| JOE(1) | General Commands Manual | JOE(1) |
joe - Joe saját szövegszerkesztője
joe [globális kapcsolók] [ [lokális kapcsolók] fájlnév ]...
jstar [globális kapcsolók] [ [lokális kapcsolók] fájlnév ]...
jmacs [globális kapcsolók] [ [lokális kapcsolók] fájlnév ]...
rjoe [globális kapcsolók] [ [lokális kapcsolók] fájlnév ]...
jpico [globális kapcsolók] [ [lokális kapcsolók] fájlnév ]...
A JOE erőteljes, képernyőorientált ASCII-editor. Felhasználói felülete hasonlít sok felhasználóbarát PC-s szövegszerkesztőhöz. A Micro-Pro-féle WordStar vagy a Borland "Turbo"-nyelveinek felhasználói otthonosan fognak mozogni benne. A JOE mégis jellegzetes UNIX-os képernyőorientált editor, és legfőképpen programok és szövegek szerkesztésére alkalmas.
A JOE számos más szövegszerkesztőt is emulál. A JSTAR a WordStar hű utánzata sok JOE-funkcióval kiegészítve. A JPICO a Pine levelező rendszer PICO editorának hű utánzata sok kiegészítéssel és javítással. A JMACS a GNU-EMACS utánzata. Az RJOE a JOE korlátozott változata, amely csak a parancssorban megadott fájlt engedi szerkeszteni.
Bár a JOE valójában öt különböző szövegszerkesztő, csak egy futtatható fájlra van szükség, de öt különböző néven. A szövegszerkesztő neve kiegészítve "rc"-vel adja a JOE inicializációs fájljának nevét, ami meghatározza a szövegszerkesztő személyiségét.
A JOE szabad szoftver; szabadon terjeszthető és/vagy módosítható a GNU General Public License feltételeivel, amiket a Free Software Foundation tett közzé. Nem tervezem, hogy a JOE-t kereskedelmi szoftverré vagy shareware-ré változtassam. A JOE elérhető az Interneten anonymous-ftp-vel az ftp.std.com címről, a fájl útvonala: src/editors/joe*.tar.Z.
A szövegszerkesztő indításához gépeld be, hogy joe, azután a szerkeszteni kívánt nulla vagy több fájl nevét. Mindegyik fájlnevet megelőzheti a lokális kapcsolók beállítása (lásd a lokális kapcsolók táblázatát lejjebb). Más, globális kapcsolókat, melyek az egész editorra érvényesek, szintén a parancssorban lehet elhelyezni (lásd a globális kapcsolók táblázatát lejjebb). Ha új fájlt szerkesztesz, az új fájl nevét megadhatod mind a szövegszerkesztő indításakor, mind a fájl elmentésekor. A fájlnevek módosított szintaxisa lehetőséget nyújt programok kimenetének, a szabványos bemenetnek és kimenetnek, illetve fájlok vagy eszközök részeinek szerkesztéséhez. A részleteket lásd lent a Fájlnevek fejezetnél.
Ha már a szövegszerkesztőben vagy, szöveget gépelhetsz be, és speciális vezérlőkarakter-szekvenciákat használhatsz más szerkesztő feladatok elvégzéséhez. Hogy megtudd, mik a vezérlőkarakter-szekvenciák, olvasd el a manoldal maradék részét, vagy nyomj ^K H-t a súgóhoz a szövegszerkesztőben.
A ^ azt jelenti, hogy a Control billentyűt lenyomva kell tartani az utána következő billentyű lenyomása alatt (ugyanúgy, ahogy a Shift-et a nagybetűkhöz). Számos vezérlőkarakter-szekvencia elérhető más billentyűvel, így nem kell lenyomni a Control billentyűt: Az ESC a ^[-et, a Del a ^?-et, a Backspace a ^H-t, a Tab a ^I-t, a Return vagy az Enter a ^M-et, a Linefeed a ^J-t helyettesíti. Némely billentyűzetnél gondot okoz néhány vezérlőkarakter-szekvencia. A ^_-t, ^^-t és a ^@-ot általában a Shift lenyomása nélkül is be lehet írni (azaz próbáld ki a ^- -et, a ^6-ot és a ^2-őt). Más billentyűzeten ezek máshol lehetnek. Próbáld ki a ^.-ot, a ^,-őt és a ^/-et. A ^SZÓKÖZ általában a ^@ helyett használható. A ^\-t és a ^]-et sok kommunikációs program értelmezi, például a telnet és a kermit. Általában kétszer kell megnyomni ezeket a billentyűket, hogy átjussanak a kommunikációs programon.
