünk volna.
A szerzõk (és a kiadók) ennek nem igazán örültek. Amint a dél-dakotai
szenátor, Alfred Kittredge írta:
Gondoljunk bele, milyen igazságtalan ez. Valaki megír egy dalt
vagy egy operát. Egy kiadó nagy ráfordítással megveszi a mû joga-
it. Jönnek a fonográfgyártó és viaszhengergyártó cégek, szándéko-
san ellopják a szerzõ és a kiadó szellemi munkájának eredményét,
tekintet nélkül azok bármiféle jogára.4
A feltalálók, akik olyan technikát fejlesztettek ki, amely lehetõvé tette
mások mûveinek felvételét, „az amerikai szerzõk verejtékén, munkáján,
tehetségén és lángelméjén élõsködtek5”, és a „zenemûkiadói ipar” emiatt
„teljes mértékben ki volt szolgáltatva a kalózok kénye-kedvének6”. John
Philip Sousa a lehetõ legtömörebben így fogalmazta meg véleményét e
kérdésben: „amikor az én mûveimmel pénzt keresnek, abból a pénzbõl
én is akarom a jussom7”.
39
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ezek az érvek ismerõsen csengenek napjaink háborúiban is, akárcsak
a másik oldal érvei. A gépzongorát kifejlesztõ feltalálók azzal érveltek,
hogy „tökéletesen bebizonyítható, hogy az automatikus zenelejátszók be-
vezetése nem fosztott meg egyetlen zeneszerzõt sem semmi olyantól,
aminek ezen eszközök bevezetése elõtt a birtokában volt”. Ehelyett ezek
a gépek inkább csak növelték a kottaeladásokat8. Bármi legyen is a hely-
zet, érveltek a feltalálók, a Kongresszusnak az lenne a dolga, hogy „elõ-
ször a köz érdekét vegye figyelembe, mivel azt képviseli, és azt kellene
szolgálnia”. „A lopás szó emlegetése” – írta az Amerikai Gramofontársa-
ság általános jogtanácsosa – „merõ hatásvadász halandzsa, mivel a zenei,
irodalmi és képzõmûvészeti területen nem létezik olyan, hogy tulajdon,
kivéve, ahol a törvény ezt megállapítja.9”
A törvény a vitát nemsokára feloldotta, mégpedig a zeneszerzõk és a fel-
vételeket készítõ mûvészek javára. A Kongresszus úgy egészítette ki
a törvényt, hogy biztosítsa, hogy a zeneszerzõ biztosan megkapja a pénzt
zenéje „mechanikus elõadásáért”. De ahelyett, hogy a zeneszerzõ meg-
kapta volna a mechanikus elõadások fölötti teljes ellenõrzés jogát,
a Kongresszus jogot adott a hangfelvételt készítõ mûvészeknek, hogy mi-
után a zeneszerzõ egyszer már engedélyezte, hogy felvegyék a zenéjét,
más is felvehesse azt a Kongresszus által megállapított áron. Ez az a ré-
sze a szerzõi jogi törvénynek, amely lehetõvé teszi a zenei feldolgozások
készítését. Miután a szerzõ engedélyezi az általa írt dal felvételét, mások
is szabadon felvehetik ugyanazt a dalt, feltéve, hogy kifizetik az eredeti
szerzõnek a törvény által megállapított összeget.
Az amerikai jogban általában „kötelezõ engedélynek” hívják ezt, de én in-
kább úgy nevezném: „törvényben szabályozott engedély”. A törvényben
szabályozott engedély olyan engedély, amelynek alapfeltételeit a törvény
szabja meg. Miután a Kongresszus 1909-ben elkészítette a szerzõi jogi tör-
vény eme kiegészítését, a hanglemezgyártó cégek szabadon terjeszthet-
ték a felvételek másolatait mindaddig, amíg megfizették a szerzõnek
(vagy a szerzõi jog tulajdonosának) a törvény által megszabott összeget.
Ez egy kivétel a szerzõi jogot szabályozó törvényen belül. Amikor John
Grisham ír egy regényt, a kiadó csak akkor adhatja azt ki, ha Grisham en-
gedélyt ad rá neki. Grisham cserébe annyit kérhet ezért az engedélyért,
amennyit csak akar. Így hát a Grisham-regény kiadásának díját Grisham
szabja meg, a szerzõi jogi törvény pedig hétköznapi nyelven szólva azt
jelenti ki, hogy senkinek nincs joga felhasználni Grisham mûveit, azt ki-
véve, akinek ezt Grisham engedélyezte.
40
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
4. FEJEZET • KALÓZOK
A zenei felvételeket szabályozó törvény azonban ennél kevesebbet enge-
délyez a zenei felvételeket készítõ mûvészeknek. Ily módon pedig a tör-
vény tulajdonképpen egyfajta kalózkodási tevékenységen át támogatja
a hanglemezipart, mivel a hangfelvételt készítõ mûvészeknek kevesebb
jogot ad, mint a többi alkotó szerzõnek. A Beatles tagjainak kisebb mérté-
kû felügyeletük van szellemi alkotásaik fölött, mint Grishamnek, és en-
nek a haszonélvezõi a hanglemezipar és a hanglemezvásárló közönség.
A hanglemezipar valami értéket kap kevesebbért, mint amennyit egyéb-
ként kellene azért a valamiért fizetnie, a lemezvásárlók pedig a zenei
alkotások sokkal szélesebb skálájához férhetnek hozzá. A Kongresszus
egyébként egészen egyértelmûen indokolta meg, miért ilyen jogot ad
a hangfelvétel-készítõknek. A jogtulajdonosok monopóliumának erejétõl
félt, és attól, hogy ez az erõ gátolhatja az alkotótevékenységet.10
Miközben a hanglemezipar e tekintetben meglehetõsen visszafogott az
utóbbi idõben, a múltban jelentõs mértékben támogatta a hangfelvételek-
kel kapcsolatos, törvényben szabályozott engedély intézményét. Mint a bí-
róságokkal foglalkozó házbizottság egy 1967-es jelentésében olvasható:
A zenei producerek határozottan érveltek amellett, hogy a kötele-
zõ engedélyek rendszerét fenn kell tartani a jövõben is. Hangsú-
lyozták, hogy a hanglemezipar félmilliárd dolláros nagyságrendû
és nagy gazdasági jelentõségû üzlet az Amerikai Egyesült Államok-
ban és világszerte. Ma a hangfelvételek a zeneterjesztés alapvetõ
eszközei, és ez felvet bizonyos problémákat, mivel az elõadóknak
szükségük lenne arra, hogy akadálytalanul és hátrányos feltételek
nélkül férhessenek hozzá a zenei anyagokhoz. A lemezipar pro-
ducerei rámutattak, hogy 1909 elõtt nem voltak a hangfelvételek-
kel kapcsolatos jogok, és az 1909-es törvény ezen jogok adomá-
nyozásakor úgy fogadta el a kötelezõ engedély intézményét, mint
kifejezetten monopóliumellenes feltételt. Azzal érveltek, hogy az
eredmény a zenei felvételek számának növekedése lett, és a nagy-
közönség alacsonyabb árakon és jobb minõségben juthat a felvé-
telekhez, ráadásul nagyobb a választék is.11
A zenei producerek és a nagyközönség jól járnak, ha a zenészek jogai
korlátozottak és lehetõség van rá, hogy részben kalóz módon használják
fel alkotásaikat.
41
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
RÁDIÓ
A rádió szintén kalózkodás révén született.
Amikor egy rádióállomás egy hangfelvételt sugároz, az nem más, mint
a zeneszerzõ mûvének „nyilvános elõadása12”. Mint korábban említettem,
a törvény kizárólagos jogot ad a zeneszerzõnek (vagy a szerzõi jog jogo-
sultjának) mûvei nyilvános elõadására. A rádióállomásoknak ezért fizet-
niük kell a zeneszerzõnek.
Amikor azonban a rádió lead egy hangfelvételt, az nem kizárólag a zene-
szerzõ mûvének elõadása. A rádióállomás egyúttal elõadja a hangfelvételt
készítõ mûvész mûvének egy példányát is. Egy dolog, amikor a helyi gye-
rekkórus elénekli a rádióban a Tavaszi szél vizet áraszt címû népdalt, és
teljesen más dolog, amikor Freddy Mercury (illetve a Queen együttes) vagy
Sebestyén Márta elõadásában játssza le a rádió ugyanazt a dalt. A hangfel-
vételt készítõ mûvész megnöveli a rádióállomás által sugárzott szerzemény
értékét, és ha a törvény teljesen következetes volna, a rádióállomásnak
a hangfelvételt készítõ mûvésznek is fizetnie kellene a munkájáért, ugyan-
úgy, ahogy a zeneszerzõnek. De neki nem fizet. A rádiós sugárzást szabá-
lyozó törvény azt írja elõ, hogy a rádióállomástól a hangfelvételt készítõ
mûvésznek nem jár pénz. A rádióállomás csak a zeneszerzõnek köteles fi-
zetni. Így hát a rádió ellentételezés nélkül kap valamilyen értéket. A hang-
felvételt készítõ mûvész munkáját ingyen kapja meg, még akkor is, ha a ze-
neszerzõnek fizetnie kell azért a jogért, hogy lejátszhassa a dalt.*
A különbség óriási is lehet. Képzeljük el, hogy írunk valamilyen zeneda-
rabot. Legyen ez mondjuk az elsõ saját zenei mûvünk. Kizárólagos jo-
gunk van arra, hogy ennek a zeneszámnak a nyilvános elõadásait enge-
délyezzük. Így tehát ha Madonna szeretné nyilvánosan elénekelni ezt
a dalt, tõlünk kell engedélyt kérnie.
Tegyük fel, hogy elénekli a dalunkat, és nagyon megtetszik neki. Úgy
dönt hát, hogy felénekli lemezre, és ezzel a dal felkerül a sikerlistákra.
Az amerikai törvény szerint ahányszor csak egy rádióállomás lejátssza
a dalt, kapunk egy kis pénzt. Madonna ellenben nem kap semmit, kivé-
ve persze azt a közvetett hatást, hogy több fogy a CD-jébõl. A hangfelvé-
tel nyilvános elõadása ugyanis nem „védett” jog. Ilyenformán a rádióál-
lomás kalózkodik a Madonna által a mûbe fektetett munka értékével,
mivel nem fizet neki egy petákot sem.
*
Magyarországon eltérõ a helyzet: a zeneszámok elõadómûvészeit megilleti a jogdíj,
amelyet a rádióktól az Elõadómûvészi Jogvédõ Iroda szed be és oszt el a mûvészek közt.
42
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
4. FEJEZET • KALÓZOK
Kétségtelen persze, mondhatná bárki, hogy ha megvonjuk az egyenle-
get, a másik oldalon jól jár a hangfelvételt készítõ mûvész is. Átlagban
a felvétel lejátszásával kapott reklám többet ér, mint amit az elõadási jog-
díjak meg nem fizetésével vesztenek. Talán. De még ha így van is, a tör-
vény rendszerint az alkotó kezébe adja ennek a döntésnek a jogát. Ha õ
dönt az alkotó helyett, akkor a törvény feljogosítja a rádióállomásokat ar-
ra, hogy kapjanak valamit – semmiért.
KÁBELTÉVÉ
A kábeltévé szintén egyfajta kalózkodás eredményeként jött létre.
Amikor a kábelszolgáltatók elõször húzták be egyes közösségekhez a ká-
beltévé kábeleit 1948-ban, a legtöbbjük nem fizetett a tévéadóknak azért
a tartalomért, amelyet továbbított az ügyfeleinek. Még amikor a kábeltár-
saságok televízióadók mûsoraihoz való hozzáférést kezdtek árulni, akkor
sem voltak hajlandók fizetni azért, amit az ügyfeleiknek továbbadtak.
A kábeltársaságok így a Napster webhelyéhez hasonlóan továbbították
az anyagokat, de sokkal arcátlanabbul, mint a Napster valaha is tette
– a Napster ugyanis sohasem számított fel semmit azért, hogy lehetõvé
tette, hogy a felhasználók egymással kicseréljék a fájljaikat.
A tévéadók és a szerzõijog-tulajdonosok gyorsan támadásba is lendültek
ezt a lopást érzékelve. Rosel Hyde, az FCC (Szövetségi Hírközlési Fel-
ügyelet) elnöke úgy tekintett erre a gyakorlatra, mint „tisztességtelen és
potenciálisan romboló hatású versenyre13”. Lehet, hogy „közérdek” volt
a kábeltévé-elérés elterjesztése, de mint Douglas Anello, a Mûsorszórók
Országos Szövetségének általános jogtanácsosa kérdezte Quentin
Burdick szenátortól, aki tanúként szerepelt egy tárgyaláson, „A közérdek
diktálja azt, hogy valaki másnak a tulajdonát használjuk? 14” Amint egy
másik mûsorszóró tévéadó vezetõje megjegyezte:
A kábeltévé-üzletben az a szokatlan, hogy ez az egyetlen olyan ál-
talam ismert üzletág, ahol nem fizetnek a továbbadott termékért.15
A szerzõijog-tulajdonosok igénye ismét elég ésszerûnek tûnt:
Mindössze egy nagyon egyszerû dolgot kérünk: azok, akik jelen-
leg ingyen használják a tulajdonunkat, fizessenek érte. A kalózko-
dást próbáljuk megállítani, és nem hiszem, hogy van ennél eny-
hébb szó erre a tevékenységre. Azt hiszem, keményebb szavak
viszont vannak rá.16
43
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A „potyautasok”, ahogy a Televíziós Színészek Egyesületének elnöke,
Charlton Heston mondta, „megfosztják a színészeket az ellentételezéstõl17”.
De, mint általában, volt a vitának egy másik oldala is. Amint Edwin
Zimmerman megbízott fõállamügyész-helyettes kifejtette:
A célunk itt és most nem annak eldöntése, hogy kapnak-e önök
valamiféle szerzõijog-védelmet egyáltalán, hanem az, hogy azok-
nak a szerzõijog-tulajdonosoknak, akik már kapnak térítést, akik-
nek már monopóliumuk van, megengedhetjük-e, hogy tovább bõ-
vítsék ezt a monopóliumot... A kérdés az, hogy mekkora térítést
kellene kapniuk, és mennyi idõre visszamenõen lenne joguk erre
a térítésre.18
A szerzõijog-tulajdonosok beperelték a kábeltévé-társaságokat. A Legfel-
sõbb Bíróság kétszer is úgy határozott, hogy a kábeltévé-társaságoknak
nem kell semmit fizetniük a szerzõijog-tulajdonosoknak.
A Kongresszusnak csaknem harminc évébe telt, hogy megválaszolja azt
a kérdést, hogy a kábeltévé-társaságoknak kell-e fizetniük az általuk „ka-
lózkodás” révén közvetített tartalomért. Végül a Kongresszus ugyanúgy
oldotta meg ezt is, mint a lemezjátszók és a gépzongorák esetében. A ká-
beltévé-társaságoknak fizetniük kell az általuk szolgáltatott tartalomért,
de a fizetendõ árat nem a szerzõi jog tulajdonosa állapítja meg, hanem
a törvény, hogy a mûsorszóró tévéadók ne tudjanak vétójogot gyakorol-
ni a felbukkanó kábeles technikákkal szemben. A kábeltévé-társaságok
így saját birodalmat építhettek ki olyan értékekkel való „kalózkodással”,
amelyeket a mûsorszóró tévéadók hoztak létre.
A fenti történetek ugyanarról szólnak. Ha a „kalózkodás” azt jelenti, hogy
a valaki más alkotói tulajdonában lévõ értékeket az alkotó engedélye
nélkül használjuk – amint azt mostanában egyre többen mondják19 –, ak-
kor a szerzõi jog által ma érintett összes iparág bizonyos fajta kalózkodás
terméke és haszonélvezõje. A film, a hanglemezkiadók, a rádiók, a ká-
beltévé... A lista hosszú, és még tovább lehetne bõvíteni. Minden nemze-
dék örömmel látja az elõzõ nemzedék kalózait. Minden nemzedék – egé-
szen mostanáig.
44
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
A szerzõi jogi védelem alatt álló mûvekkel való kalózkodás nagyon is lé-
tezik. Ennek a kalózkodásnak számos megjelenési formája van. A legje-
lentõsebb a kereskedelmi célú kalózkodás, amikor anyagi haszonszer-
zésre használják fel engedély nélkül a mások által létrehozott mûveket.
A védelmére felhozott számos mentség ellenére az ilyenfajta felhaszná-
lás helytelen. Ezt senkinek nem volna szabad elnéznie, és a törvénynek
meg kellene állítania.
De a kalózmásolatokkal történõ kereskedés mellett van egy másik fajta,
az Internethez szorosabban köthetõ felhasználás is, amely során szintén
„elvesznek” valamit a szerzõktõl. Sokak számára ez is jogsértõnek tûnik,
és sokszor valóban az is. Mielõtt azonban ezt is kalózkodásnak bélyegez-
zük, kicsit jobban meg kell értenünk a természetét. Már csak azért is,
mert ennek károssága sokkal kevésbé egyértelmû, mint a leplezetlen má-
solásé, és mert a jognak ezt a szempontot is figyelembe kellene vennie,
mint tette azt sok esetben a múltban.
KALÓZKODÁS I.
Mindenhol a világon, de fõleg Ázsiában és Kelet-Európában vannak olyan
cégek, amelyek semmi mást nem csinálnak, csak fogják a mások által lét-
rehozott és szerzõi joggal védett anyagokat, lemásolják és eladják – mind-
ezt a szerzõi jog tulajdonosának engedélye nélkül. A hanglemezipar úgy
becsüli, hogy évente mintegy 4,6 milliárd dollárt (920 milliárd forint) ve-
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
szít emiatt1 (ezt azt jelenti, hogy a világon mindent összevetve háromból
egy CD-t kalózmásolatként adnak el). Az Amerikai Filmgyártók Szövetsé-
ge, az MPAA a kalózkodás miatti éves veszteségeit világszerte összesen 3
milliárd dollárra (600 milliárd forint) becsüli.
Ez bizony egyértelmûen kalózkodás. A könyvben leírt érvek, illetve
az azokat megvitatók többsége sem vonja kétségbe az egyszerû tényt: az
ilyenfajta tevékenység helytelen és jogsértõ.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne rá mentséget keresni. Felidéz-
hetjük például, hogy fennállása elsõ száz évében az Amerikai Köztársaság
nem ismerte el a külföldi szerzõi jogokat. Ebben az értelemben kalóznem-
zetként születtünk. Így képmutatónak tûnhet, ha erõsen ragaszkodunk ah-
hoz, hogy a fejlõdõ országok helytelen cselekedetként kezeljék azt, amit
mi elfogadhatónak tekintettünk történelmünk elsõ száz évében.
Ám ez nem igazán erõs érv. Törvényeink gyakorlatilag nem tiltották
a külföldi szerzõk mûveinek felhasználását, kizárólag csak az amerikaia-
két. Ennélfogva a külföldi mûveket a külhoni szerzõk engedélye nélkül
megjelentetõ amerikai kiadók nem sértettek meg semmilyen jogot. Ezzel
ellentétben az Ázsiában mûködõ másolócégek sértik az ázsiai törvényt.
Az ázsiai törvény védi a külföldi szerzõi jogokat, amit sért a másolóüze-
mek tevékenysége. Így tehát a kalózkodás, amelyben részt vesznek, nem
csak erkölcsi értelemben helytelen, hanem a törvény szerint is jogsértõ,
és nemcsak a nemzetközi, hanem a helyi törvények szerint is.
Igaz, hogy ezeket a helyi törvényeket kívülrõl kényszerítik ezekre az or-
szágokra. Egyetlen ország sem lehet a világgazdaság része, ha úgy dönt,
hogy nem védi a nemzetközi szerzõi jogokat. Lehet, hogy kalóznemzet-
ként születtünk, de azt nem engedjük meg, hogy más országoknak is ha-
sonló gyermekkora legyen.
Ha azonban egy országot függetlennek tartanak, akkor annak törvényeit
tiszteletben kell tartani, tekintet nélkül azok forrására. A nemzetközi tör-
vény, amely ezekre az országokra is érvényes, némi lehetõséget ad nekik
arra, hogy kibújjanak a szellemi tulajdonra vonatkozó törvény terhe alól2.
Nézetem szerint több fejlõdõ országnak ki kellene használnia ezt a lehe-
tõséget, de ha nem teszik, akkor tiszteletben kell tartani törvényeiket. És
ezeknek az országoknak a törvényei szerint a kalózkodás jogsértés.
Azzal is érvelhetnénk, hogy ez a kalózkodás nem okoz kárt az iparágnak.
A kínaiak, akik darabonként 50 centért (100 Ft) jutnak hozzá az amerikai
46
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
CD-khez, amúgy sem vennék meg ugyanezeket az amerikai CD-ket da-
rabonként 15 dollárért (3000 Ft), így senki nem rövidít meg senkit3.
Ez gyakran igaz (bár vannak olyan barátaim, akik sok ezer kalóz-CD-t vá-
sároltak, pedig minden bizonnyal lenne elegendõ pénzük a rendes árat
is megfizetni), és ez enyhíti valamilyen mértékben az ilyen felhasználás
által okozott kárt. A szélsõséges álláspontot képviselõk kedvelt érve
a következõ: „A könyvesboltban sem teheted meg, hogy leveszel egy
könyvet a polcról, és fizetés nélkül kisétálsz vele, miért lenne ez más-
képp az Interneten elérhetõ zene esetében?” A különbség természetesen
az, hogy amikor a könyvesboltban veszünk egy könyvet, akkor az eladó-
nak eggyel kevesebb eladható könyve marad. Ezzel ellentétben ha letöl-
tünk egy MP3-as zenét egy számítógépes hálózatról, akkor nem csökken
az eladható CD-k száma. A megfoghatatlan és a kézzelfogható dolgokkal
való kalózkodás gyakorlati következménye eltérõ.
Ám ez az érvelés még mindig nagyon gyenge lábakon áll. A szerzõi jog
tulajdonjog – bár annak különleges fajtája. Mint minden tulajdonjog,
a szerzõi jog is jogot ad a tulajdonosnak arra, hogy meghatározza, milyen
feltételek mellett osztja meg a tulajdont. Ha a szerzõi jog tulajdonosa nem
akarja eladni a tulajdonában lévõ anyagot, nem kell megtennie. Vannak
kivételek: a szerzõi joggal védett tartalomra vonatkozó fontos, törvény-
ben szabályozott engedélyek – ezek esetében nem számít, mit szeretne
a szerzõi jog tulajdonosa. Ezek az engedélyek feljogosítják az embereket
arra, hogy használják („elvegyék”) a szerzõi joggal védett tartalmat, akár
el szeretné azt adni a szerzõi jog tulajdonosa, akár nem.* De ahol a tör-
vény nem jogosítja fel az embereket a tartalom elvételére, azt a tartalmat
elvenni törvénysértés akkor is, ha ez a törvénysértés semmilyen kárt nem
okoz. Ha van valamilyen tulajdont szabályozó rendszerünk, és ezt
a rendszert megfelelõen hozzáigazítják az adott korszak technikájához,
akkor jogsértés bármilyen tulajdont a tulajdonos engedélye nélkül elven-
ni. Pontosan ezt jelenti a „tulajdon” szó.
Végül megpróbálhatunk mentséget keresni erre a kalózkodásra azzal az
érvvel, hogy a kalózkodás tulajdonképpen a szerzõi jog tulajdonosát se-
gíti. Amikor a kínaiak „ellopják” a Windows operációs rendszert, a Mic-
rosofttól fognak függeni. A Microsoft elveszti ugyan az elvett programok
értékét, de felhasználókat nyer, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy a Micro-
soft világában éljenek. Idõvel, amikor az ország gazdagabb lesz, egyre
többen fogják megvenni a programot ahelyett, hogy ellopnák, így vég-
*
Itt a szerzõ az úgynevezett „szabad felhasználásra” utal, amelynek konkrét eseteit
jogszabály határozza meg. Jellemzõen magán- vagy közcélú, jövedelemszerzésre nem
alkalmas felhasználások tartoznak ide.
47
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
eredményben a Microsoft hasznot húz a kalózkodásból. Ha a Microsoft
Windows kalózmásolatai helyett a kínaiak az ingyenes GNU/Linux ope-
rációs rendszert használnák, akkor végül nem vásárolnák meg a Micro-
soft termékeit – tehát a kalózkodás nélkül a Microsoft rosszabbul járna.
Bizonyos mértékben ez az érv is igaz. A hozzászoktatás jó stratégia, amit
sok cég alkalmaz, és vannak, akik ezáltal jelentõs haszonra tesznek szert.
A jogászhallgatók például ingyenes hozzáférést kapnak a két legnagyobb
jogi adatbázishoz. A cégek két dologban reménykednek: egyrészt abban,
hogy a hallgatók annyira hozzászoknak az õ szolgáltatásukhoz, hogy azt
fogják használni akkor is, amikor már ügyvédek lesznek (és fizetik érte
a magas elõfizetési díjat), másrészt abban, hogy nem a másik cégét.
Ám ez az érv még mindig nem túl meggyõzõ. Az alkoholistát sem véd-
jük meg, amikor ellopja az elsõ sörét, pusztán azért, mert így valószí-
nûbb, hogy a következõ hármat majd meg fogja venni. Ehelyett általá-
ban megengedjük a cégeknek, hogy maguk döntsék el, mikor kívánják
ingyen adni a termékeiket. Ha a Microsoft fél a GNU/Linux operációs
rendszerrel való versenytõl, akkor adhatja ingyen a termékét, például
ahogy az Internet Explorert adta, amikor a Netscape-pel vetélkedett.
A tulajdonjog azt jelenti, hogy a tulajdonosnak joga van megmondani,
kinek mihez van joga a tulajdonával kapcsolatban – legalábbis általá-
ban. És ha a törvény megfelelõ egyensúlyt teremt a szerzõi jog tulajdo-
nosának jogai és a felhasználók jogai között, akkor a törvény áthágása
továbbra is helytelen marad.
Véleményem szerint a kereskedelmi kalózkodás igazolására felhozott ér-
vek – bár megértem õket – egyszerûen nem állják meg a helyüket. Ez a faj-
ta kalózkodás csalás, és egyszerûen jogsértõ. Nem alakítja át az ellopott
tartalmat, és nem alakítja át a piacot sem, amelyen versenyez. Egyszerûen
csak hozzáférést ad egyeseknek valamihez, amihez a törvény szerint nem
adhatna. Semmi nem változott meg, amiért kétségbe vonhatnánk a törvény
elõírásait. A kalózkodás ezen formája egyszerûen helytelen.
De mint az elõzõ négy fejezetben lévõ példák sugallják, még ha a kalóz-
kodás némely formája egyértelmûen jogsértés is, nem minden „kalózko-
dás” az. Legalábbis ha abban az értelemben vesszük a szót, amelyben
mostanában szokták használni. A „kalózkodás” sokféle formája hasznos
és termékeny, mert vagy új tartalmat hoz létre, vagy új üzleti lehetõsége-
ket teremt. Hagyományosan sem mi, sem más nem üldözte soha az ilyen
értelemben vett „kalózkodás” minden formáját.
48
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
Ez nem jelenti azt, hogy a kalózkodás legújabb módja, a P2P (egyenran-
gú számítógépek közötti) fájlcsere nem vet fel kérdéseket, azt azonban
igen, hogy egy kicsit jobban meg kell értenünk, milyen kárt okoz, mie-
lõtt akasztófára küldjük az elkövetõit kalózkodás vádjával.
Tehát (1) akárcsak annak idején Hollywood, a P2P fájlmegosztás is mene-
külés egy túlságosan erõsen szabályozó iparágból, és (2) akárcsak annak
idején a hanglemezipar, egyszerûen kihasználja a tartalmak terjesztésé-
nek egy új módját, de (3) a kábeltévéktõl eltérõen a P2P-szolgáltatások
révén megosztott anyagokat senki sem bocsátja áruba.
Ezek az eltérések különböztetik meg a P2P fájlcserét az igazi kalózkodás-
tól, és arra kellene sarkallniuk minket, hogy megtaláljuk a módját annak,
hogy miként védjük meg a mûvészek érdekeit, miközben lehetõvé
tesszük e technika fennmaradását.
KALÓZKODÁS II.
A törvény által megsemmisíteni kívánt „kalózkodáshoz” a kulcs az, hogy
az ilyen használat „haszontól fosztja meg a szerzõt4”. Ez azt jelenti, hogy
elõször meg kell határoznunk, hogy valóban ártalmas-e (és mennyire)
a P2P-fájlmegosztás, és csak ez után dönthetjük el, hogy a törvénynek
milyen szigorral kellene üldöznie, illetve hogy a szerzõ milyen más úton
juthat az õt megilletõ haszonhoz.
Az egyenrangú számítógépek közti fájlcsere a Napster révén híresült el,
de a Napster megalkotói nem hajtottak végre semmilyen nagyobb tech-
nikai újítást. Mint az minden nagy elõrelépésre jellemzõ az internetes újí-
tások történetében (és vitathatatlanul az Interneten kívül is5), Shawn
Fanning és csapata nem tett mást, csak összerakta a korábban egymástól
függetlenül kifejlesztett összetevõket.
Ám ezzel lavinát indítottak el. Az 1999 júliusában útjára bocsátott Napster
kilenc hónapon belül 10 millió felhasználóra tett szert. Tizennyolc hónap
múltán már csaknem 80 millió bejegyzett felhasználója volt a rendszernek6.
A bíróság gyorsan leállíttatta a Napstert, de hamarosan más szolgáltatások
tûntek fel, hogy átvegyék a helyét. Jelenleg a Kazaa az egyik legnépsze-
rûbb P2P-szolgáltatás; több mint 100 millió felhasználóval dicsekedhet.
Ezek a szolgáltatási rendszerek felépítésüket tekintve eltérõek, de szere-
pük nem sokban különbözik: mindegyik azt teszi lehetõvé a felhasználók-
49
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
nak, hogy az anyagaikat korlátlan számú más felhasználó számára elérhe-
tõvé tegyék. A P2P-rendszerekkel megoszthatjuk kedvenc dalunkat a leg-
jobb barátunkkal – vagy akár a 20 000 legjobb barátunkkal.
Becslések szerint az amerikaiak hatalmas része kipróbálta már a külön-
féle fájlmegosztási módszereket. Az Ipsos-Insight egy 2002 szeptemberé-
ben készített tanulmányában mintegy 60 millióra becsülte azoknak az
amerikai állampolgároknak a számát, akik töltöttek már le zenét – ez a 12
évnél idõsebb lakosság 28 százaléka7. Az NPD csoportnak a New York
Timesban közzétett felmérése 2003 májusában 43 millióra tette azon ál-
lampolgárok számát, akik fájlcserélõ hálózatokat használnak különféle
digitális anyagok cseréjére8. Ezeknek az állampolgároknak a számottevõ
többsége nem gyerek. Bármi is a tényleges szám, ezeken a hálózatokon
hatalmas mennyiségû tartalom cserél gazdát. A fájlcserélõ hálózatok
használatának egyszerûsége és olcsósága milliókat ösztönzött arra, hogy
oly módon élvezzék a zenét, ahogy korábban nem lehetett.
Tevékenységük egy része sérti a szerzõi jogokat, más részük nem. És
még abban a részben is, amely gyakorlatilag sérti a szerzõi jogot, a szer-
zõijog-tulajdonosok kárát bonyolultabb kiszámolni, mint az ember hin-
né. Gondoljuk hát végig – egy kicsit gondosabban, mint a vitában egyes
szélsõséges hangok általában szokták –, hogy a megosztás milyen típu-
sait teszi lehetõvé a fájlcsere, és azokat a károkat, amelyeket ez a tevé-
kenység okoz.
A fájlcserélõkön különbözõ típusú anyagokat cserélhetünk. Ezeket négy
fõbb csoportra oszthatjuk.
A. Vannak, akik a fájlcserélõ hálózatokat arra használják, hogy rajtuk ke-
resztül szerezzék meg azokat a mûveket, amelyekért egyébként fizet-
niük kellene. Így amikor Madonna új CD-je megjelenik, ahelyett, hogy
megvennék, egyszerûen letöltik és így „elveszik” azt. Most beszélhet-
nénk arról, hogy vajon mindenki, aki letölti a CD-t, megvenné-e
egyébként, ha a fájlcsere révén nem érhetné el ingyen. A többség va-
lószínûleg nem, de bizonyára akadnak közöttük olyanok, akik igen.
Az A csoport az elõbbieket tartalmazza: azokat a felhasználókat, akik
letöltik a zenét, ahelyett, hogy megvennék.
B. Vannak, akik arra használják a fájlcserélõ hálózatokat, hogy meghall-
gassák a zenét, mielõtt megveszik a CD-t. Így például a barátok elkül-
dik egymásnak egy olyan zenész dalát MP3-ban, akirõl a másik sosem
hallott. A másik barát ezután megveszi az adott zenész CD-jét. Ez tu-
50
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
lajdonképpen egyfajta célzott reklám, amely nagy valószínûséggel si-
keresen mûködik. Ha a lemezt ajánló barátnak nem származik haszna
az ajánlásból, akkor az ilyen ajánlatok feltehetõen hasznosak és hite-
lesek lesznek a másik számára. Ez a fajta fájlcsere összességében véve
növelheti a megvásárolt zene mennyiségét.
C. Sokan vannak, akik a fájlcserélõ hálózatokat arra használják, hogy
olyan szerzõi joggal védett anyagokat szerezzenek meg, amelyek már
nem kaphatók, vagy amelyeket egyébként nem vásárolnának meg,
mert az Interneten kívül túl magasak a tranzakció költségei. Sokan ezt
tekintik a fájlcserélõ hálózatok egyik leghasznosabb felhasználási
módjának. Bizonyos dalok, amelyek részei voltak a gyermekkorunk-
nak, de már rég eltûntek a boltokból, most varázslatos módon újra
megjelennek az Interneten. (Egyik barátnõm mondta, hogy amikor fel-
fedezte a Napstert, egy egész hétvégét töltött azzal, hogy régi dalokat
„idézett vissza”. Teljesen meg volt lepve, hogy mennyi és milyen vál-
tozatos zenére talált rá.) Mivel a mûvet nem vásárolták meg, gyakorla-
tilag ez is a szerzõi jog megsértése, de mivel a szerzõi jog tulajdonosa
már nem árulja a mûvet, a gazdasági kár nulla – ugyanaz történik,
mintha eladnám az 1960-as évekbeli kislemez-gyûjteményemet egy
helyi gyûjtõnek.
D. Végezetül sokan vannak, akik arra használják a fájlcserélõ hálózato-
kat, hogy olyan anyagokat szerezzenek be, amelyeket nem véd szer-
zõi jog, vagy amelyeket a szerzõi jog tulajdonosa ingyen bocsát má-
sok rendelkezésére.
Vajon milyen arányban vannak ezek a különbözõ fájlcseretípusok?
Kezdjük néhány egyszerû, de fontos nézettel. Jogi szempontból csak a D
típusú fájlcsere tekinthetõ teljesen törvényesnek. Gazdasági szempont-
ból csak az A típusú fájlcsere számít károsnak9. A B típusú fájlcsere ugyan
törvénytelen, de egyértelmûen hasznos. A C típusú fájlcsere ugyan tör-
vénytelen, de társadalmi szempontból mégis jó (mivel jó, ha egy zene-
számot minél többen megismernek), a mûvésznek pedig nem okoz kárt
(mivel a mûve más módon már nem szerezhetõ be). Így hát nehéz meg-
válaszolni azt a kérdést, hogy a fájlcsere milyen hatással van az egyen-
súlyra – és annál bizonyára sokkal bonyolultabb a válasz, mint amit a fe-
lek jelenleg hangoztatott érvei sugallnak.
Az, hogy a fájlcsere káros-e, leginkább azon múlik, hogy mennyi kárt okoz
az A típusú fájlcsere. Ahogy Edison panaszkodott Hollywood miatt, a ze-
neszerzõk panaszkodtak a gépzongorahengerek miatt, a hangfelvételt ké-
51
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
szítõ zenészek panaszkodtak a rádió miatt, és a mûsorszóró tévék panasz-
kodtak a kábeltévék miatt, a hanglemezipar ugyanúgy panaszkodik, hogy
az A típusú fájlcsere egyfajta „lopás”, és „tönkreteszi” az iparágat.
Miközben a számok tényleg azt sugallják, hogy a fájlcsere káros, azt már
sokkal nehezebb megbecsülni, hogy milyen mértékben az. A hanglemez-
iparnak régi gyakorlata, hogy az eladások csökkenéséért a technikát
okolja. Jó példa erre a kazettás magnók elterjedésének története. Amint
a Cap Gemini Ernst & Young egyik tanulmányában olvasható: „Ahelyett,
hogy kihasználták volna az ebben az új, népszerû technikában rejlõ le-
hetõségeket, a kiadók harcba kezdtek ellene10.” A kiadók kijelentették,
hogy minden kazettára felvett lemez egy el nem adott lemezt jelent, és
amikor a lemezeladások 1981-ben 11,4 százalékkal csökkentek, a hang-
lemezipar azt állította, hogy igazsága bizonyítást nyert. Úgy vélték, hogy
a probléma okozója a technika, amire a megfelelõ válasz a technika be-
tiltása vagy szabályozása.
Mégis nem sokkal késõbb, még mielõtt a Kongresszus lehetõséget kapott
volna arra, hogy életbe léptesse a szabályozást, elindult az MTV (Music
Television, az amerikai zenetévé), és a hanglemezipar lemezeladási gör-
béje ismét felívelt. „Végül is” – vonta le a következtetést a Cap Gemini –
„a válság... nem a kazettákra másolóknak volt köszönhetõ (akik nem
hagytak fel ezzel a tevékenységükkel az MTV elindulása után sem), ha-
nem nagymértékben annak, hogy a nagyobb lemezkiadóknál leálltak
a zenei újításokkal11”.
De pusztán az, hogy a hanglemeziparnak régebben nem volt igaza, nem
jelenti azt, hogy most sincs. Hogy értékelni tudjuk, valójában mekkora
fenyegetést jelent a P2P fájlcsere konkrétan a hanglemeziparra és általá-
ban a társadalomra – vagy legalábbis a társadalomnak arra a részére,
amelyik örökli azokat a hagyományokat, amelyek a filmipart, a hangle-
mezipart, a rádióipart, a kábeltévét és a videómagnót adták nekünk –,
a kérdés nem csupán az, hogy káros-e az A típusú fájlcsere. Az is kérdés,
hogy mennyire káros az A típusú fájlcsere, és mennyire hasznos a másik
három típusba esõ.
A kérdés megválaszolásához elsõként vizsgáljuk meg, hogy mekkora
a fájlcserélõ hálózatok által okozott nettó veszteség a hanglemezipar
szemszögébõl nézve. A hanglemezipar egészének okozott károk nettó
összege az, amennyivel az A típusú fájlcserék összege meghaladja a B tí-
pusúakét. Ha a hanglemezgyártó cégek több lemezt adnak el amiatt, hogy
52
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
a felhasználók bele tudnak azokba hallgatni, mint amennyit vesztenek az-
zal, hogy egyesek a fájlcsere miatt nem veszik meg a CD-ket, akkor a fájl-
cserélõ hálózatok végeredményben hasznot hajtanak nekik. Ebben az
esetben a kiadóknak kevés alapos okuk van arra, hogy tiltakozzanak
a fájlcserélõ hálózatok ellen.
Lehetséges ez? Összességében valóban nyerhet a hanglemezipar a fájl-
cserén? Bármennyire furcsán is hangzik, a CD-eladási adatok valóban azt
mutatják, hogy nem járhatunk messze az igazságtól.
2002-ben az RIAA azt jelentette, hogy a CD-eladások 8,9 százalékkal, 882
millióról 803 millió lemezre estek vissza, míg a bevétel 6,7 százalékkal
csökkent12. Ez csak megerõsíti az elmúlt néhány évben tapasztalt tendenci-
át. Az RIAA ezért az internetes kalózkodást okolja, bár a visszaesést számos
egyéb dolog is okozhatja. A SoundScan például több mint 20 százalékos
visszaesést jelzett a CD-kiadás terén 1999 óta. Ez bizonyos mértékben két-
ségtelenül a csökkenõ eladások számlájára is írható. A veszteség legalább
egy részéért pedig a növekvõ árak tehetõk felelõssé. „1999 és 2001 között
a CD-k átlagára 7,2 százalékkal emelkedett, 13,04 dollárról (2608 Ft) 14,19
dollárra (2838 Ft13).” A csökkenés egy részében a média más ágazataival va-
ló verseny is szerepet játszhatott. Amint Jane Black a Business Weekben írja:
„A Pop, csajok, satöbbi (High Fidelity) címû film zenéjének listaára 18,98
dollár (3796 Ft). A teljes film [DVD-n] 19,99 dollárba (3998 Ft) kerül14.”
De tegyük fel, hogy az RIAA-nak igaza van, és a CD-eladások számának
csökkenéséért teljes egészében az internetes fájlcsere tehetõ felelõssé.
Van egy bökkenõ: ugyanabban az idõszakban, amikor az RIAA becslése
szerint 803 millió CD-t adtak el, szintén az RIAA becslése szerint 2,1 mil-
liárd CD-t töltöttek le ingyen. Így, bár 2,6-szer annyi CD-t töltöttek le in-
gyen, mint amennyit összesen eladtak, az eladások bevétele mindössze
6,7 százalékkal csökkent.
Túl sok különbözõ dolog történik egyszerre ahhoz, hogy ezeket a számo-
kat egyértelmûen meg lehessen magyarázni, de egy következtetés elke-
rülhetetlen: a hanglemezipar állandóan azt kérdezi: „Mi a különbség egy
dal letöltése és egy CD ellopása között?” – de saját számaik mutatják
a különbséget. Ha ellopunk egy CD-t, akkor eggyel kevesebb CD-t lehet
eladni. Minden ilyen lopás veszteséget jelent az eladónak. Az RIAA által
megadott számok alapján azonban teljesen világos, hogy ugyanez a letöl-
tésekre nem igaz. Ha minden letöltés veszteséget jelentene az eladónak
– ha a Kazaa minden használatával „ellopnánk a szerzõtõl a hasznot” –,
53
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
akkor a hanglemezipar eladásai az elmúlt évben nem 7, hanem 100 szá-
zalékkal csökkentek volna. Ha 2,6-szor annyi CD-t töltöttek le ingyen,
mint amennyit eladtak a boltokban, és az üzleti bevétel mégis csak 6,7
százalékkal csökkent, akkor hatalmas különbség van „egy dal letöltése és
egy CD ellopása” között.
Tegyük fel, hogy ezek a károk – habár állítólagosak és eltúlzottak – való-
sak. Na de mi a helyzet az elõnyökkel? A fájlcsere valóban költségeket
jelenthet a hanglemezipar számára. Milyen értékeket hoz azonban létre
ezek mellett a költségek mellett?
Az egyik haszon a C típusú fájlcsere, amikor olyan anyagokat tesznek el-
érhetõvé, amelyek technikailag ugyan még szerzõi joggal védettek, de
a kereskedelemben már nem kaphatók. Nem csekély mennyiségû mûrõl
van szó. Több millió olyan zeneszám van, amelyet kereskedelmileg már
nem forgalmaznak15. És miközben elképzelhetõ, hogy ezeknek az anya-
goknak egy része azért nem kapható a boltokban, mert a mûvész azt sze-
retné, hogy ezt már ne forgalmazzák, a hatalmas többségük pusztán azért
nem kapható, mert a kiadó vagy a terjesztõ úgy döntött, hogy neki, illetve
a cégének gazdaságilag nem éri már meg ezeket a mûveket forgalmazni.
A való világban – jóval az Internet megjelenése elõtt – a piac egyszerû
megoldást talált erre a problémára: ezért jöttek létre az antikváriumok és
a használtlemez-boltok. Amerikában ma is több ezer antikvárium és
használt lemezeket árusító bolt létezik16. Ezek a boltok a tulajdonosoktól
veszik meg a könyveket és a lemezeket, majd eladják azokat. Az ameri-
kai szerzõi jogi törvény szerint amikor ilyen mûveket vesznek vagy ad-
nak el, a szerzõi jog tulajdonosa akkor sem kap egy fillért sem, ha az
adott anyag még szerzõi jogi védelem alá esik. Az antikváriumok és hasz-
náltlemez-boltok kereskedelmi egységek, a tulajdonosaik azzal keresnek
pénzt, hogy eladnak különféle dolgokat, de akárcsak a kábeltévé-társa-
ságoknak a törvényben szabályozott engedélyek bevezetése elõtt, nekik
sem kell fizetniük a szerzõi jog tulajdonosának az eladott anyagok után.
A C típusú fájlcsere tehát nagyon hasonlít az antikváriumokhoz és hasz-
náltlemez-boltokhoz. Természetesen némileg különbözik, mert az, aki
elérhetõvé tette, ezzel nem keres egy fillért sem. Eltér még természete-
sen abban is, hogy amikor a való világban eladunk egy lemezt, az utána
nem marad a birtokunkban, míg ha a kibertérben osztjuk meg másokkal
Bernstein 1949-es Two Love Songs címû darabját, az továbbra is megma-
rad nekünk is. Ez a különbség gazdaságilag akkor számítana, ha az 1949-
es szerzõi jog tulajdonosa árusítaná még a felvételt, és versenyeznie kel-
54
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
lene a fájlcserélõvel. Mi azonban az anyagoknak arról a részérõl beszé-
lünk most, amelyek kereskedelmi forgalomban már nem kaphatók, de
az Interneten a felhasználók együttmûködésével létrejövõ fájlcsere révén
elérhetõk, anélkül, hogy versenyezni kellene a piaccal.
Mindent tekintetbe véve meglehet, hogy jobb lenne, ha a szerzõi jog tu-
lajdonosa kapna ezután valamilyen térítést, ám ebbõl még nem követke-
zik az, hogy jó lenne betiltani az antikváriumokat. Másként fogalmazva:
aki szerint a C típusú fájlcserét le kellene állítani, úgy gondolja, hogy
a könyvtárakat és az antikváriumokat is be kellene záratni?
Végezetül – és talán ez a legfontosabb – a fájlcserélõ hálózatok lehetõvé
teszik a D típusú fájlcserét is, azaz azt, amikor a szerzõi jog tulajdonosa
meg szeretné osztani a tulajdonában lévõ anyagokat másokkal, illetve az
olyan anyagok cseréjét, amelyek már nem állnak szerzõi jogi védelem
alatt. A fájlmegosztásnak ez a fajtája egyértelmûen elõnyös a szerzõknek
és a társadalomnak is. A tudományos-fantasztikus regényeket író Cory
Doctorow például ugyanaznap jelentette meg elsõ regényét, a Down and
Out in The Magic Kingdom címût ingyenesen az Interneten és könyv for-
májában a könyvesboltokban. Õ (és kiadója) azt gondolta, hogy az
internetes terjesztés kiváló reklám lehet az „igazi” könyvnek. Az emberek
elolvasnak egy részt elektronikus formában, aztán döntenek, hogy tetszik-
e nekik a könyv. Ha tetszik, akkor valószínûleg megveszik. Doctorow
könyve jó példa erre a D típusú tartalomra. Ha a fájlcserélõ hálózatok le-
hetõvé teszik mûve terjesztését, akkor mind õ, mind a társadalom jobban
jár. (Az igazat megvallva sokkal jobban, mert a könyv remek!)
Hasonló a helyzet a köztulajdonban lévõ mûvekkel: a fájlmegosztásból
haszna van a társadalomnak, és jogilag a szerzõt sem éri semmiféle kár.
Ha az A típusú fájlcsere okozta problémák miatt megsemmisítjük a D tí-
pusú fájlcsere lehetõségét is, akkor elvesztünk valami fontosat csak azért,
hogy megvédjük az A típusba esõ tartalmakat.
A fentiek lényege: miközben a hanglemezipar érthetõ okokból azt mond-
ja: „Minket ennyi veszteség ért”, nekünk meg kell kérdeznünk: „Mit nyert
a társadalom a P2P-fájlcserével? Milyen a hatásfoka? Milyen mûvek érhe-
tõk így el, amelyeket egyébként nem lehetne megszerezni?
A fejezet elsõ részében leírt kalózkodással ellentétben annak a „kalózko-
dásnak”, amit a fájlcsere tesz lehetõvé, jelentõs része egyértelmûen tör-
vényes és jó, és akárcsak a 4. fejezetben ismertetett kalózkodás esetében,
55
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
nagy részben ezt is a tartalom terjesztésének egy új módja váltotta ki,
amit a technika fejlõdése tett lehetõvé. Így, ha tartjuk magunkat ahhoz
a hagyományhoz, amely Hollywoodot, a rádiót, a hanglemezipart és
a kábeltévét adta nekünk, a fájlcserével kapcsolatban is fel kell tennünk
azt a kérdést, hogy hogyan lehet a legjobban megõrizni annak elõnyös
oldalait, és közben a lehetõ legkisebbre csökkenteni a mûvészeknek
okozott károkat. A kérdés az egyensúlyról szól. A törvénynek ezt az
egyensúlyt kell keresnie, és csak némi idõ elteltével fogja megtalálni.
„De hát a háború nem csak a törvénytelen fájlcsere ellen folyik? Nem
csak az itt A típusú fájlcserének nevezett módszer ellen?”
Az hihetnénk, hogy igen, és reméljük, hogy ez így is lesz. Jelenleg azon-
ban nem ez a helyzet. A lényegében kizárólag az A típusú fájlcsere ellen
vívott háború hatásai messze ennek a határain túl is érezhetõk. Ez egyér-
telmûen kiviláglik a Napster esetébõl is. Amikor a Napster azt mondta
a kerületi bíróságon, hogy kifejlesztett egy olyan technikát, amely az azo-
nosítottan jogsértõ anyagok átvitelének 99,4 százalékát megakadályozza,
a kerületi bíróság azt mondta a Napster ügyvédjének, hogy a 99,4 száza-
lék nem elég jó arány. A Napster szorítsa le a jogsértések számát nullára17.
Ha a 99,4 százalék nem elég jó, akkor ez a háború a fájlcserélõ technika
ellen és nem a szerzõi jogok megsértése ellen vívott háború. Azt semmi-
lyen módon nem lehet biztosítani, hogy egy fájlcserélõ rendszer az idõ
100 százalékában megfeleljen a törvény elõírásainak, legalábbis nem job-
ban, mint azt, hogy a videómagnók 100 százalékát vagy a fénymásolók
100 százalékát vagy a kézifegyverek 100 százalékát a törvény elõírásai-
nak megfelelõen használják. A zéró tolerancia azt jelenti, hogy nincs P2P.
A bíróság szabályozása azt jelenti, hogy nekünk, mint társadalomnak le
kell mondanunk a P2P elõnyeirõl, még a teljesen törvényes és hasznos
felhasználási módokról is, pusztán azért, hogy a P2P ne okozhasson sem-
milyen szerzõijog-sértést.
A zéró tolerancia soha nem volt a történelmünk része. Nem ez hozta létre
a ma ismert tartalomszolgáltató ipart. Az amerikai törvénykezés története
nem más, mint egyensúlyozási folyamat. Az új technika megváltoztatta
a tartalmak terjesztésének módját, és a jog egy idõ után alkalmazkodott
az új technikához. Az idomulás során a törvény olyan megoldásokat ke-
resett, amelyek biztosították az alkotók jogait, de közben védték az újí-
tást is. Ez néha több jogot jelentett az alkotóknak, néha kevesebbet.
56
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
Így amikor azt láttuk, hogy a „mechanikus sokszorosítás” fenyegeti a ze-
neszerzõk érdekeit, a Kongresszus az egyensúly megteremtéséhez kibõ-
vítette a zeneszerzõk jogait a hanglemezipar érdekeivel szemben. Jogo-
kat adott a zeneszerzõknek, de a hangfelvételt készítõ mûvészeknek is:
a zeneszerzõk pénzt kaptak a felvételért, de a Kongresszus által megálla-
pított összeget. Amikor azonban a rádiók elkezdték sugározni a mûvé-
szek által készített felvételeket, és a mûvészek panaszkodni kezdtek
a Kongresszusnak, hogy nem tisztelik az „alkotói tulajdonukat” (mivel
a rádióállomásoknak nekik nem kellett fizetniük a sugárzott alkotások
után), a Kongresszus elutasította a követelést. Elég volt a sugárzásból
származó közvetett haszon.
A kábeltévé a hanglemezfelvételek mintáját követte. Amikor a bíróság el-
utasította azt a keresetet, hogy a kábeltévéknek fizetniük kelljen azokért
a tartalmakért, amelyek a mûsorszóró tévéadóktól származnak, és ame-
lyeket õk továbbadnak, a Kongresszus úgy döntött, hogy a mûsorszórók-
nak joguk van térítést kérni a mûsoraikért a kábeltévé-társaságoktól, de
a törvény által megszabott áron. Ehhez hasonlóan jogot adott a kábelté-
vé-társaságoknak is az ilyen anyagok használatára, amennyiben megfi-
zetik a törvény által megszabott árat.
Ez az egyezség – akárcsak a hangfelvételekre és a gépzongorákra vonat-
kozó egyezségek – két fontos célt szolgált, sõt valójában a szerzõi jogi tör-
vény két központi célját. Az egyik, hogy az új feltalálók rendelkezzenek
azzal a szabadsággal, hogy a tartalmak terjesztésének új módjait fejleszt-
hessék ki. A másik, hogy a szerzõi jogok tulajdonosai díjazásban részesül-
jenek a terjesztett mûvek után. Sokan aggódtak, hogy ha a Kongresszus
egyszerûen csak azt írja elõ a kábeltévé-társaságoknak, hogy fizessenek
a szerzõijog-tulajdonosoknak, bármennyit is kérnek, akkor õk szövetség-
re lépnek a mûsorszóró tévékkel, és visszaélve hatalmukkal megfojtják az
új technikát, a kábeltévét. Ha ellenben a Kongresszus megengedte volna,
hogy a kábeltévé-társaságok ingyen használhassák a mûsorszóró tévék
anyagait, azzal igazságtalan módon támogatta volna a kábeltévé-társasá-
gokat. Így a Kongresszus egy olyan utat választott, amely biztosította
a tisztességes ellentételezést anélkül, hogy a múlt (a mûsorszórók) az ural-
ma alá hajthatta volna a jövõt (kábeltévék).
Ugyanabban az évben, amikor a Kongresszus megalkotta ezt az egyensú-
lyi helyzetet, két nagyobb filmgyártó és filmterjesztõ vállalat egy másik
technika, a videómagnó ellen nyújtott be keresetet a bíróságon. Ezt a tech-
nikát – a Betamaxot – a Sony alkotta meg. A Disney és a Universal kerese-
57
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
te a Sony ellen viszonylag egyszerû volt: a Sony egy olyan eszközt hozott
létre, érvelt a Disney és a Universal, amely lehetõvé teszi, hogy a fogyasz-
tók szerzõijog-sértést kövessenek el. Mivel a Sony által készített eszközön
van „Felvétel” gomb, az eszközt szerzõi joggal védett filmek és egyéb mû-
sorok felvételére lehet használni. A Sony ezért a vásárlók által elkövetett
szerzõijog-sértésbõl húz hasznot. Ezért hát a céget, követelte a Disney és
a Universal, legalább részben felelõssé kell tenni ezért a jogsértésért.
A Disney és a Universal érvelésének volt némi alapja. A Sony szándéko-
san olyan készülékeket tervezett, amelyekkel nagyon egyszerûen lehet
felvenni a tévémûsorokat. Készíthetett volna olyan videómagnókat is,
amelyek megakadályozzák a televízióadások közvetlen felvételét, vagy
készíthetett volna olyan készülékeket, amelyek csak akkor tudnak fel-
venni, ha kapnak egy felvételengedélyezõ jelet a bemeneten át. Az vilá-
gos volt, hogy sok olyan tévémûsor van, amelynek a felvételét nem en-
gedélyeznék senkinek. Sõt, ha valaki megkérdezte volna, nem kétséges,
hogy a mûsorok többségének felvételére nem adtak volna engedélyt. En-
nek a nyilvánvaló hozzáállásnak a fényében a Sony tervezhetett volna
egy olyan rendszert, amely a minimálisra csökkenti a szerzõi jogok meg-
sértésének lehetõségét. Nem tette, így a Disney és a Universal felelõsség-
re akarta vonni.
Az MPAA elnöke, Jack Valenti lett a stúdiók legfõbb szószólója. Valenti
„szalagféregnek” nevezte a videómagnót. Figyelmeztetett, hogy „amikor
20, 30, 40 millió ilyen videómagnó lesz az országban, több millió „szalag-
féreg” áraszt el bennünket, befúrva magát a szerzõijog-tulajdonos legérté-
kesebb vagyontárgyának, a szerzõi jognak a szívébe és velejébe18.” „Nem
kell kifinomult képzettség a marketing és a kreatív döntéshozás terén ah-
hoz,” – mondta a Kongresszusnak – „hogy megértsük, mekkora pusztítást
okozhat az a több százmillió felvétel, amely negatív hatással van az ország
alkotó közösségének jövõjére, csak gazdasági alapismeretek és józan pa-
raszti ész19.” Tény, hogy amint a késõbbi felmérések mutatták, a videó-
magnó-tulajdonosok 45 százalékának tíz vagy több felvételbõl álló filmtá-
ra volt20 – ezt a felhasználási módot a bíróság késõbb nem sorolta
a „szabad felhasználás” körébe. „Ha megengedik, hogy a videómagnók
tulajdonosai szabadon felvegyenek bármit, mentesítve õket a szerzõijog-
sértés alól, anélkül, hogy létrehoznánk egy olyan rendszert, amely kárpó-
tolja a szerzõi jogok tulajdonosait” – mondta Valenti – „a Kongresszus el-
veszi a tulajdonosoktól tulajdonuk lényegét: a kizárólagos jogot arra, hogy
megmondják, ki használhatja a mûveiket, azaz ki veheti fel, s ezáltal ki
húzhat hasznot a mû sokszorosításából21.”
58
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
Ennek az ügynek a megoldása nyolc évig tartott a Legfelsõbb Bíróság-
nak. Idõközben a Fellebbviteli Bíróság kilencedik kerülete, amelynek
fennhatósága alá Hollywood is tartozik – Alex Kozinsky vezetõbíró, aki
ennek a bíróságnak a tagja, úgy is hívja, hogy „a hollywoodi kerület” –,
úgy döntött, hogy a Sony a felelõs az általa gyártott készülékekkel végre-
hajtott esetleges szerzõijog-sértésekért. A kilencedik kerület döntése
alapján ez a teljesen ismerõs technika – amelyet Jack Valenti úgy is neve-
zett, hogy „az amerikai filmipar bostoni fojtogatója” (vagy ami még
rosszabb, az amerikai filmipar japán bostoni fojtogatója) – törvénytelen
technikának minõsült22.
A Legfelsõbb Bíróság azonban megváltoztatta a kilencedik kerületi bíró-
ság döntését, és érvénytelenítõ határozatában világosan kimondta, hogy
mikor kell a bíróságnak beavatkozni az ilyen vitákba:
A józan megfontolás és az eddigi gyakorlat alapján minden olyan
esetben a Kongresszusra ruházzuk a döntés jogát, amikor a fõbb
technikai újítások megváltoztatják a szerzõi joggal védett anyagok
piacát. A Kongresszusnak van alkotmányos hatalma és intézmé-
nyesített képessége arra, hogy az egymással vetélkedõ és az ilyen
új technikákkal elkerülhetetlenül vele járó érdekek változatos for-
máit teljes mértékben kibékítse egymással23.
A Kongresszust felkérték, hogy reagáljon a Legfelsõbb Bíróság döntésé-
re, de akárcsak a zenei felvételeket készítõ mûvészeknek a rádióadások-
kal kapcsolatos perében, a Kongresszus most is elutasította a kérést.
A Kongresszus meg volt gyõzõdve arról, hogy az amerikai film eleget ka-
pott, még az ilyen felhasználást figyelembe véve is.
Ha egymás mellé rakjuk ezeket a peres ügyeket, világos a képlet:
A „kalózkodás”
Ügy elszenvedõje A bíróság válasza A Kongresszus reakciója
Hangfelvételek Zeneszerzõk Nincs védelem Törvényben szabályozott
engedély
Rádió Hangfelvételt Nincs Semmi
készítõ mûvészek
Kábeltévé Mûsorszóró Nincs védelem Törvényben szabályozott
tévécsatornák engedély
Videómagnó Filmesek Nincs védelem Semmi
59
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Történelmünk során minden esetben egy új technika változtatta meg
a mûvek terjesztésének módját24. Ez a változás történelmünk során minden
esetben azt jelentette, hogy valaki „potyán használta” másnak a munkáját.
A bíróság és a Kongresszus a fenti esetek egyikében sem számolta fel tel-
jesen a potyázás minden lehetõségét. A bíróság és a Kongresszus a fenti
esetek egyikében sem ragaszkodott ahhoz, hogy a törvénynek biztosíta-
nia kellene azt, hogy a szerzõi jog tulajdonosáé legyen minden érték,
amit az adott szerzõi jog hozott létre. A szerzõi jogok tulajdonosai min-
den esetben „kalózkodásra” panaszkodtak. A Kongresszus a „kalózok”
viselkedésének egy részét minden esetben törvényesnek ismerte el.
A Kongresszus minden esetben engedte, hogy az új technika egy része
hasznot húzzon a korábban létrehozott anyagokból. Ez megteremtette
az egyensúlyt a különbözõ érdekek között.
Ha átgondoljuk a fenti példákat, és az ennek a résznek az elsõ négy feje-
zetében felsorolt többi példát, értelmet nyer ez az egyensúly. Walt Dis-
ney kalóz volt? Jobb lenne a doudzsinsi, ha az alkotóknak engedélyt kel-
lene kérniük? Jobban kellene szabályozni azokat az eszközöket, amelyek
lehetõvé teszik, hogy mások kultúránk ápolásának és bírálatának egyik
módjaként fényképeket készíthessenek és terjeszthessenek? Tényleg
igaz, hogy egy keresõprogram létrehozása 15 millió dollár kárt okoz?
Jobb lett volna, ha Edison erõsebben kézben tartotta volna a filmet? Min-
den feldolgozásokat játszó zenekarnak ügyvédet kellene fogadnia, hogy
engedélyt szerezzen egy dal felvételére?
Válaszolhatnánk igennel minden fenti kérdésre, de hagyományaink nem-
mel válaszoltak. Hagyományainkban, mint a Legfelsõbb Bíróság kifejtet-
te, a szerzõi jog „sohasem adott teljes felügyeletet a szerzõi jog tulajdo-
nosa kezébe mûve minden lehetséges felhasználási módját illetõen25”.
Ehelyett az egyes, a törvény által szabályozott konkrét felhasználási mó-
dokat úgy határozták meg, hogy egyensúlyba kerüljenek a kizárólagos
jogok adományozásából eredõ elõnyök és az abból fakadó terhek.
Ez az egyensúly történelmileg mindig azután jött létre, miután egy tech-
nika beérett, vagy különféle technikák olyan keverékévé vált, ami meg-
könnyítette a mûvek terjesztését.
Ma is ugyanezt kellene tennünk. Az Internet technikája, az elérésének
módja (vezetékes, illetve vezeték nélküli) nagyon gyorsan változik. Két-
ségtelen, hogy a hálózatnak nem szabad a mûvészektõl való „lopás” esz-
közévé válnia. De a törvénynek sem lenne szabad a mûvészek (vagy hogy
60
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
5. FEJEZET • KALÓZKODÁS
pontosabbak legyünk, a terjesztõk) díjazásának egyetlen módját támogat-
nia. Amint a könyv utolsó fejezetében részletesebben leírom, biztosíta-
nunk kell a mûvészek bevételét, de közben hagynunk kell, hogy a piac
biztosítsa a mûvek reklámozásának és terjesztésének leghatékonyabb
módját. Ehhez módosítani kell a törvényt, legalább átmenetileg. Ezeket
a módosításokat úgy kell megtervezni, hogy egyensúlyba kerüljön a tör-
vényes védelem és az erõs közérdek, hogy folytatódjanak az újítások.
Ez különösen igaz olyankor, amikor az új technika a terjesztés sokkal jobb
módját teszi lehetõvé, és az egyenrangú számítógépek közötti fájlcsere
(P2P) ilyen. A P2P technika ideális arra, hogy egy változatos elemekbõl
álló hálózaton át hatékonyan lehessen tartalmakat továbbítani egyik hely-
rõl a másikra. Ha hagyják fejlõdni, még sokkal hatékonyabbá válhat a há-
lózat. A „közösség jövõbeli hasznát” azonban, ahogy John Schwartz írja
a New York Timesban, „késleltetheti a P2P ellen folytatott harc26”.
Mégis amikor valaki az „egyensúlyról” kezd beszélni, a szerzõi jog harco-
sai egy másik érvvel állnak elõ. „Az egyensúlyt és az ösztönzõerõt hang-
súlyozó érvelésbõl” – mondják – „hiányzik egy alapvetõ pont. A mi tartal-
munk” – kötik az ebet a karóhoz a harcosok – „a mi tulajdonunk. Miért
kellene arra várnunk, hogy a Kongresszus új egyensúlyi helyzetet alakít-
son ki a mi tulajdonjogainkkal kapcsolatban? Ha ellopják az autónkat, ak-
kor is várnunk kellene, mielõtt rendõrt hívunk? A Kongresszus miért mér-
legeli egyáltalán ennek a lopásnak a jogosságát? Meg kell kérdeznünk az
autótolvajt is, hogy hasznát látta-e az autónknak, mielõtt letartóztatjuk?”
„Ez a mi tulajdonunk” – erõsködnek a harcosok. „És ugyanúgy meg kel-
lene védeni, mint minden más tulajdont.”
61
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
TULAJDON
A szerzõi jog harcosainak igazuk van: a szerzõi jog egyfajta tulajdon. Birto-
kolható és eladható, és a törvény védi a lopás ellen. Egyszerûen mondva:
a szerzõi jog tulajdonosa annyit kér, amennyit akar, a piac pedig a kereslet
és a kínálat alapján legalábbis részben meghatározza, mennyit kaphat.
A hétköznapi nyelvben azonban egy kicsit félrevezetõ, ha a szerzõi jogot
„tulajdonjognak” nevezzük, mivel a szerzõi jog birtoklása furcsa birtokvi-
szony. Valójában már maga a tulajdon eszméje is furcsa, ha ötletekkel és
mûvészi kifejezési formákkal kapcsolatban használjuk. Az „elvenni” fo-
galma világos, ha mondjuk valakinek a hátsó kertjébõl viszem el az asz-
talt: kézzelfogható dolgot veszek el (a kerti asztalt), és miután elvettem,
a gazdájának nincs többé a birtokában. De mit veszek el olyankor, ha
az asztal felállításának ötletét lopom el – azt, hogy mondjuk elmegyek
a boltba, megveszem az asztalt, és kiteszem a kertbe?
A lényeg nem csak a kerti asztal dologiságában van – szemben egy ötlet-
tel –, bár ez is fontos különbség. A lényeg ebben a hétköznapi esetben –
illetve gyakorlatilag a kivételek egy szûk skáláját kivéve minden esetben
– inkább az, hogy az ötleteket ingyen adják a világnak. Ha valakihez ha-
sonlóan kezdek öltözni, akkor nem veszek el az illetõtõl semmit (bár ha
minden nap ugyanúgy öltöznék, elég furcsán néznének rám, pláne ha az
illetõ nõ). Thomas Jefferson azt mondta (és amit mondott, különösen
igaz, ha valakinek az öltözködését utánzom): „Aki egy ötletet kap tõlem,
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
úgy lesz okosabb, hogy tõlem nem vesz el semmit, mint ahogy ha valaki
meggyújtja a gyertyáját az enyémrõl, az is úgy kap fényt, hogy én nem
maradok utána sötétben1”.
Azok az ötletek és mûvek azonban nem használhatók fel szabadon, ame-
lyek a szabadalmi és szerzõi jogi (és még néhány most fel nem sorolt)
törvény hatálya alá esnek. Ezek esetében a törvény azt mondja, hogy
nem vehetõk el a tulajdonos engedélye nélkül: a törvény a megfoghatat-
lan dolgokat tulajdonná változtatja.
A lényeg azonban az, hogy miként, milyen mértékben és milyen formá-
ban – vagyis a részletek számítanak. Hogy jobban megértsük, hogyan ter-
jedt el az a gyakorlat, hogy a megfoghatatlan tulajdonná válik, összefüg-
géseiben kell ezt a „tulajdont” vizsgálnunk2.
Ezt ugyanúgy teszem, mint az elõzõ részben. Elmondok négy történetet,
hogy segítsek a megfelelõ környezetbe helyezni azt az elvet, hogy „a szer-
zõi joggal védett mû tulajdon”. Honnan jött ez az elv? Hol vannak a hatá-
rai? Hogyan mûködik a gyakorlatban? A történeteket elolvasva világosabb
lesz, hogy az említett – egyébként helyes – elvnek mi a jelentõsége, és ki
fog derülni, hogy teljesen másról szól, mint amit a szerzõi jog harcosai el
szeretnének velünk hitetni.
64
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
6. FEJEZET • ALAPÍTÓK
William Shakespeare 1595-ben írta a Rómeó és Júliát. A mûvet 1597-ben
adták ki elõször. Ez volt Shakespeare tizenegyedik nagyobb színdarabja.
Ezt követõen egészen 1613-ig írt még színmûveket, amelyek a mai napig
az angol-amerikai kultúra meghatározó darabjai. Ennek a XVI. századi
írónak a munkái olyan mélyen beágyazódtak a kultúránkba, hogy sok-
szor nem is tudatosul bennünk, honnan erednek. Egyszer véletlenül
meghallottam, hogyan jellemzi valaki Kenneth Branagh V. Henrik-átdol-
gozását: „Tetszik, de Shakespeare tele van közhelyekkel.”
1774-ben, csaknem 180 évvel a Rómeó és Júlia megírása után még min-
dig sokan úgy gondolták, hogy a mû „szerzõi jogai” egy londoni kiadó,
Jacob Tonson 1 kizárólagos tulajdonát képezik. Tonson volt a vezetõje an-
nak a kiadók alkotta kis csoportnak, amely a Conger 2 nevet vette fel, és
amely a XVIII. században kezében tartotta az angliai könyvpiacot.
A Conger a szerzõktõl megvásárolt könyvek másolatainak elõállítására
örökös jogot formált, ami azt jelentette, hogy senki más nem adhatta ki
azokat a könyveket, amelyeknek õk birtokolták a szerzõi jogát. Így
a klasszikus regények árát magasan tartották; nem volt lehetõség ver-
senyre, hogy jobb vagy olcsóbb kiadások jelenjenek meg.
Az 1774-es év különleges mindazok számára, akik tudnak valamennyit
a szerzõi jogi törvényrõl, bár az 1710-es dátum az ismertebb, hiszen a brit
parlament ekkor fogadta el az elsõ „szerzõi jogi” törvényt. Ebben a Statute
of Anne* (Anna törvénye) néven ismert törvényben az áll, hogy minden
*
Az elnevezés az akkori uralkodóra Anna királynõre utal, aki 1702 és 1714 között ült
az angol trónon.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
kiadott mûre tizennégy évig érvényes a szerzõi jogi védelem, amely
a szerzõ életében egyszer megújítható, az 1710 elõtt kiadott mûvek pedig
egyszeri, huszonegy éves védettséget élveznek 3. Eszerint a törvény sze-
rint a Rómeó és Júliának 1731-tõl szabadon elérhetõnek kellett volna len-
nie. Miért volt hát egyáltalán kérdés 1774-ben, hogy még mindig Tonson
rendelkezik-e fölötte?
Ennek az volt az oka, hogy az angolok még nem egyeztek meg abban,
hogy mit is takar a „szerzõi jog” (valójában mások sem). Amikor az an-
golok elfogadták Anna törvényét, a szerzõi jogra még semmilyen más
szabályozás nem létezett. A kiadókat szabályozó legutolsó törvény, az
1662. évi Licensing Act (Engedélytörvény) 1695-ben hatályát vesztette.
Ez a törvény monopóliumot biztosított a kiadóknak a könyvkiadás terén,
hogy az uralkodó könnyebben tudja felügyelni, hogy milyen kiadvány-
ok jelennek meg. Miután azonban a törvény lejárt, nem volt olyan jog-
szabály, amely egyértelmûen kimondta volna, hogy a kiadóknak vagy
„könyvkereskedõknek” kizárólagos joguk van könyveket nyomtatni.
Nem volt jogszabály, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdést semmilyen mó-
don nem szabályozták. Az angol-amerikai jogi hagyományok szerint mind
a törvény elõírásait, mind a bírók szavát tekintetbe veszik, hogy eldönt-
sék, milyen szabályok szerint kell irányítani az emberek viselkedését.
„Jogszabálynak” a törvények elõírásait nevezzük, míg a bírók ítéletei „szo-
kásjogot” alkotnak. A szokásjog adja azt a hátteret, amelyre támaszkodva
a törvényhozás meghozza a törvényeket. A törvényhozás normál esetben
csak úgy kerülheti meg ezt a hátteret, ha egy új jogszabállyal felülírja. Így
hát az igazi kérdés az engedélytörvények lejárta után az volt, hogy a szo-
kásjog a jogszabályok meglététõl függetlenül védi-e a szerzõi jogot.* *
Ez a kérdés nagyon fontos volt a kiadóknak vagy „könyvárusoknak”,
ahogy akkoriban hívták õket, mivel a külföldi kiadók képében egyre na-
gyobb kihívással kellett szembenézniük. Nevezetesen a skótok egyre na-
gyobb számban adtak ki könyveket, és exportálták azokat Angliába.
Ez a verseny csökkentette a Conger hasznát, amire a cég úgy reagált,
hogy felkérte a parlamentet, hogy hozzon törvényt, és adjon nekik újból
kizárólagos felügyeletet a könyvkiadás terén. Ennek a kérésnek az ered-
ménye lett végül Anna törvénye.
**
A hazaitól eltérõ jogrenddel, a szokásjoggal kapcsolatos magyarázat az Elõszó a magyar
kiadáshoz részben található.
66
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
6. FEJEZET • ALAPÍTÓK
Ez a törvény kizárólagos jogot adott a szerzõnek vagy a könyv „tulajdo-
nosának” a könyv kinyomtatására. A könyvkiadók legnagyobb rémületé-
re azonban volt a törvényben egy korlátozás is, amely csak egy meghatá-
rozott ideig adta meg ezt a jogot a könyvkiadóknak. Ennek az idõszaknak
a végén a védelem „lejárt”, és a mû szabaddá vált, így onnantól kezdve
bárki kiadhatta. Legalábbis valószínûleg így gondolta a törvényhozás.
A kérdés, amin érdemes lenne elgondolkodni kicsit, a következõ: miért
korlátozta a parlament a kizárólagos jogot? Nem azon, hogy miért korlá-
tozta az adott idõtartamra, hanem hogy miért korlátozta egyáltalán?
A könyvkiadók – és a szerzõk, akiket képviseltek – erõs érveket hoztak
fel. Vegyük példának a Rómeó és Júliát. Ezt a színdarabot Shakespeare
írta. Az õ lángelméje adta ezt a mûvet a világnak. Amikor megírta a dara-
bot, senkinek a tulajdonát nem használta fel (ez az állítás persze vitatha-
tó, de ez most nem fontos), és a mû megírásával nem nehezítette meg
senki számára a színdarabírást. Miért van hát az, hogy a törvény megen-
gedi bárkinek is, hogy használja Shakespeare mûvét az õ vagy az örökö-
se engedélye nélkül? Mi oka lehet annak, hogy engedjék bárkinek is csak
úgy „ellopni” Shakespeare mûvét?
A válasz két részbõl áll. Elõször is meg kell értenünk, mi volt az elképze-
lés a „szerzõi jogról” Anna törvényének megalkotása idején, másodszor
pedig meg kell értenünk valami fontosat a könyvkiadókkal kapcsolatban.
Vegyük elõször a szerzõi jogot. Az elmúlt háromszáz évben a „szerzõi jog”
fogalmát egyre szélesebb körre terjesztettük ki. 1710-ben azonban még
nem annyira fogalom volt, mint inkább egy nagyon sajátságos jog. A szer-
zõi jog korlátozások csoportjaként született: megtiltotta másoknak, hogy
utánnyomásban kinyomtassanak egy könyvet. 1710-ben a „szerzõi jog”
(ami az angolban copyright, azaz szó szerint „másolási jog”) arra vonatko-
zott, hogy egy adott jellegû géppel le lehessen másolni egy adott mûvet.
Nem terjedt túl ezen a nagyon szûk jogon. Ennél általánosabban nem sza-
bályozta, hogy az adott mûvet hogyan lehet felhasználni. Manapság ez
a jog rengeteg, mások szabadságát korlátozó elõírást is magában foglal:
kizárólagos jogot ad a szerzõnek a mû sokszorosítására, terjesztésére, elõ-
adására, és így tovább.
Így például még ha a Shakespeare mûveire vonatkozó szerzõi jogi véde-
lem örök idõkre szólna is, az az eredeti értelemben nem jelentene mást,
csak azt, hogy senki nem adhatná ki utánnyomásban a Shakespeare-mû-
veket az örökösök engedélye nélkül. Nem szabályozna semmi mást, pél-
67
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
dául azt sem, hogy hogyan lehet a mûvet elõadni, le lehet-e fordítani más
nyelvre, vagy hogy Kenneth Branagh megfilmesítheti-e. A „szerzõi jog”
csak a nyomtatásra feljogosító kizárólagos jog volt – ennél nem kevesebb
persze, de nem is több.
A britek még ezt a korlátozott jogot is rosszallással fogadták. Számos kel-
lemetlen tapasztalatot szereztek a „kizárólagos jogokkal” kapcsolatban,
fõleg amelyeket a Korona adományozott. Az angol polgárháborút rész-
ben a királyi monopóliumok – fõleg a már meglévõ mûvekre vonatkozók
– adományozásának gyakorlata miatt vívták. VIII. Henrik szabadalmat
adott a Biblia nyomtatására, és monopóliumot Darcynak a játékkártya-
nyomtatásra. Az angol parlament harcba szállt az uralkodó ezen hatalmá-
val: 1656-ban meghozta a monopóliumokról szóló, Statute of Monopolies
nevû törvényt, amely a monopóliumokat az új találmányok szabadalmai-
ra korlátozta, majd 1710-ben buzgón foglalkozni kezdett a könyvkiadás
terén növekvõ monopóliummal is.
Így hát a „szerzõi jogra”, amelyet monopoljognak tartottak, természete-
sen úgy tekintettek, mint korlátozandó jogra. (Bármennyire meggyõzõ
is az a kijelentés, hogy „ez az én tulajdonom, és örökké az enyém kelle-
ne, hogy maradjon”, próbáljuk meggyõzõen elõadni ebben a formában:
„ez az én monopóliumom, és örökké az enyém kellene, hogy marad-
jon”.) Az államnak védenie kell a kizárólagos jogot, de csak addig, amíg
az társadalmilag hasznos. A britek látták, mennyi kárt okoz, ha külön-
érdekeknek kedveznek, ezért alkottak egy törvényt, hogy véget vesse-
nek ennek.
Másodszor, nézzük a könyvkiadókat. Nem csak arról volt szó, hogy a szer-
zõi jog monopólium, hanem arról is, hogy olyan monopólium, amely
a könyvkiadók kezében van. A könyvkiadó számunkra ártalmatlan fog-
lalkozás, de a XVII. századi Angliában nem tartották annak. A Conger tag-
jait egyre inkább a legrosszabb fajta monopolistáknak tekintették – a Ko-
rona általi elnyomatás eszközeinek, akik eladják Anglia szabadságát, hogy
biztosítsák a saját monopóliumukból származó hasznukat. Kíméletlenül
támadták õket: Milton jellemzése szerint „a könyvkereskedelem régi sza-
badalmainak birtokosai és egyeduralkodói”, „olyan emberek, akik nem
tisztességes, tanulható szakmában munkálkodnak 4”.
Sokan gondolták úgy, hogy káros az a hatalom, amivel a könyvkiadók
korlátozzák a tudás terjedését, ráadásul éppen akkor, amikor a Felvilá-
gosodás éppen az oktatás fontosságát és a tudás általános terjesztését hir-
68
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
6. FEJEZET • ALAPÍTÓK
deti. E korszakot az az elképzelés fémjelezte, hogy a tudásnak szabadon
hozzáférhetõnek kellene lennie, és az erõs kereskedelmi érdekek nem
voltak összhangban ezzel.
Eme hatalmat ellensúlyozandó a parlament a könyvkiadók közötti ver-
seny növelése mellett döntött, aminek legegyszerûbb módja az értékes
könyvek terjesztése volt. A parlament ezért korlátozta a szerzõi jogi vé-
delem idõtartamát, és ezzel garantálta, hogy az értékes könyveket egy bi-
zonyos idõ letelte után minden kiadó szabadon megjelentetheti. Így hát
az, hogy a már létezõ mûvekre huszonegy éves védelmi idõt szabtak
meg, engedmény volt, hogy ellensúlyozzák a kiadók hatalmát. Ezzel
a korlátozással közvetetten biztosították a kiadók közti versenyt, és ezál-
tal a kultúra építését és terjesztését.
Amikor azonban elérkezett 1731 (1710 + 21), a könyvkiadók nyugtalan-
kodni kezdtek. Látták az erõsebb verseny következményeit, és minda-
zokhoz hasonlóan, akik versenyre kényszerülnek, nekik sem tetszett.
Eleinte egyszerûen csak figyelmen kívül hagyták Anna törvényét, és to-
vábbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a kiadás joga örökre a kezükben ma-
radjon, majd (1735-ben és 1737-ben) megpróbálták rávenni a parlamen-
tet, hogy adjon nekik több idõt. Huszonegy év nem elég – mondták –,
több idõre lenne szükség.
A parlament elutasította a kérésüket. Egy pamfletíró így fogalmazott (és
szavai ma is érvényesek):
Nem látom semmi okát annak, hogy meghosszabbítsák a határidõt,
ami aztán megint nem lesz elég, így meg kell adni újra meg újra,
ahányszor csak a régi lejár. Amennyiben a beadványt elfogadják, az
valójában egy örökké tartó monopóliumot fog megalapozni; olyas-
mit, ami méltán tûnik gyûlöletesnek a törvény szemében. Béklyóba
veri majd a kereskedelmet, eltántorít a tanulástól, megfosztja a szer-
zõket a haszontól, az állampolgárokra azonban adót ró, és mindezt
csak azért, hogy nõjön a könyvkiadók bevétele 5.
Miután a parlamentnél nem jártak sikerrel, a kiadók több esetben is a bíró-
sághoz fordultak. Érvük egyszerû és félreérthetetlen volt: Anna törvénye
bizonyos védelmet adott a szerzõknek egy jogszabály útján, de ennek a vé-
delemnek szerintük nem az volt a célja, hogy kiváltsa a szokásjogot, pusz-
tán a szokásjog kiegészítésének szánták. A szokásjog szerint nem lehetett
másnak az alkotói „tulajdonát” elvenni, és a tulajdonos engedélye nélkül
használni. Anna törvénye – érveltek a könyvkiadók – nem változtatta ezt
69
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
meg, így az, hogy a benne megadott védettségi határidõ lejárt, még nem
jelenti azt, hogy a szokásjog által biztosított védelem is megszûnt: a szo-
kásjog szerint joguk van arra, hogy megtiltsák a könyvek más általi kiadá-
sát, függetlenül az Anna törvényében megszabott lejárati idõtõl. A kiadók
szerint ez volt az egyetlen módja annak, hogy megvédjék a szerzõket.
Ügyes érvelés volt, és arcátlansága ellenére a kor legtekintélyesebb jog-
tudósainak némelyike is támogatta. Ahogy Raymond Patterson jogász-
professzor kifejtette, „a kiadók azelõtt csak annyira törõdtek a szerzõk-
kel, mint egy marhatenyésztõ a marháival 6”. A könyvkiadókat egyáltalán
nem érdekelték a szerzõk jogai, csak a monopóliumból származó ha-
szon, amelyet a szerzõk mûvei hoztak.
A könyvkiadók érveit azonban nem fogadta el mindenki; volt, aki harcolt
ellenük. Ennek a küzdelemnek a hõse egy skót könyvkiadó, Alexander
Donaldson volt 7.
Donaldson nem volt a londoni Conger tagja. Pályafutását 1750-ben kezd-
te Edinburgh-ban. Vállalkozásának középpontjában azon „alapmûvek”
olcsó utánnyomása állt, „amelyeknek már lejárt a szerzõi joga”, legalább-
is Anna törvénye szerint 8. Donaldson kiadója virágzott, és „egyfajta iro-
dalmi központtá vált az irodalomkedvelõ skótok számára”. „Ezek között
volt” – írja Mark Rose professzor – „a fiatal James Boswell is, aki barátjá-
val, Andrew Erskine-nel együtt – Donaldsonnal társulva – kiadta a kor-
társ skót költõk mûveinek antológiáját 9.”
Amikor a londoni könyvkiadók megpróbálták Donaldson skóciai üzemét
bezáratni, õ válaszul Londonba költöztette az üzemet, ahol „a legnépsze-
rûbb angol könyvek” olcsó kiadásait árulta, dacolva az irodalmi tulajdon-
ra vonatkozó feltételezett szokásjoggal 10. Könyvei 30–50 százalékkal ol-
csóbbak voltak, mint a Conger által kiadottak, és azért vélte úgy, hogy
joga van beszállni a versenybe, mert Anna törvénye alapján az általa ki-
adott mûvek egyike sem esett már szerzõi jogi védelem alá.
A londoni könyvkiadók gyorsan perre vitték az ügyet, hogy megakadá-
lyozzák a Donaldsonéhoz hasonló „kalózkodást”. A „kalózokat” számos
alkalommal el is ítélték, e korai gyõzelmek közül pedig a legfontosabb
a Millar kontra Taylor ügy volt.
Millar, aki könyvkiadóként tevékenykedett, 1729-ben megvásárolta James
Thomson The Seasons (Évszakok) címû versének jogait, és mivel megfe-
70
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
6. FEJEZET • ALAPÍTÓK
lelt Anna törvénye elõírásainak, a törvény teljes védelmét élvezte. Miután
a szerzõi jogvédelem lejárt, Robert Taylor Millar kiadásával versenyre kel-
ve maga is kinyomtatta a kötetet. Millar az örökös szokásjog révén õt meg-
illetõ jogokra hivatkozva beperelte, mit sem törõdve Anna törvényével 11.
A mai jogászok számára meglepõ módon az angol történelem egyik leg-
nevesebb bírója, Lord Mansfield a könyvkiadóknak adott igazat. Bármi-
lyen jogot adott is Anna törvénye a könyvkiadóknak, nem szüntetett meg
semmilyen szokásjogot – indokolta. A kérdés az volt, hogy vajon védi-e
a szokásjog a szerzõt a késõbbi „kalózoktól”. Mansfield úgy vélte, hogy
igen. A szokásjog megtiltotta Taylornak, hogy Millar engedélye nélkül ki-
adja utánnyomásban Thomson versét. A szokásjog így tulajdonképpen
örökös jogot adott a könyvkiadóknak a hozzájuk tartozó könyvek kiadá-
sának felügyeletére.
Elvont jogértelmezésként – az érvelést úgy tekintve, mintha az igazságszol-
gáltatás mindössze annyiból állna, hogy az alapelvekbõl kiindulva logikus
következtetéseket vonunk le – Mansfield döntésének is volt értelme, de
nem vette figyelembe azt a nagyobb kérdéskört, amellyel a parlament
1710-ben megküzdött: hogyan lehet a legjobban korlátozni a kiadók mo-
nopolhatalmát? A parlament stratégiája az volt, hogy egy olyan határidõt
ajánlott 1710-ben a már meglévõ mûvekre, amely elég hosszú volt ahhoz,
hogy meg lehessen vásárolni rajta a békét, de elég rövid ahhoz, hogy biz-
tosítsa, hogy a mûvek ésszerû idõn belül „felszabaduljanak” és a piaci
verseny részeseivé váljanak. Huszonegy év alatt, gondolta a parlament,
Nagy-Britannia a Korona által kívánatosnak tartott szabályozott kultúrából
szabad kultúrává fog érni.
Az Anna törvényének hatálya körül dúló harc azonban nem ért itt véget
– és ekkor lépett a színre Donaldson.
Millar gyõzelme után nem sokkal meghalt, így az ügyében nem született
fellebbezés. Örököse eladta Thomson verseit egy nyomdászszövetség-
nek, amelynek tagja volt Thomas Beckett is 12. Donaldson ekkor megje-
lentette Thomson mûveinek egy engedélyezetlen kiadását. Beckett
a Millar javára szóló végzésre alapozva eljárást kezdeményezett ellene.
Donaldson fellebbezett az ügyben a Lordok Házához, amely nagyjából
olyan szerepet töltött be, mint nálunk a Legfelsõbb Bíróság. 1774 febru-
árjában ez a testület esélyt kapott arra, hogy a parlament által hatvan év-
vel korábban felállított korlátok célját értelmezze.
71
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A Donaldson kontra Beckett ügyet olyan hatalmas mértékû figyelem kí-
sérte egész Nagy-Britanniában, mint kevés jogi esetet. Donaldson ügyvé-
dei azzal érveltek, hogy bármilyen jogok léteztek is a szokásjog szerint,
Anna törvénye érvénytelenítette azokat. A törvény elfogadása után a ki-
adásra vonatkozó kizárólagos jogok egyetlen jogi védelme ebbõl a tör-
vénybõl következik. Ennélfogva, érveltek, a védett mûvek az Anna tör-
vényében megadott határidõ lejárta után nem esnek tovább törvényi
védelem alá.
A Lordok Háza furcsa intézmény volt. A jogi kérdéseket felterjesztették
a Házhoz, és arról elõször a „law lordok”, a felsõház nagy tudású jogász-
tagjai szavaztak, akik nagyjából olyan szerepet töltöttek be, mint az ame-
rikai Legfelsõbb Bíróság bírói. Ezt követõen, miután a felsõházi jogászok
szavaztak, a Lordok Háza minden tagja letette voksát.* * *
Arról, hogy a jogtanácsosok hogyan szavaztak, a források ellentmondá-
sosan nyilatkoznak. Egyes forrásokból úgy tûnik, az örökös szerzõi jog
diadalmaskodott. Afelõl viszont nincs kétség, hogy miként szavazott
a Lordok Háza, mint egész. Kétharmados többséggel (22:11) elutasítot-
ták az örökérvényû szerzõi jogot. Bárhogy is értelmezte bárki a szokásjo-
got, innentõl a szerzõi jog egy adott idõtartamra szólt, amely után a szer-
zõi joggal védett mû közkinccsé vált.
De mi számít „közkincsnek”? A Donaldson kontra Beckett per elõtt Ang-
liában ezt nem határozták meg egyértelmûen. 1774 elõtt lehetett azzal ér-
velni, hogy a szokásjog szerint a szerzõi jog örök érvényû. 1774-ben
azonban megszületett a közkincs. Az angol-amerikai történelemben elõ-
ször lejárhatott az alkotók mûvei fölötti törvényi felügyelet, és az angol
történelem legnagyobb mûremekei – Shakespeare, Bacon, Milton,
Johnson és Bunyan mûvei – felszabadultak a jogi korlátok alól.
Hihetetlennek tûnik, de a Lordok Házának ez a döntése rendkívüli hatás-
sal volt mind a hétköznapi emberekre, mind a politikára. Skóciában, ahol
a legtöbb „kalózkiadó” mûködött, az emberek az utcán ünnepelték a dön-
tést. Amint az Edinburgh Advertiser jelentette, „egyetlen magánjogi per
sem kötötte még le ennyire a köznép figyelmét, és a Lordok Háza nem
***
A Lordok Házába abban az idõben kizárólag örökölhetõ és az uralkodótól származó fõ-
úri és egyházi címek alapján lehetett bekerülni. A mai „lordok” a mindenkori miniszter-
elnök javaslatára az uralkodótól kapják életre szóló mandátumukat, és az öröklõdõ cím-
mel rendelkezõk 1999 óta nem vehetnek részt a Parlament munkájában. A Lordok Háza
a második kamara szerepének betöltése mellett a legmagasabb fokú bírói testületként is
funkcionál a soraiba az uralkodó által kinevezett 12 tapasztalt bíró, a „law lordok” útján
– az õ felsõházi tagságuk korábban sem öröklõdött.
72
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
6. FEJEZET • ALAPÍTÓK
tárgyalt még olyan ügyet, amelyben ennyi embert érdekelt volna, hogy
milyen döntés születik.” „Nagy az öröm Edinburgh-ban az irodalmi tulaj-
don feletti gyõzelem miatt: örömtüzek és díszkivilágítás 13.”
London, legalábbis a könyvkiadók köre, ugyanilyen hevesen reagált,
csak éppen ellentétes elõjellel. Amint a Morning Chronicle írta:
A fenti döntéssel... csaknem 200 000 font értékû, árverésen becsü-
letesen megvásárolt és egészen tegnapig tulajdonnak gondolt va-
gyon értéke csökkent nullára. A londoni és westminsteri könyvki-
adók, akik közül sokan földbirtokukat vagy házukat adták el, hogy
szerzõi jogokat vegyenek, ily módon tönkretétettek, és azok, akik
hosszú évek munkája után úgy gondolták, hogy elértek annyit,
hogy gondoskodhatnak családjukról, most egyszer csak azt látják,
hogy egy fillérjük sem maradt, amit az utódaikra hagyhatnának 14.
A „tönkretétettek” ugyan túlzás, de a változás kétségkívül mélyreható
volt. A Lordok Házának döntése azt jelentette, hogy az angol könyvki-
adók nem tudták többé kezükben tartani azt, hogy miként fejlõdjön és
gyarapodjon a kultúra. A kultúra ettõl fogva szabaddá vált Angliában.
Persze nem abban az értelemben, hogy a szerzõi jogokat senki nem tisz-
telte: természetesen a mûveket a kiadók kiadásuk után korlátozott ideig
kizárólagos joggal jelentethették meg. Nem is abban az értelemben, hogy
el lehetett lopni a könyveket, mivel még a szerzõi jog lejárta után is meg
kellett azokat venni valakitõl. Abban az értelemben lett szabad, hogy
a kultúrát és annak gyarapodását többé nem a könyvkiadók egy kis cso-
portja irányította. Mint minden szabad piac, a szabad kultúra szabad pia-
ca is úgy gyarapszik, ahogy a fogyasztók és az alkotók döntenek. Az an-
gol kultúra fejlõdésének irányát az írók és olvasók szabták meg – azzal,
hogy milyen könyveket írtak és vásároltak, milyen témákat szerettek és
dolgoztak fel ismételten. Ezeket a döntéseket versenykörnyezetben hoz-
ták meg, nem olyanban, ahol a sokaság akarata ellenében néhányan
döntenek arról, hogy milyen kultúra jusson el az emberekhez, és azok
hogyan férhessenek ahhoz hozzá.
Legalábbis ez volt a szabály egy olyan a világban, ahol a parlament elle-
nezte a monopóliumok létrejöttét, és elutasította a könyvkiadók anyagi
érdekeik védelmében benyújtott fellebbezését. Egy olyan világban, ahol
a parlament befolyásolhatóbb, a szabad kultúra kevesebb védelmet élvez.
73
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
7. FEJEZET • FELVÉTELKÉSZÍTÕK
Jon Else filmrendezõ, akit jobbára a dokumentumfilmjeirõl ismernek,
melyek terjesztésében is sikeresnek bizonyult. Emellett tanít, és én, aki
szintén tanár vagyok, irigylem azt a lojalitást és csodálatot, amelyet a di-
ákjai éreznek iránta. (Véletlenül találkoztam két diákjával egy fogadáson.
Szinte istennek tekintették.)
Else egyik dokumentumfilmjében én is szerepeltem. Az egyik forgatási
szünetben mesélt nekem a filmkészítés szabadságáról a mai Amerikában.
1990-ben Else Wagner Gyûrû-tetralógiájáról készített dokumentumfilmet,
melynek középpontjában a San Franciscó-i Opera díszletesei álltak. A dísz-
letesek az opera világának különösen színes alakjai. Az elõadások közben
a színpad alatt a számukra kialakított helyen vagy a zsinórpadláson pihen-
nek. Életük tökéletes ellentéte a színpadon zajló drámának.
Az elõadások közben Else lefilmezett néhány díszletmunkást, miközben
sakkoztak. A szoba egyik sarkában volt egy tévékészülék. A tévében,
miközben a díszletesek sakkoztak, a társulat pedig Wagnert játszott,
A Simpson család ment. Else-nek a rajzfilm segített megragadni a szín-
pad mögötti élet különleges hangulatát.
Évekkel késõbb, amikor végre összejött annyi pénze, hogy befejezze
a filmet, Else megpróbálta megszerezni ennek a pár másodpercnyi
Simpson család-részletnek a jogait. Ugyanis – természetesen – ezt a pár
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
másodpercet is védi a szerzõi jog, és a védett anyagok felhasználásához
a jogtulajdonos engedélyére van szükség, kivéve a „szabad felhasználás”
eseteit, vagy ha valamilyen egyéb mentesség alkalmazható.
Else felhívta A Simpson család készítõjének, Matt Groeningnek az irodá-
ját, hogy megkérje a szükséges engedélyt. Groening engedélyezte a film-
részlet felhasználását. A filmbe egy négy és fél másodperces részlet ke-
rült be, amely a szoba sarkában lévõ kisképernyõs televízión futott.
Ugyan kinek lehetne emiatt bármi gondja? Groening örült, hogy a részlet
szerepel a filmben, de szólt Else-nek, hogy keresse meg a filmet gyártó
Gracie Films céget is.
A Gracie Films is beleegyezését adta, de akárcsak Groening, õk is gon-
dosan akartak eljárni. Így hát elküldték Else-t a Foxhoz, a Gracie anyacé-
géhez. Else felhívta hát a Foxot is, és beszélt nekik a filmben a szoba
egyik sarkában lévõ tévén látható filmrészletrõl. Matt Groening már meg-
adta az engedélyt, mondta Else, és csak az engedély megerõsítését sze-
retné kérni a Foxtól.
Ezt követõen, mesélte Else, „két dolog történt. Elõször is kiderült,... hogy
Matt Groening nem tulajdonosa a saját alkotásának – vagy legalábbis
hogy [a Foxnál] egyesek ezt hiszik.” A másik, hogy a Fox „tízezer dollárt
kért tõlünk engedélyezési díjként A Simpson család véletlenül a felvétel-
re került négy és fél másodperces részletéért, amely csak a kép egyik sar-
kában látszott”.
Else biztos volt abban, hogy ez csak félreértés lehet. Addig kilincselt,
amíg be nem jutott Rebecca Herrerához, akirõl azt gondolta, hogy õ az
engedélyezésért felelõs alelnök. „Itt valami félreértés lehet... – magyaráz-
ta – Azt szeretnénk kérni, hogy az oktatási célú díjszabást alkalmazzák.”
Ez az oktatási célú díjszabás – közölte Herrera Else-szel. Egy nappal ké-
sõbb Else újra felhívta az alelnököt, hogy erõsítse meg, amit mondott.
„Biztos akartam lenni abban, hogy nem értettem félre semmit” – mondta
nekem. –„Nincs semmilyen félreértés” – nyugtatta meg az alelnök. 10 000
dollárt kellett volna fizetni azért, hogy A Simpson család egy rövid rész-
lete szerepelhessen egy olyan dokumentumfilm pár képkockájának sar-
kában, amely Wagner Gyûrû-tetralógiájáról szólt. Ezek után egy megle-
põ fordulattal Herrera így szólt Else-hez: „Ha pedig rám hivatkozik,
átadom az ügyet az ügyvédeinknek.” Késõbb Herrera egyik helyettese
azt mondta Else-nek: „Tesznek õk az egész ügyre, csak pénzt akarnak.”
76
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
7. FEJEZET • FELVÉTELKÉSZÍTÕK
Else-nek nem volt annyi pénze, hogy megvegye a San Franciscó-i Opera
díszletespihenõjének tévéjén látható filmrészlet lejátszási jogát. Nem mu-
tathatta be a valóságot, mert ez nem fért bele egy dokumentumfilm-ren-
dezõ költségvetésébe. Közvetlenül a film bemutatása elõtt Else digitális
eljárással kicserélte a rajzfilmrészletet egy olyan film – a The Day After
Trinity (A Szentháromság utáni nap) – egyik részletére, amelyet tíz évvel
korábban készített.
Az nem kétséges, hogy A Simpson család szerzõi joga valakinek a birto-
kában van – legyen az Matt Groening vagy a Fox –, és az az õ tulajdonuk.
Így ha fel szeretnénk használni ezt a védett anyagot, egyes esetekben en-
gedélyt kell kérnünk a jogtulajdonostól. Ha az a mód, ahogyan Else fel
szerette volna használni A Simpson család-ot, a törvény által korlátozott
felhasználási módok közé tartozik, akkor a jogtulajdonostól engedélyt
kellett kérnie, mielõtt felhasználhatta volna a mûvet, és egy szabad pia-
con a szerzõi jog tulajdonosa szabja meg minden olyan felhasználás árát,
amely a törvény szerint az õ felügyelete alá tartozik.
A Simpson család nyilvános elõadása például ilyen felhasználás: ha kivá-
logatjuk kedvenc epizódjainkat, kibérelünk egy mozit, és pénzt szedünk
a jegyekért, hogy a nézõk megnézhessék „A kedvenc részeim A Simpson
családból” címû elõadást, akkor erre engedélyt kell kérnünk a szerzõi
jog tulajdonosától, és õ (nézetem szerint jogosan) annyit kérhet ezért,
amennyit akar – legyen az 10 dollár vagy 1 millió. Ehhez a törvény sze-
rint joga van.
A jogászoknak azonban Jon Else és a Fox esetérõl azonnal a „szabad fel-
használás” elve jut az eszükbe1. Az a mód, ahogy Else felhasználta
A Simpson család egy véletlenül felvett, mindössze négy és fél másod-
perces részletét, egyértelmûen szabad felhasználásnak számít, amihez vi-
szont senkitõl nem kell engedélyt kérni.
Megkérdeztem hát Else-t, miért nem épített a „szabad felhasználásra”. Ezt
válaszolta:
A Simpson családdal kapcsolatos kudarc nagyon tanulságos volt
számomra. Megtanultam, mekkora szakadék van aközött, amit az
ügyvédek elvont értelemben jelentéktelennek tartanak, és aközött,
ami a gyakorlatban életbevágóan fontos számunkra, akik doku-
mentumfilmeket próbálunk készíteni, és azt valamilyen tévécsa-
tornán leadni. Soha nem volt kétségem afelõl, hogy ez jogi érte-
77
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
lemben „egyértelmûen szabad felhasználás”, de erre nem támasz-
kodhattam, mégpedig a következõk miatt:
1. Mielõtt a filmünket bármelyik tévécsatorna sugározná, a hálózat
megköveteli, hogy kössünk a hibákra és mulasztásokra vonat-
kozó biztosítást. A tévétársaságok részletes „látványelemlistát”
kérnek, amely felsorolja a filmben látható összes átvett filmrész-
let forrását, illetve hogy azokhoz milyen engedélyek szüksége-
sek. A „szabad felhasználást” igen szûken értelmezik, így ha er-
re hivatkozunk, azzal kockáztatjuk a kérvényezési eljárás
sikerességét.
2. Talán már Matt Groeninget sem kellett volna megkérdezni, de
tudtam (legalábbis hallomásból), hogy a Fox nyilvántartja és
már többször le is állította A Simpson család engedély nélküli
felhasználását, ahogy George Lucas is rengeteget pereskedett
a Csillagok háborúja részleteinek felhasználásával kapcsolat-
ban. Így hát úgy döntöttem, hogy a betartom a törvényes utat,
remélve, hogy ingyen vagy olcsón kapok engedélyt A Simpson
család egy négy másodperces részletének felhasználására. Mint
dokumentumfilm-készítõ, aki végkimerülésig dolgozik szinte
fillérekbõl, semmiképpen nem akartam jogi vitát kockáztatni,
még akkor sem, ha az jelentéktelen, és elvek védelmérõl szól.
3. Az igazat megvallva beszéltem a Stanfordi Egyetem jogi karának
egyik ügyvédjével, aki megerõsítette, hogy ez szabad felhasz-
nálásnak minõsül, de azt is, hogy a Fox „jogi útra tereli majd az
ügyet, és addig hajtja, amíg bele nem pusztulok”, függetlenül at-
tól, hogy mennyire jogos a kérésem. Világossá tette számomra,
hogy itt csak az fog számítani, hogy kinek van nagyobb jogi osz-
tálya és mélyebb zsebe.
4. A szabad felhasználás kérdése általában egy-egy munka végén
merül fel, amikor már szorít bennünket a határidõ, és elfogyott
a pénzünk is.
Elméletben a szabad felhasználás azt jelenti, hogy nincs szükség enge-
délyre. Az elv a szabad kultúrát támogatja, és elszigeteli azt az engedé-
lyes kultúrától, de a gyakorlatban a szabad felhasználás egészen más-
képp mûködik. A törvény által meghúzott homályos határokat igen
78
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
7. FEJEZET • FELVÉTELKÉSZÍTÕK
könnyû átlépni, ami azt jelenti, hogy a valóságban az alkotók nagy része
nemigen kap esélyt a szabad felhasználásra. A törvény célja helyes, de
a gyakorlatban nem mûködik.
Ez a gyakorlat jól mutatja, hogy milyen messzire került a törvény a XVIII.
századi gyökereitõl. A törvény azért született, hogy megvédje a könyvki-
adók hasznát a kalózok általi tisztességtelen versenytõl, de olyan
fegyverré vált, amely minden használatot megakadályoz, legyen az akár
átalakító jellegû, akár nem.
79
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
8. FEJEZET • ÁTALAKÍTÓK
1993-ban Alex Alben a Starwave, Inc. ügyvédjeként dolgozott. Az újítá-
sairól ismert Starwave-et a Microsoft társalapítója, Paul Allen hozta létre
digitális szórakoztatóipari termékek kifejlesztésére. Jóval azelõtt, hogy
az Internet népszerûvé vált volna, a Starwave a szórakoztatóipari termé-
kek terjesztésének olyan új technikáiba fektetett be, amelyek a hálóza-
tok elõnyeit használták ki.
Alben különösen érdeklõdött az új technika iránt. Izgatta a CD-ROM ak-
koriban feltörekvõben lévõ piaca, de nem a filmek terjesztése miatt ér-
dekelte, hanem mert valami olyasmit lehetett csinálni a filmekkel, ami
egyébként nagyon nehéz lett volna. 1993-ban terméksorozatot indított,
amely egyes színészek munkásságát foglalta volna össze. Elsõként Clint
Eastwoodot választotta. Az ötlet az volt, hogy bemutatják Eastwood
összes munkáját, rövid klipekkel a filmjeibõl és interjúkkal azokkal, akik
fontos szerepet játszottak a pályafutásában.
Ekkorra Eastwood több mint ötven filmben vett már részt mint szereplõ,
illetve mint rendezõ. Alben elõször interjúkat készített Eastwoddal a pá-
lyafutásáról. Mivel az interjúkat a Starwave készítette, ezeket az anya-
gokat feltehette a CD-re.
Ez önmagában nem tette volna különösebben érdekessé a terméket,
így a Starwave szeretett volna különféle, Eastwood filmjeihez kapcso-
lódó tartalmat felrakni a CD-re: posztereket, forgatókönyveket és egyéb
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
anyagokat. Eastwood pályája legnagyobb részét a Warner Brothersnél
töltötte, így ezekre az anyagokra viszonylag egyszerû volt megszerezni
az engedélyt.
Ezután Alben és csoportja úgy határozott, hogy filmrészleteket is felrak
a CD-kre. „Az volt a célunk, hogy Eastwood minden filmjébõl bemuta-
tunk egy részletet” – mondta nekem Alben. Itt kezdõdtek a gondok.
„Ilyet korábban még nem igazán csinált senki” – magyarázta. „Senki nem
próbált ilyen formában visszatekinteni egy színész pályafutására.”
Alben elmesélte az ötletet Michael Slade-nek, a Starwave vezérigazgató-
jának, aki megkérdezte, mire van szüksége ehhez. Alben ezt válaszolta:
„Meg kell szereznünk mindenkinek a beleegyezését, aki szerepel ezek-
ben a filmekben, és engedélyt kell kérnünk a zene és minden egyéb
olyan elem használatára, amit a részletekben fel szeretnénk használni.”
Slade rábólintott: „Nagyszerû! Vágjunk bele1!”
A gond az volt, hogy sem Albennek, sem Slade-nek nem volt fogalma ar-
ról, mit jelent ezeknek az engedélyeknek a megszerzése. Az összes film-
ben szereplõ összes színész jogdíjra tarthat igényt a film újrafelhasználása
miatti. A CD-ROM-ok azonban nem szerepeltek a színészekkel kötött ere-
deti szerzõdésekben, így hát nem volt tiszta, hogy mit is kell a Starwave-
nek tennie.
Megkérdeztem Albentõl, hogyan oldották meg a problémát. Alben látha-
tóan büszke volt a találékonyságára – ami elhomályosította a történet
abszurditását –, és így emlékezett vissza:
Egyszerûen nekiálltunk kikeresni a filmrészleteket. A mûvészi ér-
ték alapján döntöttük el, hogy mely részletek kerüljenek be a vá-
logatásba – természetesen a Piszkos Harry-bõl a „Dobd fel a na-
pomat” részt akartuk felhasználni. Ehhez azonban meg kellett
keresnünk azt a fickót, aki a földön vonaglik a pisztoly csöve elõtt,
és kérnünk kellett az õ hozzájárulását is. Aztán el kellett dönte-
nünk, hogy mennyit vagyunk hajlandók fizetni neki.
Azt gondoltuk, hogy az lenne a tisztességes, ha az ilyen melléksze-
replõknek egy napi átlagos napidíjat ajánlanánk fel a jelenetük új-
rafelhasználási jogáért. Egy percnél rövidebb kliprõl beszélünk, de
hogy felhasználhassuk ezt a jelenetet a CD-ROM-on, azért mintegy
600 dollár (120 000 Ft) újrafelhasználási díjat kellett kifizetnünk.
82
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
8. FEJEZET • ÁTALAKÍTÓK
Azonosítanunk kellett tehát a mellékszereplõket, illetve hogy
a színészt vagy a kaszkadõrjét látjuk-e – ami néhány esetben meg-
lehetõsen nehéz volt, mert Eastwood filmjeiben nem lehet megál-
lapítani, ki az a fickó, aki kirepül az ablakon. Amikor ezzel meg-
voltunk, összeállítottunk egy csapatot, benne a helyettesemmel és
másokkal, és elkezdtük hívogatni az embereket.
Néhány színész örömmel segített. Donald Sutherland például saját maga
járt utána, hogy az õ részérõl biztosan megkapjunk minden engedélyt.
Mások meglepve vették tudomásul, milyen szerencse érte õket. Alben
megkérdezte tõlük: „Fizethetnék önnek 600 dollárt, vagy ha netán két
filmben is szerepelt, akkor 1200-at?” Erre többen azt válaszolták: „Nem
viccel? Naná, hogy szeretnék 1200 dollárt kapni!” Természetesen voltak
olyanok is, akikkel nehezebb volt zöld ágra vergõdni (különösen az el-
hidegült exfeleségekkel). Végül azonban Alben és csapata megszerzett
minden engedélyt. Ez egy évbe telt – „és még mindig nem voltunk telje-
sen biztosak abban, hogy tényleg minden engedély rendben van-e”.
Alben büszke volt a munkájára. Ez volt az elsõ és tudomása szerint az
egyetlen alkalom, hogy egy csoport ilyen nagymérvû munkára vállalko-
zott, csak azért, hogy elkészítsen egy visszatekintést.
Mindenki túl nehéznek tartotta a feladatot. Feltették a kezüket,
mondván: „Atyaisten, egy filmhez rengeteg jog kapcsolódik: ott
van ugye a zene, a forgatókönyv, a rendezõ meg a színészek”. Mi
azonban alkotóelemeire bontottuk az egészet, és azt mondtuk:
„Rendben, van ennyi színész, ennyi rendezõ,... ennyi zenész”, és
módszeresen nekiláttunk az engedélyek megszerzésének.
Nem kétséges, hogy a végtermék maga módfelett jól sikerült. Nagyon tet-
szett Eastwoodnak is, és meglehetõsen jól is fogyott.
Ezután arról faggattam Albent, hogy mennyire tûnik szokatlannak az,
hogy csak a különféle engedélyek megszerzése egy évnyi munkába ke-
rül. Nem kérdéses, hogy Alben nagyon hatékonyan csinálta, amit csinált,
de mint Peter Drucker szellemesen megjegyezte, „Nincs még egy olyan
haszontalan dolog, mint hatékonyan csinálni valamit, amire egyáltalán
nem is lenne szükség2”. Van annak értelme – kérdeztem Albent –, hogy
egy új alkotást így kell elkészíteni?
83
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A kérdést azért is jogosnak tartottam, mert elismerte, hogy „nagyon ke-
veseknek... van elég idejük, energiájuk és hajlandóságuk arra, hogy vé-
gigcsinálják mindezt”, ezért nagyon kevés ilyen munka készült idáig. Ar-
ra voltam kíváncsi, hogy figyelembe véve a célt, amelyre a többség
szerint ezeket a jogokat eredetileg adományozták, valóban engedélyt
kell-e kérni az ilyen jellegû filmrészletekhez? Válasza ez volt:
Nem hiszem. A színészeket elég jól megfizetik a filmbeli alakításu-
kért... Amikor egy jelenetbõl 30 másodpercet felhasználunk egy új
mûben, ami visszatekintés valakinek a pályájára, nem hiszem,
hogy annak a valakinek... járna ezért bármilyen juttatás.
Ha azonban mégis – kérdeztem –, valóban ez az a mód, ahogyan a szí-
nésznek juttatást kell adni? Vagy létezhetne esetleg az engedélyezésnek
valamilyen törvényben szabályozott módja, amely szerint ha valaki fizet,
akkor szabadon felhasználhatja az ilyen filmrészleteket a saját munkái-
ban? Tényleg van annak értelme, hogy egy késõbbi alkotónak meg kell
találnia minden mûvészt, színészt, rendezõt és zenészt, és egyértelmû en-
gedélyt kell szereznie mindegyiktõl? Nem születne több alkotás, ha az al-
kotási folyamat jogi része világosabb lenne?
Dehogynem. Azt hiszem, ha lenne valamilyen tisztességes enge-
délyezési eljárás – ahol az ember nem lenne kitéve annak, hogy
kizsebelik (és persze az ex-feleségek kénye-kedvének sem) –,
sokkal több ilyen mû látna napvilágot, mert nem lenne annyira fé-
lelmetes munka egy visszatekintõ összeállítás elkészítése, amelyet
kellõ mennyiségû szemléltetõanyag egészít ki. Ezeket a költsége-
ket az ilyen mûvek producerei be tudnák építeni az árba. Költsé-
get jelentene ugyan, hogy X dollárt kell fizetni a jelenetben játszó
mûvésznek, de ez legalább kiszámítható költség lenne. Ezen bu-
kik el mindenki, és emiatt nehéz az ilyen alkotásokat elkezdeni.
Ha az ember tudja, hogy az általa készítendõ alkotásban 100 perc-
nyi filmanyag van, és az X dollárba kerül, akkor erre költségvetést
tud építeni, és befektetõket kereshet, meg minden mást, ami a mû
elkészítéséhez szükséges. De ha azt mondom, hogy „száz percnyi
anyagot szeretnék felhasználni, viszont fogalmam sincs, hogy
mennyibe fog ez nekem kerülni, és jó néhány ember megpróbál
majd közben kizsebelni”, akkor elég nehéz lesz összehozni.
Alben nagy cégnél dolgozott, amelyet a világ leggazdagabb befektetõi
közül több is támogatott, ennélfogva sok mindenhez hozzájuthatott, és
84
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
8. FEJEZET • ÁTALAKÍTÓK
olyan tekintélye volt, amilyen egy grafikusnak soha az életben nem lesz.
Ha neki egy évig tartott mindez, mennyi ideig tartana valaki másnak? És
mennyi alkotás megy veszendõbe csak azért, mert az engedélyek meg-
szerzésének költségei ennyire magasak?
Ezek a költségek a szabályozás által az alkotóra rakott terhek. Most te-
gyünk fel egy percre egy republikánus szemüveget, és legyünk egy ki-
csit mérgesek. A jogok hatályának kiterjedését a kormány határozza meg,
és ez határozza meg aztán az árat. (Jusson eszünkbe az az elképzelés,
hogy a földbirtok a mennyekig terjed, és képzeljük el, hogy a pilóta átre-
pülési jogot vásárol, amikor elintézi Los Angelesbõl San Franciscóba a re-
pülõutat.) Lehet, hogy valaha volt értelmük ezeknek a jogoknak, de a kö-
rülmények idõközben megváltoztak, és most már semmi értelmük sincs.
Legalábbis – mint jólnevelt, a szabályok számának csökkentéséért küzdõ
republikánusnak – rá kellene néznünk a jogokra, és feltenni a kérdést:
„Ezeknek még mindig van értelmük?”
Fenti érveimet néhányan – igaz, kevesen – megértették; láttam a szemük-
ben megcsillanni a felismerést. Ez elõször a szövetségi bírók konferenciá-
ján történt meg Kaliforniában. A bírók azért gyûltek össze, hogy megvi-
tassák az egyre inkább elõretörõ kibertér törvényeinek témakörét. Engem
is felkértek, hogy legyek a bizottság tagja. Harvey Saferstein, egy Los An-
geles-i cég nagy tiszteletnek örvendõ ügyvédje bemutatott a bizottságnak
egy videófelvételt, amelyet õ és egy barátja, Robert Fairbank készített.
A videó ragyogó filmkollázs volt, amelyben a XX. század minden korszaká-
ból szerepeltek felvételek, és amelyet úgy építettek fel, mintha a 60 Minutes
(60 perc) címû sorozat egyik része lenne. A kivitelezés tökéletes volt, egé-
szen a 60 percet mérõ stopperóráig. A bírók minden percét élvezték.
Amikor a fények kigyulladtak, ránéztem bizottsági társamra, David
Nimmerre, aki a szerzõi jognak talán elméletben és gyakorlatban is a leg-
jártasabb tudora az Egyesült Államokban. Döbbenet ült az arcán, amint
végignézett a teremben ülõ több mint 250 jól szórakozó bírón. Vészjósló
hangon egy kérdéssel kezdte beszédét: „Tudják önök, hogy hány szövet-
ségi törvényt szegtek meg éppen ebben a teremben?”
Ugyanis a filmet készítõ két ragyogó tehetségû alkotó természetesen nem
tette meg azt, amit Alben. Õk nem töltöttek egy évet a filmhez szükséges
engedélyek megszerzésével, vagyis tulajdonképpen megszegték a tör-
vényt. Persze senki nem akarta õket ezért beperelni (annak ellenére,
85
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
hogy 250 bíró és egy csomó szövetségi rendõrbíró volt jelen a vetítésen),
de Nimmer fontos dologra mutatott rá: egy évvel azelõtt, hogy bárki is
hallotta volna a Napster nevet, és két évvel azelõtt, hogy a bizottság egy
másik tagja, David Boies elvállalta volna a Napster cég védelmét a Kilen-
cedik Kerületi Fellebbviteli Bíróság elõtt, Nimmer megpróbálta megmu-
tatni a bíróknak, hogy a jog nem lesz jóindulatú azokhoz a lehetõségek-
hez, amelyeket az új technika hoz magával. A technika fejlõdésével
egyszerûen lehet végbevinni elképesztõ dolgokat, de nem egyszerû azo-
kat törvényesen megtenni.
A „kivágás és beillesztés” világában élünk, és ezt a technika teszi lehetõ-
vé. Mindenki, aki készített már kiselõadást, tudja, milyen rendkívüli sza-
badságot ad a kivágás és beillesztés az Interneten – egy másodperc alatt
megtalálhatunk szinte bármilyen keresett képet, és egy újabb másodperc
alatt elhelyezhetjük a bemutató anyagában.
De a bemutatók csak a kezdet kezdetét jelentik. Az Internet és az ott fel-
lelhetõ mûvek segítségével a zenészek képesek olyan hangokat összefûz-
ni, amilyeneket korábban el sem lehetett képzelni, a filmesek pedig ké-
pesek olyan filmeket készíteni, amelyek a világ különbözõ részein lévõ
számítógépeken található filmrészletekbõl állnak össze. Svédországban
egy különleges webhely politikusok képeit tárolja, zenét kever alájuk, és
így hoz létre maró politikai kommentárokat; a Camp Chaos (Zûrzavar tá-
bor) nevû webhely pedig a hanglemezipar egyik legélesebb kritikáját fo-
galmazta meg a Flash program és a zene együttes használatával.
Ezek az alkotások elvileg mind törvénytelenek. Még ha az alkotók sze-
retnének is „jogkövetõk” lenni, elképesztõen sokba kerül, ha meg akar-
nak felelni a törvénynek. Így hát a törvénytisztelõk számára soha nem
adatik meg az alkotás boldogsága, és ami az elkészült mûveket illeti, ha
elkészítésük során nem szerezték be szabályszerûen az engedélyeket,
akkor soha nem adják ki õket.
Egyeseknek ezek a történetek sugallnak egyfajta megoldást: változtassuk
meg a jogokat úgy, hogy az emberek szabadon építhessenek a kultú-
ránkra, és saját elképzelésük szerint bõvíthessék vagy keverhessék a kul-
túra már meglévõ elemeit. Ezeket a módosításokat úgy is végre tudnánk
hajtani, hogy a „szabad” ne legyen okvetlenül „ingyenes” is egyben. Ehe-
lyett a rendszernek egyszerûen meg kellene könnyítenie a késõbbi alko-
tóknak, hogy úgy tudjanak térítést fizetni a mûvészeknek, hogy ne kell-
jen ügyvédek hadseregének sürgölõdnie körülöttük: elég lenne egy
86
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
8. FEJEZET • ÁTALAKÍTÓK
olyan törvény, mondjuk, amely kimondja, hogy „a bejegyzetlen mûvek
után a szerzõi jog tulajdonosát illetõ jogdíj a mû másodfelhasználása ese-
tén elõre megállapítottan a nettó bevétel 1 százaléka, amit letétbe kell he-
lyezni a szerzõi jog tulajdonosa részére”. Ezzel a szabállyal a jogtulajdo-
nos is jól járna, mert kapna némi jogdíjat, de nem kapná meg a teljes
tulajdonjogot (ami azt jelenti, hogy nem õ szabhatná meg, milyen árat
kér), csak ha be is jegyezteti a tulajdonában lévõ mûvet.
Ki ellenezné ezt, és mi oka lenne rá? Olyan mûvekrõl beszélünk, ame-
lyek a jövõben készülnek majd, és amelyek – ha már elkészültek –, e sze-
rint az elgondolás szerint újabb jövedelmet biztosítanának a mûvészek-
nek. Miért ellenezné hát ezt bárki is?
2003 februárjában a DreamWorks stúdió bejelentette, hogy szerzõdést
kötött Mike Myersszel, a Saturday Night Live és az Austin Powers-filmek
komikuszsenijével. A bejelentés szerint Myers és a DreamWorks egy
„egyedi filmkészítési egyezmény” kialakításában mûködik együtt.
Az egyezmény szerint a DreamWorks „megszerzi a meglévõ filmsikerek
és filmklasszikusok jogait, új történeteket ír, és – a legújabb digitális tech-
nika segítségével – utólag bevágja Myerst és más színészeket a filmbe,
teljesen új mûalkotásokat hozva ezzel létre.
A bejelentésben az eljárást „film-mintavételezésnek” (film sampling) ne-
vezték. Mint Myers kifejtette, „a film-mintavételezés izgalmas módja an-
nak, hogy valamilyen eredeti fordulattal egészítsük ki a már meglévõ fil-
meket, és lehetõséget ad a nézõknek arra, hogy új megvilágításban
lássák azokat. A rapzenészek évek óta ezt csinálják, és most már képe-
sek vagyunk arra, hogy ugyanezt az elgondolást a filmre is alkalmazzuk.”
Idézték Steven Spielberget, aki azt mondta: „Ha valaki képes új közönsé-
get szerezni a régi filmeknek, az Mike”.
Spielbergnek igaza van. A film-mintavételezés Myersszel pompás lesz.
De ha nem gondolkodunk el a bejelentésen, szem elõl téveszthetjük,
hogy miért is igazán megdöbbentõ. Mivel filmörökségünk túlnyomó
többsége még szerzõi jogi védelem alá esik, a DreamWorks bejelentésé-
nek igazi jelentõsége a következõ: Mike Myers és csakis Mike Myers lesz
az, aki szabadon élhet a film-mintavételezés eszközével. Az általános sza-
badságból, miszerint mindenki építhet kultúránk filmörökségére (és ami
más területeken elvben mindenki számára létezõ szabadság), a komiku-
sok és a híres emberek – akik egyben feltehetõleg gazdagok is – kivált-
sága lesz.
87
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ezt a kiváltságot kétféle okból nyerhetik el. Az egyik a „szabad felhasz-
nálás” bizonytalansága, amit a fejezetben leírt történet is megvilágít.
A „mintavétel” jelentõs részben „szabad felhasználásnak” számítana, de
kevesen merik alkotásukat egy ilyen gyenge elméletre építeni. Ez össze-
függ a második okkal, amiért ez az elõjog csak kevesek kiváltsága: an-
nak költségei, hogy valaki megszerezze egy mû kreatív újrafelhasználá-
sának jogait, csillagászatiak. A szabad felhasználásnak bizony költségei
vannak: vagy azért fizetünk egy ügyvédnek, hogy védje meg a szabad
felhasználáshoz való jogainkat, vagy azért, hogy járjon utána az engedé-
lyeknek, hogy ne kelljen a szabad felhasználáshoz való jogban bíznunk.
Az alkotás tehát mindenképpen azzal jár, hogy ügyvédeknek fizetünk:
ami megint csak olyan kiváltság – vagy talán átok –, amit csak kevesek
engedhetnek meg maguknak.
88
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
9. FEJEZET • GYÛJTÕK
1996 áprilisában több millió „robot” (angol nevén „bot”) vagy „pók” (an-
gol nevén „spider”) – az Interneten való automatikus keresésre és a tar-
talom lemásolására szolgáló számítógépes kód – kezdett futni az Inter-
neten. Ezek a robotok weblapról weblapra lemásolták az Interneten
található adatokat néhány számítógépre, amelyeket San Francisco Pre-
sidio negyedében, egy pincében helyeztek el. Miután a robotok végez-
tek a teljes Internet átvizsgálásával, újrakezdték a munkát. Kéthavonta
egyszer újra és újra végrehajtva a feladatot, ezek a számítógépes progra-
mok lemásolták az Interneten lévõ anyagokat, és tárolták azokat.
2001 októberére több mint öt évnyi másolatot gyûjtöttek össze, a kalifor-
niai Berkeley-ben tartott kisebb sajtótájékoztató során pedig a készítõk
az ezekbõl a másolatokból álló gyûjteményt, az Internet Archívumot
(Internet Archive) elérhetõvé tették az egész világ számára. A „Way Back
Machine” (Visszatekintõgép) segítségével beléphettünk egy weblapra, és
megtekinthettük annak minden változatát egészen 1996-ig, valamint azt
is, hogy melyik weblapot mikor változtatták meg.
Orwell elõre látta ezt. Az 1984 antiutópiájában a régi újságokat folyama-
tosan frissítik, hogy a kormányzat által jóváhagyott, az adott idõpontban
éppen érvényes világnézetnek ne mondjanak ellent a korábbi újsághí-
rek. Több ezer munkás folyamatosan újraszerkeszti a múltat, így soha
nem tudhatjuk, hogy a ma olvasható történet ugyanaz-e, mint ami az új-
ságra nyomtatott dátum szerinti napon megjelent.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ugyanez a helyzet az Internettel. Ha felkeresünk egy weboldalt ma, nem
tudhatjuk biztosan, hogy az ott olvasható történet megegyezik-e azzal,
amit korábban olvastunk. A weblap nézhet ki ugyanúgy, de a rajta lévõ
tartalom könnyen lehet valami más. Az Internet Orwell könyvtára, ame-
lyet folyamatosan frissítenek, és amelynek emlékezete megbízhatatlan.
Legalábbis az volt addig, amíg el nem készült a Way Back Machine. A gép
és az alapját jelentõ archívum segítségével láthatjuk, milyen volt az Inter-
net korábban. Ellenõrizhetjük, hogy jól emlékszünk-e, és ami talán még
fontosabb, lehetõségünk van megkeresni azt is, amire nem emlékszünk,
vagy amit mások szeretnének, ha elfelejtenénk1.
Természetesnek vesszük, hogy visszamehetünk az idõben, és utána-
olvashatunk, hogy jól emlékszünk-e valamire. Gondoljunk csak az újsá-
gokra. Ha kíváncsiak vagyunk, mi volt a helyi lap álláspontja az 1965-ös
wattsi faji zavargásokkal vagy Bull Connor 1963-as vízágyúzásával kap-
csolatban, bemehetünk a közkönyvtárba, és elolvashatjuk az akkori új-
ságokat. Mikrofilmen, vagy – ha szerencsénk van – eredetiben, papíron
is megtaláljuk õket. Nyugodtan bemehetünk a könyvtárba visszalapozni
és emlékezni, és nem csak arra, amire kényelmes emlékezni, hanem ta-
lán az igazságra is.
Azt mondják, hogy azoknak, akik nem emlékeznek a történelemre, az
a sorsuk, hogy megismételjék. Ez nem egészen igaz. Mindnyájan elfe-
ledjük a múltat. Az a fontos, hogy vissza tudunk-e menni, hogy felidéz-
zük, amit elfelejtettünk, illetve, hogy a múlt tárgyilagos megismerése
segít-e nekünk abban, hogy õszinték maradjunk. A könyvtárak úgy segí-
tenek ebben, hogy összegyûjtik és tárolják a különbözõ anyagokat az is-
kolások, a kutatók és a nagymama számára. A szabad társadalmak felté-
telezik a tudás eme megõrzését.
Az Internet kivételnek számított. Amíg az Internet Archívum meg nem
született, nem volt mód a visszatekintésre: az Internet a tûnékeny közeg
mintapéldája volt. Ahogy azonban egyre nagyobb jelentõsége lett a tár-
sadalom formálásában és újraformálásában, egyre fontosabbá vált törté-
nelmének megõrzése. Ha belegondolunk, meglehetõsen bizarr, hogy
míg a világ kisvárosaiban is napilaparchívumok garmadája áll rendelke-
zésünkre, az Internet Archívumnak csak egyetlen példánya létezik.
Az Internet Archívumot Brewster Kahle hozta létre, aki korábban sike-
res internetes vállalkozó volt, azelõtt pedig sikeres számítástechnikai
90
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
9. FEJEZET • GYÛJTÕK
kutató. Az 1990-es években Kahle úgy döntött, hogy elég volt az üzleti
sikerekbõl, és ideje más babérokat is aratni. Így hát elindított több
olyan vállalkozást, amelyek az emberi ismeretanyag összegyûjtését tûz-
ték ki célul. Az Internet Andrew Carnegie-jének elsõ ilyen vállalkozá-
sa volt az Internet Archive, amely 2002 decemberére már több mint
10 milliárd weblapot tartalmazott, és havonta mintegy 1 milliárd web-
lappal bõvült.
A Way Back Machine az emberi tudás valaha volt legnagyobb gyûjtemé-
nye. 2002 végére „kétszázharminc terabájt anyagot” ölelt fel, „tízszer terje-
delmesebb volt, mint a Kongresszusi Könyvtár” – és ez csak az elsõ archí-
vum volt, amelyet Kahle elkezdett felépíteni. Az Internet Archívum mellett
belevágott a Television Archive (Televíziós archívum) elkészítésébe is.
Amint kiderült, a televízió még mulandóbb, mint az Internet. Miközben
a XX. századi kultúra jelentõs részét a televízió útján hozták létre, manap-
ság ennek a kultúrának már csak egy kis része érhetõ el. A Vanderbilt
Egyetemen napi három órányi híradót vesznek fel minden este, hála egy
kivételes felmentésnek a szerzõi jogi törvény alól. Az anyaghoz tartalom-
jegyzéket készítenek, és a tudósok nagyon alacsony áron férhetnek hoz-
zá. „Ezen kívül viszont a televízió szinte elérhetetlen” – mondta nekem
Kahle. – „Ha te lennél Barbara Walters, hozzáférhetnél az archív felvéte-
lekhez, de mi van akkor, ha csak egy egyetemista vagy fõiskolás diák
vagy?” Kahle így folytatta:
Emlékszel arra az igazán szürreális élményre, amikor Dan Quayle
Murphy Brownnal – egy politikus egy kitalált televíziós karakterrel
– vitatkozott? Ha diákok lennénk, akik ezt szeretnénk tanulmá-
nyozni, és meg szeretnénk tekinteni a két szereplõ eredeti szócsa-
táját, valamint a 60 Minutes-nek a mûsor után bemutatott epizód-
ját... az csaknem lehetetlen lenne. Ezek az anyagok úgyszólván
fellelhetetlenek...
Mi ennek az oka? Miért van az, hogy kultúránk újságokban rögzített ré-
sze mindörökké elérhetõ marad, míg a videószalagra felvett része nem?
Hogy van az, hogy létrehoztunk egy olyan világot, amelyben a sajtónak
a XIX. századi Amerikára gyakorolt hatását kutatóknak könnyebb a dol-
guk, mint azoknak, akik a XX. századra gyakorolt hatását kutatják?
Az okok részben a törvényekben keresendõk. A korai Amerika szerzõi
jogi törvénye megkövetelte, hogy a jogtulajdonosok kötelespéldányokat
szolgáltassanak a könyvtáraknak. Ezeknek a példányoknak egyrészt az
91
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
volt a célja, hogy megkönnyítsék az ismeretterjesztést, másrészt az, hogy
a mû egy példánya akkor is elérhetõ maradjon, amikor a szerzõi jogi vé-
delem lejár, hogy mások is hozzáférhessenek és lemásolhassák.
Ez az elõírás a filmre is érvényes volt, de 1915-ben a Kongresszusi
Könyvtár kivételt tett a filmmel. A filmet addig védhette szerzõi jog, amíg
ilyen kötelespéldányokat is készítettek belõle, de a filmkészítõknek meg-
engedték, hogy a kötelespéldányt kikölcsönözzék – korlátlan idõre, in-
gyen. Csak 1915-ben több mint 5475 filmet kölcsönöztek ki így az alko-
tók. Így amikor egy film szerzõi joga lejár, nem lesz belõle példány
a könyvtárban, csak a filmgyártó cég archívumában – már ha létezik
egyáltalán2.
Általában véve ugyanez igaz a televízióra is. A tévéadásokat eredetileg
nem védte szerzõi jog – nem volt az adások felvételére alkalmas eszköz,
így nem kellett félni a „lopástól”. Amikor azonban a technika lehetõvé
tette a felvételt, a tévétársaságok egyre inkább kezdtek a törvényre tá-
maszkodni. A törvény azt követelte meg, hogy minden adásról készüljön
felvétel, hogy a mû „szerzõi jogi védelem” alá kerülhessen, de ezeket
a példányokat a tévétársaságok maguknál tartották. Egyetlen könyvtár
sem formálhatott rájuk semmilyen jogot, mert a kormány nem írta ezt elõ.
Az amerikai kultúra ezen részébe tartozó anyagokat gyakorlatilag senki
sem tekintheti meg, bármennyire is szeretné.
Kahle változtatni szeretett volna ezen. 2001. szeptember 11. elõtt õ és tár-
sai elkezdték felvenni a televíziós adásokat. Húsz csatornát választottak
ki a világ különbözõ helyeirõl, majd benyomták a Felvétel gombot. Szep-
tember 11. után Kahle több tucat társával közösen ugyanezt tette, és
2001. október 11-étõl az Interneten ingyenesen elérhetõvé tették a szep-
tember 11-ei héten készült mûsorokat. Mindenki megnézhette, hogy a vi-
lág különbözõ részein hogyan dolgozták fel a híradók annak a napnak
az eseményeit.
Kahle-nek ugyanilyen tervei voltak a filmekkel kapcsolatban is. Rick
Prelingerrel együttmûködve – akinek filmarchívumában közel 45 000
„mulandó film” található (azaz nem hollywoodi filmek, hanem olyanok,
amelyeket sohasem védett szerzõi jog) – Kahle létrehozta a Movie
Archive-ot (Filmarchívum). Prelinger megengedte, hogy Kahle digitalizál-
jon 1300 filmet ebbõl a gyûjteménybõl, és felrakja azokat az Internetre,
ahonnan ingyen letölthetõk. Prelinger cége nyereségérdekelt cég: a fil-
mek példányait felhasználható alapanyagként árusítja. Azt tapasztalta,
92
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
9. FEJEZET • GYÛJTÕK
hogy miután a gyûjtemény jelentõs részét ingyen elérhetõvé tette, az el-
adások rendkívüli mértékben megugrottak. Az érdeklõdõk könnyen meg-
találták azokat az anyagokat, amelyeket fel szerettek volna használni. Né-
hányan letöltötték õket, és saját filmet készítettek belõlük. Mások
megvették a kópiákat, és így tették lehetõvé más filmek elkészítését.
Az archívum mindkét célra elérhetõvé tette kultúránk ezen fontos részét.
Szeretnénk látni a „Duck and Cover” címû filmet, amely arra oktatta a gye-
rekeket, hogyan maradjanak életben atomtámadás esetén? Keressük fel
az archive.org webhelyet, és töltsük le a filmet néhány perc alatt – ingyen.
Kahle ezzel is kultúránk egy olyan részéhez ad hozzáférést, amelyhez
egyébként nehezen vagy egyáltalán nem tudnánk hozzájutni – olyasmi-
hez, ami meghatározó része a XX. századnak, de csaknem elveszett a tör-
ténelem számára. A törvény nem követeli meg senkitõl, hogy tárolja eze-
ket a filmeket, és azt sem, hogy példányt szolgáltasson belõlük
valamilyen gyûjteménynek. Emiatt nincs is semmilyen egyszerû módszer
arra, hogy megtaláljuk õket.
A kulcsszó itt is a hozzáférhetõség, nem az ár. Kahle azt szeretné, ha bár-
ki szabadon hozzáférhetne ezekhez az anyagokhoz, de mások számára
azt is lehetõvé tenné, hogy árulják az ezen anyagokhoz való hozzáférést.
Az a célja, hogy biztosítsa a versenyt kultúránk ezen fontos részének el-
érése terén – nem az alkotások kereskedelmi élettartama alatt, hanem
az után, az alkotások második életében.
Ezzel kapcsolatban nem árt tisztázni a fogalmakat. Minden alkotás kü-
lönbözõ „életciklusokon” megy keresztül. Elsõ életciklusában, ha az al-
kotó szerencsés, a mûvét megveszik. Ebben az esetben a kereskedelmi
piac hasznot hajt az alkotónak. Az alkotások legnagyobb része nem ilyen
sikeres, de néhány mindenképpen. Az ilyen mûvek esetében rendkívül
fontos a kereskedelmi életciklus, sokan úgy vélik, ha a fizetõ piac nem
létezne, kevesebb alkotás jönne létre.
Miután egy alkotás kereskedelmi élete véget ért, hagyományosan támo-
gatjuk annak második életciklusát. Az amerikai újságok minden nap
a küszöbünkre teszik a friss híreket. Másnap az újságba zsíros kenyeret
csomagolunk, törékeny tárgyak dobozait béleljük ki vele, vagy egy törté-
nelmi ismereteinket bõvítõ gyûjteménybe helyezzük. Ebben a második
életciklusban a lap továbbra is információforrás, még akkor is, ha eze-
kért az információkért már nem fizetnek.
93
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ez ugyanígy áll a könyvekre is. Egy-egy könyv kiadásával nagyon hamar
le szoktak állni (jelenleg az átlagos kifutási idõ egy év körül van3). Miu-
tán ez megtörtént, az antikváriumok anélkül árusíthatják a könyvet, hogy
egy árva fillér jogdíjat is fizetnének a szerzõi jog tulajdonosának, és
a könyv – szintén ingyen – kikölcsönözhetõ könyvtárakból is, ahová so-
kan járnak olvasnivalóért. Az antikváriumok és a könyvtárak így a köny-
vek második életciklusát jelentik. Ez a második élet a kultúra terjedése
és megõrzése szempontjából rendkívül fontos.
Mégis, a népszerû kultúra legfontosabb összetevõit tekintve a XX. és XXI.
században egyre kevésbé igaz, hogy az alkotások tartós második életet él-
nek. A televízió, a filmek, a zene, a rádió és az Internet számára nincs sem-
milyen garancia a második életre. A kultúra ezen részeire tekintve úgy érez-
hetjük, mintha a könyvtárakat könyváruházakra cseréltük volna. Esetükben
semmi nem hozzáférhetõ, csak az, amire egy bizonyos korlátozott piacnak
igénye van. Azon túl a kultúra megszûnik létezni.
A XX. század legnagyobb részében mindennek oka a pénz volt. Õrülten
sokba került volna összegyûjteni és elérhetõvé tenni minden televíziós
anyagot, filmet és zenét. Az analóg kópiák ára rendkívül magas. Így hát
– bár elvben a törvény is korlátozta volna egy Brewster Kahle abbéli te-
vékenységét, hogy másolatot készítsen a kultúra egészérõl – az igazi kor-
látozást az anyagiak jelentették. A piac elképesztõen megnehezítette eme
mulandó kultúra megõrzését; a törvénynek gyakorlatilag nem is kellett
közbeavatkoznia.
A digitális forradalom talán legfontosabb jellemzõje, hogy az alexandri-
ai könyvtár megalapítása után elsõ ízben kivitelezhetõnek tûnik az az
elképzelés, hogy olyan gyûjteményt hozzunk létre, amely a kultúra
minden elemét tartalmazza, illetve elérhetõvé teszi a nyilvánosság szá-
mára. A technika lehetõvé teszi, egy olyan archívum létrehozását,
amelyben megtalálható minden kiadott könyv, és egyre inkább elkép-
zelhetõvé teszi egy olyanét is, amely tartalmaz minden mozgóképet és
hangzóanyagot.
Ennek a gyûjteménynek a mérete akkora lenne, amekkorát korábban el
sem mertünk képzelni. Történelmünk Brewster Kahle-i álmodoztak er-
rõl, de mi vagyunk elõször abban a helyzetben, hogy valóra is tudnánk
váltani ezt az álmot. Mint Kahle írja:
Számításaim szerint eddig körülbelül két-hárommillió zenei hang-
lemez jelenhetett meg összesen a világon. Körülbelül százezer
94
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
9. FEJEZET • GYÛJTÕK
filmszínházban bemutatott... és egy-két millió más módon forgal-
mazott film a XX. század folyamán. Könyvbõl mintegy huszonhat
millió cím. Ez mind elférne egy olyan számítógépen, amely elfér
ebben a szobában, és amelyet ma már akár egy kis cég is meg tud
fizetni. Történelmi fordulóponthoz érkeztünk tehát. A cél az egye-
temes hozzáférhetõség megteremtése, és ennek alapján lehetõség
egy másfajta életre... – ez meglehetõsen izgalmas. Ez olyasmi, ami-
re az egész emberiség büszke lehetne. Egyenértékû lenne az ale-
xandriai könyvtárral, az ember Holdra juttatásával és a könyv-
nyomtatás feltalálásával.
Nem Kahle az egyetlen könyvtáralapító, és az Internet Archívum nem
az egyetlen gyûjtemény, de Kahle és az archívum elõrevetíti, mi lehet
a könyvtárak és gyûjtemények jövõje. Azt nem tudom, hogy egy alkotás
kereskedelmi életciklusa mikor ér véget, de az biztos, hogy egyszer vé-
get ér. Bármikor következzen is ez be, Kahle archívuma olyan világot te-
remt, ahol ez az ismeretanyag és kultúra örökké hozzáférhetõ marad. Né-
hányan azért keresik majd fel, mert meg szeretnék érteni az új világot,
mások azért, hogy bírálják. Néhányan arra fogják használni, hogy Walt
Disney mintájára újraalkossák a múltat a jövõ számára. A technika olyas-
mit ígér, ami múltunk nagy részében elképzelhetetlen volt – jövõt a múl-
tunk számára. A digitális technika ismét valóra válthatja az alexandriai
könyvtár álmát.
A technikai fejlõdésnek köszönhetõen egy ilyen gyûjtemény létrehozása
már nem pénzkérdés, az ügyvédek azonban továbbra is költséget jelen-
tenek. Bármennyire szeretnénk is ezeket a „gyûjteményeket” egyfajta
„könyvtárnak” tekinteni, a digitális tereken összegyûjtött „tartalom” to-
vábbra is valakinek a „tulajdonát” képezi – és a tulajdonra vonatkozó tör-
vény korlátozza azt a szabadságot, amelyet Kahle és mások szeretnének
érvényesíteni.
95
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Jack Valenti 1966 óta a Motion Picture Association of America (Amerikai
Filmgyártók Szövetsége) elnöke. Elõször Lyndon Johnson stábjával érke-
zett a fõvárosba, Washingtonba. A híres képen, amelyen Johnson Ken-
nedy meggyilkolása után felesküszik az elnök különgépén, Valenti látha-
tó a háttérben. Az alatt a csaknem negyven év alatt, amióta õ vezeti az
MPAA-t, Valenti talán a legbefolyásosabb és legeredményesebb lobbis-
tává vált Washingtonban.
Az MPAA a nemzetközi Motion Picture Association (Mozgókép Szövetség)
amerikai tagszervezete. 1922-ben alakult szakszervezeti szövetségként,
amelynek az volt a célja, hogy megvédje az amerikai filmet a hazai bírála-
toktól. A szervezet ma nemcsak a filmeseket képviseli, hanem a televízi-
óknak, a videótársaságoknak és a kábeltelevízióknak dolgozó producere-
ket és terjesztõket is. Igazgatótanácsa a hét nagy amerikai filmgyár és
tévécsatorna produceri és terjesztõi társaságának vezérigazgatóiból és el-
nökeibõl áll. Ezek a cégek a következõk: a Walt Disney, a Sony Pictures
Entertainment, az MGM, a Paramount Pictures, a Twentieth Century Fox,
a Universal Studios és a Warner Brothers.
Valenti még csak az MPAA harmadik elnöke. Egyik elõdjének sem volt
ekkora befolyása, sem a szervezeten belül, sem Washingtonban. Texasi-
ként Valenti mesterfokon mûveli azt, ami a legfontosabb politikusi ké-
pesség egy délinél: együgyûnek és lassúnak tûnik, ám ez a viselkedés
villámgyors, éles elmét rejt. Valenti a mai napig az egyszerû, alázatos em-
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ber szerepét játssza, de a Harvardon szerzett egyetemi diplomája, vala-
mint az, hogy négy könyvet írt, és tizenöt éves korában érettségizett,
majd több mint ötven bevetésen vett részt pilótaként a II. világháború-
ban, egyértelmûen jelzi, hogy nem hétköznapi ember. Amikor Washing-
tonba ment, úgy vette át az ottani szokásokat, mintha mindig is ott élt
volna.
A mûvészi szabadság és a szólásszabadság védelmében, amelyektõl kul-
túránk függ, az MPAA jelentõs érdemeket szerzett. A korhatárrendszer ki-
dolgozásával valószínûleg sikerült elkerülnie, hogy számos, a szólássza-
badságot korlátozó káros intézkedést vezessenek be. A szervezet talán
legfontosabb célja azonban igen radikális: arra a törekvésre gondolok,
amely Valenti minden tettében megnyilvánul, és amelynek célja, hogy át-
értelmezzék az „alkotói tulajdon” jelentését.
Valenti 1982-es, a Kongresszus elõtt mondott beszédébõl tökéletesen le-
szûrhetõ ez a stratégia:
Nem számít, milyen hosszan érvel valaki, nem számít, milyen vá-
dakat és ellenvádakat hoznak fel, nem számít a felfordulás és a ki-
abálás, az értelmes nõk és férfiak újra meg újra vissza fognak térni
az alapkérdéshez, a központi témához, amely ezt a vitát izzásban
tartja: az alkotói tulajdon birtokosainak is meg kell kapniuk
ugyanazokat a jogokat és ugyanazt a védelmet, mint ami minden
egyéb tulajdonost megillet. Ez a lényeg. Errõl van itt szó. Ez az a ki-
indulópont, ami ennek az egész meghallgatásnak és az ezt követõ
vitának az alapját kell, hogy képezze1.
Valenti legtöbb szónoklatához hasonlóan ez a gondolatmenet is ragyo-
gó, mert egyszerû. A „központi téma”, amelyhez „az értelmes nõk és fér-
fiak” visszatérnek, az alábbi: „az alkotói tulajdon birtokosainak is meg
kell kapniuk ugyanazokat a jogokat és ugyanazt a védelmet, ami minden
egyéb tulajdonost megillet.” Nincsenek másodosztályú állampolgárok,
folytathatta volna Valenti, ezért azt sem szabad hagyni, hogy másodosz-
tályú tulajdonosok legyenek.
Ez az érvelés nyilvánvalóan és erõteljesen az ösztöneinkre hat. Egyszerû-
en és világosan fogalmaz, amitõl ez a gondolat olyan kézenfekvõnek tû-
nik, mint az, hogy szavazással választunk elnököt, pedig valójában senki,
aki ezt a vitát komolyan veszi, nem is tehetne a fentinél szélsõségesebb
kijelentést. Jack Valenti, bármennyire kedves és bármennyire ragyogó is,
98
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
talán a legszélsõségesebb véleményt fogalmazza meg, amikor az „alkotói
tulajdon” természetérõl és hatályáról beszél. Nézeteinek valójában semmi
köze a tényleges jogi hagyományainkhoz, még akkor sem, ha kifinomult
texasi sármja lassan átalakítja is e hagyományokat, legalábbis Washing-
tonban.
Miközben az „alkotói tulajdon” azon a szabatos nyelven, amelynek meg-
értésére a jogászokat oktatják2, tényleg egyértelmûen „tulajdont” jelent,
a valóságban a „tulajdonosok” soha nem kapták meg „ugyanazokat a jo-
gokat és ugyanazt a védelmet, mint ami minden egyéb tulajdonost meg-
illet”, és nem is lenne szabad, hogy megkapják. Az ugyanis azt jelentené,
hogy gyökeresen, ráadásul nem kívánatos módon változnának meg a ha-
gyományaink.
Valenti tudja ezt, de egy olyan iparág szószólója, amely fütyül a hagyo-
mányainkra és azokra az értékekre, amelyeket azok képviselnek, és
amely inkább azért harcol, hogy visszaállítsa mindazt, amit a britek 1710-
ben maguk mögött hagytak. Abban a világban, amely Valenti javaslatai
nyomán jönne létre, néhány nagyhatalmú ember tartaná a markában al-
kotói kultúránk fejlõdési irányát.
Ebben a fejezetben két dologról szeretném meggyõzni az olvasókat: az
elsõ, hogy ha hagyományainkat vesszük alapul, Valenti érvelése tökéle-
tesen hibás, a második, hogy borzasztó lenne, ha hagyományainkat el-
utasítanánk.
Az alkotói tulajdonhoz fûzõdõ jogokat mindig máshogy kezeltük, mint
a másfajta tulajdonjogokat. Sohasem voltak ugyanolyanok, és nem is le-
hetnének, mert – bármennyire logikátlannak tûnhet is – ha ugyanolyanná
tennénk õket, az jelentõs mértékben csökkentené az újabb alkotók alkotá-
si lehetõségeit. A kreativitás szempontjából fontos, hogy a tulajdonjogokat
birtoklók ne tarthassák tökéletes ellenõrzés alatt az alkotótevékenységet.
Az olyan szervezetek, mint az MPAA, amelynek igazgatótanácsában a ré-
gi garnitúra legnagyobb hatalmú tagjai találhatók, nyilatkozataik ellenére
nem igazán érdekeltek abban, hogy átadják helyüket az új szereplõk-
nek. Ez valójában egyetlen szervezetnek vagy embernek sem érdeke.
(Kérdezzenek meg mondjuk engem.) De ami az MPAA-nak jó, az nem
biztos, hogy jó Amerikának is. Egy a szabad kultúra eszményeit védel-
mezõ társadalomnak éppen annak a lehetõségét kell megõriznie, hogy
az új alkotók fenyegetést jelentsenek a régiek számára.
99
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ahhoz, hogy lássuk, miért alapvetõen hibás Valenti érvelése, elég csak
az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát megvizsgálnunk.
Alkotmányunk megfogalmazói szerették a „tulajdont”. Az igazat megvall-
va annyira szerették, hogy be is építettek egy fontos követelményt az al-
kotmányba. Ha a kormány elveszi valakinek a tulajdonát – ha lebontatja
a házunkat, vagy kisajátítja a farmunkhoz tartozó földterület egy részét –,
akkor az Ötödik kiegészítés „Kisajátítási szabálya” értelmében köteles az
elvett javakért „méltányos kárpótlást” fizetni. Az alkotmány így garantál-
ja, hogy a tulajdon – bizonyos értelemben – szent, és sohasem lehet a tu-
lajdonosától elvenni, kivéve, ha a kormány fizet ezért.
Ugyanez az alkotmány mégis nagyon eltérõen szól arról, amit Valenti úgy
hív: „alkotói tulajdon”. Abban a záradékban, amely felruházza a Kon-
gresszust a hatalommal, hogy elismerje az „alkotói tulajdont”, az Alkot-
mány megköveteli, hogy egy „korlátozott idõtartam” után az így adomá-
nyozott jogokat visszavegye, és közkinccsé tegye ezt a tulajdont. Amikor
a Kongresszus így tesz, azaz amikor a szerzõi jogi védelem lejártával
„visszaveszi” a jogokat, és köztulajdonba adja az így védett mûvet, sem-
miféle kötelezettség nem terheli, hogy „méltányos kárpótlást” fizessen az
„elvételért”. Ehelyett ugyanaz az alkotmány, amely kárpótlást ír elõ a föld
kisajátításáért, az „alkotói tulajdonhoz” fûzõdõ jogokat anélkül veszi el,
hogy ezt bármilyen módon ellentételezné.
Az alkotmány félreérthetetlenül kijelenti, hogy a tulajdon e két formájá-
hoz nem ugyanazok a jogok tartoznak; a kettõt különbözõképpen kell
kezelni. Valenti ennélfogva nem csupán hagyományaink megváltoztatá-
sát kéri, amikor úgy érvel, hogy az alkotói tulajdon tulajdonosait is
ugyanazok a jogok illetik meg, mint minden egyéb tulajdonost, hanem
igazából magának az alkotmánynak a megváltoztatását.
Az alkotmány megváltoztatását kérni nem okvetlenül rossz. Sok olyan
rész volt az eredeti alkotmányban, amely egyértelmûen hibás volt.
Az 1789-es alkotmány védelmébe vette a rabszolgaság intézményét,
hagyta, hogy a szenátorokat ne válasszák, hanem inkább kijelöljék, és le-
hetõséget adott az elektori testületnek a holtversenyre az elnök és az al-
elnök között (amint az 1800-ban meg is történt). Az alkotmány megszö-
vegezõi kétségkívül rendkívüli emberek voltak, de én lennék az elsõ, aki
elismeri, hogy nagy hibákat is elkövettek. Ezeknek a hibáknak egy részét
azóta kijavítottuk, de kétségtelenül lehetnek még olyanok, amelyeket
a jövõben kell kijavítanunk. Tehát nem azt állítom, hogy csak mert
Jefferson így vagy úgy cselekedett, nekünk is ugyanazt kellene tennünk.
100
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Azt állítom, hogy legalább meg kellene próbálnunk megérteni, miért tett
úgy Jefferson, ahogy tett. Vajon a megszövegezõk, akik vakon hittek a tu-
lajdon szentségében, miért utasították el azt a kérést, hogy az alkotói tu-
lajdonhoz ugyanolyan jogok kapcsolódjanak, mint az összes többihez?
Miért írták elõ, hogy az alkotói tulajdonnak köztulajdonná kell válnia?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához vizsgáljuk meg egy kicsit jobban
ezeknek az „alkotói tulajdonhoz” fûzõdõ jogoknak a történetét, és azt,
hogy milyen mértékû ellenõrzést tettek lehetõvé. Amikor már tisztán lát-
juk, mennyire különbözõképpen határozták meg ezeket a jogokat, pon-
tosabban tehetjük fel a kérdést, amelynek ennek a háborúnak a közép-
pontjában kellene állnia. A kérdés nem az, hogy kell-e védeni az alkotói
tulajdont, hanem az, hogy hogyan; nem az, hogy érvényre tudjuk-e jut-
tatni azokat a jogokat, amelyeket a törvény az alkotói tulajdon birtokosa-
inak biztosít, hanem az, hogy pontosan milyen jogokat is kell adnunk;
nem az, hogy kell-e fizetni a mûvészeknek, hanem az, hogy azoknak az
intézményeknek, amelyeket azért hoztak létre, hogy biztosítsák a mûvé-
szek fizetését, feladata-e az is, hogy a kultúra fejlõdésének irányát meg-
szabják.
Ha meg szeretnénk válaszolni ezeket a kérdéseket, általánosabban kell be-
szélnünk a tulajdon védelmének mikéntjérõl, pontosabban általánosabban
annál, mint amit a szûk jogi nyelv megenged. A Code and Other Laws of
Cyberspace címû könyvemben egy egyszerû modell segítségével szemlél-
tettem ezt az általánosabb látásmódot. Ez a modell arra keresi a választ,
hogy az egyes jogok vagy szabályok esetében a szabályozás négy külön-
bözõ módosító tényezõje hogyan hat egymásra, és ezáltal hogyan erõsíti
vagy gyengíti az adott jogot. Ezt az alábbi ábra segítségével mutattam be:
Törvény
Normák
Piac
Környezet
101
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A kép középpontjában a „szabályozott pont” található: a szabályozás célját
képezõ egyén vagy csoport, vagy a jog birtokosa. (Szabályról és jogról is
lehet szó – az egyszerûség kedvéért csak szabályokról fogunk beszélni.)
Az ellipszisek azt a négy módot jelképezik, ahogy az egyént vagy csopor-
tot szabályozni lehet – korlátozni, vagy épp ellenkezõleg, engedélyezni
a tevékenységét. A legkézenfekvõbb korlátozó erõ a törvény (legalábbis
a jogászoknak). A korlátozást azzal éri el, hogy büntetést helyez kilátásba,
amennyiben tevékenységünkkel megsértjük az elõre felállított szabályo-
kat. Így ha például szándékosan megsértjük Madonna szerzõi jogait azzal,
hogy lemásolunk egy dalt a legújabb CD-jérõl, majd felrakjuk a Világháló-
ra, 150 000 USA dollárra büntethetnek minket. A büntetés a tett után kö-
vetkezik, és a tett elõtt felállított szabály áthágásáért jár. A büntetést az ál-
lam rója ki.
A normák a korlátozás egy másik fajtáját jelentik. Ezek is büntetik az
egyént egy szabály áthágásáért, de a büntetést valamilyen közösség és
nem (vagy nem csak) az állam rója ki. A köpködés ellen például nincs tör-
vény, de ez nem jelenti azt, hogy nem büntetnek meg, ha a földre köpünk,
miközben mozijegyért állunk sorba. Lehet, hogy a büntetés nem lesz túl
szigorú, bár az adott közösségtõl függõen akár még szigorúbb is lehet,
mint az állam által kirótt büntetések egynémelyike. A lényegi különbség
nem a büntetés súlyosságában, hanem a végrehajtás forrásában van.
A harmadik korlátozástípust a piac jelenti. Ez a korlátozás feltételek út-
ján valósul meg: ha fizetsz X összeget, végrehajthatod az Y tevékenysé-
get, illetve ha végrehajtod az M tevékenységet, kapsz N összeget. Ezek
a korlátozások nyilvánvalóan nem függetlenek a törvénytõl és a normák-
tól, mert a tulajdonjogi törvény határozza meg, hogy mi az, amiért fizetni
kell, ha törvényes úton akarjuk megszerezni, azt pedig a normák szabják
meg, hogy minek mi az elfogadható ára. De ha adottak bizonyos nor-
mák, illetve a tulajdon- és szerzõdésjogi törvényi háttér, egyidejûleg a pi-
ac is támaszt korlátozásokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy egyén-
nek vagy csoportnak hogyan kell viselkednie.
Végül – bár elsõre talán ez a legrejtélyesebb – a „környezet”, a fizikai vi-
lág is korlátozza a viselkedésünket. Egy leszakadt híd megakadályozhat-
ja, hogy átkeljünk a folyón. Akárcsak a piac, a környezet sem a végrehaj-
tás után büntet, hogy érvényre juttassa a korlátozásokat, hanem egyidejû
feltételek útján érvényesíti azokat. Ezeket a feltételeket nem a szerzõdé-
seknek érvényt szerzõ bíróságok állítják fel, nem is a lopást büntetõ
102
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
rendõrség, hanem a természet, a „környezet”. Ha egy 3 mázsás szikla le-
zárja az utat, akkor a nehézkedés törvénye szerez érvényt a korlátozás-
nak. Ha egy 500 dolláros (100 000 Ft-os) repülõjegy áll közénk és egy
New York-i út közé, akkor ennek a korlátozásnak a piac szerez érvényt.
A szabályozást befolyásoló négy módosító tényezõnek van egy kézen-
fekvõ tulajdonsága: kölcsönhatásban vannak. Az egyik által emelt korlá-
tozásokat lehet, hogy a másik megerõsíti, de az is megeshet, hogy éppen
gyengíti.
A második pont ebbõl közvetlenül következik: ha meg szeretnénk érte-
ni, hogy ténylegesen mennyire szabadon tehetünk meg valamit egy adott
pillanatban, figyelembe kell vennünk, hogy a négy tényezõ hogyan hat
egymásra. Akár vannak egyéb korlátozások (lehetnek, a modell nem ter-
jed ki minden apró részletre), akár nincsenek, ez a négy tényezõ a legje-
lentõsebb, és bármilyen szabályozó tényezõnek (akár korlátozó, akár fel-
szabadító) figyelembe kell vennie, hogy ez a négy az adott helyzetben
hogyan hat egymásra.
Vegyük például azt a „szabadságot”, hogy gyorsan hajthatunk. Ezt a sza-
badságot részben a törvény korlátozza: vannak sebességkorlátozások,
amelyek megmondják, hogy adott helyen és idõben milyen gyorsan le-
het haladni az autóval. Részben a környezet is korlátozza a gyorshajtást:
a fekvõrendõröknél például a legtöbb normális vezetõ lelassít, az autó-
buszokon pedig a sebességszabályozó automatika – egy másik példa –
korlátozza, hogy legfeljebb mekkora sebességet érhet el a jármû. A veze-
tés szabadságát részben a piac is korlátozza: a sebesség növekedésével
csökken a üzemanyag-felhasználás hatásfoka, így a benzin ára közvetett
módon korlátozza a sebességet. Végül ott vannak a közösség normái,
amelyek vagy korlátozzák a gyorshajtás szabadságát, vagy nem. Ha vala-
ki 80 km/h-val hajt a saját lakása környékén lévõ iskola közelében, ak-
kor valószínûleg a szomszédai fogják megbüntetni. Ugyanez a norma
egy idegen városban vagy éjjel már nem mindig érvényes.
Ezzel az egyszerû modellel kapcsolatos utolsó pont is világos: miközben
a négy módosító tényezõ látszólag független egymástól, a törvény mindhá-
rom másikra hat3, vagyis a törvény néha közbeszól, hogy növelje vagy csök-
kentse egyik vagy másik tényezõ korlátozó hatását. Ennélfogva a törvény
használható arra, hogy növeljük a benzin árában lévõ adóhányadot, erõ-
sebben ösztönözve ezzel az embereket, hogy vezessenek lassabban. A tör-
103
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
vény elõírhatja azt is, hogy több fekvõrendõrt kell kiépíteni, hogy nehezebb
legyen gyorsan hajtani. A törvény használható a gyorshajtókat megbélyeg-
zõ reklámok támogatására is. Emellett a törvény megkövetelheti azt is, hogy
más törvények szigorúbbak legyenek – például megjelenhet egy olyan szö-
vetségi elõírás, hogy az egyes államok csökkentsék a sebességhatárokat –,
hogy csökkentsék a gyorshajtás vonzerejét.
Törvény
Normák
Piac
Környezet
A korlátozások tehát önmagukban is megváltozhatnak, és megváltoztat-
hatják õket más tényezõk is. Ha meg szeretnénk érteni, milyen a szabad-
ság vagy a tulajdon tényleges védelme egy adott pillanatban, ismernünk
kell, hogyan változott. Az egyik módosító tényezõ által emelt korlátozást
egy másik törölheti, az általa engedélyezett szabadságot egy másik
semlegesítheti4.
MIÉRT VAN IGAZA HOLLYWOODNAK?
Szembetûnõ, hogy ez a modell megmagyarázza azt is, miért, illetve miben
van Hollywoodnak igaza. A szerzõi jog mellett kardoskodók megrohamoz-
ták a Kongresszust és a bíróságokat, hogy megvédjék a szerzõi jogot.
A következõ ábra segít megvilágítani, hogy miért.
Az ábra azt mutatja, hogy milyen volt a szabályozás az Internet megjele-
nése elõtt:
104
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Törvény
Normák
Piac
Környezet
A törvény, a normák, a piac és a környezet egyensúlyban vannak. A tör-
vény korlátozza a mûvek másolását és megosztását, büntetést szab ki
ezek elkövetéséért. A büntetést támogatják azok a technikák, amelyek
megnehezítik a mûvek lemásolását és megosztását (környezet), illetve
megdrágítják azt (piac). Végül, a büntetést mérséklik azok a normák,
amelyeket mindannyian elfogadunk – például ha a srácok lemásolják
egymás kazettáit. A védett mûvek ilyen felhasználása lehet, hogy jogsér-
tõ, de a társadalmi normák (legalábbis az Internet megjelenése elõtt) sze-
met hunytak efölött a jogsértés fölött.
Aztán jött az Internet, pontosabban az olyan technikák, mint az MP3 és
a P2P fájlcsere. A környezet által emelt korlátozások drámai gyorsasággal
megváltoztak, akárcsak a piac által támasztottak, és mivel úgy a piac, mint
a környezet fellazítja a szerzõi jog szabályait, a normák is ebbe az irányba
változnak. Az Internet elõtti élet (legalábbis a kardoskodók számára) bol-
dog egyensúlya valóságos anarchiává fajult.
Ez tehát a kardoskodók válaszának értelme és igazolása is egyben.
A technika megváltozott, mondják, és ennek a változásnak a hatása a pi-
acra és a normákra az, hogy felborult a jogtulajdonosok védelmének
egyensúlya. Ez a Szaddám Huszein bukása utáni Irak, de ezúttal egyet-
len kormány sem adja áldását a fosztogatásra.
A kardoskodók számára sem ez az elemzés, sem az alább következõ kö-
vetkeztetések nem újak. Igazából egy a Kereskedelmi Minisztérium által
1995-ben készített jelentésben (amelyre a lobbizók erõs befolyást gyako-
roltak) a szabályozást módosító tényezõk ezen keverékét már azonosí-
tották, és elkészítették a válaszadás stratégiáját is. Az Internet hatására
105
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
bekövetkezett változásokra válaszul a jelentés arra a következtetésre
jutott, hogy (1) a Kongresszusnak meg kellene erõsíteni a szellemi tulaj-
dont védõ törvényt, (2) a kereskedelmi cégeknek újszerû marketing-
módszereket kellene meghonosítaniuk, (3) a mûszaki fejlesztõknek szor-
galmazniuk kellene olyan kódok fejlesztését, amelyek védik a szerzõi
joggal védett anyagokat, és (4) a tanároknak úgy kellene oktatniuk a gye-
rekeket, hogy tiszteljék jobban a szerzõi jogokat.
Törvény
Normák
Piac
Környezet
Éppen ez az összetett stratégia az, amelyre a szerzõi jognak szüksége van
– ha az a cél, hogy megõrizzük azt az egyensúlyt, amely az Internet által
elõidézett változások elõtt állt fenn –, és pontosan arra kell számítanunk,
hogy a tartalomszolgáltató ipar ezért fog harcolni. Annyira jellegzetesen
amerikai, mint az almás pite, hogy a boldog életet alanyi jogon járónak
tekintsük, és ha valami jön, és ezt felborítja, a törvényhez forduljunk vé-
delemért. Az ártereken lakó háztulajdonosok nem haboznak a kormány-
hoz fordulni, hogy építse újra a házukat (majd építse újra megint), ami-
kor az árvíz (környezet) elsodorja a tulajdonukat (törvény). A farmerek
is azonnal a kormánytól kérnek támogatást, amikor valamilyen kártevõ
(környezet) elpusztítja a termésüket. A szakszervezetek is gondolkodás
nélkül a kormány segítségét kérik, amikor az importáruk (piac) elsöprik
az amerikai acélipart.
Így hát nincs semmi rossz vagy meglepõ a tartalomszolgáltató ipar ön-
védelmi kampányában sem, amellyel a technikai újítások rájuk nézve
káros következményeit szeretnék elhárítani, és én lennék a legutolsó,
aki azt mondaná, hogy az Internet változó technikájának nincs mélyre-
106
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
ható következménye a tartalomszolgáltató ipar üzleti tevékenységre,
vagy ahogy John Seely Brown írja, a tartalomszolgáltató ipar „bevétel-
szerkezetére”.
De pusztán annak, hogy valamilyen érdekcsoport azt kéri a kormánytól,
hogy támogassa, még nem egyenes következménye az, hogy ezt a támo-
gatást a kormány meg is adja, és csak abból, hogy a technika az üzletvi-
tel egy bizonyos formáját meggyengítette, nem következik az, hogy
a kormánynak be kellene avatkoznia. A Kodak például a digitális fény-
képezõgépek megjelenésével elvesztette a hagyományos filmek terüle-
tén meglévõ piacának 20 százalékát5. Van, aki azt gondolja, hogy emiatt
a kormánynak be kellene tiltania a digitális fényképezõgépeket, csak
hogy támogassa a Kodakot? Az autópályák rontották a vasutak teherszál-
lítási üzletágát. Van, aki úgy gondolja, hogy ki kellene tiltani a kamiono-
kat az országutakról csak azért, hogy védjük a vasúttársaságokat? Ennek
a könyvnek a témájához közelebb áll, hogy a távirányítók rontották a té-
véreklámok nézettségét (ha egy unalmas reklám jön a tévében, a távirá-
nyítóval könnyedén válthatunk át másik csatornára), és lehet, hogy ez
a változás gyengítette a tévéreklámok piacát. De akad olyan ember, aki
azt hiszi, hogy szabályoznunk kellene a távirányítókat, hogy támogassuk
a kereskedelmi televíziókat (például úgy, hogy korlátozzuk, hogy má-
sodpercenként csak egyszer lehessen velük kapcsolni, vagy mondjuk
óránként csak tízszer lehessen velük csatornát váltani)?
Ezekre a nyilvánvalóan költõi kérdésekre egyértelmûen nem a válasz.
Egy szabad társadalomban, ahol szabad piac van, amelyet a szabad vál-
lalkozás és szabad kereskedelem támogat, a kormánynak nem feladata,
hogy támogassa az egyes üzleti modelleket a többivel szemben. Nem az
a szerepe, hogy kijelölje a gyõzteseket, és védje õket a veszteségek el-
len. Ha a kormány eddig ezt tette volna, semmilyen haladás nem lenne.
Mint a Microsoft elnöke, Bill Gates írta 1991-ben egy olyan feljegyzésben,
amely a szoftverszabadalmakat bírálja, „a már bevezetett cégeknek az az
érdekük, hogy kizárják a piacról jövõbeni versenytársaikat6”. A kezdõk-
höz képest a bevezetett cégeknek ehhez megvannak az eszközeik is
(gondoljunk csak az RCA-ra és az FM rádióra). Egy olyan világban, ahol
az új versenyzõknek nemcsak a piaccal, de a kormánnyal is meg kell
küzdeni, ott az új ötletekkel jelentkezõ versenyzõknek nem terem babér.
Ez a pangás világa, a brezsnyevi Szovjetunió.
Így – miközben az új technikák által az üzletvitel megváltoztatásával fe-
nyegetett iparágak részérõl érthetõ, hogy a kormány védelmét keresik –
107
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
a törvényalkotóknak kötelessége, hogy garantálják, hogy ez a védelem
nem lesz a haladás kerékkötõje. Más szóval, a törvényalkotók felelõssé-
ge, hogy a változó technika okozta károktól félõk kérésére életbe lépte-
tett változtatások továbbra is újításra és változtatásra ösztönözzenek, és
megõrizzék az újítás és változtatás lehetõségét.
A szólásszabadságot szabályozó törvények esetében – amelyek közé ma-
gától értetõdõen a szerzõi jogi törvény is tartozik – ez a kötelezettség még
erõsebb. Amikor az iparág a változó technikára panaszkodik, és azt kéri
a Kongresszustól, hogy olyan választ adjon, amely korlátozza a szólássza-
badságot és az alkotókészséget, a törvényalkotóknak különösen körülte-
kintõen kell kezelniük az ilyen kéréseket. A kormánynak mindig rossz
üzlet a szólásszabadság piacát szabályozó alkukba belemenni. Az ilyen
játékok kockázata pontosan az, ami miatt az alkotmányunk megfogalma-
zói létrehozták az alkotmány elsõ kiegészítését: „A Kongresszusnak tilos...
a szólásszabadságot korlátozó törvényt hoznia.” Így hát amikor a Kong-
resszust arra kérik, hogy léptessen hatályba olyan törvényeket, amelyek
„korlátoznák” a szólásszabadságot, a Kongresszusnak – gondosan és kö-
rültekintõen – meg kell kérdeznie, hogy indokolt-e egy ilyen szabályozás.
Érvelésemnek azonban most semmi köze ahhoz, hogy a szerzõi jog mel-
lett kardoskodók által erõltetett változtatásokat „indokolja-e” valami. Én
ezen változtatások hatásáról beszélek. Így mielõtt az indokoltság kérdé-
séhez jutnánk – ami nehéz kérdés, és nagy mértékben függ az emberek
egyéni értékrendjétõl –, elõbb azt kell megkérdeznünk, vajon tudjuk-e,
milyen hatása lenne azoknak a változtatásoknak, amelyeket a tartalom-
szolgáltató ipar el szeretne érni?
Íme egy hasonlat, amely segít megvilágítani az utána következõ érvelést:
1873-ban feltalálták a DDT nevû vegyszert. 1948-ban Hermann Müller
svájci vegyész Nobel-díjat nyert a DDT rovarölõ hatásának bebizonyítá-
sáért, 1950-re pedig a szert széles körben használták szerte a világon
a betegségeket terjesztõ kártevõk pusztítására, illetve a mezõgazdasági
termények terméshozamának növelésére.
Kétségtelen, hogy a kártevõk elpusztítása és a terméshozam növelése
hasznos. Egyértelmû, hogy Müller munkája fontos és értékes volt, és va-
lószínûleg életeket mentett meg, lehet, hogy milliókét.
108
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
De 1962-ben Rachel Carson kiadta Silent Spring (Csendes tavasz) címû
könyvét, amelyben azt állította, hogy a DDT-nek, bármekkora legyen is
az elsõdleges haszna, nem kívánt környezetkárosító hatásai is vannak.
A madarak elvesztik tõle a szaporodási képességüket, és egész biológiai
táplálékláncok semmisülnek meg a hatására.
Senkinek nem az volt a célja, hogy tönkretegye a környezetet. Paul
Müller biztosan nem akart ártani a madaraknak. De az egyik probléma
megoldására tett erõfeszítések egy másik problémát idéztek elõ, amely
egyesek szerint sokkal súlyosabb volt. Hogy pontosabbak legyünk,
a DDT okozta károk sokkal súlyosabbak voltak, mint amilyen problé-
mákra megoldást jelentett a vegyszer, legalábbis ha figyelembe vesszük
azoknak a gondoknak a környezetbarátabb megoldási módjait, amelyek-
nek az elhárítására a DDT-t szánták.
Pontosan erre utal James Boyle, a Duke Egyetem jogászprofesszora, ami-
kor azzal érvel, hogy kulturális „környezetvédelemre” lenne szük-
ségünk7. Érvelésének – és annak a gondolatnak, amit ebben a fejezetben
megkísérlek kifejteni, nem az a lényege, hogy a szerzõi jog céljai eleve
hibásak, vagy hogy a szerzõknek nem kellene fizetni a munkájukért,
vagy hogy a zenét „ingyen” kellene bárkinek is odaajándékozni. A lényeg
az, hogy egyes módszereknek, amelyekkel esetleg védeni szeretnénk
a szerzõket, ugyanolyan nem kívánt következményei lehetnek a kulturá-
lis környezetre, mint a DDT-nek a természetre. Ahogy pusztán a DDT bí-
rálata még nem jelenti a malária támogatását vagy a farmerek elleni tá-
madást, úgy a szerzõi jogot védõ intézkedések adott csoportjának
bírálata sem azonos az anarchia támogatásával vagy a szerzõk elleni tá-
madással. Olyan környezetet keresünk, amelyben lehetõség van az alko-
tásra, és tudatában kell lennünk, hogy cselekedeteinknek milyen hatása
lesz a környezetre.