Amikor ^K H-t nyomsz, a képernyő tetején megjelenik az első súgóablak. Amíg a súgóablak a képernyőn van, folytathatod a szöveg bevitelét és szerkesztését. Más témához lapozhatsz, ha ^[,-t és ^[.-ot nyomsz (ez az ESC , és az ESC .). A súgóablak eltüntetéséhez használd a ^K H-t.
Testre szabhatod a billentyűzetkiosztást, a súgóképernyőt és számos alapviselkedést, ha a JOE inicializációs fájlját (Debianon a /etc/joe/joerc) .joerc néven a home-könyvtáradba másolod, és módosítod. Lásd lent a joerc fejezetet.
Ha alapértelmezett editorként a JOE-t akarod használni e-mailhez és newsolvasáshoz, állítsd be az EDITOR és a VISUAL környezeti változókat a shelled inicializációs fájljában (.cshrc vagy .profile), hogy a JOE-ra hivatkozzanak (/usr/bin/joe Debianon).
Számos homályos indítási paraméter beállítására lehet még szükség, főleg akkor, ha a terminálod nem úgy frissíti a képernyőt, ahogy elvárnád. Lásd lent a Környezeti változók fejezetet.
A következő globális kapcsolókat lehet megadni a parancssorban:
Ezek a kapcsolók a joerc fájlban szintén beállíthatók. Továbbá a NOXON, BAUD, LINES, COLUMNS és DOPADDING kapcsolók környezeti változókban is megadhatók.
A JOETERM környezeti változó beállítása hatástalanítja a szokásos TERM változót, és ebből állapítja meg a Joe a terminál típusát.
A következő kapcsolókat minden egyes fájlnév előtt meg lehet adni a parancssorban:
Ezek a kapcsolók a joerc fájlban is megadhatók. Beállíthatók a fájlnév kiterjesztésétől függően. Programoknál (.c, .h vagy .p kiterjesztésűek) általában lehetővé teszik a sorok automatikus behúzását. A sortörés engedélyezett minden fájlra, kivéve az rc-kre.
Ha karaktereket gépelsz a szövegszerkesztőbe, azok általában a szerkesztendő fájlba szúródnak (vagy hozzáfűződnek a fájlhoz, ha a kurzor a fájl végén helyezkedik el). Ez az editor közönséges üzemmódja. Ha létező szöveget akarsz kicserélni, törölnöd kell a régit az új begépelése előtt vagy után. A Backspace billentyű használható a szöveg törléséhez: mozgasd a kurzort a törlendő szöveg jobb széléhez, és üsd le a Backspace-t néhányszor.
Sortörés beszúrásához üss Enter vagy Return billentyűt. Például, ha a kurzor a sor közepén állt, és Return-t ütöttél, a sor kettészakad, és a kurzor a második sor elejére kerül. Üss Backspace-t a sor elején a sortörés eltűntetéséhez.
A fájlban való mozgáshoz használd a kurzornyilakat. Ha a billentyűzeted nem tartalmazza ezeket (vagy valamilyen okból nem működnek), használd a ^F-et az előre (jobbra), ^B-et a hátra (balra), ^P-t az előző sorba (felfelé) és ^N-t a következő sorba (lefelé) való mozgáshoz. A jobb és bal nyíl egyszerre egy karakterpozícióval mozgatja a kurzort előre vagy hátra a szövegben: ha sor elején állsz, és megnyomod a bal nyílat, az előző sor végére kerülsz. A felfelé- és lefelényíl annyi karakterpozícióval mozgatja előre és hátra a kurzort, hogy ugyanabba az oszlopba kerüljön, mint ahol az eredeti sorban volt.