Okfejtésemben megpróbálom pontosan feltérképezni ezt a hatást.
Nem kérdés, hogy az Internet drámai mértékben megnehezítette
a szerzõknek, hogy megvédjék mûveiket. Ám abban sem kételked-
hetünk, hogy a szerzõi jog eddigi módosításai és az Internetet érintõ
technikai változások összhatása nem csak a mûvek hatékonyabb vé-
delme lesz, hanem – és ezt gyakran figyelmen kívül hagyják – az is,
hogy a védelem ilyen erõteljes növelése tönkreteszi az alkotáshoz
szükséges környezetet.
109
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Röviden: hogy megöljünk egy szúnyogot, DDT-t permetezünk széjjel,
aminek a szúnyog elpusztításánál sokkal súlyosabb következménye lesz
a szabad kultúrára nézve.
A KEZDETEK
Amerika lemásolta az angol szerzõi jogi törvényt, pontosabban szólva le-
másoltuk, és kiegészítettük azt. Alkotmányunk világosan megfogalmazza
az „alkotói tulajdonhoz” fûzõdõ jogok célját; kifejezett korlátozásai az an-
gol törvény azon célját erõsítik meg, hogy el szeretné kerülni, hogy a ki-
adók túlságosan nagy hatalomhoz jussanak.
A Kongresszust az alkotmány szemszögébõl nézve furcsa módon ruház-
ták fel az „alkotói tulajdonhoz” fûzõdõ jogok kialakításának lehetõségé-
vel. Az alkotmány I. paragrafusa 8. bekezdésének 8. pontjában ez áll:
A Kongresszusnak hatalmában áll elõsegíteni a tudomány és
a hasznos mûvészetek elõrehaladását azáltal, hogy korlátozott ide-
ig kizárólagos jogot biztosít a szerzõknek és feltalálóknak a saját
írásaik, illetõleg találmányaik hasznosítására.
Ezt a záradékot „haladási záradék” (Progress Clause) néven is ismerjük,
mely elnevezés utal arra, amit a záradék szó szerint nem mond ki. Nem
mondja ki, hogy a Kongresszusnak hatalmában áll „alkotói tulajdonhoz
fûzõdõ jogokat” adományozni. Azt mondja ki, hogy a Kongresszusnak
hatalmában áll elõsegíteni a haladást. A célja hatalom adományozása
a közösségnek, nem a kiadók gazdagítása, és elsõdlegesen nem célja
a szerzõk jutalmazása sem.
A „haladási záradék” egyértelmûen korlátozza a szerzõi jogi védelem idõ-
tartamát. Amint a 6. fejezetben láttuk, az angolok azért korlátozták ezt az
idõtartamot, hogy ne kevesek tarthassák a kezükben a kultúrát azáltal,
hogy aránytalanul nagy mértékben ellenõrzésük alatt tartják a könyvki-
adást. Feltételezhetjük, hogy az alkotmány megszövegezõi hasonló cél-
ból követték az angolokat, sõt pontosítottak a célon, elõírva, hogy a szer-
zõi jog csak „a szerzõkre” terjed ki.
A haladási záradék kialakítása tükrözi az alkotmány általános felfogását.
A gondok elkerülése érdekében az alkotmány megszövegezõi biztosíté-
kokat építettek be a szövegbe: hogy megelõzzék a kiadók hatalmának
megerõsödését, nem adták a kezükbe a szerzõi jogokat, és rövid póráz-
110
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
ra fogták õket; hogy megakadályozzák, hogy egy párt túl erõssé váljon,
megtiltották a szövetségi kormánynak, hogy pártot alapítson; hogy meg-
akadályozzák, hogy a szövetségi kormány kezében összpontosuljon
a hatalom, biztosítékokat építettek be, hogy megerõsítsék az államok
hatalmát – ezek közé tartozik a szenátus, amelynek tagjait annak idején
az államok választották, valamint az elektori testület, amelynek tagjait
szintén az államok választják, és aztán az elektorok választják meg az
elnököt. A biztosítékok minden esetben ellenõrzési lehetõségeket és el-
lensúlyokat építettek be az alkotmány szövegébe, amelyet úgy alkottak
meg, hogy megakadályozza a hatalom egyébként elkerülhetetlen össz-
pontosulását.
Kétlem, hogy az alkotmány megszövegezõi elfogadták volna azt a szabá-
lyozást, amelyet manapság „szerzõi jog” néven ismerünk. Ennek a sza-
bálynak a hatóköre túlterjed mindenen, amit valaha is tekintetbe vettek.
Hogy megpróbáljuk megérteni, mit tettek õk, a megfelelõ környezetbe
kell helyeznünk a „szerzõi jogot”: látnunk kell, hogyan változott abban
a 210 évben, ami azóta telt el, hogy írásba foglalták.
Ezeknek a változásoknak egy része a törvénybõl adódott, egy részük
a technikai változásokból, egy részük pedig abból, ahogy a technikai
változások átrendezték a piacot. A modellünket tekintve innen indul-
tunk el:
Törvény
Normák
Piac
Környezet
111
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
és ide jutottunk:
Törvény
Normák
Piac
Környezet
Hadd magyarázzam el, miként történt mindez.
TÖRVÉNY: IDÕTARTAM
Amikor a Kongresszus elõször iktatott be olyan törvényt, amely védte az
alkotói tulajdont, ugyanazzal a bizonytalansággal találta magát szemben
az alkotói tulajdon mibenlétét illetõen, mint az angolok 1774-ben. Sok ál-
lam fogadott el az alkotói tulajdont védõ törvényeket, és néhányan azt is
hitték, hogy ezek a törvények egyszerûen csak kiegészítik a szokásjog sze-
rint járó jogokat, amelyek addig védték az alkotók szerzõi jogait8. Ez azt je-
lentette, hogy 1790-ben nem volt garantált köztulajdon. Ha a szerzõi jogo-
kat a szokásjog védte, akkor nem volt egyszerû megtudni, hogy egy az
Amerikai Egyesült Államokban kiadott mûvet véd-e a szerzõi jog vagy sem.
Akárcsak Angliában, ez a hosszan tartó bizonytalanság megnehezítette
a könyvkiadók számára, hogy a köztulajdonban bízva adjanak ki mûveket
utánnyomásban, és terjesszék azokat.
Ez a bizonytalanság akkor ért véget, amikor a Kongresszus meghozta
a szerzõi jogokat biztosító törvényt. Mivel a szövetségi törvény felülbírál-
ja a vele ellentétes állami törvényeket, a mûvek szövetségi védelme ha-
tályon kívül helyezett minden állami törvény általi védelmet. Akárcsak
Angliában, ahol Anna törvénye azt jelentette, hogy minden angol írásmû
szerzõi joga lejár egy idõ után, a szövetségi törvény is azt jelentette, hogy
az egyes államok által biztosított védelem is lejár egyszer.
1790-ben a Kongresszus elfogadta az elsõ szerzõi jogi törvényt. Szövetségi
törvényt alkotott, amely tizennégy évre biztosított védelmet. Ha a szerzõ
112
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
a tizennégy év leteltével még élt, akkor folyamodhatott a védelem újabb ti-
zennégy évre történõ meghosszabbításáért. Ha nem újította meg a szerzõi
jogot, mûve köztulajdonba került.
Bár az Amerikai Egyesült Államokban sok mû született a Köztársaság el-
sõ tíz évében, ezeknek mindössze 5 százalékát jegyeztették be ténylege-
sen a szövetségi szerzõi jogi rendszer elõírásainak megfelelõen. Az Ame-
rikai Egyesült Államokban 1790 elõtt, illetve 1790 és 1800 között
keletkezett összes mû 95 százaléka azonnal köztulajdonba került, a töb-
bi pedig legkésõbb huszonnyolc év, de inkább tizennégy év után9.
A megújítás az amerikai szerzõi jogvédelmi rendszer sarkalatos pontja
volt. Arról gondoskodott, hogy egy adott mû csak akkor kapjon a lehet-
séges leghosszabb idõre védelmet, ha a szerzõ ezt igényli. Ha a szerzõ
az elsõ tizennégy éves idõtartam után úgy gondolja, hogy nem érdemes
megújítani a szerzõi jogot, akkor a társadalomnak sem érdemes ragasz-
kodnia ehhez a joghoz.
Lehet, hogy tizennégy év nem tûnik soknak, de akkoriban a jogtulajdo-
nosok hatalmas többsége számára elég volt. Csak egy elenyészõ kisebb-
ség újította meg a szerzõi jogait a tizennégy év letelte után, a többiek
hagyták, hogy mûveik köztulajdonba kerüljenek10.
Ennek a rendszernek ma is lenne értelme. A legtöbb alkotás igazából
csak az elsõ néhány évben hoz pénzt az alkotójának. A legtöbb könyv
nyomtatásával egy év után leállnak11. Amikor ez bekövetkezik, a használt
könyveket a szerzõi jogi szabályoktól mentesen árusítják, így ezeket
a könyveket ténylegesen nem szabályozza tovább a szerzõi jog. Ekkor
a könyvek egyetlen gyakorlati kereskedelmi haszna az, ha használt köny-
vekként adják el õket, de ez a felhasználási mód – mivel a kiadás nem
része – gyakorlatilag ingyenes.
Az Egyesült Államok elsõ száz éve alatt a szerzõi jogvédelem idõtartama
egy alkalommal változott meg. 1831-ben a legfeljebb 28 éves idõtartamot
42 évre növelték, azáltal, hogy a kezdeti 14 éves idõszakot 28 évre vál-
toztatták. A következõ ötven évében még egyszer, 1909-ben módosult ez
az idõtartam, amikor a Kongresszus a megújítás idõtartamát is 14 évrõl
28 évre emelte, ezáltal a maximális idõtartam 56 évre nyúlt.
Ezután – 1962-tõl kezdõdõen – a Kongresszus olyan gyakorlatba kezdett,
amely azóta is meghatározza a szerzõi jogi törvényt. Az utolsó negyven év-
ben a Kongresszus tizenegy alkalommal növelte meg a már meglévõ szer-
113
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
zõi jogok idõtartamát, és ugyanebben a negyven évben kétszer a jövõben
keletkezõ szerzõi jogokét. Eleinte rövid idõkkel – mindössze egy vagy két
évvel – hosszabbították meg a védelmet, majd 1976-ban a Kongresszus
minden meglévõ szerzõi jog idõtartamát felemelte tizenkilenc évvel, 1998-
ban pedig a Sonny Bono Copyright Term Extension Act a már meglévõ és
a jövõben keletkezõ szerzõi jogok idõtartamát is húsz évvel növelte.
Ennek a határidõ-növelésnek a hatása nem más, mint az, hogy a mûvek
késõbb válnak közkinccsé. Ez a legutolsó határidõ-hosszabbítás azt je-
lenti, hogy a közösséget még harminckilenc évvel – az 1962-ben érvé-
nyeshez képest 70 százalékkal – tovább, ötvenöt évig megfosztják ezek-
tõl a mûvektõl. Így a Sonny Bono törvény hatályba lépése utáni húsz
évben – miközben egymillió szabadalom válik köztulajdonná – egyetlen
szerzõi joggal védett mû sem kerül köztulajdonba.
A védelmi idõ meghosszabbításának hatását növelte a szerzõi jogi tör-
vény egy másik, kevésbé feltûnõ módosítása. Emlékezzünk vissza, hogy
azt mondtam, hogy az Alkotmány megszövegezõi kétszintû rendszert
alakítottak ki, amely megkövetelte, hogy a jogtulajdonos az elsõ idõszak
után megújítsa szerzõi jogát. A megújítás iránti követelmény azt jelentet-
te, hogy azok a mûvek, amelyekre nem igényeltek már védelmet, gyor-
sabban kerülhettek köztulajdonba. Csak azok maradtak a szerzõi jog vé-
delme alatt, amelyeknek továbbra is volt kereskedelmi értékük.
Az Amerikai Egyesült Államok ezt az ésszerû rendszert 1976-ban szüntet-
te meg. Az 1978 után létrehozott mûvekre már csak egy szerzõi jogi idõ-
tartam vonatkozott – a maximális idõtartam. A „természetes” személyek
részére ez az idõtartam az életük végéig és még ötven évig tartott, a cé-
gek hetvenöt évre szóló védelmet kaptak. Ezután 1992-ben a Kong-
resszus az 1978 elõtti mûvek esetében hatályon kívül helyezte a megújí-
tási követelményt. Az ekkor még szerzõi jogvédelem alatt álló mûvek
a maximális idõtartamra kaptak védelmet. A Sonny Bono törvény megje-
lenése után ez az idõtartam kilencvenöt év lett.*
Ez a változás azt jelentette, hogy az amerikai törvényben nem volt többé
mód arra, hogy azok a mûvek, amelyek már nem hajtanak kereskedelmi
hasznot, átkerüljenek a köztulajdonba. Ezek után a módosítások után az
*
Magyarországon a védelmi idõ egységesen a szerzõ halálát követõ hetven év. (1994-ig
ötven év volt). A szerzõket automatikusan megilleti a jogvédelem, külön bejelentésre
nincs szükség.
114
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
sem egyértelmû, hogy egy mû lehet-e eleve köztulajdon. A köztulajdon
a szerzõi jogi törvény ezen módosításai nyomán elárvult. Azon elõírás el-
lenére, hogy az idõtartamnak „korlátozottnak” kell lennie, semmi jele
nem látható annak, hogy bármi is korlátozná.
Ezek a változtatások drámai hatással vannak a szerzõi jog átlagos idõtar-
tamára. 1973-ban a jogtulajdonosok több mint 85 százaléka nem újította
meg a szerzõi jogát. Ez azt jelenti, hogy a szerzõi jog átlagos idõtartama
1973-ban 32,2 év volt. A megújítási követelmény megszüntetése miatt a vé-
delem átlagos idõtartama ma a maximális idõtartam, azaz harminc év alatt
az átlagos idõtartam megháromszorozódott, 32,2 évrõl 95 évre12.
TÖRVÉNY: HATÓKÖR
A szerzõi jogi törvény „hatókörét” azok a jogok jelentik, amelyeket a tör-
vény biztosít. Az amerikai szerzõi jogi törvény hatóköre rendkívüli mér-
tékben megváltozott. Ezek a változások nem szükségszerûen rosszak, de
hogy a vitát a megfelelõ mederben tartsuk, meg kell értenünk ezeknek
a változásoknak a kiterjedését.
1790-ben az említett hatókör nagyon szûk volt: a szerzõi jog védelme
csak a „szárazföldi és tengerészeti térképekre és könyvekre” terjedt ki.
Ez azt jelenti, hogy nem terjedt ki például a zenére vagy az építészetre.
Még fontosabb, hogy a szerzõi jog értelmében a szerzõnek kizárólagos
joga volt a védett mû „megjelentetéséhez”. Ez annyit tesz, hogy ha bárki
más utánnyomásban, a szerzõ engedélye nélkül jelentette volna azt meg,
megsértette volna a szerzõi jogot. Végezetül a szerzõi jog egy adott
könyvre vonatkozó kizárólagos jog volt. Arra nem terjedt ki, amit a jogá-
szok „származékos mûnek” * * neveznek, ennélfogva nem is foglalkozott
sem a védett könyvek fordításával, sem azok (például színdarab formájá-
ban való) átdolgozásával.
Napjainkra ez is drámai mértékben megváltozott. Miközben a szerzõi jog
körvonalait ma már meglehetõsen nehéz egyszerûen megrajzolni, a jog
általában véve vonatkozik minden alkotásra, ami kézzelfogható formá-
ban megjelenik. Vonatkozik a zenére és az építészetre, a színdarabokra
és a számítógépes programokra. Nemcsak a mû „megjelentetésére” ad
kizárólagos jogot az alkotás szerzõi jogának tulajdonosa számára, hanem
a mû minden „példányának” ellenõrzésére is, illetve – és érvelésünk
szempontjából ez a legjelentõsebb – jogot ad arra is, hogy a jogtulajdo-
nos ne csak a saját munkáját, de az eredeti mû alapján készült „szárma-
**
Olyan mû, amely más, korábban létezõ mûvön/mûveken alapul.
115
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
zékos mûveket” is felügyelje. Ily módon több alkotás tartozik a szerzõi
jog hatókörébe, az pedig több mindenre kiterjedõen védi az alkotást, és
védi azokat a mûveket is, amelyek lényegüket tekintve az eredeti alkotá-
son alapulnak.
Ugyanakkor, amikor a szerzõi jog hatóköre kibõvült, a joggal kapcsolatos
ügyintézési korlátok mérsékeltebbé váltak. A megújítást szükségessé tevõ
elõírás 1992-es teljes megszüntetését már ismertettem. A megújítás szüksé-
gességén kívül az amerikai szerzõi jog történetében többnyire volt olyan
elõírás is, hogy a mûvet be kellett jegyeztetni ahhoz, hogy szerzõi jogi vé-
delmet kapjon. Az is követelmény volt, hogy minden szerzõi joggal védett
mûvet meg kell jelölni a közismert © védjeggyel vagy a copyright (szerzõi
jog) szóval. Emellett az amerikai szerzõi jog történetében többnyire köve-
telmény volt az is, hogy a mûbõl kötelespéldányt kellett szolgáltatni
az államnak, mielõtt a mû megkapta volna a szerzõi jogvédelmet.
A bejegyeztetést (ésszerûen) azért írták elõ, mert a legtöbb mûre nem
igényeltek szerzõi jogi védelmet. Hangsúlyozom, hogy az Egyesült
Államok elsõ tíz évében azon mûvek 95 százalékát, amelyekre lehetett
volna szerzõi jogvédelmet kérni, nem jegyeztették be. Így hát a törvény
a normákat tükrözte: a mûvek (szerzõinek) többsége nem igényelt vé-
delmet, így a bejegyeztetés leszûkítette a törvény általi szabályozást arra
a néhány mûre, amelyre kértek ilyet. Ugyanez volt az oka annak is, hogy
a védett mûveket meg kellett jelölni, mivel így láthatóvá vált, hogy az
adott mûre igényeltek-e szerzõi jogvédelmet. Az az elõírás, hogy a mû-
vekbõl kötelespéldányokat kellett leadni, biztosította, hogy a védelem
lejárta után valahol lesz elérhetõ példány a mûbõl, amelyet mások lemá-
solhatnak anélkül, hogy meg kellene keresniük az eredeti szerzõt.
Mindezeket a „formaságokat” az amerikai rendszer eltörölte, amikor úgy
döntött, hogy követi az európai szerzõi jogi törvényeket. Már nem köve-
telmény, hogy be kell jegyeztetni a mûvet, hogy védelmet kapjon, az au-
tomatikusan jár, akkor is, ha a mûvet nem jelölték meg a © jellel, és ak-
kor is, ha engedélyezzük, hogy mások lemásolhassák a mûvünket.
Vegyünk egy gyakorlati példát, hogy ezen változások hatását jobban
megérthessük:
1790-ben, ha írtunk egy könyvet, és abba az 5 százalékba tartoztunk, aki
ténylegesen szeretett volna szerzõi jogvédelmet a könyvére, akkor a tör-
vény védett minket, hogy más kiadók ne adhassák ki utánnyomásban
a könyvünket az engedélyünk nélkül. Ennek a törvénynek az volt a cél-
116
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
ja, hogy szabályozza a kiadókat, és megelõzze az ilyen fajta tisztességte-
len versenyt. 1790-ben az Amerikai Egyesült Államokban 174 kiadó
mûködött13, vagyis a szerzõi jogi törvény az alkotói piacnak csak egy pa-
rányi tartományát fedte le – a kiadókat.
A törvény a többi alkotóra egyáltalán nem vonatkozott. Ha kézzel több-
ször is lemásoltunk egy verset például azért, hogy megtanuljuk fejbõl, ezt
az 1790-ben érvényes törvény teljesen szabályozatlanul hagyta. Ha fog-
tunk egy regényt, és írtunk belõle egy színdarabot, lefordítottuk más
nyelvre, vagy rövidített változatot készítettünk belõle, az eredeti szerzõi
jogi törvény egyiket sem szabályozta. Ezeket az alkotótevékenységeket
szabadon lehetett ûzni, míg a kiadók tevékenységét korlátozták.
Ma már teljesen más a helyzet: ha írunk egy könyvet, az automatikusan
szerzõi jogi védelem alá kerül. Sõt, nemcsak a könyvünk. Minden elekt-
ronikus levél, a feleségünknek írt minden feljegyzés, minden krikszk-
raksz, minden alkotás, amely kézzelfogható formában megjelenik – az
mind automatikusan védelmet kap. A mûveket nem kell bejegyeztetni
vagy a szerzõi jog védjegyével ellátni. A védelem rögtön a létrehozás
után életbe lép, semmit nem kell tenni érte.
Ez a védelem felruház azzal a joggal (a szabad felhasználás szûk tarto-
mányát kivéve), hogy ellenõrizzük, mások hogyan másolják le a mûvün-
ket, azért másolják-e le, hogy utánnyomásban kiadják, vagy hogy egyes
részeit megosszák másokkal.
Ez eddig egyértelmû. Minden szerzõi jogi rendszer szabályozza a kiadás-
sal kapcsolatos versenyt, A mai védelemnek van azonban egy második
szintje is, amely egyáltalán nem annyira kézenfekvõ, mégpedig a „má-
sodlagos jogok” védelme. Ha írunk egy könyvet, senki sem filmesítheti
azt meg az engedélyünk nélkül. Senki nem fordíthatja le az engedélyünk
nélkül. A CliffNotes (ismert rövidített változatokat készítõ kiadó) nem csi-
nálhat belõle kivonatolt változatot, ha nem kapott rá engedélyt. Minden
származékos mûvet a jogtulajdonos felügyel, tehát a szerzõi jog nem csak
az írásainkra, hanem az azok által ihletett mûvek nagy részére vonatko-
zóan is kizárólagos jogokat ad.
Ez a másodlagos jog az, amely a legelképesztõbbnek tûnne az alkotmány
megfogalmazói számára, de számunkra már-már olyan természetesnek
hat, mintha mindig is így lett volna. Kezdetben ezt a jogkörbõvítést
a szûkebb körre vonatkozó szerzõi jog nyilvánvaló kijátszásának meg-
akadályozására hozták létre. Ha valaki megváltoztat a könyvünkben egy
117
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
szót, állíthatja azt, hogy ez egy teljesen új mû, és benyújthatja az igényét
a szerzõi jogi védelemre? Ez nyilvánvalóan viccet csinálna a szerzõi jog-
ból, így hát a törvényt megfelelõen kibõvítették, hogy kiterjedjen ezekre
a parányi módosításokra és a szóról szóra eredeti mûvekre is.
Hogy megelõzze ezt a trükköt, a törvény elképesztõ hatalmat alakított ki
egy szabad kultúrán belül – legalábbis elképesztõ akkor, amikor megért-
jük, hogy a törvény nemcsak a kereskedelmi kiadókra érvényes, hanem
bárkire, akinek számítógépe van. Én megértem, hogy miért helytelen, ha
lemásoljuk és eladjuk valaki másnak a munkáját, de valaki másnak a mû-
vét átalakítani másképp helytelen, sõt sokan úgy gondolják, hogy egyál-
talán nem is az, és hogy törvényeinknek – az alkotmány eredeti szelle-
mében – a származékos mûveket egyáltalán nem kellene védeniük14.
Akár elmegyünk idáig, akár nem, az egyértelmûnek látszik, hogy bár-
mennyire jogsértõnek tûnik is más mûvének a feldolgozása, alapjaiban
különbözik attól a jogsértéstõl, amit a kalózkodás jelent.
A szerzõi jogi törvény viszont ennek ellenére ugyanúgy kezeli a kettõt.
Elmehetek a bíróságra, és kaphatok egy végzést a könyvemmel való ka-
lózkodás, illetve annak más formában való feldolgozása ellen is15. Az al-
kotásomnak ezt a két különféle felhasználási módját ugyanúgy kezelik.
Talán sokan úgy vélik, ez így van rendjén. Ha írok egy könyvet, miért ké-
szítene belõle más filmet, amely átveszi az általam írt történetet, és miért
keres más pénzt az én ötletembõl anélkül, hogy fizetne nekem vagy fel-
tüntetné a nevemet? Miért engednénk meg, hogy Disney Miki egere alap-
ján valaki játékokat készítsen, és pénzt keressen azzal az értékkel, amit
eredetileg Disney hozott létre?
Ezek jó érvek, és általában véve nem is állítom, hogy a másodlagos jogo-
kat teljesen indokolatlannak kell tekinteni. Itt és most sokkal kevesebbet
szeretnék: csak annyit, hogy felismerjük, hogy a bõvítés jelentõs változ-
tatás ahhoz képest, amit az eredeti szerzõi jogok tartalmaztak.
JOG ÉS SZERKEZET: KITERJEDÉS
Miközben a törvény eredetileg csak a kiadókat szabályozta, a szerzõi jog
hatókörének megváltoztatása azt eredményezte, hogy ma már szabályoz-
za a kiadókat, a felhasználókat és a szerzõket is. Szabályozza õket, mert
mindhárman képesek lemásolni a mûveket, és a szerzõi jogi szabályozás
lényege pont a másolatok készítésének szabályozása16.
118
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
„Másolatkészítés.” Ez természetesen úgy hangzik, mintha a „copyright”
törvénynek nyilvánvalóan ezt kellene szabályoznia, de – ahogy Jack
Valentinek a fejezet elején idézett érvénél, miszerint az „alkotói tulajdont”
„ugyanolyan jogok” illetik meg, mint bármely más tulajdont – éppen
a nyilvánvaló szó az, amivel kapcsolatban óvatosabbnak kell lennünk.
Miközben nyilvánvaló lehet, hogy az Internet megjelenése elõtti világban
a másolatkészítés volt a szerzõi jogi törvény megalkotásának kiváltója, an-
nak is nyilvánvalónak kellene lennie, hogy az Internet világában a máso-
latkészítésnek nem volna szabad – vagy hogy pontosabbak legyünk, nem
minden esetben lenne szabad –, hogy hasonló hatása legyen.
Ez talán a könyv fõ mondandója, így hát hadd fejtsem ki nagyon rész-
letesen, nehogy elsikkadjon a lényeg. Az én álláspontom az, hogy az
Internetnek legalább arra kellene késztetnie minket, hogy újra átgondol-
juk azokat a feltételeket, amelyek mellett a szerzõi jogi törvény automati-
kusan érvényesül17, mivel egyértelmû, hogy a szerzõi jogi törvény jelen-
legi kiterjesztésére a törvényt lefektetõ törvényhozók soha nem
gondoltak, és nem is tettek így.
Mondandómat elvontan ábrázolva az alábbi, jórészt üres körbõl indu-
lunk ki.
Felhasználási módok
Képzeljünk el egy létezõ könyvet, és tegyük fel, hogy ez a kör jelképezi
annak összes lehetséges felhasználási módját. Ezek többségét nem szabá-
119
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
lyozza a szerzõi jogi törvény, mert nem hoznak létre másolatot. Ha elol-
vasunk vagy elajándékozunk egy könyvet, azt nem szabályozza a törvény.
Ha eladjuk valakinek, arra sem vonatkozik a szabályozás (a szerzõi jogi
törvény egyértelmûen kijelenti, hogy egy könyvpéldány elsõ értékesítése
után a jogtulajdonos nem támaszthat további feltételeket a könyv további
sorsával kapcsolatban). Ha párnának vagy lámpaállványként használjuk,
vagy hagyjuk, hogy a kutyánk megrágja, arra sem vonatkozik a törvény,
mert ezek révén sem keletkezik új példány a könyvbõl.
Szabályozatlan
Elajándékozás
Olvasás
Újraeladás
Alvás
Természetesen a jogvédett könyvek bizonyos felhasználási módjait sza-
bályozza a szerzõi jogi törvény. A könyv utánnyomásban való kiadásával
például új példány, azaz másolat keletkezik, ennélfogva erre vonatkozik
is a törvény. Igazából ez áll a jogvédett mûvek lehetséges felhasználási
módjait szemléltetõ kör középpontjában; ez az a példaszerû felhasználá-
si mód, amelyet megfelelõen szabályoz a szerzõi jog (lásd a következõ
oldalon lévõ elsõ ábrát).
Végül van az egyébként szabályozott másolásnak egy olyan kis szelete,
amely szabályozatlan marad, mert azt a törvény „szabad felhasználásnak”
tekinti.
120
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Szabályozatlan
Ezek azok a másolással járó felhasználások, amelyeket a törvény még-
sem szabályoz, mert a közérdek ezt kívánja. A könyvekbõl bárki szaba-
don idézhet a szerzõ engedélye nélkül, még akár olyan ismertetõben is –
bármennyire másolásnak minõsül is az idézés –, amely meglehetõsen
rossz színben tünteti fel a könyvet. A jogtulajdonosnak szokványos eset-
ben joga van eldönteni, hogy engedélyezi-e a másolatkészítést vagy sem,
de a törvény az ilyen „szabad felhasználás” tekintetében a közérdek (és
valószínûleg az Elsõ kiegészítés) miatt elutasítja a tulajdonos minden ki-
zárólagos jogát.
Szabályozatlan
Szabad
felhasználás
121
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Szabályozott
A valóságban tehát a könyvek lehetséges felhasználási módjai három
csoportra oszlanak: (1) szabályozatlan felhasználási módok, (2) szabá-
lyozott felhasználási módok és (3) szabályozott felhasználási módok,
amelyek a jogtulajdonos véleményétõl függetlenül „szabad felhasználás-
nak” számítanak.
Megszületett azonban az Internet – egy elosztott digitális hálózat, amely-
ben a jogvédett mûvek minden felhasználásával természetes másolat
keletkezik18, és a digitális hálózatoknak emiatt az egyszerû, ám elválaszt-
hatatlan tulajdonsága miatt az 1-es kategória hatóköre rettentõ mértékben
leszûkült. Azok a felhasználási módok, amelyek korábban vélelmezetten
a nem szabályozott kategóriába tartoztak, átkerültek a vélelmezetten sza-
bályozott kategóriába. Megszûnt azoknak a vélelmezetten szabályozatlan
felhasználási módoknak a köre, amelyek a jogvédett mûvekhez kapcso-
lódó szabadságot jelentették. Ma már minden felhasználási mód a szerzõi
jog hatálya alá esik, mivel mindegyik másolatot hoz létre – az 1-es kate-
góriát elnyeli a 2-es, és azok, akik meg szeretnék védeni a mûvek szabá-
lyozatlan felhasználását, egyedül a 3-as kategóriához, a szabad felhasz-
náláshoz fordulhatnak, amelyre a súlyponteltolódás miatt minden teher
nehezedik.
Általánosságok helyett azonban fogalmazzunk precízen. Az Internet
megjelenése elõtt, ha megvásároltunk egy könyvet, és elolvastuk tízszer,
a szerzõi jog alapján a szerzõ semmilyen felügyeletet nem gyakorolha-
tott könyve felhasználása felett. A törvény nem törõdött azzal, hogy egy-
122
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
szer, tízszer, vagy akár elalvás elõtt minden este elolvastuk-e a könyvet.
A felhasználás – az olvasás – ezen eseteinek egyikét sem szabályozta
a törvény, mert egyik révén sem keletkezett új példány a könyvbõl.
De ha ugyanezt a könyvet e-book (elektronikus könyv) formájában
vesszük meg, akkor már több különbözõ szabály is vonatkozik rá. Most
ha a jogtulajdonos azt mondja, hogy a könyvet csak egyszer vagy havon-
ta egyszer olvashatjuk el, akkor a szerzõi jogi törvény segíti õt akár az
ilyen mértékû ellenõrzés gyakorlásában is, mégpedig a törvény azon já-
rulékos jellemzõje miatt, hogy életbe lép, amint másolat keletkezik a mû-
bõl. Ha a könyvet tízszer olvassuk el, miközben az engedélyünk csak öt-
szöri elolvasásra szól, akkor az ötödszöri alkalom után ahányszor csak
elolvassuk a könyvet (vagy annak bármely részét), a jogtulajdonos aka-
rata ellenére készítünk másolatot a könyvbõl.
Egyesek szerint ez így teljesen helyénvaló. A célom most nem az, hogy
arról vitatkozzam, hogy van-e ennek értelme, csak szeretném egyértel-
mûvé tenni, hogy mi változott. Ha a fentieket megértjük, világossá válik
néhány további dolog is.
Az elsõ, hogy a törvényalkotók soha nem kívánták az 1-es kategória el-
tûnését. A Kongresszus nem gondolta, hogy a jogvédett mûvek vélelme-
zetten szabályozatlan felhasználási módjai össze fognak omlani. Nincs
semmi bizonyíték arra, hogy a törvényalkotók fejében megfordult ez
a gondolat, amikor engedték a szabályozást ide fajulni. A szabályozatlan
felhasználási módok az Internet megjelenése elõtt a szabad kultúra fon-
tos részei voltak.
A második, hogy az eltolódás különösen problémás az alkotások átdol-
gozásának esetében. Ismételten hangsúlyozom, hogy mindannyian ért-
jük, miért ártalmas a kereskedelmi célú kalózkodás. A törvény azonban
jelenleg szabályozni kíván minden olyan átalakítást, amelyet számító-
géppel végzünk. A „másolás és beillesztés”, a „kivágás és beillesztés”
bûnné vált. Ha egy történetet átdolgozunk, majd megosztjuk azt mások-
kal is, annak tesszük ki magunkat, hogy legalábbis meg kell indokolnunk
a tevékenységünk okát. Bármennyire gondot okoz is ez a bõvítés egy
adott mû lemásolását illetõen, sokkalta problémásabb az alkotások átala-
kító jellegû felhasználása esetében.
A harmadik, hogy az eltolódás az 1-es kategóriából a 2-esbe olyan rend-
kívüli terheket rak a 3-as kategóriára („szabad felhasználás”), amilyene-
123
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ket a szabad felhasználásnak korábban soha nem kellett elviselnie.
Ha ezek után a szerzõi jog tulajdonosa szabályozni szeretné, hogy hány-
szor olvashatok el egy könyvet elektronikus formában, a természetes vá-
lasz erre az lenne, hogy vitába szállnék vele, mert megsérti a szabad
felhasználáshoz való jogaimat. Olyan perre viszont még soha nem került
sor, amelyben azt vizsgálták volna, hogy a szabad felhasználáshoz való
jog alapján elolvashat-e valaki egy könyvet, mivel az Internet megjelené-
se elõtt a szerzõi jogi törvény nem vonatkozott az olvasásra, és ezáltal
a szabad felhasználásra való hivatkozással történõ védekezésre sem volt
szükség. Az olvasáshoz való jog hathatós védelmet élvezett, mert az ol-
vasást semmi nem szabályozta.
Errõl mindenki megfeledkezik, még azok is, akik kiállnak a szabad kul-
túra mellett. Arra kényszerítenek, hogy a szabad felhasználásra hivatkoz-
va védekezzünk, miközben senki nem törõdik az érvényes szabályozás
kiterjesztésével. A szabad felhasználásra alapozott gyengécske védelem-
nek akkor van értelme, amikor a felhasználási módok túlnyomó többsé-
ge szabályozatlan. Amikor azonban minden vélelmezetten szabályozot-
tá válik, a szabad felhasználás védelme édeskevés.
Jó példa erre a Video Pipeline esete. Ez a cég a videókazetta-boltok film-
jeihez készített kedvcsináló reklámokat. Ezeket az elõzeteseket a boltok
arra használták, hogy segítsék a kazetták eladását. A Video Pipeline meg-
kapta az elõzeteseket a filmterjesztõktõl, videókazettára másolta azokat,
majd eladta ezeket a kazettákat a kiskereskedõknek.
A cég mintegy tizenöt évig ûzte ezt a tevékenységet, aztán 1997-ben arra
gondoltak, hogy bevonják az Internetet is a filmelõzetesek terjesztésébe.
Az elgondolás az volt, hogy kiterjesztik a „belekukkantás” módszerét, és
ellátják az internetes áruházakat is ugyanezzel a képességgel, hogy lehe-
tõség legyen ott is a „böngészésre”. A könyvesboltban is bele lehet olvas-
ni a könyvekbe, mielõtt az ember megvenné valamelyiket, így az lenne
a normális, ha a filmbõl is meg lehetne tekinteni néhány részletet az
Interneten, mielõtt megvásároljuk.
1998-ban a Video Pipeline tájékoztatta a Disney-t és más filmterjesztõket,
hogy (a kazetták küldözgetése helyett) az Interneten át szeretné terjeszteni
az elõzeteseket a nevezett cégek filmjeit árusító boltok részére. Két évvel
késõbb a Disney felszólította a Video Pipeline-t, hogy hagyja abba ezt a te-
vékenységét. A Video Pipeline tulajdonosa arra kérte a Disney-t, hogy be-
széljék meg az ügyet, mivel arra építette az üzletét, hogy ilyen anyagokat
124
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
terjesszen – segítve ezzel a Disney-filmek eladását is –, és ügyfeleit nem
szerette volna cserbenhagyni. A Disney ebbe csak akkor egyezett volna
bele, ha a Video Pipeline azonnal beszünteti terjesztési tevékenységét.
A Video Pipeline úgy vélte, hogy az elõzetesek terjesztése úgy, ahogy õk
csinálják, „szabad felhasználásnak” minõsül, ezért pert indítottak, és arra
kérték a bíróságot, hogy mondja ki: tényleg joguk van rá.
A Disney ellenpert indított, 100 millió dolláros kártérítési igénnyel.
Az igényt arra az állításra alapozták, hogy a Video Pipeline „szándéko-
san megsértette” a Disney szerzõi jogait. Ha a bíróság megalapozottnak
találja a szándékos jogsértést, akkor a kártérítést nem a jogtulajdonost
ért tényleges kár, hanem a törvényben elõírt összeg alapján ítéli meg.
Mivel a Video Pipeline hétszáz olyan elõzetest készített, amelyben Dis-
ney-filmek is szerepeltek, hogy a videóboltok el tudják adni az ezeket
a filmeket tartalmazó kazettákat, a Disney 100 millió dollárra perelte
a Video Pipeline-t.
A Disneynek természetesen joga van felügyelni, mi történik a tulajdoná-
val, de a Disney-filmeket árusító videókazetta-boltoknak is joguk van ar-
ra, hogy eladják a Disneytõl beszerzett filmeket. A Disney azt állította
a bíróságon, hogy a boltoknak megengedik a filmek eladását, valamint
azok címének feltüntetését, de azt nem, hogy a Disney engedélye nélkül
elõzeteseket mutassanak be a filmekbõl, hogy elõsegítsék az eladást.
Ez egy világos esetnek tûnik, és azt hiszem, a bíróság is annak tekintené.
Pusztán szeretném bemutatni azokat a változásokat, amelyek ekkora ha-
talmat adtak a Disney kezébe. Az Internet megjelenése elõtt a Disney
nem igazán tudta ellenõrizni, hogyan jutnak hozzá az emberek a termé-
keikhez. Amikor egy film kikerült a piacra, az „elsõ eladás elve” alapján
az eladó azt tehetett a videókazettával, amit akart, többek közt lejátszhat-
ta a film egyes részeit is, hogy többet adjon el a teljes filmet tartalmazó
kazettából. Az Internet megjelenésével azonban lehetõvé vált a Disney
számára, hogy anyagainak minden felhasználását felügyelje. Mivel az
Interneten minden letöltéssel másolat jön létre, az internetes használat is
a szerzõi jog tulajdonosának hatáskörébe esik. A technika kiterjeszti a fel-
ügyelet hatókörét, mert minden tranzakció során másolatot hoz létre az
adott mûbõl.
Kétségtelen, hogy a lehetõség még nem visszaélés, és a felügyeleti lehe-
tõség sem jelenti feltétlenül a felügyeleti jogkörrel való visszaélést.
A könyvesboltban az eladónak joga van azt mondani, hogy ne nyúljunk
125
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
egy könyvhöz – a tulajdonjogi törvény erre feljogosítja –, a piac viszont
hathatósan védekezik az ilyen visszaélés ellen. Ha az egyik könyvesbolt-
ban nem engednék, hogy beleolvassunk a könyvekbe, akkor másik
könyvesboltba mennénk vásárolni. A piaci verseny véd a szélsõségek el-
len, és lehet (ezt eddig nem is kérdõjeleztem meg), hogy ha a szerzõi jog-
ról van szó, akkor is elejét veszi minden hasonló veszélynek. Meglehet,
hogy a kiadók, amelyek a szerzõk által rájuk ruházott jogokat gyakorol-
ják, esetleg megpróbálnák szabályozni, hogy hányszor lehessen egy
könyvet elolvasni, vagy megakadályozni, hogy másnak is kölcsönadjuk
a könyvet, de ahol verseny van, mint a könyvpiacon, meglehetõsen kicsi
annak a veszélye, hogy ilyesmi történik.
Hangsúlyozom, hogy a célom itt és most csupán annyi, hogy megmutas-
sam, hogy az új környezet milyen változásokkal járhat. Ha engedjük,
hogy a technika biztosítsa a szerzõi jog szabályainak betartását, akkor azt
többé már nem az egyensúly elve határozza meg. A szerzõi jog felügye-
lete pusztán a jogtulajdonosok választásától függ. Ez bizonyos esetekben
veszélytelen, máskor viszont a katasztrófához vezetõ legbiztosabb út.
SZERKEZET ÉS JOG: ERÕ
A szabályozatlan felhasználási módok eltûnése már önmagában is jelen-
tõs, de egy másik fontos változás, amelyet az Internet idézett elõ, még
jobban felnagyítja a jelentõségét. Ez utóbbi nem a szerzõi jogi szabályo-
zást érinti, hanem azt, hogy miként szereznek neki érvényt.
A digitális technika elõtti világban általában a törvény szabályozta, hogy
kire és milyen formában vonatkozik a szerzõi jogi törvény. A törvény itt
a bíróságokat, vagyis a bírákat jelenti: a végállomás egyetlen, a jogban
jártas és az egyensúlyra törekvés hagyományát követõ ember volt; õ
mondta meg, hogy korlátozza-e a törvény az egyén szabadságát, és ha
igen, hogyan.
Van egy híres történet a Marx testvérek és a Warner Brothers filmstúdió
közötti csatáról. A Marx testvérek szerették volna elkészíteni a Casablan-
ca címû film paródiáját, a Warner azonban nem engedte: fenyegetõ leve-
let írtak a testvéreknek, amelyben figyelmeztették õket, hogy ha megva-
lósítják a tervüket, annak komoly jogi következményei lesznek19.
126
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Ez arra késztette a Marx testvéreket, hogy hasonló stílusban válaszoljanak.
Figyelmeztették a stúdiót, hogy az õ nevükben (angolul Marx Brothers)
„sokkal korábban szerepelt a brothers szó, mint a stúdióéban20”, ezért
a szó a Marx testvérek tulajdona, és ha a Warner Brothers ragaszkodik ah-
hoz, hogy õ rendelkezik a Casablancával, akkor a Marx testvérek is ra-
gaszkodni fognak a brothers szó feletti felügyelethez.
Ez persze képtelen és üres fenyegetés volt; mindkét fél tudta, hogy soha
egyetlen bíróság sem adna helyt egy ilyen nevetséges keresetnek. A szél-
sõséges követelésüknek nem volt köze ahhoz a szabadsághoz, amelyet
mindenki (köztük a Warner Brothers is) élvezett.
Az Interneten azonban senki nem parancsol megálljt az ostoba szabá-
lyoknak, mert ott (egyre növekvõ mértékben) gépek és nem emberek
szereznek érvényt azoknak: a szerzõi jogi törvénynek a – jogtulajdono-
sok értelmezése szerinti – szabályai egyre inkább beépülnek a jogvédett
tartalmakat szolgáltató technikába. Nem a törvény, hanem a kódok ural-
kodnak, a kódokkal történõ szabályozással pedig az a gond, hogy a kód-
nak – a törvénytõl eltérõen – nincs szégyenérzete. A kódok nem lenné-
nek vevõk a Marx testvérek humorára – ennek a következményei pedig
egyáltalán nem viccesek.
Vegyük példának az Adobe eBook Readerem történetét.
Az e-book elektronikus formában olvasható könyv, az Adobe eBook vi-
szont az Adobe által készített program, amelynek segítségével a kiadók
elektronikus könyveket forgalmazhatnak. A program szolgáltatja a szük-
séges technikát, a kiadók pedig ezt a technikát használva juttatják el
a könyveket az olvasóknak.
A következõ oldalon lévõ képen az Adobe eBook Reader egy régebbi
változata látható.
Mint láthatjuk, van néhány könyvem az elektronikus könyveket tároló
mappában. Ezek egy része közkincsnek számít – ilyen például
a Middlemarch –, a másik része azonban nem; saját könyvem, a The
Future of Ideas például még nem köztulajdon.
127
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Vegyük elsõként a Middlemarch címû könyvet. Ha a Middlemarch elekt-
ronikus változatának a birtokomban lévõ példányára kattintunk, megte-
kinthetjük a díszes borítót, és alul egy Permissions (Engedélyek) feliratú
gombot láthatunk.
Ha a gombra kattintunk, megjelenik azoknak az engedélyeknek a listája,
amelyeket a kiadó a könyvhöz nyújt.
128
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
A Middlemarch kiadója a könyv használatához a következõ engedélyek-
kel ruházza fel Önt:
Másolás
10 naponként 10 kijelölt szövegrészt másolhat a vágólapra.
Az elmúlt 10 napban 0 kijelölt szövegrészt másolt a vágólapra.
Nyomtatás
10 naponként 10 oldalt nyomtathat ki.
Az elmúlt 10 napban 0 oldalt nyomtatott ki.
Felolvasás
A könyv meghallgatásához használhatja a Read Aloud gombot.
Az eBook Reader program szerint jogom van tíznaponta a számítógép
vágólapjára másolni tíz általam kijelölt szövegrészt. (Eleddig semmilyen
szöveget nem másoltam ki a vágólapra.) Ezenkívül jogom van tíznapon-
ta kinyomtatni tíz oldalt a könyvbõl. Végezetül jogom van a Read Aloud
(Felolvasás) gomb használatára, hogy a számítógép által felolvasva hall-
gassam meg a Middlemarch címû könyvet.
Íme egy másik (a fordítást is belértve) köztulajdonban lévõ könyv elekt-
ronikus változata: Arisztotelész Politika címû mûve.
129
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Az engedélyek szerint nincs jogom sem kinyomtatni, sem a vágólapra má-
solni semmilyen részletet. Szerencsére a Read Aloud gomb használható,
így felolvastathatom a könyvet a számítógéppel.
Az Arisztotelész: Politika címû könyv kiadója a könyv használatához
a következõ engedélyekkel ruházza fel Önt:
Másolás
Semmilyen kijelölt szöveget nem másolhat a vágólapra.
Nyomtatás
Nem nyomtathat ki semmilyen szöveget.
Felolvasás
A könyv meghallgatásához használhatja a Read Aloud gombot.
Végül (ami a legkínosabb) íme a legutóbbi könyvem, a The Future of
Ideas eredeti e-book változatához tartozó engedélyek:
130
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
A The Future of Ideas kiadója a könyv használatához a következõ enge-
délyekkel ruházza fel Önt:
Másolás
Semmilyen kijelölt szöveget nem másolhat a vágólapra.
Nyomtatás
Nem nyomtathat ki semmilyen szöveget.
Felolvasás
Nem használhatja a Read Aloud gombot a könyv meghallgatásához.
Se másolás, se nyomtatás, de még csak fel se lehet olvastatni a könyvet!
Az Adobe eBook Reader „engedélyeknek” hívja ezeket a korlátozásokat
– mintha a kiadónak bármilyen beleszólása lenne, hogy miként használ-
ja az olvasó a mûveket. A védett mûvek esetében a jogtulajdonosnak bi-
zonyosan van beleszólása – a szerzõi jogi törvény által megszabott mér-
tékig –, de a védelmet nem élvezõ mûvekhez nem kapcsolódik ilyen
jog21. Amikor a Middlemarch azt közli velem, hogy csak tíz kijelölt szö-
vegrészt tudok tíznaponta a memóriába másolni, abból kiderül, hogy az
eBook Reader lehetõvé tette a könyvkiadó számára, hogy ellenõrizze,
hogyan használom a könyvet a saját számítógépemen, jóval túllépve
a törvény szabta kereteken.
Az ellenõrzést a kód végzi – azaz az a technika, amelyben az elektronikus
könyv „él”. Bár a könyv engedélyekrõl beszél, ezek nem olyan „engedé-
lyek”, mint amilyenekhez szoktunk. Amikor egy tizenéves „engedélyt” kér,
hogy kimaradjon éjfélig, tudja (hacsak nem õ Hamupipõke), hogy marad-
hat hajnali kettõig is, de ha rájönnek, büntetést kap. Amikor azonban az
Adobe eBook Reader azt mondja, hogy tíz szövegrészt másolhatok be
a számítógép memóriájába, az azt jelenti, hogy miután a tíz másolást elvé-
geztem, a számítógép többet nem lesz hajlandó végrehajtani a mûveletet.
Ugyanez a helyzet a nyomtatásra vonatkozó korlátozásokkal és a Read
Aloud gomb használatával is: tíz oldal után az eBook Reader nem nyomtat
többet, a könyv pedig nem olvastatható fel a programmal hangosan. A ki-
adó nem perel be, ha mégis megnyomjuk a Read Aloud gombot, csak
a számítógép egyszerûen nem kezdi el a felolvasást.
Ezek nem engedélyek, hanem korlátozások. Képzeljünk el egy olyan vi-
lágot, ahol a Marx testvérek olyan szövegszerkesztõ programot árulnak,
amely, ha megpróbálnánk beírni a Warner Brothers nevet, törölné belõle
a Brothers szót.
131
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ez a szerzõi jogi törvény jövõje: nem annyira szerzõi jogi törvény, mint
inkább szerzõi jogi kód. A mûvekhez való hozzáférést nem bíróságok ál-
tal jóváhagyott, hanem programozók által bekódolt szabályok irányítják
majd, és míg a törvénybe beépített szabályozókat bírók tartják kordában,
a technikába beépítetteknek nincs ilyen felügyelete.
Miért fontos ez? A technikába beépített szabályozókat mindig meg lehet
kerülni, vagy nem? Régebben is árultak másolásvédelemmel ellátott
programokat, de a védelmet egyszerû volt feltörni: nem lehet ugyanilyen
egyszerûen elbánni ezekkel a béklyókkal?
Még csak a felszínt kapargatjuk, de térjünk vissza az Adobe eBook
Reader programhoz.
Nem sokkal az Adobe eBook Reader kiadása után olyasmi történt, ami-
tõl nem is retteghetett volna jobban az Adobe ügyfélszolgálata. A cég
webhelyérõl ingyen letölthetõ könyvek közt szerepelt az Alice
Csodaországban angol eredetije is. Ez a csodálatos könyv köztulajdon-
ban van, mégis, amikor a könyvhöz tartozó Engedélyek gombra kattin-
tottunk, a következõ eredményt kaptuk:
Másolás
Ebbõl a könyvbõl semmilyen kijelölt szövegrész nem másolható
a vágólapra.
Nyomtatás
Ebbõl a könyvbõl semmit nem szabad kinyomtatni.
132
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Kölcsönzés
Ezt a könyvet nem szabad kölcsönadni.
Ajándékozás
Ezt a könyvet nem szabad átadni senkinek.
Felolvasás
Ez a könyv nem olvasható fel hangosan.
Volt hát egy köztulajdonban lévõ gyermekkönyv, amelyet nem volt sza-
bad másolni, kölcsönadni, elajándékozni, és mint az „engedélyek” közt
olvasható, hangosan felolvasni sem!
Az ügyfélszolgálat rémálma az utolsó engedély miatt vált valóra. A szö-
veg ugyanis nem úgy szól, hogy nem szabad a Read Aloud gombot hasz-
nálni, hanem úgy, hogy nincs engedélyünk a szöveg felolvasására.
Emiatt az emberek azt gondolták, hogy az Adobe korlátozza a szülõknek
azt a jogát, hogy felolvassák a könyvet a gyerekeiknek, ami enyhén
szólva abszurdnak tûnt.
Az Adobe gyorsan válaszolt, mondván, hogy nevetséges azt gondolni,
hogy azt a jogot próbálta korlátozni, hogy bárki is felolvashassa a köny-
vet; természetesen csak a Read Aloud gomb használatát szerette volna
szabályozni. Ám amire nem adtak választ: vajon az Adobe beleegyezik-e
abba, hogy a vásárló valamilyen programot használjon az eBook Reader-
be beépített korlátozások megkerülésére? Ha egy cég (legyen a neve
mondjuk Elcomsoft) kifejleszt egy programot, ami kikapcsolja az Adobe
eBook Reader programba beépített és a technika által biztosított védel-
met, hogy mondjuk egy vak ember fel tudja olvastatni a számítógéppel
a könyvet, az Adobe egyetért azzal, hogy az eBook Reader ilyen felhasz-
nálása szabad felhasználásnak minõsül? Az Adobe ezekre a kérdésekre
nem adott választ, mert – bármilyen képtelenségnek tûnhet is – a válasz
az lenne: nem.
Nem hibáztatom az Adobe-t. Az Adobe az egyik legújítóbb szellemû
cég, amely igyekszik egyensúlyt teremteni a szabad hozzáférés és az
újító cégek anyagi érdekei között. Az Adobe technikája azonban lehe-
tõvé teszi az ellenõrzést, és az Adobe-nek érdeke is fûzõdik ahhoz,
hogy védje ezt a képességet. Érdekeik érthetõek, mégis gyakran lehe-
tetlen helyzetekhez vezetnek.
Elmondom az egyik kedvenc, különösen képtelen helyzetet bemutató
történetemet, amelynek ugyanez a tanulsága. A Sony Aibo nevû robot-
133
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
kutyájáról lesz szó, amely képes trükköket megtanulni, összekucorodni,
és követi a gazdáját mindenfelé a lakásban. Csak villanyárammal táplál-
kozik, így nem csinál nagy rendetlenséget (legalábbis a lakásban).
Az Aibo drága és népszerû. A világ különbözõ részein Aibo-rajongói klu-
bok alakulnak, ahol a kedvencükrõl beszélgetnek. Az egyik rajongó
létrehozott egy webhelyet is, hogy ott cserélhessenek egymással infor-
mációkat az Aibo kutyákról. Bejegyeztette az aibopet.com (illetve az
ugyanarra a webhelyre mutató aibohack.com) címet, és a webhelyen tá-
jékoztatta rajongótársait, hogyan lehet az Aibo kutyákat a Sony által be-
programozottakon kívül újabb trükkökre is megtanítani.
A „tanítás” szónak itt sajátos értelme van. Az Aibo ugyanis csak egy okos
számítógép, egy számítógépet pedig úgy lehet megtanítani valaminek az
elvégzésre, ha másképpen programozzuk. Ha azt mondjuk, hogy az
aibopet.com arról adott tájékoztatást, hogy miként lehet megtanítani új
trükkökre a kutyát, az ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy az
aibopet.com azt mutatta meg az Aibo kutyák gazdáinak, hogy miként le-
het „meghekkelni” (angolul hack, innen jön az aibohack.com cím) a ku-
tya programját, hogy képes legyen új trükkök végrehajtására.
Azok számára, akik nem programozók, illetve nem ismernek programo-
zókat, a hack szó különösen barátságtalanul cseng. (Az amerikai horror-
filmeken szocializálódott nem programozóknak a „hacker” akár még azt
is jelentheti, hogy „baltás gyilkos”.) De a programozóknak vagy – ahogy
én nevezem õket – a kódíróknak a „hack” sokkal pozitívabb jelentésû
szó: az õ nyelvükben ugyanis olyan kódot jelent, amely képessé teszi
a programot egy olyan mûvelet elvégzésére, amilyenre eredetileg nem
volt képes, vagy készítõi nem akarták, hogy képes legyen rá. Ha új
nyomtatót veszünk egy régi számítógéphez, megeshet, hogy a régi szá-
mítógép nem tudja használni (más szóval „meghajtani”) az új nyomtatót.
Ha ilyet tapasztalunk, késõbb örülni fogunk, ha találunk az Interneten
egy a program módosításával megírt illesztõprogramot, amely képessé
teszi a számítógépet a nemrég vásárolt nyomtató használatára.
Az ilyen programozói „barkácsolás” lehet könnyû és hihetetlenül nehéz
is. A hackerek mint közösség szeretik egyre nehezebb feladatokkal pró-
bára tenni mind magukat, mind társaikat. Ha valakinek tehetsége van
a dologhoz, az tiszteletet ébreszt. Ha pedig ahhoz is megvan a tehetsége,
hogy az erkölcsi normákat betartva törjön fel programokat, meg is ér-
demli a tiszteletet.
134
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Az említett Aibo-rajongó mindkettõrõl tanúbizonyságot tett, amikor fel-
törte a programot, és felajánlotta az egész világnak azt a kódrészletet,
amely képessé tette Aibót arra, hogy jazz-zenére táncoljon. A kutyát gyá-
rilag nem programozták be erre – a módosítás ügyesebb teremtménnyé
változtatta a kutyát, mint amilyennek a Sony megépítette.
Ezt a történetet sok helyen elmondtam, az Amerikai Egyesült Államok-
ban és külföldön is. Egyszer a hallgatóság egyik tagja meglepõdve meg-
kérdezte, hogy szabad-e az Amerikai Egyesült Államokban egy kutyának
jazz-zenére táncolnia. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az amerikai
vidékrõl szóló történetek még mindig élénken élnek az emberek fejében
a világ egyes részein. Tisztázzunk tehát valamit, mielõtt folytatnánk: (ma
már) sehol nem számít bûnnek jazz-zenére táncolni. Az sem bûn, ha egy
kutyát tanítunk meg jazzt táncolni, és annak sem volna szabad bûnnek
lennie (bár ezen a téren még nincs sok tapasztalatunk), ha egy robotku-
tyát tanítunk meg erre. Jazz-zenére táncolni teljesen törvényes. Az ember
ugyanazt gondolja, amit az aibopet.com tulajdonosa gondolt: mi gond
lehet abból, ha megtanítunk táncolni egy robotkutyát?
Most kicsit tegyük félre a kutyát. A Princeton egyetem egyik tudósának,
Ed Feltennek az egyik tanulmányáról lesz szó, amelyet egy konferenciá-
ra készített. Felten jól ismert, nagy tiszteletnek örvendõ akadémikus. Õt
kérte fel a kormány a Microsoft elleni perben, hogy vizsgálja meg, mi
igaz a Microsoft állításaiból, azaz mit lehet és mit nem lehet megtenni
a Microsoft által írt kóddal. Ebben a perben Felten megmutatta mind ra-
gyogó szellemét, mind rátermettségét. A Microsoft ügyvédei kemény kér-
déseket tettek fel neki, de Ed Felten állta a sarat. Nem az a fajta, akit meg
lehet félemlíteni, hogy csöndben maradjon, amikor olyan ügyrõl van szó,
amelyhez nagyon jól ért.
De Felten bátorságát 2001 áprilisában tették igazán próbára22. Õ és kollé-
gáinak egy csoportja dolgozott azon a tanulmányon, amelyet a konferen-
ciára szántak. Céljuk az volt, hogy ismertessék annak a titkosítási rend-
szernek a gyenge pontjait, amelyet a Secure Digital Music Initiative
(Biztonságos Digitális Zenei Kezdeményezés, SDMI) fejlesztett ki a zene-
terjesztés ellenõrzésére.
Az SDMI szövetség célja egy olyan technika létrehozása volt, amely ké-
pessé teszi a tartalomtulajdonosokat arra, hogy a birtokukban levõ tartal-
mak felett nagyobb felügyeletet gyakoroljanak, mint amit az Internet ere-
detileg lehetõvé tesz. Az SDMI a titkosítás használatától remélte, hogy
135
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
sikerül kidolgozni egy olyan szabványt, amely lehetõséget ad a tartalom-
tulajdonosoknak arra, hogy megmondják, hogy „ez a zene nem másol-
ható”, és a számítógép tiszteletben is tartsa ezt az utasítást. A technikát
egy „megbízható felügyeleti rendszer” részének szánták, amelynek az lett
volna a célja, hogy a tartalomtulajdonosok jobban megbízzanak az
Internetben, mint rendszerben.
Amikor az SDMI úgy gondolta, hogy a technika nagyjából készen áll
a szabványosításra, versenyt írtak ki. A versenyzõk egy SDMI-titkosítású
anyag kódját kapták meg, amelyet meg kellett próbálniuk feltörni, és si-
ker esetén jelenteniük kellett a tapasztalt problémákat a konzorciumnak.
Felten és társai hamar rájöttek a titkosítási rendszer nyitjára. Felismerték,
hogy a rendszer gyengeségét egy más titkosítási rendszerekben is fellel-
hetõ típushiba adja, és úgy gondolták, érdemes rámutatni erre azoknak,
akik a titkosítást tanulmányozzák.
Nézzük meg, mit is csinált pontosan Felten. Ne feledjük, hogy még min-
dig az Amerikai Egyesült Államokban vagyunk. Elvünk a szólásszabad-
ság. Ezt az elvet nemcsak azért valljuk, mert benne van a törvényben, ha-
nem azért is, mert tényleg nagyszerû. A szólásszabadság erõsen védett
hagyománya bírálatra bátorít, a bírálatok pedig segítenek jobbá tenni azt,
amit bírálunk – legyen az rendszer, személy vagy eszme.
Felten és kollégái nem tettek mást, csak nyilvánosságra hozták egy tech-
nika gyenge pontjait. Nem terjesztettek ingyen zenét, és nem õk hozták
létre ezt a technikát, de még csak nem is alkalmazták. Tudományos érte-
kezést készítettek, ami a legtöbb ember számára érthetetlen, de világo-
san megmutatta az SDMI rendszerének gyengéit, és azt, hogy az SDMI
miért nem tudja azt sikerre vinni (ami azóta be is bizonyosodott).
Ami a két példát, az aibopet.com-ot és Feltent összeköti, nem más, mint
az utólag hozzájuk érkezett levelek. Az aibopet.com a Sonytól kapott egy
levelet az aibopet.com webhelyen közzétett módosítással kapcsolatban.
Bár a jazz-zenére táncoló kutya teljesen törvényes, a Sony ezt írta:
Az Ön webhelyén olyan információk találhatók, amelyek segítsé-
gével megkerülhetõ az AIBO termék másolásvédelmi protokollja,
és ez a Digital Millennium Copyright Act szerzõi jog kijátszása el-
leni rendelkezéseinek megsértését jelenti.
136
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Egy tudományos értekezés, amely egy titkosítási rendszer gyengeségeit
ismerteti, szintén teljesen törvényesnek számít, ennek ellenére Felten
is kapott egy levelet az RIAA egyik ügyvédjétõl, amely többek közt ezt
tartalmazta:
Bármely olyan információ nyilvánosságra hozatala, amelyhez
a Public Challenge (Nyilvános kihívás) programban való részvétel
során jutottak hozzá, kívül esik a Szerzõdés által megengedett te-
vékenységek körén, és emiatt Ön és kutatócsoportja a Digital Mil-
lennium Copyright Act (DMCA) értelmében felelõsségre vonható.
Mindkét esetben ezt a furcsán orwelli hangzású jogszabályt hozták fel az
információterjesztés szabályozásának eszközeként. A Digital Millennium
Copyright Act (ezredfordulós, digitális formátumú anyagokra vonatkozó
szerzõi jogi törvény) bûncselekménnyé változtatta az ilyen fajta informá-
cióterjesztést.
A DMCA elfogadása a szerzõi jogok tulajdonosainak a kibertértõl való el-
sõ félelmeire adott válasz volt. Attól féltek, hogy a szerzõi jog által bizto-
sított ellenõrzésüknek vége, és válaszul olyan új, a szerzõi jogokat védõ,
a védett anyagok másolását és terjesztését szabályozó technikákat keres-
tek, amelyek kárpótolhatják õket – kódokat, amelyek módosítják az
Internet eredeti kódjait, hogy a védelemnek legalább egy részét visszaál-
lítsák a jogtulajdonosok számára.
A DMCA olyan törvény, amelyet arra szántak, hogy támogassa a mûvek
szerzõi jogi védelmére tervezett kódot; mondhatni olyan jogi kód, ame-
lyet azon szoftverkód támpillérének szántak, amely maga is a szerzõi jogi
törvény „kódját” volt hivatott támogatni.
De a DMCA célja nem az volt, hogy csupán a szerzõi jogi törvény által
biztosított mértékig védje az alkotásokat. Az általa nyújtott védelem nem
állt meg ennél a határnál: a DMCA szabályozta azokat az eszközöket is,
amelyeket arra találtak ki, hogy kijátsszák velük a szerzõi jogvédelmet.
Úgy alkották meg, hogy üldözze ezeket az eszközöket, akár megsértette
a szerzõi jogot az alkotásnak az említett kijátszással lehetõvé vált felhasz-
nálása, akár nem.
Az aibopet.com és Felten ügye jól szemlélteti ezt. Az Aibót feltörõ prog-
ramozó kijátszotta a szerzõi jogvédelmi rendszert, hogy képessé tegye
a kutyát arra, hogy jazz-zenére táncoljon. Ez az új képességekkel való fel-
137
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ruházás kétségkívül védett alkotás felhasználása révén történt. Mivel
azonban az aibopet.com webhely nem nyereségérdekelt, és a felhaszná-
lási mód sem tette lehetõvé a szerzõi jog további megsértését, kétség sem
férhet hozzá, hogy a webhelyre feltett hack a Sony jogvédett alkotásának
szabad felhasználása volt. A DMCA értelmében azonban a szabad fel-
használás nem mentség. Nem az számít, hogy a védett mû felhasználása
sértette-e a szerzõi jogot, hanem az, hogy kijátszottak-e valamilyen szer-
zõi jogvédelmi rendszert.
A Feltennek címzett fenyegetés kicsit visszafogottabban ugyan, de
ugyanezzel érvelt. Azzal, hogy nyilvánosságra hozta, hogy miként lehet
kijátszani egy szerzõi jogvédelmi rendszert, a RIAA ügyvédje szerint
Felten saját maga terjesztett egy olyan technikát, amely alkalmas a szer-
zõi jogok kijátszására. Így hát – bár õ maga nem sértette meg senkinek
a szerzõi jogait – az általa készített tanulmány lehetõséget adott mások-
nak arra, hogy megtegyék ezt.
Ennek az okoskodásnak a groteszkségét Paul Conrad egy 1981-es rajzán
csíphetjük fülön. Abban az idõben Kalifornia egyik bírósága kimondta,
hogy a videómagnókat be lehet tiltani, mert ez a technika sérti a szerzõi
jogokat: lehetõvé teszi ugyanis, hogy a vásárlók a jogtulajdonos engedé-
lye nélkül másolják le a filmeket. Kétségtelen viszont, hogy a technikát fel
lehetett használni törvényesen is: Fred Rogers, más néven „Mr. Rogers”
például tanúvallomásában kijelentette, hogy azt szeretné, ha bárki kedve
szerint másolná a Mr. Rogers’ Neighborhood (Mr. Rogers szomszédai) cí-
mû televíziós mûsorát.
Egyes közszolgálati és kereskedelmi csatornák olyan idõpontra tet-
ték a Neighborhood-ot, amikor a gyerekek már nem láthatják. Azt
hiszem, nagy szolgálat a családoknak, hogy felvehetik ezeket
a mûsorokat, és alkalmas idõben lejátszhatják a gyerekeknek. Min-
dig úgy éreztem, hogy az új technika eljövetelével, amely lehetõvé
teszi a Neighborhood címû mûsor felvételét – és most azért
a Neighborhood-ról beszélek, mivel ez a saját mûsorom –, a csalá-
dok jobban oszthatják be a televíziómûsorok nézésére szánt idejü-
ket. Õszintén megmondom, ellenzem azt, hogy mások szabják
meg az emberek napi programját. A televíziózásban is mindig az
volt az álláspontom, hogy „minden ember egyéniség,, aki képes
egészséges döntéseket hozni.” Lehet, hogy túl hosszúra nyújtottam
ezt, de úgy érzem, hogy bármi, ami képessé teszi az embereket ar-
ra, hogy jobban be tudják osztani a saját idejüket, egészséges mó-
don, az hasznos23.
138
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Annak ellenére, hogy voltak törvényes felhasználási módok is – mert vol-
tak persze törvénytelenek is –, a bíróság úgy határozott, hogy a videó-
magnókat gyártó cégek a felelõsek az ügyben.
Ennek hatására rajzolta Conrad az alábbi rajzot, amelyet alkalmazhatunk
a DMCA-ra is.
Ezt a képet egyetlen érvem sem tudja felülmúlni, de hadd próbáljak meg
legalább a közelébe kerülni. A DMCA kijátszásellenes rendelkezései
a szerzõi jogokat kijátszó technikákat célozzák meg, de ezek különbözõ
célokra használhatók: lehetõvé teszik a védett alkotásokkal való ipari
méretû kalózkodást (rosszhiszemû felhasználás), de az alkotások szabad
felhasználását is (ami viszont hasznos cél).
Videómagnó
Melyik tárgy esetében hozott a bíróság olyan ítéletet, hogy a gyártó és a kiskeres-
kedõ felelõs az eszköz felhasználásáért?
139
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Egy pisztollyal le lehet lõni egy rendõrt vagy egy gyereket is. A legtöb-
ben egyetértenek azzal, hogy ez rossz felhasználási módja a fegyvernek.
A pisztollyal azonban célba is lehet lõni vagy megvédeni magunkat a be-
törõk ellen, amire legalább néhányan biztosan azt mondanák, hogy ez
a felhasználási mód helyes. Ez is egy olyan technika, amelyet fel lehet
használni jó és rossz célokra egyaránt.
Conrad rajzának csattanóját az adja, hogy olyan világban élünk, ahol
a fegyvertartás törvényes, annak ellenére, hogy milyen sérülést lehet
a fegyverekkel okozni, a videómagnók (és velük a szerzõi jogok kijátszá-
sára alkalmas technikák) birtoklása azonban törvénytelen. Gondoljunk
bele: a szerzõi jog kijátszásába még senki nem halt bele. Ennek ellenére
a törvény teljes mértékben tiltja a szerzõi jog kijátszására alkalmas tech-
nikák használatát, annak ellenére, hogy jó dolgokat is lehet velük tenni,
de engedélyezi a fegyvertartást, a nyilvánvaló és tragikus kimenetelû sé-
rülések ellenére, amelyeket a fegyverekkel okozni lehet.
Az Aibo és az RIAA példája azt szemlélteti, hogy a szerzõi jogok tulajdono-
sai felborítják azt az egyensúlyt, amelyet a szerzõi jogi törvény biztosít. Kó-
dok segítségével korlátozzák a szabad felhasználást, a DMCA segítségével
pedig büntetik azokat, akik megpróbálják megkerülni azokat a szabad
felhasználást gátló korlátozásokat, amelyeket a kódok révén emeltek.
A technika eszközzé válik, amelynek segítségével megszüntethetõ a szabad
felhasználás, a DMCA pedig a törvény erejével támogatja ezt.
Így válik a program kódja törvénnyé. A másolás- és hozzáférés-védelmi
technikákba beépített szabályozók szabályokká válnak, amelyeknek
a megsértése egyben törvénysértésnek is számít. Ily módon a kód kiter-
jeszti a törvényt – növeli annak hatókörét, még akkor is, ha a szabályo-
zás tárgya (az olyan tevékenységek, amelyek egyébként egyértelmûen
szabad felhasználásnak számítanának) messze kívül esik azon. A kód tör-
vénnyé válik, a kód kiterjeszti a törvényt, és ezáltal a kód kiterjeszti a jog-
tulajdonosok általi tényleges ellenõrzést is – legalábbis azok esetében,
akik ügyvédeket fizetnek azért, hogy olyan fenyegetõ leveleket írjanak,
amilyet Felten és az aibopet.com kapott.
A környezet és a törvény kölcsönhatása még egy módon növeli a szerzõi
jogi szabályozás erejét. Ez pedig azzal kapcsolatos, hogy mennyire egy-
szerûen lehet felderíteni a jogsértéseket. Ellentétben azzal, amit a kibertér
születésekor hangoztattak, miszerint az Interneten láthatatlanok vagyunk,
a változó technikának köszönhetõen egyre nagyobb a valószínûsége an-
140
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
nak, hogy rátalálnak arra, aki jogsértést követ el. Az Internet nem csak
a fájlcserélõk, hanem a szimatolók számára is nyitott, és az utóbbiak egy-
re jobb eredményeket érnek el azon felhasználók személyazonosságának
kinyomozásában, akik jogsértést követtek el.
Képzeljük el például, hogy egy Star Trek rajongói klub tagjai vagyunk.
Minden hónapban összegyûlünk különféle dolgokat csereberélni, és
esetleg eljátszunk a többi rajongóval közösen egy kitalált jelenetet, ami
a filmhez kapcsolódik. Valaki játssza Spockot, valaki más Kirk kapitányt.
A karakterek kiindulhatnak a film egy jelenetébõl, aztán valahogy más-
hogy folytatják a történetet24.
Az Internet megjelenése elõtt ezt semmi nem szabályozta. Nem számí-
tott, mi történt a klubban, soha nem foglalkozott vele a szerzõi jogi rend-
õrség. A klubban úgy alakítottuk a kultúrát, ahogy akartunk. Építhettünk
rá tetszés szerint, nem kellett félnünk a törvénytõl.
Ha azonban átvinnénk a klubot az Internetre, és lehetõvé tennénk bárki
számára, hogy szabadon csatlakozzon, teljesen más lenne a helyzet.
Az Interneten a kereskedelmi védjegyek és a szerzõi jogok megsértésére
vadászó robotok gyorsan rábukkannának a webhelyünkre. Ha felrak-
nánk a webhelyre egy rajongói történetet, a sorozat felhasznált részének
tulajdonjogától függõen lehet, hogy ügyvédi fenyegetésnek tennénk ki
magunkat, és az ilyesmi figyelmen kívül hagyása tényleg nagyon sokba
kerülhet. A szerzõi jogi törvény rendkívül hatékony. A büntetések szigo-
rúak, az eljárás gyors.
A törvény tényleges erejében bekövetkezett ezen változást az idézte elõ,
hogy könnyebbé vált érvényt szerezni a törvénynek, és a változás felbo-
rította a törvény által fenntartott egyensúlyt. Olyan, mintha az autónk
minden pillanatban jelezné a hatóságnak, hogy milyen sebességgel haj-
tunk. Ettõl már csak egy lépésre van az, hogy ezen jelzések alapján küld-
je ki az állam a bírságoló csekket – és tulajdonképpen ez az, ami most
történik.
PIAC: KÖZPONTOSÍTÁS
Tehát a szerzõi jogi védelem idõtartama drámai mértékben megnõtt – az
elmúlt harminc évben a háromszorosára. Emellett a jog hatóköre is kibõ-
vült, mivel kezdetben csak a könyvkiadókra vonatkozott, ma pedig már
mondhatni mindenkire kiterjed, valamint nõtt a kiterjedése is, mivel min-
141
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
den végrehajtott mûvelettel egy másolat jön létre, így vélelmezetten min-
den mûvelet a szabályozott tartományba esik. Ahogy a fejlesztõk egyre
jobb technikai megoldásokat találnak a tartalom felügyeletére, a szerzõi
jognak pedig egyre inkább a technika segítségével szereznek érvényt,
a szerzõi jog ereje is megváltozik. A szabálytalan felhasználást könnyebb
megtalálni, és könnyebb ellenõrizni. Az alkotási folyamatnak ez a szabá-
lyozása, amely az alkotások piacának csak egy parányi részére vonatko-
zó szabályozással kezdõdött, egyértelmûen az alkotótevékenység létezõ
legfontosabb szabályozójává vált. Ez az újításokra és az alkotótevékeny-
ségre vonatkozó állami szabályozás hatókörének nagymértékû kibõvü-
lése. Azok, akik a szerzõi jogi törvény megszületésénél bábáskodtak, ma
már rá sem ismernének.
Nézetem szerint azonban mindez nem számítana valami sokat, ha nem
lenne még egy változás, amelyet szintén figyelembe kell vennünk. Bizo-
nyos értelemben ez lesz a legismerõsebb, bár a jelentõségét kevesen ér-
tik igazán, pedig pontosan emiatt kell aggódnunk a fentebb leírt többi
változás miatt is.
Nem másról van szó, mint a média központosításában és ágazatainak az
egyesítésében beállt változásról. Az elmúlt húsz évben a média birtoklá-
sának természete gyökeres változáson ment át, és ezt a médiára vonat-
kozó jogszabályok változása okozta. Mielõtt ez a változás bekövetkezett
volna, a média egyes ágai egymástól független vállalatok kezében vol-
tak. Manapság mindinkább az a jellemzõ, hogy néhány cég uralja a pia-
cot: a legtöbben azt jósolják, hogy az FCC által 2003 júniusában bejelen-
tett változások után néhány éven belül olyan világban fogunk élni, ahol
a média több mint 85 százalékát mindössze három cég fogja felügyelni.
A változás két területen figyelhetõ meg: az egyik a központosítás ható-
köre, a másik annak természete.
A hatókörben bekövetkezett változásokat egyszerûbb ismertetni. Mint
John McCain szenátor az FCC médiatulajdonlásról szóló beszámolójában
nyilvánosságra hozott adatokat összefoglalva megjegyezte, „médiaforrá-
saink 85 százalékát öt cég felügyeli25”. Az Amerikai Egyesült Államok ze-
nei piacának 84,8 százalékát öt nagy hanglemezkiadó, a Universal Music
Group, a BMG, a Sony Music Entertainment, a Warner Music Group és az
EMI ellenõrzi26. Az „országban a kábeltévé-elõfizetõk 74 százaléka az öt
legnagyobb kábeltévé-társaságtól kapja a tévémûsorokat27”.
142
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
A rádió története még ennél is szomorúbb. A szabályozások feloldása
elõtt az ország legnagyobb rádiós mûsorszóró konglomerátumának het-
venötnél kevesebb rádióállomás volt a birtokában. Ma van olyan cég,
amelynek több mint 1200 rádióállomása van. Az egyesítés idõszakában
a rádióállomás-tulajdonosok száma 34 százalékkal csökkent. Napjaink-
ban a legtöbb helyen a két legnagyobb mûsorszóró céghez folyik be a rá-
diós piaci bevételek 74 százaléka. Összességében mindössze négy cég
zsebeli be az ország rádiós hirdetési bevételeinek 90 százalékát.
Az újságok tulajdonosi szerkezete is egyre nagyobb központosulást mu-
tat. Ma az Amerikai Egyesült Államokban hatszázzal kevesebb napilap je-
lenik meg, mint nyolc évvel ezelõtt, és tíz cég tartja a kezében az orszá-
gos lapterjesztés felét. Az Amerikai Egyesült Államokban húsz nagyobb
újságkiadó cég van. A filmbevételek 99 százaléka a tíz legnagyobb film-
stúdióhoz folyik be. A tíz legnagyobb kábeltévé-társaság számláján jelent-
kezik az ország összes kábeltévés bevételének 85 százaléka. Ez a piac na-
gyon messze van már attól a szabad sajtótól, amelyet alkotmányunk
megszövegezõi meg szerettek volna védeni. Igaz, nagyon jól védett piac
– önmagát védi.
A méretbeli központosítás önmagában csak egy tényezõ. A bosszantóbb
változás a központosítás természetében következett be. Amint James
Fallows írja egy nemrégiben megjelent cikkében Rupert Murdoch sajtó-
mágnásról:
Murdoch cégei pillanatnyilag példátlanul egyesített termelési
rendszert alkotnak. Õk szállítják az anyagot a Fox által gyártott fil-
mekhez... a Fox tévémûsoraihoz... a Fox által felügyelt sportköz-
vetítésekhez, illetve újságokhoz és könyvekhez; õk adják el az
anyagokat a nyilvánosságnak és a hirdetõknek – újságokban, az
országos tévécsatornákon és a kábeltévé-csatornákon –; és õk
mûködtetik azt a fizikai elosztórendszert is, amelyen át a termék
eljut a fogyasztókhoz. Jelenleg Murdoch mûholdas rendszere ter-
jeszti a News Corp. anyagait Európában és Ázsiában. Ha Murdoch
lesz a DirecTV legnagyobb részesedést birtokló egyszemélyi tulaj-
donosa, a rendszer ugyanezt a szerepet fogja betölteni az Ameri-
kai Egyesült Államokban28.
A Murdoch-i minta a korszerû média példája. Nemcsak hogy nagy cégek
birtokában van számos rádióállomás, de néhány cég a média annyi ágát
tartja a birtokában, amennyit csak lehet. A következõ ábra jobban szem-
lélteti ezt, mint ezer szó:
143
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Forrás: Atlantic Monthly, 2003. szeptember
1. Viacom Little Rockban, Jacksonville-ben és Harrisburgben (a WMA-val ri-
valizálva).
TV-állomások
Több mint 1200 rádióállomás
34 TV-állomás, duopóliumok: Philadelphia, Boston, Dallas, Detroit,
– Mind az 50 államban és Washington D.C.-ben
Miami, Pittsburg; a legsikeresebb 20 TV-állomás közül 15-tel
– Több mint 110 millió hallgató
rendelkezik.
– Eléri a 18–49 évesek 54%-át
Rádióállomások
Rendezvénytámogatás
180 szünet nélkül adó rádióállomás: 41 városban, 1999-ban a 10
Vezetõ országos rádiócsatorna-szövetség több mint 100 mûsorral;
leghallgatottabb rádióállomás közül 6 volt a birtokában.
mûsorvezetõi közt van Limbaugh, Laura Slessinger, Rick Dees,
Országos TV-csatornák
Carson Daly; pénzeli a Clear Channel által szervezett koncerteket.
CBS Network, UPN Network, MTV, Nickelodeon, TV Land, CMT,
TNN, VH1, Showtime, Movie Channel, Sundance Channel, FLIK, 4. AOL/TVV
BET, Comedy Central Internet
Tartalomszolgáltatás AOL: a világ legnagyobb Internet-szolgáltatója, 37 millió felhaszná-
Paramount Pictures, MTV Films, Nickelodeon Films, lóval, Compuserve, Netscape
Contentville.com, The Free Press, MTV Books, Nickelodeon Books, Kábeltévé
Simon & Schuster, Famous Music Publishers, Pocket Books, Star Time Warner Cable, 10,8 millió kábeltévés háztartás
Trek Franchise, Scribner, Touchstone, Spelling Entertainment, Big Országos TV-csatornák
Ticket TV, Viacom Productions, Kingworld Productions HBO, CNN, W8 Network, Cinemax, TBS, TNT, Court TV, Cartoon
2. Disney Network, CNN Headline News, TW Sports
Tartalomelõállítás
TV- és rádióállomások
Mûhelyek: Warner Brothers Studios, Castle Rock Entertainment,
10 TV-állomás: New York, Los Angeles, Chicago, Philadelphia, San
HBO Productions, New Line Cinema and TV, Turner Productions
Francisco, Houston, Raleigh, Fresno, Flint, Toledo
Magazinok: Time, Life, Fortune, Sports Illustrated, Money, People,
53 rádióállomás, többek közt 6 Minneapolisban, 5 Chicagóban, 5
Entertainment Weekly, In Time, Southern Living, Popular Science,
Dallasban, 3 Washingtonban, 3 Detroitban és 3 Atlantában
Music
Országos TV-csatornák
Hanglemezkiadók: Atlantic, Rhino, Elektra, Warner Bros, London-
ABC Network, Disney Channel, ESPN, A&E, SoapNet, History
Sine, Tommy Boy, Columbia House, Time Life Music
Channel, Lifetime, EI
Könyvkiadók: Time Life, Book-of-the-Month Club, Little, Brown &
Tartalomelõállítás
Co., Bullfinch Press, Black Bay Books, Warner Books
Disney Pictures, Touchstone, Hollywood Pictures, Caravan,
Miramax, Buena Vista 5. News Corp.
Magazinok: Discover, Disney, ESPN, Talk, US Weekly TV-állomások
Könyvkiadók: Disney, Hyperion, Talk/Miramax 22 TV-állomás, köztük duopóliumok New Yorkban, Los Angelesben,
Napilapok: County Press (Minnesota), Oakland Press (Minnesota), Chicagóban, Dallasban, Washingtonban, Minneapolisban, Houston-
Narragansett Times, St. Louis Daily Record ban, Orlandóban és Phoenixben.
Zene: Buena Vista, Hollywood, Lyric Street Országos TV-csatornák
Sport: Anaheim Ducks and Angels Fox Broadcasting, Fox News Channel, Fox Kids, Fox Sports, Health
Internet: NFL.com, NASCAR.com, ABCNews.com Network, fX, National Geographic, TV Guide Channel, Fox Sports
3. Clear Channel Radio, Golf Channel
Tartalomelõállítás
Tartalomszolgáltatás
Napilapok és magazinok: NY Post, TV Guide, The Weekly Standard
A Clear Channel a világ legnagyobb eseményszervezõje, 2001-ben
Könyvkiadók: Harper Collins, Regan Books, Amistad Books, William
66 millió eladott jeggyel 26 000 eseményre. Az SFX több száz atlé-
Morrow & Co.
tát képvisel, köztük az alábbiakat: Jordan, Kobe, Clemens, Pedro.
Sport: LA Dodgers, LA Kings, LA Lakers, NY Knicks, NY Rangers
TV- és rádióállomások
Zene: Festival Records, Mushroom Records
36 TV-állomás 28 városban New York, Kalifornia, Washington, Ohio
Piacszervezés: News America Marketing
és Arkansas államban, duopólium Memphisben, Pensacole-ban,
144
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Számít ez a központosítás? Hatással van arra, hogy milyen alkotások ké-
szülnek, illetve mit terjesztenek – vagy csak hatékonyabb módja azok lét-
rehozásának és terjesztésének?
Magam is úgy véltem, hogy a központosítás nem számít. Azt hittem, csu-
pán egy hatékonyabb pénzügyi-gazdasági szerkezet, de miután alkotók
tömkelegét hallgattam meg, akik megpróbáltak meggyõzni az ellenkezõ-
jérõl, lassan megváltozott az álláspontom.
Íme egy jellemzõ történet, amely rávilágít a központosítás jelentõségére.
1969-ben Norman Lear elkészítette az All in the Family (A családban ma-
rad) címû sorozat bevezetõ részét, és bemutatta az ABC tévétársaságnak.
Nem tetszett nekik. Nem elég fogyasztható – mondták –, forgassa le újra.
Lear készített egy másik változatot, ami még szélsõségesebbre sikerült,
mint az elsõ. Nem értett meg minket – mondták az ABC-nél ingerülten
Learnek –, mi fogyaszthatóbbat kértünk, nem extrémebbet!
Lear nem próbált megfelelni az elvárásoknak, hanem egyszerûen fogta
a mûsort, és átvitte egy másik csatornához. Az ABC nem tudta megakadá-
lyozni az átigazolást, a CBS pedig örült a sorozatnak. A szerzõi jogokat Lear
birtokolta, így ezek biztosították a tévécsatornától való függetlenségét29.
A csatornának nem volt hatalma ezek felett a jogok felett, mert a törvény
nem engedte meg, hogy a tévécsatornák felügyeljék azokat az anyago-
kat, amelyeket leadnak. A törvény megkövetelte a tévécsatornák és
a mûsorkészítõk elkülönítését, és ez az elkülönítés garantálta Lear sza-
badságát. Hála ezeknek a szabályoknak, a fõmûsoridõben sugárzó tévé-
adók túlnyomó többsége – 75 százalékuk – még 1992-ben is „független”
volt ezektõl az országos tévécsatornáktól.
1994-ben az FCC törölte a függetlenséget megkövetelõ elõírásokat. Ez
után a változtatás után az országos tévék gyorsan felborították az egyen-
súlyt. 1985-ben még huszonöt független tévémûsor-készítõ stúdió volt az
országban, 2002-re ebbõl mindössze öt maradt. „1992-ben az országos
tévék számára készülõ új sorozatoknak csak 15 százalékát készítették az
általuk felügyelt cégek. Tavalyra ez a szám több mint ötszörösére nõtt,
a sorozatok 77 százalékát a tévécsatornák vállalatai készítették. „1992-
ben 16 új sorozat készült a konglomerátumok felügyeletétõl függetlenül,
tavaly mindössze egy30.” 2002-ben a fõmûsoridõben sugárzó tévéadók 75
százaléka már országos tévécsatornák kezében volt. Az 1992 és 2002 kö-
145
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
zötti tízéves idõszakban ezen tévéadók heti adásidejében az országos té-
vék által készített mûsorok ideje több mint 200%-kal nõtt, míg a függet-
len stúdiók által készítetteké 63%-kal csökkent31.
Ha a ma Norman Leare elõállna a saját All in the Family sorozatával, két
dolog közül választhatna: vagy megcsinálja a mûsort fogyaszthatóbbra,
vagy kirúgják: az országos tévécsatornák részére készített mûsorok anya-
ga egyre inkább ezeknek a tévécsatornáknak a tulajdonába kerül.