Ha be akarod húzni a sort, használd a TAB billentyűt. Ez speciális vezérlő karaktert helyez el, ami gondoskodik arról, hogy az őt követő karakterek a következő tabulátorpozíción kezdődjenek. A tabulátorpozíciók általában minden nyolcadik oszlopban találhatók, de ez megváltoztatható a ^T D paranccsal. A PASCAL- és C-programozók gyakran minden negyedikre állítják.
Ha valamilyen okból a képernyőd összekuszálódott (például figyelmeztetést kaptál a bifftől, hogy leveled jött), felfrissítheted a ^R lenyomásával.
Sok más törlő és mozgató billentyű létezik még. Például a ^D billentyű nem visszafelé töröl, mint a Backspace, hanem a kurzor alatti karaktert törli. A ^D a sortörést is törli, ha a kurzor a sor végén áll. ^Y-nal azt a sort törlöd, amin a kurzor áll, ^J-vel pedig csak a kurzortól a sor végéig terjedő részt törlöd.
^A-val a kurzor az őt tartalmazó sor elejére ugrik. ^E-vel a kurzor a sor végére ugrik. ^U-val vagy ^V-vel a képernyő méretének felével gördül a kurzor fel vagy le. A "gördülés" azt jelenti, hogy a szöveg elmozdul a képernyőn, de a kurzor ugyanazon a helyen marad a képernyőhöz viszonyítva. ^K U-val vagy ^K V-vel a kurzor a fájl elejére vagy végére ugrik. A szövegszerkesztő súgó képernyőin további törlő és mozgató parancsokat találsz.
Ha hibát vétettél, ^_-sal vonhatod vissza. A legtöbb billentyűzeten elég a ^- -et lenyomni, de némelyiken a Shift és a Control billentyűket egyszerre kell lenyomva tartani. Ha túl sokat vontál vissza, ^^ billentyűvel "újracsinálhatod" a visszavont változtatásokat (elég ^6-ot nyomni bizonyos billentyűzeteken).
Ha a fájl egy bizonyos részét szerkesztetted, és azután időlegesen megnézted vagy szerkesztetted a fájl egy másik részét, ^K - -szal visszatérhetsz az eredeti helyre. Ez a parancs valójában a fájl azon részére visz vissza, ahol a legutolsó változtatás történt. A helyek között, ahol korábban változtatás történt, ^K - -szal és ^K =-vel lehet lépkedni, ugyanúgy, ahogy a változások történetében visszavonással és "újracsinálással".
Ha befejezted a fájl szerkesztését, ^K X-szel léphetsz ki a szövegszerkesztőből. Ha még nem nevezted el a szerkesztett fájlt, akkor a Joe rákérdez a nevére.
Amikor szerkesztesz egy fájlt, valójában csak egy másolatát szerkeszted. Ezért, ha úgy döntöttél, hogy nem szeretnéd a a legutóbbi időszak változtatásait eszközölni a fájlra, üss ^C-t, hogy a fájl elmentése nélkül lépj ki.
Ha szerkesztesz egy fájlt, és elmented a változásait, az aktuális könyvtárban egy "backup" másolat készül róla, aminek a neve az eredeti fájl kiegészítve egy '~' karakterrel.
Ha egy C vagy PASCAL nyelvű fájlban a képernyő jobb szegélyén túl gépelsz, a képernyő jobbra gördül követve a kurzort. Ha egy közönséges fájlban (aminek a neve nem .c-re, .h-ra vagy .p-re végződik) gépelsz túl a jobb szegélyen, a JOE az utolsó szó előtt automatikusan megtöri a sort, így nem kell Return-t ütnöd. Ez az úgynevezett sortörő (word-wrap) üzemmód. A sortörés be- vagy kikapcsolható ^T W paranccsal. A JOE inicializációs fájlja általában úgy van beállítva, hogy ez a mód minden fájlra, ami nem programfájl, automatikusan be van kapcsolva. Az alapbeállítások megváltoztatásához lásd lent a joerc fájlra vonatkozó fejezetet.
Eltekintve a sortörő módtól, a JOE nem tartja automatikusan megformázva a bekezdéseket úgy, mint némely szövegszerkesztő. Ehelyett, ha újra akarsz formázni egy bekezdést, nyomj ^K J-t. Ez a parancs kitölti a bekezdést, amiben a kurzor áll, annyi szót illeszt egy sorba, amennyi elfér. Ebben az esetben bekezdésnek az a szövegrész számít, amit felül és alul üres sor határol.
A bekezdésformázás és a sortörés margóit a ^T L és a ^T R parancsokkal lehet beállítani. Ha a bal margó 1-től különböző értékre van állítva, a sor elején történő gépeléskor azonnal a bal margóra ugrik a kurzor.
Ha a margók között középre szeretnéd helyezni a sort, használd a ^K A parancsot.
Néha fárasztó, ha törölni kell a régi szöveget, mielőtt vagy miután beszúrtad az újat. Ez történik például akkor, ha egy táblázatot módosítasz, és szeretnéd, hogy a táblázat jobb széle ugyanabban az oszlopban maradjon. Ilyenkor ^T T-vel átválthatsz felülíró üzemmódba. Amikor a szövegszerkesztő ebben a módban van, a már létező karakterek az általad begépeltekre cserélődnek úgy, ahogy egy idealizált írógép működne. A Backspace pedig balra törlés helyett csupán balra mozgatja a kurzort, ha nem a sor elején vagy végén áll. A felülíró mód az elektronikus szövegszerkesztésben nem természetes mód, ezért amilyen hamar csak lehet, vissza kell térni beszúró módba a ^T T lenyomásával.
Ha felülíró módban szeretnél beszúrni, üss ^@-ot. Ez egyetlen szóközt szúr be a szövegbe.
Minden karaktert egy szám reprezentál. Például az 'A'-t 65, az '1'-et 49. Minden általában látható karakter értéke a 32 - 126 intervallumba esik (ezt a különös, önkényes, karakterről számra történő leképezést ASCII-karakterkészletnek hívják). Az intervallumon kívül eső számok 0-tól 255-ig általában nem jelenítődnek meg, de néha egyéb különleges jelentésük van. A 10-es szám például a sorvéget jelenti. Ezeket a különleges, nem megjeleníthető vezérlő karaktereket úgy viheted be, hogy megnyomod a `-ot, majd a @ A B C ... X Y Z [ ^ ] \ _ valamelyikét a 0 - 31-ig terjedő kódokhoz és ?-et a 127-es kódhoz. Például a ` J lenyomásával sorvége karaktert szúrhatsz be, ` I-vel pedig TAB-ot (amely ugyanazt csinálja, mint a TAB billentyű). Hasznos vezérlőkarakter a 12-es (` L), melynek hatására a legtöbb nyomtató előre halad a lap tetejéig. Észre fogod venni, hogy a JOE ezt a karaktert aláhúzott L-ként jeleníti meg. A 127 feletti karaktereket, a metakaraktereket, a ^\ lenyomásával viheted be. Ez 128-at ad hozzá a következő bevitt (esetleg vezérlő) karakterhez. A JOE a 128 feletti karaktereket inverzen jeleníti meg. Egyes nyelvek, melyek több betűvel rendelkeznek, mint az angol, a metakaraktereket használják az ábécé maradék részére. Át kell váltanod ASIS-módra (lásd később), hogy ezek háborítatlanul eljussanak a terminálig.
Ha a Joe egy prompttal fájlnévre kérdez rá, és megnyomod a TAB-ot, megpróbálja azt kiegészíteni az általad beírt névből, amennyire lehetséges. Ha nem tudja a teljes névre kiegészíteni, mert több megoldás is létezik, hangjelzést ad. Ha megint megnyomod a TAB-ot, a Joe kilistázza az összes lehetséges kiegészítést. A kurzornyilakkal mozoghatsz az alkönyvtármenüben, és RETURN-nel vagy SZÓKÖZ-zel választhatsz ki egy elemet. Ha egy könyvtárbejegyzés első betűjét lenyomod, kiválasztódik, vagy ha több bejegyzés is azonos betűvel kezdődik, akkor a kurzor ezen bejegyzések között ugrál. Ha alkönyvtárat vagy a ..-t választod, a fájlnévprompt kiegészül az alkönyvtár nevével, és az új alkönyvtár betöltődik a menübe. Backspace-szel visszatérhetsz az előző alkönyvtárba.