Miközben a csatornák száma drámai mértékben nõtt, a tulajdonosaik szá-
ma egyre csak csökken. Amint Barry Diller mondta Bill Moyersnek:
Ha olyan cégeink vannak, amelyek mindent maguk pénzelnek, ál-
lítanak elõ, és sugároznak, ami az ellenõrzött elosztórendszerü-
kön keresztülmegy, akkor elõbb-utóbb egyre kevesebbek hangja
fog hallatszani. Régebben több tucatnyi jól menõ független mû-
sorkészítõ cégünk volt, amelyek televíziós mûsorokat készítettek.
Most már maroknyi sincs32.
A beszûkülés kihat az elõállított mûsorokra is: a nagy és központosított
országos tévék mûsorai egyre inkább hasonlítanak egymásra. Egyre „biz-
tonságosabbak”, egyre sterilebbek. Hírmûsoraik anyagait egyre inkább
úgy alakítják, hogy azt az üzenetet közvetítsék, amit a tévécsatorna el
szeretne juttatni a nézõkhöz. Ez nem a kommunista párt, de belülrõl néz-
ve kicsit olyan, mintha az lenne. Senki nem tehet fel kérdéseket kocká-
zat nélkül – a következmény nem okvetlenül számûzetés Szibériába, de
mindenképpen büntetés. A független, bíráló, eltérõ nézeteket elfojtják:
ebben a környezetben nem él meg a demokrácia.
Maga a közgazdaságtan is kínál egy párhuzamot, amely megmagyarázza,
miért hat ki az egyesítés az alkotótevékenységre. Clay Christensen írt „a
feltaláló dilemmájáról”: arról, hogy a nagy hagyományos cégek számára
az az ésszerû, ha elutasítják az új, áttörést jelentõ technikákat, amelyek
alááshatnák az üzlet alapjait. Elemzése megmagyarázhatja azt is, hogy
ezen médiavállalatok számára miért logikus az új kulturális irányzatok
elutasítása33. Az esetlen óriások nemcsak hogy nem tudnak rohanni, de
nem is szabad nekik. Ha viszont csak az óriások számára szabad a pálya,
akkor csigalassúsággal történnek a változások.
146
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Nem gondolom, hogy eleget tudnánk a médiapiac közgazdaságtanáról
ahhoz, hogy biztonsággal megmondhassuk, mihez vezet a központosí-
tás és az egyesítés. A hatékonyság a fontos; a kultúrára gyakorolt hatást
nehéz mérni.
Van azonban egy kézenfekvõ párhuzam, amely erõsen aggasztó képet
sugall. A szerzõi jogi háború mellett most vagyunk a kábítószerek elleni
háború közepén is. A kormány politikája a kábítószerkartelleket vette
célba, és harcuk eredményeképpen a büntetõ- és polgári bíróságok
számtalan ilyen ügyet tárgyalnak.
Ezennel hadd zárjam ki magam minden kormányzati pozícióból, amely-
re esetleg kineveznének, azzal, hogy kimondom: szerintem ez a háború
teljesen elhibázott. Nem vagyok a drogok mellett, sõt az igazat megvall-
va olyan családból származom, amelyet egykor a kábítószer (bár teljesen
törvényes, engedélyezett kábítószer) tett tönkre. Azért tartom ezt a hábo-
rút hatalmas hibának, és puszta meghirdetését is õrültségnek, mert az ál-
tala okozott járulékos károk óriásiak. Ha összeadjuk a igazságszolgálta-
tás terheit, azon gyermekek generációinak kétségbeesését, akiknek az
egyetlen kitörési lehetõségük a kábítószer, az alkotmány biztosította vé-
delemnek a csorbulását, amit a háború miatti állandó rendõri megfigye-
lés okoz, illetve ami a legsúlyosabb, számos dél-amerikai ország jogrend-
szerének teljes lerombolását a helyi kábítószerkartellek hatalma miatt,
nem hihetünk abban, hogy az államokbeli drogfogyasztás csökkenésé-
nek csekélyke hozadéka képes ellensúlyozni ezt az árat.
Lehet, hogy nem gyõztem meg az olvasót, ami rendben is van: demokrá-
ciában élünk, és szavazhatunk arról, hogy milyen politikát szeretnénk
követni. Álláspontunk kialakításához azonban nélkülözhetetlen a sajtó,
mivel az tájékoztat bennünket, amerikaiakat ezekrõl a kérdésekrõl.
1998-ban az Office of National Drug Control Policy (az országos
kábítószerpolitikát meghatározó hivatal) a „kábítószerek elleni harc” ré-
szeként sajtóhadjáratot indított. A kampányban rövidfilmek készültek,
amelyek a tiltott kábítószerekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak.
Az egyik sorozatban (a Nick és Norm címûben) két férfi vitatkozik egy
bárban a kábítószerek legalizálásáról, mint lehetséges módszerrõl, ami-
vel részben elkerülhetõek a kábítószer-háború okozta járulékos károk.
Az egyikük a kábítószerek legalizálása mellett érvel, a másik pedig hatá-
147
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
sosan szétzúzza az érveit, aminek hatására az elsõ fickó megváltoztatja
a véleményét (egy tévémûsorban minden lehetséges!), végül elítélik
a legalizáció melletti kampányt.
Ügyes hirdetés: nem vezet félre túlságosan, és jól közvetíti a szándékolt
üzenetet, ami pártatlan és ésszerû. Tegyük fel azonban, hogy szerintünk
az üzenet hazug, és ellenhirdetést szeretnénk feladni, mondjuk egy olyan
hirdetéssorozatot, amely megpróbálja bemutatni a kábítószer-háború
okozta rendkívüli károkat. Megtehetjük?
A hirdetések persze rengeteg pénzbe kerülnek, de tételezzük fel, hogy
elõteremtjük a pénzt. Tegyük fel, hogy aggódó állampolgárok egy cso-
portja összeadja a szükséges összeget, hogy segítsen az üzenet eljuttatá-
sában. Most már biztosak lehetünk abban, hogy az üzenetünk látható-
hallható lesz?
Nem. A tévécsatornák egyik általános irányelve, hogy kerülni kell a „vi-
tatható” hirdetéseket. A kormány által fizetett hirdetéseket nem tekintik
ilyennek, a kormány véleményével egyet nem értõket viszont igen.
Ez a megkülönböztetés ellentétes az Elsõ kiegészítéssel, gondolhatnánk,
de a Legfelsõbb Bíróság ítélete szerint a tévécsatornáknak joguk van
megválogatni, mit adnak le. Ennélfogva a kereskedelmi sajtó fõbb csa-
tornái nem adják meg a lehetõséget a létfontosságú vitákban részt vevõ
felek egyikének, hogy elõadhassa érveit, és a bíróságok védik a csator-
náknak azt a jogát, hogy ennyire elfogultak legyenek34.
Szívesen védeném a tévécsatornák jogait is, ha a médiapiac tényleg sok-
szereplõs lenne, de a média központosítása ezt a feltételt legalábbis két-
ségessé teszi. Ha egy maroknyi cég ellenõrzi az információkhoz való
hozzáférést, és õk dönthetik el, melyik politikai vélemény jelenhet meg
a csatornáin, akkor a központosítás nagyon is számít, mégpedig – magá-
tól értetõdõen – azért, mert bár lehetséges, hogy politikai nézeteink meg-
egyeznek az említett cégekével, nem volna szabad olyan világban él-
nünk, ahol mindössze néhány ember dönti el, mirõl szerezhetnek
tudomást a többiek.
EGYÜTT
Van valami ártatlan és magától értetõdõ a szerzõi jog harcosainak azon kö-
vetelésében, hogy a kormány „védje meg a tulajdonukat”. Elméletben nyil-
vánvalóan igazuk van, és kérésük általában véve ártalmatlan. Egyetlen nor-
mális ember sem gondolja ezt másképp, kivéve talán az anarchistákat.
148
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
Amikor azonban látjuk, hogy mennyire drámai mértékben változott meg
ez a „tulajdon” – amikor felismerjük, hogy napjainkban a technika és a pi-
ac segítségével hogyan korlátozhatja rendkívüli mértékben a kultúra ápo-
lásának szabadságát –, akkor a fenti követelés kezd egyre kevésbé ártat-
lannak és magától értetõdõnek tûnni. Alapul véve (1) a törvény által
biztosított felügyeletet támogató technika és (2) az eltérõ véleményeket
kiiktató központosított piacok erejét, ha a szerzõi jogok által biztosított és
rendkívüli mértékben kibõvült „tulajdonjogok” szigorú érvényre juttatása
alapvetõen megváltoztatja a kultúránkban gyökerezõ azon szabadságjo-
gokat, hogy ápolhassuk a múltat és építhessünk rá, akkor meg kell kér-
deznünk, hogy nem kellene-e átértelmezni a tulajdon fogalmát.
Természetesen nem alapjaiban, és nem is teljes mértékben. Nem azt
mondom, hogy töröljük el a szerzõi jogot, vagy térjünk vissza annak
XVIII. századi értelmezéséhez. Ez hatalmas hiba lenne, és katasztrofális
következményekkel járna napjaink kultúrájának legfontosabb alkotó
szellemeire nézve.
A nulla és az egy között azonban hatalmas különbség van, beleértve az
internetes kultúrát. A szerzõi jogi szabályozásban bekövetkezett óriási
hangsúlyeltolódás, amely a tartalomszolgáltató ipar egyre növekvõ köz-
pontosításához köthetõ, és amelyet a kultúra felhasználásának egyre na-
gyobb mértékû ellenõrzését lehetõvé tevõ technika tart a markában, arra
kellene, hogy késztessen minket, hogy elgondolkodjunk azon, nincs-e
szükség új szabályokra. Nem olyanokra, amelyek tovább növelik a szer-
zõi jog erejét, és nem is olyanokra, amelyek ismét csak meghosszabbít-
ják a szerzõi jog idõtartamát, hanem olyanokra, amelyek visszaállítják azt
az egyensúlyt, ami hagyományosan jellemezte a szerzõi jogi szabályozást
– olyanokra, amelyek gyengítik ezt a szabályozást, és erõsítik az alkotó-
készséget.
A szerzõi jog nem Gibraltár sziklája, és soha nem is volt az. Nem olyan
kõbe vésett szabályokról van szó, amelyeket most a tizenévesek és a szá-
mítógépõrültek valamilyen rejtélyes okból semmibe vesznek. Az igazság
az, hogy a szerzõi jog ereje rövid idõ alatt drámai mértékben megnõtt,
ahogy a terjesztéshez és az alkotáshoz használt technika megváltozott,
és mert egyesek azért lobbiztak, hogy a jogtulajdonosoknak nagyobb fel-
ügyeleti joguk legyen. A technikai változások által a múltban kikény-
szerített módosítások azt sugallják, hogy lehet, hogy a jövõben is változ-
tatásokra lenne szükség, és ezeknek – válaszul az ellenõrzés rendkívüli
mértékû megnövekedésére, amelyet a technika és a piac tett lehetõvé –
csökkenteniük kellene a szerzõi jog hatókörét.
149
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Azt, hogy mit is vesztettünk el a kalózkodás elleni háborúban, csak ak-
kor láthatjuk, ha megvizsgáljuk a változások teljes körét. Amikor össze-
adjuk a törvénymódosítások, a központosított piac és a változó technika
hatását, együtt megdöbbentõ eredményt adnak: történelmünk során so-
ha nem fordult elõ, hogy ennél kevesebb embernek legyen törvény adta
joga arra, hogy kultúránk fejlõdésének ilyen nagy részét tartsa ellenõr-
zése alatt, mint most.
Akkor sem, amikor a szerzõi jogok örök idõkre szóltak, mert amikor örök
idõkre szóltak, akkor is csak egy-egy adott mûre vonatkoztak. Akkor
sem, amikor csak a könyvkiadók rendelkeztek a közzétételhez szüksé-
ges eszközökkel, mert akkoriban jóval sokrétûbb volt a piac. Akkor sem,
amikor csak három országos tévécsatorna létezett, mert akkor az újsá-
gok, a filmstúdiók, a rádióállomások és a könyvkiadók függetlenek vol-
tak az országos tévécsatornáktól. A szerzõi jog sohasem védte a jogok
ennyire széles körét ennyire sokaktól ennyire hosszú ideig. A szabályo-
zásnak ez a formája, amely eredetileg az ország alkotó energiáinak csak
egy kis részére vonatkozott, mára az alkotói folyamat minden részére ki-
terjedõ súlyos teherré vált. A törvény, a technika és a piac egymásra ha-
tása ezt az eredetileg emberséges szabályozást a szabad társadalmunk ál-
tal valaha ismert, a kultúrára vonatkozó legszigorúbb szabályozássá
változtatja35.
Ez a fejezet meglehetõsen hosszúra sikerült, ezért röviden összefoglal-
nám a lényegét.
A könyv elején különbséget tettem a kereskedelmi és a nem kereskedel-
mi célú kultúra között, ebben a fejezetben pedig egy mû lemásolása és
átalakítása között. Most egyesíthetjük a kettõt, és egyértelmûen megraj-
zolhatjuk azoknak a változásoknak a térképét, amelyeken a szerzõi jogi
törvény keresztülment.
1790-ben a törvény így nézett ki:
KIADÁS ÁTALAKÍTÁS
Kereskedelmi célú © Szabad
Nem kereskedelmi célú Szabad Szabad
A szerzõi jog csak a szárazföldi és tengerészeti térképek, valamint
a könyvek kiadását szabályozta, semmi mást. Átalakítást szabadon lehe-
150
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
tett végezni. Ezenkívül szerzõi jogi védelem csak a bejegyeztetett mûvek-
re járt, és csak azok jegyeztették be a mûveiket, akik szerettek volna eb-
bõl anyagi hasznot húzni; a nem kereskedelmi célú alkotások kiadása
(„másolása”) szabadon végezhetõ volt.
A XIX. század végére a törvény így változott:
KIADÁS ÁTALAKÍTÁS
Kereskedelmi célú © ©
Nem kereskedelmi célú Szabad Szabad
Most már a származékos mûvekre is vonatkozott a szerzõi jogi törvény –
ha kiadták, ami a kiadás akkori anyagi oldalát tekintve megint csak azt je-
lentette, hogy kereskedelmi célra ajánlották fel. A nem kereskedelmi célú
kiadást és átalakítást továbbra is lényegében szabadon lehetett végezni.
1909-ben a törvény megváltozott, és már a másolást szabályozta, nem
a kiadást. Ezután a változtatás után a törvény hatóköre már a technikához
kötõdött. Mivel a másoláshoz szükséges technika ekkorra már jobban el-
terjedt, a törvény több mindenre terjedt ki. 1975-re, amikorra általánosan
elterjedtek a fénymásolók, a törvény valahogy így kezdett kinézni:
MÁSOLÁS ÁTALAKÍTÁS
Kereskedelmi célú © ©
Nem kereskedelmi célú ©/Szabad Szabad
A törvényt úgy értelmezték, hogy kiterjedjen a – mondjuk fénymásolóval
végzett – nem kereskedelmi célú másolásra, de a kereskedelmi piacon
kívüli másolás többsége továbbra is szabadon végezhetõ maradt. A digi-
tális technikák, fõleg pedig a digitális hálózatok megjelenésének követ-
keztében azonban a törvény mára az alábbivá változott:
MÁSOLÁS ÁTALAKÍTÁS
Kereskedelmi célú © ©
Nem kereskedelmi célú © ©
A szerzõi jogi törvény ma minden területet lefed, holott korábban az al-
kotások többségére nem vonatkozott. A törvény jelenleg az alkotótevé-
151
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
kenység teljes skáláját – akár kereskedelmi célú, akár nem, akár átalakí-
tás, akár nem – ugyanúgy szabályozza, mint a kereskedelmi célú kiadók
tevékenységét.
Nyilvánvaló, hogy nem a szerzõi jogi törvény az ellenség, hanem a káros
szabályozás. A kérdés, amit most fel kell tennünk: van-e annak valami
haszna, ha a szerzõi jogi törvényt kiterjesztik az említett területek mind-
egyikére?
Nincs kétségem afelõl, hogy a kereskedelmi célú másolás szabályozása
hasznos, de afelõl sem, hogy a törvény többet árt, mint használ, amikor
a nem kereskedelmi célú másolást, és fõleg a nem kereskedelmi célú át-
alakítást szabályozza (ahogyan jelenleg). Az elsõsorban a 7. és 8. fejezet-
ben vázoltak alapján az ember egyre inkább elgondolkozik azon is, hogy
árt-e vagy használ a törvény, ahogyan a kereskedelmi célú átalakítást sza-
bályozza. Ha az átdolgozásokra vonatkozó korlátozások enyhébbek
volnának, több kereskedelmi célú átdolgozás születne.
A kérdés tehát nem egyszerûen az, hogy vajon tulajdon-e a szerzõi jog.
Bizonyos szempontból természetesen az, és mint minden tulajdont, vé-
denie kellene az államnak. De az elsõ benyomások ellenére ezt a tulaj-
donjogot (mint minden más tulajdonjogot36) eredetileg azért alkották
meg, hogy egyensúlyt teremtsenek két fontos cél, a szerzõk és mûvészek
anyagi igényeinek kielégítése, illetve a mûalkotások elérhetõségének
biztosítása között. Ezt az egyensúlyt a megjelenõ új technikák mindig fel-
borították. Az Egyesült Államok történetének csaknem felében a „szerzõi
jog” egyáltalán nem szabályozta mások abbéli szabadságát, hogy külön-
féle alkotásokra építsenek, vagy átalakítsák azokat. Az amerikai kultúra
szabadnak született, és országunk csaknem 180 éven át következetesen
védett egy élénk és gazdag szabad kultúrát.
Ezt a szabad kultúrát azért tudtuk létrehozni, mert a törvényeink tisztel-
ték a „tulajdon” által védett érdekek határait. Amikor a „szerzõi jog” mint
törvényben lefektetett jog megszületett, még ismerte ezeket a határokat,
és csak egy meghatározott ideig biztosított védelmet a szerzõi jogok tu-
lajdonosai számára (lásd a 6. fejezetet). A „szabad felhasználás” kategóri-
áját is hasonló elv keltette életre, de ez egyre inkább veszélybe kerül,
ahogy az ilyen felhasználás költségei elkerülhetetlenül nõnek (errõl a 7.
fejezetben olvashattunk). Egy másik ismerõs korlátja a szerzõi „tulajdon-
jognak”, hogy törvényben garantált jogokat adunk ott, ahol a piac meg-
fojthatja az újítási kedvet (8. fejezet). A kultúra megõrzését szolgálja az
152
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
10. FEJEZET • TULAJDON
is, hogy a könyvtáraknak és más gyûjteményeknek széleskörû szabadsá-
got adunk a gyûjtéshez, figyelmen kívül hagyva a tulajdoni igényeket.
A szabad kultúra, akárcsak a szabad piac, a tulajdonra épül, de a kultúrát
felépítõ tulajdon természete nem olyan, mint amilyennek a szélsõsége-
sek képzelik, akiknek a nézetei uralják a jelenlegi vitát.
A szabad kultúra egyre inkább áldozatul esik a kalózkodás elleni hábo-
rúnak. Válaszul arra a valós, bár még talán nem számszerûsíthetõ fenye-
getésre, amelyet az internetes technika jelent a kultúra elõállításának és
terjesztésének XX. századi üzleti modelljére, a törvény és a technika úgy
alakul át, hogy közben aláássa szabad kultúránk hagyományait. A szer-
zõi jog jelentette tulajdonjog már nem az az egyensúlyt teremtõ jog, ami
volt, vagy aminek szánták: az egyensúly felborult, és elbillent egy szélsõ-
ség felé. Az alkotás és átalakítás lehetõsége egyre kisebb, mert olyan vi-
lágban élünk, ahol az alkotáshoz engedély kell, és az ihletet ügyvédek-
kel kell egyeztetni.
153
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
FEJTÖRÕK
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
11. FEJEZET • KIMÉRA
H. G. Wells egy jól ismert novellájában egy Nunez nevû hegymászó le-
csúszik az ismeretlenbe (szó szerint, egy jeges lejtõn), a perui Andok
egyik elszigetelt völgyébe. A völgy meseszép, „jó ivóvíz, legelõk, szélsõ-
ségektõl mentes éghajlat, a lejtõkön zsíros barna termõföld; a sûrû bok-
rok roskadoznak az ízes gyümölcsök terhe alatt1”. Az ottlakók viszont
mind vakok. Nunez megragadja a lehetõséget: „a vakok országában” –
morfondírozik – „a félszemû a király”. Úgy határoz hát, hogy ott marad,
és kipróbálja, milyen királyként élni.
A dolgok azonban nem egészen úgy mennek, ahogy eltervezte. Megpró-
bálja elmagyarázni a falusiaknak, mi is az a látás. Nem értik. Elmondja
nekik, hogy õk „vakok”, nekik azonban nincs olyan szavuk, hogy vak.
Azt hiszik, hogy Nunez egyszerûen ostoba. Aztán ahogy észreveszik, mi
mindenre nem képes Nunez (például nem hallja a fû hangját, amikor rá-
lép), egyre inkább megpróbálják irányítani, õ pedig ennek hatására egy-
re levertebb lesz.
„– Nem értitek?! – A kiáltásnak fenyegetõen és határozottan kellett volna
hangzania, de Nunez hangja megcsuklott. – Ti vakok vagytok, én pedig
látok! Hagyjatok békén!”
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
De a falusiak nem hagyják békén. Nem látják (hogy úgy mondjam) kü-
lönleges képességének elõnyét sem. Még ragaszkodásának legelemibb
tárgya, az a fiatal nõ, akit „az egész világon a legeslegszebbnek” talált, az
sem érti meg, milyen jó dolog is a látás. Amikor Nunez elmeséli, miket
lát, a lány „valami csodálatosan költõi elképzelésnek gondolja a látást, és
úgy hallgatja Nunez meséit a csillagokról és a hegyekrõl és a saját tün-
döklõ szépségérõl, mintha valami titkos dolgot cselekednék”. „Nem hitte
el” – írja Wells – „amit a férfi mesélt, és csak félig értette Nunez szavait,
de megborzongott a gyönyörûségtõl.”
Amikor Nunez bejelenti, hogy szeretné feleségül venni „gyönyörûségtõl
borzongó” szerelmét, a lány apja és a falu tiltakozik. „De hát tapasztal-
hattad, szívem,” – mondja az apa a lányának – „hogy milyen idétlen. Kép-
zelõdik, és mindent rosszul csinál.” Elviszik Nunezt a falu orvosához.
Az orvos alaposan megvizsgálja, majd megállapítja: „az agya beteg”.
„És mi baja az agyának?” – kérdezi az apa.
„Ez a furcsa valami, amit õ szemnek nevez... ez az úgynevezett szeme be-
teg, mégpedig olyan mértékben, hogy az agyban is zavarokat okoz.”
Az orvos így folytatja: „Alapos megfontolás után, azt hiszem, nyugodtan
mondhatom, hogy [Nunez] meggyógyításához csak egy könnyû és egy-
szerû mûtétre van szükség. El kell távolítani ezeket az agyat ingerlõ, fö-
lösleges testeket [a szemeket].”
„Ó, milyen csodálatos a tudomány! Hála legyen az Égnek!” — mondja er-
re örömmel az apa az orvosnak. Ezután tájékoztatják Nunezt, hogy mi
a feltétele annak, hogy feleségül vehesse a menyasszonyát. (Aki kíváncsi
a történet végére, olvassa el a novellát. A szabad kultúrában hiszek, de
a poén lelövésében nem, így sosem árulom el a történetek végét.)
Néha megtörténik, hogy egy ikerpetesejt egyesül az anyaméhben.
Az ilyen egyesülés eredményét úgy nevezik: kiméra. A kiméra egyetlen
lény, de két DNS-készlettel rendelkezik: a vérben például más DNS le-
het, mint a bõrben. (A bûnügyi filmek eleddig kihasználatlan lehetõsége:
„De hát a DNS-vizsgálat 100%-os biztonsággal kimutatta, hogy nem en-
nek a nõnek a vérét találták meg a tetthelyen!”.)
158
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
11. FEJEZET • KIMÉRA
Mielõtt tudomást szereztem volna a kimérákról, azt mondtam volna,
hogy ez lehetetlen. Egy embernek nem lehet két DNS-készlete. A DNS-
nek éppen az a lényege, hogy egyetlen személyre jellemzõ biológiai kód.
A valóságban mégis elõfordul, hogy két embernek ugyanaz a DNS-kész-
lete (egypetéjû ikrek), de egy embernek is lehet két különbözõ DNS-
készlete (kiméra). Az „emberrõl” a fejünkben élõ képnek ezt a valóságot
kellene tükröznie.
Minél több idõt töltök azzal, hogy megértsem a jelenleg a szerzõi jog és
a kultúra területén folyó küzdelmet, amelyet én olykor igazságtalanul,
olykor nem, úgy neveztem: „a szerzõi jogi háború”, annál inkább azt
gondolom, hogy egy kimérával van dolgunk. Például a „Mi számít p2p
fájlcserének?” kérdés fölött folyó harcban mindkét félnek igaza van – és
egyik félnek sincs. Az egyik oldal azt mondja: „A fájlcsere olyan, mint
amikor két barát lemásolja egymás kazettáit. Az elmúlt harminc évben
mindenki ezt csinálta, anélkül, hogy bárki is megkérdõjelezte volna tet-
tüket.” Ez igaz, legalábbis részben: amikor azt mondom egy barátomnak,
hogy hallgassa meg az új CD-met, de ahelyett, hogy elküldeném neki
a CD-t, csak a p2p kiszolgálómra irányítom, az minden lényeges szem-
pontból ugyanaz, mint amit a lemezcégek vezetõi is kivétel nélkül csi-
náltak gyerekkorukban: zenecsere.
A fenti meghatározás azonban részben téves, ugyanis ha a p2p kiszolgá-
lóm egy p2p hálózatra csatlakozik, amelyen át bárki hozzáférhet a zené-
imhez, akkor amellett, hogy a barátaim természetesen elérhetik õket,
a „barátok” jelentését egyszersmind képtelen mértékben kiterjesztem
(a „tízezer legjobb barátom”). Azt „mindig is megengedték”, hogy meg-
osszuk a zenéinket a legjobb barátunkkal, de azt nem, hogy a „tízezer
legjobb baráttal”!
Ehhez hasonlóan amikor a másik oldal azt mondja, hogy „a fájlcsere
olyan, mintha bemennénk a Tower Records lemezboltba, levennénk egy
CD-t a polcról, és kisétálnánk vele”, ez is igaz, legalábbis részben.
Ha azután, hogy Lyle Lovett (végre-valahára) kiad egy új lemezt, ahelyett,
hogy megvenném, elindítom a Kazaa fájlcserélõprogramot, és letöltöm
a lemez egy példányát ingyen, az tényleg nagyon hasonlít ahhoz, mintha
ellopnám a CD egy példányát a Tower Records lemezboltból.
De nem teljesen olyan, ugyanis ha ellopok egy CD-t a Tower Recordsból,
õk eggyel kevesebb CD-t tudnak eladni, ráadásul lesz egy mûanyag le-
meztokom, meg egy lemezborítóm, vagyis valami, amit kitehetek a polc-
159
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ra. (Ha ellopok egy CD-t a Tower Recordsból, a legnagyobb büntetés,
amit kiszabhatnak rám – legalábbis a kaliforniai törvények szerint –, leg-
feljebb 1000 dollár, ezzel szemben ha letöltök egy tízszámos CD-t, akkor
az RIAA szerint 1 500 000 dollár kártérítést kell fizetnem.)
Nem arról van szó, hogy valamelyik oldal valótlant állítana, hanem ép-
pen arról, hogy mindkét félnek igaza van – az RIAA-nak és a Kazaa-nak
is. Egy kimérával állunk szemben, és ahelyett, hogy egyszerûen elutasí-
tanánk, amit a másik oldal bizonygat, azon kéne elgondolkoznunk, hogy
miként tudnánk kezelni, milyen szabályozás volna rá a megfelelõ.
Viselkedhetünk úgy, mintha nem kimérával állnánk szemben és – az
RIAA-val egyetértésben – bûntettnek minõsítünk minden fájlcserét. Bíró-
ság elé állíthatunk családokat több millió dolláros kárigényekkel, csak
mert fájlcserét hajtottak végre a család számítógépével, és kényszeríthet-
jük az egyetemeket, hogy figyeljék a teljes számítógépes forgalmat, hogy
biztosan ne használják az egyetem egyik számítógépét sem ilyen bûn-
tény elkövetésére. Lehet, hogy ezek szélsõségesek lépések, de mindegyi-
ket vagy indítványozták már, vagy végre is hajtották2.
A másik lehetõség, hogy úgy kezeljük a fájlcserét, ahogyan a srácok ten-
nék: teljesen törvényessé tesszük. Ne büntesse sem a polgári, sem a bün-
tetõjog a szerzõi jogi védelmet élvezõ alkotások közzétételét az
Interneten. Legyen olyan a fájlcsere, mint a pletyka: szabályozzák – már
ha egyáltalán szükséges – a társadalmi normák, de ne a jog.
Mindkét válasz lehetséges, de mindkettõ hibás lenne. Szélsõségek he-
lyett inkább egy olyan megoldás mellett kellene letennünk a voksunkat,
amely elismeri mindkét oldal igazságát. A könyv végén fel is vázolok egy
rendszert, amely éppen ezt teszi, a következõ fejezetben azonban azt
igyekszem megmutatni, milyen borzasztó lenne, ha a zéró tolerancia el-
vét fogadnánk el, ugyanis – bár mindkét szélsõség rosszabb, mint egy
ésszerû középút –, véleményem szerint a kettõ közül ez lenne a rosszab-
bik rossz.
Ennek ellenére kormányunk politikája egyre inkább a zéró tolerancia.
Az Internet által kiváltott zûrzavarban különös hatalomharc folyik. A tör-
vény és a technika lassan olyan nagy hatalmat ad az alkotások tulajdo-
nosainak a kultúránk felett, amilyen korábban sohasem járt nekik, és ez
a szélsõséges hozzáállás tönkreteszi az újítás és az alkotás lehetõségét.
160
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
11. FEJEZET • KIMÉRA
Nem arról a lehetõségrõl beszélek, hogy a srácok zenét tudjanak „lopni”,
hanem a kereskedelmi és kulturális újításokról, amelyeket ez a háború
ugyanúgy meg fog ölni. Soha nem volt még ekkora újító kedv a polgá-
rokban, és még csak most kezdjük látni, hogy ez az erõ milyen mértékû
változást hozhat. Az Internet azonban már látta az újítás egy ciklusát le-
csengeni, mégpedig a digitális anyagok terjesztésére alkalmas technikák
terén, és az újítások elhalásáért a jogot terheli a felelõsség. Az újítók egyi-
kének, az eMusic.com-nak a globális arculatáért felelõs alelnöke így fo-
galmazott, amikor a szerzõi jogvédelmet élvezõ alkotásoknak a DMCA ál-
tal kibõvített védelmét bírálta:
Az eMusic ellenzi a zenei kalózkodást. Mi jogvédett anyagokat ter-
jesztünk, és védeni is kívánjuk ezeket a jogokat.
Az azonban, hogy a technika segítségével erõdöt emelünk a na-
gyobb lemezkiadók köré, semmi esetre sem az egyetlen módja
a szerzõi érdekek védelmének, sõt még csak nem is szükségsze-
rûen a legjobb módja. Egyszerûen túl korai még megválaszolni ezt
a kérdést. Nagyon is lehetséges, hogy a természetes módon mû-
ködõ piaci erõk teljesen átformálják majd az iparág szerkezetét.
Ez egy kritikus pont. Az egyes iparágak szereplõinek döntései sok
szempontból közvetlenül formálni fogják a digitális média piacát és
azok terjesztésének módját. Ezzel pedig közvetlenül meghatározzák
a fogyasztók választási lehetõségeit: hogyan férhetnek hozzá a digi-
tális tartalomakhoz, és milyen eszközök szükségesek ehhez. Ha a fo-
lyamatnak ennyire az elején rossz döntéseket hozunk, azzal hátrál-
tatjuk a piac növekedését, sértve ezzel mindenkinek az érdekeit3.
2001 áprilisában az eMusic.com-ot megvásárolta a Vivendi Universal,
a „nagy lemezkiadók” egyike. A fenti kérdésekkel kapcsolatban mára
megváltozott a véleményük.
Ha az „élni hagyás” hagyományát az ellenkezõjére változtatjuk, az nem
csupán a kalózkodás megsemmisítéséhez vezet: a kultúra fontos értékeit
is feláldozzuk, és elpusztítjuk azokat a lehetõségeket, amelyek pedig
rendkívül értékesek lehetnének.
161
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
A tartalomszolgáltató ipar háborút indított a „kalózkodás” ellen, a „tulaj-
don” védelmében, hatékony lobbizásukkal és kampányaikkal pedig
a kormányt is bevonták a háborúba. Mint minden háborúnak, ennek is
lesznek közvetlen és járulékos kárai. Mint minden tilalmi háború eseté-
ben, ezeket a károkat is leginkább a polgárok fogják elszenvedni.
Eddig a háború következményeit, különösen a „szabad kultúrát” érintõe-
ket igyekeztem leírni, most azonban ideje, hogy ezek alapján feltegyem
a kérdést: igazolja valami ennek a háborúnak a jogosságát?
Véleményem szerint nem. Semmi ésszerû ok nincs arra, hogy a törvény
most elsõ ízben a régit védje az újjal szemben, éppen akkor, amikor
a „szellemi tulajdon” hatalma a legnagyobb a történelmünk során.
Ennek ellenére a „józan ész” ezt nem így látja. A józan ész még mindig
a Causby család és a tartalomszolgáltató ipar oldalán áll. A tulajdon nevé-
ben követelt szélsõséges hatalom igénye még mindig megértõ fülekre talál,
és a „kalózkodás” feltétel nélküli elutasításának még mindig van játéktere.
A háború folytatásának számos következménye lesz; én ezek közül most
csak hármat szeretnék ismertetni. Mindháromról lehet azt mondani, hogy
akaratlan. Bízom benne, hogy a harmadik valóban az, de az elsõ kettõ-
ben már nem vagyok ennyire biztos: azok korunk RCA-it védik, és a pá-
lya szélén nincsenek Howard Armstrongok, hogy harcoljanak a kultúra
mai monopolizálói ellen.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
AZ ALKOTÓK KORLÁTOZÁSA
A következõ tíz évben a digitális technika robbanásszerû fejlõdésének
leszünk szemtanúi. Ez a technika szinte mindenki számára lehetõvé teszi
majd a különféle tartalmak rögzítését és megosztását. Ez természetesen
olyasmi, amit az emberré válás hajnala óta csinálunk: így tanulunk és
kommunikálunk. A digitális rögzítés és -megosztás azonban más: hívebb
és erõteljesebb. Elektronikus levélben elmesélhetjük valakinek, milyen
vicces mûsort láttunk valamelyik tévécsatornán, de elküldhetjük annak
felvételét is. Értekezést írhatunk arról, hogy milyen következetlen annak
a politikusnak az érvelése, akit a legjobban gyûlölünk, vagy készíthetünk
egy rövidfilmet, amely szembeállítja egymással a kijelentéseit. Verset ír-
hatunk, hogy kifejezzük a szerelmünket, de csokorba gyûjthetjük ked-
venc elõadóink dalait is (esetleg egymásra is keverhetjük azokat), és köz-
zétehetjük az Interneten.
A digitális „rögzítés és megosztás” részben annak a kibõvítése, ami min-
dig is kultúránk elválaszthatatlan része volt, részben viszont új. A Kodak-
gép örökségét folytatja, de nagymértékben kiterjeszti a Kodakéhoz ha-
sonló technikák határait. A digitális „rögzítés és megosztás” olyan világot
ígér, amelyben rendkívül sokféle alkotás válik könnyen és széles körben
megoszthatóvá, és ha mindezt egy demokráciában alkalmazzuk, az azt
jelenti, hogy az állampolgárok széles köre számára válik lehetõvé, hogy
a technika segítségével kifejezze magát, hogy hozzájáruljon az õt körül-
vevõ kultúrához, valamint hogy bírálja azt.
A technika tehát lehetõséget ad arra, hogy a kultúrát, amelyet eddig csak
egymástól elszigetelt egyének kis csoportja formált, együtt építhessük to-
vább. Az öregember, aki városkájában a szomszédoknak mesélte törté-
neteit, ma már elmondhatja azokat az egész világnak.
Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha ez a tevékenység vélelmezet-
ten törvényes, csakhogy a jelenlegi törvények szerint nem az. Egy pilla-
natra feledkezzünk most meg a fájlcserérõl, és gondoljunk kedvenc
webhelyeinkre az Interneten: azokra, amelyek elfelejtett tévésorozatok
tartalmát foglalják össze; azokra, ahol az 1960-as évekbeli rajzfilmek ka-
talógusára bukkanhatunk; azokra, ahol hangok és képek egymásra ke-
verésével bírálnak egyes politikusokat és cégeket; azokra, ahol újságcik-
keket gyûjtöttek össze a tudomány és a kultúra legkülönbözõbb
területeirõl. Az Interneten szétszórva elképesztõ mennyiségû szellemi al-
kotás található: a baj csak az, hogy a törvény jelenlegi állapota szerint
ezen alkotások vélelmezetten törvénytelenek.
164
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
Ez a vélelem egyre inkább lehûti az alkotók kedvét, ahogy a homályos
szabályok megsértéséért egyre gyakrabban szabnak ki óriási büntetést.
Lehetetlen tisztán látni, hogy mi az, ami megengedett, és mi az, ami nem,
ugyanakkor a kihágásért kirótt büntetések elképesztõen szigorúak. Azt
a négy egyetemistát, akiket az RIAA megfenyegetett (a 3. fejezetben em-
lített Jesse Jordan csak egy volt közülük), összességében 98 milliárd dol-
láros (19 600 milliárd Ft) bírsággal fenyegették meg azért, mert olyan ke-
resõprogramot készítettek, amely lehetõvé tette zeneszámok lemásolását
is. Ehhez képest a WorldCom – amely 11 milliárd dollárral (2200 milliárd
Ft) károsította meg a befektetõit, aminek eredményeképpen azok 200
milliárd dollárt (40 000 milliárd Ft) vesztettek – mindössze 750 millió dol-
láros (150 milliárd Ft) büntetést kapott1. A jelenleg a Kongresszus elõtt
lévõ törvénytervezet szerint ha egy orvos figyelmetlenségbõl nem a be-
teg lábat amputálja, mindössze 250 000 dollárt (50 millió Ft) köteles fizet-
ni a fájdalomért és szenvedésért2. Fel lehet fogni józan ésszel, mekkora
képtelenség, hogy két zeneszámnak az Internetrõl való letöltéséért na-
gyobb büntetés jár, mint egy orvosnak azért, ha hanyagságból széttran-
csírozza egy betegét?
A jogi bizonytalanság és a rémségesen magas büntetések következménye-
ként rengeteg mûvész eleve bele sem kezd az alkotásba, vagy tevékeny-
ségét nem meri nyíltan végezni. Azzal, hogy „kalózoknak” bélyegezzük
a modern kor Walt Disney-jeit, a föld alá kényszerítjük az alkotótevékeny-
séget, a közkincs határait homályosan meghúzva pedig ellehetetlenítjük
a közkincsre támaszkodó üzletet. Nem kifizetõdõ semmit sem csinálni,
csak ha fizetünk az alkotáshoz való jogért, így viszont csak az tud alkotni,
akinek van elég pénze. Nálunk is, mint annak idején – igaz, egészen más
okokból – a Szovjetunióban, eljön a földalatti mûvészet világa: nem azért,
mert az üzenet politikai jelentést hordoz, vagy mert az alkotás tárgya vi-
tatható, hanem azért, mert a mûalkotás létrehozásának ténye, maga a te-
vékenység a jogsértés kockázatát hordozza magában. Ma már vannak
a „illegális mûvészetet” bemutató vándorkiállítások az Amerikai Egyesült
Államokban3. Hogy miért „illegális”? Azért, mert a minket körülvevõ kul-
túrát elemei felhasználásával bírálja.
A törvénytelenségtõl való félelmet részben a törvények megváltozása –
amirõl részletesen a 10. fejezetben írtam – táplálja, de még nagyobb rész-
ben az, hogy egyre könnyebb megtalálni a törvénysértõket. Ahogy a fájl-
cserélõ rendszerek felhasználói 2002-ben ráébredhettek, a szerzõi jogok
tulajdonosai könnyedén elérik, hogy a bíróság felszólítsa az internet-
szolgáltatót, hogy kiadja, melyik felhasználó milyen tartalmakat tett köz-
165
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
zé. Ez olyan, mintha a kazettás magnónk közzétenné azoknak a zene-
számoknak a listáját, amelyeket otthonunk magányában lejátszottunk,
hogy bárki megtekinthesse, bármilyen oka is van erre.
A történelem során a festõknek soha nem kellett aggódniuk amiatt, hogy
a festményük sérti valaki másnak a jogait, de a modern kor festõinek,
akik a Photoshop eszközeit használják, és megosztják mûveiket a Világ-
hálón, folyton aggódniuk kell. Rengeteg kép hozzáférhetõ, de csak azo-
kat használhatjuk fel biztonságosan egy alkotáshoz, amelyeket a Corbis
cégtõl vagy egy másik képtártól megvásároltunk. A vásárlás azonban
cenzúrát is jelent: a ceruzák piaca például szabad, befolyása az alkotóte-
vékenységre nem adhat okot aggodalomra, a kulturális ikonoké azon-
ban erõsen szabályozott és monopolizált, ezek felhasználása és átalakí-
tása nem élvez azonos szabadságot.
A jogászok ritkán látják ezt, mert általában nem a tapasztalatok alapján
ítélnek. Amint a 7. fejezetben, Jon Else dokumentumfilmes történetével
kapcsolatban írtam, több jogász is kioktatott, hogy Else esete igenis sza-
bad felhasználásnak minõsül, ezért nincs igazam, amikor azt mondom,
hogy a törvény korlátozza az ilyen felhasználási módot.
A szabad felhasználáshoz való jog azonban Amerikában csak annyit jelent,
hogy felbérelhetünk egy ügyvédet, aki megvédi az alkotáshoz való jogun-
kat. Az ügyvédek gyakran elfelejtik azt is, hogy jogvédõ rendszerünk,
amelynek például a szabad felhasználáshoz való jogot is védenie kellene,
elképesztõen rossz (gyakorlatilag minden szempontból, de ebben az
összefüggésben különösen): drága, lassú, és az ítéletnek gyakran semmi
köze a keresetben rejlõ igazsághoz. Lehet, hogy a nagyon gazdagok szá-
mára elviselhetõ ez a jogrendszer, de mindenki más számára szégyenfolt
egy olyan országban, amely büszke a jogállamiság hagyományára.
A bírók és az ügyvédek áltathatják magukat azzal, hogy a szabad felhasz-
nálás elegendõ „életteret” hagy a jog által korlátozott és engedélyezett
hozzáférés között, de vak hitük is csak azt mutatja, hogy mennyire elsza-
kadt a jogrendszerünk a valóságtól. A kiadók által az írókkal szemben,
a filmterjesztõk által a filmkészítõkkel szemben, az újságok által az újság-
írókkal szemben támasztott szabályok azok a normák, amelyek az alko-
tótevékenységet valójában szabályozzák – ezeknek pedig vajmi kevés
közük van ahhoz a „joghoz”, amellyel a bírók nyugtatják magukat.
Egy olyan világban, ahol a szerzõi jog egyetlen szándékos megsértését
150 000 dollár (30 millió Ft) büntetéssel fenyegetik, ahol csak ahhoz több
166
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
tízezer dollárra van szükség, hogy az ember megvédje magát a jogsértés
vádjától, és ahol a vétlenül vádolt alperes egyetlen fillért sem kap vissza
a saját szólásszabadságának védelmére fordított pénzbõl, a „szerzõi jog-
ként” ismert elképesztõen széles körû szabályozás megfojtja a szabadságot
és az alkotókészséget. Egy ilyen világban szándékosan vaknak kell ahhoz
lenni, hogy valaki továbbra is azt higgye, hogy szabad kultúrában él.
Jed Horovitz, a Video Pipeline mögött álló üzletember ezt mondta nekem:
Minden [alkotási] lehetõséget elveszítünk. A mûvészeket az önki-
fejezés feladására, gondolataik elhallgatására kényszerítik. [Még]
sok mindent létre lehet hozni, de nem lehet terjeszteni. Az esetleg
mégis elkészült alkotásokat... nem lehet bemutatni a kereskedel-
mi csatornákon, de még a közszolgálati adókon sem, hacsak egy
ügyvéd rá nem üti a pecsétet, hogy „jogtiszta”. Ily módon tartják
ellenõrzés alatt az alkotókat.
AZ ÚJÍTÓK KORLÁTOZÁSA
Az elõzõ egy „balliberális” történet volt – elnyomott, hallgatásra kény-
szerített mûvészek, és így tovább, és így tovább. Lehet, hogy ez még nem
csigázta fel az Olvasó érdeklõdését, aki úgy gondolja, hogy így is renge-
teg a bizarr alkotás, és éppen elég dolgot bírálnak az önkifejezõ mûvé-
szek. Ha így gondoljuk, valószínûleg a fenti történetben sem nagyon ta-
láltunk olyasmit, ami miatt aggódnunk kellene.
A leírtaknak azonban olyan olvasata is lehetséges, amely semmilyen ér-
telemben nem baloldali, hanem inkább olyan, mintha a szélsõséges pi-
acpártiak ideológiája lenne. Ha mi is közéjük tartozunk (még ha külön-
leges fajtaként is, aki egy ilyen könyvet olvas), olvassuk úgy a fentieket,
hogy a „szabad kultúra” helyére mindenhol a „szabad piac” kifejezést he-
lyettesítjük be. A lényeg ugyanaz marad, csak a kultúrához még inkább
alapvetõ érdekek fûzõdnek.
A kultúra korlátozásával ugyanaz a bajom, mint a szabadpiac híveinek
a piacéval. Azt természetesen mindenki elismeri, hogy a piac valamek-
kora mértékû szabályozására szükség van – legalább a tulajdon és a szer-
zõdések szabályozására, illetve bíróságokra, amelyek e kettõnek érvényt
szereznek, és ehhez hasonlóan a kultúráról folyó vitában is mindenki
egyetért, hogy valamiféle keretszabályozás szükséges a szerzõi joggal
kapcsolatban. Mindkét esetben szenvedélyesen érvelnek, hogy az, hogy
némi szabályozás jót tesz, nem jelenti egyben azt is, hogy a nagyobb
167
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
mértékû szabályozás még jobbat, de mindenki folyamatosan alkalmaz-
kodik a változó szabályokhoz, amelyek lehetõvé teszik a ma nagyválla-
latainak, hogy megvédjék magukat holnapi versenytársaiktól.
A szabályozási elvek megváltozásának – amelyrõl a 10. fejezetben írtam
– ez a legdrámaibb hatása. Az, hogy a szerzõi jog ködös határai miatt
rendkívüli mértékben nõ a felelõsségre vonás veszélye, azzal a következ-
ménnyel jár, hogy az újítók csak akkor alkothatnak biztonságban, ha eb-
be az elõzõ generáció legnagyobb vállalatai beleegyeznek. Ez azoknak
a pereknek a tanulsága, amelyek azt a célt szolgálták, hogy móresre ta-
nítsák a kockázatot vállaló befektetõket. Az újítók a leckét – amelyet
a Napster korábbi vezérigazgatója, Hank Barry a Szilícium-völgyre borí-
tott „nukleáris szemfedélnek” nevez – megtanulták.
Hogy lássuk, mirõl is van szó, nézzünk egy olyan történetet, amelynek
az elejét még a The Future of Ideas címû könyvemben írtam le, és amely
aztán úgy alakult, ahogy még én – pedig én aztán pesszimista vagyok –
sem mertem volna feltételezni.
1997-ben Michael Roberts elindított egy céget MP3.com néven, azzal
a merész céllal, hogy forradalmasítsa a zeneipart: a cég nem csak a ter-
jesztésre, hanem az alkotásra is új megoldásokat szeretett volna nyújtani.
A nagy lemezkiadóktól eltérõen az MP3.com anélkül adott teret az alko-
tóknak, hogy terjesszék az alkotásaikat, hogy megkövetelte volna, hogy
kizárólag neki kötelezzék el magukat.
Ahhoz azonban, hogy a rendszer mûködjön, az MP3.com-nak egy meg-
bízható módszerre volt szüksége, amelyen keresztül zeneszámokat ajánl-
hatnak a vásárlóknak. A megoldás alapját a látogatók érdeklõdési köre
jelentette; ennek alapján ajánlottak volna nekik új elõadókat: aki szereti
Lyle Lovettet, valószínûleg szeretni fogja Bonnie Raittet is, és így tovább.
Az ötlet megvalósításához arra volt szükség, hogy valamilyen egyszerû
módon adatokat tudjanak gyûjteni arról, hogy mit szeretnek a vásárlók.
Az MP3.com rendkívül szellemes megoldással állt elõ az adatgyûjtéshez.
2000 januárjában a cég elindította a my.mp3.com nevû szolgáltatást, ahol
a vásárló az MP3.com programjával bejelentkezhetett egy fiókba, majd
egy CD-t kellett behelyeznie számítógépébe, amelyet a program azono-
sított, majd engedélyezte a hozzáférést az adott lemezhez. Így például ha
egy Jill Sobule-CD-t tettünk be, akkor bárhol voltunk is – a munkahe-
lyünkön vagy otthon –, hozzáférhettünk ehhez a zenéhez, miután beje-
168
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
lentkeztünk a fiókunkba. A rendszer tehát olyan volt, mint egy zeneszá-
mokat tartalmazó páncélkazetta.
Nem kétséges, a rendszer elvileg lehetõvé tette azt is, hogy nem jogtiszta
másolatokat tegyenek elérhetõvé rajta keresztül, de ez a lehetõség már
az MP3.com elõtt is létezett. A my.mp3.com szolgáltatásnak az volt a cél-
ja, hogy a felhasználók a saját zenéikhez tudjanak hozzáférni, és mintegy
mellékszolgáltatásként lehetõvé tette a cégnek, hogy a felhasználók birto-
kában levõ lemezek alapján kiderítse, hogy mit szeretnek az ügyfelek.
Ahhoz azonban, hogy ez a rendszer mûködjön, az MP3.com-nak fel kel-
lett másolnia 50 000 CD tartalmát egy kiszolgálóra. (Elvileg a felhaszná-
lók is feltölthették volna a zeneszámokat, de ez nagyon sokáig tartott vol-
na, és a végeredmény is megkérdõjelezhetõ minõségû lett volna.) Ezért
a cég vásárolt 50 000 CD-t, és elkezdte felmásolni azokat a kiszolgálóra.
Megismétlem, a cég ezekhez a másolatokhoz csak azokat engedte hoz-
záférni, akik igazolták, hogy megvan nekik az a CD, amelyet meg szeret-
nének hallgatni, tehát az 50 000 másolat 50 000 olyan CD-hez nyújtott
hozzáférést, amelyet egyszer már megvásároltak.
Kilenc nappal azután, hogy az MP3.com elindította a szolgáltatását, az öt
legnagyobb hanglemezkiadó az RIAA vezetésével beperelte a céget.
Az MP3.com az öt hanglemezkiadó közül néggyel megegyezett. Kilenc hó-
nappal késõbb egy szövetségi bíró bûnösnek találta az MP3.com-ot szán-
dékos jogsértésben az ötödik hanglemezkiadóval szemben. A hatályos tör-
vény alapján alkalmazva a bíró 118 millió dollár (23,6 milliárd Ft)
pénzbüntetésre ítélte az MP3.com-ot. A cég ezután megegyezett a fennma-
radó felperessel, a Vivendi Universallal, hogy fizet nekik több mint 54 mil-
lió dollárt (10,8 milliárd Ft), aztán nagyjából egy évvel késõbb a Vivendi fel-
vásárolta az MP3.com-ot.
A történetnek ezt a részét korábban már elmeséltem: most nézzük meg,
hogyan végzõdött. Miután a Vivendi felvásárolta az MP3.com-ot, gondat-
lanságért azokat az ügyvédeket is beperelte, akik azt tanácsolták az
MP3.com-nak, hogy jóhiszemûségre hivatkozva nem ítélhetik el õket, mi-
vel a cég által nyújtani kívánt szolgáltatás a szerzõi jogi törvény szerint
törvényesnek számít. A keresetben azt állították, hogy nyilvánvalónak
kellett volna lennie, hogy a bíróság ezt a viselkedést jogsértõnek fogja ta-
lálni. Ennélfogva a keresetnek az volt a célja, hogy minden olyan ügyvé-
det megbüntessenek, aki azt meri sugallni, hogy a törvény kevésbé kor-
látozó, mint ahogy azt a hanglemezkiadók szeretnék.
169
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ennek a pernek (amely végül ismeretlen összeg kifizetése után megegye-
zéssel zárult, nem sokkal azután, hogy a történet lekerült az újságok hasáb-
jairól) egyértelmûen az volt a célja, hogy világosan tudassa azokkal az ügy-
védekkel, akik ezen a területen védik ügyfeleiket: nemcsak az ügyfelek
fogják megszenvedni, ha a tartalomszolgáltató ipar feléjük irányítja a fegy-
vereit, hanem maguk az ügyvédek is. Így hát azoknak, akik azt hiszik, hogy
a törvénynek kevésbé korlátozónak kellene lennie, rá kell jönniük, hogy
a törvény ilyen szemlélete sokba fog kerülni nekik és cégüknek.
Ez a stratégia nem korlátozódik csak az ügyvédekre. 2003 áprilisában
a Universal és az EMI beperelte a Hummer Winbald kockázati tõkebefek-
tetõ céget, amely egy idõben anyagilag támogatta a Napstert, annak társ-
alapítóját, John Hummert, és cégvezetõtársát, Hank Barryt4. A keresetet itt
is arra alapozták, hogy a befektetõ cég tudta, hogy a tartalomszolgáltató
iparnak joga van meghatározni az iparág fejlõdési irányát. Személyesen
õket akarták felelõsségre vonni azért, mert pénzeltek egy olyan céget,
amelynek a terméke, mint késõbb kiderült, törvénysértõ volt. A per célja
itt is meglehetõsen átlátszó volt: innentõl minden befektetõ tudni fogja,
hogy ha olyan cégeket támogat, amelyeknek a termékét ezek a dinoszau-
ruszok nem hagyták jóvá, akkor nemcsak a pénzét és piaci helyzetét koc-
káztatja, hanem bírósági pereket is. Ha befektetünk, akkor mostantól nem
csak egy céget vásárolunk, hanem egy szép kis pert is. A környezet annyi-
ra szélsõségessé vált, hogy ma már az autógyártók is félhetnek a zenemû-
vekkel kapcsolatba hozható technikától. A Business 2.0 egyik cikkében
Rafe Needleman leír egy beszélgetést, amelyet a BMW-vel folytatott:
Megkérdeztem, hogy most, hogy az autókba szerelt számítógépek
teljesítménye és tárolókapacitása végre lehetõvé tenné, miért nem
lehet MP3-as fájlokat lejátszani? Azt mondták, hogy a BMW német-
országi mérnökei az egyik új modellt felszerelték egy készülékkel,
ami képes MP3-as fájlokat is lejátszani az autó beépített hangrend-
szerén át, de a cég piackutatási és jogi osztálya úgy gondolta, hogy
az Egyesült Államokba szánt autók esetében nem lenne szeren-
csés az ilyen megoldásokat erõltetni. Amerikában még ma sincs
beépített MP3-lejátszó az új autókban5...
Ez a maffia világa, tele „pénzt vagy életet” jellegû ajánlatokkal, amelye-
ket végsõ soron nem a bíróságok irányítanak, hanem azok a fenyegeté-
sek, amelyekre a törvény a szerzõi jogok tulajdonosait feljogosítja. Ez egy
olyan rendszer, amely nyilvánvalóan és elkerülhetetlenül megfojtja az új
találmányokat. Egy új céget eleve nehéz elindítani; ha a céget folyamato-
san perekkel fenyegetik, akkor csaknem lehetetlen.
170
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
A lényeg nem az, hogy a cégeknek joguk kellene, hogy legyen törvényte-
len vállalkozásokba fogni, hanem az, hogy mi számít „törvénytelennek”.
A törvény zavaros, és nem tudjuk, hogyan alkalmazható az új technikákra,
de ha szembe menetelünk jogi hagyományainkkal, és elfogadjuk az elké-
pesztõen magas összegû büntetéseket, amelyeket a szerzõi jogi törvény
miatt rónak ki, a bizonytalanság helyére egy olyan valóság lép, amely sok-
kal inkább konzervatív, mint igazságos. Ha a törvény halálbüntetéssel súj-
taná a parkolójegy-vásárlás elmulasztását, nemcsak hogy kevesebb parko-
lójegyet vennénk, de sokkal kevesebbet is autóznánk. Ugyanez igaz az
újításokra is: ha a bizonytalanság és a korlátlan büntetés lehetõsége egy-
folytában gáncsolja õket, egyre inkább elhal az alkotókedv.
A szabad felhasználással kapcsolatos balliberális álláspont lényegében ha-
sonló. Bármi is a „tényleges” törvény, a törvény hatásának valósága mind-
két esetben ugyanaz: az esztelenül büntetõ szabályozórendszer módsze-
resen megfojtja az alkotókedvet és az újítási hajlamot. Néhány vállalatot
és alkotót megvéd, de általában véve káros az iparra és az alkotókészség-
re nézve. A szabad piac és a szabad kultúra az élénk versenytõl függ, ma
azonban a törvény végeredményben éppen az ilyen jellegû versenyt fojt-
ja meg. Ezért aztán egy túlszabályozott kultúra jön létre, éppen úgy, ahogy
a túl sok korlátozás hatására a piac is túlszabályozottá válik.
Az általam leírt változások elõször is azt eredményezik, hogy a szabad
kultúrát engedélyes kultúra váltja fel, ami megfojtja az újításokat. Az en-
gedélyes kultúra „jogászkultúrát” jelent – olyan világot, amelyben csak
akkor alkothatunk, ha elõtte felhívjuk az ügyvédünket. Ismét hangsú-
lyoznám, hogy nem vagyok jogászellenes, legalábbis addig nem, amíg
a megfelelõ célra alkalmazzák õket. Természetesen nem vagyok a jog el-
len sem, szakmánk azonban sajnos ma már nem tudja, hol a határ. A ve-
zetõ jogászok elvesztették azt az érzéküket, hogy fel tudják becsülni,
mekkora költségekbe verik a többi embert, a törvény rossz hatásfoka pe-
dig szégyent hoz a szakmánkra. Miközben hiszem, hogy minden tõlünk
telhetõt meg kellene tennünk annak érdekében, hogy a törvény jobb ha-
tékonysággal mûködjön, legalább ennyit kellene tennünk azért is, hogy
korlátozzuk a törvény kiterjesztését ott, ahol az inkább árt, mintsem hasz-
nál. Az engedélyes kultúra eljárási költségei önmagukban elegendõek
ahhoz, hogy az alkotások széles körét eltemessék, és ez az „eredmény”
igencsak kétes értékû.
A jog bizonytalansága az újításra rakódó terhek közül csak az egyik. Egy
másik teher közvetlenebbül jelentkezik: ez pedig a tartalomszolgáltató
171
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
iparban érdekeltek abbéli törekvése, hogy a jogot arra használják, hogy
közvetlenül szabályozzák a segítségével az internetes technikát, hogy az
jobban védje az õ anyagaikat.
E reakció mozgatórugói magától értetõdõek. Az Internet lehetõvé teszi
az információk (azaz a különbözõ alkotások vagy „tartalmak”) hatékony
terjesztését; ez a hatékonyság az Internet felépítésének velejárója. A tar-
talomszolgáltató ipar szemszögébõl nézve viszont ez a tulajdonság
„programhiba”, mert a hatékony terjesztés azt jelenti, hogy a terjesztõk
nehezebben ellenõrizhetik a különféle tartalmak terjesztését. Így hát az
egyik kézenfekvõ válasz erre a hatékonyságra az, hogy tegyük az Inter-
netet kevésbé hatékonnyá: ha az Internet lehetõvé teszi a „kalózkodást”,
el kell törnünk az Internet térdkalácsát.
Rengeteg példa van ilyen törekvésre a törvényhozásban. A tartalomszol-
gáltató ipar sürgetésére a Kongresszus néhány tagja olyan törvényterve-
zetekkel fenyegetõzött, amelyek elõírnák a számítógépeknek, hogy meg-
határozzák, hogy az általuk elért tartalom védett-e, és megakadályozzák
a védett anyagok terjesztését6. A Kongresszus már tanulmányokat is íra-
tott, amelyek azt vizsgálták, hogy miként lehet megvalósítani valamilyen
kötelezõ „adásjelzõ jel” használatát minden olyan eszközön, amely ké-
pes digitális videójelek átvitelére (ilyen a számítógép is), és amely adás-
jelzõ jel lehetetlenné tenné minden olyan anyag lemásolását, amelyet el-
láttak vele. A Kongresszus más tagjai arra tettek javaslatot, hogy
a tartalomszolgáltatók szabadon használhassanak olyan technikát, amely
képes megtalálni a szerzõi jogok megsértõit, és használhatatlanná tenni
a számítógépüket7.
Egyrészrõl ezek a megoldások ésszerûnek is tûnhetnek. Ha a kóddal van
a gond, miért ne lehetne a kódot úgy módosítani, hogy szüntesse meg
a problémát. Csakhogy a technikai háttér szabályozása mindig az adott
korszak technikájához kapcsolódik: jelentõs terhekkel és költségekkel
jár, miközben valószínûleg saját maga indít el olyan fejlõdést, amely el-
avulttá teszi.
2002 márciusában számos mûszaki fejlesztõcég összefogott, élükön az
Intellel, és megpróbálta elmagyarázni a Kongresszusnak, milyen károkat
okozna egy ilyen törvényi szabályozás8. Érveik között természetesen
nem szerepelt az, hogy a szerzõi jogot nem kellene védeni; ehelyett in-
kább azzal érveltek, hogy semmilyen védelemnek nem volna szabad
több kárt okoznia, mint amennyi hasznot hajt.
172
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
Van még valami ennél is szembeötlõbb, amivel ez a háború ártott a újítá-
si kedvnek – jöjjön megint egy történet, amely a szabad piac mûködését
ismerõknek meglehetõsen ismerõs lesz.
Lehet, hogy a szerzõi jog tulajdon, de mint minden tulajdon, a szabályo-
zás egyik formája is. Olyan szabályozás, amely egyeseknek árt, mások-
nak használ. Ha helyesen alakítják ki, akkor az alkotóknak hasznára van,
az élõsködõknek árt; ha rosszul, akkor a hatalomban lévõk használják
a versenytársaik legyõzésére.
Amint a 10. fejezetben leírtam, a szerzõi jog szabályozó jellege és Jessica
Litman által a Digital Copyright 9címû könyvben ismertetett lehetséges
kiterjesztései ellenére történetét tekintve nem mondható rossznak.
Az említett fejezetben részletesen bemutattam, hogy amikor feltûnt vala-
milyen új technika, a Kongresszus mindig helyreállította az egyensúlyt,
hogy védje az újat a régitõl. Ennek a stratégiának egyik része a kötelezõ
vagy törvényben szabályozott engedélyek elõírása, a másik (például
a videómagnók esetében) a szabad felhasználás volt.
Az új technikákhoz való alkalmazkodásnak ez a mintája az Internet fel-
emelkedésével megváltozott. Ahelyett, hogy helyreállítanák az egyen-
súlyt az új technikák által támasztott igények és a tartalomszolgáltatók
törvény adta jogai között, mind a bíróságok, mind a Kongresszus törvé-
nyi korlátozásokat emelnek, amelyeknek az lesz a hatásuk, hogy meg-
fojtják az újat a régi életben tartása érdekében.
A bíróságoknak ez a válasza meglehetõsen egyetemes10, és hasonlóak
azok a válaszok is, amelyekkel a Kongresszus fenyegetõzött, illetve ame-
lyeket ténylegesen a kérdésre adott. Ezeket nem sorolnám most fel téte-
lesen11, de ízelítõnek jöjjön egy – az internetes rádiózás végzetérõl szóló
– példa, amely jól összefoglalja a lényeget.
Amint a 4. fejezetben leírtam, amikor a rádióállomások lejátszanak egy
zeneszámot, a felvételt készítõ mûvész nem kap pénzt a „rádiós elõadá-
sért”, hacsak nem õ egyben a zeneszerzõ is. Így hát ha Marilyn Monroe
felvette volna mondjuk a Happy Birthday egy változatát – hogy emléke-
zetessé tegye a Kennedy elnök elõtti híres elõadását a Madison Square
Gardenben –, akkor amikor ezt a zeneszámot lejátszaná egy rádióállo-
más, a Happy Birthday jelenlegi jogtulajdonosai kapnának némi pénzt,
de Marilyn Monroe nem.
173
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ez a Kongresszus által kialakított egyensúly nem volt ésszerûtlen. Azzal
indokolták, hogy a rádióban történõ lejátszásnak reklámértéke van, va-
gyis a felvételt készítõ mûvész is jól jár, mert az általa elõadott zeneszám
lejátszásával a rádióállomás növeli annak az esélyét, hogy többen meg-
veszik a lemezét. Tehát a mûvész is kap valamit, ha nem is közvetlenül.
Elképzelhetõ persze, hogy ennek az indoklásnak több köze volt a rádió-
állomások hatalmához, mint a fentebb vázolt eredményhez: a rádiók lob-
bizása ügyesen megakadályozott minden olyan erõfeszítést, amely arra
irányult, hogy a Kongresszus a felvételt készítõ mûvészeknek is megkö-
vetelje a térítést.
Aztán megszületett az internetes rádió. Akárcsak a normál rádióállomás-
ok, az internetes rádiók is úgy mûködnek, hogy adást sugároznak az
adótól a hallgatóhoz. Az adás az Interneten át jut el hozzánk, nem rádió-
hullámok útján az éteren keresztül, így megtehetjük, hogy San Francis-
cóban egy budapesti állomást hallgassunk, míg a hagyományos rádió
esetében a San Francisco vonzáskörzetén túl lévõ adót már nemigen len-
ne módunk hallgatni.
Az internetes rádió elvébõl következik, hogy a felhasználó gyakorlatilag
korlátlan számú állomást hangolhat be a számítógépén, míg a normál
módon sugárzó rádiók esetében ezt korlátozza a fogható állomások szá-
ma és a vétel tisztasága. Az internetes rádiók versenyképesebbek, mint
a hagyományos rádiók, mivel több választási lehetõséget adnak a hallga-
tónak, és mivel elméletileg a világ bármely pontján foghatók, a kis állo-
mások adásai is könnyen, viszonylag nagy számú hallgatóhoz juthatnak
el szerte a világon. Egyes becslések szerint több mint nyolcvanmillió hall-
gatója van az ilyen új típusú rádióknak.
Az internetes rádió tehát azt jelenti a hagyományos rádiók számára, amit
az FM rádió jelentett az AM rádióknak, sõt ez az újítás elméletben sokkal
nagyobb jelentõségû, mint amilyen a frekvenciamoduláció használata
volt az amplitúdómodulációhoz képest, mivel nemcsak a technika jobb,
hanem a versenyt is sokkal inkább fokozza. Az FM rádió és az internetes
rádió védelméért folytatott harc közvetlenül párhuzamba állítható.
Howard Armstrong küzdelmét az FM rádiózás engedélyezéséért így írta
le valaki:
A rövidhullámú frekvenciákon csaknem korlátlan számú FM állo-
mást lehetett elhelyezni, megszüntetve ezzel a zsúfolt hosszúhul-
lámon a rádiókkal szemben emelt természetellenes korlátozáso-
174
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
kat. Ha az FM rádiót szabadon lehetett volna fejleszteni, a rádióál-
lomások számának a mûszaki korlátozások helyett csak az anya-
giak és a verseny szabtak volna határt... Armstrong ezt a rádiózás
területén elõálló helyzetet a nyomtatás feltalálása utánihoz hason-
lította, amikor az állam és az uralkodó osztály úgy próbálták ellen-
õrzésük alá vonni a tömegtájékoztatás ezen az új eszközét, hogy
engedélyhez kötötték a használatát. Ez az önkény csak akkor ért
véget, amikor a nyomdagépek szabadon vásárolhatóvá és üzemel-
tethetõvé váltak. Az FM rádiózás ilyen értelemben ugyanolyan
nagy találmány volt, mint a nyomtatás, mivel lehetõvé tette, hogy
a rádió lerázza a béklyóit12.
Az FM rádióban rejlõ lehetõséget sohasem váltották valóra. Nem azért,
mert Armstrong tévedett a technikával kapcsolatban, hanem azért, mert
alábecsülte „az érdekek, a szokások és a törvény13” erejét, amely meggá-
tolta ennek a versenyképes technikának a fejlõdését.
Ugyanezt elmondhatjuk az internetes rádióval kapcsolatban is.Az inter-
netes állomások számát sem korlátozza a technika; az egyetlen korláto-
zást a törvény, többek között a szerzõi jogi törvény emeli, így hát elõször
is azt kell megkérdeznünk, hogy milyen szerzõi jogi szabályok érvénye-
sek az internetes rádiókra.
A lobbizás itt fordítva jelentkezik. Az internetes rádió új iparág, míg a má-
sik oldalon a mûvészek érdekeit egy nagy hatalmú szövetség, az RIAA
védi. Amikor a Kongresszus 1995-ben elsõ ízben foglalkozott az inter-
netes rádiókkal, az RIAA sikeresen lobbizott annak érdekében, hogy az
internetes rádiókra vonatkozóan más szabályt fogadjanak el, mint ami
a földi sugárzású rádiókra vonatkozik. Miközben az utóbbiaknak nem kell
fizetniük képzeletbeli Marilyn Monroe-nknak, amikor lejátsszák a Happy
Birthday címû felvételét, az internetes rádióknak igen. A törvény nem-
hogy nem semleges az internetes rádió irányában, hanem egyenesen job-
ban megterheli, mint a földi sugárzású rádiót.
A pénzügyi teher nem csekély. A Harvard Egyetem jogászprofesszora,
William Fisher becslése szerint ha egy internetes rádióállomás hirdetés
nélkül terjesztene népszerû zenét (átlagosan) tízezer hallgatónak, napi
huszonnégy órában, a mûvészeknek évente összesen több mint 1 millió
dollárt kellene fizetnie14. A hagyományos rádióállomásoknak ugyanezért
nem kell fizetniük egy fillért sem.
175
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ráadásul a teher nem csak pénzügyi. Az eredetileg javasolt szabályok
szerint az internetes rádióállomásoknak minden tranzakcióról össze kel-
lett volna gyûjteniük a következõ adatokat (amelyeket a földi sugárzású
állomásoknak nem kell):
1. a szolgáltatás neve;
2. a csatorna, amelyen a programot sugározzák (az AM és FM rádiók ál-
lomásazonosítót használnak);
3. a mûsor típusa (archivált/ismétlõdõ/élõ);
4. az adás napja;
5. az adás ideje;
6. az az idõzóna, ahonnan a mûsort sugározzák;
7. a mûsorban szereplõ hangfelvétel helyének sorszáma;
8. az adás idõtartama (másodpercre pontosan);
9. a hangfelvétel címe;
10. a felvétel ISRC-kódja (ISRC: nemzetközi szabványos felvételkód);
11. a lemez kiadásának éve a copyright jellel feltüntetett év szerint, gyûj-
teményes albumok esetében a lemez kiadásának éve és az adott szám
copyright jellel feltüntetett éve is;
12. a felvételen szereplõ mûvész;
13. a lemez címe;
14. a lemezkiadó neve;
15. a lemez UPC-kódja (UPC: egyetemes termékkód);
16. katalógusszám;
17. a szerzõi jog tulajdonosának adatai;
18. a csatorna vagy a mûsor zenei mûfaja (az állomás stílusa);
19. a szolgáltatás vagy a mûsorszolgáltató neve;
20. a csatorna vagy a mûsor neve;
21. a felhasználó bejelentkezésének dátuma és idõpontja (a felhasználó
idõzónája szerint);
22. a felhasználó kijelentkezésének dátuma és idõpontja (a felhasználó
idõzónája szerint);
23. az az idõzóna, ahol a jelet fogták (a felhasználóé);
24. egyedi felhasználóazonosító;
25. annak az országnak a neve, ahol a felhasználó fogta az adást.
A Kongresszusi Könyvtár végül felfüggesztette ezeket a jelentési követel-
ményeket, további tanulmányozásnak vetve azokat alá, valamint meg-
változtatta az eredeti díjakat is, amelyeket a díjak megszabásával megbí-
zott bizottság állapított meg. Az internetes és a hagyományos földi
176
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
sugárzású rádiók közötti alapvetõ különbség viszont megmaradt: az in-
ternetes rádióknak fizetniük kell egyfajta szerzõi jogdíjat, míg a föld su-
gárzású rádióknak nem.
Miért? Mi indokolja ezt a különbséget? Létezik olyan gazdasági hatásta-
nulmány az internetes rádiókkal kapcsolatban, ami igazolná ezeket a kü-
lönbségeket? Vagy így akarták védeni a mûvészeket a kalózoktól?
Egy ritka õszinte pillanatában az RIAA egyik szakértõje bevallotta azt,
amit már akkor is mindenki tudott. Alex Alben, a Real Networks arcula-
táért felelõs alelnöke így emlékszik vissza:
Az RIAA, amely a lemezkiadókat képviselte, mutatott valami pa-
pírt arról, hogy szerintük mennyit lenne hajlandó egy készséges
vásárló egy készséges eladónak fizetni, és az sokkal magasabb
összeg volt, tízszerese annak, amit a rádióállomások fizetnek
ugyanannyi idõre ugyanannak a számnak a lejátszásáért. Ekkor az
internetes mûsorszolgáltatókat képviselõ ügyvédek megkérdezték
az RIAA-t...: „Honnan vették ezeket a rendkívülien magas össze-
geket? Miért kell többet fizetni, mint egy hagyományos rádiónak?
Több százezer internetes mûsorszolgáltató van, amely hajlandó fi-
zetni – ez alapján kellene megállapítani a piaci árat, ám ha Önök
ilyen magas díjakat szabnak meg, kirekesztik a kis internetes mû-
sorszolgáltatókat az üzletbõl...”
Erre az RIAA szakértõi ezt válaszolták: „Ami azt illeti, mi nem iga-
zán úgy képzeljük el ezt, mint egy több ezer internetes mûsorszol-
gáltatót magába foglaló iparágat. Mi úgy gondoljuk, hogy lenne
mondjuk öt-hét nagy szolgáltató, amelyek képesek kifizetni a ma-
gas díjakat, és így egy stabil, jól átlátható piac alakul ki.” (Kieme-
lés tõlem.)
Tehát a cél az, hogy a törvény segítségével megszüntessük a versenyt,
amelyet ez az új technika valószínûleg óriási mértékben növelne, és
amely robbanást idézne elõ az elérhetõ mûvek mennyiségében és válto-
zatosságában, hogy ne okozzon semmilyen fájdalmat az õskövületeknek.
Nincs senki, sem a jobb-, sem a baloldalon, akinek a törvény ilyen célok-
ra való felhasználását támogatnia kellene, gyakorlatilag mégsem tesz sen-
ki semmit, hogy megakadályozza ezt.
177
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A POLGÁROK BÛNBE VITELE
A túlszabályozás megfojtja az alkotó- és újítási kedvet, lehetõséget ad az
õskövületeknek arra, hogy nemet mondjanak a jövõre, és elpazarolja
a demokratikus mûvészet rendkívüli lehetõségét, amelyet a digitális tech-
nika szült.
Ezeken a fontos károkon kívül van még egy, amely õseink számára fon-
tos volt, de mára, úgy látszik, elfelejtettük: a túlszabályozás lezülleszti az
állampolgárok erkölcseit, és gyengíti a törvény erejét.
A most viselt háború tilalmi háború. Mint minden ilyen, ez is nagyszámú
polgár viselkedése ellen folyik. A New York Times cikke szerint 2002 máju-
sáig 43 millió amerikai töltött már le zenét az Internetrõl15, az RIAA szerint
pedig ennek a 43 millió amerikainak jogsértõ a viselkedése, ami azt jelen-
ti, hogy a a törvényeink értelmében az amerikaiak 20 százaléka bûnözõ-
nek minõsül. Mivel az RIAA nemcsak a világ Napstereit és Kazaa-it pereli
be, hanem a keresõprogramokat készítõ egyetemistákat is, és egyre gyak-
rabban az Internetrõl különféle tartalmakat letöltõ átlagfelhasználókat is,
a fájlcserére alkalmas technika abba az irányba fog továbbfejlõdni, hogy
védje és elrejtse a törvénytelen felhasználást. Ez olyan fegyverkezési ver-
seny, vagy ha tetszik, polgárháború, ahol az egyik oldal szélsõségei még
szélsõségesebb választ váltanak ki a másik oldalból.
A tartalomszolgáltató ipar taktikája az amerikai jogrendszer hibáit hasz-
nálja ki. Amikor az RIAA perbe fogta Jesse Jordant, tudta, hogy Jordanban
nem alperest, hanem jó bûnbakot talált. Annak hatására, hogy azzal fe-
nyegették, hogy vagy a világ minden pénzét ki kell fizetnie kártérítésként
(15 000 000 dollárt, azaz nagyjából 3 milliárd forintot), vagy a világ csak-
nem minden pénzét azért, hogy védekezzen ez ellen (250 000 dollárt, az-
az mintegy 50 millió forintot ügyvédi költségekre), Jordan azt választotta,
hogy odaadja az összes pénzt, amije csak van (12 000 dollárt, azaz körül-
belül 2,5 millió forintot), hogy elkerülje a pereskedést. Az RIAA ugyanez-
zel a módszerrel küzd az egyéni felhasználók által indított perekben is.
2003 szeptemberében az RIAA 261 magánszemélyt perelt be, köztük egy
tizenkét éves, bérlakásban élõ kislányt és egy hetvenéves öregembert is,
akinek fogalma sem volt arról, mi is az a fájlcsere16. A bûnbakok saját bõ-
rükön tapasztalhatták, hogy ezekben a perekben mindig többe kerül vé-
dekezni, mint egyszerûen kiegyezni az RIAA-val. (A tizenkét éves kislány-
nak például, akárcsak Jesse Jordannek, ki kellett fizetni az összes
megtakarított pénzét, 2000 dollárt az ügy elrendezése érdekében.) A jog-
védelmet tekintve törvényeink rettenetesek és szégyellnivalók. Jogrend-
szerünk jelenlegi állapotának következménye az, hogy a hatalmasok arra
178
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
használhatják a törvényt, hogy hatályon kívül helyezzenek minden olyan
jogot, amely ütközik az érdekeikkel.
A tilalmi háborúk megszokottak Amerikában, ez a mostani valahogy
mégis szélsõségesebb, mint bármelyik korábbi. Szesztilalommal kísérle-
teztünk, amikor a fejenkénti alkoholfogyasztás mintegy 5,5 liter volt
évente. Az alkohol elleni háború hatására a szeszfogyasztás kezdetben
a tilalmi idõszak elõttinek a 30 százalékára csökkent, de a tilalom végére
a fogyasztás ismét a korábbi szint 70 százalékára rúgott. Az amerikaiak
nagyjából ugyanannyit ittak, csak közben sokan bûnözõvé váltak közü-
lük17. Elindítottunk egy kábítószer-ellenes háborút azzal a céllal, hogy
csökkenjen a szabályozott narkotikumok fogyasztása, amelyeket most az
amerikaiak 7 százaléka (16 millió ember) használ18. Ez már visszaesés ah-
hoz a (hogy úgy mondjam) szárnyaláshoz képest, amely 1979-ben érte
el a csúcspontját, és a népesség 14 százalékát érintette. Az autós közle-
kedést is olyan mértékben szabályozzuk, hogy az amerikaiak jelentõs
többsége nap mint nap törvénysértést követ el. Az adórendszerünk olyan
bonyolult, hogy a készpénzzel dolgozó cégek többsége rendszeresen
csal19. Azzal büszkélkedünk, hogy „szabad társadalomban” élünk, de
a hétköznapi viselkedés elemeinek végtelen sorát szabályozzuk a társa-
dalmunkban. Ennek eredményeképpen az amerikaiak túlnyomó többsé-
ge rendszeresen megsért legalább egy-két törvényt.
A dolgok ilyetén állása nincs minden következmény nélkül. Ez különö-
sen szemet szúr egy olyan tanárnak, mint én, akinek az a munkája, hogy
jogászhallgatókat oktasson az „erkölcs” fontosságára. Mint kollégám,
Charlie Nesson mondta egy elõadásán a Stanford Egyetemen: minden jo-
gi egyetemen több ezer olyan hallgató tanul, aki már töltött le nem
jogtiszta zenét, fogyasztott törvényellenesen alkoholt olykor kábítószert,
vállalt illegálisan munkát, amely után nem fizetett adót, és vezetett tör-
vényellenesen autót. Ezek olyan srácok, akik számára egyre inkább a tör-
vénytelen viselkedés az elfogadott, tõlünk, jogászprofesszoroktól pedig
azt várják, hogy megtanítsuk õket erkölcsösen viselkedni: hogyan mond-
janak nemet, ha valaki meg akarja õket vesztegetni, hogyan tartsák az
ügyfelek pénzét elkülönítve, vagy hogy kérésre hozzanak nyilvánosság-
ra akár egy olyan dokumentumot, ami véget vethet az általuk vitt ügy-
nek. Amerikaiak generációi – az ország egyes részein jobban, más része-
in kevésbé, de a mai Amerikában mindenütt – képtelenek egyszerre
normálisan és törvényesen élni az életüket, mivel a „normálisan” magá-
ban hordozza a törvények kisebb-nagyobb mértékû áthágását.
179
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Erre az általános törvénysértõ viselkedésre a válasz vagy az lehet, hogy
szigorúbban próbálnak érvényt szerezni a törvényeknek, vagy az, hogy
megváltoztatják a törvényt. A társadalomnak azt kell megtanulnia, ho-
gyan dönthet ebben a kérdésben ésszerûbben. Az, hogy egy törvénynek
van-e értelme, legalább részben attól függ, hogy a törvény közvetlen és
járulékos hátrányai együtt felülmúlják-e a törvény által nyert elõnyöket.
Ha a közvetlen és járulékos hátrányok együttesen meghaladják az elõ-
nyöket, akkor a törvényt meg kell változtatni. Ezen kívül, ha a hatályos
rendszer jóval elõnytelenebb, mint egy lehetséges másik, akkor jó okunk
van arra, hogy megfontoljuk a váltást.
Az álláspontom nem arra az ostoba érvre épül, miszerint ha az emberek
rendszeresen megsértenek egy törvényt, akkor az rossz, és el kell töröl-
nünk. Nyilvánvalóan nagymértékben javulna a gyilkossági statisztika, ha
szerdán és pénteken engedélyeznénk az emberölést, de nem lenne
ésszerû, mivel az emberölés a hét minden napján elítélendõ. A társada-
lomnak igaza van, hogy az emberölést mindig és mindenhol üldözi.
Ehelyett az álláspontom olyasvalami, ami a demokráciáknak mindig is sa-
játja volt, de mostanában elfelejtettük. A törvény hatékonysága attól függ,
hogy mennyire tartják be az emberek a törvényt. Minél gyakrabban észle-
lik az állampolgárok egy törvény megsértését, annál kevésbé tisztelik azt.
A legtöbb esetben természetesen a törvény maga a fontos, nem a törvény
tisztelete. Az nem érdekel senkit, hogy az erõszaktevõk tisztelik-e a tör-
vényt vagy sem, mindenki el szeretné õket fogni és rács mögött tudni.
Az viszont érdekel – engem legalábbis –, hogy a diákjaim tisztelik-e a tör-
vényt, és az is, ha a törvény szélsõséges elõírásai miatt egyre kevésbé te-
szik. Húszmillió amerikai nõtt fel, mióta az Internet új értelmet adott
a „megosztásnak”. Képesnek kell lennünk ezt a húszmillió amerikait „ál-
lampolgárnak” és nem „gonosztevõnek” nevezni.
Amikor legalább negyvenhárommillió polgár tölt le különbözõ tartalma-
kat az Internetrõl, amelyeket aztán különféle eszközökkel, a jogtulajdo-
nosok által jóvá nem hagyott módon kombinálnak, az elsõ kérdés, amit
fel kell tennünk, nem az, hogy miként lehetne errõl értesíteni az FBI-t.
Az elsõ kérdésnek annak kellene lennie, hogy vajon tényleg szükség
van-e erre a konkrét tilalomra annak érdekében, hogy elérjük azt, ami
a szerzõi jogi törvény célja. Nem lehet-e más módon, negyvenhárommil-
lió amerikai gonosztevõnek minõsítése nélkül biztosítani, hogy a mûvé-
szek megkapják a pénzüket? Ha igen, akkor van-e értelme Amerikát
a bûnözõk országává tenni?
180
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
Ezt az elvont kérdést megpróbálom megvilágítani egy példával. Mind-
annyiunknak vannak CD-lemezei, sokunknak még hagyományos hang-
lemezei is. Ezeken a mûanyagdarabokon olyan zene találhható így vagy
úgy kódolva, amelyet bizonyos értelemben megvásároltunk. A törvény
védi abbéli jogunkat, hogy ezeket a mûanyagdarabokat megvegyük vagy
eladjuk: nem sérti a szerzõi jogot, ha eladom az összes komolyzenei le-
mezemet egy használtlemezboltnak, és jazzlemezeket veszek helyettük.
A lemezeknek ez a fajta használata engedélyezett.
Az MP3-õrület azonban megmutatta, hogy a hagyományos lemezeknek
van még egy felhasználási módja, amely tulajdonképpen szabad. Mivel
ezeket a lemezeket még másolásvédelem nélkül készítették, „szabadon”
lemásolhatom vagy „digitalizálhatom” õket a lemezrõl a számítógépem
merevlemezére. Az Apple Corporation egészen odáig ment, hogy azt su-
gallta, hogy ez a „szabadság” jog: egy hirdetéssorozatban az Apple támo-
gatta a digitális technikák Disney-féle alkotásra való alkalmasságát.
A hanglemezek ilyen fajta „felhasználása” mindenképpen értékes. Ott-
hon nagy munkába kezdtem: úgy döntöttem, hogy felviszem a számító-
gépre saját és feleségem összes CD-jét, és egyetlen archívumban fogom
tárolni mindet. Ezután az Apple iTunes nevû készülékével vagy az
Andromeda nevû csodaprogrammal különbözõ lejátszási listákat készít-
hetek a zenékbõl: Bach, Barokk zene, Szerelmes dalok, Egyéb jelentõs
szerelmes dalok – a lehetõségek száma végtelen. A válogatások összeál-
lítási költségének csökkentésével ezek a technikák önmagukban is érté-
kes alkotásokat segítenek létrehozni.
Ezt a felhasználási módot a védelem nélküli adathordozók teszik lehetõ-
vé – legyenek azok akár CD-k, akár hagyományos hanglemezek –, de
ezek lehetõséget adnak a fájlcserére is. A fájlcsere fenyegeti az alkotók-
nak azt a jogát (legalábbis ezt gondolja a tartalomszolgáltató ipar), hogy
megfelelõ juttatást kapjanak az alkotásaikért. Emiatt sokan kezdenek kí-
sérletezni olyan technikákkal, amelyek felszámolják a védelem nélküli
adathordozókat. Ezek a technikák megakadályoznák például, hogy a ze-
néket a CD-krõl a számítógép merevlemezére lehessen másolni, vagy le-
hetõvé tennék a kémprogramok számára, hogy azonosítsák a számítógé-
peken lévõ, CD-krõl lemásolt tartalmakat.
Ha ezek a technikák elterjednek, akkor meglehetõsen nehéz lesz nagy ar-
chívumokat készíteni a saját zenéinkbõl. Ekkor majd hackerek társaságát
kell keresnünk, és be kell szereznünk azt a technikát, amelyik kikapcsolja
181
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
a védelmet. Az ilyesmivel való kereskedés törvénytelen, de ez valószínû-
leg nem igazán fog érdekelni minket. Az emberek jelentõs többségét
azonban a védelmi megoldások végeredményben meg fogják akadályoz-
ni abban, hogy archiválják a CD-iket, vagyis a technika visszakényszerít
bennünket egy olyan világba, ahol a zenét vagy mûanyag lemezekrõl hall-
gatjuk, vagy egy bonyolult „digitális jogkezelõ” rendszer részévé válunk.
Ha csak úgy lehetne biztosítani, hogy a mûvészek pénzt kapjanak az al-
kotásukért, hogy megszüntetik a zenemûvek szabad áthelyezésének le-
hetõségét, akkor indokolt lenne az ezt megakadályozó technikák léte.