A legtöbb prompt rögzíti az általad adott válaszok történetét. Felfelé- és lefelényíllal lépkedhetsz a történetben.
A promptok valójában egy soros, státuszsor nélküli ablakok, így a promptokon belül bármelyik szokásos szerkesztő parancsot használhatod. A prompt története pedig nem más, mint ugyanannak a "promptfájlnak" a sorai. Így a megszokott ^K F paranccsal kereshetsz benne visszafelé.
Mivel a promptok ablakok, ezért ^K P-vel és ^K N-nel átválthatsz belőlük másik ablakba.
^K SZÓKÖZ-re a JOE beszámol a képernyő utolsó sorában a sor-, oszlop- és byte-számról. A kurzor alatti karakterhez rendelt szám (az ASCII-kódja) is megjelenik. A státuszsor-karakterláncban elhelyezett megfelelő escape-szekvenciákkal beállíthatod, hogy a sor- és/vagy oszlopszám mindig megjelenjen a státuszsorban. A részletekhez módosítsd a joerc fájlt.
^K D-vel mentheted el az aktuális fájlt (lehet a fájl eredeti nevétől különböző néven is). Miután elmentetted a fájlt, ^K E-vel egy másik fájl szerkesztését kezdheted meg.
Ha csak a fájl egy kijelölt szakaszát szeretnéd elmenteni, lásd a Blokkok fejezetet lent.
Ha a szerkesztett fájlba egy másik fájlt szeretnél beemelni, használd a ^K R-t a beszúrásra.
Ha szeretnéd ideiglenesen leállítani a szövegszerkesztőt, és szeretnél visszatérni a shellbe, üss ^K Z-t. Akkor lehet erre szükség, ha abba akarod hagyni a szöveg szerkesztését, és például válaszolni akarsz egy e-mailre, vagy el akarod olvasni ezt a manoldalt. fg vagy exit begépelésével (a felfüggesztéskor közli veled a Joe, melyikkel) térhetsz vissza a szövegszerkesztőhöz.
^K F-fel előre vagy hátrafelé kereshetsz szövegtöredéket (karakterláncot). A keresendő szót a megjelenő prompt után kell beírni. Miután Return-t nyomtál, újabb prompt jelenik meg. Nyomhatsz megint egyszerűen Return-t az azonnali előre történő kereséshez, vagy megadhatsz egy vagy több kapcsolót:
^L-el megismételheted az előző keresést.
Számos különleges karaktersorozatot vihetsz be keresendő szövegként:
Számos különleges karaktersorozatot adhatsz meg a helyettesítő karakterláncban is:
Tegyük fel, hogy van egy címlistád, mindegyik cím külön sorban van, mindegyik sor "Cím:"-tal kezdődik és az elemeket vessző határolja, így:
Cím: S. Holmes, 221b Baker St., London, Anglia
Ha újra akarod rendezni a listát úgy, hogy elöl legyen az ország, utána a város, azután a személy neve, majd a cím, ez a teendő:
^K F-fel kezdd el a keresést, és gépeld be:
Cím:\*,\*,\*,\*\$
hogy illeszkedjen a "Cím:"-ra, a négy vesszővel elválasztott elemre és a sor végére. A kapcsolókhoz írj r-t a cseréhez, azután gépeld be:
Cím:\3,\2,\0,\1
hogy az általad kívánt módon megkeverd az információt. Miután Returnt nyomtál, a keresés elkezdődik, és a példasor így módosul:
Cím: Anglia, London, S. Holmes, 221b Baker St.
Ha a szöveg bizonyos részeit mozgatni, másolni, elmenteni vagy törölni akarod, ezt kijelölt blokkokkal teheted meg. Először vidd a kurzort a kívánt szövegrész elejére, és nyomj ^K B-t. Azután vidd a kurzort a szövegrész vége utáni karakterre, és nyomj ^K K-t. A ^K B és ^K K közötti szöveg kijelölődik. Most viheted a kurzort valahova máshova a dokumentumban, és nyomj ^K M-t, hogy oda mozogjon a kijelölt szöveg. ^K C-vel a kijelölt szövegről másolatot készíthetsz, és beszúrhatod oda, ahol a kurzor áll. ^K Y törli a kijelölt szöveget. ^K W a kijelölt szöveget fájlba írja.
Nagyon hasznos parancs a ^K /, amely Unix-parancson szűr át szövegblokkot. Például, ha ^K B-vel és ^K K-val szavak listáját jelölöd ki, és a ^K / sort parancsot gépeled be, a szólista rendezetté válik. A ^K / parancshoz másik hasznos Unix-parancs a tr. Ha begépeled a ^K / tr a-z A-Z parancsokat, akkor a kijelölt blokk összes betűjéből nagybetű lesz.
Miután befejezted a blokkműveletet, ha nem zavar, hagyhatod a blokkot kijelölve (persze, ha véletlenül lenyomod a ^K Y-t, anélkül, hogy észrevennéd...). Ha mégis zavar, csak üss ^K B ^K K-t a kijelölés kikapcsolásához.
A ^T I paranccsal lehet be-, illetve kikapcsolni az automatikus behúzó üzemmódot. A joerc úgy van beállítva, hogy a .p, .c vagy .h végű fájlokra engedélyezve van az automatikus behúzás. Ha az automatikus behúzás be van kapcsolva, és Return-t ütsz, a kurzor ugyanabba az oszlopba kerül, ahol az első nem SZÓKÖZ/TAB karakter volt az eredeti sorban.
A ^K , és ^K . parancsok használatával balra vagy jobbra tolhatsz egy szövegblokkot. Ha nincs kijelölve szöveg, amikor kiadod ezeket a parancsokat, a kurzort tartalmazó programblokk fog kiválasztódni és mozogni a későbbi ^K , és ^K . parancsokra. Az eltolás oszlopainak száma beállítható a ^T billentyúvel.
Egyszerre több fájlt is szerkeszthetsz, vagy szerkesztheted ugyanazt a fájlt kettő vagy több különböző helyen. Ehhez nyomj ^K O-t, ekkor két ablakra oszlik a képernyő. ^K P-vel vagy ^K N-nel viheted át a kurzort a felső vagy az alsó ablakba. ^K E-vel szerkeszthetsz új fájlt az egyik ablakban. Az ablak eltűnik, ha ^K X-szel elmented a fájlt, vagy ^C-vel kilépsz a fájlból. Ha olyan fájlból lépsz ki, amely két ablakban is jelen van, a fájl nem tűnik el, csak az egyik ablaka.
^K O-val nyithatsz ablakon belül még több ablakot. Ha túl sok ablakod van a képernyőn, de nem akarod eltávolítani őket, nyomj ^K I-t. Így csak az az ablak fog látszani, amelyben a kurzor van, vagy ha kezdetben is csak egy ablak látszódott, a JOE megkísérli beilleszteni az összes rejtett ablakot. Ha több ablak van, mint amennyit el lehet helyezni a képernyőn, a legalsó ablakból ^K N-nel, a legfelsőből ^K P-vel érheted el azokat.
Ha több fájlnevet adtál meg a JOE indításakor a parancssorban, mindegyik fájl külön ablakba kerül.
Az ablakok magasságát a ^K G és ^K T parancsokkal állíthatod.
A makrók lehetővé teszik, hogy billentyűleütések sorozatát rögzítsed, és két billentyű lenyomásával visszajátszd őket. Ez ismétlődő feladatok automatizálására használható. A makrórögzítés elindításához nyomj ^K [-et, azután egy számot 0-tól 9-ig. A státuszsorban megjelenik a (Macro n recording...) [n-dik makró rögzítése] felirat. Most gépeld be azt a billentyűsorozatot, amit szeretnél ismételten végrehajtani. A begépelt parancsok hatása most is a szokásos. ^K ]-lel állítsd le a makró rögzítését. ^K lenyomása után a rögzített makró számával hajthatod végre a billentyűsorozatot.