De mi van akkor, ha a tartalom zárolása nélkül is van mód rá, hogy a mû-
vészek megkapják a pénzüket? Más szavakkal, mi a helyzet akkor, ha egy
másik rendszer képes lenne úgy gondoskodni a mûvészeknek járó ellen-
szolgáltatásról, hogy közben megtartja az alkotások könnyû és szabad
áthelyezhetõségét is?
Most nem az a célom, hogy bebizonyítsam, hogy létezik ilyen rendszer.
Egy megoldást bemutatok majd a könyv utolsó fejezetében, de most csak
a kérdés viszonylag egyértelmû oldalával szeretnék foglalkozni: ha egy
másik rendszerrel el lehet érni ugyanazokat a törvényes célokat, amelye-
ket a jelenlegi szerzõi jogi rendszerrel, de ez a másik rendszer nagyobb
szabadságot hagy a fogyasztóknak és az alkotóknak, akkor nagyon jó
okunk lenne ezt a másik megoldást – nevezetesen a szabadságot – vá-
lasztanunk. Más szavakkal, ekkor nem a tulajdon és a kalózkodás között
kellene választani, hanem különbözõ tulajdonjogi rendszerek és az azok
által engedélyezett szabadság között.
Hiszem, hogy van mód arra, hogy a mûvészek úgy kapják meg a pénzü-
ket, hogy ne kelljen közben negyvenhárommillió amerikait bûnözõnek
minõsítenünk, igaz, ez a másik megoldás az alkotások létrehozásának és
terjesztésének piacát kétségkívül felforgatná. Az a néhány meghatározó
cég, amely ma a kultúra terjesztését túlnyomó részben a kezében tartja,
nem gyakorolhatna többé ilyen hatalmas mérvû felügyeletet, sõt valószí-
nûbb, hogy elveszítenék meghatározó szerepüket.
A gond az, hogy ezek a cégek már hatalmuk alá vonták a Kongresszust,
és õk szabják meg a törvényt, hogy megvédjék magukat a verseny ezen
új formája ellen. Nekik aközött kell választaniuk, hogy bûnözõnek bé-
lyegezzenek-e negyvenhárommillió amerikait, vagy életben maradjanak.
182
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
Az õ döntésük tehát érthetõ, a miénk,- akik demokráciában élünk - ,
azonban nem. Jack Valenti rokonszenves, de annyira azért nem, hogy ér-
te feladjunk egy olyan mélyen gyökerezõ és fontos hagyományt, mint
amilyen a szabad kultúra.
Az erkölcsi romlásnak van egy olyan vonatkozása is, amely különösen
a polgári szabadságjogok szempontjából fontos, és közvetlenül követke-
zik minden tilalmi háborúból. Amint az Electronic Frontier Foundation
ügyvédje, Fred von Lohmann írja: van egy „járulékos kár”, amely „min-
dig elõáll, amikor a lakosság jelentõs részét bûnözõvé teszik”, ez pedig
nem más, mint a polgári szabadságjogok általános sérülése.
„Ha úgy kezelünk valakit — magyarázza von Lohmann —, mint vélelme-
zett törvénysértõt,
akkor annak hirtelen számos alapvetõ joga elpárolog, részben
vagy egészben... Ha megsértette a szerzõi jogot, hogyan remélhet-
né személyiségi jogainak bármiféle védelmét? Hogyan remélhet-
né, hogy nem foglalhatják le a számítógépét? Hogyan remélhetné,
hogy továbbra is lehet internetelérése?... Hozzáállásunk azonnal
megváltozik, amint olyasvalakirõl van szó, akit bûnözõnek vé-
lünk. A fájlcsere elleni kampány eredménye, hogy az amerikai
internet-felhasználók jelentõs része „bûnözõvé” változott.”
Annak, hogy az amerikai közembereket bûnözõkké minõsítették át, az
a következménye, hogy – mivel megfelelõ eljárásnak tekintik – a többség
által adottnak vélt személyiségi jogokat végeredményben megnyirbálják.
Az internet-felhasználók 2003-ban ébredhettek rá erre, amikor az
RIAA lépéseket tett, hogy az internetszolgáltatókat arra kényszerítse,
hogy adják ki azon felhasználók nevét, akikrõl az RIAA azt feltételezi,
hogy megsértik a szerzõi jogi törvényt. A Verizon szembeszállt a követe-
léssel, és vesztett. Elég egyetlen kérelmet benyújtani egy bírónak, és
anélkül, hogy az ügyfelet errõl egyáltalán értesítenék, kiadják a felhasz-
náló személyazonosságát.
Az RIAA ezután kiterjesztette a kampányát, és általános támadást indított,
bejelentve, hogy bepereli azokat a magánfelhasználókat is, akikrõl azt
gondolja, hogy jogvédett zeneszámokat töltenek le fájlcserélõ rendsze-
rek segítségével. Mint láttuk, ezek a perek csillagászati károkat okozhat-
nak: ha a család számítógépét egyetlen CD-nyi zene letöltésére használ-
183
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
juk, akkor a családot 2 millió dollár (400 millió Ft) anyagi kártérítés meg-
fizetésére is kötelezhetik. Ez nem tartotta vissza az RIAA-t attól, hogy szá-
mos ilyen családot bepereljen, ahogy tették azt Jesse Jordan esetében is20.
Még ez is elhanyagolhatónak tûnik ahhoz a kémkedéshez képest, amely-
be az RIAA fogott. A múlt nyáron a CNN beszámolt arról, hogy milyen stra-
tégiát fogadott el az RIAA a Napster-felhasználók kinyomozására21: egy ki-
finomult ujjlenyomat-készítõ algoritmus segítségével az RIAA elkészítette
a Napster katalógusában lévõ összes dal ujjlenyomatát. Egy innen letöltött
MP3-as zeneszám minden példányának ugyanaz lesz az „ujjlenyomata”.
Most képzeljük el az alábbi nem is túl valószínûtlen történetet: a lányunk
ajándékba kap egy CD-t a barátjától – egy olyan zenei válogatást, amilye-
neket gyerekkorunkban mi is készítettünk kazettára. Nem tudjuk, ahogy
a lányunk sem, hogy honnan származnak ezek a dalok. Késõbb azonban
a lány felmásolja õket a számítógépére, majd elviszi a gépet a fõiskolára,
és csatlakozik az iskola számítógépes hálózatára. Ha az iskolai hálózat
„együttmûködik” a RIAA kémrendszerével, és a lányunk nem védte meg-
felelõen az anyagait a hálózatról érkezõktõl (mi tudjuk, hogyan kell ezt
megtenni?), akkor az RIAA képes lesz a lányunkat mint „bûnözõt” azono-
sítani, és azok szerint a szabályok szerint, amelyeket az egyetemek kezde-
nek alkalmazni, a lányunk elvesztheti a jogát az egyetemi számítógép-há-
lózat használatára22, sõt bizonyos esetekben ki is csaphatják az egyetemrõl.
Ahhoz természetesen joga van, hogy megvédje magát. Bérelhetünk ne-
ki egy ügyvédet (ha szerencsések vagyunk, kapunk már 300 dolláros
– 60 000 Ft – óradíjért), és a lányunk felhozhatja mentségül azt, hogy
semmit sem tudott arról, hogy honnan valók a dalok, illetve hogy
a Napsterrõl származnak. Az egyetem még hihet is neki – de megeshet
az is, hogy nem hisz, és a „zugárut” eleve a bûn bizonyítékaként keze-
li. Ahogy már annyi fõiskolai hallgató megtanulta, az ártatlanság vélel-
me a tilalmi háborúk közepette eltûnik, és ez a háború sem különbö-
zik a többitõl.
Ismét von Lohmannt idézném:
Amikor arról beszélünk, hogy negyven- vagy hatvanmillió amerikai
lényegében megsérti a szerzõi jogokat, olyan helyzetet hozunk lét-
re, amelyben ezeknek az embereknek a szabadságjogai általában
véve nagy veszélyben vannak. Nem hiszem, hogy lenne bármilyen
más helyzet, amikor véletlenszerûen kiválaszthatunk egy embert az
184
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
12. FEJEZET • KÁROK
utcán, és biztosak lehetünk abban, hogy elkövetett valami törvény-
be ütközõt, amiért rá lehet húzni a vizes lepedõt, mint potenciális
bûnelkövetõre vagy mint egy több százmillió dolláros polgári kárté-
rítési per alperesére. Persze mindenki hajt néha gyorsabban a meg-
engedettnél, de a gyorshajtás nem olyasmi, ami miatt mindennapos
lenne, hogy megfosztanak a jogainktól. Néhányan használnak kábí-
tószereket – azt hiszem, talán ez a legközelebbi párhuzam –, de so-
kan felhívták már rá a figyelmet, hogy a kábítószerek elleni háború
is meggyengítette az összes polgári szabadságjogunkat, mivel bû-
nözõként kezel nagyon sok amerikait. A fájlcsere azonban nagyság-
rendekkel több amerikait érint, mint a kábítószer-használat...
Ha negyven–hatvanmillió amerikai bûnözõ, akkor elindultunk egy
meredek lejtõn afelé, hogy mind a negyven–hatvanmilliónyian el-
veszítsék polgári szabadságjogaik jó részét.
Ha a törvény negyven–hatvanmillió amerikait „bûnözõnek” tekint, pedig
a célját – a szerzõk jogainak biztosítását – anélkül is el tudná érni, hogy
„bûnözõnek” tekintse ezeket a milliókat, akkor ki is a gonosztevõ?
Az amerikaiak vagy a törvény? Mi az amerikai megoldás: a saját népünk
ellen vívott szüntelen háború, vagy a demokrácia útján összehangolt erõ-
feszítés a törvények megváltoztatására?
185
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
EGYENSÚLY
Képzeljük el az alábbi képet: állunk az út szélén, az autónk lángokban.
Dühösek és idegesek vagyunk, mert részben mi okoztuk a tüzet, most
pedig nem tudjuk, hogy lehetne eloltani. Mellettünk egy vödör, tele ben-
zinnel – nyilvánvaló, hogy a benzin nem fogja eloltani a tüzet.
Miközben azon tépelõdünk, mit is lehetne tenni ebben a feszült helyzet-
ben, valaki odajön. Ijedtében megragadja a vödröt, és mielõtt még esé-
lyünk lenne megállítani – vagy mielõtt rájönne magától, miért kellene
megállnia –, a vödör a levegõbe lendül. A benzin mindjárt eléri az égõ
kocsit, és a tûz lángra lobbant mindent a környéken.
Körülöttünk egyre hevesebben zajlik a szerzõi jogi háború, és senki sem
arra figyel, amire kellene. Kétségtelen, hogy a jelenlegi technika fenye-
getést jelent a mai vállalatokra, és fenyegetést jelenthet a mûvészekre is.
A technika azonban változik, és az ipar, illetve a fejlesztõk sokfélekép-
pen felhasználhatják a technikát arra, hogy megvédjék magukat az
Internet jelenlegi veszélyeitõl. Olyan tûz ez, amelyet ha békén hagynak,
egy idõ után magától elalszik.
A törvényalkotók ennek ellenére nem hajlandók magára hagyni ezt a tü-
zet. A lobbizók pénzével felvértezve buzgón próbálnak beavatkozni,
hogy megszüntessék a tapasztalt problémákat, a kultúrára viszont nem
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ezek a problémák jelentik az igazi fenyegetést. A kis tüzet nézzük a sa-
rokban, miközben környezetünkben a kultúra létrehozásának formái ha-
talmas változáson mennek keresztül.
Valamilyen módot kell találnunk arra, hogy a figyelmet erre a fontosabb
kérdésre irányítsuk. Meg kell találjuk a módját, hogy ne zúdítsunk ben-
zint a tûzre.
A megoldást még nem találtuk meg. Úgy tûnik, annak a csapdájába es-
tünk, hogy leegyszerûsítve, feketének vagy fehérnek lássunk mindent.
Bármilyen sokan próbálják is kitágítani az eszmecsere kereteit, az egy-
szerû, „bináris” nézet marad az uralkodó. Megkövülten bámuljuk a tüzet,
miközben az úton kellene tartani a szemünket.
Az utolsó néhány évben ez a kihívás vált életem fõ céljává, de mind ez
ideig kudarcot vallottam. A következõ két fejezetben arról a kisebb, ez
idáig sikertelen erõfeszítésrõl írok, amelynek célja e vita hangsúlyát át-
helyezni a fontosabb kérdésekre. Ha meg szeretnénk találni a sikerhez
vezetõ utat, meg kell értenünk a kudarc okait is.
188
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
1995-ben egy apa csalódottan vette tudomásul, hogy a lányai nem szere-
tik Hawthorne-t. Bizonyára nem volt ezzel egyedül, de õ legalább meg-
próbált tenni is valamit. Eric Eldred, a New Hampshire-ben élõ nyugdíjas
számítógép-programozó úgy döntött, hogy felrakja Hawthorne mûveit
a Világhálóra. Arra gondolt, hogy egy elektronikus változat, képekre és
magyarázó szövegekre mutató hivatkozásokkal kibõvítve ismét életre
keltené ennek a XIX. századi írónak a mûveit.
Az ötlet nem vált be – legalábbis a lányai esetében nem, akik semmivel
sem találták érdekfeszítõbbnek Hawthorne-t, mint korábban. Eldred kí-
sérletébõl azonban új hobbi született, a hobbiból pedig elhivatottság:
könyvtárat hozott létre közkinccsé vált mûvekbõl, amelyeket lapolvasó-
val beolvasott, majd ingyen hozzáférhetõvé tett.
Eldred könyvtára nem egyszerûen bizonyos közkincsnek számító mûvek
másolataiból állt, bár az egyszerû másolatok is nagy értéket képviseltek
volna azok számára szerte a világon, akik a mûvekhez nem férnek hozzá
nyomtatásban. Eldred azonban módosított is valamicskét ezeken a köz-
kincsnek számító mûveken. Éppen úgy, ahogy Disney a XX. században
befogadhatóbb történetekké alakította a Grimm-meséket, Eldred is átala-
kította Hawthorne és más szerzõk alkotásait, hogy (technikailag) hozzá-
férhetõk legyenek.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Eldred szabadsága, hogy ezt tegye Hawthorne mûveivel, ugyanabból
a forrásból táplálkozik, mint Disney-é. Hawthorne A skarlát betû címû
mûve 1907-ben vált közkinccsé, tehát bárki szabadon felhasználhatta
Hawthorne örökösének vagy bárki másnak az engedélye nélkül. Néhány
kiadó, például a Dover Press és a Penguin Classic, a közkincsnek számí-
tó mûveket kinyomtatja, és országszerte árusítja a könyvesboltokban.
Mások – például a Disney filmstúdió – rajzfilmekké alakítják ezeket a tör-
téneteket, néha sikeresen (Hamupipõke), néha nem (A Notre Dame-i to-
ronyõr, A kincses bolygó). Ezek mind közkincsnek számító mûvekbõl ké-
szült, kereskedelmi célú kiadványok.
Az Internet megteremtette a lehetõséget arra is, hogy nem kereskedelmi
célú kiadványokat hozzanak létre a közkincsnek számító mûvekbõl –
Eldred példája csak egy a sok ezer közül. A világon több százezren ráéb-
redtek erre a lehetõségre, és olyan mûvek közzétételére használják, ame-
lyek a törvény szerint szabadon felhasználhatók. Ennek hatására létrejött
valami, amit „nem kereskedelmi célú kiadóiparnak” nevezhetünk: ilyen
tevékenységet az Internet elõtt csak a politikai vagy szociális ügyek mel-
lett elkötelezettek végeztek, az Internet megjelenésével azonban a kultú-
ra általános terjesztését zászlajukra tûzõ magánemberek és társaságok
széles köre kezdett el ezzel foglalkozni1.
Mint mondtam, Eldred New Hampshire-ben él. 1998-ban Robert Frost
New Hampshire címen összegyûjtött versei közkinccsé váltak, Eldred pe-
dig szerette volna felvenni ezt a gyûjteményt is ingyenes nyilvános
könyvtárába. A Kongresszus azonban közbeszólt. Amint a 10. fejezetben
írtam, 1998-ban – negyven éven belül tizenegyedszer – a Kongresszus
megnövelte az érvényben lévõ szerzõi jogi védelem idõtartamát, mégpe-
dig ezúttal húsz évvel. Eldred 2019-ig nem vehetne fel szabadon semmi-
lyen 1923 után készült mûvet a gyûjteményébe, addig ugyanis egyetlen
alkotás sem válna közkinccsé (és ha a Kongresszus újra növeli a véde-
lem idõtartamát, még akkor sem). Ezzel szemben ugyanezen idõszak
alatt több mint 1 millió szabadalom válik közkinccsé.
Ez volt a Sonny Bono törvény (Copyright Term Extension Act, CTEA),
amelyet Sonny Bonóról, a néhai kongresszusi tagról és zenészrõl nevez-
tek el, aki özvegye, Mary Bono szerint úgy gondolta, hogy „a szerzõi jog
védelmi idejének örökké kellene tartania2”.
Eldred úgy döntött, hogy küzdeni fog a törvény ellen. Elõször úgy gon-
dolta, hogy polgári engedetlenség formájában fog harcolni: több interjú-
190
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
ban bejelentette, hogy meg fogja jelentetni a gyûjteményt, ahogy tervez-
te, a védelmi idõszakot meghosszabbító CTEA törvény ellenére. Mivel
azonban 1998-ban egy másik törvényt is beiktattak, mégpedig az elekt-
ronikus lopás elleni törvényt (NET, No Electronic Theft), a mû megjelen-
tetése Eldredet bûnözõvé változtatta volna – akár panaszt tett volna rá
valaki, akár nem. Egy visszavonult programozónak veszélyes lett volna
ebbe belemenni.
Én ezen a ponton kapcsolódtam be Eldred harcába. Akkoriban alkot-
mányjogászként tevékenykedtem, akinek az alaptörvény értelmezése volt
a fõ szenvedélye, és bár az alkotmányjogi tanfolyamok nemigen szentel-
nek figyelmet a haladási záradéknak (Progress Clause), egyedisége miatt
engem mégis mindig izgatott. Mint tudjuk, az alkotmányban ez áll:
A Kongresszusnak jogában áll elõsegíteni a tudomány elõrehala-
dását... azáltal, hogy korlátozott ideig... kizárólagos jogot biztosít
a szerzõknek... a saját mûveik... hasznosítására.
Mint korábban leírtam, ez a záradék egyedi alkotmányunk jogot adomá-
nyozó I. cikkelyének 8. bekezdésében. A Kongresszust feljogosító összes
többi záradék egyszerûen csak annyit mond, hogy a Kongresszusnak ha-
talmában áll megtenni ezt vagy azt – például szabályozni „az államközi
kereskedelmet” vagy „hadat üzenni”. De itt az „ez vagy az” helyett egy
egészen pontosan meghatározott dolog áll: „elõsegíteni... a haladást” –
mégpedig szintén pontosan megadott módon: azáltal, hogy „kizárólagos
jogot” (azaz szerzõi jogokat) „biztosít ” „korlátozott ideig”.
Az elmúlt negyven évben a Kongresszusnak szokásává vált egyre jobban
megnövelni a szerzõi jogi védelem idõtartamát. Ami engem töprengésre
késztetett, az az volt, hogy ha a Kongresszusnak hatalmában áll növelni
az érvényes idõtartamot, akkor az alkotmány azon kitételének, hogy
„korlátozott ideig”, nincs gyakorlati jelentõsége. Ha minden alkalommal,
amikor a védelem lejárna, a Kongresszus növelheti annak idõtartamát,
akkor a Kongresszus elérheti azt, amit az alkotmány egyértelmûen meg-
tilt: azt, hogy a szerzõi jog örök idõkre szóljon, csak – ahogy azt Jászi Pé-
ter professzor olyan találóan mondta – egyfajta „részletfizetési terv” sze-
rint növelik az idõtartamát.
Kutatóként elsõ cselekedetem az volt, hogy nekiestem a könyveimnek.
Emlékszem, hogy ültem késõ este az irodában, és internetes adatbázis-
okban olyan cikkeket kerestem, amelyek komolyan foglalkoznak a té-
191
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
mával. Mint kiderült, még senki nem kérdõjelezte meg a Kongresszus-
nak azt a gyakorlatát, hogy meghosszabbítja a védelem érvényben levõ
idõtartamát. Lehet, hogy ez volt az egyik oka, hogy a Kongresszus látha-
tóan senkitõl sem zavartatva felvehette ezt a szokást – a másik pedig az,
hogy ez a gyakorlat elég jól jövedelmezett a Kongresszusnak. A Kong-
resszus tudja, hogy a szerzõi jogok tulajdonosai sokat hajlandóak fizetni
azért, hogy meghosszabbítsák a védelem idõtartamát, így hát boldogan
tartja mozgásban a pénzvonatot.
Jelenlegi kormányzati rendszerünkben ez a korrupció melegágya. „Kor-
rupció” alatt itt nem azt értem, hogy az egyes képviselõket megvesztege-
tik, hanem azt, hogy a rendszer arra készteti a Kongresszus által hozott
törvények kedvezményezettjeit, hogy pénzt adjanak a Kongresszusnak
azért, hogy újabb törvények elfogadására vegyék rá. Az idõ és a Kong-
resszus lehetõségei korlátozottak: hát miért ne tegye akkor csak azt, amit
muszáj – és ami kifizetõdõ? A szerzõi jogi védelem meghosszabbítása pe-
dig kifizetõdõ.
Ha valakinek ez nem lenne világos, gondolja át a következõket. Tegyük
fel, hogy mi is egyike vagyunk annak a rendkívül kevés boldog jogtulaj-
donosnak, akinek a szerzõi jog továbbra is pénzt hoz a konyhára, még
a mû létrehozása után száz évvel is. Jó példa erre Robert Frost irodalmi
hagyatéka. Frost 1963-ban halt meg, de költeményei mind a mai napig
rendkívül értékesek. Az irodalmi hagyaték kezelõje rendkívül jól járt
a szerzõi jogi védelem meghosszabbításával, mivel ha Frost verseit bárki
ingyen kiadhatná, neki egyetlen kiadó sem fizetne egy fillért sem.
Képzeljük hát el a Robert Frost irodalmi hagyatékát kezelõ céget, amely
évente 100 000 dollárt (20 millió forint) keres Frost három versével, és gon-
doljunk bele, mi lenne, ha ezeknek a verseknek a szerzõi joga hamarosan
lejárna. Ülünk a Robert Frost hagyatékát kezelõ cég igazgatótanácsában,
mikor is pénzügyi tanácsadónk szomorú hírrel érkezik az értekezletre:
– Jövõre – jelenti be a tanácsadó – lejár az A, B és C vers szerzõi joga, va-
gyis jövõ év után már nem kapunk évente 100 000 dolláros csekket a ki-
adóktól.
– Van azonban egy javaslat a Kongresszus elõtt – folytatja –, amely vál-
toztathatna ezen. A Kongresszus néhány tagja benyújtott egy törvényter-
vezetet, hogy hosszabbítsák meg a szerzõi jogok védelmének idejét húsz
évvel. Ez a törvénytervezet számukra rendkívül értékes lenne. Reméljük
hát, hogy elfogadják.
192
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
– Reméljük? – hördül fel az igazgatótanács néhány tagja. – Nem tudnánk
tenni is valamit az ügy érdekében?
– Ami azt illeti, tudnánk – vágja rá a tanácsadó. – Hozzájárulhatunk néhány
képviselõ kampányköltségeihez, hogy cserébe támogassák a javaslatot.
Utáljuk a politikát. Utálunk hozzájárulni a kampányköltségekhez. Így hát
tudni akarjuk, hogy megéri-e részt venni ebben a gusztustalan eljárásban.
– Mennyit nyernénk azzal, ha elfogadnák a védelmi-idõ meghosszabbí-
tását? – kérdezzük a tanácsadótól. – Mennyire érné meg nekünk?
– Lássuk csak – mondja a tanácsadó –, ha Önök biztosak abban, hogy to-
vábbra is évente 100 000 dollárt fog jövedelmezni ezeknek a mûveknek
a szerzõi joga, és azt a „leszámítolási kamatlábat” használjuk, amelyet
a hagyatéki befektetéseknél szoktunk (6 százalék), akkor ez a törvény
1 146 000 dollárt (nagyjából 230 millió Ft) ér a jogkezelõnek.
Ez a szám kissé megdöbbent minket, de gyorsan a helyes következtetés-
re jutunk:
– Azt mondja, megérné több mint 1 000 000 dollárral hozzájárulni a kam-
pányköltségekhez, ha biztosak vagyunk abban, hogy ennek hatására el-
fogadják ezt a törvénytervezetet?
– Teljes mértékben – feleli a tanácsadó. – Megéri a szerzõi jogokból várt
bevétel „jelenértékével” azonos összeggel hozzájárulni a kampányhoz.
Ez a mi esetünkben több mint 1 000 000 dollárt jelent.
Gyorsan megértjük a lényeget, mint az igazgatótanács tagjai és – bízom
benne – mint a könyv olvasói is. Amikor a szerzõi jogok közel vannak
a lejárathoz, minden kedvezményezett, aki a Robert Frost hagyatékát ke-
zelõ céghez hasonló helyzetben van, ugyanazzal a választással kerül
szembe: ha hozzá tud járulni ahhoz, hogy elfogadjanak egy olyan tör-
vényt, amely meghosszabbítja a szerzõi jogi védelmet, azzal nagyon jól
fog járni. Ezért van az, hogy minden alkalommal, amikor a szerzõi jogok
hamarosan lejárnának, erõteljes lobbizás kezdõdik azért, hogy a véde-
lem idejét meghosszabbítsák.
Így néz ki a kongresszusi örökmozgó: amíg a törvényhozást (legalábbis
közvetve) meg lehet venni, mindig meg fogják vásárolni tõlük a szerzõi
jog határidejének további meghosszabbítását.
Abban az érdekharcban, amely a Sonny Bono törvény elfogadásához ve-
zetett, ez az anyagi érdekeltségrõl szóló „elmélet” igaznak bizonyult.
193
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A törvénynek a képviselõházban lévõ tizenhárom eredeti támogatója kö-
zül tíz a lehetõ legmagasabb hozzájárulást kapta a Disney politikai bizott-
ságától3, a szenátusban lévõ tizenkét támogató közül pedig nyolcan kap-
tak támogatást. Az RIAA és az MPAA az 1998-as választási idõszakban
a becslések szerint több mint 1,5 millió dollárt (300 millió Ft) költött lob-
bizásra, a kampányok támogatására pedig több mint 200 000 dollárt (40
millió Ft)4. A Disney a becslések szerint több mint 800 000 dollárral (160
millió Ft) támogatott újraválasztási kampányokat az 1998-as választási
idõszakban5.
Az alkotmányjog nem lehet vak arra, ami nyilvánvaló – legalábbis nem
volna szabad vaknak lennie. Amikor Eldred panaszával foglalkoztam,
gondolataim középpontjában ennek a soha véget nem érõ anyagi érde-
keltségnek a léte állt, amely miatt a szerzõi jogok idõtartamát mindig
meghosszabbítják. Véleményem szerint egy az alkotmányunkban lefek-
tetett elõírásokat a gyakorlatban értelmezõ és alkalmazó bíróság belátná,
hogy ha a Kongresszusnak hatalmában állna a már meglévõ szerzõi jo-
gok idõtartamának meghosszabbítása, akkor az alkotmány hatályos elõ-
írásai közt nem szerepelne a „korlátozott” szó. Ha egyszer meghosszab-
bíthatják ezt az idõtartamot, meghosszabbíthatják újra meg újra.
Az én megítélésem szerint ez a Legfelsõbb Bíróság nem engedné meg
a Kongresszusnak, hogy meghosszabbítsa az érvényben levõ idõtarta-
mot. Bárki, aki közelrõl ismeri a Legfelsõbb Bíróság munkáját, tudja,
hogy az egyre nagyobb mértékben korlátozta a Kongresszus hatalmát,
amikor úgy látta, hogy a Kongresszus tevékenysége túllépi az alkotmány-
ban ráruházott hatáskört. Az alkotmányjogászok körében a legismertebb
példa az ilyen beavatkozásra a Legfelsõbb Bíróság 1995-ös döntése,
amely egy olyan törvényt akadályozott meg, amely megtiltotta volna
a fegyverviselést az iskolák közelében.
1937 után a Legfelsõbb Bíróság sokáig nagyon szabadon értelmezte a Kon-
gresszus hatáskörét, így miközben az alkotmány csak arra adott hatalmaz-
ta fel a Kongresszust, hogy „az államközi kereskedelmet” szabályozza,
a Legfelsõbb Bíróság úgy értelmezte, hogy ebbe belefér minden, az állam-
közi kereskedelemmel csak érintõleges kapcsolatban álló tevékenység
szabályozása is.
Ahogy a gazdaság teljesítménye nõtt, ez a szokás egyre inkább azt jelen-
tette, hogy semmi nem korlátozza a Kongresszus szabályozási tevékeny-
ségét, mivel ha országos szinten tekintjük, szinte minden tevékenység
194
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
kapcsolatba hozható az államközi kereskedelemmel. Az alkotmány azon
kitételét, amelynek az volt a lényege, hogy korlátozza a Kongresszus ha-
talmát, úgy értelmezték, hogy ne támasszon semmilyen korlátot.
A Legfelsõbb Bíróság Rehnquist fõbíró vezetésével az Amerikai Egyesült
Államok kontra Lopez perben változtatott ezen. A kormány azzal érvelt,
hogy az iskolák közelében való fegyverviselés hatással van az államközi
kereskedelemre, mert növeli a bûnelkövetés valószínûségét, a bûnözés pe-
dig csökkenti az ingatlanok értékét, és így tovább. A vita során a fõbíró
megkérdezte a kormányt, hogy van-e olyan tevékenység, amely a kor-
mány által elõadott indoklás alapján nem hozható kapcsolatba az államkö-
zi kereskedelemmel, és a kormány válasza az volt, hogy nincs: ha a Kong-
resszus azt mondja, hogy egy tevékenység hatással van az államközi
kereskedelemre, akkor az a tevékenység kapcsolatba hozható az államkö-
zi kereskedelemmel. A Legfelsõbb Bíróság, mondta a kormány, nincs ab-
ban a helyzetben, hogy megkérdõjelezze a Kongresszus döntését.
„Elgondolkodtunk azon, hogy milyen következményekkel járna, ha elfo-
gadnánk a kormány érvelését” – írta a fõbíró6. Ha bármit, amirõl a Kong-
resszus azt állítja, hogy államközi kereskedelem, onnantól államközi ke-
reskedelemnek kell tekinteni, akkor a Kongresszus hatalma korlátlanná
válik. A Lopez perben hozott döntést öt évvel késõbb, az Amerikai Egye-
sült Államok kontra Morrison perben megerõsítették7.
Ha az elvek mûködnének a gyakorlatban is, akkor azokat a haladási zá-
radékra (Progress Clause) is ugyanúgy kellene alkalmazni, mint a keres-
kedelmi záradékra (Commerce Clause)8, amibõl az következne, hogy
a Kongresszus nem hosszabbíthatja meg a már meglévõ idõtartamokat.
Ha a Kongresszus ezt megtehetné, akkor nem lenne semmi, ami megálljt
parancsolna a hatalmának az idõtartamok meghosszabbítása terén, bár
az alkotmány határozottan azt írja, hogy van ilyen korlát. Ha a fenti elvet
alkalmazzuk a szerzõi jogok adományozását lehetõvé tevõ hatalomra is,
akkor abból az következik, hogy a Kongresszusnak nincs joga meg-
hosszabbítani a már meglévõ szerzõi jogi védelmet.
Ha a Lopez ügyben alkalmazott elv elv lett volna. Sokan azt hitték, hogy
a Lopez ügyben politikai jellegû döntést hoztak – a konzervatív Legfel-
sõbb Bíróság, amely hitt az államok jogaiban, arra használta a Kong-
resszus fölötti hatalmát, hogy saját politikai álláspontját érvényesítse –,
én azonban visszautasítom az ilyen véleményeket. Röviddel a döntés
után írtam egy cikket, amelyben rámutattam, hogy mennyire „pontos” az
195
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
alkotmány ilyetén értelmezése. Képtelennek találtam a vádat, hogy
a Legfelsõbb Bíróság a saját politikai álláspontja alapján dönt egyes
ügyekben: nem akarnám az életemet az alkotmányjog tanításának szen-
telni, ha ez a kilenc bíró kicsinyes politizálást folytatna.
Most álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg, hogy biztosan értjük-e,
mirõl nem szóltak Eldred érvei. Nyilvánvaló, hogy Eldred nem kalózko-
dott, hanem csak a szerzõi jognak az alkotmányban elõírt korlátaihoz ra-
gaszkodott, tehát bizonyos értelemben éppen a kalózkodás egyik fajtája
– a közkinccsel való kalózkodás – ellen harcolt. Amikor Robert Frost
megírta a mûveit, vagy amikor Walt Disney létrehozta Miki egeret, a szer-
zõi jog maximális idõtartama ötvenhat év volt. A közben végrehajtott vál-
toztatások következtében Frost és Disney még életükben hetvenöt éves
monopóliumot élveztek az alkotásaikra. Élvezték annak az alkunak
a hasznát, amelyet az alkotmány kötött: cserébe azért, hogy mûveik öt-
venhat évnyi védelmet kaptak, új mûveket alkottak. Hatalmukat – amely
a lobbizásra fordított pénz hatalmában fejezõdött ki – azonban késõbb
arra használták, hogy még húsz évnyi monopóliumot szerezzenek, és ezt
a húsz évnyi ráadást a köztõl vették el. Eric Eldred tehát egy olyan fajta
kalózkodás ellen harcolt, amely mindannyiunkat érint.
Néhányan lekicsinylõen tekintenek a közkincsre. A Legfelsõbb Bíróság-
hoz intézett beadványukban a Nashville Songwriters Association (Nash-
ville-i Dalszerzõk Szövetsége) azt írta, hogy a közkincs nem más, mint
„törvényes kalózkodás9”. Csakhogy amit a törvény megenged, az nem le-
het kalózkodás, és alkotmányos rendszerünkben a törvény ezt írja elõ.
Lehetnek persze olyanok, akiknek nem tetszenek az alkotmány elõírá-
sai, de ez nem teszi az alkotmányt a kalózok kiváltságlevelévé.
Amint láttuk, alkotmányos rendszerünk azt írja elõ, hogy a szerzõi jog-
nak legyen idõkorlátja, mintegy biztosítandó, hogy a jogtulajdonosoknak
ne legyen túl nagy befolyásuk a kultúra fejlõdésére és terjesztésére. En-
nek ellenére, mint Eric Eldred kiderítette, olyan rendszert alakítottunk ki,
amely azt biztosítja, hogy a szerzõi jogot ismételten, újra meg újra meg-
hosszabbítják, és ezzel halálra ítéltük a közkincset. A szerzõi jog nem járt
le, és nem is fog lejárni egészen addig, amíg a Kongresszust szabadon
meg lehet vásárolni, hogy az idõtartamát újra és újra meghosszabbítsa.
A határidõk meghosszabbításáért az értékes mûvek szerzõi jogai a felelõ-
sek: Miki egér és a Kék rapszódia. Ezek a mûvek túl értékesek ahhoz,
hogy a jogtulajdonosok lemondjanak róluk. Társadalmunkra persze nem
196
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
igazán azért káros a védelem idõtartamának meghosszabbítása, mert Miki
egér a Disney-é marad. Felejtsük el Miki egeret és Robert Frostot is, illetve
minden olyan alkotást, amely az 1920-as és 1930-as évekbõl származik,
és még mindig van kereskedelmi értéke. A szerzõi jogok idõtartamának
meghosszabbításából eredõ károk nem ezekhez a híres alkotásokhoz kö-
tõdnek: az igazi károkat azok a mûvek okozzák, amelyek nem híresek,
nem hoznak már pénzt, és ennek eredményeképpen nem is lehet õket
többé kereskedelmi forgalomban kapni.
Ha megnézzük az elsõ húsz évben (1923 és 1942 között) készült azon
mûveket, amelyekre érvényes a Sonny Bono törvény, azt látjuk, hogy
mindössze 2 százalékuknak van még mindig kereskedelmi értéke.
A Sonny Bono törvényt ennek a 2 százaléknak a tulajdonosai verekedték
ki. A törvény és annak hatása viszont nem csak erre a 2 százalékra vonat-
kozik, hanem általánosan meghosszabbítja a védelem idõtartamát10.
Nézzük gyakorlati szempontból ennek a meghosszabbításnak a követ-
kezményeit – üzletemberként, nem pedig úgy, mint egy ügyvéd, aki örül,
ha minél több jogászmunkát végezhet. 1930-ban 10 047 könyvet adtak
ki; ezek közül 174 jelent meg még 2000-ben is. Tegyük fel, hogy mi va-
gyunk Brewster Kahle, és szeretnénk az egész világ számára elérhetõvé
tenni iArchive gyûjteményünkben a fennmaradó 9873-at. Mit kellene eh-
hez tennünk?
Elõször is meg kellene határoznunk, hogy 9873-ból mely könyvek élvez-
nek még mindig védelmet. Ehhez el kellene mennünk egy könyvtárba
(ezek az adatok még nem érhetõk el az Interneten), és át kellene lapoz-
nunk több vastag kötetet, hogy a 9873 könyv szerzõjét és címét egyez-
tessük az 1930-ban megjelent könyvek szerzõi jogi –bejegyzési és meg-
újítási – nyilvántartásával. Ekkor megkapnánk azoknak a könyveknek
a jegyzékét, amelyek még mindig szerzõi jogi védelem alatt állnak.
Ezután a védett könyvekrõl meg kellene tudnunk, hogy kik a jelenlegi
jogtulajdonosaik. Hogyan lehetne ezt megtenni?
A legtöbb ember azt hiszi, hogy a jogtulajdonosoknak létezik valamilyen
jegyzéke – egy gyakorlatias embertõl ez természetes. Hogyan létezhetne
több ezer kormányzati monopólium anélkül, hogy legalább egy jegyzék
lenne, amely felsorolja õket?
197
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
De nincs ilyen jegyzék. Lehet, hogy van egy név 1930-ból, majd egy má-
sik, azé, aki 1959-ben újra bejegyeztette a szerzõi jogot. Gondoljunk csak
bele, hogy a gyakorlatban mennyire nehéz lehet átnézni több ezer ilyen
nyilvántartási bejegyzést – fõleg úgy, hogy az, aki annak idején bejegyez-
tette a mûvet, nem feltétlenül azonos a mai tulajdonossal – és akkor még
csak egy évrõl, 1930-ról beszéltünk!
„De hát nincs általános tulajdonosjegyzék sem!” – mondják a rendszer
védelmezõi. – „Miért kellene éppen egy olyan listának léteznie, amely
a szerzõi jogok tulajdonosait tartja nyilván?”
Csakhogy ha belegondolunk, igenis van egy csomó olyan jegyzék, amely
tulajdonosokat tart nyilván: ilyen az ingatlanok földhivatali bejegyzése
vagy az autók tulajdonosairól vezetett nyilvántartás. Ha pedig nincs ilyen
jegyzék, a környezet is árulkodhat arról, hogy ki az adott dolog tulajdo-
nosa (a hátsó udvarban lévõ hinta például valószínûleg a ház gazdájáé),
így hát hivatalosan vagy nem hivatalosan, de meglehetõsen pontosan le-
het tudni, hogy kinek mi a tulajdona.
Tehát: sétálunk az utcán, és meglátunk egy házat; ha bemegyünk a föld-
hivatalba, és megkeressük a telekkönyvben, megtudhatjuk, hogy ki a ház
tulajdonosa. Ha meglátunk egy autót, azon általában van rendszámtábla,
amelybõl kideríthetõ, kié az autó. Ha látunk egy halom gyerekjátékot egy
ház elõtt a füvön, meglehetõsen könnyû rájönni, hogy azok kinek a játé-
kai. Ha netán látunk egy labdát az út menti árokban, nézzünk gyorsan
körül, nem látunk-e valahol focizó gyerekeket. Ha nem, akkor rendben:
itt egy értéktárgy, amelynek a gazdáját nem könnyû megtalálni. Ez az
a kivétel, amely erõsíti a szabályt, ami az, hogy általában nagyon jól tud-
ható, minek ki a tulajdonosa.
Most hasonlítsuk össze ezt a fizikailag megfoghatatlan dolgok esetével.
Bemegyünk mondjuk egy könyvtárba; az ott lévõ könyvek tulajdonosa
a könyvtár. Na de ki a szerzõi jogok tulajdonosa? Amint már írtam, olyan
jegyzék nincs, amely a jogtulajdonosok névsorát tartalmazná. Megvan
természetesen a szerzõk neve, de a szerzõi jogot átadhatták másnak,
vagy átruházhatták egy vagyonkezelõ cégre is, pont úgy, mint a nagyi ré-
gi ékszereit. Hogy megtudjuk, ki a szerzõi jogok tulajdonosa, fel kellene
bérelnünk egy magánnyomozót. Mindent összevetve: a szerzõi jogok tu-
lajdonosát nem könnyû megtalálni, ezért egy olyan rendszerben, mint
a miénk, amelyben bûnnek számít az ilyen tulajdon felhasználása a tulaj-
donos engedélye nélkül, a tulajdont nemigen lehet felhasználni.
198
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
Ennek következménye a régi könyvekre nézve az, hogy nem lehet azo-
kat digitális formára átalakítani, így ott porladnak el a polcokon. A többi
alkotásra nézve viszont a következmények még gyászosabbak.
Vegyük például Michael Agee-nek, a Hal Roach Studios elnökének törté-
netét, aki a Stan és Pan filmek szerzõi jogainak tulajdonosa, és a Sonny
Bono törvény közvetlen haszonélvezõje. A Stan és Pan filmek 1921 és
1951 között készültek, és közülük csak egy, a The Lucky Dog (A szeren-
csés kutya) nem esik jelenleg szerzõi jogi védelem alá; ha azonban
a Sonny Bono törvény nem létezne, az 1923 után készült filmek lassan
közkinccsé válnának. Mivel ezeknek a népszerû filmeknek a kizárólagos
joga Agee birtokában van, egy csomó pénzt keres velük. Egy becslés sze-
rint „a Roach 60 000 olyan videokazettát és 50 000 olyan DVD-t adott el,
amelyen a páros némafilmjei szerepelnek11”.
Agee mégis ellenezte a Sonny Bono törvényt, indokai pedig egy ebben
a kultúrában ritka erényt csillogtattak: az önzetlenséget. A Legfelsõbb Bí-
róságnak címzett egyik beadványában azzal érvelt, hogy a Sonny Bono
törvény, ha érvényben hagyják, az amerikai film egy teljes generációját
teszi tönkre.
Érvei világosak: ezeknek a mûveknek csak egy parányi része hajt még
ma is anyagi hasznot, a többi – már amennyi egyáltalán fennmaradt be-
lõlük – archívumok mélyén pihen mint porfogó. Lehet, hogy ezeknek
a jelenleg kereskedelmileg értéktelennek minõsülõ alkotásoknak egy ré-
szét a gyûjtemények tulajdonosai értékesnek ítélik majd, ahhoz azonban,
hogy ez bekövetkezhessen, a várható anyagi haszonnak meg kell halad-
nia a mûvek terjesztésre alkalmassá tételének költségeit.
Ezt a hasznot nem ismerhetjük, de a költségekrõl tudhatunk egyet-mást.
A filmtörténet legnagyobb részében a filmek helyreállításának ára nagyon
magas volt, a digitális technika azonban jelentõsen csökkentette a költsé-
geket. Miközben egy kilencven perces fekete-fehér film helyreállítása
1993-ban 10 000 dollárba (2 millió Ft) került, most egy egyórás 8 mm-es
film digitalizálásának költsége mindössze 100 dollár (20 000 Ft) körüli12.
A helyreállításhoz szükséges technika nem az egyetlen, ami pénzbe ke-
rül, és nem is a legfontosabb; költséget (és egyre jelentõsebb költséget)
jelentenek az ügyvédek is. A film megõrzése mellett a terjesztõnek bizto-
sítania kell a jogtisztaságot is, a védett filmek jogtisztaságának biztosítása
érdekében pedig meg kell keresnünk a jogtulajdonost.
199
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Vagy hogy pontosabbak legyünk, a jogtulajdonosokat. Mint már láttuk,
a filmekhez nem csak egy szerzõi jog kapcsolódik, hanem rengeteg. Nem
egyetlen embert kell megkeresni a jogokkal kapcsolatban, hanem min-
denkit, akinek birtokában lehet a film szerzõi jogának egy része, és vé-
gül az szokott kiderülni, hogy ez egy rendkívül nagy szám. Ezen filmek
esetében a jogtisztaság megteremtésének költségei általában elképesztõ-
en magasak.
„Nem lehet azt megtenni, hogy csak helyreállítjuk a filmet, terjesztjük, és
akkor fizetjük ki a szerzõi jogdíjat a tulajdonosnak, ha jelentkezik érte?”
Dehogynem – ha bûncselekményt akarunk elkövetni. Ám ha nem is ag-
gódunk amiatt, hogy bûnelkövetõk leszünk, amikor a szerzõi jog tulaj-
donosa elõkerül, joga van arra, hogy elperelje tõlünk az összes hasznun-
kat. Így ha sikeresek az általunk helyreállított filmek, szinte bizonyosak
lehetünk abban, hogy elõbb-utóbb felhív bennünket valakinek az ügy-
védje. Ha pedig nem sikeresek, akkor annyi pénzt sem keresünk, hogy
saját ügyvédünk költségeit fedezze. Ügyvéddel azonban mindenképpen
beszélnünk kell, és ez többnyire egyenlõ azzal, hogy nem keresünk a fil-
men egy fillért sem.
Néhány film esetében a film kiadásából származó haszon jelentõsen
meghaladhatja a költségeket, de a legtöbbjük esetében az ügyvédi költ-
ségek lényegesen nagyobbak. Ezért a régi filmek hatalmas többsége ese-
tében, érvelt Agee, a filmet nem állítják helyre, és nem terjesztik egészen
addig, amíg a szerzõi jog le nem jár.
Elõfordulhat azonban, hogy mire a szerzõi jog lejár, tönkremegy maga
a film. Ezek a filmek még nitrát alapú anyagokra készültek, és az ezüst-
nitrát idõvel lebomlik. A filmrõl eltûnnek a képek, és a bádogdobozok-
ban, amelyekben ma pihennek, nem találunk majd mást, csak port.
Az emberi alkotásoknak ma már csak nagyon kis része hajt anyagi hasz-
not. Ennek a parányi résznek az esetében a szerzõi jog rendkívül fontos
jogi eszköz, mert anyagilag ösztönzi az alkotást és a mûvek terjesztését,
tehát a szerzõi jog ekkor úgy mûködik, mint „a szabad önkifejezés moz-
gatórugója”.
De még ennek a parányi résznek az esetében is rendkívül rövid az az
idõtartam, amíg az alkotó munka tényleges anyagi hasznot hajt. Mint már
jeleztem, a könyvek többségének nyomtatásával egy éven belül leállnak,
és ugyanez igaz a zenére és a filmre is. A kereskedelmi kultúra olyan,
200
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
mint a cápa: állandóan mozognia kell. Amikor egy alkotás kiesik a keres-
kedelmi terjesztõk kegyeibõl, egyúttal véget ér anyagi hasznot hajtó élet-
ciklusa is.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alkotás élete is a végéhez ér.
A könyvtárakat nem azért tartjuk fenn, hogy a könyvesboltokkal verse-
nyezzenek, és a filmarchívumokat sem azért, mert azt várjuk, hogy az
emberek péntek este választanak, hogy moziba mennek egy új filmre,
vagy otthon bármulnak egy 1930-as dokumentumfilm-híradót. A kultúra
nem kereskedelmi életciklusa fontos és értékes, mind a szórakoztatás,
mind – és ez még fontosabb – az ismeretterjesztés szempontjából. Hogy
megértsük, kik vagyunk, honnan jöttünk, milyen hibákat követtünk el és
hogyan, hozzá kell tudnunk férni történelmünk ezen részéhez.
A szerzõi jogok ebben az értelemben nem ösztönzik a szabad önkifeje-
zést; ehhez kizárólagos jogokra egyáltalán nincs szükség, tehát a szerzõi
jogok ebben az összefüggésben egyáltalán nem hasznosak.
Történelmünk során mégsem okoztak túl sok kárt: korábban, amikor egy
mû már nem hajtott többé anyagi hasznot, nem volt olyan szerzõi joggal
összefüggõ felhasználási módja, amelyet bármilyen kizárólagos jog meg-
bénított volna. Amikor egy könyv kikerült a nyomtatásból, a kiadótól már
nem lehetett megvenni – antikváriumokban azonban igen, és amikor egy
antikvárium adja el, nem kell egy fillért sem fizetnie a jogtulajdonosnak
(legalábbis Amerikában). A könyvek hétköznapi felhasználási módja
a kereskedelmi életük után tehát a szerzõi jogi törvénytõl független fel-
használási mód volt.
Tulajdonképpen ugyanez volt igaz a filmre is. A filmek helyreállítási költ-
ségei ugyanis – a tényleges költségek, nem az ügyvédi tiszteletdíjak –
olyan magasak voltak, hogy egyáltalán nem volt kivitelezhetõ a filmek
megõrzése vagy helyreállítása. Ami elmúlt, elmúlt. Ha egy film kereske-
delmi élete véget ért, lehetett még egy ideig tárolni, de a film mindaddig
halott volt, amíg a piac nem tudott többet kínálni.
Más szavakkal, bár a szerzõi jog idõtartama történelmünk jelentõs része
során viszonylag rövid volt, azon mûvek esetében, amelyek már elvesz-
tették a kereskedelmi értéküket, az sem számított volna, ha hosszú.
Az ilyen alkotások esetében a hosszú ideig tartó védelem sem okozott
volna gondot.
201
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Mára azonban megváltozott a helyzet. A digitális technikák feltûnésének
egyik alapvetõ fontosságú következménye, hogy létre lehet hozni azt az
archívumot, amelyrõl Brewster Kahle álmodik. A digitális technikák ma
már lehetõvé teszik mindenfajta ismeret megõrzését és elérhetõvé téte-
lét. Ha egy könyv egyszer kikerül a nyomtatásból, már gondolhatunk ar-
ra, hogy digitalizálva mindenki számára örökre elérhetõvé tesszük, és
ugyanezt a már nem terjesztett filmekkel is megtehetjük. A digitális tech-
nikák új életet lehelnek a jogvédett mûvekbe, miután azok kereskedelmi
életciklusa lejárt. Ma már lehetõség van ennek az ismeretanyagnak és
kultúrának a megõrzésére, illetve arra, hogy biztosítsuk, hogy a világon
mindenki hozzáférhessen, míg korábban ilyen lehetõség nem volt.
Ennek áll útjába most a szerzõi jogi törvény. A kultúránk ilyen digitális
archívumának létrehozására tett minden lépés sérti a kizárólagos szerzõi
jogokat. Ha egy könyvet digitalizálunk, akkor másolatot hozunk belõle
létre, ehhez pedig engedélyt kell kérnünk a jogtulajdonostól. Ugyanez
a helyzet a zenével, a filmmel és kultúránk minden egyéb jogvédett ele-
mével. Azokat az erõfeszítéseket, amelyeket annak érdekében tesznek,
hogy ezek az alkotások fennmaradjanak az utókor, a kutatók, vagy egy-
szerûen csak az érdeklõdõk számára, egy halom olyan szabály akadá-
lyozza, amelyet gyökeresen más környezetre szabtak.
Az alapvetõ kár, amelyet a szerzõi jog idõtartamának meghosszabbítása
okoz, a következõ: most, hogy a technika lehetõvé tenné számunkra,
hogy újra létrehozzuk az alexandriai könyvtárat, a törvény áll az utunk-
ba. Ráadásul nem hasznos szerzõi jogi célt szolgál ezzel, mivel annak cél-
ja az lenne, hogy biztosítsa a kultúra terjesztéséhez a kereskedelmi pia-
cot: most azonban olyan alkotásokról beszélünk, amelyeknek már véget
ért a kereskedelmi életciklusuk, és ebben az összefüggésben a szerzõi
jog semmilyen ismeretterjesztési célt nem szolgál. Ebben az összefüggés-
ben a szerzõi jog nem a szabad önkifejezés motorja, hanem annak fékje.
Feltehetnénk persze a kérdést: „Ha a digitális technikák csökkentik
Brewster Kahle költségeit, akkor csökkentik a Random House költségeit
is: akkor miért nem terjeszti a Random House is a kultúrát széles körben
ugyanúgy, mint Brewster Kahle?”
Talán majd egyszer. Ma azonban semmi jel nem mutat arra, hogy a ki-
adók is olyan tökéletesek lennének, mint a könyvtárak. Ha a könyves-
boltok lehetõvé tennék, hogy olcsón lehessen a boltjaikból könyveket
kölcsönözni, akkor nem lenne szükség könyvtárakra? Csak akkor nem,
ha azt hisszük, hogy a könyvtárak egyetlen szerepe az, hogy kiszolgálják
202
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
a „piac” igényeit. De ha úgy gondoljuk, hogy a könyvtárak szerepe több
ennél – ha úgy véljük, hogy szerepük a kultúra megõrzése is, akár van
egy adott kultúrcikkre igény, akár nincs –, akkor nem számíthatunk a pi-
acra, hogy elvégezze a könyvtárak munkáját a kedvünkért.
Egyetértek azzal, hogy jó lenne, ha megtennék, amit csak lehet. Jó len-
ne, ha a lehetõ legnagyobb mértékig bízhatnánk a piacban, hogy segít
a kultúrát ápolni és terjeszteni. Az én üzenetem egyáltalán nem piacelle-
nes, de amikor azt látjuk, hogy a piac nem végzi el ezt a munkát, akkor
hagynunk kellene a nem piaci erõknek akkora szabadságot, hogy kitölt-
sék ezt a hézagot. Amint egy kutató kiszámolta, az 1923 és 1946 között
készült amerikai filmek, könyvek és zenemûvek 94 százaléka már nem
kapható kereskedelmi forgalomban. Bármennyire szeretjük is a piacot,
ha értéknek tekintjük a hozzáférést is, akkor az nem elegendõ, hogy csak
ez a 6 százalék adja ezt az értéket13.
1999 januárjában pert indítottunk Eric Eldred érdekében a Washingtoni
Szövetségi Kerületi Bíróságon, azt kérve, hogy a bíróság mondja ki, hogy
a Sonny Bono törvény alkotmányellenes. A két legfontosabb állításunk
az volt, (1) hogy a már meglévõ szerzõi jogok idõtartamának meg-
hosszabbítása sérti az alkotmány „korlátozott idõrõl” szóló elõírását, és
(2) hogy a védelem újabb húsz évvel történõ meghosszabbítása sérti az
Elsõ kiegészítést.
A kerületi bíróság egyetlen meghallgatás nélkül söpörte félre a kerese-
tünket. A fõvárosi kerületi fellebbviteli bíróság egyik bizottsága szintén
elutasította a keresetet, de õk legalább egy hosszabb indoklás meghall-
gatása után, és a döntés legalább nem volt egyhangú, mert a bíróság
egyik legkonzervatívabb bírája nem értett egyet a többiekkel. Ez a véle-
ményeltérés életben tartotta a keresetünket.
David Sentelle bíró azt mondta, hogy a Sonny Bono törvény sérti azt az
elõírást, hogy a szerzõi jog csak „korlátozott idõre” szólhat. Érve elegáns
és egyszersmind egyszerû volt: ha a Kongresszus meghosszabbíthatja az
érvényben levõ szerzõi jogi idõtartamot, akkor semmi nem fog megálljt
parancsolni a Kongresszus hatalmának a szerzõi jogi záradékkal kapcso-
latban. A meghosszabbításra való jog azt jelenti, hogy a Kongresszusnak
nem szükséges „korlátozott” idõtartamra szûkíteni a szerzõi jogi védel-
met. Így hát, érvelt Sentelle bíró, a bíróságnak értelmeznie kell a „korlá-
tozott ideig” kifejezést, és a legjobb értelmezés az lenne, ha nem hatal-
maznánk fel a Kongresszust arra, hogy meghosszabbítsa a szerzõi jogi
védelem érvényben levõ idõtartamát.
203
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Kérelmeztük, hogy a fellebbviteli bíróság teljes testülete tárgyalja az
ügyet. Az ügyeket ugyanis általában háromfõs bizottságok tárgyalják, ki-
véve a fontos eseteket, illetve azokat, amelyek olyan ügyekkel foglalkoz-
nak, amelyek a teljes bíróságra vonatkoznak, amikor is a teljes bíróság
össze szokott ülni.
A fellebbviteli bíróság elutasította ezt a kérelmünket, de ezúttal Sentelle
bíró különvéleményéhez csatlakozott a fõvárosi kerületi bíróság legsza-
badelvûbb tagja, David Tatel bíró is. A fõvárosi kerület legkonzervatí-
vabb és legliberálisabb bírója egyaránt úgy gondolta, hogy a Kongresszus
túllépte a hatáskörét.
A legtöbben azt várták, hogy itt el fog halni az Eldred kontra Ashcroft
ügy, mert a Legfelsõbb Bíróság ritkán szokta felülvizsgálni a fellebbviteli
bíróságok döntéseit (évente mintegy száz ügyet tárgyalnak a több mint
ötezer fellebbezés közül), és gyakorlatilag sohasem vizsgál felül olyan
döntést, amely egy olyan jogszabályt támogat, amelyet még egyetlen bí-
róság sem marasztalt el.
2002 februárjában azonban a Legfelsõbb Bíróság meglepte a világot az-
zal, hogy helyt adott a kérvényünknek, és úgy döntött, hogy felülvizsgál-
ja a fõvárosi kerületi bíróság határozatát. A meghallgatást 2002 októberé-
re tûzték ki. A nyár azzal telt, hogy beadványokat készítettünk, és
készültünk a meghallgatásra.
Ezt a könyvet több mint egy évvel a fenti események után írom. Még
mindig rettenetesen nehéz írni róla. Aki ismeri valamennyire a történe-
tet, tudja, hogy elvesztettük a fellebbezést, aki pedig kicsit több ismeret-
tel rendelkezik, valószínûleg azt gondolja, hogy semmi esélyünk nem
volt a nyerésre. Vereségünk után szó szerint több ezer levelet kaptam jó-
akaróktól és pártolóktól, akik megköszönték az ennek a nemes, de vesz-
tésre ítélt ügynek az érdekében végzett munkámat, de ezeknek a leve-
leknek egyike sem jelentett nekem olyan sokat, mint az az elektronikus
levél, amelyet az ügyfelemtõl, Eric Eldredtõl kaptam.
Ügyfelemnek és barátaimnak azonban nem volt igazuk: a pert meg lehe-
tett volna, és meg is kellett volna nyerni, és akárhogy is próbálom újra
átgondolni az ügyet, sohasem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy
az én hibámból vesztettünk.
A hibát még az elején követtem el, bár csak a legvégén vált nyilvánvaló-
vá. Az ügyünket már a legelejétõl fogva támogatta egy rendkívüli képes-
204
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
ségû ügyvéd, Geoffrey Stewart, és az az ügyvédi iroda, amelyhez belé-
pett, a Jones, Day, Reavis and Pogue. A Jones Dayt rengeteg támadás ér-
te a szerzõi jogot védelmezõ ügyfeleitõl azért, mert pártfogolt bennün-
ket, de õ nem törõdött ezekkel a hangokkal (manapság már ennyit is
kevés ügyvédi iroda tenne meg), és az ügy folyamán végig megadott ne-
künk minden segítséget, amit csak tudott.
Az iroda három neves ügyvédet állított rá az ügyre. Geoff Stewart volt az
elsõ, de aztán csatlakozott hozzá Dan Bromberg és Don Ayer is. Bromberg
és Ayer nézete egyezett arról, hogy miként lehetne az ügyet megnyerni:
csak akkor nyerhetünk, ismételték nekem, ha el tudjuk érni, hogy a Leg-
felsõbb Bíróság „fontosnak” ítélje az ügyet. Úgy kell feltüntetni, mintha
drámai módon sérülne a szólásszabadság és a szabad kultúra, különben
sohasem szavaznak „a világ legnagyobb hatalmú médiacégei ellen”.
Nem szeretem, ha az emberek így vélekednek a törvényrõl. Természete-
sen úgy gondoltam, hogy a Sonny Bono törvény drámai módon sérti
a szólásszabadságot és a szabad kultúrát, és a mai napig így gondolom,
de az az elképzelés, hogy a Legfelsõbb Bíróság annak alapján dönt egy
törvényrõl, hogy mennyire fontosnak gondolja a kérdést, szerintem hely-
telen. Lehet, hogy igaz, de nem szabadna így lennie. Mivel hittem abban,
hogy ha hûen értelmezzük mindazt, ami alkotmányunkban foglaltatik,
az csak arra a következtetésre vezethet, hogy a Sonny Bono törvény al-
kotmányellenes, és mivel hittem abban, hogy ha hûen értelmezzük az El-
sõ kiegészítést, az csak arra a következtetésre vezethet, hogy alkotmány-
ellenes az a hatalom, amely meghosszabbítja a már meglévõ szerzõi
jogok határidejét, nem tudtak rábeszélni arra, hogy úgy adjuk el az
ügyünket, mint a szappant. Éppen úgy, ahogy alkotmányellenes lenne
egy olyan törvény, amely tiltaná a horogkereszt használatát, és nem
azért, mert a Legfelsõbb Bíróság szereti a nácikat, hanem azért, mert egy
ilyen törvény sértené az alkotmányt, nézetem szerint a Legfelsõbb Bíró-
ságnak ugyanúgy az alkotmány alapján kellene döntenie arról is, hogy
megfelel-e az alkotmánynak egy a Kongresszus által hozott törvény, nem
pedig annak alapján, hogy magukénak érzik-e azokat az értékeket, ame-
lyeket a megszövegezõk belevettek az alkotmányba.
Bármi is a helyzet, gondoltam, a Legfelsõbb Bíróságnak már látnia kell,
milyen veszélyeket és károkat hordoz magában az ilyen fajta törvényal-
kotás. Mi másért döntenének különben az ügyben? Mi oka lenne a Leg-
felsõbb Bíróságnak arra, hogy tárgyalja, ha nincs meggyõzõdve arról,
hogy ez a szabályozás káros? Így hát az volt a véleményem, hogy nem
205
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
kell meggyõznünk õket arról, hogy a törvény rossz, csak azt kell meg-
mutatnunk, hogy miért alkotmányellenes.
Egy tekintetben azonban helyénvalónak éreztem a politizálást: meg vol-
tam gyõzõdve arról, hogy a bíróság nem hallgatná meg az érveinket, ha
úgy gondolná, hogy azok csak egy maroknyi semmirekellõ balos érvei.
A Legfelsõbb Bíróság nem arról híres, hogy belevágna egy törvény felül-
vizsgálatába, ha úgy látja, hogy az csak egy aprócska politikai kisebbség
vesszõparipája. Bár az ügyben nem arra összpontosítottam, hogy azt
szemléltessem, mennyire rossz a Sonny Bono törvény, hanem arra, hogy
bemutassam, mennyire alkotmányellenes, reméltem, hogy érveimet úgy
tudom majd elõadni, hogy azt a politikai álláspontok teljes skáláját fel-
ölelõ beadványok támogatják. Hogy megmutassam, hogy a Sonny Bono
törvénnyel szemben benyújtott kereset a jogon és nem a politikán ala-
pul, megpróbáltam a lehetõ legszélesebb körbõl hiteles bírálókat össze-
gyûjteni. Olyanokat, akiknek a hitelét nem az adja, hogy gazdagok és hí-
resek, hanem az, hogy egyetértésük bizonyítja: a törvény politikai
nézetektõl függetlenül alkotmányellenes.
Az elsõ támogató – kézenfekvõ módon – Phyllis Schlafly szervezete, az
Eagle Forum volt, amely már a legelejétõl fogva ellenezte a Sonny Bono
törvényt. Mrs. Schlafly úgy tekintett erre a törvényre, mint a Kongresszus
kiárusítására. 1998 novemberében vitriolos vezércikket írt, amelyben
a republikánus Kongresszust támadta a törvény elfogadásáért, és a kö-
vetkezõ kérdést tette fel: „Nem tûnõdünk el néha azon, hogy az egyes ér-
dekcsoportoknak nagy anyagi hasznot hajtó törvénytervezetek miért
csúsznak át olyan könnyen a szövevényes törvényhozási eljáráson, míg
azok, amelyek a polgároknak hasznosak, szemmel láthatóan elakadnak?”
A választ, amint a vezércikk rámutatott, a pénz hatalmában kell keresni.
Schlafly felsorolta, mennyivel támogatta a Disney cég a bizottságok
kulcsszereplõit. A pénz és nem az igazság volt az, ami még húsz évre biz-
tosította a Disney uralmát Miki egér fölött, írta Schlafly.
A fellebbviteli bíróság elõtt az Eagle Forum nagyon szívesen benyújtott
egy minket támogató beadványt. Az õ beadványuk tartalmazta azt az ok-
fejtést, amely a Legfelsõbb Bíróság elõtt a kereset lényege volt:
Ha a Kongresszus meghosszabbíthatja a már meglévõ szerzõi jogok idõ-
tartamát, akkor semmi sem korlátozza a Kongresszus hatalmát a határ-
idõk meghosszabbítása terén. Ez az erõs konzervatív érv gyõzte meg
a konzervatív Sentelle bírót.
206
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
A Legfelsõbb Bíróság elõtt minket támogató beadványok rendkívül sok-
színûek voltak: szerepelt köztük egy rendkívüli történelmi összefoglalás
a (GNU/Linux projektet útjára indító) Free Software Foundation részérõl,
egy erõteljes elemzés az Inteltõl a bizonytalanság áráról, két, jogászpro-
fesszorok által készített beadvány – az egyik a szerzõi jog, a másik az El-
sõ kiegészítés szakértõitõl –, egy mindenre kiterjedõ és minden vitán
felül álló értekezés a Haladási záradék történetérõl, amelyet a téma szá-
mos szakértõje jegyzett, és természetesen egy új beadvány az Eagle Fo-
rumtól, amelyben megismételték és további érvekkel támasztották alá
korábbi okfejtésüket.
Ezek a beadványok foglalták keretbe jogi érveinket, amelyeket számos,
könyvtáraktól és archívumoktól – köztük az Internet Archive-tól, az
American Association of Law Librariestõl (Jogi Könyvtárak Amerikai
Egyesülete) és a National Writers Uniontól (Országos Írószövetség) – ka-
pott hatásos állásfoglalás is támogatott.
A legjobban azonban két beadvány ragadta meg a lényeget. A Hal Roach
Studios a korábban már leírt módon azzal érvelt, hogy ha nem vonják
vissza a törvényt, az amerikai film egy teljes generációja fog eltûnni
a süllyesztõben. A másik a gazdasági indokokat tette teljesen világossá.
Ezt a közgazdasági beadványt tizenhét közgazdász írta alá, köztük öt No-
bel-díjas, név szerint Ronald Coase, James Buchanan, Milton Friedman,
Kenneth Arrow és George Akerlof. A közgazdászok, mint a Nobel-díjasok
névsora is bizonyítja, teljesen lefedték a politikai palettát. Következtetésük
egyértelmûen az volt, hogy semmi sem igazolja elfogadhatóan, hogy a már
meglévõ szerzõi jogok idõtartamának meghosszabbítása bármivel is nö-
velné az alkotóknak anyagi ösztönzést jelentõ bevételeket; az ilyesmi
puszta „bérlõvadászat” („rent-seeking”, az amerikai közgazdászok így hív-
ják, amikor egy törvényt kizárólag bizonyos érdekek miatt hoznak meg).
Az általunk benyújtott iratokat elkészítõ jogászcsapat összeállításakor is
az egyensúlyra törekedtünk. A Jones Day ügyvédei kezdettõl fogva mel-
lettünk álltak, de amikor az ügy a Legfelsõbb Bíróság elé került, felkér-
tünk még három ügyvédet, hogy segítsenek nekünk megszövegezni
érveinket a bíróság számára: Alan Morrisont, a washingtoni – és a Legfel-
sõbb Bíróságon a személyiségi jogok terén elért nagy hatású gyõzelmei-
vel alkotmányjogi történelmet író – Public Citizen ügyvédjét; Kathleen
Sullivant, kollégámat és dékánomat, aki sok ügyet képviselt már a Leg-
207
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
felsõbb Bíróság elõtt, és aki idejekorán felhívta a figyelmünket az Elsõ
kiegészítésre hivatkozó stratégiára; illetve a korábbi legfõbbügyész-
helyettest, Charles Friedet.
Az, hogy Friedet megnyertük az ügyünknek, különleges gyõzelmet je-
lentett, mert mindenki mást, aki a posztján korábban megfordult, a má-
sik oldal bérelt fel, hogy megvédje a Kongresszus hatalmát arra, hogy to-
vábbra is megadhassa a médiacégeknek azt a különleges kedvezményt,
amit a szerzõi jogi idõtartam meghosszabbítása jelent. Fried volt az egyet-
len, aki visszautasította a nem kis anyagi haszonnal kecsegtetõ megbí-
zást, hogy helyette valami olyasmi mellett álljon ki, amiben hitt. Fried ko-
rábban Ronald Reagan fõ jogi képviselõje volt a Legfelsõbb Bíróságon,
és tevékenyen részt vett azokban a perekben, amelyek a Kereskedelmi
záradékkal összefüggésben korlátozták a Kongresszus hatalmát. Bár
többször is olyan álláspontot foglalt el Legfelsõbb Bíróságon, amellyel
én személy szerint nem értettem egyet, csatlakozása bizalmi szavazatot
jelentett az érveink mellett.
A kormány a törvény védelmében szintén összegyûjtötte a maga pártján
állókat, az azonban jelenthet valamit, hogy ezek közt nem volt egyetlen
történész vagy közgazdász sem. Az ügyben a másik felet támogató bead-
ványokat kizárólag nagyobb médiavállalatok, kongresszusi képviselõk
és szerzõi jogok tulajdonosai írták.
Az, hogy a médiavállalatok arra az oldalra álltak, nem meglepõ, hiszen
õk nyertek a legtöbbet ezzel a törvénnyel. Az sem okozott meglepetést,
hogy a kongresszusi tagok oda pártoltak – védték a saját hatalmukat, és
közvetetten azt a pénzt, amit hatalmuk gyakorlásáért kampány-hozzájá-
rulás formájában kaptak. Természetesen azon sem lepõdött meg senki,
hogy a jogtulajdonosok is azt az elképzelést védték, hogy továbbra is jo-
guk kellene, hogy legyen ahhoz, hogy õk ellenõrizzék, hogy ki mit csi-
nál az általuk birtokolni kívánt alkotásokkal.
Dr. Seuss képviselõi például azzal érveltek, hogy jobb, ha a Dr. Seuss ha-
gyatékát kezelõ cég felügyeli, mi történik Dr. Seuss mûveivel – legalább-
is jobb, mintha azok közkinccsé válnának, mert akkor az emberek arra
használhatnák õket, hogy „a kábítószereket dicsõítsék, vagy pornográfi-
át terjesszenek14”. Ugyanez volt a Gershwin hagyatékát kezelõ cég indo-
ka is, amiért George Gershwin mûveinek „védelméhez” való jogát védte:
õk például nem engedélyezik a Porgy és Bess feldolgozását senkinek, aki
nem oszt szerepet afro-amerikaiakra is15. Véleményük szerint így kell
208
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
õrizni az amerikai kultúra ezen kincseit, és azt akarták, hogy a törvény
segítsen nekik ebben.
Érvelésük valami olyasmire világított rá, amirõl ritkán esik szó ebben a vi-
tában: amikor a Kongresszus úgy határoz, hogy meghosszabbítja a már
meglévõ szerzõi jogok idõtartamát, valójában arról dönt, hogy kit enged
szólni. A híres és köztiszteletben álló jogtulajdonos, amilyen például
a Gershwin vagy Dr. Seuss hagyatékát kezelõ cég, felkeresi a Kong-
resszust, és azt mondja: „Adjanak nekünk húsz évet, amíg csak mi nyilat-
kozhatunk az amerikai kultúra ezen ikonjairól. Mi többet tudunk róluk,
mint bárki más.” A Kongresszus természetesen szereti megjutalmazni
a népszerû és híres embereket azzal, hogy megadja nekik, amit kérnek –
csakhogy amikor a Kongresszus kizárólagos jogot ad valakinek arra, hogy
valamirõl beszélhessen, ez pontosan az, amit az Elsõ Kiegészítés meg kí-
ván akadályozni.
Az utolsó beadványban érveltünk is ezzel. A Sonny Bono törvény fenn-
tartása nemcsak azt jelentené, hogy semmi nem korlátozza a Kong-
resszus abbéli hatalmát, hogy meghosszabbítsa a szerzõi jogok idõtarta-
mát – ami tovább központosítaná a piacot –, hanem azt is, hogy abban
sem korlátozná semmi a Kongresszust, hogy a szerzõi jog segítségével
megszabja, kinek van joga beszélni.
Február és október között szinte mást sem tettem, csak készültem a perre.
Mint már mondtam, már a legelején kialakítottam a követendõ stratégiát.
A Legfelsõbb Bíróság két táborra oszlott. Az egyik tábort úgy neveztük,
hogy „a Konzervatívok”, a másikat pedig úgy, hogy „a Többiek”. A Kon-
zervatívok közé tartozott Rehnquist fõbíró, O’Connor bírónõ, Scalia bíró,
Kennedy bíró és Thomas bíró. Õk öten próbálták a legkövetkezeteseb-
ben korlátozni a Kongresszus hatalmát. Õk öten voltak azok, akik a dön-
téseikben a Lopez/Morrison-vonalat támogatták, aminek az volt a lénye-
ge, hogy tételesen értelmezni kell, hogy mire van joga a Kongresszusnak,
és ezáltal biztosítani kell a Kongresszus hatalmának korlátait.
A Többiek közé négy bíró tartozott, akik erõsen ellenezték a Kongresszus
hatalmának korlátozását. Ez a négy – Stevens bíró, Souter bíró, Ginsburg
bírónõ és Breyer bíró – többször is azzal érvelt, hogy az alkotmány széles
körû önállóságot ad a Kongresszusnak azon a téren, hogy eldöntse, ho-
gyan tudja a legjobban hasznosítani a jogköreit. Ezek a bírók döntéseik-
ben azzal érveltek, hogy a Legfelsõbb Bíróság szerepének az alkalmazko-
209
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
dásnak kell lennie. Bár én személy szerint az esetek többségében éppen
ezzel a négy bíróval értettem egyet, most az õ szavazatukra számíthattunk
a legkevésbé.
A legvalószínûtlenebb az volt, hogy Ginsburg bírónõ mellettünk szavazzon.
Általános véleménye volt, hogy alkalmazkodni kell a Kongresszushoz (ki-
véve, amikor nemi kérdésekrõl volt szó), és ezt különösen érvényesnek te-
kintette a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos kérdésekben. Õ és a lá-
nya (a szellemi tulajdon kiváló és jól ismert szakértõje) ugyanazokat az
elveket vallották a kérdésben, ezért azt vártuk, hogy a lánya írásaival fog ér-
velni: hogy a Kongresszusnak ebben a kérdésben jogában áll úgy dönteni,
ahogy akar, még akkor is, ha a Kongresszus akaratának nincs sok értelme.
Ginsburg bírónõ mellett két bíróra tekintettünk úgy, mint akiket nemigen
fogunk tudni magunk mellé állítani, bár okozhatnak meglepetést. Souter
bíró is határozottan a kongresszusi döntések tiszteletben tartását szorgal-
mazta, akárcsak Breyer bíró, de emellett mindketten nagyon érzékenyek
voltak a szólásszabadságot érintõ kérdésekre, és meggyõzõdésünk sze-
rint megalapozottan lehetett érvelni azzal, hogy a törvény visszamenõle-
ges kiterjesztése korlátozza a szólásszabadságot.
Az egyetlen szavazat, amelyre bizton számíthattunk, Stevens bíróé volt,
akit a történelem úgy fog nyilvántartani, mint a Legfelsõbb Bíróság egyik
legkiválóbb bíróját. Mindig másképp szavazott, ami azt jelentette, hogy
álláspontját nem lehetett egyszerûen a politikai nézetei alapján megjó-
solni, viszont következetesen a korlátok mellett érvelt, amikor úgy álta-
lában a szellemi alkotások kerültek szóba. Abban meglehetõsen bizto-
sak voltunk, hogy itt is fel fogja ismerni, hogy korlátokra van szükség.
A Többiek csoportját kielemezve mutatkozott meg egyértelmûen, hogy
mire kell összpontosítanunk: a Konzervatívokra. A per megnyeréséhez
ezt az öt bírót kellett elgondolkodtatni és a többségüket magunk mellé
állítani, így hát a keresetünk alapját képezõ központi érvet a Konzervatí-
vok legfontosabb jogtudományi újítására alapoztuk – arra az érvelésre,
amelyre Sentelle bíró is támaszkodott a Fellebbviteli Bíróságon, hogy
a Kongresszus hatalmát úgy kell értelmezni, hogy felsorolt jogköreinek
korlátai legyenek.
Ez lett a stratégiánk alappillére – egy olyan stratégiáé, amelyért én vol-
tam a felelõs. Az kellett volna elérnünk, hogy a Legfelsõbb Bíróság be-
lássa, akárcsak a Lopez-ügyben, hogy a kormány érvelése szerint a Kong-
210
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
resszusnak mindig joga lenne meghosszabbítani a határidõket, márpedig
ha valami egyértelmû volt a Kongresszussal kapcsolatban a Haladási Zá-
radék szerint, az az volt, hogy ezt a jogát „korlátozottnak” szánták. Azt
kívántuk elérni, hogy a Legfelsõbb Bíróság ugyanúgy kezelje Eldred
ügyét, mint a Lopez-ügyet: ha a Kongresszusnak a kereskedelem szabá-
lyozása terén korlátozott a hatalma, akkor ennek ugyanígy kell lennie
a szerzõi jogok szabályozása terén is.
A kormányoldal érve azon alapult, hogy a Kongresszus korábban is így
járt el, és meg kell engedni, hogy folytathassa ezt a gyakorlatot. Azt állí-
tották, hogy a Kongresszusnak kezdettõl fogva szokása volt meghosszab-
bítani a már meglévõ szerzõi jogok idõtartamát, így hát, érvelt a kor-
mány, a Legfelsõbb Bíróság utólag nem mondhatja azt, hogy ez az eljárás
alkotmányellenes.
Volt némi igazság a kormány állításában, de nem valami sok. Azt termé-
szetesen senki nem vitatta, hogy a Kongresszus tényleg meghosszabbí-
totta az idõtartamokat, mégpedig 1831-ben és 1909-ben, majd 1962-tõl
rendszeresen – negyven év alatt tizenegy alkalommal.
Ezt a „következetességet” azonban megfelelõ megvilágításban kellene
nézni. A Kongresszus az Egyesült Államok fennállásának elsõ száz évé-
ben egyszer hosszabbította meg a már meglévõ szerzõi jogok védelmi
idejét, aztán a következõ ötven évben még egyszer. Kivételes jogkiter-
jesztésrõl volt tehát szó, ami ellentétben áll a meghosszabbítás most már
rendszeressé váló gyakorlatával. Bármi tartotta is féken a Kongresszust
a múltban, a korlátozás mára megszûnt, a törvényt újra és újra kiterjesz-
tik, és semmi okunk arra, hogy azt higgyük, egyszer vége lesz ennek.
A Legfelsõbb Bíróság egyszer már habozás nélkül közbeavatkozott, hogy
megtörje a jogkiterjesztés ördögi körét: miért ne avatkozhatna be itt is?
A szóbeli meghallgatást október elsõ hetére tûzték ki. Két héttel a tárgya-
lás elõtt érkeztem meg a fõvárosba. Ebben a két hétben folyamatosan
„gyakoroltam” azokkal az ügyvédekkel, akik önként ajánlották fel a se-
gítségüket. Próbákat tartottunk, ahol a bírók szerepét játszók keresztkér-
déseket tettek fel a gyõzelemért versengõknek.
Meg voltam gyõzõdve arról, hogy ha gyõzni akarunk, akkor egyetlen pon-
tot kell a Legfelsõbb Bíróság érdeklõdésének középpontjában tartanunk:
azt, hogy ha megengedik a törvény kiterjesztését, akkor ezt a jogkört nem
lehet többé korlátozni. Ha a kormánynak adnak igazat, az azt jelentené,
211
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
hogy az idõtartamok gyakorlatilag korlátlanul meghosszabbíthatók lenné-
nek; ha nekünk, akkor megmutatják a Kongresszusnak, hogy milyen irány-
vonalat kell követnie: azt, hogy ne hosszabbítsa meg a már meglévõ idõ-
tartamokat. A próbák hasznosnak bizonyultak: megtaláltam a módját
annak, hogy minden kérdést ehhez a központi elvhez tereljek vissza.
Az egyik próbát a Jones Day iroda ügyvédeivel folytattuk le. Don Ayer-
nek, aki Reagan elnöksége alatt az Igazságügyi Minisztériumban dolgo-
zott Charles Fried legfõbbállamügyész-helyettessel, kétségei voltak.
Jónéhány pere volt már a Legfelsõbb Bíróságon, és a próbát értékelve így
foglalta össze a véleményét:
„Attól tartok, hogy ha nem látják az okozott károkat, nem lesznek hajlan-
dóak megváltoztatni azt a gyakorlatot, amirõl a kormány azt mondja,
hogy kétszáz éve bevett szokás. Azt kell elérnünk, hogy lássák a károkat
– szenvedélyesen kell nekik megmutatni, mekkorák ezek a károk, mivel
ha ezt nem látják, akkor semmi esélyünk sem lesz nyerni.”
Lehet, hogy sokszor érvelt már a Legfelsõbb Bíróság elõtt, gondoltam, de
nem értette meg a lelkét. Bírósági titkárként azt láttam, hogy a bírók azt
teszik, amit kell – nem a politikai meggyõzõdésük miatt, hanem azért,
mert az a helyes, és jogászprofesszorként is nap mint nap ezt tanítottam
a diákjaimnak. Megértettem Ayer álláspontját, hogy szenvedélyesen kell
politikai nyomást gyakorolni, de elutasítottam. Úgy gondoltam, érveink
igazságának elégnek kell lennie, a politikusok pedig majd belátják, hogy
jót cselekedtünk.
A tárgyalás elõtti éjjel emberek kezdtek gyülekezni a Legfelsõbb Bíróság
épülete elõtt. Az ügy felkeltette a sajtó és a szabad kultúrát pártoló moz-
galom érdeklõdését. Százak álltak sorba azért, hogy bejuthassanak a tár-
gyalóterembe. Sokan a Legfelsõbb Bíróság lépcsõin töltötték az éjszakát,
hogy biztosan legyen helyük.
Persze nem mindenkinek kellett végigvárnia a sort. Azok, akik ismerik
a bírókat, igényelhetnek székeket az õ részükre fenntartott székek kö-
zül. (Én például Scalia bíró irodájától kértem helyet a szüleim számára.)
A Legfelsõbb Bíróság kamarájának tagjai számára a terem egy elkülöní-
tett részében tartanak fenn helyeket, és a szenátoroknak és a kongresszu-
si tagoknak is saját ülõhelyeik vannak. Végül, természetesen van egy kar-
zata a sajtónak, valamint a Legfelsõbb Bíróság bírói mellett dolgozó
titkároknak is. Amint beléptünk aznap reggel, már nem volt a teremben
212
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
egyetlen üres hely sem. A tárgyalás a szellemi alkotásokra vonatkozó jo-
gokról szólt, mégis tele voltak még az elõcsarnokok is. Amint besétáltam,
hogy elfoglaljam a helyem a Legfelsõbb Bíróság tagjaival szemben, lát-
tam a szüleimet a bal oldalon, az asztalhoz ülve pedig észrevettem Jack
Valentit is egy olyan elkülönített részen, amelyet általában a bírók csa-
ládtagjainak tartanak fenn.
Amikor a fõbíró felszólított, hogy kezdjem el a beszédemet, azzal kezd-
tem, amit végig a figyelem középpontjában szándékoztam tartani:
a Kongresszus hatalmának korlátaival. Ez a per a jogkörökrõl szól –
mondtam –, és arról, hogy ezeknek van-e valamilyen korlátja.
O’Connor bírónõ egy percen belül leállított – a történelem volt az, ami
zavarta.
O’CONNOR BÍRÓNÕ: A Kongresszus az évek során már sokszor
meghosszabbította a szerzõi jogok idõtartamát. Ha Önnek igaza
van, nem kockáztatjuk azt, hogy semmissé tesszük a korábbi idõ-
tartam-meghosszabbításokat? Úgy értem, ez a gyakorlat láthatóan
a legelsõ ilyen határozattal kezdõdött.
Készségesnek tûnt elfogadni azt, hogy „ez tökéletesen ellentétes azzal,
amire az alkotmány megszövegezõi gondoltak”, a válaszom azonban új-
ra a Kongresszus hatalmának korlátait hangsúlyozta ki.
MR. LESSIG: Ha ez tökéletesen ellentétes azzal, amire az alkot-
mány megszövegezõi gondoltak, akkor az a kérdés, hogy lehet-e
a céljaiknak a gyakorlatban érvényt szerezni – és a válasz: igen.
Két olyan pont is volt a meghallgatás során, amikor észre kellett volna
vennem, mire akar kilyukadni a Legfelsõbb Bíróság. Az elsõ ilyen egy kér-
dés volt, amelyet Kennedy bíró tett fel, aki az alábbi megjegyzést tette:
KENNEDY BÍRÓ: Nos, én úgy érzem, hogy ebben az okfejtésben
hallgatólagosan benne foglaltatik az is, hogy az 1976-os törvényt
is érvénytelennek kell nyilvánítani, mert mindezen évek során
a törvény hátráltatta a tudomány és mûszaki tudományok fejlõdé-
sét. Én nem látom ennek semmilyen tapasztalati bizonyítékát.
213
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Itt egyértelmûen hibát követtem el. Mint amikor a professzor kijavít egy
diákot, így válaszoltam:
MR. LESSIG: Bíró úr, keresetünk egyáltalán nem a tapasztalatokon
nyugszik. Alkotmányunk szerzõi jogi záradékában semmi sem kö-
veteli meg a haladás hátráltatásának tapasztalati úton történõ meg-
erõsítését. Csak azt állítjuk, hogy ez egy olyan szerkezeti korláto-
zás, amely ahhoz szükséges, hogy a szerzõi jogi védelem a törvény
szerint ne szólhasson örök idõkre.
Korrekt válasz volt, csak sajnos nem jó. A helyes válasz az lett volna,
hogy ez a gyakorlat hatalmas és szembeszökõ károkat okoz. Minden
minket támogató beadvány errõl szólt, a bíró is ezt akarta hallani, és ez
volt az a pont, amikor eszembe kellett volna jutnia Don Ayer tanácsának.
Felkínáltak egy tizenegyest, aminek nekifutottam és mellérúgtam.
A második lehetõség a fõbírótól jött, akire az egész ügyet építettük. Mi-
vel a Lopez-döntést a fõbíró vitte keresztül, reméltük, hogy ezt a pert an-
nak testvéreként fogja tekinteni.
Az már megszólalása elsõ másodpercében világos volt, hogy egyáltalán
nem rokonszenvez az üggyel: számára mi csak egy csapat anarchista vol-
tunk. Ezt kérdezte:
FÕBÍRÓ: Na igen, de ennél többet akarnak. Azt szeretnék, hogy
joguk legyen más könyveit szóról szóra lemásolni, nemde?
MR. LESSIG: Azt szeretnénk, hogy szóról szóra le lehessen másol-
ni azokat a mûveket, amelyek a közkincshez tartoznak, illetve
amelyeknek a közkincshez kellene tartozniuk, de egy olyan tör-
vény értelmében, amelyet az Elsõ Kiegészítést elemezve, illetve ha
a Szerzõi Jogi Záradékba beépített korlátozásokat helyesen értel-
mezzük, semmi nem indokol, nem válhatnak közkinccsé.
Amikor a kormány elõadta a saját érveit, a dolgok egy kicsit jobbra fordul-
tak a számunkra, mert ezúttal a Legfelsõbb Bíróság mondta ki keresetünk
lényegét. Scalia bíró az alábbi kérdést tette fel Olson legfõbbállamügyész-
helyettesnek:
SCALIA BÍRÓ: Ön azt mondja, hogy egy gyakorlatilag korlátlan
idõtartam megsértené az alkotmányt, de pontosan azt állítják
214
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
a kérvényezõk is, hogy a meghosszabbítható korlátozott idõtartam
nem más, mint gyakorlatilag korlátlan idõtartam.
Amikor Olson befejezte, rajtam volt a sor, hogy elõadjam a záró cáfola-
tunkat. Olson vagdalkozása feldühített, de haragom továbbra is az elv,
és nem az ember ellen irányult. A kormány úgy érvelt, mintha ez lenne
az elsõ olyan eset, amikor a Kongresszus hatalmának a Szerzõi Jogi és
Szabadalmi Záradékot illetõ korlátairól esik szó. Végig professzorként és
nem ügyvédként beszéltem, és azzal zártam a beszédemet, hogy rámu-
tattam, hogy a Legfelsõbb Bíróság hosszú története során többször korlá-
tozta a Kongresszus hatalmát a Szerzõi Jogi és Szabadalmi Záradékot il-
letõen – sõt a legelsõ olyan döntés, amely a hatáskör túllépése miatt
megsemmisített egy törvényt, amelyet a Kongresszus hozott, éppen
a Szerzõi Jogi és Szabadalmi Záradékon alapult. Ez mind igaz volt, de
mégsem állította a mi oldalunkra a Legfelsõbb Bíróságot.
A bíróságról távozva már tudtam, hogy legalább száz olyan dolog van,
amit utólag másképp csinálnék, legalább száz kérdés, amelyre másképp
válaszolnék, de egy valami miatt továbbra is derûlátó maradtam.
A kormányt egyre csak arról kérdezgették, hogy hol a határ, õk pedig
mindig az válaszolták, hogy nincs határ. Pontosan ez volt az a válasz,
amelyet ki szerettem volna csikarni belõlük a Legfelsõbb Bíróság füle
hallatára, azt ugyanis el sem tudtam képzelni, hogy a Legfelsõbb Bíróság
helyt adna a kormány érveinek, ha megérti, hogy a kormány azt hiszi,
hogy a Kongresszusnak korlátlan jogokat ad a Szerzõi Jogi Záradék.
Az okfejtést a legfõbbállamügyész-helyettes fogalmazta meg helyettem.
Akármennyire próbáltam is, nem tudtam elképzelni, hogy a Legfelsõbb
Bíróság hogyan találhatná úgy, hogy a Kereskedelmi Záradék szerint kor-
látozott a Kongresszus hatalma, de a Szerzõi Jogi Záradék szerint korlát-
lan. Egyes ritka pillanatokban megengedtem magamnak, hogy azt
higgyem, akár gyõzhetünk is, mert úgy éreztem, a Legfelsõbb Bíróság
tagjai – fõleg a Konzervatívok – ragaszkodni fognak azok a szabályok-
hoz, amelyeket máshol maguk fektetettek le.
2003. január 15-én reggel öt percet késtem az irodámból, ezért lemarad-
tam a Legfelsõbb Bíróság titkárának reggel 7.00-kor megejtett telefonhí-
vásáról. Miután visszahallgattam az üzenetet, azonnal tudtam, hogy rossz
hírei vannak. A Legfelsõbb Bíróság helybenhagyta a Fellebbviteli Bíró-
ság határozatát. Hét bíró alkotta a többséget; ketten fogalmaztak meg kü-
lönvéleményt.
215
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Pár másodperccel késõbb megérkeztek elektronikus levélben az indoklá-
sok is. Félretettem a telefont, közzétettem egy bejelentést a webnaplónk-
ban, majd leültem, hogy megnézzem, mit rontottam el az érvelésemben.
Érvek. Itt volt egy per, amelyben a világ minden pénzét küldték szorító-
ba az érvek ellen, és a világ utolsó naiv jogászprofesszora böngészi a la-
pokat, érveket keresve.
Elõször az indoklást néztem át, azt keresve, hogy a Legfelsõbb Bíróság
hogyan tesz különbséget az ebben az ügyben és a Lopez-ügyben érintett
elv között. Sehol sem találtam az okfejtést. Azt a döntést még csak nem
is említették: az okfejtés, amire az egész érvrendszerünket építettük, egy-
általán nem is szerepelt a Legfelsõbb Bíróság ítéletében.
Ginsburg bírónõ egyszerûen figyelmen kívül hagyta a korlátozott jogkö-
rökrõl szóló okfejtésünket. Azon nézetének megfelelõen, hogy a Kong-
resszus hatalma általában nem korlátozott, úgy találta, hogy a Kong-
resszusnak ezen a téren sem korlátozottak a jogai.
Indoklása tökéletesen ésszerû volt – saját maga, valamint Souter bíró szá-
mára. Egyikük sem értett egyet a Lopez-döntéssel: túl nagy elvárás lett vol-
na, hogy olyan indoklást írjanak, amely elismeri – még kevésbé olyat, amely
megmagyarázza – azt az elvet, amellyel oly keményen szembeszálltak.
Amint azonban rájöttem, hogy mi történt, nem hittem a szememnek.
Amint korábban írtam, nem tudtam elképzelni, hogy a Legfelsõbb Bíró-
ság össze tudná egyeztetni azt, hogy a Kereskedelmi Záradék esetében
korlátozott a Kongresszus hatalma, a Haladási Záradék esetében pedig
nem. Soha nem gondoltam volna, hogy úgy tudják összeegyeztetni a ket-
tõt, hogy egyszerûen figyelmen kívül hagyják az okfejtésünket. Követke-
zetlenség nem történt, mivel nem is említették együtt a két esetet, így hát
nem is volt olyan elv, amely a Lopez-döntésbõl következett volna: ha em-
lítik, akkor azzal összefüggésben korlátozni kell a Kongresszus hatalmát,
de ha nem említik, akkor nem.
Mégis milyen jogon döntötték el, hogy az alkotmányban megfogalmazott
értékek közül melyeket tartják tiszteletben? Milyen jogon választották ki
– õk, a csendes öt –, hogy az alkotmánynak mely részét juttatják érvény-
re – pusztán azon értékek alapján, amelyeket õk fontosnak tartanak?
Pontosan oda lyukadtam ki, ahová – mint korábban említettem – nem
szerettem volna: nem sikerült meggyõznöm õket arról, hogy fontos kér-
216
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
désrõl van szó, mert nem ismertem fel, hogy bármennyire is gyûlölném,
ha a Legfelsõbb Bíróság maga választhatná ki, hogy az alkotmányos ér-
tékek közül melyeket tartja tiszteletben, mégis ilyen rendszerben élünk.
Breyer és Stevens bíró erõsen eltérõ véleményt fogalmazott meg. Stevens
indoklása magából a törvénybõl fakadt: azzal érvelt, hogy a szellemi al-
kotásokra vonatkozó törvény nem támogathatja a védelmi idõtartamok
indokolatlan meghosszabbítását. Okfejtését (akárcsak mi) egy a miénké-
hez hasonló perre alapozta, amely a szabadalmak ügyében irányadó.
A Legfelsõbb Bíróság többi tagja azonban nem vette tekintetbe a hasonló-
ságot, és tette mindezt anélkül, hogy magyarázatot adott volna arra, hogy
ugyanazok a szavak a Haladási Záradékban hogyan jelenthetnek teljesen
mást attól függõen, hogy szabadalmakról vagy szerzõi jogokról van szó.
A Legfelsõbb Bíróság Stevens bíró kérdéseit válasz nélkül hagyta.
Breyer bíró indoklása – talán a legjobb, amit valaha írt – nem az alkot-
mányra helyezte a hangsúlyt. Õ azzal érvelt, hogy a szerzõi jogok idõtar-
tama olyan hosszú lett, hogy az gyakorlatilag korlátlannak tekinthetõ. Mi
azt állítottuk, hogy a jelenleg érvényes feltételek szerint a szerzõi jog 99,8
százalékban az örökké tartóval azonos értékû védelmi idõt ad a szerzõ-
nek. Breyer úgy találta, hogy nincs igazunk, a tényleges szám ugyanis
99,9997. Mindenesetre a lényeg világos volt: ha az alkotmány azt írja,
hogy az idõtartamnak „korlátozottnak” kell lennie, és az éppen érvényes
elõírások szerint az idõtartam olyan hosszú, hogy az gyakorlatilag korlát-
lannak tekinthetõ, akkor ez alkotmányellenes.
Ez a két bíró megértette minden érvünket, de mivel egyikük sem hitt
a Lopez-ügy igazában, egyikük sem volt hajlandó azt felhozni indokként
az idõtartam-meghosszabbítás elutasításához. A perben úgy született hatá-
rozat, hogy senki nem vette figyelembe azt az érvünket, amelyet Sentelle
bírótól vettünk át. Ez a dráma a Hamlet volt, de a dán királyfi nélkül.
A vereség fásultságot szül. Azt mondják, hogy az az egészség jele, ha a fá-
sultság utat ad a haragnak. A haragom – amely kétfelé irányult – gyorsan
elõ is tört, de a levert hangulat megmaradt.
Részben haragudtam az öt „Konzervatívra”. Megmagyarázhatták volna,
hogy a Lopez-ügyben alkalmazott elv miért nem érvényes erre az esetre.
Nem lett volna túl meggyõzõ (legalábbis nem hiszem, miután másoktól
már olvastam hasonló érvelést, és magam is megpróbáltam végigvinni),
de legalább következetességre utalt volna. Éppen ez az öt bíró szokta
217
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
mondani, hogy az alkotmány értelmezésének helyes módja a „ragaszko-
dás az eredetihez” – azaz hogy elõször értsük meg az alkotmány megszö-
vegezõi által leírt szöveget, és értelmezzük azt a megfelelõ összefüggés-
ben, az alkotmány szerkezetének fényében. Ez a módszer eredményezte
a Lopez-döntést és számos más döntést, amit „az eredeti elv” alapján hoz-
tak. Hová tûnt most az „eredetihez” való ragaszkodásuk?
Ezúttal olyanokhoz csatlakoztak, akik soha nem is próbálták megmagya-
rázni, mit szerettek volna az alkotmány megszövegezõi elérni a Haladási
Záradék ilyen megfogalmazásával, vagy hogy ennek a záradéknak a fel-
építése hogyan befolyásolja a Kongresszus jogköreinek értelmezését,
illetve hogy a Kongresszusra ruházott hatalom ebben az esetben miért
lehet korlátlan, amikor a Kereskedelmi Záradék szerint korlátozott. Rövi-
den szólva egy olyan állásponthoz csatlakoztak, amely nem egyeztethe-
tõ össze a saját alkotmányértelmezési módszerükkel: lehetséges, hogy ez
a döntés vezetett arra az eredményre, amelyet el szerettek volna érni, vi-
szont az indoklásban nem volt egyetlen olyan érv sem, amely össze-
egyeztethetõ lett volna a saját elveikkel.
A Konzervatívok ellen irányuló haragom hamar önmagam iránti haraggá
alakult át, mivel hagytam, hogy a törvényrõl alkotott képem elhomályo-
sítsa azt, hogy miként is mûködik a törvény valójában.
A legtöbb ügyvéd és jogászprofesszor nem különösebben törõdik a bíró-
ságokról általában és különösen a Legfelsõbb Bíróságról alkotott idealis-
ta elképzelésekkel. A legtöbbjük sokkal gyakorlatiasabb. Amikor Don
Ayer azt mondta, hogy ezt az ügyet azzal nyerhetjük meg, ha sikerül
meggyõznöm a bírókat arról, hogy az alkotmány megszövegezõi által
vallott értékek a fontosak, harcoltam ez ellen az elgondolás ellen, mert
nem akartam elhinni, hogy a Legfelsõbb Bíróság tényleg így hozza meg
a döntéseit. Ragaszkodtam ahhoz, hogy úgy érveljünk a perben, mintha
egyszerûen bizonyos elvek alkalmazásáról volna szó. A logikára épülõ
érveim voltak; nem éreztem szükségét, hogy arra pazaroljam az idõmet,
hogy a népszerûséget is hajhásszam.
Amint újra végigolvastam az októberi tárgyalás jegyzõkönyvét, száz
olyan pontot fedeztem fel, ahol ha mást válaszolok, más irányba vihet-
tem volna a tárgyalást, és ezáltal meg lehetett volna mutatni a Legfelsõbb
Bíróságnak az ellenõrizetlen hatalom okozta károkat. Kennedy bíró jóhi-
szemûen ezt is várta, én pedig bolond módon kijavítottam a kérdését.
Souter bíró is azt szerette volna, hogy mutassak rá, milyen károkat okoz
218
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
az Elsõ Kiegészítés figyelmen kívül hagyása, és én, mint egy számtanta-
nár, átfogalmaztam a kérdést úgy, hogy az logikus legyen. Azt mutattam
meg a bíróknak, hogy miként tehetik semmissé a Kongresszus által ho-
zott törvényt, ha akarják, és százszor is rávehettem volna õket arra, hogy
akarják, de a makacsságom megakadályozott ebben. Több százszor sze-
repeltem már közönség elõtt, és próbáltam õket szenvedélyesen meg-
gyõzni valamirõl, de ez elé a közönség elé nem így álltam ki, és nem
a máshol megszokott szenvedéllyel próbáltam meggyõzni õket, mert úgy
gondoltam, a bíróságnak nem ez alapján kellene döntenie.
Más lett volna az eredmény, ha másként érveltem volna? Más lett volna
az eredmény, ha Don Ayer érvelt volna helyettem? Vagy Charles Fried?
Vagy Kathleen Sullivan?
A barátaim körém gyûltek, és erõsködtek, hogy nem. A Legfelsõbb Bíró-
ság még nem volt erre felkészülve, bizonygatták, ezt a vereséget a sors
akarta így. Az embereknek kell megmutatnunk, miért volt igaza alkotmá-
nyunk megszövegezõinek, és bár ez sokkal nehezebb, ha sikerül, valószí-
nûleg képesek leszünk megmutatni ugyanezt a Legfelsõbb Bíróságnak is.
Lehet, de én kétlem. Ezeknek a bíróknak nem fûzõdik semmilyen anyagi
érdekük ahhoz, hogy bármit is tegyenek, ami nem helyénvaló. Náluk
nem rúghatnak labdába a lobbizók. Nincs okuk arra, hogy ne azt tegyék,
amit jónak tartanak. Egyre csak arra gondolok, hogy ha félre tudtam vol-
na tenni az elfogulatlan bíróságról alkotott képemet, akkor meg tudtam
volna õket gyõzni az igazamról.
Még ha nem is tudtam volna, ez akkor sem mentség arra, ami januárban
történt. Amerika egyik legnagyobb szaktekintélye a szellemi alkotások
jogának terén ugyanis már a per elején nyilvánosan kijelentette, hogy hi-
ba volt elindítanom az ügyet. „A Legfelsõbb Bíróság még nem áll készen
erre.” – mondta Jászi Péter. – „A kérdést nem volna szabad felvetni ad-
dig, amíg ez a helyzet meg nem változik.”
A tárgyalás és az ítélet után Péter azt mondta nekem, szintén nyilváno-
san, hogy tévedett, de minthogy a Legfelsõbb Bíróságot tényleg nem le-
hetett meggyõzni, ez önmagában elég bizonyíték arra, hogy Péternek
igaza volt. Vagy én nem álltam készen arra, hogy sikerrel érveljek ebben
az ügyben a bíróság elõtt, vagy õk nem álltak készen a kérdés megvita-
tására. Bármi is az igazság, rossz döntés volt elindítani az ügyet, és ezt
a döntést én hoztam négy évvel ezelõtt.
219
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Miközben a Sonny Bono törvény visszhangja szinte egyöntetûen negatív
volt, a Legfelsõbb Bíróság határozatával kapcsolatban megoszlottak a vé-
lemények. Senki – legalábbis a sajtóban senki – nem próbált olyasmit
mondani, hogy a szerzõi jogi védelem idõtartamainak meghosszabbítása
jó ötlet, tehát az elvek terén csatát nyertünk. A Legfelsõbb Bíróság dönté-
sét olyan lapok dicsérték, amelyek más ügyekben is fenntartással kezel-
ték a Legfelsõbb Bíróság aktív szerepvállalását: a be nem avatkozást he-
lyesnek tartották, még akkor is, ha ostoba törvényt hagy érvényben. Ahol
azonban támadták a döntést, ott azért támadták, mert érvényben hagyott
egy buta és káros törvényt. A New York Times ezt írta a vezércikkében:
A Legfelsõbb Bíróság határozata végeredményben azt valószínûsí-
ti, hogy amit látunk, az a közkincs végének kezdete és az örök
idõkre szóló szerzõi jogok megszületése. A közkincs remek kísér-
letnek bizonyult, nem volna szabad pusztulni hagyni. Annak,
hogy jelenleg ilyen termékeny és pezsgõ alkotókörnyezetben
élünk, az az oka, hogy az emberi alkotások teljes tárházából sza-
badon meríthetünk.
A helyzetet a rajzos kommentárok adták vissza a legjobban. Rengeteg
mosolyfakasztó kép jelent meg – például Miki egér a börtönben és ha-
sonlók. A legjobb – legalábbis szerintem – Ruben Bolling alább látható
mûve volt. A „hatalmasok és gazdagok” sor persze egy kicsit igazságta-
lan, de az arculcsapás pontosan olyan, mint amilyennek én is éreztem.
Egy képet soha nem fogok elfelejteni, mégpedig azt, ami a New York Ti-
mes idézett cikke nyomán derengett fel bennem. Vége van annak a „re-
mek kísérletnek”, amit „közkincsnek” hívtunk? Ha viccesen próbálom fel-
fogni, a feltalálót látom magam elõtt, ahogy azt mondja: „Drágám, az
alkotmány összement.” De ritkán tudom ennyire viccesen felfogni. Al-
kotmányunk a szabad kultúra mellett kötelezte el magát; a perben azon-
ban, amelynek én voltam a szülõatyja, a Legfelsõbb Bíróság tulajdonkép-
pen megtagadta ezt a kötelezettségvállalalást. Lehet, hogy egy jobb
ügyvéd rá tudta volna õket venni, hogy másképp lássák a kérdést.
220
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
13. FEJEZET • ELDRED
TOM a írta
táncoló bogár
A kiáltás ebbol a házból Ha-ha-ha! Isten hozott nálam,
Superman a városban járorözik, jött... Superman!
amikor vékonyka segélykiáltást hall.
Ki vagy?
Segítség! Az én közkincsemben,
Superman! ahol én vagyok a Gazdád
és Mestered!
...mégpedig azért, mert ha Gyengül a szerzoi Ha Supermant Most pedig együtt eljátsszátok
alkotmányellenesnek nyilvánítják jog! Nem tudom... is képes elfogni, az „Elfújta a szél”-t!
azt, hogy a Kongresszus vég nélkül megakadályozni az ki ment meg
hosszabbítgatja a szerzoi jogok engedély nélküli... minket? Ó... Ashley...
védelmének idotartamát, felhasználást!
menthetetlenül a játékszereim
lesztek –
és mindenki
rrr
másé is!
Csö
Jaj, ne!
Scalia bíró!
Rajta! Fussatok vissza gazdáitokhoz, D-de azt el kell ismernie, hogy az
a nagyvállalatokhoz! alkotmány egyértelmuen korlátozza
a Kongresszus hatalmát... jajj!
PUFF
Scalia bíró, a Legfelsobb Bíróság
kereszteslovagja, aki véget nem
éro harcot folytat a hatalmasok
Oszintén szólva fütyülök rá, ge
és gazdagok védelmében. Vé
te szemét!
221
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
14. FEJEZET • ELDRED II.
Amikor az Eldred-ügyben döntés született, a sors úgy hozta, hogy éppen
úton voltam Washingtonba. (Aznap, amikor az Eldred-ügy perújrafelvételi
kérelmét elutasították – ami azt jelentette, hogy az ügynek végérvényesen
vége –, úgy alakult, hogy éppen a Disney Worldben tartottam beszédet
technikai szakembereknek.) Ez egy kivételesen hosszú repülõút volt az
általam legkevésbé kedvelt városba. A Dulles repülõtérrõl a városba ve-
zetõ úton lévõ dugó miatt nem tudtunk haladni, ezért kinyitottam a szá-
mítógépemet, és írtam egy cikket a „vélemény” rovatba.
Önkritikát gyakoroltam. Az egész repülõúton San Franciscóból Washing-
tonba Don Ayer tanácsa járt a fejemben: meg kell értetni a bírókkal, hogy
miért fontos ez az ügy. Illetve Kennedy bíró szavai: „...mindezen évek so-
rán a jog hátráltatta a tudomány és mûszaki tudományok fejlõdését. Én
nem látok erre semmilyen tapasztalati bizonyítékot.” Miután az alkotmány-
ra alapozott érvek kudarcot vallottak, végül a politikai érvekhez fordultam.
A cikket a New York Times hozta le. Egy egyszerû megoldást javasoltam
benne: követeljük meg, hogy ötven évvel a kiadás után a szerzõi jog tu-
lajdonosa jegyeztesse be a mûvet, és ezért fizessen is valamennyit.
Ha megfizeti a díjat, kapja meg a teljes idõtartamra szóló védelmet – ha
nem, a mû váljon közkinccsé.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ezt úgy neveztem, hogy Eldred-törvény, de csak hogy adjak neki valami-
lyen nevet. Eric Eldred volt olyan kedves, és megengedte, hogy a nevét
még egyszer felhasználjuk, de már az elején jelezte, hogy a törvényt úgy-
sem fogadják el, amíg nem adunk neki másik nevet.
Két név is lehetséges: „Public Domain Enhancement Act” (Közkincset erõ-
sítõ törvény) vagy „Copyright Term Deregulation Act” (A szerzõi jogi vé-
delem idõtartamát korlátozó törvény), kinek melyik tetszik jobban. Bár-
melyiket választjuk is, a lényeg világos és kézenfekvõ: szüntessük meg
a szerzõi jogot ott, ahol semmi mást nem csinál, csak akadályozza az is-
meretekhez való hozzáférést. Amelyik mû legalább 1 dollár anyagi hasz-
not hoz, arra maradjon érvényben a szerzõi jog addig, amíg a Kongresszus
megengedi. Az összes többi alkotás viszont hadd váljon közkinccsé.
Az ötlet meglehetõsen erõs visszhangot váltott ki. Steve Forbes cikkben
állt ki mellette, és rengeteg támogató elektronikus és hagyományos leve-
let kaptam. Ha a kérdést arra hegyezzük ki, milyen veszélybe kerül az al-
kotókészség, az emberek azonnal látják, hogy a jelenlegi szerzõi jogi
rendszer értelmetlen. Egy jó republikánus azt mondaná, hogy ezen a te-
rületen a kormányzati szabályozás az újító kedv és az alkotókészség út-
jában áll, egy jó demokrata pedig azt, hogy a kormány ok nélkül akadá-
lyozza az ismeretekhez való hozzáférést. Ebben a kérdésben tehát nincs
igazán különbség a demokraták és a republikánusok között. Mindenki
felismeri, mekkora károkat okoz a jelenlegi ostoba rendszer.
Sokan felismerték a bejegyeztetés megkövetelésének nyilvánvaló elõnyét
is. Azoknak ugyanis, akik engedélyt szeretnének kérni egy alkotás fel-
használására, az egyik legnagyobb gondot az jelenti a jelenlegi rendszer-
ben, hogy nem tudják kideríteni, hogy ki az adott szerzõi jog tulajdono-
sa. Mivel a mûveket nem kell bejegyeztetni vagy védjeggyel megjelölni,
és nem létezik semmilyen hivatalos eljárás, gyakran hatalmas munkába
kerül megtalálni a jogtulajdonost, aki engedélyt adhat az adott mû fel-
használására. A javasolt rendszer csökkentené ezeket a költségeket, mi-
vel legalább egy nyilvántartás létrejönne, amelynek segítségével azono-
sítani lehetne a jogtulajdonosokat.
Amint a 10. fejezetben említettem, a szerzõi jogok esetében a hivatalos
bejegyzés követelményét 1976-ban szüntették meg, amikor a Kong-
resszus átvette az európai rendszert, és megszüntetett a szerzõi jogi vé-
delem megadásához szükséges hivatalos ügyintézéssel kapcsolatos min-
den követelményt1. Európában „természetes jognak” tekintik a szerzõi
jogot, a természetes jogok érvényesítéséhez pedig nincs szükség forma-
224
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
14. FEJEZET • ELDRED II.
ságokra. Az angol-amerikai hagyományt követõ rendszerek, ahol a szer-
zõi jogok tulajdonosainak egy meghatározott ügymenetet kellett követ-
niük, ha szerzõi jogi védelmet akartak kapni, az európaiak szerint nem
tisztelte eléggé a szerzõ méltóságát. Szerintük az alkotónak jogai vannak,
és ez ösztönzi alkotásra, nem pedig valami, amit a kormány ajándékoz.
Ezek nagyszerû (és bámulatosan romantikus) érvek, de mint szerzõi jogi
politika alkalmazhatatlanok, és különösen képtelen helyzetbe hozzák az
alkotókat, akikre nézve a hivatalos bejegyzés hiánya káros. A „Walt Dis-
ney-féle alkotások” terjedése lehetetlenné válik, ha nincs valamilyen egy-
szerû módja annak, hogy megtudjuk, mi védett, és mi nem.
A formaságok elleni harcban az elsõ igazi gyõzelem 1908-ban, Berlinben
született. A nemzetközi szerzõi joggal foglalkozó jogászok 1908-ban ki-
egészítették a Berni Egyezményt, és ebben a kiegészítésben azt írták elõ,
hogy a szerzõi jog a szerzõ életének végéig és még ötven évig tart, és
egyben eltörölték a szerzõi jogok hivatalos bejegyeztetését. A formasá-
gokat azért gyûlölték, mert a tévedések miatt egyre többeket ért kár. Úgy
tûnt, mintha egy dickensi alak vezetné az összes szerzõi jogi irodát, aki
rendre lehagyja a pontot az i betûrõl, vagy elfelejt áthúzni egy t betût, és
emiatt özvegyek vesztik el egyetlen bevételüket.
A panaszok jogosak voltak: a formaságokat, fõleg az Amerikai Egyesült
Államokban, elképesztõen szigorúan vették, pedig a jognak mindig el
kellene néznie az ártatlan tévedést, és indokolatlan, hogy a szerzõi jog
esetében másképp legyen. A formaságok teljes elvetése helyett Berlin-
ben egy igazságosabb bejegyeztetési rendszert kellett volna kialakítani.
Persze annak is biztosan lettek volna ellenzõi, mert a bejegyeztetés
a XIX. és a XX. században még mindig eléggé sokba került, ami szintén
sok gondot okozott. A formaságok eltörlése nem csak annak ígéretét hor-
dozta magában, hogy megmentik az özvegyeket az éhhaláltól, hanem azt
is, hogy leemelnek az alkotók válláról egy szükségtelen terhet, amelyet
a szabályok okoztak.
A szerzõk gyakorlatias panaszai mellett 1908-ban felmerült még egy er-
kölcsi igény is, mégpedig az, hogy az alkotói tulajdon ne legyen másod-
rendû tulajdonforma. Ha egy asztalos elkészít egy asztalt, az asztal nem
csak akkor lesz az övé, ha benyújt egy ûrlapot a kormánynak, az asztal-
hoz „természetes” tulajdonjoga fûzõdik, és érvényt szerezhet ezen jogá-
nak bárkivel szemben, aki ellopná az asztalt, akár tájékoztatta a kor-
mányt arról, hogy az asztal az övé, akár nem.
225
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ez helytálló érv, ám a levont következtetések félrevezetõek. A formaságok
mellett szóló érvek ugyanis nem jelentik azt, hogy az alkotói jog másod-
rendû jog lenne. A szellemi tulajdon különleges természete miatt van szük-
ség a formaságok törvényi szabályozására, és mert ezzel biztosíthatjuk azt,
hogy az alkotásokat hatékonyan és igazságosan lehessen terjeszteni.
Senki sem gondolja például azt, hogy a föld másodrendû tulajdon lenne,
csak mert be kell jegyeztetni a földhivatalban, hogy érvényes legyen az
adás-vétele, vagy hogy az autó másodrendû tulajdon, csak mert be kell
jegyeztetni a közlekedési hatóságnál, és cserébe még rendszámmal is el-
látják. Ebben a két esetben mindenki úgy gondolja, hogy fontos oka van
a bejegyeztetésnek – mindkét esetben az, hogy így hatékonyabbá válik
a piac, és a bejegyeztetés jobban biztosítja a tulajdonos jogait a tulajdona
fölött. Ha nem lenne a telekkönyvezési rendszer, a földtulajdonosoknak
folyamatosan védeniük kellene tulajdonuk határait. Mivel létezik a telek-
könyv, elég, ha megmutatják a rendõrségnek a telekkönyvi bejegyzést.
Ha az autóknak nem lenne nyilvántartása, sokkal könnyebb lenne azo-
kat ellopni. A nyilvántartás miatt azonban az autótolvajnak sokkal nehe-
zebb túladni a kocsin. Egy kis teher hárul persze a tulajdonosra is, de
ezek a terhek általánosságban véve sokkal jobb tulajdonvédelmi rend-
szer kialakítását teszik lehetõvé.
Ugyanezért fontosak a formaságok a szerzõi jogok esetében is. Az aszta-
los asztalától eltérõen itt semmi nem teszi egyértelmûvé, hogy ki az adott
alkotás tulajdonosa. Lyle Lovett legújabb lemeze kismillió helyen elõfor-
dulhat anélkül, hogy bármi feltétlenül utalna arra, hogy ki a tulajdonosa.
Akárcsak az autókat, az alkotásokat sem lehet bizalommal adni-venni, ha
nincs valamilyen egyszerû lehetõség arra, hogy hitelesen megállapíthas-
suk, hogy ki a szerzõ, és milyen jogai vannak. Az egyszerû tranzakciók
formaságok hiányában végrehajthatatlanok, a helyüket bonyolult és drá-
ga ügyvédi tranzakciók veszik át.
Ez volt a Sonny Bono törvénnyel kapcsolatos gond lényege, amelyet
megpróbáltunk megmutatni a Legfelsõbb Bíróságnak, de éppen ezt nem
értették meg. Mivel formaságok nélküli rendszerben élünk, nincs mód
arra, hogy könnyen felhasználhassuk a múlt alkotásait, vagy azokból újat
alkothassunk. Ha a szerzõi jogok idõtartama tényleg „rövid” lenne, amint
azt Story bíró állította, akkor ez nem sokat számítana. Az alkotmány meg-
szövegezõinek rendszerében az alkotások vélelmezetten tizennégy évig
álltak védelem alatt, majd kikerültek az ellenõrzés alól.
226
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
14. FEJEZET • ELDRED II.
Most viszont, hogy a védelem akár egy évszázad hosszúságú lehet, nyil-
vánvalóan hatalmas terhet jelent az alkotóknak az, hogy nem lehet tud-
ni, mi védett és mi nem. Ha egy könyvtár csak úgy képes a New Dealrõl
internetes kiállítást összeállítani, hogy megbíz egy ügyvédet, hogy tisz-
tázza az összes kép- és hanganyaghoz fûzõdõ jogot, az azt jelenti, hogy
a szerzõi jogi rendszer eddig sohasem tapasztalt módon terheli meg az
alkotókat, pusztán azért, mert hiányoznak a hivatalos formaságok.
Az Eldred-törvény pontosan erre jelentene megoldást. Akinek megér 1
dollárt, az jegyeztesse be az alkotását, és megkaphatja a hosszabb védel-
met. Ha valaki fel szeretné használni a mûvet, tudni fogja, hogyan léphet
kapcsolatba a jogtulajdonossal, hogy engedélyt kérjen tõle, ráadásul az
alkotó élvezné a hosszabb védelem nyújtotta elõnyöket is.
Akinek viszont nem ér meg ennyit, hogy bejegyeztesse a mûvét, és így
hosszabb védelmet kapjon, annak az sem éri meg, hogy az államhoz for-
duljon, hogy védje meg a mû fölötti monopóliumát. A mû közkinccsé
válna és mindenki lemásolhatná, bevehetné az archívumába, vagy ké-
szíthetne belõle filmet. Ha valakinek ez nem ér meg 1 dollárt, akkor azt
a mûvet szabadon elérhetõvé kellene tenni.
Néhányan a szerzõkre háruló teher miatt aggódnak. Ugye az 1 dollár
nem csak szemfényvesztés, miközben az igazi terhet a bejegyeztetési el-
járás jelenti? Nem kerül-e többe a procedúra, ami az igazi gondot jelenti
a bejegyeztetéssel kapcsolatban?
Jogos kérdések; a gondot valóban a jelenlegi szörnyû rendszer jelenti.
Tökéletesen egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a Szerzõi Jogi Iroda
nem végzett valami fényes munkát azon a téren, hogy egyszerûvé és ol-
csóvá tegye a bejegyeztetést (ennek kétségtelenül köze van ahhoz, hogy
pocsékul vannak fizetve). A hivatalos ügyintézés jelentette probléma
megoldására irányuló minden javaslatnak a háttérben álló intézmény-
rendszert kell megcéloznia. Ebben a könyvben ajánlok egy ilyen megol-
dást, amely tulajdonképpen visszaállítaná a Szerzõi Jogi Irodát. Tegyük
fel, hogy az Amazon kezelné a nyilvántartást, és a bejegyeztetést egyet-
len egérkattintással el lehetne végezni. Az Eldred-törvény egyszerû, egy
egérkattintással elvégezhetõ bejegyzést kínálna, amely a kiadás után öt-
ven évig nyújtana szerzõi jogi védelmet. A történelmi adatok alapján ez
a rendszer az anyagi hasznot hajtó életciklusuk végére ért kereskedelmi
célú mûvek mintegy 98 százalékát tenné ötven év múlva közkinccsé.
Ez hogy hangzik?
227
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Miután Steve Forbes az ötletem mellé állt, Washingtonban néhányan fel-
figyeltek a javaslatra. Sokan felvették velem a kapcsolatot, és olyan kép-
viselõkhöz irányítottak, akik valószínûleg hajlandóak lennének benyúj-
tani az Eldred-törvény tervezetét. Néhányan személyesen ajánlkoztak,
hogy megteszik az ügyben az elsõ lépést.
Az egyik képviselõ, a kaliforniai Zoe Lofgren egészen addig ment, hogy el-
készítette a törvénytervezet nyers változatát. Ez a tervezet megoldott a nem-
zetközi joggal kapcsolatos minden problémát, és a lehetõ legegyszerûbb
követelményeket támasztotta a szerzõi jogok tulajdonosaival szemben.
2003 májusában úgy tûnt, hogy sor kerül a törvénytervezet benyújtására.
Május 16-án ezt írtam be az Eldred-törvény webnaplójába: „közel vagyunk”.
A webnapló látogatói körében bizakodó hangulat uralkodott.
Ezen a ponton azonban közbeléptek a lobbik. Jack Valenti és az MPAA ál-
talános jogtanácsosa megjelent az említett kongresszusi képviselõhölgy
irodájában, hogy elõadja az MPAA véleményét. Mint Valenti elmondta ne-
kem, arról tájékoztatták a hölgyet, hogy az MPAA ellenzi az Eldred-
törvényt. Érveik elképesztõen gyengék és kicsinyesek voltak, de ami még
fontosabb, tisztán megmutatták, hogy mirõl is szól valójában ez a vita.
Az MPAA elõször azzal érvelt, hogy a Kongresszus korábban már „határo-
zottan elutasította a törvényjavaslat alapját képezõ ötletet” – azaz azt, hogy
a szerzõi jogokat meg kelljen újítani. Ez igaz, de semmi köze az ügyhöz,
mivel a Kongresszus „határozott elutasítása” jóval azelõtt történt, hogy az
Internet ennyire elõsegítette az alkotások felhasználását. Második érvük
az volt, hogy a javaslat károsan érinti a szegény jogtulajdonosokat – nyil-
ván azokat, akik nem engedhetik meg maguknak az 1 dolláros bejegyez-
tetési díjat. Harmadik érvként azt hozták fel, hogy a Kongresszus úgy
határozott, hogy a szerzõi jogi védelem meghosszabbítása ösztönzi a ré-
gebbi mûvek helyreállítását. Ez a jogvédett mûvek kisebb, még mindig
anyagi hasznot hozó részére talán igaz, de ennek sincs jelentõsége, mert
a javaslat nem rövidítené le a meghosszabbított védelmi idõt, csak ha va-
laki nem fizeti be az 1 dolláros bejegyeztetési díjat. Az MPAA negyedik
érve az volt, hogy a törvénytervezet költségvonzata hatalmas, mivel a nyil-
vántartási rendszer fenntartása pénzbe kerül. Ez is igaz, de ezek a költsé-
gek jóval kisebbek, mint annak a költségei, ha valaki meg szeretné sze-
rezni egy olyan alkotás jogait, amelynek nem ismert a tulajdonosa.
Ötödjére pedig amiatt aggódtak, hogy veszélyes lenne, ha egy film alap-
története közkinccsé válna – de mi itt a veszély? Ha a történet közkincs,
akkor az alapján forgatott filmek is jogos átdolgozásnak számítanak!
228
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
14. FEJEZET • ELDRED II.
Végül az MPAA azt hozta fel érvként, hogy a már meglévõ törvény en-
gedélyezi a szerzõi jogok tulajdonosainak, hogy engedélyezzék a mû-
vük felhasználását, ha akarják. Az igazság azonban az, hogy több ezer
jogtulajdonos nem is tud a szerzõi jogáról: akár lehetõsége van áten-
gedni a jogokat, akár nem – ami mindenképp egy ellentmondásos
igény –, ha nem tud a birtokában levõ szerzõi jogról, nem valószínû,
hogy megteszi.
A könyv elején elmondtam két történetet arról, hogyan reagál a jog
a technika változásaira. Az egyikben felülkerekedett a józan ész, a máso-
dikban azonban vereséget szenvedett: a különbséget az ellenfél ereje je-
lentette – azé a félé, amely a fennálló állapotot szerette volna megvéde-
ni. Mindkét esetben az új technika fenyegette a régi érdekeket, de csak
az egyik esetben volt ezeknek az érdekeknek akkora hatalom a kezük-
ben, hogy megvédjék magukat az új versenytársak jelentette fenyegetés-
sel szemben.
A két történettel azt a háborút próbáltam körvonalazni, amelyrõl ez
a könyv szól. Ma ismét egy új technika állítja kihívás elé a jogot, és újra
meg kell kérdeznünk, hogy a jog követi a józan észt, vagy szembe megy
vele? Ha a józan ész a jog mögött áll, miért teszi?
Amikor kalózkodásról van szó, helyes, ha a jog a szerzõi jogok tulajdo-
nosait támogatja. A kereskedelmi célú kalózkodás, amelyet leírtam, jog-
sértõ és káros, és a jognak azon kell munkálkodnia, hogy felszámolja.
A p2p fájlcserével kapcsolatban szintén érthetõ, miért a jogtulajdono-
sokat támogatja itt is a törvény: az ilyen fájlcserék többsége jogsértõ,
még ha nem is igazán káros. Amikor a Miki egerek szerzõi jogainak idõ-
tartama a kérdés, még mindig meg lehet érteni, miért Hollywoodnak
kedvez a jog: a legtöbben nem értik, miért kellene korlátozni a véde-
lem idõtartamát, így még akár jóhiszemûséget is láthatunk a jog ellen-
állása mögött.
Amikor azonban egy olyan javaslatot elleneznek a szerzõi jogok tulajdo-
nosai, amilyen az Eldred-törvény, tisztán megmutatkoznak azok az önös
érdekek, amelyek ennek a háborúnak a hátterében állnak. Ez a törvény
rengeteg olyan alkotást tenne szabaddá, amelyeket egyébként nem hasz-
nosítanak. Ez nem ütközik a jogtulajdonosok azon kívánságával, hogy
mûveik felett hosszabb ideig gyakorolhassanak felügyeletet, csupán fel-
szabadítaná azokat az alkotásokat, amelyeket Kevin Kelly „Sötét Tarta-
lomnak” nevez, és amelyek megtöltik a világ archívumait. Így hát amikor
229
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
a szerzõi jogok mellett kardoskodók ellenzik ezeket a változásokat, egy
kérdést tennék fel nekik:
Mit akarnak valójában?
Kis erõfeszítéssel megvédhetnék a tulajdonukban levõ alkotásokat, így
hát az Eldred-törvény megakadályozására tett erõfeszítések valójában
nem a saját tulajdonuk megvédésérõl szólnak: a lényegük az, hogy biz-
tosítsák, hogy semmi más se válhasson közkinccsé. Ez egy újabb lépés
annak biztosítására, hogy a közkincs soha ne legyen teljes, hogy csak ke-
reskedelmi felügyelet alatt álló alkotásokat lehessen felhasználni, és ne
lehessen anyagi haszonszerzésre felhasználni azokat a mûveket, ame-
lyekhez nem szükséges az õ jóváhagyásuk.
Az Eldred-törvénnyel való szembenállás megmutatja, mennyire szélsõsé-
ges a másik oldal. A legnagyobb hatalmú és legnépszerûbb lobbinak
nem a „tulajdon” védelme a célja, hanem egy hagyomány elvetése. A cél-
juk nem egyszerûen az, hogy megvédjék azt, ami az övék. A céljuk az,
hogy semmi más ne létezzen, csak ami az övék.
Nem nehéz megérteni, hogy miért ez az álláspontjuk, és hogy miért lenne
az jó nekik, ha a közkinccsel való versenynek – amely az Internethez kap-
csolható – valahogy véget lehetne vetni. Ahogy az RCA félt az FM rádiók-
kal való versenytõl, úgy félnek õk a közkinccsel való versenytõl, mert
a hétköznapi embereknek most már megfelelõ eszköz van a kezükben
ahhoz, hogy alkothassanak, és alkotásaikat megoszthassák másokkal.
Az viszont már bajosan érthetõ, hogy miért osztja ezt a nézetet a közvé-
lemény is. Olyan ez, mintha a jog a repülõgépeket birtokháborítókká mi-
nõsítené: az MPAA a Causby család pártján áll, és azt követeli, hogy el-
avult és értelmetlen szerzõi jogaikat tartsák tiszteletben, csak azért, hogy
ezen jogok tulajdonosai megakadályozhassák mások fejlõdését.
Úgy tûnik, hogy mindez abból következik, hogy gond nélkül elfogadjuk
a szellemi tulajdonban a „tulajdont”. A józan ész emellett áll, és amíg ez
így van, az internetes technikák elleni támadások nem fognak megszûn-
ni, aminek a következménye egy növekvõ mértékben „engedélyes társa-
dalom” lesz. A kultúrát csak akkor lehet ápolni, ha az alkotások tulajdo-
nosait azonosítani tudjuk, és engedélyt tudunk kérni tõlük az alkotásaik
felhasználására. A jövõ felett a múltnak ez a holt (és gyakran fellelhetet-
len) keze fog uralkodni.
230
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÖSSZEFOGLALÁS
A világon több mint 35 millió ember hordozza magában az AIDS vírusát,
közülük huszonötmillióan Afrikának a Szaharától délre elterülõ részén
élnek. Eddig tizenhétmillióan haltak meg a kórtól, ami létszámarányosan
hétmillió amerikainak felel meg, de ami még fontosabb, hogy itt tizen-
hétmillió afrikairól van szó.
Az AIDS nem gyógyítható, de vannak olyan gyógyszerek, amelyek lelas-
sítják a pusztítását a szervezetben. Az antiretrovírus-kezelések még min-
dig kísérleti stádiumban vannak, de már jelentõs eredményeket értek el
a segítségükkel. Az Amerikai Egyesült Államokban azoknak az AIDS-ví-
rushordozóknak, akik rendszeresen megkapják az ezekbõl a gyógysze-
rekbõl álló koktélt, tíz-húsz évvel nõ a várható élettartamuk. Néhány
esetben a gyógyszerek szinte észrevehetetlenné teszik a betegséget.
Ezek a gyógyszerek drágák. Amikor elõször bevezették õket az Amerikai
Egyesült Államokban, az éves adag ára személyenként 10 000 és 15 000
dollár (2 és 3 millió Ft) között volt; ma egyes gyógyszerek éves adagja
25 000 dollárba (5 millió Ft) kerül. Ilyen áron természetesen egyetlen af-
rikai ország sem engedheti meg, hogy a lakosság többségét ezekkel
a gyógyszerekkel lássa el. 15 000 dollár Zimbabwében az egy fõre jutó
nemzeti össztermék háromszorosa. Ilyen áron a gyógyszerek teljesen
elérhetetlenek1.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Az árak nem azért ilyen magasak, mert a gyógyszerek összetevõi ilyen
sokba kerülnek, hanem azért, mert a gyógyszereket szabadalmak védik.
Az ezeket az életmentõ keverékeket gyártó gyógyszergyárak legalább
húszéves monopóliumot élveznek a találmányaikra. Ezt a monopolhatal-
mukat arra használják, hogy anyagilag a lehetõ legtöbbet hozzák ki a pi-
acból: arra, hogy magasan tartsák az árakat.
Sokan kételkedõ álláspontot foglalnak el a szabadalmakkal, különösen
a gyógyszerszabadalmakkal kapcsolatban. Én nem. Ami azt illeti, min-
den szabadalmakkal támogatható kutatási terület közül véleményem sze-
rint a gyógyszerészeti kutatások azok, ahol a legegyértelmûbb, hogy
szükség van szabadalmakra. A szabadalmak bizonyos mértékben bizto-
sítják, hogy ha a gyógyszergyár kutatásai eredményesek voltak, és felfe-
deztek egy olyan új gyógyszert, amely gyógyít valamilyen betegséget, ak-
kor képesek lesznek visszanyerni a fejlesztésre fordított összeget, és
valamivel többet is annál. Ez társadalmilag rendkívül értékes
ösztönzõerõ. Én lennék a legutolsó, aki azt mondaná, hogy a jognak el
kellene törölnie az ilyen szabadalmakat, legalábbis úgy, hogy más vál-
toztatásokat nem vezet be.
A szabadalmak támogatása – még ha azok gyógyszerszabadalmak is –
azonban nem ugyanaz, mint meghatározni, hogy miként lehet a legjob-
ban kezelni egy válságot. Amint az afrikai vezetõk felismerték, mekkora
pusztítással jár az AIDS, megpróbáltak megoldásokat keresni arra, ho-
gyan lehet a HIV vírus kezelésére alkalmas gyógyszereket importálni az
országba, jelentõsen a piaci ár alatt.
1997-ben Dél-Afrika kipróbált egy megoldást. Elfogadtak egy törvényt,
amely engedélyezi azon szabadalmazott gyógyszerek importját, amelye-
ket egy másik ország piacán állítottak elõ vagy adtak el a szabadalom tu-
lajdonosának engedélyével. Tehát ha a gyógyszert például Indiában áru-
sították, onnan be lehetett vinni Afrikába. Ezt a megoldást „párhuzamos
importnak” nevezték, és a nemzetközi kereskedelmi törvény általános-
ságban engedélyezi, különösen az Európai Unión belül2.
Az Amerikai Egyesült Államok kormánya azonban ellenezte ezt a törvény-
javaslatot, sõt ennél is tovább ment. A helyzetet az International Intellec-
tual Property Association (Nemzetközi Szellemi Tulajdonjogi Egyesület)
így jellemezte: „Az Amerikai Egyesült Államok kormánya nyomást gyako-
rolt Dél-Afrikára..., hogy az ne tegye lehetõvé a kötelezõ engedélyezést
vagy más néven párhuzamos importot3.” A kormány az Amerikai Egyesült
232
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÖSSZEFOGLALÁS
Államok Kereskedelmi Képviseletén (Office of the United States Trade
Representative) keresztül arra kérte Dél-Afrikát, hogy változtassa meg
a törvényt, és hogy nyomatékot adjon a kérésének, a Kereskedelmi Képvi-
selet Dél-Afrikát felvette azon országok sorába, amelyek ellen kereskedel-
mi megtorló intézkedéseket foganatosíthatnak. Ugyanebben az évben
több mint negyven gyógyszerészeti cég kezdeményezett eljárásokat a dél-
afrikai bíróságokon, hogy valamilyen lépésre kényszerítsék a kormányt.
Az Amerikai Egyesült Államokhoz ez után csatlakozott az Európai Unió
több kormánya is. Arra hivatkoztak, akárcsak a gyógyszerészeti cégek,
hogy Dél-Afrika megsérti a nemzetközi törvények alapján rá háruló köte-
lezettségeket, mert hátrányosan megkülönböztet egy adott szabadalomtí-
pust, a gyógyszerészeti szabadalmakat. Ezeknek a kormányoknak – az
Amerikai Egyesült Államokkal az élen – az volt a kérésük, hogy Dél-Afrika
tartsa tiszteletben ezeket a szabadalmakat is, ahogy a többi szabadalmat,
tekintet nélkül arra, hogy mi ennek a következménye az AIDS Dél-Afriká-
ban történõ kezelésére nézve4.
Helyezzük az Egyesült Államok beavatkozását a megfelelõ környezetbe.
Kétségtelen, hogy a szabadalmak nem a legfontosabb okai annak, hogy
az afrikaiak nem férhetnek hozzá a gyógyszerekhez. A szegénység és
a hatékony egészséggondozási rendszer teljes hiánya sokkal jelentõsebb
hátráltató tényezõk. De akár a szabadalmak a legfontosabb ok, akár nem,
a gyógyszerek ára kihat a keresletre, és a szabadalmak befolyásolják az
árat. Így hát kormányunk beavatkozásának – legyen az erõteljes vagy igen
csekély – az volt a hatása, hogy leállt a gyógyszerek Afrikába áramlása.
Azzal, hogy leállította a HIV-gyógyszerek Afrikába áramlását, az Ameri-
kai Egyesült Államok kormánya nem juttatott több gyógyszert az Ameri-
kai Egyesült Államok polgárai számára. A gyógyszer nem olyan, mint
a búza (ha õk eszik meg, nekünk nem jut); az amerikai nyomás hatására
valójában az ismeretek áramlása szûnt meg: azoké az ismereteké, hogy
az Afrikában is elérhetõ anyagokat hogyan lehet olyan gyógyszerekké
alakítani, amelyekkel 15–30 millió életet lehetne megmenteni.
Az Egyesült Államok beavatkozása az amerikai gyógyszergyárak hasznát
sem védte, legalábbis nem jelentõs mértékben. Ezek az országok nem vol-
tak olyan helyzetben, hogy meg tudják venni a gyógyszereket azon az
áron, amelyet a gyógyszergyárak megállapítottak; az afrikaiak túlságosan
is szegények ehhez. Azzal, hogy leállították a gyógyszerek párhuzamos
importját, nem nõttek jelentõsen az amerikai gyógyszergyárak bevételei.
233
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A milliók életének megmentéséhez szükséges ismeretek áramlásának
korlátozása melletti érvek valójában a tulajdon szentségérõl szóltak5.
A gyógyszereket azért nem lehetett Afrikába bevinni, mert az sértette
volna a „szellemi tulajdonjogokat”. Az említett kormányok a szellemi tu-
lajdon fontosságára hivatkozva avatkoztak be Dél-Afrika AIDS elleni
küzdelmébe.
Most tekintsünk egy kicsit távolabbra. Elõfordulhat, hogy harminc év
múlva a gyermekeink megkérdezik, hogyan hagyhattuk, hogy ilyesmi
megtörténjen; hogyan engedhettünk olyan politikát folytatni, amelynek
ára 15–30 millió afrikai halálának felgyorsítása volt, és egyetlen haszna
egy eszme „szentségének” a védelmezése? Mi igazolhat egy olyan politi-
kát, amely ennyi ember halálát okozza? Mi pontosan az az õrültség,
amely megengedi, hogy ennyien meghaljanak egy elvont fogalom miatt?
Néhányan a gyógyszergyárakat okolják – én nem. Ezek nagyvállalatok;
vezetõiket a törvény arra kötelezi, hogy pénzt termeljenek a vállalat szá-
mára. Nem eszményképek miatt erõltetnek ilyen vagy olyan szabadalmi
politikát, hanem azért, mert ez a politika hozza nekik a legtöbb pénzt,
mégpedig azért, mert politikai rendszerünk korrupt – és ezért a korrup-
cióért nyilvánvalóan nem a gyógyszergyárak a felelõsek.
A korrupció oka politikusaink esendõsége. A gyógyszergyárak azt sze-
retnék – õk legalábbis ezt mondják, és én hiszek nekik –, ha a lehetõ leg-
olcsóbban adhatnák el a gyógyszereiket Afrikában és máshol. Vannak bi-
zonyos problémák, amelyeket meg kellene oldani, hogy a gyógyszerek
biztosan ne kerülhessenek vissza az Amerikai Egyesült Államokba, de
ezek pusztán technikai jellegû kérdések, amelyek megoldhatók.
Van azonban egy másik probléma, amelyet nem lehet megoldani, még-
pedig az azoktól a rivaldafényre vágyó politikusoktól való félelem, akik
a Szenátus elé idézik a gyógyszergyárak vezetõit, és nekik szegezik a kér-
dést: „Hogy van az, hogy Önök Afrikában tablettánként 1 dollárért adják
el a HIV-gyógyszert, míg ugyanez a gyógyszer Amerikában 1500 dollár-
ba kerül?” Mivel erre a kérdésre nincs „frappáns” válasz, a kérdés felveté-
sének hatása az lenne, hogy elindulna valamiféle árszabályozás Ameri-
kában. A gyógyszergyárak ezt az árspirált úgy kerülik el, hogy már az
elsõ lépést sem teszik meg, és támogatják a tulajdon szentségének elvét.
Ésszerû stratégiát folytatnak egy ésszerûtlen környezetben, azzal az aka-
ratlan következménnyel, hogy talán milliók halnak meg emiatt, a straté-
giát pedig a„szellemi tulajdon szentségének” eszményképe alapján fogal-
mazzák meg.
234
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÖSSZEFOGLALÁS
Mit mondunk majd hát, amikor gyerekeink kérdésével szembesülünk,
amikor egy nemzedék józan esze végül fellázad az ellen, amit tettünk?
Hogyan, milyen érvekkel indokoljuk ezt a tettünket?
Egy ésszerû szabadalmi politika jelentõs mértékben támogathatná a sza-
badalmi rendszert, anélkül, hogy mindenkit ugyanúgy érintene. Éppen
úgy, ahogy egy ésszerû szerzõi jogi politika is anélkül erõsítené meg
a szerzõi jogi rendszert, hogy teljesen és örök idõkre szólóan szabályoz-
ná a kultúra terjedését, egy értelmes szabadalmi politika is anélkül tenné
ezt, hogy megakadályozná a gyógyszerek eljutását azokba az országok-
ba, amelyek nem elég gazdagok ahhoz, hogy a piaci áron is meg tudják
venni azokat. Az értelmes politika pedig nem más, mint a kiegyensúlyo-
zott politika. Történelmünk legnagyobb részében ebben az értelemben
mind a szerzõi jogi, mind a szabadalmi politika kiegyensúlyozott volt.
De mi, mint kultúra, elvesztettük ezt az egyensúlyérzékünket. Elvesztet-
tük azt a kritikus látásmódot, amely segít megkülönböztetni az igazságot
a szélsõségtõl. A tulajdonnal kapcsolatban most olyan szélsõséges nézet
uralkodik a kultúránkban, amelynek semmi köze a hagyományainkhoz,
és amely bizarr módon az ötletek és a kultúra terjedésére nézve sokkal
szomorúbb következményekkel jár, mint szinte bármilyen más politikai
döntés, amelyet csak egy demokrácia meghozhat.
Egyetlen gondolat vakít el bennünket, és a sötétség leple alatt sok olyan
dolog történik, amelyet a többség elutasítana, ha egyáltalán tudna róla.
Olyannyira kritika nélkül fogadjuk el a tulajdon elvét is más elvekkel
együtt, hogy észre sem vesszük, mennyire gyalázatos megtagadni õket
olyan emberektõl, akik meghalnak nélkülük. Olyannyira kritika nélkül
fogadjuk el a tulajdon elvét a kultúrában, hogy nem is tiltakozunk, ami-
kor a tulajdon hatalma megfoszt minket attól, hogy demokratikus módon
fejlesszük a kultúránkat. A józan ész ma egyenlõ a vaksággal, és azzal
a kihívással szembesül bárki, aki visszakövetelné a kultúra ápolásához
való jogát, hogy elõbb az emberek szemét kell felnyitnia.
Jelen pillanatban a józan ész alszik. Nem lázad, mert nem látja még, mi-
ért kellene lázadnia. A vitában ma a szélsõség uralkodik, természetesnek
tûnõ eszméket hangoztatva, és dühödt kirohanásait napjaink RCA-i tá-
mogatják. Eszeveszett háborút folytatnak a „kalózkodás” ellen, és elpusz-
títják az alkotó kultúrát. Az „alkotói tulajdon” eszméjét védik, miközben
az igazi alkotókat napjaink jobbágyaivá teszik. Sérti õket az az elképze-
lés, hogy a jogoknak egyensúlyban kellene lenniük, pedig a tartalom fe-
letti uralomért folyó háború jelentõsebb szereplõi maguk is haszonélve-
235
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
zõi voltak egy kiegyensúlyozottabb rendszernek. Képmutatásuk nyilván-
való, ennek ellenére egy olyan városban, mint Washington, tudomást
sem vesznek róla. A nagy hatalmú lobbik, a probléma összetettsége, és
a felületes hozzáállás halálra ítélik a szabad kultúrát.
2003 augusztusában harc robbant ki az Amerikai Egyesült Államokban
amiatt, hogy a World Intellectual Property Organization (Szellemi Tulaj-
donjogi Világszervezet, WIPO) törölte egy kiírt értekezletét6. A széles kö-
rû érdeklõdésre való tekintettel a WIPO korábban úgy döntött, hogy ta-
lálkozót tart, amelyen megvitatják „a közjavak létrehozására szolgáló nyílt
és együttmûködésen alapuló kezdeményezéseket”. Olyan projektekrõl
volt szó, amelyek anélkül is sikeresek a közjavak létrehozásában, hogy
a kizárólag a védett szellemi tulajdonra támaszkodának. A példák között
említhetõ az Internet és a Világháló (mindkettõt a köztulajdonban lévõ
protokollok alapján fejlesztették ki), de egyre népszerûbb irányzat a nyílt
tudományos folyóiratok támogatása, ami például a Public Library of
Science (Tudományos Közkönyvtár) célja is (az Utószóban írok róluk),
valamint egy olyan kezdeményezés, amely az egyszerû nukleotid poli-
morfizmusok (Single Nucleotide Polymorphism, SNP) fejlesztését tûzte ki
célul, amelyeket nagy jelentõségûnek tartanak a biogyógyászati kutatá-
sok területén. (Ebben a nonprofit projektben részt vesz a Wellcome Trust
konzorcium, illetve olyan gyógyszerészeti és mûszaki cégek, mint az
Amersham Biosciences, az AstraZeneca, az Aventis, a Bayer, a Bristol-
Myers Squibb, a Hoffmann-La Roche, a Glaxo-SmithKline, az IBM,
a Motorola, a Novartis, a Pfizer, és a Searle.) Szó esett volna a Globális
Helyzetmeghatározó Rendszerrõl (Global Positioning System, GPS) is,
amelyet Ronald Reagan tett szabadon elérhetõvé az 1980-as években, il-
letve a „nyílt forráskódú és szabad” számítógépprogramokról is.
A találkozó célja az lett volna, hogy a kezdeményezéseknek e széles kö-
rét egyetlen közös szempontból vegyék szemügyre: egyik sem a szelle-
mi tulajdon szélsõséges nézetén alapul. A szellemi tulajdont a fenti pro-
jektekben szerzõdésekkel tartották kordában, amelyek biztosították
a hozzáférés nyitottságát, illetve korlátozták az esetleges tulajdonjogi ke-
resetek lehetõségét.
E könyvnek a nézõpontjából nézve tehát azt mondhatnánk, hogy ez lett
volna az eszményi konferencia7. A keretében tárgyalt kezdeményezések
között szerepeltek volna kereskedelmi és nem kereskedelmi célúak is,
elsõsorban tudományos projektek, de ezeknek a legkülönfélébb fajtái,
236
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÖSSZEFOGLALÁS
ráadásul a találkozó ideális helyszín lett volna a vitára, mert a WIPO
a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó legkiemelke-
dõbb nemzetközi testület.
Ami azt illeti, engem egyszer nyilvánosan meg is róttak, hogy emlékez-
tessenek erre. 2003 februárjában mondtam egy programbeszédet az
Információs Társadalom Világtalálkozóját (World Summit on the Infor-
mation Society, WSIS) elõkészítõ konferencián. A beszéd elõtti sajtótájé-
koztatón megkérdezték, mirõl fogok beszélni, és azt válaszoltam, hogy
arról szólok majd pár szót, hogy mennyire fontos a szellemi tulajdon
egyensúlya az információs társadalom fejlõdésében. Az esemény mode-
rátora ekkor azonnal félbeszakított, hogy tájékoztasson engem és az
összegyûlt újságírókat, hogy a WSIS értekezletén a szellemi tulajdonnal
kapcsolatos egyetlen kérdést sem vitatnak meg, mivel azok a WIPO ki-
zárólagos hatáskörébe esnek. Elõkészített beszédemben igazából vi-
szonylag kis részt szenteltem a szellemi tulajdon kérdésének, de ez után
a meglepõ kijelentés után a szellemi tulajdon lett beszédem központi té-
mája. Az „információs társadalomról” nem lehet anélkül beszélni, hogy
ne beszélnénk az ismeretek és a kultúra azon tartományáról, amelynek
szabadnak kellene lennie. Beszédem nem tette boldoggá modortalan
moderátoromat, bár a hölgynek abban kétségtelenül igaza volt, hogy
a szellemi tulajdon védelme a WIPO asztala. Nézetem szerint azonban
nem lehet eleget beszélni arról, mekkora szükség van a szellemi tulaj-
donra, mivel maga az egyensúly elve is eltûnt a szellemi tulajdonból.
Függetlenül attól, hogy megvitathatja-e vagy sem a WSIS a szellemi tulaj-
don egyensúlyának kérdését, úgy gondoltam, hogy a WIPO-nak viszont
egyértelmûen kötelessége lenne, így hát úgy tûnt, hogy „a közjavak lét-
rehozására szolgáló nyílt és együttmûködésen alapuló kezdeményezése-
ket” megvitató értekezlet tökéletesen illik a WIPO napirendjébe.
A listán azonban egy olyan kezdeményezés is szerepelt, amely meglehe-
tõsen gyakran vita tárgya, legalábbis a lobbik körében: a „nyílt forráskódú
és szabad szoftver” kérdése. Különösen a Microsoft mutat rendkívüli bi-
zalmatlanságot ebben a témában. Nekik egy olyan konferencia, amelyen
a nyílt forráskódú és szabad programok témakörét vitatják meg, pontosan
olyan, mintha a tanácskozás az Apple operációs rendszereirõl szólna.
Mind a nyílt forráskódú, mind a szabad programok a Microsoft program-
jainak versenytársai. Számos ország kormánya tett már lépéseket, hogy
kiderítse, mik a feltételei annak, hogy az állami szférában nyílt forráskódú
vagy szabad programokat használjanak a „fizetõs programok” helyett.
237
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ebbe a vitába itt most nem akarok belemenni. Csak azért említettem,
hogy tisztázzam: a különbséget nem az jelenti, hogy egy program keres-
kedelmi vagy nem kereskedelmi célú. Számos nagyvállalat jelentõs mér-
tékben támaszkodik nyílt forráskódú és szabad programokra: a legismer-
tebb ezek közül az IBM, amely egyre inkább a GNU/Linux operációs
rendszerre épít, a leghíresebb „szabad szoftverre” – pedig az IBM min-
den kétséget kizáróan kereskedelmi cég. Így hát a „nyílt forráskódú és
szabad programok” támogatása nem ellentétes a kereskedelmi cég fogal-
mával, inkább csak egy olyan szoftverfejlesztési mód támogatását jelenti,
amely eltérõ a Microsoftétól8.
Ami azonban a mi céljainkat tekintve még fontosabb, a „nyílt forráskódú
és szabad programok” támogatása nem ellenkezik a szerzõi joggal sem.
Ezek ugyanis nem közkincsnek minõsülõ programok: a Microsoft által
készítettekhez hasonlóan e programok jogtulajdonosai is meglehetõsen
erõsen ragaszkodnak ahhoz, hogy a szoftverhasználati engedélyben leírt
feltételeket tiszteletben tartsák a felhasználók. A feltételek persze kétség-
kívül eltérnek a fizetõs programok engedélyeiben szereplõktõl; az általá-
nos közhasználati engedély (General Public License, GPL) alapján enge-
délyezett programok például megkövetelik a forráskód elérhetõségét,
amennyiben valaki módosítja a programot, és terjeszti a módosított válto-
zatot. Az ilyen követelményeknek viszont csak akkor lehet érvényt sze-
rezni, ha a programok szerzõi jogi védelem alá esnek. Ha nem lenne rá-
juk érvényes a szerzõi jog, akkor a szabad programok nem tudnának ilyen
követelményeket támasztani a felhasználóikkal szemben, vagyis ugyan-
úgy a szerzõi jogi törvényektõl függnek, mint a Microsoft.
Ennélfogva érthetõ, ha egy fizetõs programokat fejlesztõ cég, a Microsoft
ellenez egy ilyen WIPO-értekezletet, és érthetõ az is, hogy lobbizik az Egye-
sült Államok kormányánál, hogy az is ellenezze. Úgy tûnik, valóban ez is
történt: Jonathan Krim, a Washington Post újságírója szerint a Microsoft-lob-
binak sikerült elérnie az amerikai kormánynál, hogy megvétózza az
értekezletet9, amelyet az amerikai támogatás hiányában aztán töröltek is.
Én nem hibáztatom a Microsoftot, amiért minden törvényes eszközt be-
vet érdekei érvényesítése céljából, a kormány lobbizás általi befolyásolá-
sa pedig egyértelmûen törvényes. Nem volt hát semmi meglepõ abban,
hogy itt is bevetették ezt az eszközt, és abban sem, hogy az Amerikai
Egyesült Államok legnagyobb hatalmú szoftvergyártójának sikerrel is jár-
tak az ezirányú erõfeszítései.
238
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÖSSZEFOGLALÁS
Ami meglepõ volt, az az, ahogyan az amerikai kormány megindokolta,
miért ellenzi az értekezletet. Ismét Krim cikkére hagyatkozva Lois
Boland, az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatalá-
nak megbízott igazgatója úgy érvelt, hogy a „nyílt forráskódú programok
ellentétesek a WIPO küldetésével, amely a szellemi tulajdonjogok védel-
me”. A cikk szó szerint idézi az alábbi mondatát: „Egy olyan értekezlet
megtartása, amelynek a célja ezen jogok elvetése vagy az azokról való
lemondás, számunkra ellentétesnek tûnik a WIPO célkitûzéseivel.”
Ezek az állítások több szempontból is meghökkentõek. Elõször is, teljesen
tévesek. Mint már írtam, a legtöbb nyílt forráskódú és szabad szoftver alap-
vetõen a „szerzõi jog” néven ismert szellemi tulajdonjogra épül; enélkül az
engedélyeikben leírt korlátozások nem mûködnének. Aki azt mondja,
hogy „ellentétesek” a szellemi tulajdonjogok népszerûsítésének célkitûzé-
sével, csak azt árulja el önmagáról, hogy mennyire nem érti, mirõl is van
szó – ez a hiba egy elsõéves joghallgatónál megbocsátható, de rendkívül
kínos egy magas beosztásban lévõ kormányhivatalnoktól, aki ráadásul
a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik.
Másodszor, ki állította azt valaha is, hogy a WIPO kizárólagos célja a szel-
lemi tulajdonjogok védelme? Amint a WSIS értekezletét elõkészítõ sajtó-
tájékoztatón engem is kioktattak, a WIPO nemcsak azzal foglalkozik, ho-
gyan lehet a legjobban védeni a szellemi tulajdont, de azzal is, hogy
miként lehet a legjobban megteremteni a szellemi tulajdon egyensúlyát.
Minden közgazdász és jogász tudja, hogy a szellemi tulajdonjog eseté-
ben a legnehezebb kérdés ennek az egyensúlynak az eltalálása. Az vi-
szont – gondoltam én – vitathatatlan, hogy kell lennie valamilyen határ-
nak. Nem akarja valaki megkérdezni Ms. Bolandot, hogy az általános
gyógyszerek (azok a gyógyszerek, amelyeket már lejárt védettségû sza-
badalmak alapján gyártanak) ellentétben állnak-e a WIPO küldetésével?
A közkincs gyengíti a szellemi tulajdont? Jobb lett volna, ha az Internet
protokolljait szabadalom védte volna?
Harmadszor, még ha azt is hinné valaki, hogy a WIPO célja a szellemi tu-
lajdonjogok lehetõ legnagyobb mértékû kiterjesztése, hagyományaink
szerint a szellemi tulajdonjogok tulajdonosai valós személyek vagy cé-
gek lehetnek. Õk dönthetik el, hogy mit kívánnak tenni ezekkel a jogok-
kal, mert, mint mondtam, ezek az õ jogaik. Ha úgy gondolják, hogy „le-
mondanak” azokról, vagy „elállnak” azoktól, az a hagyományaink szerint
teljesen helyénvaló. Amikor Bill Gates több mint 20 milliárd dollárt ado-
mányoz jótékony célokra, ez nem áll ellentétben a tulajdonjogi rendszer
239
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
céljaival. Ellenkezõleg, a tulajdonjogi rendszer éppen errõl szól: megadja
a szabadságot az embereknek, hogy döntsenek arról, mit kívánnak tenni
a saját tulajdonukkal.
Amikor Ms. Boland azt mondja, hogy valami nincs rendben egy olyan ér-
tekezlettel, „amelynek a célja ezen jogoknak az elvetése vagy az azokról
való lemondás”, akkor azt mondja, hogy a WIPO-nak érdekében áll be-
leszólni a szellemi tulajdonnal rendelkezõ emberek választásába, hogy
valamilyen módon a WIPO céljának annak kellene lennie, hogy megaka-
dályozza, hogy az emberek „lemondjanak” a szellemi tulajdonjogaikról,
vagy „elálljanak” azoktól. Azt mondja, hogy a WIPO érdeke nemcsak az,
hogy a lehetõ legnagyobb mértékben kiterjessze a szellemi tulajdonjogo-
kat, de ráadásul a lehetõ legszélsõségesebb és legkorlátozóbb módon
kellene ezt tennie.
Az angol-amerikai történelemben jól ismert az ilyen tulajdonjogi rend-
szer. Úgy hívják: „feudalizmus”. A feudalizmusra nemcsak az volt a jel-
lemzõ, hogy viszonylag kevesek rendelkeztek tulajdonnal, és hogy a tu-
lajdonhoz kapcsolódó jogok erõsek és sok mindenre kiterjedõek voltak:
a feudalista rendszernek erõs érdeke fûzõdött ahhoz, hogy biztosítsa,
hogy a tulajdonosok nem gyengítik a feudalizmust azzal, hogy felszaba-
dítják az uralmuk alatt állókat, vagy kiengedik kezükbõl tulajdonukat
a szabad piacra. A feudalizmus a lehetõ legnagyobb hatalomra és annak
központosítására épült, és küzdött minden szabadságjog ellen, amely
megzavarhatta volna ezt.
Mint Peter Drahos és John Braithwaite írja, pontosan ezt a döntést hoz-
zuk meg most a szellemi tulajdonnal kapcsolatban10. Az információs tár-
sadalom kora biztosan eljön; az egyetlen, amiben mi dönthetünk, az,
hogy ez az információs társadalom szabad vagy feudális lesz-e. A fejlõ-
dés ma a feudális felé tart.
Amikor a WIPO-vita kitört, webnaplót írtam róla, a látogatók között pe-
dig élénk vita bontakozott ki. Ms. Bolandnak is volt köztük számos tá-
mogatója, akik megpróbálták elmagyarázni, mi az értelme Ms. Boland ál-
láspontjának. Egy megjegyzés azonban különösen elszomorított. Egy
névtelen hozzászóló ezt írta:
George, félreérted Lessiget: õ csak arról beszél, milyennek kellene
lennie a világnak („a WIPO és minden kormány céljának annak kel-
lene lennie, hogy a szellemi tulajdonjogok megfelelõ egyensúlyát
240
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÖSSZEFOGLALÁS
népszerûsítse, ne pusztán csak a szellemi tulajdonjogokat), nem ar-
ról, hogy milyen valójában. Ha arról beszélnénk, hogy milyen a vi-
lág valójában, akkor természetesen azt mondhatnánk, hogy Boland
semmi rosszat nem mondott. De abban a világban, amelyet Lessig
elképzel, természetesen rosszat mondott. Mindig figyelj oda arra,
hogy különbséget tégy Lessig világa és a miénk között.
Amikor elõször elolvastam a hozzászólást, nem vettem észre a benne rej-
lõ iróniát. Gyorsan olvastam, és azt gondoltam, hogy a hozzászóló támo-
gatja azt az elképzelést, hogy a kormánynak keresnie kellene az egyen-
súlyt. (Természetesen Ms. Bolandot nem azért bíráltam, mert nem kereste
az egyensúlyt, hanem azért, mert megjegyzése egy elsõéves joghallgató
tájékozatlanságáról árulkodott. Nekem nincsenek illúzióim: tudom, mi-
lyen szélsõséges a kormányunk, akár republikánus, akár demokrata. Na-
ivitásom csak abban nyilvánul meg, hogy azt hiszem, a kormánynak iga-
zat kellene mondania.)
Egyértelmû azonban, hogy a hozzászóló nem támogatta az elképzelést;
éppen hogy gúny tárgyává tette azt az elképzelést, hogy a valóságban
a kormány „céljának” annak kellene lennie, hogy a szellemi tulajdonjog-
ok „megfelelõ egyensúlyát népszerûsítse”. Ez az õ számára nyilvánvaló-
an ostobaságnak tûnt, és mint a bejegyzés egyértelmûen elárulta, azt hit-
te, hogy ez pusztán az én ostoba utópiám. „Jellemzõ a tudósokra:
álomvilágban élnek” – folytathatta volna.
Én megértem az elméleti szakemberek utópisztikus szemléletének bírá-
latát. Én is úgy gondolom, hogy a légvárak építése ostobaság, és magam
is szívesen gúnyolom azokat a tudósokat, akik képtelen vágyálmokat
kergettek. (A történelem – és nem csak az amerikai történelem – bõvel-
kedik bennük.) Amikor azonban ostobasággá válik annak feltételezése,
hogy kormányunk szerepének az „egyensúly keresésének” kellene len-
nie, akkor engem is vegyenek be nyugodtan az ostobák közé, mert ez
annyit jelent, hogy az ügy tényleg komollyá vált. Ha mindenki számára
nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a kormány nem keresi az egyen-
súlyt, hogy a kormány csak eszköz a legnagyobb hatalmú lobbik kezé-
ben, hogy elképzelhetetlen az az elgondolás, hogy a kormány e téren
megváltozzon, hogy nagyon gyermeteg az az elképzelés, hogy azt kér-
jük a kormánytól, hogy ne hazudozzon, hanem az igazat mondja – ak-
kor végül is hová jutottunk mi, a világ legerõsebb demokráciája?
Lehet, hogy õrültség azt várni, hogy egy magas kormányzati beosztásban
lévõ hivatalnok igazat mondjon. Lehet, hogy õrültség azt hinni, hogy
241
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
a kormány politikája kicsit több lesz annál, minthogy a kormány a leg-
erõsebb érdekek kiszolgálója legyen. Lehet, hogy õrültség azzal érvelni,
hogy meg kellene õriznünk egy olyan hagyományt, amely történelmünk-
nek szinte mindvégig része volt – a szabad kultúrát.
Ha ez õrültség, akkor hadd legyen még több õrült. Minél hamarabb.
Ebben a harcban vannak reményt keltõ, és meglepõ pillanatok is. Ami-
kor az FCC (az amerikai Hírközlési Felügyelet) a tulajdonlási szabályok
enyhítésén gondolkodott, ami tovább növelné a média tulajdoni kon-
centrációját, egy rendkívüli pártközi szövetség jött létre, hogy harcoljon
ez ellen a változtatás ellen. A történelem során talán elõször olyan eltérõ
érdekkörök szervezõdtek egységbe, hogy harcoljanak ez ellen a döntés
ellen, mint az NRA (Nemzeti Lövészegylet), az ACLU (Amerikai Polgári
Szabadságjogi Szövetség), a Moveon.org, William Safire, Ted Turner és
a CodePink Women for Peace (Rózsaszín kód –Nõk a Békéért). Elképesz-
tõ mennyiségû levelet (700 000-et!) küldtek az FCC-nek, további meg-
hallgatásokat követelve az ügyben, és más eredményt.
A mozgalom nem állította le az FCC-t, de nem sokkal késõbb a szenátus-
ban egy széles körû szövetség szavazott arra, hogy az FCC vonja vissza
a döntését. Az ehhez a szavazati eredményhez vezetõ ellenséges hang-
vételû meghallgatások rávilágítottak, mekkora ereje lett a mozgalomnak.
Az FCC döntését tulajdonképpen alig támogatta valaki, a média további
központosítása ellen pedig széles körû és kitartó harc folyt.
Ez a mozgalom is figyelmen kívül hagyta azonban a kirakójáték egy fon-
tos darabját. A nagy méret önmagában még nem baj. A szabadságot
pusztán az még nem veszélyezteti, hogy valaki nagyon gazdag, vagy
hogy csak néhány szereplõje van a piacnak. A Big Mac vagy a Whopper
gyenge minõsége nem jelenti azt, hogy valahol máshol nem lehet jó
hamburgert venni.
A média központosításának veszélye nem magában a központosításban
rejlik, hanem abban a feudalizmusban, amelyet ez a központosítás és
a szerzõi jogi törvény megváltoztatása együttesen hoznak létre. Nem az
a gond, hogy mindössze néhány nagyhatalmú cég felügyeli a média egy-
re nagyobb szeletét, hanem az, hogy ezt a központosítást a tulajdonjog-
ok – történelmi léptékkel nézve is szélsõséges védelem útján – hasonló
mértékû növekedése támogatja, és ez teszi veszélyessé a méretet.
242
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÖSSZEFOGLALÁS
Emiatt van nagy jelentõsége annak, hogy mennyien szállnak síkra azért,
hogy fennmaradjon a verseny, és minél több kézbe kerüljenek a média-
cégek. Ha az ellenfél úgy gondolja, hogy a tiltakozók csak a „nagyok” el-
len küzdenek, az nem meglepõ: az amerikai történelem folyamán sok-
szor harcoltunk a „nagyok” ellen – néha bölcsen, néha nem –, így abban,
hogy most is mozgósíthatóak vagyunk ilyesmire, nincs semmi új.
Az lenne újdonság – és nagyon fontos –, ha ugyanennyi embert lehetne
mozgósítani annak érdekében is, hogy harcoljanak a „szellemi tulajdon”
eszméjébe egyre inkább beépülõ szélsõségek ellen. Nem azért, mert az
egyensúly idegen a hagyományainktól – sõt mint mondtam, az egyen-
súly éppen hogy a hagyományaink része –, hanem azért, mert az a bá-
torság, ami ahhoz szükséges, hogy kritikusan gondolkodjunk a „tulajdon-
ról”, ritka manapság.
Ez a mi Achilles-sarkunk, ez a mi tragédiánk.
Most, amikor ezeket az utolsó szavakat írom, a hírek olyan történetekkel
vannak tele, hogy az RIAA pereket indított majdnem háromszáz magán-
személy ellen11. Eminemet azért perelték be, mert felhasznált néhány hang-
mintát valaki másnak a zenéjébõl12. Viszonylag friss az a történet is, amely
arról szólt, hogy Bob Dylan „lopott” egy japán szerzõtõl13. Egy hollywoodi
bennfentes – aki ragaszkodik ahhoz, hogy névtelen maradjon – egy „meg-
lepõ beszélgetésrõl” számolt be, „amelyet ezekkel a stúdióban dolgozó fic-
kókkal folytatott le. Valami rendkívül régi anyagot szerettek volna felhasz-
nálni, de nem tudták, mert nem voltak képesek megszerezni a jogokat.
Volt ott egy csomó srác, akik elképesztõ dolgokat tudtak volna kihozni az
anyagból, de egy halom ügyvédre lett volna szükség ahhoz, hogy elõbb
tisztázzák a jogokat.” Egyes kongresszusi képviselõk arról beszélnek, hogy
számítógépes vírusokat kellene küldeni azokra a számítógépekre, ame-
lyekrõl azt gondolják, hogy törvénysértésre használják õket, az egyetemek
pedig kizárással fenyegetik azokat a hallgatókat, akik fájlcserére használ-
ják a számítógépüket.
Ennek ellenére az Atlanti-óceán másik oldalán a BBC nemrég bejelentette,
hogy létre fog hozni egy „alkotói archívumot”, amelybõl a brit állampol-
gárok letölthetik a BBC anyagait, és szabadon felhasználhatják azokat14.
Brazíliában a kulturális miniszter, Gilberto Gil – aki mellesleg a brazil zene
egyik hõse – csatlakozott a Creative Commons csoporthoz, hogy a latin-
amerikai országban szabaddá tegyenek bizonyos zenemûveket15.
243
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Elmondtam egy sötét történetet, az igazság azonban vegyesebb ennél.
A technika új szabadságot adott nekünk, és néhányan kezdik megérteni,
hogy ennek a szabadságnak nem kell szükségszerûen anarchiát jelente-
nie. Átvihetünk egy szabad kultúrát a XXI. századba anélkül, hogy a mû-
vészek veszítenének ezzel, és anélkül, hogy felmerülne a digitális tech-
nika megsemmisítésének veszélye. Használnunk kell majd az eszünket,
de ami még fontosabb, akaraterõre is szükség lesz ahhoz, hogy a ma
RCA-it Causbykká változtassuk.
A józan észnek fel kell lázadnia; tennie kell valamit a kultúra felszabadítá-
sáért – mégpedig hamar, ha az új szabadság adta lehetõséggel élni akarunk.
244
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
UTÓSZÓ
Akik végigolvasták a könyvet, azok közül legalább néhányan biztosan
egyetértenek velem abban, hogy valamit tenni kell, hogy változtassunk
a dolgok jelenlegi irányán. Ideje megvonni a könyvben elmondottak
egyenlegét, hogy lássuk, mit lehet tenni.
A lehetõségeket két részre osztom: az egyik, amit bárki megtehet már
most, a másik, amihez a törvényhozók segítsége szükséges. Ha van vala-
milyen tanulság, amit levonhatunk a józan ész átértelmezésének történe-
tébõl, az az, hogy minél több embert kell rávenni, hogy hasonlóan gon-
dolkodjanak a kérdésrõl.
Ez azt jelenti, hogy ennek a mozgalomnak az utcán kell elindulnia, és
maga mellé kell állítania jelentõs számú szülõt, tanárt, könyvtárost, alko-
tót – írót, zenészt, filmest – és tudóst, hogy mindegyikük a saját szavaival
mondja el ezt a történetet, és hogy elmondja a szomszédainak, hogy mi-
ért fontos ezt a csatát megvívni.
Miután a mozgalom az utcán elérte a célját, van némi remény arra, hogy
Washingtonban is legyen némi hatása. Még mindig demokráciában
élünk; még mindig számít, mit gondol a nép. Nem annyit, mint amennyit
kellene, legalábbis amikor egy RCA áll szemben vele, de még mindig szá-
mít. Így hát a következõ második részben azt fogom vázolni, hogy mi-
lyen változtatásokat kellene a Kongresszusnak véghezvinnie annak ér-
dekében, hogy jobban biztosítsa a kultúra szabadságát.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
MI, MOST
A józan ész a szerzõi jog mellett kardoskodók oldalán áll, mert a vitában
idáig csak a szélsõségek kaptak szót, mintha csak két lehetõség lenne,
vagy-vagy alapon: vagy tulajdon, vagy anarchia; vagy teljes ellenõrzés,
vagy a mûvészek nem kapnak pénzt. Ha tényleg csak ezek közül a lehe-
tõségek közül lehetne választani, akkor a szerzõi jog harcosainak kelle-
ne gyõzniük.
A hiba ott van, hogy meg sem említik a középút lehetõségét. Ebben a vi-
tában a szélsõségek dominálnak, pedig nem csak azok léteznek. Egyesek
a szerzõi jog mindenhatóságában hisznek – „Minden jog fenntartva” –,
mások teljes mértékben elutasítják a szerzõi jogot – „Nincs jog fenntart-
va”. A „minden jog fenntartva” változat hívei abban hisznek, hogy a jog-
védett mûvek bármiféle felhasználására engedélyt kellene kérni. Ezzel
szemben a „nincs jog fenntartva” nézetet vallók úgy gondolják, hogy min-
denki tetszés szerint azt tehet a különféle alkotásokkal, amit akar, akár
van erre engedélye, akár nincs.
Amikor az Internet megszületett, kezdeti felépítése valóban a „nincs jog
fenntartva” irányába hajlott. A tartalmakat pontosan és olcsón lehetett le-
másolni, és a jogokat nem volt könnyû felügyelni. Így hát – függetlenül
attól, hogy ki mit szeretett volna – az Internet eredeti változatának szerzõi
jogi rendszere a „nincs jog fenntartva” elvre épült. Az alkotásokat a jogok-
ra való tekintet nélkül fel lehetett használni, illetve „el lehetett venni”.
Gyakorlatilag nem volt semmilyen jogi védelem.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Az Internetnek ez a kezdeti jellege váltotta ki a szerzõi jogok tulajdono-
sainak (ellentétes irányú, de nem teljesen azonos mértékû) válaszlépé-
sét. Ennek a könyvnek a témáját ezek a válaszlépések adták. A szerzõi
jogok tulajdonosai a törvényhozás, a világháló megváltoztatása és külön-
féle perek segítségével meg tudták változtatni az eredeti internetes kör-
nyezet alapvetõ jellemzõit. Ha az eredeti felépítésben az alapértelmezés
a „nincs jog fenntartva” volt, a jövõbeni rendszerben a „minden jog fenn-
tartva” lesz az. A felépítés és az Internetet körülvevõ jogrendszer egyre
inkább olyan környezetet hoz létre, ahol a mûvek mindenfajta felhasz-
nálásához engedély szükséges. A „kivágás és beillesztés” alapú világ,
amely ma jellemzõ az Internetre, „kérj engedélyt a kivágáshoz és beil-
lesztéshez” alapú világgá válik, ami az alkotók rémálma.
Hogy mire lenne ehelyett szükség? Egy olyan megoldásra, amely mond-
juk valahol e kettõ között helyezkedik el – a „minden jog fenntartva”, il-
letve a „nincs jog fenntartva” helyett egy „néhány jog fenntartva” jellegû-
re –, és ezáltal egy olyan rendszerre, amely tiszteletben tartja a szerzõi
jogokat, de lehetõséget ad az alkotóknak arra, hogy úgy szabadítsák fel
a mûveket, ahogy jónak látják. Más szavakkal, olyan megoldásra van
szükségünk, amely visszaállítja azokat a szabadságjogokat, amelyeket
korábban adottnak vettünk.
A KORÁBBAN ADOTTNAK VETT SZABADSÁGJOGOK
VISSZAÁLLÍTÁSA: PÉLDÁK
Ha kicsit eltávolodunk a könyvben leírt csatától, észrevehetjük, hogy
a probléma máshol is jelentkezik. Gondoljunk csak a magánélet bizton-
ságára. Az Internet megjelenése elõtt a legtöbbünknek nem kellett túl-
zottan aggódnia amiatt, hogy magánéleti titkai világszerte elterjedhetnek.
Ha besétáltunk egy könyvesboltba, és válogattunk egy kicsit Marx Kár-
oly mûvei között, nem kellett félnünk attól, hogy magyarázkodnunk kell
olvasási szokásaink miatt a szomszédainknak vagy a fõnökünknek. Ol-
vasási szokásaink „adatvédelme” biztosított volt.
Hogy mi biztosította? Nos, ha a 10. fejezetben említett módosító tényezõk-
re gondolunk, magánéletünk védelmét elsõsorban az biztosította, hogy
elégtelen volt a környezet az adatgyûjtéshez, és emiatt a piac (a költségek)
korlátozott mindenkit, aki ilyen adatokat akart gyûjteni. Ha feltételezett
észak-koreai kémek voltunk, akik a CIA-nek dolgoztak, akkor persze az
adataink védelme kétségkívül nem volt biztosított. Ennek azonban az volt
az oka, hogy a CIA (remélhetõleg) eléggé kifizetõdõnek tartotta azt, hogy
248
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
MI, MOST
kiadja azt az összeget, ami a lenyomozásunkhoz kellett. A legtöbbünknek
azonban (ezt ismét csak remélhetjük) a kémkedés nem kifizetõdõ. A való-
ságban a rendkívül rossz hatásfokú környezet azt jelenti, hogy mindnyá-
junk magánélete meglehetõsen erõs védelmet élvez. Ezt a védelmet nem
a törvény biztosítja (nincs olyan törvény, amely védené a „magánéletet”
a nyilvános helyeken), és sok esetben nem is a normák (a spicliskedés és
a pletykák csak szórakozást jelentenek), hanem azok a költségek, amelye-
k akadályokat állítanak a kémkedésnek.