Például, ha "**"-ot szeretnél néhány sor elejére tenni, gépeld be:
^K [ ^A ** <lefelényíl> ^K ]
ami elindítja a makrórögzítést, a sor elejére teszi a kurzort, beszúrja a "**"-ot, egy sorral lejjebb viszi a kurzort, és befejezi a rögzítést. Mivel a rögzített billentyűlenyomások hatására a kurzor a következő sorba kerül, a makrót ismételten használhatjuk anélkül, hogy nekünk mozgatni kellene a kurzort, ezt tartsuk szem előtt minden makrórögzítésnél.
Ha úgy találod, hogy a rögzített makró ismétlődő billentyűleütéseket tartalmaz, a makrón belül rögzíthetsz másik makrót, feltéve, hogy különböző makrószámot használsz. Az előzőleg rögzített makrókat is futtathatod az új makrón belül.
Az ismétlés paranccsal, ^K \-sel a kívánt alkalommal megismételhetsz makrót, bármely más szerkesztő parancsot vagy akár egy közönséges karaktert. Nyomj ^K \-t, gépeld be, hogy hányszor akarod ismételni a parancsot, és nyomd meg a Return-t. Most a következő általad megadott szerkesztő parancsot ennyiszer fogja ismételni.
Például a szöveg következő 20 sorának törléséhez gépeld be:
^K 20<Return>^Y
^T X-re a ^K B és ^K K parancsok nem szövegfolyamot, hanem téglalapblokkot jelölnek ki. Ez az üzemmód a szöveg oszlopainak mozgatására, másolására, törlésére vagy elmentésére használható. Az oszlopokat szűrheted is a ^K / paranccsal - ha például rendezni akarod őket. A fájl beszúrása parancsra, a ^K R-re is hatással van.
A téglalap-kijelölő móddal együtt használva hasznos a felülíró mód (^T T). Felülíró módban a téglalap nem a régi szöveg elé szúródik be, hanem a helyére kerül. A blokktörlő parancs (^K Y) sem törli a kijelölt téglalapot, hanem SZÓKÖZ-ökkel és TAB-okkal írja felül. A felülíró mód különösen hasznos a blokkszűrő parancs (^K /) használatánál, mivel megmarad a kijelölt oszlop eredeti szélessége.
Ha sok forrásfájlból álló nagy C programot szerkesztesz, a ctags programmal tags fájlt hozhatsz létre. Ez a fájl tartalmazza a program szimbólumainak listáját, és hogy melyik fájlban és melyik pozíción definiálták őket. A ^K ; parancs megkeresi a szimbólumot (függvényeket, definiált konstansokat stb.), betölti az aktuális ablakba a fájlt, amely tartalmazza a szimbólum definícióját, és a kurzort a definícióhoz viszi. A ^K ; rákérdez a kívánt szimbólumra, de azt a szimbólumot használja alapértékként, amin a kurzor állt. Mivel a ^K ; parancs az aktuális ablakba tölti be a definíciós fájlt, érdemes előtte ^K O-val ketté osztani az ablakot, hogy egyszerre látszódjon az eredeti és a definíciós fájl.
^K '-fal futtathatsz shellparancsot egy JOE-ablakban. Ha a kurzor a shellablak végén áll (ha nem, használj ^K V-t), bármit írsz, az az ablak helyett a shellnek adódik át. A shell vagy a shellben végrehajtott parancsok kimenete hozzáadódik a shellablakhoz (a kurzor követni fogja ezt a kimenetet, ha a shellablak végén áll). Ez a parancs shellparancsok eredményének - például a make kimenetének, egy karakterlánc fájlhalmazból való ki-grep-pelése vagy egy FTP-kapcsolat alkönyvtárlistája eredményének rögzítésére használható. Amellett a begépelhető karakterek, a ^C, a Backspace, a DEL, a Return és a ^D billentyűk adódnak át a shellnek. Írd be az exit parancsot a shellkimenet rögzítésének leállításához. Ha ^C-t nyomsz a shellablakban, amikor a kurzor nem az ablak végén van, a shellre végrehajtódik a kill parancs..