De jött az Internet, ahol különösen a böngészés nyomon követésének
költségei meglehetõsen lecsökkentek. Ha vásárolunk az Amazonnál, ak-
kor ahogy böngészünk a cég weblapjain, az Amazon adatokat gyûjt ar-
ról, hogy miket néztünk meg. Ezt tudhatjuk, mert a weblapok szélén lát-
ható a „legutóbb megtekintett” weblapok listája. Most már az Internet
felépítése és az Interneten használt sütik (cookie-k) miatt úgyszólván
könnyebb adatokat gyûjteni, mint nem. Az akadályok elhárultak, így az
általuk biztosított mindenféle „adatvédelem” is megszûnik.
Természetesen nem az Amazon jelenti a gondot – a könyvtárak miatt azon-
ban már kezdhetünk aggódni. Ha valaki azok közé az „õrült balosok” kö-
zé tartozik, akik úgy gondolják, hogy az embereknek „joguk” van egy
könyvtárban lapozgatni anélkül, hogy az állam tudna arról, mely könyve-
ket nézték meg (én is ezen balosok egyike vagyok), akkor lehet, hogy ag-
gaszt minket a megfigyelési technika ilyen változása. Ha egyszerûvé válik
összegyûjteni és rendszerezni, hogy ki mit csinál az elektronikus térben,
akkor a korábbi akadályok által biztosított adatvédelem megszûnik.
Ez magyarázza azt, hogy miért szeretnék annyian meghatározni, mint je-
lent az Interneten az „adatvédelem”. Sokan azért próbálják kierõszakol-
ni, hogy a törvény átvegye a korábbi akadályok szerepét, mert felismer-
ték: a technika megszüntetheti azt, amit korábban ezen akadályok
biztosítottak számunkra1. Akár az ilyen törvények pártján állunk, akár
nem, az elv a fontos. Határozott lépéseket kell tennünk annak érdeké-
ben, hogy biztosítsuk azt, amit korábban magától értetõdõen megkap-
tunk. A technika változása most arra kényszeríti azokat, akik hisznek az
adatvédelemben, hogy aktívan lépjenek fel ott, ahol korábban az adat-
védelem biztosítása alapértelmezett volt.
Hasonló történetet lehetne mesélni a szabadszoftver-mozgalom születé-
sérõl is. Amikor a számítógépeket kereskedelmileg forgalmazni kezdték,
azokat programokkal együtt adták el, így a szoftver – mind a forráskód,
249
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
mint a bináris változat – szabad volt. Az IBM által gyártott számítógépe-
ken nem lehetett futtatni a Data General számítógépekre írt programo-
kat, így a Data General és az IBM nem nagyon foglalkozott azzal, hogy
felügyelje a saját programjait.
Ebbe a világba született Richard Stallman, és miközben kutatóként dol-
gozott az MIT-nél, megszerette azt a közösséget, amelyik a programokat
fejlesztette, és azt, hogy szabadon megismerhette a számítógépeken futó
programokat, és belenyúlhatott azokba. Mivel maga is éles eszû és tehet-
séges programozó volt, Stallman függõvé vált attól a szabadságtól, hogy
kiegészíthesse, illetve módosíthassa mások munkáját.
Ez nem is olyan borzasztóan radikális elképzelés, legalábbis elméleti szin-
ten. Egy matematikai tanszéken bárki szabadon belepiszkálhat egy másik
matematikus bizonyításába: ha valaki úgy gondolja, hogy jobb megoldást
tud, akkor foghatja, amit a másik alkotott, és megváltoztathatja. Egy egye-
tem bölcsészkarán, ha úgy gondoljuk, hogy munkatársunk hibásan fordí-
tott le egy frissen felfedezett szöveget, szabadon kijavíthatjuk azt. Így hát
Stallman számára kézenfekvõnek tûnt, hogy szabadon módosíthatja és ki-
javíthatja a számítógépeken futó kódokat. Ez is a tudásanyag része, miért
ne lehetne ugyanúgy vizsgálat és kritika tárgya, mint bármi más?
Erre a kérdésre senki nem adott választ, viszont hamarosan átalakult az
informatikai bevételek szerkezete. Amikor lehetõség nyílt arra, hogy
a programokat átvigyék egyik rendszerrõl a másikra, gazdaságilag von-
zóvá vált (legalábbis egyesek szerint), hogy elrejtsék ezeknek a progra-
moknak a kódját. Ugyanez volt a helyzet akkor, amikor a cégek elkezd-
tek kiegészítõket árusítani a nagygépes rendszerekhez. Ha meg tudom
szerezni a nyomtatóillesztõ programodat, és le tudom másolni, akkor ez-
zel nekem is könnyebb lesz nyomtatókat eladnom azon a piacon, ame-
lyik korábban csak a tiéd volt.
Így hát elterjedtek a fizetõs programok, és az 1980-as évek elejére
Stallman azt vette észre, hogy mindenütt fizetõs szoftver veszi körül.
A szabad szoftver világát eltörölte egy az informatika közgazdaságtaná-
ban bekövetkezett változás, és – mint hitte – ha nem tesz semmit ez el-
len, akkor a programok megváltoztatásának és megosztásának szabadsá-
ga jelentõs mértékben gyengül.
1984-ben Stallman nekilátott a munkának, hogy egy szabad operációs
rendszert írjon, hogy a szabad programoknak legalább egy mintapéldá-
250
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
MI, MOST
nya túlélje a változásokat. Ez volt a GNU születése, amelybe késõbb be-
került Linus Torvalds „Linux” programmagja, és ezek együtt alkotják
a GNU/Linux operációs rendszert.
Stallman azt a megoldást választotta, hogy a szerzõi jogi törvényt felhasz-
nálva olyan szoftvervilágot alakít ki, amelyet szabadon kell tartani. A Free
Software Foundation (Szabad Szoftver Alapítvány) GPL engedélye alap-
ján engedélyezett programokat csak akkor lehet módosítani és terjeszte-
ni, ha az adott program forráskódját is elérhetõvé teszik. Így bárkinek,
aki a GPL alapján engedélyezett valamilyen programra épít, a saját maga
által készített módosításokat is szabadon elérhetõvé kell tennie. Stallman
úgy vélte, hogy így biztosítani tudja egy olyan kódrendszer kifejlõdését,
amelyre bárki más szabadon építhet. Alapvetõ célja a szabadság volt, az
újszerû, ötletes kód csak melléktermék.
Stallman tehát nagyjából ugyanazt tette a programok érdekében, amit ma
az adatvédelem szószólói tesznek a saját területükön. Arra keresett meg-
oldást, hogy miként állítsa vissza azt a szabadságot, amelyet korábban
mindenki természetesnek vett. Stallman a szerzõi jog keretein belül érvé-
nyes egyedi engedélyekkel olyan teret alakított ki, ahol a szabad szoft-
ver továbbélhet. Megvédte azt a szabadságot, ami korábban magától ér-
tetõdõen járt.
Végül vegyünk egy meglehetõsen friss példát, amely még egyértelmûb-
ben összecseng a könyvben elmondottakkal. Az akadémiai és tudomá-
nyos folyóiratok készítésének megváltozásáról van szó.
Ahogy a digitális technika fejlõdik, sokak számára egyre nyilvánvalóbbá
válik, hogy az ismeretterjesztésnek talán nem a leghatékonyabb módja
az, ha a folyóiratokat minden hónapban több ezer példányban kinyom-
tatjuk, majd elküldjük azokat a könyvtárakba. Ehelyett a folyóiratok egy-
re inkább elektronikussá válnak, a könyvtárak és látogatóik pedig jelszó-
val védett webhelyeken át férhetnek hozzá ezekhez az elektronikus
formátumú folyóiratokhoz. A jog terén hasonló változás zajlott le az el-
múlt harminc évben: a Lexis és a Westlaw (a két legnagyobb jogi tarta-
lomszolgáltató Amerikában) például elérhetõvé teszi a szolgáltatásukra
elõfizetõknek a bírósági ítéletek elektronikus változatát. Bár a Legfelsõbb
Bíróság döntéseit nem védi a szerzõi jog, és bárki szabadon bemehet egy
könyvtárba, és elolvashatja azokat, a Lexisnek és a Westlawnak szintén
jogában áll, hogy díjat kérjen a felhasználóktól azért, amiért az õ szolgál-
tatásukat szeretnék igénybe venni, hogy hozzáférjenek ezekhez.
251
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Általában véve nincs is ezzel semmi baj, és ami azt illeti, az, hogy pénzt
lehet kérni még a közkincsnek számító anyagokhoz való hozzáférésért
is, jó ösztönzõ azok számára, akik új módszereket fejlesztenek ki az is-
meretek terjesztésére. A törvény egyetért ezzel, ezért virágozhat a Lexis
és a Westlaw. Ha pedig nincs abban semmi rossz, hogy pénzt kérnek
a közincsnek számító anyagokért, akkor elvileg az sem lehet baj, ha
pénzt kérnek az olyan anyagokhoz való hozzáférésért, amelyek nem mi-
nõsülnek közkincsnek.
De mi van akkor, ha a közhasznú és tudományos adatokhoz kizárólag fi-
zetõs szolgáltatásokon át lehet hozzáférni? Mi van akkor, ha csak akkor
tud valaki keresgélni ezen adatok között, ha fizet érte?
Amint sokan kezdik észrevenni, a tudományos folyóiratok esetében egy-
re inkább ez a helyzet. Amikor ezeket a folyóiratokat nyomtatott formá-
ban terjesztették, a könyvtárak rendelkezésére bocsáthatták azokat bár-
kinek, aki a könyvtárba beiratkozott. Így a rákos betegek a rákbetegség
szakértõivé válhattak, mert a könyvtár biztosította nekik a megfelelõ
anyagok elérhetõségét, illetve azok, akik kiváncsiak voltak egy adott ke-
zelés veszélyeire, átolvashatták a kezelésekrõl szóló összes cikket. A sza-
badság tehát a könyvtárak intézményének (normák) és a nyomtatott fo-
lyóiratoknak (környezet) a velejárója volt – hiszen nagyon nehéz lett
volna megszabni, hogy a nyomtatott folyóiratokhoz ki férhet hozzá.
Ahogy azonban a folyóiratok elektronikus formátumúvá válnak, a kiadók
megkövetelik a könyvtáraktól, hogy ne adjanak azokhoz nyilvános hoz-
záférést. Ez azt jelenti, hogy a közkönyvtárakban lévõ nyomtatott folyó-
iratok által biztosított szabadság megszûnik: akárcsak az adatvédelem és
a programok esetében, a változó technika és a piac összezsugorítja a ko-
rábban természetesnek vett szabadságot.
Ez az összezsugorodott szabadság sok embert késztetett arra, hogy te-
gyen valamit az elvesztett szabadság visszaszerzésére. A Tudományos
Közkönyvtár (Public Library of Science, PLoS) például egy olyan civil
szervezet, amelynek az a célkitûzése, hogy hozzáférhetõvé tegye a tudo-
mányos kutatások eredményeit mindenki számára, akinek van
internetelérése. A tudományos értekezések szerzõi elküldik a munkáikat
a könyvtárnak, majd ezeket más szakemberek ellenõrzik. Ha elfogadják,
felveszik a nyilvános elektronikus archívumba, ahol folyamatosan és in-
gyenesen elérhetõvé válik. A Tudományos Közkönyvtár nyomtatott vál-
tozatokat is árusít, de olyan szerzõi jogi feltételekkel, amelyek megenge-
dik, hogy ingyenesen bárki terjessze a mûveket.
252
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
MI, MOST
Ez csupán egy azon erõfeszítések közül, amelyeket annak érdekében
tesznek, hogy visszaállítsanak egy olyan korábban természetesnek vett
szabadságot, amelyet most a változó technika és piac fenyeget. Ezek
a megoldások természetesen versenyt jelentenek a hagyományos ki-
adóknak, akik a mûvek kizárólagos terjesztése útján igyekeznek pénzt
keresni. Hagyományaink szerint azonban a verseny jó – fõleg ha az is-
meretek és a tudomány terjedését segíti elõ.
A SZABAD KULTÚRA ÚJJÁÉPÍTÉSE: EGY ÖTLET
Ugyanezt a stratégiát a kultúra terén is alkalmazni lehetne, mintegy vá-
laszként a törvény és a technika segítségével megvalósított egyre növek-
võ ellenõrzésre.
Jó példa erre a Creative Commons * kezdeményezése. A Creative Com-
mons egy nonprofit társaság, amelyet Massachusettsben alapítottak, de az
otthona a Stanford Egyetem. A céljuk az, hogy a szerzõi jog valamiféle
ésszerû rétegét hozzák létre a jelenleg uralkodó szélsõségek mellett. Ezt
úgy valósítják meg, hogy megkönnyítik a mások mûveibõl való építke-
zést. Egyszerûvé teszik az alkotók számára, hogy kinyilvánítsák: mások
szabadon felhasználhatják a mûveiket, és építkezhetnek azokból. Ezt egy-
szerû, emberi nyelven írt nyilatkozatok és „golyóálló” engedélyek révén
teszik lehetõvé.
Egyszerû – ez azt jelenti, hogy közvetítõ vagy ügyvéd nélküli. A Creative
Commons célja az, hogy olyan szabadon felhasználható nyilatkozatokat
dolgozzon ki, amelyeket az emberek az alkotásaikhoz csatolhatnak,
hogy megjelöljék azokat a mûveket, amelyek szabadon felhasználhatók.
Ezek azután hozzácsatolhatók az engedélyek számítógéppel olvasható
változataihoz, így a számítógépek automatikusan azonosíthatják a meg-
osztható anyagokat. Ez a három együtt – a jogszerû engedély, az emberi
nyelven olvasható leírás és a számítógép által olvasható nyilatkozatok –
együttesen alkotja a Creative Commons engedélyét, amely egyfajta sza-
badságot ad minden felhasználójának, emellett kifejezi, hogy az enge-
délyt kibocsátó szerzõ nem a „minden” vagy „semmi” szélsõségeiben
hisz. Az ilyen mûveket a CC jellel látják el, ami nem azt jelenti, hogy a tu-
lajdonos lemond a szerzõi jogairól, hanem azt, hogy engedélyez bizo-
nyos mértékû szabadságot.
*
A Creative Commons elnevezésnek nincs tökéletes magyar megfelelõje. Talán leginkább
a Közös Alkotás, Szabad Mûvek adja vissza a jelentését (van, aki szellemesen Kreativ
Közlegelõknek fordította).
253
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ez a szabadság nagyobb annál, mint amit a szabad felhasználás ígér, pon-
tos határait pedig az alkotó szabja meg. Választhat olyan engedélyt, ami
mindenféle felhasználást engedélyez, amíg a szerzõt feltüntetik; olyat,
ami csak a nem kereskedelmi célú felhasználást engedi meg; olyat, ami
mindenféle felhasználást engedélyez, amíg ugyanezt a szabadságot biz-
tosítják másoknak is („add tovább, de ugyanígy”); vagy olyat, ami az át-
dolgozáson, származékos mû létrehozásán kívül minden felhasználást
megenged; olyat, ami a fejlõdõ országokban bármilyen felhasználást le-
hetõvé tesz; olyat, ami a teljes anyagot kivéve bármely részlet felhaszná-
lását, a „mintavételezést” (sampling) engedélyezi; vagy éppen olyat, ami
az oktatási célú felhasználást teszi korlátozás nélkül lehetõvé.
Ezek a választási lehetõségek a szabadság különbözõ fokait határozzák
meg, amelyek túlmutatnak a szerzõi jog alapértelmezett keretein és a ha-
gyományos szabad felhasználás körén is. Ami pedig a legfontosabb, a sza-
badság fokát oly módon jelzik, hogy a mû felhasználója anélkül építhet
az alkotásra, hogy ügyvéd segítségét venné igénybe. A Creative Commons
célja tehát az alkotások egy olyan rétegének létrehozása, amelyre ésszerû
szerzõi jogi törvények vonatkoznak, és amelybõl mások szabadon épít-
kezhetnek. Ezek az alkotások magánemberek és alkotók önkéntes válasz-
tása révén válnak elérhetõvé, hogy belõlük újraépíthessünk és gyarapít-
hassunk egyfajta közkincset.
Ez csak egy a Creative Commons számos kezdeményezése közül, és termé-
szetesen nem a Creative Commons az egyetlen olyan szervezet, amely ilyen
szabadságért küzd. Az különböztet meg minket más szervezetektõl, hogy
nem csak beszélni akarunk a közkincsrõl, vagy a törvényhozókat rávenni,
hogy segítsenek a közkincs létrehozásában, hanem azt is célul tûztük ki,
hogy az alkotások létrehozóit és fogyasztóit (a „tartalomelõmozdítókat”,
ahogy Mia Garlick ügyvéd hívja õket) mozgalomba tömörítsük, amely segít
kiépíteni a közkincset, és munkájával mutatja meg, mennyire fontos a köz-
kincs az alkotótevékenység számára.
A cél nem az, hogy a „Minden jog fenntartva” elvet vallók ellen harcol-
junk, hanem hogy kiegészítsük õket. A törvény által számunkra, mint kul-
túra számára támasztott problémákat évszázadokkal ezelõtt írt jogszabály-
ok okozzák – akaratlanul –, mert egy olyan technikára alkalmazzák õket,
amilyen legfeljebb Jefferson álmaiban fordulhatott elõ. A jogszabályok-
nak az évszázadokkal ezelõtti technikai környezetben valószínûleg na-
gyon is volt értelmük, de a digitális technika világában értelmetlenné
válnak. Új jogszabályokra van szükség, a szabadság más fokozataival,
254
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
MI, MOST
amelyeket úgy írnak le, hogy értelmezésükhöz ne legyen szükség ügyvé-
dekre. A Creative Commons arra mutat példát, hogyan lehet hatékonyan
ilyen szabályokat kialakítani.
De miért vennének részt az alkotók is a teljes felügyelet feladásában? Né-
hányan azért, hogy jobban terjedjenek a mûveik. Cory Doctorow példá-
ul tudományos-fantasztikus regényeket ír; elsõ regénye, a Down and Out
in the Magic Kingdom ugyanaznap jelent meg az Interneten is ingyene-
sen, a Creative Commons egyik engedélyével ellátva, amikor felkerült
a könyvesboltok polcaira.
Miért egyezik bele egyáltalán ilyesmibe egy kiadó? Gyanítom, hogy az
érvei a következõk voltak: kétféle ember létezik: (1) azok, akik megven-
nék Cory könyvét, akár fent lenne az Interneten, akár nem, és (2) azok,
akik lehet, hogy sosem hallanának a könyvrõl, ha nem tennék azt ingye-
nesen elérhetõvé az Interneten. Az (1)-es csoportba tartozók egy része
inkább letölti Cory könyvét ahelyett, hogy megvenné. Legyen az õ ne-
vük rossz-(1)-ek. A (2)-es csoportba tartozók egy része letölti Cory köny-
vét, és ha tetszik neki, megveszi. Õket nevezzük (2)-jóknak. Ha a (2)-jók
többen vannak, mint a rossz-(1)-ek, akkor Cory könyvének publikálása
az Interneten valószínûleg növeli a könyv eladott példányainak a számát.
A kiadó tapasztalatai is egyértelmûen ezt a következtetést támasztják alá:
a könyv elsõ kiadása hónapokkal elõbb elfogyott, mint ahogy a kiadó
számított rá. A sci-fi szerzõ elsõ regénye teljes sikernek bizonyult.
Azt az elképzelést, hogy az ingyenes tartalom növelheti a nem ingyenes
mûvek értékét, egy másik szerzõ tapasztalatai is megerõsítették. Peter
Wayner, aki Free for All (Mindenkinek szabadon) címmel könyvet írt a sza-
badszoftver-mozgalomról, a könyv elektronikus változatát ingyenesen,
a Creative Commons egyik engedélyével közzétette az Interneten, miután
a könyv kikerült a nyomtatásból. Ezután figyelni kezdte, mennyiért adják
a könyvét az antikváriumok. Amint feltételezte, ahogy nõtt a könyv letöl-
téseinek száma, úgy nõtt a könyv ára is az antikváriumokban.
Ezekben az esetekben a mûvek hatékonyabb terjesztésére használták fel
a Creative Commons engedélyeit és szerintem nagyszerûen példázzák
a Creative Commons célját és a benne rejlõ lehetõségeket. Mások más cél-
ra használják. Sokan, azért alkalmazzák zenei mûvekre a „mintavételezési
engedélyt” (sampling licence), mert minden más képmutatás lenne: ez
az engedély azt mondja ki, hogy mások kereskedelmi és nem kereskedel-
255
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
mi célra egyaránt szabadon vehetnek a mûbõl mintát, a teljes mûvet azon-
ban nem tehetik elérhetõvé mások számára. Ez összefér a saját mûvésze-
tükkel, õk ugyanis szintén vesznek mintát mások mûveibõl. Mivel a min-
tavétel jogi költségei rendkívül magasak (Walter Leaphart, a Public Enemy
rapegyüttes menedzsere éppen erre hivatkozva jelentette ki, hogy nem
„engedi”, hogy az együttes – amely mások zenéjének mintavételezésével
indult el a pályán – ezután mások mûveibõl használjon fel mintákat2),
ezek a mûvészek elérhetõvé teszik a zenéjüket, hogy mások is építhesse-
nek rájuk, és ezáltal mûvészetük gazdagodjon.
Végezetül sokan csak azért jelölik meg az alkotásukat a Creative Com-
mons valamelyik engedélyével, mert szeretnék mások számára kifejezni,
milyen fontos nekik az egyensúly ebben a vitában. Ha elfogadjuk a je-
lenlegi rendszert, akkor tulajdonképpen azt mondjuk, hogy a „Minden
jog fenntartva” modellben hiszünk. Ez is egy lehetséges álláspont, sokan
azonban nem hisznek benne, és úgy gondolják, hogy bármennyire meg-
felel is ez a rendszer Hollywoodnak és a szélsõségeseknek, nem tükrözi
megfelelõen a legtöbb alkotó véleményét a mûveihez társított jogokról.
A Creative Commons engedélye a „Néhány jog fenntartva” gondolatát fe-
jezi ki, és lehetõvé teszi, hogy ezt mások tudomására hozzák.
A Creative Commons létezésének elsõ hat hónapjában több mint 1 millió
mûvet láttak el ilyen szabad kultúrás engedéllyel. A következõ lépés
a közvetítõ tartalomszolgáltatókkal való társulás annak érdekében, hogy
segítsünk nekik a technikájukba olyan egyszerû megoldásokat beépíte-
ni, amelyek segítségével a felhasználók el tudják látni az alkotásaikat
a Creative Commons szabadságának jelével. Az ezt követõ lépés az, hogy
figyeljük és ünnepeljük a többi alkotót, amint a szabaddá tett mûvekre
építve hoznak létre új mûveket.
Ezek a köztulajdon újjáépítésének elsõ lépései: nem puszta érvek, hanem
tettek. A köztulajdon felépítése az elsõ lépés, amelynek segítségével meg-
mutathatjuk az embereknek, mennyire fontos szerepe van a kreatitivás és
az újítókedv fenntartásában. A Creative Commons önkéntes lépésekre ala-
pozva szeretné megvalósítani ezt a célt, tevékenysége pedig talán egy olyan
világhoz vezet, amelyben az önkéntes lépéseknél többre is lehetõség van.* *
**
A könyvben a közkincs, köztulajdon fogalmak általában azokra a mûvekre vonatkoznak,
amelyeknek szerzõi jogi védelmi ideje lejárt. A szerzõ itt azonban tágabb értelemben
használja a köztulajdon fogalmát: azok a mûvek is beleértendõk, amelyek felhasználá-
sához nincs szükség a jogtulajdonos további külön engedélyére (szerk.).
256
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
MI, MOST
A Creative Commons csak egy példája a magánemberek és az alkotók ön-
kéntes erõfeszítésének, hogy megváltoztassák az alkotás területét jelenleg
szabályozó jogok elegyét. A Creative Commons nem versenyez a szerzõi
joggal, hanem kiegészíti azt. A célja nem az, hogy hatálytalanítsa az alko-
tók jogait, hanem az, hogy megkönnyítse számukra jogaik gyakorlását,
hogy ezt rugalmasabban és költségkímélõbb módon tehessék. Ez a kü-
lönbség hitünk szerint elõsegíti a kreativitást és az alkotások terjedését.
257
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
Egyéni akciókkal nem tudjuk helyreállítani a szabad kultúrát; jelentõs tör-
vényi reformokra is szükség van hozzá. Sok mindent kell még tennünk,
mielõtt a politikusok meghallgatják az elképzeléseinket, és megvalósít-
ják ezeket a reformokat, ez azonban azt is jelenti, hogy van idõnk felhív-
ni a figyelmet azokra a változásokra, amelyekre szükségünk lenne.
Ebben a fejezetben ötféle kívánatos változást fogok felvázolni: négy álta-
lánost, és egy olyat, amely konkrétan a ma legtöbb vitát kiváltó területre,
a zenére vonatkozik. Mindegyik csak egy lépés, nem a végcél, de bárme-
lyik sokkal közelebb visz hozzá.
1. TÖBB FORMASÁG
Ha veszünk egy házat, a vételt be kell jegyeztetni a földhivatalban. Ha au-
tót vásárolunk, arról is kapunk egy számlát, és be kell jegyeztetnünk az
autót is a hatóságnál. Ha repülõjegyet veszünk, azon rajta van a nevünk.
Ezek a formaságok mind a tulajdonhoz kapcsolódnak: olyan követelmé-
nyek, amelyeket mindnyájunknak el kell viselnünk, ha azt szeretnénk,
hogy a tulajdonunk valamiféle védelmet élvezzen.
A szerzõi jogi törvény értelmében ezzel szemben a védelmet automati-
kusan megkapjuk, tekintet nélkül arra, hogy hivatalosan kértük-e vagy
sem. Nem kell bejegyeztetnünk semmit, még csak jelzéssel sem kell el-
látnunk a mûvünket. Az alapértelmezés az ellenõrzés, a „formaságokat”
számûzték. Miért?
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Amint a 10. fejezet elején utaltam rá, a formaságok eltörlésének indítéka
helyes volt: a digitális technika elõtti világban nagy terheket raktak a jog-
tulajdonosok vállára, és alig jelentettek számukra elõnyt. Így egyértelmû
elõrelépésnek számított, hogy a törvény enyhítette azokat a formai köve-
telményeket, amelyeket a szerzõi jogok tulajdonosainak el kellett visel-
niük annak érdekében, hogy a mûvük védelmet és biztonságot élvezzen.
Akkoriban a formaságok csak nehézséget jelentettek.
Az Internet azonban megváltoztatja mindezt. A formaságok ma már nem
jelentenek szükségszerûen terhet, sõt manapság inkább a hiányuk jelent
terhet az alkotók számára. Ma nincs egyszerû mód arra, hogy megtudjuk,
mi kinek a tulajdona, vagy hogy kivel kell tárgyalnunk, ha valaki másnak
az alkotását fel szeretnénk használni. Nincs nyilvántartás, nincs olyan
rendszer, amelynek a segítségével nyomon lehetne követni a tulajdoni
viszonyokat – egyszerûen nincs mód arra, hogy megtudjuk, hogyan le-
het engedélyt kérni. Ennek ellenére a szerzõi jogi törvény hatókörének
jelentõs növekedése következtében az engedélykérés elengedhetetlen
lépés minden olyan alkotásnál, amely a múltunkra épít. Így viszont a for-
maságok hiánya sokakat hallgatásra kényszerít akkor is, amikor egyéb-
ként hallathatnák a hangjukat.
A törvénynek ezért meg kellene változtatnia ezt az elõírást, de nem úgy,
hogy visszatér a régi, mûködésképtelen rendszerhez. Szükség lenne for-
maságokra, de egy olyan rendszert kellene kiépíteni, amely olyan ösz-
tönzõket foglal magába, amelyek minimálisra csökkentik a formaságok
által okozott terheket.
Három ilyen fontos formaság van: a jogvédett mûvek megjelölése, a szer-
zõi jogok bejegyeztetése és a jogvédelem iránti igény megújítása. Ebbõl
a háromból az elsõ hagyományosan a szerzõi jog tulajdonosának felada-
ta volt, a másik kettõ pedig az államé. A megújított rendszer azonban
számûzné a folyamatból az államot, amelynek egyetlen feladata e téren
a mások által kidolgozott normák jóváhagyása lenne.
BEJEGYEZTETÉS ÉS MEGÚJÍTÁS
A régi rendszerben a jogtulajdonosnak egy kérvényt kellett benyújtania
a Szerzõi Jogi Irodánál, ha szerette volna a szerzõi jogát bejegyeztetni
vagy megújíttatni, és be kellett fizetnie valamekkora összeget. Mint a leg-
több kormányhivatalt, a Szerzõi Jogi Irodát sem igen ösztönözte semmi
arra, hogy csökkentse a bejegyeztetés terheit, mint ahogy arra sem, hogy
csökkentse a bejegyeztetési díjat, és mivel a Szerzõi Jogi Irodával a poli-
260
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
tikusok nem sokat törõdnek, hagyományosan szörnyen kevés pénzt
szántak rá. Ezért amikor azok, akik ismerik valamennyire az eljárást,
meghallják a formaságok visszaállításáról szóló elképzelést, elõször pá-
nikba esnek: semmi nem lehet rosszabb, mint arra kényszeríteni az em-
bereket, hogy egy olyan szörnyû intézményhez forduljanak, mint a Szer-
zõi Jogi Iroda.
Engem azonban mindig megdöbbent, hogy mi, akik mindig is kivételes
hajlandóságot mutattunk az intézményrendszer megújítására, már nem
tudunk újító módon gondolkodni a kormányzat feladatairól. Pusztán ab-
ból, hogy egy intézmény közhasznú célt szolgál, nem következik az,
hogy az államnak kell mûködtetnie. Ösztönözhetnénk a magáncégeket
is arra, hogy az állam által megszabott szabályok szerint közszolgálati fel-
adatot lássanak el.
A bejegyeztetést tekintve az egyik kézenfekvõ modell az Internet. Szerte
a világon legalább 32 millió webhelyet jegyeztek már be. Ezen web-
helyek tartománynév-tulajdonosainak fenntartási díjat kell fizetniük
azért, hogy a bejegyzésük fennmaradjon. A fõbb legfelsõ szintû tartomá-
nyokban (a .com, .org, .net végzõdésû tartományokban) központi nyil-
vántartás mûködik, a tényleges bejegyzést azonban számos egymással
versenyzõ nyilvántartó cég végzi. A verseny lefelé nyomja a bejegyezte-
tési díjakat, és ami még fontosabb, egyre könnyebbé teszi a bejegyezte-
tés végrehajtását.
Ehhez hasonló modellt kellene kialakítanunk a szerzõi jogok bejegyezte-
téséhez és megújításához is. A Szerzõi Jogi Iroda lehetne a központi nyil-
vántartó, de a bejegyeztetési üzletben nem volna szabad részt vennie.
Ehelyett egy adatbázist kellene létrehoznia, illetve valamiféle normát a be-
jegyzést végzõ cégek számára, és azoknak a cégeknek a mûködését kel-
lene engedélyeznie, amelyek megfelelnek ezeknek a normáknak. A cé-
gek versenyeznének egymással, hogy a legolcsóbb és legegyszerûbb
rendszert biztosítsák a szerzõi jogok bejegyeztetéséhez és megújításához,
és ez a verseny alapvetõen csökkentené a formaságok jelentette terheket.
Közben pedig létrejönne egy olyan nyilvántartás, amely megkönnyítené
az engedélyek megszerzését a különféle alkotások felhasználásához.
MEGJELÖLÉS
Régebben az volt a megszokott, hogy ha a szerzõi jogi megjegyzés nem
szerepelt egy alkotáson, az azt jelentette, hogy a mû nem jogvédett.
Ez kemény büntetés volt a mulasztásáért – olyasmi, mintha az alkotók vi-
261
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
lágában halálbüntetés járna azért, mert elfelejtettünk parkolójegyet válta-
ni. Vagyis annak sincs semmi oka, hogy a megjelöléssel szemben ugyan-
olyan követelményeket támasszunk, mint régen, és ami még fontosabb:
arra sincs ok, hogy a jelöléssel való ellátás követelményei a média min-
den területén egyformák legyenek.
A megjelölés célja az, hogy jelezzük az embereknek, hogy a mû szerzõi
jogvédelem alatt áll, és hogy a szerzõ érvényesíteni szeretné a jogait. A je-
lölés megkönnyíti azt is, hogy megkeressük a jogtulajdonost, ha enge-
délyt szeretnénk kérni a mûve felhasználására.
Az egyik gond, ami a szerzõi jogi rendszerekkel kapcsolatban meglehetõ-
sen korán felmerült, az volt, hogy a különféle mûveket különféle jelölé-
sekkel kellett ellátni. Az sem volt világos, hogy például egy szobrot, egy
lemezt vagy egy filmet hogyan vagy hol lehet megjelölni. Egy új jelölési
követelményrendszer megoldhatná ezeket a gondokat, amennyiben
a rendszer meg tudja különböztetni a különféle alkotásokat, és lehetõvé
teszi, hogy a jelölési rendszer a technika fejlõdésével maga is fejlõdhes-
sen. A jelölés elmulasztása esetén a rendszer különleges csoportba sorol-
ná a mûvet – a szerzõi jog nem veszne el, csak annak a joga, hogy meg-
büntessenek bárkit is azért, mert elõzetesen elfelejtett engedélyt kérni
a mû felhasználására.
Kezdjük az utolsó ponttal. Ha a jogtulajdonos megengedi, hogy a mûvét
copyright jelzés nélkül jelentessék meg, ennek a mulasztásnak ne legyen
az a következménye, hogy elveszti a szerzõi jogait. A következmény ehe-
lyett lehetne az, hogy az ilyen mûveket bárkinek legyen joga felhasznál-
ni, amíg a jogtulajdonos panaszt nem emel ez ellen, és be nem bizonyít-
ja, hogy a mû az övé, és nem ad engedélyt a felhasználására. A jelölés
nélküli mû tehát azt jelentené, hogy „mindaddig felhasználható, amíg va-
laki nem tiltakozik”. Ha valaki mégis tiltakozna, akkor kötelezõen be kel-
lene szüntetni a mû felhasználását minden új alkotásban, de visszame-
nõlegesen nem lehetne büntetni. Ez meglehetõsen erõsen ösztönözné
a szerzõi jogok tulajdonosait, hogy jelöléssel lássák el a mûveiket.
Viszont felveti azt a kérdést, hogy mi lenne a mûvek megjelölésének leg-
jobb módja? Itt ismét az a helyzet, hogy a rendszert úgy kellene módosíta-
ni, ahogy a technika fejlõdik. A rendszer fejlõdésének biztosítására a leg-
jobb megoldás, ha a Szerzõi Jogi Iroda szerepét az alkotások megjelölésére
vonatkozó, mások által kidolgozott normák jóváhagyására korlátozzuk.
262
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
Ha például egy hanglemezgyártó kieszel egy megoldást a CD-k jelölésé-
re, a Szerzõi Jogi Irodának kellene benyújtania a javaslatát. A Szerzõi Jo-
gi Iroda tartana egy meghallgatást, amelyen más javaslatokkal is elõ le-
hetne állni. Ezután a Szerzõi Jogi iroda kiválasztaná a legelõnyösebbnek
ítélt javaslatot, és a döntésük kizárólag azon alapulna, hogy melyik meg-
oldást lehet a legjobban beilleszteni a bejegyeztetési és megújítási rend-
szerbe. Az állam nem szokott újítani, de abban számíthatunk rá, hogy az
újítás eredményét összehangolja más fontos feladataival.
Végezetül, az alkotások egyértelmû megjelölése leegyszerûsítené a beje-
gyeztetéssel kapcsolatos követelményeket. Ha a fényképeket ellátnák
a szerzõ nevét és a készítés évét tartalmazó jelöléssel, akkor nemigen len-
ne rá ok, hogy ne engedélyezzék a fényképésznek, hogy egyetlen lépés-
ben újra bejegyeztesse például az adott évben készített összes fényképét.
A formaságoknak nem az lenne a célja, hogy terheket rakjanak az alkotó
vállára; magát a rendszert a lehetõ legegyszerûbbre kellene tervezni.
A formaságok célja az lenne, hogy minden egyértelmû legyen. A jelenle-
gi rendszer nem tesz semmit ennek érdekében, sõt inkább úgy tûnik,
mintha úgy alkották volna meg, hogy homályossá tegye a dolgokat.
Ha a formaságokat, például a bejegyeztetést visszaállítanák, a köztulaj-
don kiaknázásának útjából elhárulna az egyik legnagyobb akadály. Egy-
szerû lenne azonosítani, hogy vélelmezetten melyik mûvet lehet szaba-
don felhasználni, illetve hogy kinek a kezében vannak egy adott
tartalomtípus jogai, valamint egyszerû lenne bizonyítani ezeket a jogo-
kat, és a megfelelõ idõben megújítani azokat.
2. RÖVIDEBB IDÕTARTAMOK
A szerzõi jogok idõtartama tizennégy évrõl céges formában létezõ jogtu-
lajdonosok esetében kilencvenöt évre, természetes személyek esetében
a szerzõ teljes élettartamára és még hetven évre nõtt.
A The Future of Ideas címû könyvemben hetvenöt éves idõtartamot java-
soltam, amelyet ötéves szakaszokban adnának meg, és követelmény len-
ne, hogy ötévenként megújítsák a szerzõi jogot. Ez akkoriban meglehe-
tõsen szélsõséges megoldásnak tûnt, de miután elvesztettük az Eldred
kontra Ashcroft pert, napvilágot láttak ennél szélsõségesebb javaslatok
is. Az Economist egy tizennégy éves szerzõi jogi idõtartam bevezetését
javasolta. Mások azt ajánlották, hogy a szerzõi jogok idõtartama legyen
azonos a szabadalmakéval.
263
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Egyetértek azokkal, akik úgy gondolják, hogy az idõtartamot gyökere-
sen meg kell változtatnunk, de akár tizennégy évre, akár hetvenötre mó-
dosítjuk, négy elvet szem elõtt kell tartanunk, amikor a jogvédelem idõ-
tartamáról van szó:
(1) Legyen rövid: Az idõtartamnak csak annyira kell hosszúnak len-
nie, hogy ösztönözze az alkotási kedvet. Ha ezt a szerzõk nagyon
erõs védelme egészíti ki (amelynek révén a szerzõk akár vissza is
vehetik a jogokat a kiadóktól), a mûvek (de nem a belõlük készült
származékos mûvek!) védelmét akár meg is lehet hosszabbítani.
A lényeg az, hogy a mû felhasználását ne korlátozza törvényi sza-
bályozás, amikor a szerzõnek már nem hoz hasznot.
(2) Legyen egyszerû: A közkincs és a védett alkotások közötti ha-
tárvonal legyen világos és éles. A jogászoknak tetszik, hogy a „sza-
bad felhasználás” körvonalai, illetve az „ötlet” és az „önkifejezés”
közötti különbségek elég homályosak, mert az ilyen jogszabályok
adnak nekik munkát. Alkotmányunk megszövegezõi azonban egy-
szerûbben képzelték el: valami vagy védett, vagy nem védett. A rö-
vid idõtartamok értéke az, hogy nincs szükség kivételek beépítésé-
re a szerzõi jogba; a világos, „ügyvédmentes” megfogalmazás pedig
abban segít, hogy kevesebbet kelljen manõverezni a „szabad fel-
használás”, illetve az „ötlet vagy önkifejezés” minõsítés körül.
(3) Legyen élõ: A szerzõi jogot szükséges lenne megújítani, fõleg
ha a maximális idõtartam hosszú. A jogtulajdonostól meg kellene
követelni, hogy rendszeres idõközönként jelezze, hogy igényli-e
továbbra is a védelmet. Ennek a követelménynek nem kell hatal-
mas tehernek lennie, de arra sincs semmilyen ok, hogy a mono-
póliumnak ez a védelme ingyenes legyen. Egy háborús veterán-
nak átlagosan kilencven percig tart, hogy nyugdíjat igényeljen.
Ha a veteránok elszenvedhetik ezt a terhet, nem látom be, hogy
miért ne kérhetnénk azt a szerzõktõl, hogy ötévente fordítsanak
tíz percet egy egyszerû ûrlap kitöltésére és elküldésére.
(4) Legyen elõretekintõ: Bármilyen hosszú legyen is a szerzõi jogi vé-
delem idõtartama, a közgazdászoktól megtanult legegyértelmûbb
lecke az, hogy az egyszer megadott idõtartamot nem volna szabad
meghosszabbítani. Lehet, hogy hiba volt, hogy 1923-ban a törvény
csak ötvenhat éves védelmet írt elõ. Én nem így gondolom, de lehet-
séges. Ha hiba volt, akkor miatta 1923-ban kevesebb szerzõnk alko-
tott, mint amennyi egyébként alkotott volna. Ezt azonban ma már
264
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
nem tudjuk jóvátenni azzal, hogy növeljük a szerzõi jogi védelem
idõtartamát. Ma már bármit is teszünk, az 1923-ban alkotó szerzõk
számát nem fogjuk növelni, de természetesen növelhetjük azok ju-
talmát, akik ma írnak (vagy növelhetjük a szerzõi jog érvényesítésé-
hez kapcsolódó terheket, de ez megfojtana egy csomó olyan mûvet,
amely ma még láthatatlan) – ha azonban így teszünk, az az 1923-as
alkotókedvet nem fogja növelni. Amit nem tettünk meg, azt nem tet-
tük meg, és ezzel kapcsolatban ma már nem tehetünk semmit.
Ezeknek a módosításoknak együtt egy olyan átlagos szerzõi jogi idõtar-
tamot kellene kialakítaniuk, amely sokkal rövidebb, mint a jelenleg érvé-
nyes. 1976-ig az átlagos idõtartam 32,2 év volt. Ugyanezt kellene ma is
célul kitûznünk.
Kétségtelen, hogy a szélsõségesek ezeket az elgondolásokat túlontúl „ra-
dikálisnak” fogják tartani. (Végül is õket meg én hívom „szélsõségesek-
nek”.) Ismétlem azonban, hogy az általam javasolt idõtartam hosszabb,
mint ami Richard Nixon elnöksége idején érvényben volt. Mennyire le-
het „radikális” a szerzõkre kedvezõbb szerzõi jogi törvényt kérni, mint
ami Richard Nixon elnöksége alatt volt érvényben?
3. SZABAD FELHASZNÁLÁS ÉS A SZABAD HASZNÁLAT*
Amint ennek a könyvnek az elején megjegyeztem, a tulajdonjogi törvény
eredetileg arra jogosította fel a tulajdonosokat, hogy a földtõl a mennye-
kig rendelkezzenek a tulajdonuk fölött. Aztán jött a repülõgép, és a tulaj-
donjogok hatóköre gyorsan megváltozott. Nem volt nagy hûhó, nem vol-
tak alkotmányjogi aggályok. Semmi értelme nem volt senki szemében,
hogy ekkora rendelkezési jogot adjon bárkinek, miután megjelent ez az
új technikai vívmány.
Alkotmányunk felhatalmazza a Kongresszust arra, hogy „kizárólagos jo-
got” adjon a szerzõknek a „saját írásaikra”. A Kongresszus meg is adta ezt
a jogot, valamint kiterjesztette minden olyan származékos mûre (amelyet
mások készítettek), amely eléggé közel áll a szerzõ eredeti alkotásáoz.
Így ha én írok egy könyvet, és más szeretne csinálni belõle egy filmet,
akkor jogomban áll megtagadni tõle a film bemutatásának jogát, akkor
is, ha a film nem az „én írásom”.
*
Az eredeti szövegben „Free Use vs. Fair Use”. Az angol „fair use” kifejezés magyar
megfelelõje a szabad felhasználás (szerk.).
265
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
A Kongresszus az ilyen jogok adományozását 1870-ben kezdte meg, ami-
kor kiterjesztette a szerzõi joggal kapcsolatos kizárólagos jogokat a mû-
vek fordításának és színpadi feldolgozásának felügyeletére is. A bírósá-
gok döntéseik útján azóta is szüntelenül folytatják a határok kiterjesztését.
Errõl a kiterjesztésrõl az egyik legnevesebb bíró, Benjamin Kaplan a kö-
vetkezõket mondta:
Annyira hozzáedzõdtünk ahhoz, hogy a monopólium kiterjed az
úgynevezett származékos mûvek széles körére is, hogy már nem
érezzük, mennyire furcsa elfogadni a szerzõi jog ilyen kiterjeszté-
sét, miközben még mindig az „ötlet” és az „önkifejezés” varázsigé-
ket mormoljuk.
Azt hiszem, ideje felismernünk, hogy repülõgépek vannak a mezõn, és
hogy a másodlagos felhasználásra vonatkozó jogok kiterjeszthetõsége ér-
telmét vesztette. Hogy pontosabb legyek, nincs semmi értelmük az alatt
az idõtartam alatt, amíg a szerzõi jogi védelem él, és nincs értelmük vala-
milyen alaktalan formában megadva sem. Vegyük sorra, milyen korláto-
zásokra lenne szükség:
Idõtartam: Ha a Kongresszus meg akar adni egy leszármaztatott jogot,
akkor azt sokkal rövidebb idõre kellene megadnia. Annak van (legalább-
is hajlandó vagyok feltételezni, hogy van) értelme, hogy védjük John
Grisham jogát arra, hogy legújabb regényét eladja megfilmesítésre, de
annak nincs, hogy ez a védelem ugyanolyan hosszú ideig fennálljon,
mint a magára a könyvre vonatkozó védelem. A leszármaztatott jog fon-
tos lehet az alkotókészség kiváltásában, de évekkel az alkotás elkészülte
után már elveszti a fontosságát.
Hatókör: Ugyanígy szûkíteni kellene a leszármaztatott jogok hatókörét is.
Ismét elmondom, hogy vannak olyan esetek, amikor a leszármaztatott jo-
gok fontosak, de ezeket konkrétan meg kellene adni. A törvénynek éles
határvonalat kellene húznia a jogvédett mûvek szabályozott és szabályo-
zatlan felhasználási módjai között. Amikor az alkotások „újrahasznosítá-
sát” csak vállalatok végezték, talán volt értelme ügyvédekkel egyeztetve
megállapítani a határvonalakat, de ma már nincs. Gondoljunk mindarra
az alkotási lehetõségre, amelyet a digitális technika lehetõvé tesz, majd
képzeljük el, hogy melaszt öntünk a gépekbe – ezt teszi ugyanis az enge-
délyezés általános követelménye az alkotó folyamatokkal: megfojtja õket.
Errõl beszélt Alben, amikor elmesélte a Clint Eastwood-CD készítésének
történetét. Miközben az elõre látható leszármaztatott jogok esetében – ami-
266
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
kor megfilmesítünk egy könyvet, vagy megzenésítünk egy verset – van ér-
telme megkövetelni az egyezkedést, az elõre nem láthatók esetében értel-
metlen. Itt sokkal több értelme lenne törvényben garantált jogokat adni.
A törvénynek a fenti esetek mindegyikében meg kellene határoznia,
hogy mely felhasználási módok esnek védelem alá, a többi mind vélel-
mezetten nem védettnek minõsülne. Ez éppen az ellentéte kollégám,
Paul Goldstein javaslatának: az õ véleménye az, hogy a törvényt úgy kel-
lene megírni, hogy a védelem kiterjedjen az új felhasználási módokra is.
Goldstein elemzésének akkor lenne igazából értelme, ha a jogi rendszer
költségei alacsonyak lennének. Amint azonban jelenleg az Internet kap-
csán látjuk, a védelem hatókörével kapcsolatos bizonytalanság és a je-
lenlegi bevételi szerkezet védelmére ösztönzõ anyagi érdekek az erõs
szerzõi joggal ötvözve akadályozzák az újítások terjedését.
A törvény vagy úgy orvosolhatja ezt a problémát, hogy megszünteti az
egyértelmûen meghúzott határokon túli védelmet, vagy úgy, hogy újra-
felhasználási jogot ad bizonyos törvényben garantált feltételek mellett.
Bármelyiket választjuk is, a kultúra jelentõs része válna szabaddá azok
számára, akik ápolni szeretnék, ráadásul a törvényben biztosított jogok
rendszere arról is gondoskodna, hogy az újrafelhasználás a mûvészek-
nek is több bevételt jelentsen.
4. A ZENE FELSZABADÍTÁSA – ÚJRA
Az a csata, amely ezt az egész háborút elindította, a zene miatt kezdõ-
dött, így nem lenne tisztességes, ha úgy fejezném be a könyvet, hogy
nem foglalkozom azzal, ami a legtöbb ember számára a legfontosabb –
a zenével. Nincs még egy olyan politikai kérdés, amely jobban megmu-
tatná, mirõl is szólt ez a könyv, mint a zenecserélés körüli csatározások.
Az Internet növekedését elõsegítõ kábítószer a zenemûvek fájlcsere út-
ján történõ megosztása volt. Erõsebb igényt támasztott az Internet eléré-
sére, mint bármelyik program. Ez volt az Internet legnagyobb hatású al-
kalmazása. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez az alkalmazás keltette fel
az egyre nagyobb sávszélesség iránti igényt, de valószínûleg ez hívta
életre a szabályozás iránti igényt is, hogy aztán ez a szabályozás végül
megölje az újításokat a Hálón.
A szerzõi jog célja – az alkotásokkal kapcsolatban általában, a zene te-
kintetében pedig konkrétan – az, hogy új zene megalkotására, elõadásá-
267
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ra, és ami még fontosabb, terjesztésére ösztönözzön. A törvény ezt úgy
oldja meg, hogy kizárólagos jogot ad a zeneszerzõnek a mûve nyilvános
elõadásainak felügyeletére, az elõadómûvésznek pedig a hanghordozón
terjesztett példányok felügyeletére.
A fájlcserélõ hálózatok annyiban bonyolítják ezt a modellt, hogy úgy teszik
lehetõvé a zene terjesztését, hogy azért az elõadó nem kap egy fillért sem.
Természetesen ez még nem minden, amit a fájlcserélõ hálózatok tudnak.
Amint az 5. fejezetben írtam, négyféle fájlcserére nyújtanak lehetõséget:
A. Vannak olyanok, akik a fájlcserélõ hálózatokat bizonyos CD-k
megvásárlásának kiváltására használják.
B. Vannak olyanok, akik a fájlcserélõ hálózatokat arra használják,
hogy belehallgassanak a zenemûvekbe, hogy érdemes-e meg-
venni az adott CD-t.
C. Sokan vannak olyanok, akik arra használják a fájlcserélõ háló-
zatokat, hogy olyan mûvekhez férjenek hozzá, amelyeket
a boltokban már nem árusítanak, de amelyeket még mindig
véd a szerzõi jog, vagy amelyeket csak komoly utánajárással le-
hetne megvásárolni az Interneten kívül.
D. Sokan vannak olyanok, akik a fájlcserélõ hálózatokat arra
használják, hogy olyan mûvekhez férjenek hozzá, amelyeket
nem véd a szerzõi jog, vagy amelyeknek az ingyenes letöltését
a jogtulajdonos félreérthetetlenül engedélyezi.
Minden törvénymódosításnak szem elõtt kell tartania mind a négy fenti
lehetõséget. El kell kerülni azt, hogy a D típusra is terheket rakjunk csak
azért, mert meg szeretnénk szüntetni az A típusú felhasználást. Annak
a buzgalomnak, amellyel a törvény az A típusú felhasználás megszünte-
tésére tör, emellett függnie kellene attól is, hogy mekkora mértékû a B tí-
pusú felhasználás. Akárcsak a videómagnók esetében, ha a fájlcsere
összesített hatásáról is az derül ki, hogy igazából nem okoz túl nagy kárt,
az lényegesen csökkenti a szabályozás iránti igényt.
Amint az 5. fejezetben írtam, a fájlcsere által okozott tényleges kár erõ-
sen vitatható. Ebben a fejezetben azonban tételezzük fel azt, hogy ez
a kár valós. Más szavakkal, azt feltételezzük, hogy az A típusú fájlcsere
lényegesen felülmúlja a B típusút, és ez a fájlcserélõ hálózatok leggyako-
ribb felhasználási módja.
268
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
Mindazonáltal van egy létfontosságú tény, amely a jelenlegi technikai
háttérrel függ össze, és amelyet szem elõtt kell tartanunk, ha meg szeret-
nénk érteni, hogyan kellene a törvénynek reagálnia erre a jelenségre.
Manapság a fájlcsere olyan, mint a kábítószer – függõséget okoz. Tíz év
múlva már nem fog. Manapság azért okoz függõséget, mert ez a leg-
könnyebb módja annak, hogy az alkotások széles köréhez hozzá lehes-
sen férni. Tíz év múlva már nem ez lesz ennek a legegyszerûbb módja.
Ma az internetelérés idegõrlõ és lassú – mi itt az Amerikai Egyesült Álla-
mokban szerencsések vagyunk a 1,5 MB/s sebességû szélessávú hálóza-
tokkal, de nagyon kevés olyan szolgáltató van, ahol a fel- és a letöltés is
ilyen sebességen futna. Bár egyre nõ a vezeték nélküli elérések száma,
a többség még mindig kábelen át éri el az Internetet. Többségünk billen-
tyûzettel ellátott számítógépeket használ az Internet elérésére. A minden-
re kiterjedõ és állandó internetelérés ma még nem több, csak álom.
Egyszer azonban valósággá válik, és ez azt jelenti, hogy az internetelérés
mai formái csak a technika átmeneti állapotát tükrözik. A törvényhozók-
nak nem lenne szabad átmeneti állapotban lévõ technikára alapozott tör-
vényeket hozniuk; a törvények megalkotásakor azt kellene figyelembe
venni, hogy merre tart a technika. A kérdésnek nem annak kellene len-
nie, hogy miként lehetne törvénnyel szabályozni a fájlcserét ebben a vi-
lágban, hanem annak, hogy milyen törvényre lenne szükségünk akkor,
amikor a hálózat azzá a hálózattá válik, amely már most sejthetõ. A jövõ
hálózatában minden villanyárammal mûködõ háztartási gép valójában az
Internethez kapcsolódik majd. Olyan hálózat lesz, amelyben bárhol va-
gyunk is – kivéve talán a sivatagban vagy a Sziklás-hegységben –, azon-
nal rá tudunk kapcsolódni az Internetre. Úgy képzeljük el az Internetet,
mint ami mindenütt elérhetõ: mint a legjobb mobiltelefon-szolgáltatás,
ahol elég egy mozdulat, és már a hálózatra is csatlakoztunk.
Ebben a világban rendkívül egyszerûen tudunk majd azokhoz a szolgál-
tatásokhoz csatlakozni, amelyek segítségével a tartalmak mozgás közben
is elérhetõk lesznek – és akárcsak az internetes rádióadókon, a felhasz-
nálók igényei szerint fognak a felhasználókhoz áramlani. Ez lesz a kriti-
kus pont: ha rendkívül egyszerûen lehet majd olyan szolgáltatásokhoz
csatlakozni, amelyek hozzáférést biztosítanak a különféle tartalmakhoz,
akkor könnyebb lesz majd ezekhez csatlakozni, mint letölteni és tárolni
a tartalmakat azon a sokféle eszközön, amelyekkel lejátszhatjuk azokat.
Más szavakkal, egyszerûbb lesz elõfizetni ezekre a szolgáltatásokra, mint
adatbázis-kezelõvé válni – a mai, Napster-szerû technikák uralta letöltõ-
fájlcserélõ világban ugyanis tulajdonképpen mindenki az. A tartalomszol-
269
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
gáltatók versenyezni fognak a fájlcserélõkkel, még akkor is, ha a szolgál-
tatók pénzt kérnek azokért a tartalmakért, amelyekhez hozzáférést bizto-
sítanak. Japánban a mobiltelefon-szolgáltatók már ma is lehetõvé teszik
(pénzért) a mobiltelefonokon történõ zenehallgatást (ehhez fejhallgató-
csatlakozóval ellátott mobiltelefon szükséges). A japánok fizetnek ezért
a szolgáltatásért, annak ellenére, hogy van „ingyen” letölthetõ zene is
MP3 formátumban szerte a Világhálón.
Ezt a képet a jövõrõl azzal a szándékkal mutattam be, hogy hangsúlyoz-
zam: a jelen ideiglenes. A fájlcserével kapcsolatos „gond” – ami jelenleg
tényleg gond – egyre inkább el fog tûnni, ahogy könnyebbé válik az
Internet elérése. Ennélfogva rettenetesen nagy hiba a törvényhozók ré-
szérõl, ha ezt a problémát ma egy olyan technikát szem elõtt tartva pró-
bálják „megoldani”, amely holnapra el fog tûnni. Nem azt a kérdést kel-
lene feltenni, hogy miként szabályozzuk az Internetet, hogy megszûnjön
a fájlcsere (az Internet fejlõdésével ez a probléma magától meg fog szûn-
ni), hanem azt, hogy miként lehet biztosítani, hogy a mûvészek megkap-
ják a pénzüket emellett a XX. századi üzleti modellhez társuló XXI. szá-
zadi technika mellett.
A válasz azzal kezdõdik, hogy felismerjük, hogy többféle „problémát” is
meg kellene oldanunk. Kezdjük a D típusú mûvekkel: azokkal, amelye-
ket nem véd a szerzõi jog, illetve amelyeket véd ugyan, de amelyeket
a szerzõjük mégis meg szeretne osztani másokkal. Az ilyen mûvekkel az
a „probléma”, hogy biztosítani kell, hogy az ilyenfajta fájlcserét lehetõvé
tevõ technika ne számítson törvénysértõnek. Az alábbi módon gondol-
kodhatunk errõl: az utcai telefonfülkéket kétségkívül használják váltság-
díjkérésre is, de sokan vannak, akiknek szükségük van nyilvános tele-
fonra, mégsem emberrablók. Nem lenne ésszerû, ha a telefonfülkéket
betiltanák csak azért, hogy véget vessenek az emberrablásoknak.
A C típusú mûvek másfajta „problémát” jelentenek. Ezek olyan alkotá-
sok, amelyeket valaha kiadtak ugyan, de már nem kaphatók a boltok-
ban. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy a mûvész már nem jelent akkora
értéket a lemezkiadójának, hogy újra kiadják a lemezét; de lehet az is,
hogy a mûvet már elfelejtették. Bármi is legyen az ok, a törvénynek az
kellene, hogy legyen a célja, hogy megkönnyítse ezeknek a mûveknek
az elérését, ideális esetben úgy, hogy valami juttatást a mûvész is kapjon.
Itt megint az antikvárium a modell. Amikor egy könyv nyomtatásával le-
állnak, a könyvtárakban és az antikváriumokban még mindig elérhetõ le-
het. A könyvtárak és az antikváriumok azonban nem fizetnek a szerzõi
270
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
jog tulajdonosának egy fillért sem, amikor valaki egy olyan könyvet köl-
csönöz ki vagy vesz meg, amelyet már nem nyomtatnak. Ez teljesen ért-
hetõ, mivel minden más rendszernek az lenne a következménye, hogy
megszûnnének az antikváriumok. Az alkotók szemszögébõl nézve azon-
ban a mûveiknek ez a fajta „megosztása” – úgy, hogy õk semmilyen jut-
tatást nem kapnak érte – messze van az eszményitõl.
Az antikváriumok modellje azt sugallja, hogy a törvény egyszerûen szabad
felhasználásnak minõsíthetné a már nem forgalmazott zenemûvek cseré-
jét. Ha a kiadó nem teszi lehetõvé, hogy bizonyos mûveket a boltokban is
meg lehessen vásárolni, akkor a kereskedelmi és nem kereskedelmi célú
kiadóknak eszerint a jogszabály szerint egyaránt szabadon „cserélhetõvé”
kellene nyilvánítania az ilyen alkotásokat, még akkor is, ha a fájlcsere ré-
vén abból új példány jön létre. A „példány” itt a kereskedelem szempont-
jából közömbös: egy olyan helyzetben, amikor a kereskedelmi célú kiadás
már megszûnt, a zenével való kereskedésnek is ugyanolyan ingyenesnek
kellene lennie, mint a könyvekkel való kereskedésnek.
A másik megoldás, ha törvény biztosítja, hogy a mûvész kap valamit, ha
eladják a mûvét. Ha például a törvény elõírna valamilyen alacsony díjat
az olyan alkotások kereskedelmi célú cseréjére, amely nyereségérdekelt
kiadó gondozásában már nem kapható, és ha ezt a díjat automatikusan
át lehetne utalni egy olyan alapba, amely a mûvész javát szolgálná, ak-
kor egész üzletágak fejlõdhetnének ki az ilyen tartalommal való kereske-
dés köré, és a mûvészek is hasznát látnák az ilyen jellegû kereskedésnek.
Ez a rendszer a kiadókat is ösztönözné arra, hogy a mûveket kereskedel-
mi forgalomban tartsák. A kereskedelmi forgalomban kapható mûvek
nem lennének ehhez az engedélyhez kötve, így a kiadók védhetnék azt
a jogukat, hogy olyan árat kérhetnek a mûvekért, amilyet akarnak, felté-
ve, hogy kereskedelmi forgalomban tartják azokat. Ha azonban nem biz-
tosítják, hogy a mû kapható legyen, a rajongók számítógépeinek merev-
lemezén viszont megtalálható, akkor az ilyen másolatokért járó jogdíjnak
sokkal kevesebbnek kellene lennie, mint amit a nyereségérdekelt kiadók
felszámítanak.
A nehéz esetet újra az A és a B típusú mûvek jelentik, de csak azért, mert
a probléma kiterjedése az idõ elõrehaladtával változni fog, ahogy a mûvek
elérését biztosító technika is változik. A törvény által biztosított megoldás-
nak ugyanolyan rugalmasnak kellene lennie, amilyen rugalmas maga
a probléma, és tudomásul kellene vennie, hogy az alkotások elérését és le-
töltését biztosító technika gyökeres változásának kellõs közepén vagyunk.
271
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Íme hát egy megoldás, amely elsõ ránézésre a háborút vívó mindkét fél-
nek furcsának tûnhet, de amelynek jobban átgondolva szerintem mégis-
csak van némi értelme.
Ha lehántjuk a tulajdon szentségérõl szóló fellengzõs szöveget, akkor
a tartalomszolgáltató ipar fõ panasza a következõ: egy új technika (az
Internet) sért egy csomó olyan jogot, amely a szerzõk védelmét volna hi-
vatott biztosítani. Ha ezeket a jogokat védeni kellene, akkor a tartalom-
szolgáltató ipart kárpótolni kellene ezért a kárért. Éppen úgy, ahogy
a dohánygyártás technológiája károsította több millió amerikai egészsé-
gét, vagy ahogy az azbesztbányászat technológiája miatt beteg lett több
ezer bányász, úgy a digitális hálózatok technikája is sértette a tartalom-
szolgáltató ipar érdekeit.
Imádom az Internetet, ezért nem szeretem, amikor a dohánygyárakhoz
vagy az azbesztbányákhoz hasonlítják, a törvényt tekintve azonban ez
egy jó párhuzam, és tisztességes választ is sugall: ahelyett, hogy az
Internet vagy a p2p technológia megsemmisítésének módjait keresnénk,
amelyek jelenleg károkat okoznak a tartalomszolgáltatóknak az
Interneten, viszonylag egyszerû megoldást kellene találnunk arra, hogy
kárpótoljuk azokat, akiket kár ért.
Az elképzelés a Harvard egyetem jogászprofesszora, William Fisher által
felvetett javaslat módosítása. Fisher leleményes megoldást javasolt az
Internettel kapcsolatban kialakult patthelyzet feloldására. E szerint a terv
szerint minden digitális adatátvitelre alkalmas tartalmat (1) meg kellene
jelölni valamilyen digitális vízjellel (most ne foglalkozzunk azzal, hogy
mennyire könnyû ezeket a jeleket kijátszani, és mint látni fogjuk, nincs
semmi, ami a kijátszásukra ösztönözne), majd miután megjelölték õket,
a vállalkozók (2) olyan rendszereket fejleszthetnének ki, amelyek képe-
sek figyelni, hogy az egyes anyagokat hányszor töltötték le. A letöltési
számok alapján aztán (3) ellentételezni lehetne a mûvészeket, mégpedig
a (4) megfelelõ adókból.
Fisher javaslata átgondolt és mindenre kiterjedõ. Millió kérdést vet fel, de
ezek többségére nemsokára megjelenõ, Promises to Keep (Betartandó
ígéretek) címû könyvében választ is ad. Az én módosításom viszonylag
egyszerû lenne: Fisher úgy gondolja, hogy javaslata felváltja a jelenlegi
szerzõi jogi rendszert, én úgy képzelem, hogy kiegészítheti azt. A javas-
lat célja az lenne, hogy az ellentételezés addig tartson, ameddig kár mu-
tatható ki. A kártalanítás ideiglenes lenne, és a célja a rendszerek közötti
átmenet megkönnyítése volna. Ebben a rendszerben néhány év letelte
272
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
után meg kellene újítani a szerzõi jogot. Ha továbbra is értelmesnek tû-
nik a mûvek ingyenes cseréjének az adórendszer támogatásával történõ
megkönnyítése, akkor továbbra is fenn lehetne tartani. Ha a védelem
ezen formájára nincs többé szükség, akkor visszaállhat a régi, a hozzáfé-
rés szabályozásán alapuló rendszer.
Fisher visszariadna attól az elgondolástól, hogy hagyjuk a régi rendszert
visszaállni. Az õ célja nemcsak az, hogy biztosítsuk, hogy a mûvészek
megkapják a pénzüket, hanem az is, hogy biztosítsuk, hogy a rendszer
támogassa a „jelek demokráciájának” lehetõ legszélesebb körét. Ennek
célkitûzései azonban ki lennének elégítve, ha az általam leírt egyéb mó-
dosításokat, nevezetesen a származékos használat korlátozását is végre-
hajtanák. Egy olyan rendszer, amely egyszerûen csak a hozzáférésért kér
térítést, nem jelentene igazán komoly terhet a jelek demokráciájának, ha
nemigen korlátoznák, hogy ki mit tehet a különféle mûvekkel.
Kétségtelen, hogy nehéz lenne pontosan kiszámolni, mekkora „kárt”
okoz a fájlcsere a tartalomszolgáltató iparnak, de ezt a nehézséget felül-
múlná az újítások megkönnyítésébõl származó haszon. Az ellentételezé-
si rendszernek sem kellene összeütközésbe kerülnie az olyan újítások-
kal, mint amilyen az Apple MusicStore nevû zeneáruháza. Amint
a szakértõk jósolták, amikor az Apple elindította a MusicStore-t, lehet,
hogy legyûri az „ingyenes” letöltéseket, mert könnyebben hozzáférhetõ,
mint az ingyenes tartalom. Ez a jóslat helytállónak bizonyult: az Apple
több millió zeneszámot adott el még a meglehetõsen magas, zeneszá-
monként 99 centes (198 Ft) áron is. (A 99 centes ár azonos egy CD zene-
számonként vett árával, pedig a hanglemezgyáraknak egy fillért sem kell
a CD elõállítására költeniük.) Az Apple megoldásának ellenfeleként meg-
jelent a Real Networks, amely dalonként 79 centért (158 Ft) ajánlott ze-
neletöltést. Nem kétséges, hogy nagy verseny lesz majd az internetes ze-
neárusítás terén.
Ez a verseny már a p2p hálózatok nyújtotta „ingyenes” zeneletöltéssel
párhuzamosan megkezdõdött. Ahogy a kábeltévé-társaságok már har-
minc éve tudják, a palackozott vizet árusítók pedig még annál is régeb-
ben, egyáltalán nem lehetetlen az „ingyenessel versenyezni”, sõt a ver-
seny mindennél jobban sarkallja a versenyzõket arra, hogy új és jobb
termékeket ajánljanak. A versenyre épülõ piacnak pontosan ez a lénye-
ge. Így például Szingapúrban, bár a filmkalózkodás burjánzik, a filmszín-
házak gyakran luxuskivitelûek, „elsõ osztályú” székekkel, a film közben
pedig ételeket szolgálnak fel: így harcolnak – sikerrel! – azért, hogy meg-
találják annak a módját, hogyan versenyezzenek az „ingyenessel”.
273
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
Ez a versenyrendszer – egy olyan védõhálóval, amely biztosítja, hogy
a mûvészek ne veszítsenek – nagy mértékben segítené a tartalomszolgál-
tatás terén az újításokat, és tovább csökkenthetné az A típusú fájlcserét.
Ez rengeteg újítót lelkesítene, mert joguk lenne a tartalmak eléréséhez,
és nem kellene többé félniük attól a barbár módon kegyetlen büntetés-
tõl, amelyet a törvény szab ki rájuk.
Minden összevetve a javaslatom a következõ:
Az Internet átmeneti állapotban van, egy átmeneti állapotban lévõ techni-
kát pedig nem volna szabad szabályozni. Ehelyett olyan szabályozást kelle-
ne életbe léptetnünk, amely minimálisra csökkenti az ezek által a technikai
változások által érintett érdekeket érõ károkat, miközben engedélyezzük és
bátorítjuk a létrehozható leghatékonyabb technika kifejlesztését.
A károkat az alábbi módszerekkel csökkenthetjük minimálisra, miköz-
ben a lehetõ legnagyobbra növelhetjük az újítások hasznát:
1. biztosítani kell a D típusú fájlcserében való részvétel jogát;
2. engedélyezni kell a nem kereskedelmi célú C típusú fájlcse-
rét felelõsségre vonás nélkül, és a kereskedelmi célú C típu-
sú fájlcserét alacsony, a törvény által szabott áron;
3. amíg a rendszer átmeneti állapotban van, meg kell adóztatni
az A típusú fájlcserét, és az adókból kárpótolni kell a mûvé-
szeket a bizonyított tényleges kár mértékéig.
De mi van akkor, ha a „kalózkodás” nem szûnik meg? Ha a versenyre
épülõ piac alacsony áron ajánlja a tartalmak elérését, de jelentõs számú
fogyasztó továbbra is ingyenesen tölti le az anyagokat? Akkor tennie kel-
lene valamit a törvénynek?
Igen: de az, hogy mit – ismétlem – attól függ, hogyan alakulnak a dolgok.
Lehet, hogy ezek a változtatások nem szüntetik meg az A típusú fájlcse-
rét, az igazi kérdés azonban nem az, hogy egy ilyen törvény elméletben
megszünteti-e a fájlcserét, hanem az, hogy milyen hatást gyakorol a piac-
ra. Melyik jobb: ha (a) egy olyan technikánk van, amely 95 százalékos biz-
tonságot nyújt, és létrehoz egy x nagyságú piacot, vagy ha (b) egy olyan
technikánk van, amely ugyan csak 50 százalékos biztonságú, de 5x nagy-
ságú piacot hoz létre? Lehet, hogy a kisebb biztonságot nyújtó több jogta-
lan letöltést tesz lehetõvé, de valószínû, hogy sokkal nagyobb piacot hoz
274
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
létre a jogtiszta fájlcsere terén is. A legfontosabb az, hogy biztosítsuk
a mûvészeknek a kárpótlást anélkül, hogy szétvernénk az Internetet. Ami-
kor ez megvan, akkor esetleg ráérünk lenyomozni a kicsinyes kalózokat.
Most azonban még messze vagyunk attól, hogy a problémát az A típusú
fájlcserélõknek erre az alcsoportjára szûkítsük le, és amíg nem tartunk
ott, nem volna szabad arra összpontosítanunk, hogy az Internet szétve-
résének módjait keressük. Inkább azt kellene kitalálnunk, hogyan tudjuk
biztosítani, hogy a mûvészek megkapják a pénzüket, miközben védjük
az újítókedv és az alkotókészség azon terét, amit az Internet jelent.
5. KI KELL RÚGNI EGY CSOMÓ ÜGYVÉDET
Én ügyvéd vagyok. Abból élek, hogy ügyvédeket oktatok. Hiszek a tör-
vényben, és hiszek a szerzõi jogi törvényben is. Ami azt illeti, egész éle-
temet arra tettem fel, hogy jogi területen dolgozzam, és nem azért, mert
ott végül kövér dollárok teremnek, hanem azért, mert olyan eszméket le-
het találni, amelyeket szeretnék életben tartani.
Ennek a könyvnek a jelentõs része mégis az ügyvédeket bírálja, vagy az
ügyvédeknek az ebben a vitában játszott szerepét. A jog eszményképek-
rõl szól, de véleményem szerint a szakmánk ma túlságosan az ügyfél ked-
vében igyekszik járni, és egy olyan világban, ahol a gazdag ügyfeleknek
határozott véleményük van, a törvény elhajlik, ha a szakma nem hajlandó
ezt a határozott véleményt megkérdõjelezni vagy ellentmondani neki.
Ennek az elhajlásnak a nyomai eléggé szembeszökõek. Engem a szak-
mán belül sokan támadnak, mint „szélsõségest”, pedig az általam támo-
gatott álláspont pontosan az, amit a jog ezen ága történetének legmérsé-
keltebb és legjelentõsebb alakjai képviseltek. Sokan például õrültségnek
gondolták, hogy szembeszálltunk a szerzõi jogi védelem idõtartamát
meghosszabbító CTEA törvénnyel, pedig harminc évvel ezelõtt a szerzõi
jog egyik kiemelkedõ tudósa, Melville Nimmer – maga is gyakorló ügy-
véd – ezt magától értetõdõnek tartotta.
Az ügyvédeknek az ebben a vitában játszott szerepét illetõ bírálatom
azonban nem csupán a szakmai elõítéletekrõl szól. Sokkal inkább arról,
hogy elmulasztották, hogy a törvény árát ténylegesen kiszámolják.
A közgazdászokról azt tartják, hogy jók a költségek és a haszon kiszámí-
tásában. De a közgazdászok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan mû-
ködik valójában a jogrendszer, többnyire azt feltételezik, hogy a jogrend-
275
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
szer tranzakciós költségei csekélyek. Látnak egy olyan rendszert, amely
már évszázadok óta létezik, és feltételezik, hogy úgy mûködik, ahogy azt
az általános iskolában, az állampolgári ismeretek órán tanulták.
A jogrendszer azonban nem mûködik, vagy hogy pontosabbak legyünk,
csak azoknak mûködik, akiknek a legnagyobb anyagi forrásaik vannak.
Nem azért, mert a rendszer romlott. Nem gondolom, hogy a jogrendsze-
rünk (legalábbis szövetségi szinten) bármennyire is romlott lenne.
Az okok egyszerûen abban keresendõk, hogy a jogrendszer költségei
olyan megdöbbentõen magasak, hogy gyakorlatilag sohasem lehet igaz-
ságot tenni.
A költségek sokféleképpen torzítják a szabad kultúrát. Egy ügyvéd óradí-
ja a legnagyobb ügyvédi irodáknál több mint 400 dollár (80 000 Ft). Hány
órát tölthet egy ilyen ügyvéd a jogesetek gondos átolvasásával, vagy a ho-
mályos jogalapok kibogozásával? Az igazság egyre gyakrabban az, hogy
nagyon keveset. A törvény alapja az alaptételek átgondolása és gondos
megfogalmazása, de ez alapos munkát igényel. Ez az alapos munka azon-
ban túl sokba kerül, kivéve a nagyon hangsúlyos és drága ügyeket.
A rendszer drágasága, ormótlansága és esetlegessége a hagyományaink
kigúnyolása. A jogászok és a tudósok kötelességüknek kellene, hogy te-
kintsék, hogy megváltoztassák a törvény mûködésének módját, ponto-
sabban hogy úgy változtassák meg a törvényt, hogy az mûködjön. Rossz,
hogy a rendszer csak a felsõ 1 százalékba tartozó ügyfelek esetében mû-
ködik megfelelõen. Jelentõsen hatékonyabbá és olcsóbbá kellene tenni,
ezáltal jelentõsen igazságosabbá.
De amíg ezeket a reformok végre nem hajtják, nekünk, mint társadalom-
nak távol kellene tartanunk a törvényt azoktól a területektõl, amelyekrõl
tudjuk, hogy ott csak károkat okozhat – és pontosan ez az, amit a jog túl
gyakran tesz, ha kultúránk túl nagy része marad a látóterében.
Gondoljunk csak azokra a meghökkentõ dolgokra, amelyeket a gyereke-
ink tudnának a digitális technika segítségével alkotni – a filmekre, a ze-
nékre, a weblapokra és a webnaplókra – vagy amelyekben a társadal-
munknak könnyebbséget jelenthet a digitális technika – a felhasználók
által szerkeszthetõ weblapokra, a „pajtaépítésre” és a dolgok megváltoz-
tatására való hajlandóságra. Gondoljunk minderre az alkotótevékenység-
re, majd képzeljük el, hogy hideg melaszt öntenek a gépekbe: ezt csinálja
minden olyan rendszer, amely engedélyeket követel. Még egyszer mon-
dom: ez a brezsnyevi Oroszország valósága.
276
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
ÕK, NEMSOKÁRA
A törvénynek szabályoznia kellene a kultúra bizonyos területeit, de csak
akkor, ha ezzel a szabályozással jót tesz. Az ügyvédek azonban ritkán te-
szik próbára az erejüket (vagy az általuk képviselt erõt) azzal, hogy felte-
szik ezt az egyszerû kérdést: „Hasznos lesz ez?” Amikor a jog hatályának
kiterjesztésérõl van szó, a jogászok válasza ez: „Miért ne?”
Pedig azt kellene kérdeznünk: „Miért?” Miért van szüksége a kultúrának
erre a szabályozásra? Mi a haszna? Amíg mindkettõt meg nem tudod mu-
tatni, tartsd távol az ügyvédeidet a kultúrától.
277
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
Az alábbi szövegben több utalás is van a Világhálón elérhetõ hivatkozások-
ra. Mindenki, aki használta már a Világhálót, tudja, hogy ezek a hivatkozá-
sok rendkívül hasznosak tudnak lenni. A hivatkozások bizonytalanságát
megpróbáltam úgy orvosolni, hogy az olvasókat a könyvhöz kapcsolódó
webhelyrõl az eredeti forrásokhoz irányítom. Az alábbi hivatkozások
mindegyikét a http://free-culture.cc/notes webhelyen találhatjuk meg, az
eredeti forrásokat pedig a # jel után álló számra kattintva érhetjük el. Ha az
eredeti hivatkozás mûködõképes marad, akkor a böngészõprogram meg-
nyitja azt a webhelyet, ahová az adott hivatkozás mutat. Ha az eredeti hi-
vatkozás nem mûködik, akkor a böngészõprogram egy olyan helyre irá-
nyítja át a látogatókat, ahol megtalálható a megfelelõ anyag.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
ELÕSZÓ
1
David Pogue: Don’t Just Chat, Do Something (Ne csak a szánk
járjon), New York Times, 2000. január 30.
2
Richard M. Stallman: Free Software, Free Societies (Szabad
szoftver, szabad társadalmak), 57 (szerk. Joshua Gay, 2002.).
3
William Safire: The Great Media Gulp (Sajtó extra méretben),
New York Times, 2003. május 22.
BEVEZETÉS
1
St. George Tucker: Blackstone’s Commentaries (Blackstone ma-
gyarázatai) 3 (S. Hackensack, N. J.: Rothman Reprints, 1969.), 18.
2
Amerikai Egyesült Államok kontra Causby, U.S. 328 (1946.):
256, 261. A bíróság úgy találta, hogy a „károkozás” fennálhat,
ha azáltal, hogy az állam használta a területét, tényleg csökkent
a Causby család földjének értéke. Ezt a példát Keith Aoki csodá-
latos mûvébõl vettem ([Intellectual] Property and Sovereignity:
Notes Toward a Cultural Geography of Authorship – [Szellemi]
tulajdon és függetlenség: megjegyzések a szerzõi jogállás
kulturális természetrajzáról),” Stanford Law Review 48 (1996.):
1293, 1333. Lásd még: Paul Goldstein: Real Property (Ingatlan)
(Mineola, N.Y.: Foundation Press, 1984.), 1112–13.
3
Lawrence Lessing: Man of High Fidelity: Edwin Howard
Armstrong (A hangminõség apostola: Edwin Howard Armstrong),
(Philadelphia: J. B. Lipincott Company, 1956.), 209.
4
Lásd: Saints: The Heroes and Geniuses of the Electronic Era
(Szentek: az elektronika korának hõsei és lángelméi), First
Electronic Church of America (Elsõ Amerikai Elektronikus
Egyház), webhely: www.webstationone.com/fecha, elérhetõ
a #1 számú hivatkozásra kattintva.
5
Lessing, 226.
6
Lessing, 256.
7
Amanda Lenhart: The Ever-Shifting Internet Population: A New
Look at Internet Access and the Digital Divide (Az örökké
növekvõ internetezõ népesség: az internetelérés és a digitális
megosztás új szemszögbõl) Pew Internet and American Life
Project, 2003. április 15.: 6, elérhetõ a #2 hivatkozásra kattintva.
8
A szerzõi jognak nem ez az egyetlen célja, bár a szövetségi
alkotmányban leírt szerzõi jog elsõdleges célja leginkább ez.
Az egyes államok szerzõi jogi törvénye történetileg nemcsak
a kiadott mûvekben rejlõ kereskedelmi érdekeket védte, hanem
a magánérdekeket is. Az állami szerzõi jogi törvény azáltal,
hogy az elsõ kiadás kizárólagos jogával a szerzõt ruházta fel,
280
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
lehetõséget adott a szerzõnek arra, hogy ellenõrizni tudja
a kiadvánnyal kapcsolatos tények terjedését. Lásd: Samuel
D.Warren és Louis D. Brandeis: The Right to Privacy (A magán-
élethez való jog) Harvard Law Review 4 (1890.): 193, 198–200.
9
Lásd: Jessica Litman: Digital Copyright (Digitális szerzõi jog)
(New York: Prometheus Books, 2001.), 13. fejezet
10
Amy Harmon: Black Hawk Download: Moving Beyond Music,
Pirates Use New Tools to Turn the Net into an Illicit Video Club
(A Black Hawk letöltõrendszer: ami a zene mögött van – a kaló-
zok az új eszközöket arra használják, hogy az Internetet tiltott
videoklubbá alakítsák), New York Times, 2002. január 17.
11
Neil W. Netanel: Copyright and a Democratic Civil Society
(A szerzõi jog és a demokratikus polgári társadalom), Yale Law
Journal 106 (1996.): 283.
KALÓZKODÁS
1
Bach kontra Longman, 98 Eng. Rep. 1274 (1777.) (Mansfield).
2
Lásd: Rochelle Dreyfuss: Expressive Genericity: Trademarks as
Language in the Pepsi Generation (Kifejezõ nyelvhasználat:
kereskedelmi védjegyek, mint a nyelv részei a Pepsi generáció
szókincsében), Notre Dame Law Review 65 (1990.): 397.
3
Lisa Bannon: The Birds May Sing, but Campers Can’t Unless
They Pay Up (A madarak dalolhatnak, de a táborozók csak
akkor, ha fizetnek is érte), Wall Street Journal, 1996. augusztus
21., elérhetõ a #3 hivatkozásra kattintva; Jonathan Zittrain:
Calling Off the Copyright War: In Battle of Property vs. Free
Speech, No One Wins (Felhívás szerzõi jogi háborúra: a tulajdon
kontra szólásszabadság csatában nem lesznek gyõztesek),
Boston Globe, 2002. november 24.
4
A The Rise of the Creative Class (Az alkotó osztály felemelkedése)
(New York: Basic Books, 2002.) címû mûvében Richard Florida
azt állítja, hogy a munka természete elmozdult az alkotó jellegû
munka irányába. Könyve azonban nem foglalkozik közvetlenül
azzal, hogy ez az alkotókészség mely törvényi feltételek között
életképes, illetve melyek közt van halálra ítélve. Én mindenkép-
pen egyetértek vele abban, hogy ez a változás fontos és jelentõs,
de emellett úgy gondolom, hogy azok a feltételek, amelyek
között az alkotókészség életképes, sokkal törékenyebbek.
1. FEJEZET
1
Leonard Maltin: Of Mice and Magic: A History of American
Animated Cartoons (Egerek és varázslat: az amerikai rajzfilm
története) (New York: Penguin Books, 1987.), 34–35.
281
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
2
Hálás vagyok David Gernsteinnek és gondosan megírt történeti
visszatekintésének, amely a #4 hivatkozásra kattintva olvasható.
Dave Smith, a Disney Archívum munkatársa azt állítja, hogy
Disney a Steamboat Willie címû rajzfilmben hallható zeneszá-
mok közül ötért fizetett szerzõi jogdíjat, cím szerint a következõ-
kért: Steamboat Bill, The Simpleton (Delille), Mischief Makers
(Carbonara), Joyful Hurry No. 1 (Baron), és Gawky Rube
(Lakay). A hatodik zeneszám, a The Turkey in the Straw akkorra
már köztulajdon volt, azaz nem kellett érte szerzõi jogdíjat
fizetni. David Smith levele Harry Surden részére, 2003. július 10,
átadva a szerzõnek.
3
Emellett õ is imádta a köztulajdont (azaz azokat a dolgokat,
amelyekért nem kellett jogdíjat fizetni). Lásd: Chris Sprigman:
The Mouse that Ate the Public Domain (Az egér, amely felfalta
a köztulajdont), Findlaw, 2002. március 5., elérhetõ az #5
hivatkozásra kattintva.
4
1976-ig a szerzõi jogi törvény kétféle idõszakot ismert: a kezdeti
és a megújítási idõszakot. Kiszámoltam az „átlagos” idõtartamot,
meghatározva az évenkénti összes bejegyzés súlyozott átlagát és
a megújítások arányát. Azt kaptam, hogy ha az elsõ évben 100
szerzõi jogot jegyeztettek be, és ezek közül csak 15-öt újítottak
meg, a megújítási idõtartam pedig 28 év, akkor a szerzõi jogok
átlagos hossza 32,2 év. A megújítási adatokat és egyéb ide vonat-
kozó adatokat a könyvhöz tartozó webhelyen a #6 hivatkozásra
kattintva lehet megtekinteni.
5
Egy kiváló történet erre vonatkozóan Scott McCloud:
Reinventing Comics (A képregény újrafeltalálása) címû
könyve (New York: Perennial, 2000.).
6
Lásd: Salil K. Mehra: Copyright and Comics in Japan: Does Law
Explain Why All the Comics My Kid Watches Are Japanese
Imports? (A szerzõi jog és a képregény Japánban: mivel
magyarázza a törvény, hogy a gyerekeim által olvasott összes
képregény japán import?), Rutgers Law Review 55 (2002.): 155,
182. „Kell lennie valamilyen közös gazdasági ésszerûségnek,
amely miatt a mangákat (japán képregény) és animéket (japán
rajzfilm) készítõ mûvészek lemondanak arról, hogy jogi lépése-
ket tegyenek a jogsértések miatt. Az egyik feltételezés az, hogy
együttesen minden mangarajzoló mûvész jobban jár anyagilag,
ha félreteszi az egyéni érdekeit, és úgy dönt, hogy nem erõlteti
törvényadta jogainak érvényesítését. Ez tulajdonképpen a rabok
dilemmájának megoldása.”
7
A szellemi tulajdon viszonylag új kifejezés. Lásd: Siva
Vaidhyanathan: Copyrights and Copywrongs (Szerzõi jogok és
282
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
joghibák), 11 (New York: New York University Press, 2001.).
Lásd még: Lawrence Lessig: The Future of Ideas (Az elképze-
lések jövõje) (New York: Random House, 2001.), 293 n. 26.
A kifejezés igazából a tulajdonnal kapcsolatos jogok egész
csoportjára vonatkozik – szerzõi jog, szabadalmak, kereske-
delmi védjegy és üzleti titok –, de ezeknek a jogoknak megle-
hetõsen eltérõ a természetük.
2. FEJEZET
1
Reese V. Jenkins: Images and Enterprise (Képek és vállalkozás),
(Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1975.), 112.
2
Brian Coe: The Birth of Photography (A fényképészet születése),
(New York: Taplinger Publishing, 1977.), 53.
3
Jenkins, 177.
4
Egy a Jenkins könyvében lévõ grafikon alapján, 178. o.
5
Coe, 58.
6
Jellemzõ esetek például: Pavesich kontra N. E. Life Ins. Co., 50
S.E. 68 (Georgia, 1905.); Foster-Milburn Co. kontra Chinn,
123090 S. W. 364, 366 (Kentucky, 1909.); Corliss kontra Walker,
64 F. 280 (Massachusettsi kerületi bíróság, 1894.).
7
Samuel D. Warren és Louis D. Brandeis: The Right to Privacy
(A magánélethez való jog), Harvard Law Review 4 (1890.): 193.
8
Lásd: Melville B. Nimmer: The Right of Publicity (A nyilvános-
sághoz való jog) Law and Contemporary Problems 19 (1954.):
203; William L. Prosser: Privacy (Magánélet) California Law
Review 48 (1960.) 398–407; White kontra Samsung Electronics
America, Inc., 971 F. 2d 1395 (9. kerület, 1992.), ügyátkérés
elutasítva, 508 U.S. 951 (1993.).
9
H. Edward Goldberg: Essential Presentation Tools: Hardware and
Software You Need to Create Digital Multimedia Presentations
(Alapvetõ megjelenítõeszközök: a digitális multimédiás bemu-
tatók létrehozásához szükséges hardvereszközök és programok),
cadalyst, 2002. február 1., elérhetõ a #7 hivatkozásra kattintva.
10
Judith Van Evra: Television and Child Development (A televízió
hatása a gyermekek fejlõdésére), (Hillsdale, N. J.: Lawrence
Erlbaum Associates, 1990.); Findings on Family and TV Study
(A család és a tévé kapcsolata kutatásának tanulságai), Denver
Post, 1997. május 25. B6.
11
Interjú Elizabeth Daley-vel és Stephanie Barish-sal,
2002. december 13.
12
Lásd: Scott Steinberg: Crichton Gets Medieval on PCs (Crichton
számítógéppel jut el a középkorba), E!online, 2000. november 4.,
283
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
elérhetõ a #8 hivatkozásra kattintva; Timeline, 2000. november 22,
elérhetõ a #9 hivatkozásra kattintva.
13
Interjú Daley-vel és Barish-sal.
14
ua.
15
Lásd például: Alexis de Tocqueville: Democracy in America
(Az amerikai demokrácia), 1. könyv, fordította: Henry Reeve
(New York: Penguin Books, 2000.), 16. fejezet.
16
Bruce Ackerman és James Fishkin: Deliberation Day (A tanács-
kozás napja), Journal of Political Philosophy 10 (2) (2002.): 129.
17
Cass Sunstein: Republic.com (Princeton: Princeton University
Press, 2001.), 65–80, 175, 182, 183, 192.
18
Noah Shachtman: With Incessant Postings, a Pundit Stirs the Pot
(Egy írástudó a szüntelen kipellengérezéssel megkavarta az álló-
vizet), New York Times, 2003. január 16., G5.
19
Telefoninterjú David Winerrel, 2003. április 16.
20
John Schwartz: Loss of the Shuttle: The Internet; A Wealth of
Information Online (Az ûrsikló elvesztése és az Internet: hatal-
mas mennyiségû információ a hálózaton), New York Times,
2003. február 2., A28; Staci D. Kramer: Shuttle Disaster Coverage
Mixed, but Strong Overall (Az ûrsikló-katasztrófa sajtóvisz-
szhangja vegyes, de mindenképp heves), Online Journalism
Review, 2003. február 2., elérhetõ a #10 hivatkozásra kattintva.
21
Lásd: Michael Falcone: Does an Editor’s Pencil Ruin a Web Log?
(Tönkretehet a szerkesztõ ceruzája egy webnaplót?), New York
Times, 2003. szeptember 29., C4. („Nem minden hírügynökség
fogadta el, hogy munkatársai webnaplót vezetnek. Kevin Sites,
a CNN Irakba kiküldött tudósítója, aki március 9-én kezdett el
webnaplót írni háborús riporteri tevékenységérõl, fõnökei fel-
szólítására 12 nap múlva abbahagyta. Tavaly Steve Olafsont,
a Houston Chronicle újságíróját elbocsátották, mert álnéven
saját webnaplót vezetett, amelyben azokkal az ügyekkel és
emberekkel foglalkozott, amelyekkel, illetve akikkel a cikkei-
ben is.”)
22
Lásd például: Edward Felten és Andrew Appel: Technological
Access Control Interferes with Noninfringing Scholarship
(A technikai hozzáférés szabályozása miatt sérül a tudományos
munka sérthetetlensége), Communications of the Association
for Computer Machinery 43 (2000.): 9.
3. FEJEZET
1
Tim Goral: Recording Industry Goes After Campus P-2-P
Networks: Suit Alleges $97.8 Billion in Damages (A hanglemez-
ipar az egyetemi hálózatokat üldözi: a perek kárigényösszege
284
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
97,8 milliárd dollár) Professional Media Group LCC 6 (2003.): 5,
elérhetõség: 2003 WL 55179443.
2
Szakmákra lebontott alkalmazotti felmérés, az Amerikai Egyesült
Államok Munkaügyi Minisztériuma (2001.) (27–2042 – zenészek
és énekesek). Lásd még: National Endowment for the Arts
(Nemzeti Mûvészeti Alapítvány): More Than One in a Blue
Moon (A sohánál gyakrabban) (2000.).
3
Douglas Lichtman egy hasonló esetre hívja fel a figyelmet
a „KaZaA and Punishment” (Büntetés a KaZaA használatáért)
címû cikkében, Wall Street Journal, 2003. szeptember 10., A24.
4. FEJEZET
1
Hálás vagyok Peter DiMauronak, hogy figyelmemet erre a nem
mindennapi történetre irányította. Lásd még: Siva Vaidhyanathan:
Copyrights and Copywrongs (Szerzõi jogok és joghibák), 87–93,
amely részletezi Edison „kalandjait” a szerzõi jogok és szabadal-
mak terén.
2
J. A. Aberdeen: Hollywood Renegades: The Society of Indepen-
dent Motion Picture Producers (A Független Filmproducerek
Társasága) (Cobblestone Entertainment, 2000.) és a terjedelme-
sebb szövegek a The Edison Movie Monopoly: The Motion Picture
Patents Company vs. the Independent Outlaws (Az Edison-mozi-
monopólium: a Motion Pictures Patents Company a független
törvényenkívüliek ellen) címû cikkbõl valók, amely a #11 hivat-
kozásra kattintva érhetõ el. Az ezen korlátozások és a Victor által
a fonográffal kapcsolatosan emelt korlátozások mögött húzódó
gazdasági érdekekrõl bõvebben lásd: Randal C. Picker: From
Edison to the Broadcast Flag: Mechanisms of Consent and Refusal
and the Propertization of Copyright (Edisontól a mûsorszórásig:
a hozzájárulás és a visszautasítás mechanizmusai és a szerzõi jog
felvirágoztatása) (2002. szeptember), University of Chicago Law
School, James M. Olin Program in Law and Economics (James M.
Olin törvénykezési és gazdasági program),Working Paper No. 159.
3
Marc Wanamaker: The First Studios (Az elsõ stúdiók), The
Silents Majority, archiválva elérhetõ a #12 hivatkozásra kattintva.
4
A szerzõi jogokat elismerõ törvények kiegészítése és megerõsí-
tése: meghallgatás az S. 6330 és a H.R. 19853 számú szabadalmak
ügyében az (Egyesült) Szabadalmi Bizottság elõtt, 59. kongresz-
szus 59, 1. ülésszak (1906.) (Alfred B. Kittredge dél-dakotai szená-
tor, elnök nyilatkozata), újranyomva az 1909. évi Szerzõi Jogi
Törvény Törvényhozási Történetében (Legislative History of the
1909 Copyright Act), szerk.: E. Fulton Brylawski és Abe Goldman.
(South Hackensack, N.J.: Rothman Reprints, 1976.).
285
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
5
A szerzõi jogokat elismerõ törvények kiegészítése és megerõ-
sítése, 223 (Nathan Burkan, a Zenemûkiadók Szövetsége
ügyvédjének nyilatkozata).
6
A szerzõi jogokat elismerõ törvények kiegészítése és megerõ-
sítése, 226 (Nathan Burkan, a Zenemûkiadók Szövetsége
ügyvédjének nyilatkozata).
7
A szerzõi jogokat elismerõ törvények kiegészítése és megerõ-
sítése, 23 (John Philip Sousa zeneszerzõ nyilatkozata).
8
A szerzõi jogokat elismerõ törvények kiegészítése és megerõ-
sítése, 283–84 (Albert Walker, a New York-i gépzongorahenger-
gyártók képviselõjének nyilatkozata).
9
A szerzõi jogokat elismerõ törvények kiegészítése és megerõ-
sítése, 376 (Philip Mauro, az Amerikai Gramofontársaság
általános szabadalmi tanácsadója által készített jegyzék).
10
A szerzõi jogi törvény módosítása: meghallgatás az S. 2499, az S.
2900, a H.R. 243 és a H.R. 11794 pontok ügyében az (Egyesült)
Szabadalmi Bizottság elõtt, 60. kongresszus, 1. ülésszak. 217
(1908.) (Reed Smoot szenátor, bizottsági elnök nyilatkozata),
újranyomva az 1909. évi Szerzõi Jogi Törvény Törvényhozási
Történetében (Legislative History of the 1909 Copyright Act),
szerk.: E. Fulton Brylawski és Abe Goldman. (South Hackensack,
N.J.: Rothman Reprints, 1976.).
11
A szerzõi jogi törvény módosítása: jelentés a H.R. 2512 kiegé-
szítéséhez, bíróságokkal foglalkozó házbizottság, 90. kong-
resszus, 1. ülésszak, házon belüli dokumentumszám: 83, 66
(1967. március 8.). Köszönöm Glenn Brownnak, hogy felhívta
a figyelmemet erre a jelentésre.
12
Lásd az Amerikai Egyesült Államok 17. számú törvénye, 106. és
110. cikkely. Kezdetben a hanglemezgyártó cégek rányomtatták
a lemezeikre a „Not Licensed for Radio Broadcast” (Rádióban
történõ lejátszása nem engedélyezett) feliratot és egyéb olyan
üzeneteket, amelyeknek az volt a lényege, hogy korlátozzák
a felvétel rádióállomások általi lejátszhatóságát. Learned Hand bíró
elutasította azt az okfejtést, hogy a hanglemezre ragasztott figyel-
meztetés bármiben is korlátozná a rádióállomások jogait. Lásd:
RCA Manufacturing Co. kontra Whiteman, 114 F. 2d 86 (2. kerület,
1940.). Lásd még: Randal C. Picker: From Edison to the Broadcast
Flag: Mechanisms of Consent and Refusal and the Propertization
of Copyright (Edisontól a mûsorszórásig: a hozzájárulás és
a visszautasítás mechanizmusai és a szerzõi jog felvirágoztatása),
University of Chicago Law Review 70 (2003.): 281.
13
A szerzõi jogi törvény módosítása – kábeltévé: meghallgatás
az S. 1006 pont ügyében a szenátus bíróságokkal foglalkozó
286
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
bizottságának szabadalmakkal, kereskedelmi védjegyekkel és
szerzõi jogokkal foglalkozó albizottsága elõtt, 89. kongresszus,
2. ülésszak, 78 (1966.) (Rosel H. Hyde, a Szövetségi Hírközlési
Felügyelet (FCC, Federal Communications Commission)
elnökének nyilatkozata).
14
A szerzõi jogi törvény módosítása – kábeltévé, 116 (Douglas
Anello, a Mûsorszórók Országos Szövetsége (National
Association of Broadcasters) általános tanácsadójának
nyilatkozata).
15
A szerzõi jogi törvény módosítása – kábeltévé, 126 (Ernest W.
Jennes, az Association of Maximum Service Telecasters, Inc.
általános jogtanácsosának nyilatkozata).
16
A szerzõi jogi törvény módosítása – kábeltévé, 169 (Arthur B.
Krim, a United Artists Corp. elnöke és John Sinn, a United Artists
Television, Inc. elnöke közös nyilatkozata).
17
A szerzõi jogi törvény módosítása – kábeltévé, 209 (Charlton
Heston, a Televíziós Színészek Egyesületének (Screen Actors
Guild) elnöke nyilatkozata).
18
A szerzõi jogi törvény módosítása – kábeltévé, 216 (Edwin M.
Zimmerman megbízott fõállamügyész-helyettes nyilatkozata).
19
Lásd például: National Music Publisher’s Association (Zenemû-
kiadók Országos Szövetsége): The Engine of Free Expression:
Copyright on the Internet – The Myth of Free Information
(A szabad kifejezés motorja: szerzõi jogok az Interneten – az
információ szabadságának mítosza), elérhetõ a #13 hivatkozásra
kattintva. „A kalózkodás – valaki más alkotó munkájának
engedély vagy térítés nélküli használata – általi fenyegetés az
Internet megjelenésével megnõtt.”
5. FEJEZET
1
Lásd: IFPI (International Federation of the Phonographic Indus-
try, Hangzóanyaggyártók Nemzetközi Szövetsége): The Recor-
ding Industry Commercial Piracy Report 2003 (A hanglemezipar
kereskedelmi célú kalózkodással kapcsolatos 2003. évi jelen-
tése), 2003. július, elérhetõ a #14 hivatkozásra kattintva. Lásd
még: Ben Hunt: Companies Warned on Music Piracy Risk
(A cégeket a zenei kalózkodás veszélyeire figyelmeztetik),
Financial Times, 2003. február 14., 11.
2
Lásd: Peter Drahos és John Braithwaithe: Information Feuda-
lism: Who Owns the Knowledge Economy? (Információs feuda-
lizmus: kinek a tulajdona a tudásgazdaság?), (New York: The
New Press, 2003.), 10–13, 209. A szellemi tulajdonnal kapcso-
287
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
latos jogok kereskedelmi vonatkozásai (TRIPS, Trade-Related
Aspects of Intellectual Property Rights) nevû egyezmény köte-
lezi az aláíró nemzeteket, hogy dolgozzanak ki adminisztratív és
büntetõ intézkedéseket a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok
védelmére, ami a fejlõdõ országokban nagyon költséges feladat.
Ezenkívül a szabadalmi jogok magasabb árakhoz vezethetnek
a legfontosabb gazdasági ágazatokban, például a mezõgazda-
ságban. A TRIPS bírálói megkérdõjelezik a fejlõdõ országokra
rakott terhek és a fejlett iparú országok által élvezett elõnyök
közti egyenlõtlenséget. A TRIPS ugyanakkor megengedi a kor-
mányoknak, hogy közérdekû, nem kereskedelmi célokra fel-
használják a szabadalmakat anélkül, hogy elõbb engedélyt
kérnének erre a szabadalom tulajdonosától. A fejlõdõ országok
talán ki tudják használni ezt a kitételt arra, hogy hasznot húz-
zanak abból, hogy alacsonyabb áron juthatnak hozzá a más
országokban bejegyzett szabadalmakhoz. Ez egy ígéretes elgon-
dolás a TRIPS keretein belül a fejlõdõ országok részére.
3
A másolási technika gazdaságra gyakorolt hatásának elemzését
lásd: Stan Liebowitz, Rethinking the Network Economy (A háló-
zati gazdaságtan újragondolása) (New York: Amacom, 2002.),
144–90. „Bizonyos esetekben... a kalózkodás hatása a szerzõi
jog tulajdonosának azon képességére, hogy hozzájusson a mun-
kája értékéhez, elhanyagolható. Az egyik szembeszökõ példa az
az eset, ahol a kalózkodásban részt vevõ egyén akkor sem ven-
né meg az eredetit, ha a kalózmásolat megvásárlásának lehetõ-
sége nem állna fenn.” Uo., 149.
4
Bach kontra Longman, 98 Eng. Rep. 1274 (1777.).
5
Lásd: Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma: The
Revolutionary National Bestseller That Changed the Way We Do
Business (A feltaláló dilemmája: a forradalmi jelentõségû orszá-
gos közönségsiker, amely megváltoztatta az üzletek bonyolítá-
sának módját) (New York: HarperBusiness, 2000.). Christensen
professzor azt vizsgálta, hogy a különféle termékeket felfuttató
és az adott termékterületen vezetõ szerepet betöltõ cégek gyak-
ran miért képtelenek rájönni saját termékeik legötletesebb,
a szokványostól eltérõ használatának módjára. Ez a munka
gyakran külsõ feltalálókra hárul, akik újszerû módon állnak
hozzá a már meglévõ technikához. Christensen elgondolásainak
ismertetését lásd: Lawrence Lessig: Future (Jövõ), 89–92, 139.
6
Lásd: Carolyn Lochhead: Silicon Valley Dream, Hollywood
Nightmare (Szilícium-völgyi álom, hollywoodi rémálom), San
Francisco Chronicle, 2002. szeptember 24., A1; Rock ’n’ Roll
288
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
Suicide (Rock and roll-öngyilkosság), New Scientist, 2002. július
6., 42; Benny Evangelista: Napster Names CEO, Secures New
Financing (A Napster megnevezi az elnökét és megszilárdítja új
gazdálkodási rendszerét), San Francisco Chronicle, 2003. május
23., C1; Napster’s Wake-Up Call (A Napster ébresztõt fúj),
Economist, 2003. június 24., 23; John Naughton: Hollywood at
War with the Internet (Hollywood harcban az Internettel)
(London) Times, 2002. július 26., 18.
7
Lásd: Ipsos-Insight: TEMPO: Keeping Pace with Online Music
Distribution (TEMPÓ: Lépést tartani az internetes zeneterjesz-
téssel) (2002. szeptember), amely jelentés szerint a 12 éves vagy
annál idõsebb amerikaiak 28 százaléka töltött már le zenét az
Internetrõl, és 30 százaléka hallgatott már a számítógépén tárolt
digitális zenei fájlokat.
8
Amy Harmon: Industry Offers a Carrot in Online Music Fight
(A hanglemezipar elhúzza a mézesmadzagot az internetes zene
elleni harcban), New York Times, 2003. június 6., A1.
9
Lásd: Liebowitz: Rethinking the Network Economy (A hálózati
gazdaságtan újragondolása), 148–49.
10
Lásd: Cap Gemini Ernst & Young, Technology Evolution and the
Music Industry’s Business Model Crisis (A technikai fejlõdés és
a zeneipar üzleti modelljének válsága) (2003.), 3. Ez a jelentés
leírja a zeneipar által az irányba tett erõfeszítéseket – beleértve
azt a reklámkampányt is, amelyben egy magnókazetta alakú
halálfej szerepelt ezzel a felirattal: „Home taping is killing
music” (A kazettára történõ otthoni zenemásolás megöli
a zenét) –, hogy megbélyegezzék az 1970-es években virágzó,
kazettára történõ zenemásolást. Amikor a digitális hangkazetta
(DAT) jelentett fenyegetést, az Office of Technical Assessment
(Mûszaki Értékelõ Hivatal) végzett egy felmérést, amelyben
a fogyasztók viselkedését vizsgálták. 1988-ban a tíz évnél öre-
gebb fogyasztók 40 százaléka vett fel zenét kazettára. Az Ameri-
kai Egyesült Államok Kongresszusának Mûszaki Értékelõ Hiva-
tala: Copyright and Home Copying: Technology Challenges the
Law (Szerzõi jog és az otthoni zenemásolás: a technika szembe-
száll a törvénnyel) OTA-CIT-422 (Washington, D.C.: U.S.
Government Printing Office, 1989. október), 145–56.
11
Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa: Copyright and
Home Copying (A szerzõi jog és az otthoni zenemásolás), 4.
12
Lásd: Recording Industry Association of America: 2002 Yearend
Statistics (2002. évvégi statisztika), elérhetõ a #15 hivatkozásra
kattintva. Egy késõbbi jelentés még nagyobb veszteségekrõl
289
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
számol be. Lásd: Recording Industry Association of America:
Some Facts About Music Piracy (Néhány tény a zenei kalózko-
dásról), 2003. június 25., elérhetõ a #16 hivatkozásra kattintva:
„Az elmúlt négy évben a zenei felvételek darabszáma az Ame-
rikai Egyesült Államokban 26 százalékkal, az 1999-es 1,16
milliárdról 2002-re 806 millióra csökkent (a boltokba szállított
darabszám alapján). Az eladásokat tekintve a bevétel 14 száza-
lékkal csökkent, az 1999-es 14,6 milliárd dollárról (2920 milliárd
Ft) a tavalyi 12,6 milliárd dollárra (2520 milliárd Ft) (a boltokba
szállított lemezek USA dollárban számolt értéke alapján).
A zeneipar bevétele az egész világot tekintve a 2000-es 39
milliárd dollárról (7800 milliárd Ft) 2002-re 32 milliárd dollárra
(6400 milliárd Ft) esett vissza (a boltokba szállított lemezek USA
dollárban számolt értéke alapján).
13
Jane Black: Big Music’s Broken Record (A nagy zenei letörési
rekord), BusinessWeek online, 2003. február 13., elérhetõ a #17
hivatkozásra kattintva.
14
uo.
15
Egy becslés szerint a nagyobb kiadók által kiadott zenék 75 szá-
zaléka már nem szerezhetõ be eredeti nyomásban (azaz hang-
lemezen vagy gyári CD-n). Lásd: Online Entertainment and
Copyright Law—Coming Soon to a Digital Device Near You
(Az internetes szórakoztatás és a szerzõi jogi törvény – nemso-
kára elérhetõ egy közelben lévõ digitális eszközön): meghallga-
tás a Szenátus bíróságokkal foglalkozó bizottsága elõtt, 107.
kongresszus 1. ülésszak (2001. április 3.) (a Future of Music
Coalition – A Zene Jövõje Egyesület – által elõkészített nyilat-
kozat), elérhetõ a #18 hivatkozásra kattintva.
16
Miközben arról nincs pontosnak tekinthetõ becslés, hogy hány
használtlemez-bolt van az Amerikai Egyesült Államokban, 2002-
ben 7198 antikvárium mûködött ugyanott, ami 1993-hoz képest
20 százalékos növekedést jelent. Lásd: Book Hunter Press: The
Quiet Revolution: The Expansion of the Used Book Market
(A csendes forradalom: a használt könyvek piacának bõvülése)
(2002), elérhetõ a #19 hivatkozásra kattintva. A használt leme-
zek eladásának értéke 2002-ben 260 millió dollárra (52 milliárd
Ft) rúgott. Lásd: National Association of Recording Merchan-
disers (Hanglemez-kereskedõk Országos Szövetsége): 2002
Annual Survey Results (A 2002. évi felmérés eredményei),
elérhetõ a #20 hivatkozásra kattintva.
17
Lásd: Transcript of Proceedings (A peres eljárás anyagának
átirata), a Napster Copyright Litigation (A Napster elleni szerzõi
290
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
jogi per) címû iratra adott válasz, 34-35. oldal (N.D. Cal., 2001.
július 11.), ügyiratszámok: MDL-00-1369 MHP, C 99-5183 MHP,
elérhetõk a #21 hivatkozásra kattintva. A perrõl szóló beszámo-
lót és a per következményeit a Napsterre lásd: Joseph Menn: All
the Rave: The Rise and Fall of Shawn Fanning’s Napster (Révü-
let: Shawn Fanning Napsterének felemelkedése és bukása)
(New York: Crown Business, 2003.), 269–82.
18
A szerzõi jogok megsértése (hangfelvevõk és videómagnók):
meghallgatás az S. 1758 pont ügyében a szenátus bíróságokkal
foglalkozó bizottsága elõtt, 97. kongresszus, 1. és 2. ülésszak,
459 (1982.) (Jack Valenti, az Amerikai Filmgyártók Szövetségé-
nek (MPAA) elnöke tanúként való meghallgatása).
19
A szerzõi jogok megsértése (hangfelvevõk és videómagnók), 475.
20
Universal City Studios, Inc. kontra Sony Corp. of America, 480 F.
429. kiegészítés, 438 (C.D. Cal., 1979.).
21
A szerzõi jogok megsértése (hangfelvevõk és videómagnók),
485 (Jack Valenti tanúként történõ meghallgatása).
22
Universal City Studios, Inc. kontra Sony Corp. of America, 659 F.
2d 963 (9. kerület, 1981.).
23
Sony Corp. of America kontra Universal City Studios, Inc., 464
U.S. 417, 431 (1984.).
24
Ezek a legfontosabb példák a történelmünkben, de vannak más
esetek is. A digitális hangkazettákkal (DAT, digital audio tape)
kapcsolatban például olyan szabályozást hozott a Kongresszus,
hogy a minimálisra csökkentse a kalózkodás veszélyét. A Kong-
resszus által hozott jogorvoslat a DAT-gyártókra rakott nagy ter-
heket, megadóztatva a kazettaeladásokat, és szabályozva
a DAT-technikát. Lásd: Audio Home Recording Act of 1992
(Az otthoni hangfelvételt szabályozó 1992. évi törvény)
(Az Amerikai Egyesült Államok törvényének 17. pontja), Pub. L.
No. 102-563, 106 Stat. 4237, iktatási szám: 17 U.S.C. §1001. Ez
a szabályozás azonban szintén nem zárta ki az általam korábban
említett értelemben való potyázás lehetõségét. Lásd: Lessig:
Future (Jövõ), 71. Lásd még: Picker: From Edison to the Broad-
cast Flag (Edisontól a mûsorszórásig), University of Chicago
Law Review 70 (2003.): 293–96.
25
Sony Corp. of America kontra Universal City Studios, Inc., 464
U.S. 417, 432 (1984.).
26
John Schwartz: New Economy: The Attack on Peer-to-Peer
Software Echoes Past Efforts (Új gazdaságtan: az egyenrangú
számítógépek közti fájlcserélõ programok elleni támadás régi
eseteket idéz) New York Times, 2003. szeptember 22., C3.
291
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
6. FEJEZET
1
Jacob Tonsonra jellemzõen a XVIII. század irodalmának kiemel-
kedõ alakjaihoz, különösen pedig John Drydenhez fûzõdõ kap-
csolata miatt emlékeznek, valamint azért, mert elegáns „hiteles
kiadásokban” jelentette meg a klasszikus mûveket. A Rómeó és
Júlia mellett olyan mûvek egész sorát adta ki, amelyek a mai
napig etalonnak számítanak, többek közt Shakespeare, Ben
Johnson, John Milton és John Dryden válogatott mûveit. Lásd:
Keith Walker: Jacob Tonson, Bookseller (Jacob Tonson, könyv-
kiadó), American Scholar 61:3 (1992.): 424–31.
2
Lyman Ray Patterson: Copyright in Historical Perspective
(A szerzõi jog a történelem tükrében) (Nashville: Vanderbilt
University Press, 1968.), 151–52.
3
Amint Siva Vaidhyanathan okosan megjegyzi, ezt a törvényt
valójában helytelen „szerzõi jogi törvénynek” nevezni. Lásd:
Vaidhyanathan: Copyrights and Copywrongs, 40.
4
Philip Wittenberg: The Protection and Marketing of Literary
Property (Az irodalmi tulajdon védelme és piacpolitikája), (New
York: J. Messner, Inc., 1937.), 31.
5
A Letter to a Member of Parliament concerning the Bill now
depending in the House of Commons, for making more effec-
tual an Act in the Eighth Year of the Reign of Queen Anne,
entitled, An Act for the Encouragement of Learning, by Vesting
the Copies of Printed Books in the Authors or Purchasers of
such Copies, during the Times therein mentioned (Levél a par-
lament egyik tagjának a jelenleg az alsóház véleményétõl függõ
beadvány ügyében, amely Anna királynõ uralkodásának nyolca-
dik évében egy hatékonyabb törvény megalkotására irányult,
nevezetesen a tanulásra bátorító törvény olyan módosítására,
hogy a nyomtatott könyvek példányainak tulajdonjoga a javas-
latban említett idõtartamok alatt a szerzõkre vagy a példányok
vásárlóira szálljon.) (London, 1735.), in: Brief Amici Curiae,
Tyler T. Ochoa és mások, 8, Eldred kontra Ashcroft, 537 U.S.
186 (2003.) (No. 01-618).
6
Lyman Ray Patterson: Free Speech, Copyright, and Fair Use
(Szólásszabadság, szerzõi jog és tisztességes felhasználás),
Vanderbilt Law Review 40 (1987.): 28. A témáról nagyszerû
leírás olvasható itt: Vaidhyanathan, 37–48.
7
Kitûnõ leírás olvasható errõl a témáról itt: David Saunders:
Authorship and Copyright (A szerzõség és a szerzõi jog),
(London: Routledge, 1992.), 62–69.
292
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
8
Mark Rose: Authors and Owners (Szerzõk és tulajdonosok),
(Cambridge: Harvard University Press, 1993.), 92.
9
uo., 93.
10
Lyman Ray Patterson: Copyright in Historical Perspective
(A szerzõi jog a történelem tükrében), 167 (Borwellt idézve).
11
Howard B. Abrams: The Historic Foundation of American
Copyright Law: Exploding the Myth of Common Law Copyright
(Az amerikai szerzõi jog történelmi alapjai: a szokásjogon
alapuló szerzõi jog mítoszának lerombolása), Wayne Law
Review 29 (1983.): 1152.
12
uo., 1156.
13
Rose, 97.
14
uo.
7. FEJEZET
1
Richard A. Posner és William F. Patry: Fair Use and Statutory
Reform in the Wake of Eldred (A szabad felhasználás és a tör-
vény reformja az Eldred fényében, University of Chicago Law
School, 2003. augusztus 5., fájlban megtalálható a szerzõnél)
címû mûve kiválóan érvel amellett, hogy az ilyen felhasználás
„szabad felhasználás”, csak az ügyvédek nem hagyják annak
elismerni.
8. FEJEZET
1
Az Alben által megszerzendõ jogok többnyire a nyilvános
szereplést érintõ azon jogok voltak, amelyekkel egy színésznek
rendelkeznie kell ahhoz, hogy szabályozhassa a róla kialakult
kép kereskedelmi kiaknázását. Ezek a jogok is terhet jelentenek
a Disney-módszerrel készült alkotások számára, amint ez a feje-
zet tanúsítja.
2
Az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának
Beszerzési Osztálya, Seven Steps to Performance-Based Services
Acquisition (Hét lépés a teljesítményen alapuló szolgáltatásbe-
szerzés irányába), elérhetõ a 22. számú hivatkozásra kattintva.
9. FEJEZET
1
A kísértés azonban ma is fennáll. Brewster Kahle arról tájékoz-
tat, hogy a Fehér Ház értesítés nélkül változtatja meg saját
sajtóközleményeit. 2003. május 13-án a sajtóközleményben ez
állt: „Irakban befejezõdtek a harci cselekmények.” Ezt késõbb
értesítés nélkül erre változtatták: „Irakban befejezõdtek a jelen-
tõsebb harci cselekmények.” Brewster Kahle elektronikus
levele, 2003. december 1.
293
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
2
Doug Herrick: Toward a National Film Collection: Motion Pictures
at the Library of Congress (Lépések egy országos filmgyûjtemény
létrehozására: filmek a Kongresszusi Könyvtárban), Film Library
Quarterly 13, 2–3. szám (1980.): 5; Anthony Slide: Nitrate Won’t
Wait: A History of Film Preservation in the United States (A nitrát
nem vár: az amerikai egyesült államokbeli filmtartósítás története),
(Jefferson, N.C.: McFarland & Co., 1992.), 36.
3
Dave Barns: Fledgling Career in Antique Books: Woodstock
Landlord, Bar Owner Starts a New Chapter by Adopting
Business (Egy zöldfülû pályafutása az antikváriumban: a wood-
stocki birtok gazdája, a kocsmatulajdonos üzletembernek áll, és
új fejezetet nyit), Chicago Tribune, 1997. szeptember 5., Metro
Lake 1L. Az 1927 és 1946 között kiadott könyveknek csak 2,2
százalékát nyomtatták még 2002-ben is. R. Anthony Reese: The
First Sale Doctrine in the Era of Digital Networks (Az „elsõ
kiadás” alaptétele a digitális hálózatok korában), Boston College
Law Review 44 (2003): 593 n. 51.
10. FEJEZET
1
A szerzõi joggal védett mûvek otthoni felvétele: meghallgatás
a H.R. 4783, H.R. 4794, H.R. 4808, H.R. 5250, H.R. 5488 és H.R.
5705 ügyében a bíróság polgári szabadságjogokat vizsgáló albi-
zottsága és a képviselõház bíróságokkal foglalkozó bizottsá-
gának igazságügyi hivatala elõtt, 97. kongresszus, 2. ülésszak
(1982), 65 (Jack Valenti tanúként való meghallgatása).
2
Jogásznyelven a „tulajdon” nem abszolútum, hanem olyan
jogok összessége, amelyek egy adott tárgyhoz kapcsolódhatnak.
Így az autómmal kapcsolatos „tulajdonjogom” feljogosít az autó
kizárólagos használatára, de arra nem, hogy 250 km/h-s sebes-
séggel száguldozzak. Arra, hogy a „tulajdon” hétköznapi jelen-
tése miként kapcsolható a „jogásznyelvhez”, a legjobb magya-
rázatot a következõ könyvben találjuk: Bruce Ackerman: Private
Property and the Constitution (A magántulajdon és az alkot-
mány), (New Haven, Yale University Press, 1977), 26–27.
3
Annak leírásával, hogy a törvény hogyan hat a másik három
tényezõre, nem azt akartam sugallni, hogy a másik három nem
hat a törvényre. Természetesen hat, a törvényt csak az különböz-
tetni meg a többitõl, hogy egyedül a törvény tesz úgy, mintha
joga lenne önhatalmúlag megváltoztatni a másik hármat. A másik
három tényezõ jogai sokkal bátortalanabbul nyilvánulnak meg.
Lásd: Lawrence Lessig: Code: And Other Laws of Cyberspace
(A kód és a kibertér egyéb törvényei ) (New York, Basic Books,
294
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
1999), 90–95; Lawrence Lessig: The New Chicago School (Az új
chicagói iskola), Journal of Legal Studies, 1998. június.
4
Néhányan tiltakoznak az ellen, hogy így beszéljünk a „szabad-
ságról”, mégpedig azért, mert csak azokra a korlátozásokra
összpontosítanak, amelyeket a kormány állít fel. Ha egy vihar
például lerombol egy hidat, értelmetlennek tartják azt mondani,
hogy ez valakinek korlátozza a szabadságát. A hidat elmosta az
ár, ezért nehezebb eljutni egyik helyrõl a másikra. Errõl úgy be-
szélni, mondják, mint valamilyen szabadság elvesztésérõl, nem
más, mint összekeverni a politikát a hétköznapi élettel.Én nem
szándékozom elvetni azt az értéket, amelyet ez a szûkebb értel-
mezés képvisel – mindez csak a vizsgálati környezettõl függ.
Mindenképp vitatkoznék azonban minden olyan nézettel, hogy
ez a szûkebb értelmezés a szabadság egyetlen helyes értel-
mezése. Amint a Code címû könyvemben is érveltem, hogy
politikai gondolkodásmódunkban hagyományosan mindig
tovább tekintettünk annál a szûk kérdésnél, hogy mikor mit tesz
a kormány. John Stuart Mill a szólásszabadságot például a szûk-
látókörûek önkényuralmától védte, nem pedig a félelemtõl,
hogy a kormány perbe foghat minket (John Stuart Mill, On
Liberty (A szabadságról), Indiana, Hackett Publishing Co., 1978,
19). John R. Commons remekül védte a munka pénzügyi sza-
badságát a piac által támasztott korlátozásoktól (John R. Com-
mons: The Right to Work (A munkához való jog), in: Malcolm
Rutherford és Warren J. Samuels (szerk.): John R. Commons:
Selected Essays (Válogatott esszék), London, Routledge, 1997,
62). Az Americans with Disabilities Act törvény növeli a csök-
kent munkaképességû emberek szabadságát azzal, hogy elren-
deli egyes középületek elrendezésének megváltoztatását oly
módon, hogy könnyebben lehessen azokba bejutni (az Ame-
rikai Egyesült Államok 42. törvénye, 12 101. cikkely, 2000).
A fennálló állapotok megváltoztatásra irányuló ilyesfajta beavat-
kozások megváltoztatják egy adott csoport szabadságát. Hatá-
suk megértése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük, milyen
szabadsága is lehet valójában a polgárok egyes csoportjainak.
5
Lásd: Geoffrey Smith: Film vs. Digital: Can Kodak Build
a Bridge? (Film vagy digitális technika: át tudja ezt hidalni
a Kodak?), BusinessWeek online, 1999. augusztus 2., elérhetõ
a 23. számú hivatkozásra kattintva. A Kodak piaci helyzetének
egy frissebb elemzését lásd: Chana R. Schoenberger: Can Kodak
Make Up for Lost Moments? (Tudja pótolni a Kodak az elveszett
pillanatokat?), Forbes.com, 2003. október 6., elérhetõ a 24. szá-
mú hivatkozásra kattintva.
295
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
6
Fred Warshofsky: The Patent Wars (A szabadalmi háborúk)
(New York, Wiley, 1994), 170–71.
7
Lásd például: James Boyle: A Politics of Intellectual Property: Envi-
ronmentalism for the Net? (A szellemi tulajdon politikája: környe-
zetvédelem az Interneten?), Duke Law Journal 47 (1997), 87.
8
William W. Crosskey: Politics and the Constitution in the History
of the United States (A politika és az alkotmány szerepe az Ame-
rikai Egyesült Államok történetében) (London, Cambridge Uni-
versity Press, 1953), 1. kötet, 485–86: „eltörli, egyszerûen „az or-
szág legfelsõbb törvényébõl” következõen, azokat az örökös
jogokat, amelyekkel a szokásjog alapján a szerzõk rendelkeztek
vagy egyesek feltételezése szerint rendelkeztek (kiemelés tõlem).
9
Bár az Amerikai Egyesült Államokban 1790 és 1799 között 13 000
mû jelent meg, mindössze 556-ot jegyeztettek be. John Tebbel:
A History of Book Publishing in the United States (Az amerikai
egyesült államokbeli könyvkiadás története), 1. kötet, The
Creation of an Industry, 1630–1865 (Egy iparág életre keltése,
1630–1865), (New York, Bowker, 1972), 141. Az 1790 elõtt
bejegyzett 21 000 kiadványból csak tizenkettõ volt az 1790. évi
törvény szerint szerzõi jogi védelem alatt. William J. Maher:
Copyright Term, Retrospective Extension and the Copyright Law
of 1790 in Historical Context (A szerzõi jog idõtartama, visszame-
nõleges bõvítés és az 1790. évi szerzõi jogi törvény történelmi
szemszögbõl nézve), 7–10 (2002), elérhetõ a 25. számú hivat-
kozásra kattintva. Ezáltal a mûvek elsöprõ többsége rögvest
köztulajdonba került. De még a szerzõi jogi védelem alá esõ
mûvek is gyorsan köztulajdonba kerültek, mert a szerzõi jog
idõtartama rövid volt. A védelmet tizennégy évig biztosította,
a tetszõleges megújítási idõszak pedig újabb tizennégy évet jelen-
tett. Szerzõi jogi törvény, 1790. május 31., §1, 1. bekezdés, 124.
10
Meglehetõsen kevés jogtulajdonos hosszabbíttatta meg a szerzõi
jogát. Az 1883-ban bejegyzett 25 006 szerzõi jogból például csak
894-et újítottak meg 1910-ben. A szerzõi jogok megújítási ará-
nyának évenkénti alapon történõ elemzését lásd: Barbara
A. Ringer: Study No. 31: Renewal of Copyright (31. számú tanul-
mány: a szerzõi jogok megújítása), Studies on Copyright (Tanul-
mányok a szerzõi jogról), 1. kötet (New York, Practicing Law
Institute, 1963), 618. Egy újabb és átfogóbb elemzést találhatunk
itt: William M. Landes és Richard A. Posner: Indefinitely Rene-
wable Copyright (Korlátlanul megújítható szerzõi jog), Univer-
sity of Chicago Law Review 70 (2003), 471, 498–501, valamint az
ezekhez kapcsolódó számok.
296
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
11
Lásd: Ringer, 9. fejezet, 2. szakasz.
12
A statisztika még túloz is. 1910 (az elsõ év, amikor már a meg-
növelt megújítási határidõ volt érvényben) és 1962 között az
átlagos szerzõi jogi idõtartam soha nem volt több, mint har-
minckét év, de az átlag harminc évre jön ki. Lásd: Landes és
Posner: Indefinitely Renewable Copyright (Korlátlanul megújít-
ható szerzõi jog), az említett helyen.
13
Lásd: Thomas Bender és David Sampliner: Poets, Pirates, and
the Creation of American Literature (Költõk, kalózok és az ame-
rikai irodalom létrehozása), 29 New York University Journal of
International Law and Politics 255 (1997) és James Gilraeth szer-
kesztésében a Federal Copyright Records, 1790–1800 (Szövet-
ségi szerzõi jogi nyilvántartás, 1790–1800) (U.S. G.P.O., 1987).
14
Jonathan Zittrain: The Copyright Cage (A szerzõi jog börtöné-
ben) Legal Affairs, 2003. július-augusztus, elérhetõ a 26. számú
hivatkozásra kattintva.
15
Rubenfeld professzor alkotmányügyi érvelése arról, hogy a szer-
zõi jogi törvénynek (az Elsõ kiegészítést szem elõtt tartva)
hogyan kellene különbséget tennie a puszta „másolás” és
a származékos mûvek között, igen hatásos. Lásd: Jed Rubenfeld:
The Freedom of Imagination: Copyright’s Constitutionality
(A képzelet szabadsága: a szerzõi jog alkotmányos volta), Yale
Law Journal 112 (2002), 1–60 (lásd legfõképp az 53–59 . oldalt).
16
Ez a törvény némileg, de nem jelentõsen leegyszerûsített értel-
mezése. A törvény természetesen többet szabályoz, mint a puszta
„másolatkészítést” – például a szerzõi joggal védett dalok nyilvá-
nos elõadását, akkor is, ha az elõadás nem hoz létre másolatot (17
United States Code (Az Amerikai Egyesült Államok 17. törvénye),
106(4) szakasz), és természetesen olykor nem szabályozza a
„másolatkészítést” sem (17 United States Code, 112(a) szakasz), de
a jelenlegi törvény szerint (amely a „másolatkészítést” szabályozza,
17 United States Code , 102. szakasz) az alapelképzelés az, hogy
ha van másolat, akkor van jog is.
17
Szóval nem az az álláspontom, hogy meg kellene nyirbálnunk
a szerzõi jogi törvény hatókörét, hanem az, hogy jó érvekkel
kellene alátámasztanunk, hogy miért pont addig terjed ki,
ameddig, és hogy a kiterjedését nem volna szabad pusztán
a technika változásai alapján meghatározni, amelyek
esetlegesek és elkerülhetetlenek.
18
„Természetes” alatt azt értem, hogy a mû megjelenítése másolat
létrehozásával jár. Az optikai hálózatoknál nem kell új példányt
létrehozni az átvitt anyagokból, és a digitális hálózatot ki lehet
297
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
alakítani úgy is, hogy töröljön mindent, amirõl másolat készül,
hogy a példányszám változatlan maradjon.
19
Lásd: David Lange: Recognizing the Public Domain (A köztu-
lajdon elismerése), Law and Contemporary Problems 44 (1981),
172–73.
20
uo. Lásd még: Vaidhyanathan: Copyrights and Copywrongs, 1–3.
21
Elvileg egy szerzõdésben elõ lehet írni különféle követelménye-
ket. Vehetünk például egy könyvet valakitõl, aki szerzõdésbe
foglalja, hogy csak háromszor olvashatjuk el a könyvet, vagy
megígérhetjük mi is, hogy csak háromszor olvassuk el, de ez
a kötelezettség (valamint a kötelezettség kialakítására vonat-
kozó korlátok) a szerzõdésbõl következik, nem a szerzõi jogi
törvénybõl, és a szerzõdésbe foglalt kötelezettségek nem
szükségszerûen vonatkoznak mindenkire, akinek a könyv
késõbb a birtokába kerül.
22
Lásd: Pamela Samuelson: Anticircumvention Rules: Threat to
Science (A törvény kijátszása elleni szabályok a tudományt fe-
nyegetik), Science 293 (2001), 2028; Brendan I. Koerner: Play
Dead: Sony Muzzles the Techies Who Teach a Robot Dog New
Tricks (Tettesd magad halottnak: a Sony elhallgattatja azokat
a technikaõrülteket, akik új trükkökre tanítják a robotkutyát),
American Prospect, 2002. január 1.; Court Dismisses Computer
Scientists’ Challenge to DMCA (A bíróság elutasítja a számítás-
technika-tudósok DMCA elleni tiltakozását), Intellectual Pro-
perty Litigation Reporter, 2001. december 11.; Bill Holland:
Copyright Act Raising Free-Speech Concerns (A szerzõi jogi
törvény veszélyezteti a szólásszabadságot), Billboard, 2001.
május 26.; Janelle Brown: Is the RIAA Running Scared? (Rémül-
ten menekül az RIAA?), Salon.com, 2001. április 26.; Electronic
Frontier Foundation: Frequently Asked Questions about Felten
and USENIX v. RIAA Legal Case (Gyakran feltett kérdések
a Felten és a USENIX kontra RIAA jogi esettel kapcsolatban),
elérhetõ a 27. számú hivatkozásra kattintva.
23
Sony Corporation of America kontra Universal City Studios, Inc.,
464 U.S. 417, 455 fn. 27 (1984). Rogers sohasem változtatta meg
a videómagnókkal kapcsolatos álláspontját. Lásd: James
Lardner: Fast Forward: Hollywood, the Japanese, and the
Onslaught of the VCR (Gyorscsévélés elõre: Hollywood, a japá-
nok, valamint a videómagnó ellen intézett támadás) (New York,
W.W. Norton, 1987), 270–71.
24
Egy korai és elõrelátó elemzést találhatunk itt: Rebecca Tushnet:
Legal Fictions, Copyright, Fan Fiction, and a New Common Law
298
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
(Törvényes fikció, szerzõi jog, rajongói mûvek és az új szokás-
jog), Loyola of Los Angeles Entertainment Law Journal 17
(1997), 651.
25
Az FCC felülvizsgálata: meghallgatás a Szenátus kereskedelem-
mel, tudományokkal és szállítással foglalkozó bizottsága elõtt,
108. kongresszus 1. ülésszak (2003. május 22.) (John McCain
szenátor bejelentése).
26
Lynette Holloway: Despite a Marketing Blitz, CD Sales Continue
to Slide (A piac letámadása ellenére egyre kevesebb CD fogy),
New York Times, 2002. december 23.
27
Molly Ivins: Media Consolidation Must Be Stopped (Le kell
állítani a média egyesítését), Charleston Gazette, 2003. május 31.
28
James Fallows: The Age of Murdoch (A Murdoch-korszak),
Atlantic Monthly (2003. szeptember), 89.
29
Leonard Hill: The Axis of Access (A hozzáférés tengelye), észre-
vételek a Weidenbaum Center Forum Entertainment Economics:
The Movie Industry (A szórakoztatás közgazdaságtana: a film-
ipar) címû elõadásához, St. Louis, Missouri, 2003. április 3. (az
elõkészített megjegyzések átirata elérhetõ a 28. számú hivat-
kozásra kattintva; Lear története ezek között nem szerepel, de
elolvasható a 29. számú hivatkozásra kattintva).
30
A NewsCorp. és a DirecTV összeolvadása és a médiaegyesülés:
meghallgatás a médiatulajdonlás ügyében a Szenátus kereske-
delmi bizottsága elõtt, 108. kongresszus, 1. ülésszak (2003)
(Gene Kimmelman tanúként történõ meghallgatása a Fogyasztói
Egyesület és az Amerikai Fogyasztói Szövetség képviseletében),
elérhetõ a 30. számú hivatkozásra kattintva. Kimmelman
Victoria Riskint, az Amerikai Írók Egyesülete Nyugati Csoport-
jának elnökét, pontosabban az õ Megjegyzések az FCC-rõl
(Richmond, Virginia, 2003. február 27.) címû, teljes bíróság elõtti
meghallgatáson tett megállapításait idézi.
31
uo.
32
Barry Diller Takes on Media Deregulation, Now with Bill
Moyers (Barry Diller a sajtóra vonatkozó szabályok feloldását
támadja, Most Bill Moyersszel), Bill Moyers, 2003. április 25.,
a szerkesztett átirat elolvasható a 31. számú hivatkozásra
kattintva.
33
Lásd: Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma: The
Revolutionary National Bestseller That Changed the Way We Do
Business (A feltaláló dilemmája: a forradalmi jelentõségû orszá-
gos közönségsiker, amely megváltoztatta az üzletmenetet)
(Cambridge, Harvard Business School Press, 1997). Christensen
299
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
elismeri, hogy az alapötletet Kim Clark dékán sugallta neki. Lásd:
Kim B. Clark: The Interaction of Design Hierarchies and Market
Concepts in Technological Evolution (A tervezési hierarchiák és
a piaci elképzelések egymásra hatása a technikai fejlõdésben),
Research Policy 14 (1985), 235–51. Aki ennél újabb tanulmányra
kíváncsi, annak ajánlható: Richard Foster és Sarah Kaplan,
Creative Destruction: Why Companies That Are Built to Last
Underperform the Market—and How to Successfully Transform
Them (Kreatív rombolás: miért teljesítenek várakozáson alul a
piacon a régi vállalatok, és hogyan lehet õket sikeresen
átalakítani) (New York, Currency/Doubleday, 2001).
34
2003 februárjában a Marijuana Policy Project (Marihuánapoliti-
kai tervezet) olyan hirdetéseket próbált feladni a Washington
D.C. körzetében lévõ tévécsatornákon, amelyek félreérthetet-
lenül válaszoltak volna a Nick és Norm hirdetéssorozatra.
A Comcast azzal utasította el a hirdetések sugárzását, hogy azok
„ellenkeznek az irányelveikkel”, az NBC helyi leányvállalata,
a WRC pedig úgy utasította el azok leadását, hogy meg sem
tekintette õket. Az ABC helyi leányvállalata, a WJOA elõbb
beleegyezett a sugárzásba, és elfogadta az ennek fejében fizetett
díjat, de késõbb úgy döntöttek, hogy mégsem adják le a hir-
detéseket, és visszafizették a pénzt. Interjú Neal Levine-nal,
2003. október 15.Az ellenállás természetesen nem korlátozódik
a kábítószer-politikára. Lásd például: Nat Ives: On the Issue of
an Iraq War, Advocacy Ads Meet with Rejection from TV Net-
works (Az iraki kérdés: a háborút támogató hirdetéseket az
országos tévécsatornák nem adják le), New York Times, 2003.
március 13., C4. A választási hirdetések mûsoridején kívül sem
az FCC, sem a bíróságok nem hajlanak arra, hogy egyenlõ fel-
téteket kényszerítsenek ki a pályán. Az alábbi helyen általános
áttekintést találhatunk a témáról: Rhonda Brown: Ad Hoc
Access: The Regulation of Editorial Advertising on Television
and Radio (Eseti hozzáférés: a szerkesztõségi hirdetések sza-
bályozása a televízióban és a rádióban), Yale Law and Policy
Review 6 (1988), 449–79. Az FCC és a bíróságok hozzáállásáról
újabb összegzés olvasható itt: A rádiós és televíziós hírigazgatók
szövetsége kontra FCC, 184 F. 3d 872 (D.C. Cir. 1999). A helyi
hatóságok ugyanolyan felügyeletet gyakorolnak, mint az orszá-
gos tévécsatornák. Egy új keletû példa San Franciscóból: a San
Franciscó-i közlekedési hatóság elutasította egy olyan hirdetés
megjelentetését, amely a Muni dízelmotoros autóbuszokat bírál-
ta. Phillip Matier és Andrew Ross: Antidiesel Group Fuming
300
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
After Muni Rejects Ad (A dízelellenes csoport füstölög, miután
a helyi hatóság elutasította a hirdetésük megjelentetését),
SFGate.com, 2003. június 16., elérhetõ a 32. számú hivatkozásra
kattintva. Az elutasítás alapja az volt, hogy a bírálat „vitatható”.
35
Siva Vaidhyanathan valami hasonlóra mutat rá a digitális kor-
szak szerzõi jogi törvényével kapcsolatban („four surrenders”).
Lásd: Vaidhyanathan, 159–60.
36
A jogi realisták mozgalmának legfontosabb eredménye az volt,
hogy megmutatta, hogy a tulajdonjogok létrehozása minden
esetben a magánérdek és a közérdek közötti egyensúly megte-
remtését szolgálja. Lásd: Thomas C. Grey: The Disintegration of
Property (A tulajdon széthullása), Nomos XXII: Property
(Tulajdon), szerk.: J. Roland Pennock és John W. Chapman
(New York, New York University Press, 1980).
11. FEJEZET
1
H. G. Wells: The Country of the Blind and Other Stories (A va-
kok országa és más történetek, (1904, 1911), szerk: Michael
Sherborne (New York, Oxford University Press, 1996). (Az itt
szereplõ magyar fordítás alapjául a következõ kiadás szolgált:
H. G. Wells: A vakok országa, Európa, 1969, ford. Ruzitska
Mária. A mû magyarul több fordításban – Lovik Károly, 1927,
Karinthy Frigyes, 1936, és Ruzitska Mária, 1959 – is létezik,
a fenti idézetek ez utóbbiból valók.)
2
Kiváló összefoglalást találhatunk a GartnerG2 és a Berkman
Center for Internet and Society at Harvard Law School (a Har-
vard Egyetem Jogi Karának Berkman Internetes és Társadalmi
Központja): Copyright and Digital Media in a Post-Napster
World (A szerzõi jog és a digitális média a Napster utáni világ-
ban) címû tanulmányában (2003. június 27., elérhetõ a 33. szá-
mú hivatkozásra kattintva). John Conyers Jr. (demokrata,
Michigan) és Howard L. Berman (demokrata, Kalifornia) kép-
viselõ benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a hálózaton
keresztül végrehajtott engedély nélküli másolást bûncselek-
ményként kezelné, és akár öt évig terjedõ börtönbüntetéssel
sújtaná; lásd: Jon Healey: House Bill Aims to Up Stakes on
Piracy (A képviselõház által benyújtott törvényjavaslat emelni
szándékozik a kalózkodás büntetését), Los Angeles Times,
2003. július 17., elérhetõ a 34. számú hivatkozásra kattintva.
A polgári bíróság jelenleg másolt dalonként akár 150 000
dollárig (30 millió Ft) terjedõ büntetést szabhat ki. Az RIAA
nemrégiben benyújtott (és sikertelen) keresetével kapcsolatban,
301
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
amelyben azt szerették volna elérni, hogy egy internetszolgál-
tatót arra kötelezzenek, hogy felfedje egy felhasználó személy-
azonosságát, akit azzal vádoltak, hogy 600-nál több zeneszámot
oszt meg a családi számítógépérõl, lásd: RIAA kontra Verizon
Internet Services (In re. Verizon Internet Services), 240 F., 2d
kiegészítés 24 (D.D.C. 2003). Egy ilyen felhasználó 90 millió
dollár (18 milliárd Ft) erejéig vonható felelõsségre. Ezek a csil-
lagászati összegek hatalmas fegyvertárat jelentenek az RIAA-nak
a fájlmegosztók elleni perek során. Annak a négy egyetemis-
tának az esetében, akiket azzal vádoltak, hogy számos fájlt
osztottak meg az egyetemi hálózaton, az ügy ejtéséért kifizetett
12 000 és 17 500 dollár (2 400 000 és 3 500 000 Ft) bizonyára
nevetséges aprópénznek tûnik amellett a 98 milliárd dollár
(19 600 milliárd Ft) mellett, amelyet az RIAA követelhetne,
amennyiben az ügyek a bíróság elé kerülnek. Lásd: Elizabeth
Young: Downloading Could Lead to Fines (A fájlletöltésért
pénzbüntetés járhat), redandblack.com, 2003. augusztus 26.,
elérhetõ a 35. számú hivatkozásra kattintva. Ha arra szeretnénk
példát látni, hogy az RIAA az egyetemisták fájlcseréit célozza
meg, és az egyetemeket felszólítja, hogy adják ki a fájlcserélõ
egyetemisták személyazonosságát, lásd: James Collins: RIAA
Steps Up Bid to Force BC, MIT to Name Students (Az RIAA arra
kényszeríti a BC és a MIT egyetemet, hogy adják ki a diákok
nevét), Boston Globe, 2003. augusztus 8., D3, elérhetõ a 36. szá-
mú hivatkozásra kattintva.
3
WIPO és a DMCA egy évvel késõbb: Assessing Consumer
Access to Digital Entertainment on the Internet and Other Media
(Felmérés a fogyasztók hozzáférésérõl a digitális szórakoztatási
formákhoz az Interneten és más adathordozókon), meghallgatás
a távközlési, kereskedelmi és fogyasztóvédelmi albizottság elõtt,
kereskedelmi házbizottság, 106. kongresszus, 29 (1999) (Peter
Harter alelnök bejelentése, Global Public Policy and Standards,
EMusic.com), elérhetõség: LEXIS, Federal Document Clearing
House Congressional Testimony File (Szövetségi Dokumentum-
felügyeleti Intézet, a kongresszusi meghallgatások aktája).
12. FEJEZET
1
Lásd: Lynne W. Jeter: Disconnected: Deceit and Betrayal at
WorldCom (Lekapcsolva: szélhámosság és az ügyfelek elárulása
a WorldComnál) (Hoboken, N.J., John Wiley & Sons, 2003), 176,
204; a megegyezés részleteit lásd: MCI sajtóanyag: MCI Wins
U.S. District Court Approval for SEC Settlement (Az MCI elnyerte
302
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
az Amerikai Egyesült Államok kerületi bíróságának jóváhagyását
a SEC ügy elrendezésére) (2003. július 27.), elérhetõ a 37. számú
hivatkozásra kattintva.
2
A törvényjavaslatot, amely a kaliforniai magánjogi kártérítési
mintára épült, a képviselõház elfogadta, de a szenátus 2003
júliusában elvetette. A történet összefoglalását lásd: Tanya
Albert: Measure Stalls in Senate: ‘We’ll Be Back,’ Say Tort Refor-
mers (Az intézkedés fennakadt a szenátuson: „Visszatérünk” —
mondják a kártérítés-reformerek), amednews.com, 2003. július
28., elérhetõ a 38. számú hivatkozásra kattintva, valamint Senate
Turns Back Malpractice Caps (A szenátus nem fogadta el, hogy
felsõ határt szabjanak az orvosi mûhibákért fizetendõ kártérí-
tésnek), CBSNews.com, 2003. július 9., elérhetõ a 39. számú
hivatkozásra kattintva. Bush elnök az elmúlt hónapokban
tovább sürgette a magánjogi kártérítés reformját.
3
Lásd: Danit Lidor: Artists Just Wanna Be Free (A mûvészek csak
szabadon szeretnének alkotni), Wired, 2003. július 7., elérhetõ
a 40. számú hivatkozásra kattintva. A kiállítás rövid ismertetése
a 41. számú hivatkozásra kattintva olvasható el.
4
Lásd: Joseph Menn: Universal, EMI Sue Napster Investor
(A Universal és az EMI beperelte a Napster befektetõjét), Los
Angeles Times, 2003. április 23. Akit érdekel egy ehhez hasonló
okfejtés az új zeneterjesztési módszerek hatásairól, olvassa el
Janelle Brown: The Music Revolution Will Not Be Digitized
(A zenei forradalom nem digitalizálható) címû cikkét
(Salon.com, 2001. június 1., elérhetõ a 42. számú hivatkozásra
kattintva). Lásd még: Jon Healey: Online Music Services
Besieged (Támadás az internetes zeneszolgáltatók ellen), Los
Angeles Times, 2001. május 28.
5
Rafe Needleman: Driving in Cars with MP3s (MP3-hallgatás
autóvezetés közben), Business 2.0, 2003. június 16., elérhetõ
a 43. számú hivatkozásra kattintva. A példáért szeretnék
köszönetet mondani Dr. Mohammad Al-Ubaydlinek.
6
Copyright and Digital Media in a Post-Napster World (A szerzõi
jog és a digitális adathordozók a Napster utáni világban),
GartnerG2 és Berkman Center for Internet and Society at
Harvard Law School (a Harvard Egyetem Jogi Karának Berkman
Internetes és Társadalmi Központja) (2003), 33–35, elérhetõ
a 44. számú hivatkozásra kattintva.
7
GartnerG2, 26–27.
8
Lásd: David McGuire: Tech Execs Square Off Over Piracy
(A mûszaki cégek vezetõi a kalózkodásról), Newsbytes, 2002.
február 28. (Entertainment).
303
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
9
Jessica Litman: Digital Copyright (Digitális szerzõi jog)
(Amherst, N.Y., Prometheus Books, 2001).
10
A kerületi bíróságoknál az egyetlen kivételt a Recording
Industry Association of America (RIAA) (Amerikai Lemezkiadók
Szövetsége) kontra Diamond Multimedia Systems ügy jelenti,
180 F. 3d 1072 (9. kerület, 1999). Itt a Kilencedik Kerületi
Fellebbviteli Bíróság (a problémát lásd feljebb) úgy határozott,
hogy a hordozható MP3-lejátszók gyártói nem marasztalhatók el
társtettesként elkövetett szerzõijog-sértésben egy olyan eszköz
esetében, amely nem képes zene felvételére vagy
továbbterjesztésére (amelynek az egyetlen másolási
szolgáltatása az, hogy képes a felhasználó merevlemezén már
meglevõ zenei fájlokat hordozhatóvá tenni).Körzeti bírósági
szinten az egyetlen kivétel a Metro-Goldwyn-Mayer Studios, Inc.
kontra Grokster, Ltd. ügyben történt, 259 F. Supp. 2d 1029
(Kaliforniai Körzeti Bíróság, 2003), ahol a bíróság a terjesztõ és
az egyes felhasználók magatartása közötti kapcsolatot túl
gyengének találta ahhoz, hogy a terjesztõt elmarasztalja
társtettesként vagy felbujtóként elkövetett jogsértésben.
11
2002 júliusában például Howard Berman képviselõ beterjesz-
tette a Peer-to-Peer Piracy Prevention Act (Az egyenrangú
számítógépek közötti kalózkodást megakadályozó törvény)
(H.R. 5211) törvény tervezetét, amely felmentené a szerzõi
jogok tulajdonosait a számítógépekben okozott károk miatti
felelõsség alól, ha valamilyen technikai megoldást használnának
a jogsértések megakadályozására. 2002 augusztusában Billy
Tauzin képviselõ beterjesztett egy törvénytervezetet, amely
kötelezõvé tenné, hogy a televízión sugárzott filmek digitális
másolatainak továbbterjesztésére alkalmas technikákba (azaz
a számítógépekbe) beépítsenek valamiféle „adásjelzõ jelet”,
amely megakadályozná az ilyen anyagok lemásolását. Még
ugyanazon év márciusában Fritz Hollings szenátor beterjesztette
a Consumer Broadband and Digital Television Promotion Act
(A fogyasztói szélessávú hálózatok és a digitális televíziók
fejlesztésére vonatkozó törvény) tervezetét, amely kötelezõvé
tenné a szerzõi jogvédelmi technikák használatát minden digi-
tális multimédiás eszközben. Lásd: GartnerG2: Copyright and
Digital Media in a Post-Napster World (A szerzõi jog és a digi-
tális adathordozók a Napster utáni világban), 2003. június 27.,
33–34, elérhetõ a 44. számú hivatkozásra kattintva.
12
Lessing, 239.
13
uo., 229.
304
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
14
A példában szereplõ összeg a Copyright Arbitration Royalty
Panel (CARP, a szerzõi jogdíjak megállapításával megbízott
bizottság) eredeti jegyzõkönyveiben megszabott díjszabáson
alapul, és egy olyan példából emeltem ki, amelyet William Fisher
professzor hozott fel. Az ülések jegyzõkönyve (iLaw, Stanford,
2003. július 3.) fájlban megtalálható a szerzõnél. Fisher és Zittrain
professzort is meghallgatták tanúként a CARP ülésein, de a jelen-
tést végül elvetették. Lásd: Jonathan Zittrain: Digital Performance
Right in Sound Recordings and Ephemeral Recordings (Digitális
elõadási jogok a hangfelvételek és a múlandó felvételek
esetében), 2000-9. számú lista, CARP DTRA 1 és 2, elérhetõ a 45.
számú hivatkozásra kattintva.Hasonló eredményre jut Randal C.
Picker: Copyright as Entry Policy: The Case of Digital Distri-
bution (A szerzõi jog, mint belépési irányelv: a digitális adatter-
jesztés) címû kitûnõ elemzése is (Antitrust Bulletin, 2002 nyár-
õsz, 461): „Ezek ódivatú belépési korlátok; nem a zavaros
helyzet teremtette õket. Az analóg rádióállomások piacát védik
a digitális belépõktõl, csökkentve ezzel az új szereplõk számát és
a versenyt. Mindezt annak a nevében teszik, hogy a szerzõi
jogok tulajdonosai megkapják a jogdíjukat, de ha egyes nagy-
hatalmú érdekcsoportok nem léptek volna közbe, ezt meg
lehetett volna tenni médiasemleges módon is.”
15
Mike Graziano és Lee Rainie: The Music Downloading Deluge
(A zeneletöltés áradata), Pew Internet and American Life Project
(Az Internetet és az amerikai életformát vizsgáló Pew tervezet)
(2001. április 24.), elérhetõ a 46. számú hivatkozásra kattintva.
A Pew Internet and American Life Project jelentése szerint 2001
elejéig 37 millió amerikai töltött le zenei fájlokat az Internetrõl.
16
Alex Pham: The Labels Strike Back: N.Y. Girl Settles RIAA Case
(A kiadók visszavágnak: a New York-i kislány megegyezett az
RIAA-val), Los Angeles Times, 2003. szeptember 10., Business.
17
Jeffrey A. Miron és Jeffrey Zwiebel: Alcohol Consumption
During Prohibition (Alkoholfogyasztás a szesztilalom alatt),
American Economic Review 81, no. 2 (1991), 242.
18
Nemzeti kábítószer-ellenõrzési politika: meghallgatás a kép-
viselõház kormányzati reformbizottsága elõtt, 108. kongresszus, 1.
ülésszak. (2003. március 5.) (John P. Waltersnek, a Nemzeti Ká-
bítószer-ellenõrzési Politikai Hivatal igazgatójának nyilatkozata).
19
Lásd: James Andreoni, Brian Erard és Jonathon Feinstein: Tax
Compliance (Hibátlan adófizetés), Journal of Economic
Literature 36 (1998), 818 (az adóbevallással kapcsolatos
irodalom áttekintése).
305
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
20
Lásd: Frank Ahrens: RIAA’s Lawsuits Meet Surprised Targets;
Single Mother in Calif., 12-Year-Old Girl in N.Y. Among
Defendants (Az RIAA pereinek meglepõ célpontjai vannak: egy
egyedülálló kaliforniai anya és egy 12 éves New York-i kislány
is van az alperesek között), Washington Post, 2003. szeptember
10., E1; Chris Cobbs: Worried Parents Pull Plug on File ‘Stealing’;
With the Music Industry Cracking Down on File Swapping,
Parents are Yanking Software from Home PCs to Avoid Being
Sued (Az aggódó szülõk véget vetnek a „fájllopásnak”; most,
hogy a zeneipar rászállt a fájlcserére, a szülõk inkább eltávo-
lítják a programokat az otthoni számítógépekrõl, nehogy
bepereljék õket), Orlando Sentinel Tribune, 2003. augusztus 30.,
C1; Jefferson Graham: Recording Industry Sues Parents (A hang-
lemezipar bepereli a szülõket), USA Today, 2003. szeptember
15., 4D; John Schwartz: She Says She’s No Music Pirate. No
Snoop Fan, Either (A lány azt mondja: õ nem zenekalóz, és nem
is Snoop-rajongó) New York Times, 2003. szeptember 25., C1;
Margo Varadi: Is Brianna a Criminal? (Brianna tényleg bûnözõ?),
Toronto Star, 2003. szeptember 18., P7.
21
Lásd: Revealed: How RIAA Tracks Downloaders: Music Industry
Discloses Some Methods Used (Leleplezve: hogyan nyomozza
le az RIAA a fájlletöltõket: a zeneipar felfedi néhány módszerét),
CNN.com, elérhetõ a 47. számú hivatkozásra kattintva.
22
Lásd: Jeff Adler: Cambridge: On Campus, Pirates Are Not
Penitent (Cambridge: az egyetem területén nem bûnbánóak
a kalózok), Boston Globe, 2003. május 18., City Weekly, 1;
Frank Ahrens: Four Students Sued over Music Sites; Industry
Group Targets File Sharing at Colleges (Négy diákot pereltek be
a zenei webhelyek látogatása miatt; a zeneipar a fõiskolai fájl-
cserét vette célba), Washington Post, 2003. április 4., E1;
Elizabeth Armstrong: Students ‘Rip, Mix, Burn’ at Their Own
Risk (Az egyetemisták saját kockázatukra csinálják a zenekeve-
rést), Christian Science Monitor, 2003. szeptember 2., 20; Robert
Becker és Angela Rozas: Music Pirate Hunt Turns to Loyola;
Two Students Names Are Handed Over; Lawsuit Possible
(A zenekalózok utáni hajsza Loyolába ért, két diák nevét
kiadták; lehet, hogy per lesz belõle), Chicago Tribune, 2003.
július 16., 1C; Beth Cox: RIAA Trains Antipiracy Guns on
Universities (Az RIAA az egyetemeken folyó kalózkodás elleni
harcosokat képez ki), Internet News, 2003. január 30., elérhetõ
a 48. számú hivatkozásra kattintva; Benny Evangelista: Down-
load Warning 101: Freshman Orientation This Fall to Include
306
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
Record Industry Warnings Against File Sharing (101. számú
letöltési figyelmeztetés: ez év õszén a gólyákat tájékoztatják
a hanglemezipar fájlcserével kapcsolatos figyelmeztetéseirõl is),
San Francisco Chronicle, 2003. augusztus 11., E11; Raid, Letters
Are Weapons at Universities (Razzia: a levelek az egyetemek
ellen fordított fegyverek), USA Today, 2000. szeptember 26., 3D.
13. FEJEZET
1
Itt erõs, bár nehezen körülírható párhuzam vonható a porno-
gráfiával. Az Internet által elõidézett egyik jelenség a nem nye-
reségérdekelt pornográfiaterjesztõk megjelenése volt – olyan
embereké, akik terjesztették ugyan a pornót, de nem kerestek
ezen sem közvetlenül, sem közvetve. Ilyen osztály az Internet
megjelenése elõtt a pornográfia magas terjesztési költségei miatt
nem létezett. A terjesztõknek erre az új osztályára külön figyel-
met fordított a Legfelsõbb Bíróság, amikor 1996-ban letette az
asztalra az illendõ kommunikációról szóló törvényt. Részben
a nem nyereségérdekelt szereplõkre háruló teher volt az oka
annak, hogy úgy találták, hogy a törvény túllépi a Kongresszus
hatáskörét – az Internet eljövetele után ugyanezt az érvet fel-
hozhatták volna a nem nyereségérdekelt kiadók védelmében is.
Az Internet elõtt rendkívül kevés Eric Eldred volt a világon, de
az ember ennek ellenére azt gondolná, hogy legalább annyira
fontos a világ Eldredjeit megvédeni, mint a nem nyereségérde-
kelt pornográfiaterjesztõket.
2
A teljes idézet így szól: „Sonny [Bono] azt szerette volna, ha
a szerzõi jogi védelem örök idõkre szól. Engem úgy tájékoz-
tattak, hogy egy ilyen módosítás alkotmánysértõ lenne, ezért
felszólítok mindenkit, hogy mûködjünk együtt, és erõsítsük meg
a szerzõi jogi törvényünket a rendelkezésünkre álló minden
lehetséges módon. Amint tudják, Jack Valenti azt javasolta, hogy
a szerzõi jog érvényessége az örökkévalóság elõtti napig tart-
son; a Bizottság talán megfontolhatná a javaslatot a következõ
ülésszakon”, 114. kongresszus, Rec. H9946, 9951-2 (1998.
október 2.).
3
Associated Press: Disney Lobbying for Copyright Extension No
Mickey Mouse Effort; Congress OKs Bill Granting Creators 20
More Years (A Disney harca a szerzõi jogi védelem meghosszab-
bításáért nem volt hiábavaló: a Kongresszus elfogadta az
alkotók számára további 20 évnyi védelmet biztosító törvényt),
Chicago Tribune, 1998. október 17., 22.
4
Lásd: Nick Brown: Fair Use No More?: Copyright in the Infor-
mation Age (Nincs többé tisztességes felhasználás? – A szerzõi
307
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
jog az informatika korában), elérhetõ a 49. számú hivatkozásra
kattintva.
5
Alan K. Ota: Disney in Washington: The Mouse That Roars
(Disney Washingtonban: az ordító egér), Congressional
Quarterly This Week, 1990. augusztus 8., elérhetõ az 50. számú
hivatkozásra kattintva.
6
United States kontra Lopez, 514 U.S. 549, 564 (1995).
7
United States kontra Morrison, 529 U.S. 598 (2000).
8
Ha ez az elv a pontosan megszabott hatalomról szól, akkor az
egyikre ugyanúgy vonatkozik, mint a másikra. A kereskedelmi
záradék esetében arról volt szó, hogy a kormány értelmezése
korlátlan hatalmat adott volna a kormány kezébe a kereskede-
lem szabályozására, az államközi kereskedelmet érintõkorláto-
zások ellenére. A szerzõi jogi záradékra ugyanez vonatkozik:
a kormány értelmezése itt is korlátlan hatalmat adna a kormány
kezébe a szerzõi jogok szabályozására, a „korlátozott idõtarta-
mot” elõíró megszorítás ellenére.
9
A Nashville Songwriters Association (Nashville-i Dalszerzõk
Szövetsége) leirata, Eldred kontra Ashcroft, 537 U.S. 186 (2003)
(No. 01-618), n.10, elérhetõ az 51. számú hivatkozásra kattintva.
10
A 2 százalékos értéket a Kongresszusi Kutatószolgálat tanulmá-
nyában lévõ számok alapján kapjuk, a becsült megújítási ará-
nyok fényében. Lásd: a kérelmezõk leirata, Eldred kontra
Ashcroft, 7, elérhetõ az 52. számú hivatkozásra kattintva.
11
Lásd: David G. Savage: High Court Scene of Showdown on
Copyright Law (A szerzõi jogi törvény körüli csatározások
a Legfelsõbb Bíróságon), Los Angeles Times, 2002. október 6.;
David Streitfeld: Classic Movies, Songs, Books at Stake; Supreme
Court Hears Arguments Today on Striking Down Copyright
Extension (A tét a klasszikus filmek, zeneszámok és könyvek
jövõje: a Legfelsõbb Bíróság ma hallgatja meg a szerzõi jog
meghosszabbításának törvénybe iktatása ellen felhozott érve-
ket), Orlando Sentinel Tribune, 2002. október 9.
12
A Hal Roach Studios és Michael Agee leirata a kérelmezõket
támogató Amicus Curiae formájában, Eldred kontra Ashcroft,
537 U.S. 186 (2003) (No. 01-618), 12. Lásd még: Brief of Amicus
Curiae a kérelmezõk érdekében fájlba archiválva az Internet
Archive archívumban, Eldred kontra Ashcroft, elérhetõ az 53.
számú hivatkozásra kattintva.
13
Jason Schultz: The Myth of the 1976 Copyright ‘Chaos’ Theory
(Az 1976-os „szerzõi jogi káoszelmélet” mítosza), 2002.
december 20., elérhetõ az 54. számú hivatkozásra kattintva.
308
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
14
Brief of Amici Dr. Seuss Enterprise et al. (Támogató leirat, Dr.
Seuss Enterprise és mások), Eldred kontra Ashcroft, 537 U.S. 186
(2003) (No. 01-618), 19.
15
Dinitia Smith: Immortal Words, Immortal Royalties? Even Mickey
Mouse Joins the Fray (Halhatatlan szavak, örökéletû jogdíjak?
Még Miki egér is beszáll a csetepatéba), New York Times, 1998.
március 28., B7.
14. FEJEZET
1
A Berni Egyezmény 1908-as berlini kiegészítéséig egyes orszá-
gok szerzõi jogi törvényei csak akkor adtak védelmet, ha a ké-
relmezõ végigjárta a hivatalos ügyintézés lépcsõit, bejegyeztette
a mûvet, kötelespéldányt helyezett letétbe, és csatolta a szerzõ
nyilatkozatát, hogy az igényt tart a szerzõi jogra. Az 1908-as
kiegészítéstõl kezdve azonban az Egyezmény minden cikkelye
biztosította, hogy az Egyezmény által garantált jogok „élvezete
és gyakorlása” ettõl fogva „nem függhet semmiféle hivatalos
ügyintézéstõl”. A hivatalos ügyintézést tiltó rész jelenleg a Berni
Egyezmény Párizsi Cikkelyének 5(2) bekezdésében található.
Sok országban ma is követelmény a kötelespéldány vagy
a bejegyeztetés valamilyen formája, jóllehet ez nem feltétele
a szerzõi jogi védelemnek. A francia törvény például azt írja elõ,
hogy az alkotásokból kötelespéldányokat kell szolgáltatni az
országos könyvtáraknak, elsõsorban a Nemzeti Múzeumnak.
Az Egyesült Királyságban kiadott könyvekbõl a Brit Könyvtár-
ban kell kötelespéldányokat elhelyezni. A német szerzõi jogi
törvény elõírja egy Szerzõnyilvántartó vezetését, amelybe
a szerzõk valódi nevét kell beírni, amennyiben név nélkül vagy
álnéven jelentetnének meg mûveket. Paul Goldstein: Interna-
tional Intellectual Property Law, Cases and Materials (A nemzet-
közi szellemi tulajdonjogi törvény, esetek és anyagok) (New
York, Foundation Press, 2001), 153-54.
ÖSSZEFOGLALÁS
1
A Szellemi Tulajdonjogok Bizottsága: Final Report: Integrating
Intellectual Property Rights and Development Policy (Összefog-
laló jelentés: a szellemi tulajdonjogok és a fejlesztési politika
egyesítése) (London, 2002), elérhetõ az 55. számú hivatkozásra
kattintva. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002. július
9-én megjelent sajtókiadványa szerint a fejlõdõ országok 6
millió lakosából, akiknek gyógyszerekre lenne szüksége,
mindössze 230 000 kapja azt meg – és ezek fele Brazíliában él.
309
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
2
Lásd: Peter Drahos és John Braithwaite: Information Feudalism:
Who Owns the Knowledge Economy? (Információs feudaliz-
mus: kinek a tulajdona a tudásgazdaság?), (New York, The New
Press, 2003), 37.
3
Nemzetközi Szellemi Tulajdonjogi Intézet (International
Intellectual Property Institute, IIPI), Patent Protection and
Access to HIV/AIDS Pharmaceuticals in Sub-Saharan Africa,
a Report Prepared for the World Intellectual Property Orga-
nization (A szabadalmak védelme és a HIV/AIDS-gyógyszerek
elérhetõsége Afrika Szaharától délre elterülõ országaiban
– a Szellemi Tulajdonjogi Világszervezet részére készült jelentés)
(Washington D.C., 2000), 14, elérhetõ az 56. számú hivatkozásra
kattintva. A Dél-Afrikával szemben folyó harcról szóló, elsõ
kézbõl való beszámolót lásd: meghallgatás a kormányzati
reformokkal foglalkozó házbizottság gyógyszerpolitikai és
emberierõforrás-fejlesztési büntetõbírósági albizottsága elõtt,
képviselõház, 1. ülésszak, sorszám: 106-126 (1999. július 22.),
150–57 (James Love bejelentése).
4
Nemzetközi Szellemi Tulajdonjogi Intézet (International
Intellectual Property Institute, IIPI), Patent Protection and
Access to HIV/AIDS Pharmaceuticals in Sub-Saharan Africa,
a Report Prepared for the World Intellectual Property
Organization (A szabadalmak védelme és a HIV/AIDS-
gyógyszerek elérhetõsége Afrika Szaharától délre elterülõ
országaiban – a Szellemi Tulajdonjogi Világszervezet részére
készült jelentés) (Washington D.C., 2000), 15.
5
Lásd: Sabin Russell: New Crusade to Lower AIDS Drug Costs:
Africa’s Needs at Odds with Firms’ Profit Motive (Új keresztes
hadjárat az AIDS-gyógyszerek árának csökkentése érdekében:
a gyógyszergyárak anyagi érdekei ellentétesek Afrika szükség-
leteivel), San Francisco Chronicle, 1999. május 24., A1, elérhetõ
az 57. számú hivatkozásra kattintva („a kötelezõ engedélyek és
a szürkegazdaság fenyegetést jelentenek a szellemi tulajdon
védelmének egész rendszerére”); Robert Weissman: AIDS and
Developing Countries: Democratizing Access to Essential Medi-
cines (Az AIDS és a fejlõdõ országok: az alapvetõ gyógyszerek-
hez való hozzáférés demokratikussá tétele), Foreign Policy in
Focus (Fókuszban a külpolitika) 4:23 (1999. augusztus),
elérhetõ az 58. számú hivatkozásra kattintva (az Amerikai
Egyesült Államok politikájának ismertetése); John A. Harrelson:
TRIPS, Pharmaceutical Patents, and the HIV/AIDS Crisis:
Finding the Proper Balance Between Intellectual Property
Rights and Compassion, a Synopsis (A TRIPS, a gyógyszerészeti
310
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
szabványok és a HIV/AIDS-válság: hogyan lehet megtalálni
a megfelelõ egyensúlyt a szellemi tulajdonjogok és a könyörület
között), Widener Law Symposium Journal (2001. tavasz): 175.
6
Jonathan Krim: The Quiet War over Open-Source (A nyílt
forráskódért vívott csendes háború), Washington Post, 2003.
augusztus 21., E1, elérhetõ az 59. számú hivatkozásra kattintva;
William New: Global Group’s Shift on ‘Open Source’ Meeting
Spurs Stir (Felkavarta a kedélyeket, hogy a Global Group cso-
port megváltoztatta a véleményét a „nyílt forráskódról” szóló
találkozóról), National Journal’s Technology Daily, 2003.
augusztus 19., elérhetõ a 60. számú hivatkozásra kattintva;
William New: U.S. Official Opposes ‘Open Source’ Talks at
WIPO (A kormány ellenzi, hogy a „nyílt forráskódról” is szó
essen a WIPO konferenciáján), National Journal’s Technology
Daily, 2003. augusztus 19., elérhetõ a 61. számú hivatkozásra
kattintva.
7
Be kell vallanom, hogy én is egyike voltam azoknak, akik
felkérték a WIPO-t az értekezlet összehívására.
8
A Microsoft álláspontja a nyílt forráskódú és szabad programok-
kal kapcsolatban bonyolultabb ennél. Amint a cég már többször
is kihangsúlyozta, a „nyílt forráskódú” programokkal, illetve
a köztulajdonban lévõ programokkal nincs semmi baja.
A Microsoft elsõsorban azokat a „szabad programokat” ellenzi,
amelyeket egyfajta (az õ szóhasználatuk szerint) „copyleft”
engedély alapján lehet használni, ami azt jelenti, hogy a haszná-
lati feltételeket változatlanul kell alkalmazni az adott szoftverbõl
készült származtatott programokra is. Lásd: Bradford L. Smith:
The Future of Software: Enabling the Marketplace to Decide
(A programok jövõje: hagyjuk, hogy a piac döntsön), Govern-
ment Policy Toward Open Source Software (Washington D.C.,
AEI-Brookings Joint Center for Regulatory Studies, American
Enterprise Institute for Public Policy Research, 2002), 69,
elérhetõ a 62. számú hivatkozásra kattintva. Lásd még: Craig
Mundie, a Microsoft rangidõs alelnöke: The Commercial Soft-
ware Model (A kereskedelmi programok modellje), vita a New
York University Stern School of Business karán (2001. május 3.),
elérhetõ a 63. számú hivatkozásra kattintva.
9
Krim: The Quiet War over Open-Source (A nyílt forráskódért
vívott csendes háború), elérhetõ a 64. számú hivatkozásra
kattintva.
10
Lásd: Drahos with Braithwaite: Information Feudalism
(Informatikai feudalizmus), 210–20.
311
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA
11
John Borland: RIAA Sues 261 File Swappers (Az RIAA beperelt
261 fájlcserélõt), CNET News.com, 2003. szeptember 8., elér-
hetõ a 65. számú hivatkozásra kattintva; Paul R. La Monica:
Music Industry Sues Swappers (A zeneipar fájlcserélõket perelt
be), CNN/Money, 2003. szeptember 8., elérhetõ a 66. számú
hivatkozásra kattintva; Soni Sangha, Phyllis Furman és Robert
Gearty: Sued for a Song, N.Y.C. 12-Yr-Old Among 261 Cited as
Sharers (Egy dalért beperelve – a fájlcseréért beperelt 261 sze-
mély között van egy 12 éves New York-i kislány is), New York
Daily News, 2003. szeptember 9., 3; Frank Ahrens: RIAA’s
Lawsuits Meet Surprised Targets; Single Mother in Calif., 12-
Year-Old Girl in N.Y. Among Defendants (Meglepõ személyek
az RIAA által bepereltek listáján: egy gyermekét egyedül nevelõ
kaliforniai anya és egy 12 éves New York-i kislány is van az
alperesek között), Washington Post, 2003. szeptember 10., E1;
Katie Dean: Schoolgirl Settles with RIAA (Az iskoláslány meg-
egyezett az RIAA-val), Wired News, 2003. szeptember 10.,
elérhetõ a 67. számú hivatkozásra kattintva.
12
Jon Wiederhorn: Eminem Gets Sued... by a Little Old Lady
(Eminemet bepereli... egy törékeny öreg hölgy) mtv.com, 2003.
szeptember 17., elérhetõ a 68. számú hivatkozásra kattintva.
13
Kenji Hall, Associated Press: Japanese Book May Be Inspiration
for Dylan Songs (Lehet, hogy egy japán könyv adta Dylan dalá-
hoz az ötletet), Kansascity.com, 2003. július 9., elérhetõ a 9.
számú hivatkozásra kattintva.
14
BBC Plans to Open Up Its Archive to the Public (A BBC azt
tervezi, hogy megnyitja archívumát a köz számára), BBC híra-
nyag, 2003. augusztus 24., elérhetõ a 70. számú hivatkozásra
kattintva.
15
Creative Commons and Brazil (A Creative Commons és
Brazília), a Creative Commons webnaplója, 2003. augusztus 6.,
elérhetõ a 71. számú hivatkozásra kattintva.
MI, MOST
1
Lásd például: Marc Rotenberg: Fair Information Practices and the
Architecture of Privacy (What Larry Doesn’t Get) (A tisztességes
informatikai gyakorlat és az adatvédelmi környezet) (ami
Larrynek nincs) Stanford Technology Law Review 1 (2001), 6–18.
bekezdés, elérhetõ a 72. számú hivatkozásra kattintva (olyan
példákat ismertet, amelyekben a technika határozza meg az
adatvédelmi elveket). Lásd még: Jeffrey Rosen, The Naked
Crowd: Reclaiming Security and Freedom in an Anxious Age
312
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
JEGYZETEK
(A meztelen tömeg: a biztonság és a szabadság iránti igény egy
gondterhes korban) (New York, Random House, 2004) (a tech-
nika és az adatvédelem közti kompromisszumok feltérképezése).
2
Willful Infringement: A Report from the Front Lines of the Real
Culture Wars (Szándékos jogsértés: jelentés az igazi kulturális
háború frontvonaláról) (2003), producer: Jed Horovitz, rendezõ:
Greg Hittelman; a Fiat Lucre filmje, elérhetõ a 73. számú
hivatkozásra kattintva.
313
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/2.5/
SZABAD KULTÚRA • A kreativitás természete és jövõje
Lessig alaposan körüljárja a szellemi tulajdon, a szerzõi jog kialaku-
lását és szerepét, a jelenlegi rendszer visszásságait és azokat a prob-
lémákat, amiket az Internet idézett elõ. A Világháló ugyanis egyrészt
új és alapvetõen nagyszerû lehetõségeket teremtett az alkotásra és
a kultúra terjedésére, másrészt ezzel új kihívások elé állítja a kiadói
iparágat és annak minden gazdasági szereplõjét, akik közül egye-
sek – anyagi érdekeiket féltve – kétségbeesett küzdelmet folytatnak
e folyamat ellen.
Hogyan alakul a kultúra jövõje egy olyan világban, ahol a fõ cél a szel-
lemi alkotások minél erõsebb védelme és „bebörtönzése” a technika
és a jog eszközeivel? Milyen hatással van ez az alkotókészségre?
Vajon a fájlcserélés minden formája kalózkodásnak tekinthetõ és ká-
ros? Milyen sors vár a kulturális közkincsekre? Kinek az érdeke fon-
tosabb, az alkotóé, a médiabirodalmaké, vagy a társadalomé? Lehet-
séges-e valamiféle egészséges egyensúly kialakítása?
Ezekrõl és hasonló, az egyetemes kultúra jövõjét érintõ kérdésekrõl
szól ez az immár több mint tíz nyelvre lefordított könyv, amely – szel-
lemével összhangban – a nyomtatott kiadás mellett elektronikus for-
mában szabadon elérhetõ az Interneten a következõ címen:
ISBN szám: 963 9637 00 9
Ára: 3600 Ft