Ahhoz, hogy a JOE helyesen működjön, számos más környezeti beállításnak helyesnek kell lennie. A számítógép és a terminálod közötti kapcsolat minőségét (baud-értékét) helyesen kell beállítani, hogy a JOE egyenletesen frissítse a képernyőt, és engedélyezze, hogy az előregépelés késleltesse a a képernyő frissítését. Ennek beállítására használd az stty nnn parancsot. Olyan közel kell állítani a kapcsolat valódi minőségéhez, amennyire csak lehet. Például, ha 1200 baudos modemmel csatlakozol, ezt az értéket kell az stty-nek megadni. Ha 14.4k-s modemmel csatlakozol, de a terminálszerver, ahová csatlakoztál, 9600 bauddal csatlakozik a számítógéphez, a sebességet 9600 baudra kell állítani. A 38400-as vagy extb speciális baud-értéket a nagyon nagy sebességű kapcsolat jelzésére használják, úgymint memory mapped konzol vagy X-window terminálemulátor. Ha nem tudod az stty-nal beállítani a valódi átviteli minőséget (talán mert a modem különböző értéken kommunikál a számítógéppel, mint amennyivel a telefonvonalon keresztül kommunikál), adhatsz helyette numerikus értéket a BAUD környezeti változónak (setenv BAUD 9600-at használj csh-ban, BAUD=9600; export BAUD-ot sh-ban).
A TERM környezeti változót az általad használt terminál típusára kell állítani. Ha a terminálod mérete (sorok/oszlopok száma) különbözik attól, mint amiről a a TERMCAP- vagy TERMINFO-bejegyzés tanúskodik, az stty rows mm cols nn paranccsal (mm a sorok, nn az oszlopok száma) vagy a LINES és COLUMNS környezeti változókkal állíthatod be.
A JOE általában úgy gondolja, hogy a számítógép és a terminálod közötti flow controlt a ^S/^Q handshaking valósítja meg (azaz, ha a számítógép túl gyorsan küldi a karaktereket a terminálodra, a terminálod ^S-t küld a kimenet megállítására és ^Q-t a helyreállítására). Ha a flow control out-of-band vagy hardveres handshakinget használ, vagy ha a terminálod elég gyors ahhoz, hogy állandóan lépést tartson a számítógép kimenetével, és szeretnéd a ^S/^Q billentyűket szerkesztő parancsként használni, állítsd be a NOXON környezeti változót, hogy a JOE megkísérelje kikapcsolni a ^S/^Q handshakinget. Ha a számítógép és a terminálod közötti kapcsolat nem használ handshakinget, és a terminálod nem elég gyors ahhoz, hogy lépést tartson a számítógép kimenetével, állítsd be a DOPADDING környezeti változót, hogy a JOE lelassítsa a kimenetet PAD (tömítő) karakterek beszúrásával.
Bárhol, amikor a JOE fájlnevet kér tőled, akár a parancssorban, akár a szövegszerkesztőn belül, ezt is begépelheted:
A ^T kapcsolók, a súgóképernyők és a billentyűsorozatokhoz kötött szerkesztő parancsok mind a JOE inicializációs fájljában vannak definiálva. Ha erről a fájlról (amely a /etc/joe/joerc útvonalon található) másolatot készítesz $HOME/.joerc néven, kedved szerint testre szabhatod ezeket a beállításokat. Az inicializációs fájl szintaxisa magától értetődő, és további útmutatás is található benne.
A JOE-t Joseph H. Allen írta. Ha hibabejelentésed vagy kérdésed van, küldd el őket e-mailen a jhallen@world.std.com címre. Larry Foard (entropy@world.std.com) és Gary Gray (ggray@world.std.com) is segítettek a JOE megalkotásában.
Változtatások Debianhoz Christian Linharttól <chris@cosy.sbg.ac.at>. Ezek a változtatások csak néhány fájl Debianban megváltozott helyét érintik.
Nagy Viktor <chaos@valerie.inf.elte.hu>